Kanadai budapesti nagykövetsége idén is támogatta a köznyelven csak melegfesztválnak nevezett Budapest Pride névre hallgató, a szélsőjobb részéről minden évben agresszív reakciókat kiváltó rendezvényt. A szervezők szerint ennek célja a magyarországi leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) közösség építése és erősítése, a többségi társadalom megszólítása, az LMBTQ emberekkel szembeni sztereotípiák és előítéletek csökkentése, valamint figyelemfelhívás a jog- és esélyegyenlőség fontosságára. Kanada kultúrállam, Magyarország meg egy észak-balkáni ország, diktatúrácska, egy nevetséges kis diktátorral, Gumicsizmácskával a nyakában. Mint tudjuk, a Caligula név csizmácskát jelent… A minőségi differencia a két ország nemi identitáshoz való hozzáállásán szépen lemérhető. A kanadai nagykövetség közleménye leszögezi, […]

Nemzeti jelkép a Himnusz, a nemzeti lobogó és a Szent Korona. Ezt onnan lehet tudni, hogy gyalázásuk (mifene számít gyalázásnak?) egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Innen már igazán csak egy kicsinyke lépés a felségsértés, melyért miért is ne lehetne kiszabni akár két éves várfogságot is? Utóbbi esetben a jogi védelem tárgya természetesen a Vezér lenne, aki egy személyben testesíti meg Magyarországot, és mire megtesszük ezt a kis lépést, meglehet, már a nemzeti jelképek is mind-mind az ő birtokában lesznek, különös tekintettel Szent István koronájára, melyet hétköznaponta új helyén, a Puskás Akadémia aulájában tekinthet meg a hálás magyar nép, Felcsúton. A […]

Elfoglalta a házelnök pulpitusát a Jobbik parlamenti frakciója, híveik és parlamenti belépővel rendelkező szakértőik pedig a karzatról kiabálva támogatták őket, szép kis kalamajkát csinálva. A földtörvény verte ki náluk a biztosítékot, merthogy a magyar föld nem kerülhet idegen kezekbe, ugye, ami egy kardinális kérdés szerintük. Szerintem nem annyira, merthogy a föld az nem szőnyeg, amit összecsavar a dán gazda és a hóna alá csapva hazavisz, és attól, hogy a tulajdonjoga dán magánszemélyé, attól az még magyar föld marad. Majd akkor kell aggódni, ha Hegyeshalomnál a táblára az lesz kiírva, hogy Pirézia, habár nekem már a mai Orbanisztán felirat se nagyon […]

Hibás a Gyurcsány, hibás a Libás, hibás az IMF, hibás az Unió – mindenki hibás, csak egyedül a Vezér nem hibás. Pedig hát – lássuk be bánatosan – hibás ő annak rendje módja szerint, már köznyelvi értelemben véve persze, mondhatnánk: szalajt, mint a rigalánc! A betegség neve szociopátia, mániás- depresszióval spékelve, mely egyszerű kórkép nála küldetéstudattal és nagyzási hóborttal is társul. A társadalom egy része meg úgy van vele, mint népe a mesebeli Pomádé királlyal, akinek nemlétező ruháját dicsérgették egészen addig, míg csak egy napon a suszterinas fel nem kiáltott: a király meztelen! Nekünk nincs ilyen szerencsénk, ide egy ezrednyi […]

A gáton a cigány együtt lapátol a nyilassal, mert a rettenetes veszély elmosta az ellentéteket, melyek jó részét amúgy sem a személyekben rejlő okok, hanem az ország kritikán aluli állapota okozza. A víz nagy úr, az épeszű ember pedig ösztönösen tud súlyozni, első a létfenntartás ösztöne, minden más csak ez után következik. Így aztán alig van példa arra, hogy valaki kilógna a sorból, teszi mindenki a dolgát. Egy ember kivételével, aki mint pályatévesztett exhibicionista áll a gát tetején és magát mutogatja – neki ehhez nem kell széthúzni a harci kacagányát, és a sliccét sem kell lehúzni, ő ottan maga képezi […]

Ötven év elsuhant feletted Múltad, őseid elfeledted Roncs elméd mélyére temetted Őket, kik mára már méltatlanok Hogy felmenődként emlegessed. Nyolc évet veled fémjeleznek Történészek majd, – meglehet. Egy országot kellene vezetned, De te csak egy felet vezetsz Szétszakítottad nemzeted. A fémjeled, melyet kivívtál Nem arany, platina, nem ezüst Réz az, olyan, mint ócska üst, Réz – szépen csillogó gagyi, Ostobáknak főzött fagyi. Melyet benyalnak mindazok, Kiknek egy rendszer sem adott, S kiktől az ország sem kapott Semmit, soha, mert ők a lusták, Vagy szorgalmasan ostobák. Mikor indultál, mennybe mentél Egy ország reménysége lettél. Mára birkák vezére vagy. Te vagy nyáj […]

Pártokat az emberek hajdan azért hoztak létre, hogy harcolni tudjanak érdekeik érvényrejuttatása érdekében. Parlamentet meg azért, hogy ezeket az érdekeket össze tudják hangolni, hogy kiszűrjék az érdekellentétekből fakadó erőszakos megoldásokat, hogy viszonylag élhető, nyugodt társadalmat hozzanak létre. Persze az évszázadok során ez a rendszer alakulgatott, attól függően, hogy melyik párt milyen mértékben tudta érvényre juttatni az általa képviseltek érdekeit az anarchiától az önkényuralomig terjedő skálán. A világban zömében osztályalapon szerveződtek a pártok, mert az azért hamar kiderült, hogy nehéz egy pártba terelni a libát a rókával, a kecskét a farkassal, – bár a fasizmus korporatív államának voltak erre irányuló törekvései […]

Ül Viktor a karosszékben és olvas. Hiába mondja neki Anikó asszony, hogy le kéne már feküdni, nem hallgat rá, pedig a Professzor Úr megmondta ezerszer, hogy az ő állapotában ez mennyire veszélyes. Nem az a legnagyobb veszély, hogy majd megint a nyelvét kezdi lengetni különféle rendezvényeken, világ csúfjára, bekövetkezhet ennél súlyosabb helyzet is, például leharapja a bögre fülét, mert hirtelen az a meggyőződés keríti hatalmába, hogy az a legjobb az egész reggeliben, oszt megakad a torkán. Miután a szobában ott heverészik fehér botja mellett fekete szemüvegben a hideg kandalló előtt a fideszes potentátok számára ingyenesen és ingyenes élelemellátmánnyal kiutalt vak […]

Remek szlogen volt. Voltak sokan, akik be is dőltek neki, de hát nem véletlenül találták ki a Fidesz kétségkívül ügyes és tehetséges kommunikációs szakemberei. De lehettek volna ők bármennyire is ügyesek, ha nem társul mellé három feltétel, melyek nélkül a szlogen önmagában üres és hatástalan maradt volna. Az első feltétel a kommunikációs fegyelem. Éveken keresztül röhigcsélt – még hatalomban – a mai ellenzék a papagáj-kommandón, ahelyett, hogy odafigyelt volna arra, hogy miért csinálja Orbán kommunikációs stábja azt, amit csinált. Évek kellettek hozzá, míg észrevették, további évek, míg el is hitték, majd még néhány év ahhoz, hogy a bőrükön érezve keservesen […]

Előre kell bocsátanom, nem dohányzom, immár vagy másfél évtizede, de mivel előtte láncdohányos voltam, mélységesen bele tudom élni magam a bagósok lelkivilágába. Ami azt illeti, az is hülye, aki elhiszi, hogy a magyar kormányzat remek intézkedése a dohánykereskedelem szabályozásáról egészségügyi érdekeket szolgál, merthogy eddig a dohányos bárhol meg tudta venni a cigarettát, mostantól meg majd tömegesen dobja el a bontatlan csomag Marlborót vagy a Multifiltert. Persze vannak idióták, akik beszopják ezt a cumit, merthogy az ember semmit sem szeret jobban annál, mint megkeseríteni embertársa életét, erre pedig a dohányzás korlátozása remek alkalom, élt is vele a hatalom. A kormány pedig […]

Azt ugyan sejtettem a rendszerváltás hajnalán, hogy nem a Kánaán fog eljönni az átlagemberre, arra is számítottam, hogy nyílik a társadalmi olló, azt meg egyenesen megjövendöltem egy pártértekezleten, hogy el fogunk oda jutni, hogy a szegény ember gyereke előtt becsapják majd a felemelkedés felé vezető kapukat – de egyre azért nem számítottam: az antiszemitizmus és rasszizmus ilyen mértéktelen felerősödésére. Merthogy ez a téma nem volt központi téma az én életemben, egészen a rendszerváltásig. Természetesen kiolvastam a zsidósággal és a holocausttal kapcsolatban minden magyar nyelven elérhető irodalmat, a Sorstalanság kötetemet sem a Nobel-díj után vásároltam, úgyhogy voltak ismereteim a haláltáborokról, a Kamenyec-Podolszkíjban […]

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Bilbaóban, beszédet tartott a „Katolikusok a közéletben” elnevezésű konferencián, Keresztény válasz az Európa előtt álló kihívásokra címmel. Nem kétséges, ő a legalkalmasabb arra, hogy reformátusként ezen a konferencián igét hirdessen a katolikusoknak, hiszen tulajdonképpen ő a leendő Egyesült Nemzeti Monoteista Egyház első főpapja, melynek megalapításának bejelentésétől szerintem csak napok választanak el bennünket, s mely joggal tarthat majd igényt arra, hogy államvallásként magukévá tegyék az emberek, olyan vehemenciával, mint Jancsi a Julcsát. Erdő Pétert a frász törte ki, mikor végighallgatta az orbáni „Európai bőr” enciklikát, nem elég, hogy nem lett pápa, nem elég, hogy nem került be […]

Eltűnődtem a minap, létezik e egyáltalán ma magyar jobboldal, vagy valami más az, ami ezt a politikai oldalt pótolja Magyarországon. Érdekes kérdés, nehéz rá válaszolni. Merthogy szélsőjobb van, az kétségtelen, néha még be is öltöznek pincérnek vagy kéményseprőnek, hogy meg ne feledkezzünk róluk, de tőlük balfelé csak egy nagy, felismerhetetlen állagú, minőségű és anyagú massza található, mindenféle zavaros, nacionalista és egyéb hazafias szólamokkal. jelszavakkal. A magyar politikai paletta kétosztatú, a másik oldalon állnak mindenféle liberálisok, aztán a szocialisták, majd mostanában felbukkantak mindenféle, magukat civilként identifikáló képződmények, akik arról nevezetesek, hogy olyan pártot szeretnének létrehozni, mely a pártok ellen harcol. Ez […]