A Rádió Bézs – Fodor főszerkesztő úr szándéka szerint – politikamentes csatorna. (Csatorna – jó szó (lásd még: köz!mű), de a kanális [azt hiszem, nem megkerülhető a huzavona a médiákok (ragozása a vakond mintájára) körül; el-eltréfálkozunk itt alant, de azért fölteszem kedvetlenül a kérdést: kinek áll érdekében az a szellemi, politikai és szakmai tahóság, mely most a tévében, rádióban regnál?] itt-ott kifejezőbb lenne.) Horváth Attilával (kollega!) szólva: minek mindig belekeverni a politikát a politikába! Nekem ez nehezen fért a fejembe: a politikamentesség is politika (sőt!), ha valamiről nem beszélünk, akkor hallgatunk róla, és ez a hallgatás is jellemzi a dolgot […]

Nagy Feró szerint: „a zenészek zenéljenek, a politikusok politizáljanak, s ne foglalkozzanak egymással”. [A „minek mindenbe belekeverni a poltikát?!” – a status quót védelmező, széleslátókörű, tájékozott és éleselméjű hozzászólók princípiuma a nemzeti együttműködés üzenőfalán is.] Egy ideális társadalmi rendszerben lehetne ez a természetes munkamegosztás, de ma Magyarországon…?! (Most következhetne a Nagy Feró-életmű szakmai bírálata, esetleg – mivel nem értek egyet a „nemzet csótányának” véleményével – az Orbán Band országlásának kritikája, de inkább térjünk vissza eredeti témánkhoz!) De vajon hol húzódik a határ a művészet és a társadalombírálat, vagy a politika között? Könnyedén leválasztható-e az etikai, erkölcsi, eszmei mondanivaló a hordozó […]

I Love EU (You) – ártatlan dalcím, szellemes szójáték, könnyű hallgatnivaló – lenne, de hitvallássá nemesíti a hatalmas téteket kockáztató politikai játszma. „Ezért kérlek, becsüld meg őt, a vén Európát, a gyönyörű nőt” – mondhatná [mondja] Carlos Santana is, de hitelesebben fejezi ki önmagát gitárral; nem zavarja játék közben nyakból lógó naaagy Magyarország medál. Elton John egyszerűen csak annyit ír: “Hidakat kell építeni, nem pedig falakat”. (Illusztráció: Willering Epko: Barbed Wire) Az Anti-Brexit culture list-et, a maradásra bíztató nyílt levelet 282 „szórakoztatóipari híresség” szignálta, köztük a Franz Ferdinand tagjai, Mick Hucknall pedig gerinctelennek tartja az elszakadás ellen csak tessék-lássék kampányolókat. […]

I. tétel Az Új Kor hajnalán, amikor a Nagy Áprilisi (vagy Májusi, nem emlékszem pontosan) Fülkeforradalom Aurórájának ágyúi dörögni kezdtek, a Csend koncert alapgondolata – siketeknek zenélni, így „érvelve a kirekesztés ellen” – még önheroikus ideának tűnt; afféle liberális, progresszív, toleráns, nyitott, be- és elfogadó, szabadelvű, jóindulatú, szolidáris, haladó, modern, felvilágosult, baloldali cuccnak. Azóta eltelt néhány év, és helyreállt a rend a magyarok országában: kiseprűzték a liberális mocskot. Megszűnt a köztársaság, az Alkotmányból németszilárdságú alaptörvény lett, kifejlődött a Nemzeti Együttműködés Rendszere; Magyarország jobban teljesít: felépültek a stadionok és a kerítések, csökkent a rezsi, eltűnt a nyomor, jóllaktak a gyerekek, a […]

„Az az ország, amelynek nincsenek határai vagy nem tudja azokat megvédeni, nem ország.” – Orbán Viktor Mi van, művészkém, nem tetszik a rendszer?! Hát nem! Egyáltalán nem! – súgtam magamnak, feküdj csak nyugodtan! Hógolyót virágzik most a türelem; Tóth főhadnagy elvtárs, Várhegyi szakaszvezető elvtársra kacsintva, a rohamsisakomat próbálta eltalálni nyolc lépésről a jéggé dermedt hókásával. Néhányszor sikerült is neki; a vas bili minden koppanással előrébb csúszott az orromon. Ott feküdtem a Budapesti Határőr Ezred adyligeti gyakorlóterének dermesztő! poklában, kiszolgáltatva feletteseimnek [felettes – jó szó], mint aki megfagyott, lehugyozták, és abba belefagyott, s már mozdulni se képes, nem is akar, lesz, ami […]

A svéd Polar-díjat – sokan zenei Nobel-díjnak mondják – idén Sting érdemelte ki [Kiérdemel – jó szó, mint a rászolgál; nem lehet tudni rögtön, büntetést vagy dicséretet jelent]: “Sting, a világpolgár, aki fáradhatatlanul használta hírnevét arra, hogy az emberi jogokat védje”. Az elismeréssel járó egymillió svéd koronát – így Sting -: „örömmel adományozom a Songlines svéd ifjúsági kezdeményezésnek. A zene segít hidakat építeni, ez a projekt pedig rávilágít: a zenének alapvető szerepe lehet abban, hogy a fiatal menekülteknek lehetőséget teremtsen a társadalomba való beilleszkedésre.” [A Songlines menekültstátuszt kérő, a háború elől elmenekült, főleg afgán, eritreai és szíriai fiatalokat támogat, akik […]

„Minden zenész filozófus” – a kínai zeneköltő [Tan Dun – „A legfontosabb hang a c(C)send.”] axiómája szöget ütött Esti Kornél, a híres zongoraművész fejébe. Volt kellő önbecsülése – ebben hasonlított Haydnhoz -, de önbecsülését – és ebben különbözött Haydntól -, nem a becsülésre méltó képességei hizlalták, hanem mondhatni, épp ellenkezőleg; ezért nem tudott filozófusként gondolni önmagára. Tehát kézenfekvőnek [Kézenfekvő! Húszéves elmúltam, és sohasem mondtam még ki ezt a szót, hogy kézenfekvő…] látszott – a teljesség kedvéért, és, hogy Isten kegyelméből felszabadulhassunk az ostobaság bűne alól – az Esti Csendbe, vendégként, valódi! filozófust hívni. A Filozófus szavaitól a Csodazongoraverseny tételei – […]

Nekem a Vígszínházról nem a főrendező kálváriája jut az eszembe; olvasom: a társulat ebben az évadban ünnepli a Padlás bemutatójának harmincéves évfordulóját (1988. január 29.) „Szia! Komár vagyok. Presser Pici még a Padláson van, és azt üzeni, helyettesítened kell pár napig a stúdióban.” Nem tudom, a „padlás” miféle jelszó, de nem kérdezem: teljes súlyával nehezedik rám a feladat. Mélyvíz! Mint a zene templomába, lépek be Kóbor Mecky hűvösvölgyi stúdiójába [az első maszek (jó szó, de nem tudom, érti-e a fiatalabb olvasó-hallgató) hangstúdió Magyarországon]: a keverőpultnál Karácsony James az LGT hangmérnökével, Farkas Lobóval beszélget, a pihenőben a vokalisták – Malek Miklós […]

A forró – kutyameleg – nyárban nyaralni utaztunk a családdal – sajnos nem elég messzire… Naplementekor Harryvel, a golden retrieverrel sétálgattunk a Naaagy Magyar Tenger partján – Őcsénybe mégse mehettünk -, amikor a csalitosból egy lelkes husky-kölyök bukkant elő. Harry jámbor ebként barátságosan üdvözölte, s a kölcsönös bemutatkozás után a megszokott koreográfia szerint fonták szorosabbra kapcsolatukat. A fesztelen birkózás hevében Harry – afféle domináns hímként – éppen maga alá gyűrte játszótársát, amikor odaért hozzánk a kiskutya gazdája. Jámbor kutyásként én is barátságosan üdvözöltem a jövevényt, de bemutatkozás helyett a végletesen rövidre nyírt hajú, árpádsávos csuklószorítót viselő magyar legény megszólaltatva az […]

Not Afraid – ez a két szó olvasható világhírű művészekről készült fényképeken. Van, aki egy papírlappal, egy laptop kijelzőjével, a kutyája nyakába akasztott táblácskával, gitárra pingált felirattal, vagy profi plakáttal üzen, van, aki egy filctollal a tenyerébe írta: NEM FÉLÜNK! Meglehet, nem tökéletes nyelvtani szerkezet, de az üzenet – remélem! – egyértelmű és meggyőző! A Százhetvenötök (ennyien csatlakoztak a kampányhoz) életművében [kerestem ideillő jelzőt, de azt hiszem, felesleges] nem nehéz a szabadság-egyenlőség-testvériség elavult [vagy elátkozott?] eszméjének szentelt, klasszikussá nemesült dalokra lelni. [Emlékszünk a budapesti Human Rights koncertre? Sting, Bruce Springsteen, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Youssou N’Dour… Régen volt.] Mindannyian az […]

Mottó: „Amit tudok önről, az elég ahhoz, hogy megértsem a szüleit, ha jobbnak látnák mielőbb elhunyni.” Ahogy az utolsó hang is szétfoszlik [Beethoven Esz-dúr Emperor (kurzív! – keltsen gyanút) Zongoraverseny II. tétel, Daniel Barenboim zongora, New Philharmonia Orchestra, vezényel Otto Klemperer], a katartikus csendbe belerondít a bemondó: Híreink következnek! A mikrofonnál Szlotta Judit [vajon mire gondol, miközben olvassa az elé tett szöveget?], hírszerkesztő Gál Andrea. Bartók Rádió 2017. szeptember 13. 9:00 Hírek: 1. A jövő évi választás igazi tétje, hogy ki védi meg az országot, és ebben kire lehet számítani… 2. A migránsok többsége okmányok nélkül érkezeik a magyar határra… […]

Fuck the Fence (The fucked Fence) Animation: Rófusz Ferenc, Ernesto Vladimir Zene: Éry Balázs – Csend / One Armed Giant Éry Balázs -keyboard Sipeki Zoltán – guitar Szentmihályi Michel Gábor – drums

Esti Kornél azt álmodta: feleségül ment Németh Szilárdhoz. Verejtékben úszva ébredt. Noboszmeg, morogta archaikusan maga elé, de a dermedt csendet nem oldotta a rusztikus közlés. Mindennek van határa! De aztán lecsendesítve az elméjében háborgó zűrzavart, megpróbált visszailleszkedni álmába. Szerelmesen hozzábújt párjához, lágyan simogatta a sörtéket buksi fején, morzsolgatta a fülcimpáját, mert tudta, hogy azt szereti. [Te vagy az, Viktor?] Bizalmasan, gyengéden voltak együtt, Németh Szilárd érzelmektől túlcsorduló tekintete szenvedélyes rajongással kapcsolódott hitveséébe. Aztán ez a behemót mackó [ő egy nagydarab kincs! – mondaná Esti édesanyja] lomhán kibontakozott kedvese öleléséből, dolgoznom kell, brummogta, meg kell akadályoznom a népvándorlást. De Esti Kornél […]

A zene az ember – a beszédnél is ősibb – kifejezési formája, a legmagasabb rendű hallható harmónia, nem közvetlen információ, hanem az érzelmek közvetítésének médiuma. A zene elképzelhetetlen – mégoly ösztönös – érzelmek nélkül; befogadásának feltétele a minél fejlettebb érzelmi intelligencia. A zene az empátia művészete, hogy hatni tudjon, hogy érzékeljük, felfogjuk a zene „üzenetét”, külső és belső Csendre van szükségünk – a hallás képességére. (Akinek füle van, hallja meg!”) De nem csak belső csend, belső harmónia, másképpen: belső rend kell! A bensőnk rezonál a hallottakra, így tudunk a zenéből minél többet magunkévá tenni. A csend, a zaj, a zene […]

A siketek a siketekért. A melegek a melegekért. A cigányok a cigányokért. A keresztények a keresztényekért. A vakok a vakokért. A leszbikusok a leszbikusokért. A feketék a feketékért. A buddhisták a buddhistákért. Az épek az épekért. A transzneműek a transzneműekért. A zsidók a zsidókért. A hajléktalanok a hajléktalanokért. Az értelmi fogyatékosok az értelmi fogyatékosokért. A heterók a heterókért. Az indiánok az indiánokért. A vallástalanok a vallástalanokért. A beszédhibások a beszédhibásokért. A queerek a queerekért. A fehérek a fehérekért. A szkeptikusok a szkeptikusokért. A hallók a hallókért. Az aszexuálisok az szexuálisokért. A nemzetiségek a nemzetiségekért. A hinduk a hindukért. A mozgássérültek […]