Ahogy levegője fogytán befordult a sarkon, már biztos volt benne, nincs hová menekülnie; mindenfelől üldözői veszett ordítozását hallotta. Reszkető kezébe temette arcát, mintha elrejtőzve a rá váró gyötrelmek elől, és a reménytelenek utolsó menedékeként imádkozni próbált. A mindenható istenek helyett a mindenható emberekben hitt. Az érinthetetlen kiváltságosokban, az egyenlőknél egyenlőbbekben, akik közé tartozni vágyott. Meg is tett mindent, amit a diktátor kért tőle, pillanatnyi kételkedés nélkül. [A lelkiismeret a gyengék mentsvára.] A sovány, rongyos, emberi mivoltukból kivetkőztetett nyomorultak fenyegetően vették körül, szemükben fokozhatatlan gyűlölet lángolt. Ezek nem nyúlhatnak hozzám! Én vagyok a képviselőjük! Ezeknek nincs joguk engem elítélni. Egyáltalán nincsenek […]

(a kép csak illusztráció, bár lehet, hogy ők ketten is beszélgettek így)  A (Írhatnék nevet, de nincs jelentősége.) : Ez itt az én hazám is!  [Mert Orbán Viktor, Kövér László és a  többiek szerint nem, gondoltam, felírom a Facebook üzenő falára.]  B (Írhatnék nevet, de nem akarom lejáratni a tulajdonosát.) : Akkor viselkedj is úgy…és talán nem  kellene egyfolytában oda „tojni”, ahonnan eszel… [Értsd: nem viselkedsz magyar módra, egyfolytában a  nemzet ellen fordulsz!]  A: Talán azt nem Neked kellene eldöntened, hogy mitől az én hazám is Magyarország! [Finom  célzás a Nemzeti Együttműködés Rendszerére.]  B: Hazaszeretetből táplálkozó, építő jellegű kritikát még […]

– Lehetséges, hogy a miniszterelnököt félretájékoztatták? – töprengett Esti, kezében az újsággal. – Másképp mondhatna akkora baromságot (még ha Indiában is), hogy: „a több atomenergia miatt nálunk lesz a legolcsóbb az áram, négy-öt éven belül”?! (Egy megawattnyi atomerőművi áramtermelő kapacitást szakirodalmi adatok szerint, átlagosan 5000 dollárért állítanak elő. Az előkészítésre 5, az építésre 7, az üzemidőre 50 évet lehet számolni. A piacon elérhető áramárat 90 euróra becsülve – a mostani 48 euró! -, a számítás vége: az Putyinról elnevezett, Nem Leszünk Gyarmat Magyar Nemzeti Atomerőmű, a tervezett élettartama alatt, nem fogja visszahozni a befektetést, sőt 100 milliárdos veszteséggel zár majd. […]

Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy – mint legutóbbi leveledből kiderült – személyes ismerőseim között tisztelhetek egy élő 2006-os forradalmárt és szabadsághőst, a rendőrterror és a kommunista diktatúra áldozatát, az ötvenhatos vértanúk közvetlen örökösét. (Bár ez utóbbira vonatkozó utalásaid – csakúgy, mint Orbán Viktor történelemszemlélete – kicsit homályosak; Nagy Imre, Maléter Pál, Angyal István és a többiek emlegetése, a keresztény jobboldal mártírjaként, nem túl meggyőző.) Mind a mai napig liberális (sőt: libertariánus!) -kommunista-baloldali téveszméim és a feneketlen gyűlölet elhomályosította elmémet, de szenvedélyes leveled helyrezökkentette bennem a világot. Szégyellnem kell magam! Szégyellnem, mert a nemzetvesztő baloldallal vállaltam azonosságot; a balliberális rezsim […]

Azt álmodom, a 2010-es Fülkeforradalom és Szabadságharc eredményeként kettészakad az ország. A Duna bal partján a Magyar Köztársaság, jobbra Magyarország. Én vagyok a Köztársaság elnöke. A Margitszigeten találkozom a magyarok királyával – kiegyezés végett. Alkudozunk. Én lemondok nagy Magyarországról – az élhető Magyar Köztársaságért, a nemzetről – Európáért, az alaptörvényről – az Alkotmányért, a diktatúráról – a demokráciáért. Tiétek lehet a hit, miénk a gondolkodás képessége. Tiétek a háború, miénk a béke! – mondom. [Tiétek a békemenet, miénk a szégyen.) – ezt csak halkan magam elé mormogom.] Nektek adjuk az isteneket – a lelkiismeretért, a gazdagságot – a kisebb szegénységért, […]

[Ilyen hatalmas méretű felvonulást, ilyen egységes akarattal történt tömegmegmozdulást, ilyen pompás ünnepséget még nem látott Budapest. Csodálatos felvonuláson tüntettek a tömegek a demokrácia mellett. Az elsők között meneteltek a magyar szabadságharcosok, akik a háborúban fegyverrel, most pedig munkájukkal küzdenek a demokráciáért. A dolgozók hitet tettek a magyar béke mellett, a város különböző részeiből vonultak a Hősök terére.] Egy a jelszónk: a béke! – a menet a Mussolini tér környékén, az Orbán Viktor sugárút közepe táján járt, de a tribünön várakozó párt-és állami vezetők tisztán hallották: Harcba boldog jövőért megyünk! A Generalisszimusz, a Nagy Honvédő Háború, Forradalom, Rezsi- és Szabadságharc vezénylő […]

Esti Kornél, a híres zongoraművész (akkoriban [most!] Ivri Lidernek hívták) nem háborgott a sorsát illetően, nem foglalkoztatta, hogy igazságos-e a világ; volt kellő önbecsülése. Ebben hasonlított Haydnhoz. Önbecsülését, és ebben különbözött Haydntól, nem a becsülésre méltó képességei hizlalták, hanem mondhatni, épp ellenkezőleg. Apai nagyapja kommunista volt. Családja felét kiirtották zsidó származásuk miatt. Ateista volt [nem hívő?, vallástalan? – ezzel később (jóval később, egy másik dolgozatban) még szöszmötölnék kicsit]. Zenéje szabadelvű. [S ebben hasonlított Haydnhoz (is). Antiliberális zene, inkább így: antiliberális művészet van?] És saját neméhez vonzódott. Egy szép metaforával: a tiszteletreméltó magyar nemzeti közgondolkodás [Magyar Nemzeti Közgondolkodás!] állatorvosi lova. Echte […]

Én koraszülöttként jöttem a világra. [Édesanyám gyakran emlegette Hirschler Imre, a kommunista! szülészorvos (lám-lám, az ideológiák harca; kommunista – gyógyító, fasiszta – látens gyilkos) nevét hálatelt szívvel, mint akinek életemet köszönhetem.] És nem lenne jogom az élethez? Mert hogy is írja Bayer Zsolt?: “…de a koraszülöttek halnak. Mert gyakorlatilag életképtelenül jönnek a világra.” Hát lehet, hogy életképtelenül jöttem a világra, lehet, hogy a Bayer-félék ledobtak volna a Taigetoszról, sőt, ballibsi hulladékként még most is szemétbe dobnának, ha tehetnék, mégsem haltam. Bayer azt is írja: „S itt nem megkerülhető az anyák felelőssége. Akik végigbagózzák és piálják a terhességüket, nagy valószínűséggel idő […]

Esti késve érkezett a Nemzeti Színházba, a jegyszedő kapkodva kísérte a helyére. York napsütése rosszkedvünk telét Tündöklő nyárrá változtatta át. A potrohos, gnóm törpeformájú színésznek nem volt szüksége jelmezre, púpra, testileg-lelkileg torz figura állt a futballstadionra emlékeztető díszletek között. Most homlokunkon győztes koszorú, Diadalemlék csorba fegyverünk, Vad riadónkból víg vacsora lett És édes dallam szörnyű indulónkból. Szelíden mosolyog a háború, Nem lovagol páncélos paripán, Hogy félénk ellenség szívét ijessze. Fertelmes alak, a gonosz megtestesítője, mintha mindenestül a drámaírói képzelet szülötte volna. De én, kit durván véstek és szerelem fénye nélkül, Kit megfosztottak minden szép aránytól S a természet becsapott termetemmel, […]

Mert ismeretes, hogy Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon majdnem mindent tud. Avagy: majdnem tud mindent. Esetleg: mindent majdnem tud. És majdnem mindig igazat mond! Avagy majdnem igazat mond mindig… A Négyszögletű Kerek Erdő lakói felnéztek rá, még Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl is biztos volt benne, hogy Zordonbordont választanák meg vezérnek, ha kellene vezért választani. – De miért kellene vezért választani? Itt köztársaság van! – húzta ki magát Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán. – Aha, köztársaság – mondta Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, de látszott, hogy egész máson jár az esze. – Vedd tudomásul, hogy hadiállapot van, és parancsot csak a vezér adhat! […]

Mennyibe kerül egy hűségnyilatkozat? Párszáz forintos rezsicsökkentésért százezrek írják alá a nenyit, ennyit (bocsánat!) ér tehát elkötelezettségük. De a rezsicsökkentő honvédők – gondolom – a nemzet egyszerű, de elszánt katonái (remélem, nem sértő az általánosítás), a tábornokok lojalitása többe van. Mondjuk, háromszázmilliót megér. („A Keller András vezette Concerto Budapest, amely június elsejétől állami nonprofit kft.-ként működik majd, 300 millió forint költségvetési támogatással. A Concerto nemcsak nagyzenekari koncerteket ad majd, hanem a presztízseseményeken is fellép, ahogy azt már korábban, államtitkári időszakában Szőcs Géza is előrevetítette.”–NOL) Keller András két Kovács Ákos-féle bartóki szignál között, a Bartók Rádió Arckép című műsorában a következő […]

Esti Kornélnak sok szép emléke, élménye [emlény] volt a focihoz kapcsolható. Aláírt labdák, képeslapok a külföldi túrákról, Nagy Béla dedikált könyvei, mezek, melegítők… Egy edzőcipő (igazi Adidas! Hű, mekkora császár volt benne Esti a hetvenes évek közepén), talpába forrasztópákával égetve a klub neve és a leltári szám, az elefántcsontból faragott futballista (ami most is ott áll a zongorán), és a kis játékrepülő, amit Esti édesapja hozott Manchesterből, amikor a Vásár Városok Kupájának elődöntőjében a United vendége volt a csapat [Esti édesapja mint szakosztályvezető]. Sok megbecsült fotográfia is összegyűlt, de inkább az emlékképek: Albert Császár fürdik a Népstadion öltözőjében – kopott kád […]

Amikor a zeneszerző belépett, a miniszterelnök az ablaknál állt, és elégedetten, a kivágott fák hűlt helyét bámulta a téren. Megfordult, kimérten, a tisztelet bármely külső megnyilvánulása nélkül üdvözölte a világhírű művészt. – Azért hívattam, hogy felkérjem: komponálja meg a Kereszténység himnuszát. Egy monumentális, mindent elsöprő [!] remekműre gondolok, ami méltó módon hirdeti az én… ööö … akarom mondani Isten dicsőségét, míg világ a világ. Nem ismerem különösebben az ön műveit, de, mint a leghíresebb magyar zeneszerző, nyilván alkalmas a feladatra. A törékeny, ősz hajú mester (egymással szemben álltak, látszott, nagyjából egyforma termetű emberek – „mégis mecsoda különbség!”) kiábrándultan meredt a […]

A Nemzeti Összetartozás Napján, Kárpáthaza szívében, Csókakőn, Németh Szilárd csepeli polgármester ünnepélyes külsőségek között felavatta a Nyírő József Művelődési Házat. A Makovecz Imre leghívebb tanítványai által tervezett jurta-formájú épület bejárata fölé a névadó hitvalló sorait festették vöröslő fájdalommal: „A vér megtisztítja Európát.” A megnyitó ceremónia kezdetén Wittner Mária halálraítélt leplezte le Kerényi Miklós festőakadémiája Corvin-lánccal kitüntetett festőóriásainak, a főoltár fölött látható „Vitéz nagybányai Horthy Miklós nagyméltóságú kormányzó, a Haza és a magyarországi zsidók megmentője fogadja Orbán Viktor hódolatát a Hősök terén Nagy Imre újra temetésekor„ című történelmi freskóját, majd szőke, kék szemű leventékből álló kórus, székely zászlókat lengetve (szerte a […]

Bartók persze érinthetetlen. Szándékosan, de akaratlanul sem lehet lerángatni a mocsokba. Sem Temesvári Ferencnek [Bartók Béla a szemkilövetős miniszterelnök elől tántorogna ki Magyarországról, vagy az éppen újjászülető kampóskeresztes nácik – és az őket kitüntető hatalom – elől menekülne? Előbbivel csak Temesi regényében kapcsolható össze a zenészóriás. A Concerto 4. tételében azonban mind címével (Intermezzo interrotto), mind egyértelmű idézeteivel (Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország – vajon a Kárpátia együttes tagjai tudják-e, hogy a dal amit játszanak zsidó származású szerző műve?!) érzékelteti, kit jelképez az ifjú szerelmes, aki imádottjának szerenádot ad (Bartók hazája Radnóti hazája), és kit a garázda részeges banda (szabadságharcosnak […]