„Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton” – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film. „Nem vagyunk zsenik, csak sokat dolgoztunk” – árulta el a titkot a rendező Nemes Jeles László A hír azóta bejárta a világsajtót, ám a kezdetekről még idehaza is szegényesek az ismereteink. Különösen, ha onnan nézzük, hogy elsőfilmes rendező érte el ezt a hatalmas sikert. Igaz, az amerikai forgalmazó a Sony Pictures Classics képviselője, már Cannes-ben azt mondta, egészen az Oscarig akarják „elvinni” a filmet, noha az amerikai közönség fogadtatása bizonytalan. […]

Svát hónap 15-e – héberül tu bisvát –, amely ebben az évben a polgári időszámítás szerint január 25-re esik, a zsidó hagyomány szerint a fák ünnepe. A Talmud-ban, Ros HáSáná traktátusban „a fák újéve” néven szerepel, és bölcseink szerint ezen a napon dől el, melyik fa fog fejlődni, nőni, dús gyümölcsöt hozni, és melyik sorvad, fonnyad el, melyiket tépi ki a vihar. Az ünnep nem kötelez munkaszünetre, nincsenek különleges imák, és fő jellemzője az a kedves szokás, hogy ezen a napon minél több gyümölcsöt eszünk. Főleg olyan gyümölcsöket szoktunk fogyasztani, amelyek Izraelben teremnek, s amelyeket már a Tóra is említ, […]

Nemrég barátokkal arról beszélgettünk, hogy ki mit kíván a gyermekének. Én elmondtam, hogy amikor megszülettek a kislányok, a következőket kértem a jó Istentől, és ezekkel a kívánságokkal ajánlottam őket a figyelmébe. A sorrend is fontos! 1/ Legyenek jó emberek. A tiszta jellem és lélek a legfontosabb, mert örömöt, megértést, jóságot sugározni, adni másoknak a legnagyobb ajándék, amely által jobbá válhat a világ. 2/ Legyenek egészségesek. A jellemünk, mint méltóságunk tükörképe (vagyis a rajtunk lévő Isten-képmás) mellett nyilván az egészségünk a legfontosabb. Mi mást kívánhat egy szülő a gyermeknek, mint azt, hogy ne szenvedjen? Ám ha ez mégis elkerülhetetlen, tudja tartással […]

Ha nem bízhatsz a jó győzelmében, akkor muszáj bíznod a rossz bukásában. Abban, hogy az önkontroll és a külső kontroll hiánya végül a Párt saját hatalmát is felemészti. És mintha lennének is már ennek jelei. A taxisok, orvosok és tanárok mozgolódása arra utal, hogy a tönkretett, agyonszabályozott és agyonfegyelmezett ország kezd akadozni. A bajokra pedig nincs orvosság, ez a rendszer javíthatatlan. Orbánék így, ilyen torznak, engedelmesnek akarták, és nem is áll szándékukban ezen változtatni, csupán a felszínen tartani. És megúszni. A szerveződések, amelyekről most hallunk, még biztosan nem hoznak változást, talán a következő forduló sem, de a sebben gyűlik a […]

Nyilvánvaló, hogy készülődnek, és nyilvánvaló, hogy ellenünk. Merthogy rajtunk kívül nincs más ellenségük. A „terrorveszély” miatt ismét módosítás előtt álló alkotmány, és vele az állampolgári jogok extrém korlátozhatósága, részükről nyilvánvalóan a felkészülésnek már egy markánsan magasabb fokozata. Vajon mire készülnek? Miért lépnek a nyílt diktatúra bevezethetőségének útjára? Mert, bár ennek most semmi jele, tudják, hogy egyszer elpattan a húr. Tudják, hogy a legmeghunyászkodóbb népnél is egyszer betelik a pohár. És ha valakik, hát ők tudják magukról, hogy nem azok, aminek a Klubrádió párbeszédmániás műsorvezetői előtt mutatkoznak – a demokrácia és Bolgár úr nagy barátai. Nem ismeri az emberi természetet az, […]

Négy éve írtam Harangi Zoltánról („Kecskeméti” a múlt század viharaiban, ÉS, 2012/6., febr. 10.; Az „örök vamzer”, Beszélő, 2012/1., jan.–márc.), mint olyan személyiségről, akinek aljassága még a háborús viszonyok embertelenségei között is különös figyelmet érdemel. 1944-ben a Svéd Vöröskereszt tagjaként többször feljelentette a nyilasoknak a bujkáló zsidókat, ezzel tömeges tragédiákat idézett elő. Más szerencsétleneket személyesen zsarolt meg, fosztott ki. Ezekért, valamint számos lopásért, rablásért többször bebörtönözték. Az 1956-os forradalom idején a Baross téri felkelőkhöz csatlakozott, de mást nem tett, mint hogy a szovjet intervenciót követően a felkelőkről jelentett a szerveknek, majd a megtorlás idején buzgó besúgásaival ismét súlyos tragédiákat okozott. […]

Önéletrajzi elem. Diktatúrában születtem, életem cca. első felét diktatúrában éltem le, azt ismerem tehát a legjobban. Mint a radioaktív sugárzás, örökre a csontjaimba ivódott a diktatúra nyelve, stílusa, módszerei. És mégiscsak tegnap jöttem rá, miért volt könnyű dolga a kommunistáknak. Most meg ezeknek az újaknak. Egy cikk, egyetlen jelentéktelen, vacak kis írás hozta el a felismerést. Én magam nem olvasom a kormánysajtót, továbbá hevesen ellenzem, hogy az ellenzéki médiában szót kapjanak a diktatúra emberei. Értelmes vitára ugyanis alkalmatlanok, mivel vagy hazudnak, vagy hazudnak, vagy ha mégsem, akkor meg gyengeelméjűséget színlelnek, elvégre épelméjű ember biztosan nem találja vonzónak a gonoszságot, a […]

Az üzlet az üzlet. Ha hagyod magad továbbra is kifosztani, akkor te is kaphatsz tízmilliót. Vagy akár kétszer tízet. Ha hagyod, hogy mi, például a kislányom és a férje, Lőrinc szomszédom és az ő családtagjai, az L. Simon nevű kormánybiztosom és az ő, általam is tisztelt felesége néhány százmillióért, esetleg milliárdért földet, kastélyt, ilyesmiket vásárolhasson, akkor te meg a nálad szegényebbek pénzéből építhetsz magadnak új otthont. Az se baj, ha már van, hiszen ez nem erről szól Mi a tiedből, te az övékből – van evvel valami gond? Őszintén, érdemes a joggal szarakodni? Sőt odaépítheted a tiedet, ahova akarod, olyanra, […]

Óriási, megérdemelt siker a Golden Globe Nemes Jeles Lászlónak és csapatának, és Magyarország is felkerült erre a fontos filmes térképre. Kicsit mindannyian örülhetünk. Ugyanakkor a Facebook barátaim és az ő barátaik megjegyzésein kívül egész egyszerűen nem olvasok kommenteket a Saul fia Golden Globe sikeréről, mert ez itt most a büszkeség és a jó érzés ideje. A magyar valóság árnyalt megismeréséhez amúgy sincs semmi szükség gyűlölködő és/vagy idióta és/vagy veszélyes hozzászólások böngészésére, vannak más szociológiai módszerek is, például itt kell élni a hétköznapokban, járni kell az országot, és így tovább. Tudjuk kik korbácsolják fel az indulatokat, s hír értéke legfeljebb annak […]

Momentán az őszinteség az egyetlen békés fegyverünk. Elmondani, amit látunk, hallunk, érzünk, tudunk. Nem azt, amit szeretnénk, amiben bízunk, amit remélünk, hanem azt, ami van: a kollektív lecsúszást, a gyakran egybefonódó egyéni és közösségi kilátástalanságot, az öngyilkos nemzeti önfeladást. Vagy a tükör volna ilyen torz? Mondták nem egyszer, természetesen gúnyosan, hogy engem olvasva azon kezdenek tanakodni, melyik karjukon vágják fel az eret. Nehéz döntés, elismerem, de még mindig jobb ezt saját magunknak megtenni, mint rábízni a hatalmon lévőkre. Merthogy pontosan ez jár a fejükben. Még sincs sztrájk, munkabeszüntetés, népszavazás, nincs semmilyen érdemleges ellenállás, a demokratikus intézmények csúcsán ülők, azaz a […]

Hosszú távon én attól válnék büszke hazafivá, ha mind több honfitársam érezné kényelmesen magát Magyarországon, ahol megbecsüljük egymást, minden nehézség ellenére is kiszámítható a jogrend, a társadalmi és gazdasági közeg, ahol a törekvők lehetőségekhez jutnak, a bátortalanok bátorítást kapnak, ahol a miniszterelnök személye alig ismert, barátaié még kevésbé. Egy ország közösségének állapota a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer stb.) minőségén mérhető le elsősorban. A Nobel-díjasok vagy olimpikonok száma és hogyléte persze fontos, szívet melengető vagy facsaró körülmény, de ők a törpe kisebbség egy hazában. Ez jutott eszembe a számomra hős Hosszú Katinka minden jogos felvetése kapcsán. Meg az, hogy ha választanom […]

Tisztelt Christopher Adam! November 29-én Simay Endre István megjelentetett egy cikket a Going Clear filmmel kapcsolatban a Kanadai Magyar Hírlap oldalán. Erre vonatkozóan szeretnék önnel néhány információt megosztani. Alex Gibney a filmjében csak olyan emberek történeteire támaszkodik, akik elhagyták a hitüket, vagy az Egyház által lettek kiutasítva, mivel olyan magaviseletet tanusítottak, amelyek egyházunk erkölcsi kódexeivel durván ellentétben állnak. A film készítése során Gibney az Egyház képviselőit és a híveket meg sem kérdezte. Sőt, az Egyház által küldött egyetlen levélre sem reagált, hogy lehetőséget adjon a tények tisztázására, dokumentumok bemutatására. Ezért a Nemzetközi Szcientológia Egyház kiadott egy nyilatkozatot, valamint információs filmeket, […]

Az interneten, elsősorban a közösségi médiában, a Facebookon több csoportban is olvastam azt a véleményt, hogy „Magyarország mindig is fasiszta állam volt, s ma is az!” Voltak akik cáfolták ezt a véleményt. A vitatkozók – véleményem szerint – sajnos összekevernek fogalmakat, s a vita ezért is folyik. Magam is szeretnék véleményt nyilvánítani, azonban egy Facebook kommentnél lényegesen hosszabb az, amit erről gondolok. Magyarország ma fasiszta állam? A „fasiszta” Magyarországról folyó vitában résztvevők arról szeretnék egymást meggyőzni, hogy a mai magyar kormány a „szélsőjobbra tart”, avagy már ott is van. Az egyik állítás szerint a mai magyar – a harmadik Orbán-kormány […]

Bár az elmúlt órákban milliószor mondtunk, üzentünk sok boldogságot egymásnak, valamennyien tudtuk, hogy az év utolsó napjának rejtélyes varázsa reggelre szétporlad, és hogy az előttünk álló 365 nap aligha tartogat több jót, mint az előző 365. Egy új könyv, ma még üres lapokkal, s amelyeket nekünk kéne teleírnunk közös életünk kedvező alakulásának híreivel, de amelyek új harc, új erő nélkül ismét csak a nyomasztó vereségek lelkünkbe már bevésődött szövegeivel lesznek tele. És akkor nem közelebb, hanem még távolabb kerülünk attól, ahova minden életképes nemzet törekszik, és ez a jövő biztonsága. Nagyon halvány a fény az alagút végén. Akik ma uralkodnak […]

A viszonylagos kanadai jólétből nézve, nehezen tudunk elképzelni annál borzasztóbb dolgot, mint hogy egy Európai Uniós tagállamban – nevezetesen Magyarországon – 18 állampolgár azért hal meg, mert egy fűtetlen lakásban volt kénytelen élni. Pedig mint ahogy Simó Endre, illetve a Magyar Szociális Fórum által kiadott közleményben olvashatjuk, összesen negyvenen fagytak meg Magyarországon az óévben, köztük tizennyolcan saját lakásukban. Most, hogy lassan eltűnnek a szilveszteri és karácsonyi fények, hangok, ízek és ünnepek, visszacsöppenünk a „szürke” – de sokunk számára többnyire kiszámítható és élhető – mindennapokba. Érdemes szem előtt tartani, hogy saját közösségeinkben – legyen az éppen az ottawai Sandy Hill, vagy […]