Gondolkodtam, miről is írjak, mert az előző két nap posztjaival nemigen voltak sikerélményeim. Azt hittem pedig, hogy egyszerű dolgot javaslok, ha nem akarnám kerülni a „párt” kifejezést. akkor választási programpártnak nevezném a javaslatomat, mely elutasítja a meglévő pártok ideológiai közelítésű és megosztó, lózungokból és kívánságlistákból álló „programjait”. Helyette konkrét feladatok elvégzését tűzi célul maga elé, akár még határidőket is mellékelve. Reménytelen kísérlet volt, belátom. Egyrészt meghallgathattam, hogy miért lehetetlen ezt megszervezni, másrészt elolvashattam, hogy milyen remek párt a mi pártunk és mennyire rendes ember annak vezére, és igaz ugyan, hogy a hétmillió választóból aktuálisan hat és félmillió konkrétan elutasítja, de […]

Békés jószág vagyok, egy teve ne is legyen lázadó típus, cipelje zokszó nélkül a terheket, melyeket a púpjai közé pakolnak. Ha nem tetszik valami, hát köpjön egyet, de a hajcsár fejének leharapására csak a legritkább esetben érezzen késztetést. Most mégis ezen a problémán spekulálok. A legutóbbi posztban megróttak azért, mert bár az kiderült, hogy nekem sem tetszik a rendszer – a MILLA előtt sem tetszett – mégsem vagyok képes elfogadni azt az alapvetést, miszerint ezt a trógert, kiben Szeretett Vezérünket tisztelhetjük, nem lehet elhajtani a faxba békés eszközökkel. Deduktív közelítéssel ez azt jelenti, hogyha ennek ellenére el akarjuk hajtani, akkor […]

Időnként fel-fellángol a vita a baloldal helyzetéről, gyakran a legjobb barátok is egymásnak esnek, mert nem értenek egyet abban, hogy mi juttatta el a baloldalt a senki földjére. Vert hadak veteránjai ölik egymást, vagy fordulnak el kiábrándultan a baloldaltól, süppednek mélabúba, vagy állnak lehajtott fejjel, mint liba a tó jegén, reményvesztetten. Időnként feltűnnek váteszek meg különféle megváltók és elmondják lázálmaikat, de lelkesíteni már nemigen tudnak, a szavazópolgár, aki világ életében baloldali elveket vallott, vagy meggyőződéses liberális volt, már nem hisz nekik. Nem is csoda, hiszen annyiszor vették már hülyére, annyiszor vették semmibe, annyiszor használták már ki és fel, hogy belecsömörlött az […]

Az uniós országok rangsorában a dél-amerikai kereskedelmi forgalmat tekintve Magyarország a 23. helyen áll, a kormány azonban ennél jobb pozíció elérésére törekszik – mondta Bus Szilveszter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium déli nyitásért felelős helyettes államtitkára a II. Magyarország – Latin-Amerika fórumot megelőző sajtótájékoztatón pénteken Budapesten.A magyar export 2,3 százaléka jut jelenleg Dél-Amerikára és Afrikára – ismertette,- őt idézte az Origo. Hurrá, éppen itt az ideje, hogy chilei cseresznyét ropogtassunk a borús téli estéken. Már szinte látom lelki szemeimmel, ahogy a csenyétei polgár két ujja közé szorítva a magot megcélozza vele a magasabb életszínvonalat. Boldog, mert a jövedelempótló támogatásból akár három […]

Az állam leesik, ezt azért nem gondoltam volna. Tudtam, hogy ezek bunkók, tudtam, hogy ócska politikai haszonlesők, de azt azért nem gondoltam volna, hogy az állam képviselőitől mindössze annyi telik, hogy az Országgyűlés Hivatala kitesz egy emlékkönyvet, melybe bejegyezhetjük azt, hogy mennyire tiszteltük és szerettük az elhúnytat. Tisztességesebb országokban ilyen esetben a hivatalban levő Köztársasági Elnök és miniszterelnök nyilvánosan kifejezi részvétét, a középületekre gyászlobogót tűznek, az állami zászlót félárbocra engedik. Mondjuk ebben nem volt hiba, hiszen Göncz Árpád az Aradi Vértanúk Napján halt meg, és a Köztársasági Elnök is adott ki tisztességes hangvételű nyilatkozatot, mégis, az állam reakciója erre a […]

Göbbels reinkarnációja, még a külleme is stimmel. Nem kis sarzsi a maffiában, ő az új consigliere, a bizalmas tanácsadó, aki beavatott a legszennyesebb részletekbe is, akinek a Család életét szervezni kell. Időnként baltával levágatni egy ló fejét és belecsempészni Lázár ágyába, hadd rettegjen mindenki, aki nem ismeri fel helyét a táplálkozási láncban, aki egyéni utakat kezd járni. Tőle aztán nem kell tartani, ő olyan, mint a cápa mellett úszó kalauzhal, a zsákmány maradékán él és a cápa többi élősködőjét pusztítja. Hát most aztán lesz rá módja. Új beosztásában, mint Orbán politikai kabinetfőnöke jelentős hatalomhoz jutott, és élni is fog a […]

Oroszország katonai műveletekbe kezdett Szíriában, egyelőre a légierő bombázta -az oroszok szerint – az Iszlám Állam állásait, az amerikaiak és csatlósaik zenekara szerint a kormányellenes felkelők által ellenőrzött területeket, szerintem meg az sem kizárt, hogy mindkettőt. Amerika prüszköl, vakarózik, de tenni ellene nem tud, a kockázat ugyanis túl nagy, és ez a szíriai konfliktus nem ér ennyit. Különösen akkor nem, ha bekalkuláljuk, hogy Amerika a II. Világháborút leszámítva talán csak a Grenada szigetecskéje elleni támadás során volt sikeres, ahonnan katonai erővel elkergetett párszáz kubai kőművest, akik az addig repülőtér nélküli, üdülőparadicsomnak álmodott szigetecskén a kifutópályát betonozták. A többi háborút pedig […]

Őszintén szánjuk azokat az embereket, akik úgy döntöttek, hogy elhagyják az otthonukat, mondta Orbán Viktor az ENSZ-ben. Szerinte az otthoni rossz kormányzás áldozatai ezek az emberek, na meg a háborúké, melyek rossz nemzetközi döntések eredményei, illetve az embercsempészeké. Szerintem is igazat mondott, hiszen ha valami, hát ez volt az oka annak, hogy emberek százezrei mentek világgá Magyarországról akkor, amikor a miniszterelnököt éppen úgy hívták, mint őt. Ami azt illeti a háborúk még ide sem értek, és máris többen menekültek el, mint ahányan a tömeges migrációs mozgalom és gazdasági bevándorlás keretében átutaztak országunkon. Merthogy menekültkérdés nincs, szögezte le. Ebben egyébkén egyetértek […]

Ha a magyar iskolákat nézegetjük, akkor a tanulmányok színvonalát a PISA, a pedagógusokat pedig a PÖCS kifejezéssel lehet jellemezni. A két betűszó tükröt tart a magyar iskolarendszer, de tágabban véve az egész társadalom elé. Közös bennük, hogy a jövőre nézvést mindkettő eléggé csúf kilátásokkal kecsegtet, az egyik a funkcionális analfabéták számának növekedésére, a másik a házmesterképzés felvirágzására utal. Ha ehhez hozzávesszük még az iskolák siralmas anyagi helyzetét, akkor sok okunk nincs a vidámságra a magyar iskolarendszer és leszármazottaink jövőjét tekintve. Hol van már az az idő, amikor a magyar pedagógusok irányításával magyar tanulók versenyek tucatjait nyerték, amikor a magyar pedagógus […]

Nem tudom, meddig bírja egy ember, ha egy sötét szobában ülve állandóan azt kell várnia, hogy valaki rátámad majd, legyilkolja, elveszi a hazáját, megbecsteleníti nőrokonait, elveszi a munkáját, nyomorba dönti. Állandó fenyegetettségben élni igen stresszes állapot, az pedig, ha rosszul kezeljük, akkor különféle szervi megbetegedésekhez, de akár halálhoz is vezethet. A magyar társadalom 1989 óta ül a sötét szobában, permanens rettegésben. Először maga a rendszerváltás forgatta fel az életviszonyokat, majd a nagy remények meghiúsulása, aztán a csodavárás időszaka során kiosztott pofonok adtak okot az elkeseredésre. Megrendült a családok stabilitása, lassan elkoptak az illúziók, ezzel egy ütemben a tartalékok, a társadalom […]

Van abban valami báj, hogy lassan az ország egész vezetése a táskahordozók közül kerül ki. Lázár karrierjét is ez alapozta meg, és az új magyar Göbbels is ezzel aratta emlékezetes sikereit, ő Orbán után loholt, ment volt a Nemzeti Spermium bármerre is. Ők a mai magyar politika meghatározó személyiségei, meg azok, akik mindenféle poszt nélkül pofáznak bele az ország sorsába, mint Habony, vagy Vajnával kezdve a strómanok hosszú sora, akiknek természetesen egy idő után már saját érdekeik is támadnak. A poszt nélküli irányítóknak van egy nagy előnyük azokhoz képest, akik állami megbízásból okosok -nem kell semmiféle felelősséget vállalniuk, és nem […]

Már megint győzött! De hát ki is gondolhatta azt, hogy nem ő kerül ki győztesen a csatából, ahol ő emelte magasra a hit keresztjét a határainkra támadó iszlám hordákkal szemben, mint egy református Kapisztrán János, mint egy végvári hős, egy XXI. századi Móré László! Többet mondok, ő az egyedüli Európában, aki felismeri a veszélyt, ami ma már nem is csak leányaink, asszonyaink erényét fenyegeti, hanem az életformánkat, a piát, a bikinit, a női autóvezetőket is. Mecsoda kár, hogy ezt a korszakos személyiséget, ezt az európai léptékű politikust külhoni kortársai nem imádják ájult csodálattal, mint megérdemelné, sőt. Némelyik hálátlan nem átallja […]

Hogy ebben az országban Orbán első hatalomra kerülése óta szellemi kútmérgezés folyik, az soha nem volt kétséges. A társadalom végzetes megosztottságát, magyar és magyar szembeállítását neki köszönhetjük. De neki köszönhetjük a Horthy-rendszer sunyi rehabilitálását, beleértve egy-két netto nyilas piedesztálra emelését is. Neki köszönhetjük 1956 eszményeinek végleges sárba tiprását, a demokratikus államberendezkedés szétverését, a lopakodó diktatúrát. Legutóbb, mikor bejelentette a Honvédség saját irányítása alá vonását, már fel se hördült a társadalom, simán lenyelte, hogy ez az univerzális zseni újabb területet kotort maga alá. Elképesztő, hogy milyen következetlen társadalom a mienk, a mai napig nagy szemforgatások közepette sápítozik a Kádár-rendszer belső elhárításáról, […]

Új jogosítványokat kapott a Honvédség, tekintettel az országot ért támadásra. A kalifa csapatai hangosbeszélők bevetésével terrorizálják az országot, beözönlenek a nyitott kapukon és lefejelik a rendőrök új technikai felszerelését, a viperát. Rogán és stábja hevenyészeti védelembe ment át a Pasa parkban, a ravaszság ebben az, hogy ha jön a janicsár, akkor majd azt hiszi, hogy elöljárója lakik a szegénysoron. A kormányszóvivő a fürdőkádban ülve gyakorolja a müezzin imára szólító szavait, a Seregek Ura meg írja a kiáltványt: csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van. Ez legalább akkora hazugság, mint a menekülteket segítő civil szervezetek támogatása, de annyira jól hangzik. […]

„Le style est l’ homme même” – a stílus maga az ember. Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja mondta ezt 1733-ban, akadémiai székfoglalóján, és a mondat a mai napig érvényes, sőt, ma talán még jobban, mint Buffon korában. A feledhetetlen Feleki Kamillnak „Tudni illik, hogy mi illik” címmel volt egy műsora a múlt század hatvanas éveinek elején, nagy népszerűségnek örvendett. Illemről, jó és rossz szokásokról esett benne szó, segített az embereknek abban, hogy megismerjék és alkalmazni tudják a korukban mértékadó illemszabályokat. A kultúrember ezeket a szabályokat betartja, mert tudja, hogy megkönnyítik a társadalmi együttélést, segítenek elkerülni a feszültségeket és kellemessé teszik az […]