Önéletrajzi elem. Diktatúrában születtem, életem cca. első felét diktatúrában éltem le, azt ismerem tehát a legjobban. Mint a radioaktív sugárzás, örökre a csontjaimba ivódott a diktatúra nyelve, stílusa, módszerei. És mégiscsak tegnap jöttem rá, miért volt könnyű dolga a kommunistáknak. Most meg ezeknek az újaknak. Egy cikk, egyetlen jelentéktelen, vacak kis írás hozta el a felismerést. Én magam nem olvasom a kormánysajtót, továbbá hevesen ellenzem, hogy az ellenzéki médiában szót kapjanak a diktatúra emberei. Értelmes vitára ugyanis alkalmatlanok, mivel vagy hazudnak, vagy hazudnak, vagy ha mégsem, akkor meg gyengeelméjűséget színlelnek, elvégre épelméjű ember biztosan nem találja vonzónak a gonoszságot, a […]

Az üzlet az üzlet. Ha hagyod magad továbbra is kifosztani, akkor te is kaphatsz tízmilliót. Vagy akár kétszer tízet. Ha hagyod, hogy mi, például a kislányom és a férje, Lőrinc szomszédom és az ő családtagjai, az L. Simon nevű kormánybiztosom és az ő, általam is tisztelt felesége néhány százmillióért, esetleg milliárdért földet, kastélyt, ilyesmiket vásárolhasson, akkor te meg a nálad szegényebbek pénzéből építhetsz magadnak új otthont. Az se baj, ha már van, hiszen ez nem erről szól Mi a tiedből, te az övékből – van evvel valami gond? Őszintén, érdemes a joggal szarakodni? Sőt odaépítheted a tiedet, ahova akarod, olyanra, […]

Óriási, megérdemelt siker a Golden Globe Nemes Jeles Lászlónak és csapatának, és Magyarország is felkerült erre a fontos filmes térképre. Kicsit mindannyian örülhetünk. Ugyanakkor a Facebook barátaim és az ő barátaik megjegyzésein kívül egész egyszerűen nem olvasok kommenteket a Saul fia Golden Globe sikeréről, mert ez itt most a büszkeség és a jó érzés ideje. A magyar valóság árnyalt megismeréséhez amúgy sincs semmi szükség gyűlölködő és/vagy idióta és/vagy veszélyes hozzászólások böngészésére, vannak más szociológiai módszerek is, például itt kell élni a hétköznapokban, járni kell az országot, és így tovább. Tudjuk kik korbácsolják fel az indulatokat, s hír értéke legfeljebb annak […]

Momentán az őszinteség az egyetlen békés fegyverünk. Elmondani, amit látunk, hallunk, érzünk, tudunk. Nem azt, amit szeretnénk, amiben bízunk, amit remélünk, hanem azt, ami van: a kollektív lecsúszást, a gyakran egybefonódó egyéni és közösségi kilátástalanságot, az öngyilkos nemzeti önfeladást. Vagy a tükör volna ilyen torz? Mondták nem egyszer, természetesen gúnyosan, hogy engem olvasva azon kezdenek tanakodni, melyik karjukon vágják fel az eret. Nehéz döntés, elismerem, de még mindig jobb ezt saját magunknak megtenni, mint rábízni a hatalmon lévőkre. Merthogy pontosan ez jár a fejükben. Még sincs sztrájk, munkabeszüntetés, népszavazás, nincs semmilyen érdemleges ellenállás, a demokratikus intézmények csúcsán ülők, azaz a […]

Hosszú távon én attól válnék büszke hazafivá, ha mind több honfitársam érezné kényelmesen magát Magyarországon, ahol megbecsüljük egymást, minden nehézség ellenére is kiszámítható a jogrend, a társadalmi és gazdasági közeg, ahol a törekvők lehetőségekhez jutnak, a bátortalanok bátorítást kapnak, ahol a miniszterelnök személye alig ismert, barátaié még kevésbé. Egy ország közösségének állapota a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer stb.) minőségén mérhető le elsősorban. A Nobel-díjasok vagy olimpikonok száma és hogyléte persze fontos, szívet melengető vagy facsaró körülmény, de ők a törpe kisebbség egy hazában. Ez jutott eszembe a számomra hős Hosszú Katinka minden jogos felvetése kapcsán. Meg az, hogy ha választanom […]

Tisztelt Christopher Adam! November 29-én Simay Endre István megjelentetett egy cikket a Going Clear filmmel kapcsolatban a Kanadai Magyar Hírlap oldalán. Erre vonatkozóan szeretnék önnel néhány információt megosztani. Alex Gibney a filmjében csak olyan emberek történeteire támaszkodik, akik elhagyták a hitüket, vagy az Egyház által lettek kiutasítva, mivel olyan magaviseletet tanusítottak, amelyek egyházunk erkölcsi kódexeivel durván ellentétben állnak. A film készítése során Gibney az Egyház képviselőit és a híveket meg sem kérdezte. Sőt, az Egyház által küldött egyetlen levélre sem reagált, hogy lehetőséget adjon a tények tisztázására, dokumentumok bemutatására. Ezért a Nemzetközi Szcientológia Egyház kiadott egy nyilatkozatot, valamint információs filmeket, […]

Az interneten, elsősorban a közösségi médiában, a Facebookon több csoportban is olvastam azt a véleményt, hogy „Magyarország mindig is fasiszta állam volt, s ma is az!” Voltak akik cáfolták ezt a véleményt. A vitatkozók – véleményem szerint – sajnos összekevernek fogalmakat, s a vita ezért is folyik. Magam is szeretnék véleményt nyilvánítani, azonban egy Facebook kommentnél lényegesen hosszabb az, amit erről gondolok. Magyarország ma fasiszta állam? A „fasiszta” Magyarországról folyó vitában résztvevők arról szeretnék egymást meggyőzni, hogy a mai magyar kormány a „szélsőjobbra tart”, avagy már ott is van. Az egyik állítás szerint a mai magyar – a harmadik Orbán-kormány […]

Bár az elmúlt órákban milliószor mondtunk, üzentünk sok boldogságot egymásnak, valamennyien tudtuk, hogy az év utolsó napjának rejtélyes varázsa reggelre szétporlad, és hogy az előttünk álló 365 nap aligha tartogat több jót, mint az előző 365. Egy új könyv, ma még üres lapokkal, s amelyeket nekünk kéne teleírnunk közös életünk kedvező alakulásának híreivel, de amelyek új harc, új erő nélkül ismét csak a nyomasztó vereségek lelkünkbe már bevésődött szövegeivel lesznek tele. És akkor nem közelebb, hanem még távolabb kerülünk attól, ahova minden életképes nemzet törekszik, és ez a jövő biztonsága. Nagyon halvány a fény az alagút végén. Akik ma uralkodnak […]

A viszonylagos kanadai jólétből nézve, nehezen tudunk elképzelni annál borzasztóbb dolgot, mint hogy egy Európai Uniós tagállamban – nevezetesen Magyarországon – 18 állampolgár azért hal meg, mert egy fűtetlen lakásban volt kénytelen élni. Pedig mint ahogy Simó Endre, illetve a Magyar Szociális Fórum által kiadott közleményben olvashatjuk, összesen negyvenen fagytak meg Magyarországon az óévben, köztük tizennyolcan saját lakásukban. Most, hogy lassan eltűnnek a szilveszteri és karácsonyi fények, hangok, ízek és ünnepek, visszacsöppenünk a „szürke” – de sokunk számára többnyire kiszámítható és élhető – mindennapokba. Érdemes szem előtt tartani, hogy saját közösségeinkben – legyen az éppen az ottawai Sandy Hill, vagy […]

Este, a családi vacsora közben szó került a jótéteményekről, az adományozásról, az adományokról, a karitatív tevékenységről. S elhangzott a címben szereplő mondat: „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.” December 24-25-26 a világ legnagyobb részén egyértelműen családi ünnepnek számít. Ezek a napok, amikor együtt eszik-iszik a család. Ekkor találkoznak nemcsak a legszűkebb család tagjai, de olyanok is, akik esetleg egész évben nem is látják egymást. Így van ez Amerikától, Európán keresztül egészen Ausztráliáig. Ezeken a találkozókon rendszerint megbeszélik a család és a világ dolgait. Tulajdonképpen mindegy, hogy a család különböző tagjai vallásosak-e, avagy esetleg nem hisznek Isten létezésében, a vallás, a […]

Az év utolsó napjaiban az ellenzéki oldalon mérik fel, hogy kik, illetve melyik pártok lehetnek 2015 politikai nyertesei, vagy éppen vesztesei. Egy Európa Kávézó című blog szerint az év egyértelmű nyertesei a Fidesz és a Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök nevéhez fűződő Demokratikus Koalíció (DK). Az év vesztesei pedig a Jobbik és az Magyar Szocialista Párt (MSZP). Továbbá a blog szerint idén az is kiderült, hogy a Szigetvári Viktor által vezetett Együtt nevű ellenzéki kispártnak „semmi értelme,” hiszen körülbelül egy százalékos támogatottságért harcolnak. Egy kicsit részletesebben, ezt írták a blogban: „A ballib oldalon tisztáződni látszik a helyzet, de a kormányzás átvételének […]

Sok szó esik manapság Magyarországon a kormány erkölcsi tartalmáról, s talán helyénvaló ezen az ünnepen elgondolkodni erről is. Meggyőződésem, hogy a hatalmak csak diktatúrákban vindikálják maguknak az erkölcsi felsőbbség címét, mert szabad választások útján nem a morálisan jók, hanem a választók szemében a közösség ügyeinek vitelére alkalmasabbnak véltek jutnak a kormányrúdhoz. A politikában van szerepe a „jónak” és a „rossznak”, de nem filozófiai vagy vallási, hanem nagyon is hétköznapi értelemben. Egy ország, nemzet közössége persze ismeri és fontosnak tartja a (nem ababszolút) erkölcs fogalmát és tartalmát, amennyiben azt is figyelembe véve őrzi és formálja a jogrendjét, amely fölött a kormány, […]

Vagy harminc éve nem hallottam lemezen Callassal, Di Stefanóval, Gobbival a De Sabata iranyítása mellett megjelent Toscát. Ez az 1953-as felvétel hol máshol készült volna, mint Milanóban, s egykor nagymamám átszellemülten hallgatta. Most apósomék jóvoltából remek bakelit lemezen élvezhetjük. Nem is recseg, és van háttere a felvételnek, egyfajta árnyéka, amely nem kelti a stúdiófelvétel hamis illúzióját, hanem életszerű, emberi. Vagyis igazi operai: egyszeri és megismételhetetlen. Jaj, Callas, Di Stefano es Gobbi. Csupa nagyság! És mi volt Magyarországon ’53-ban? Nem csoda, ha nagyszüleim ilyen álomba menekültek… Éljenek a művészek, akik képesek kiragadni bennünket a mindennapok szürkeségéből és mocskából. És éljen örökké […]

A mai napon, egy nappal a székesfehérvári önkormányzatnak a Hóman Bálint-szobor engedélyezését visszavonó határozata után lebontottuk a tervezett emlékmű árnyékát formázó és a holokauszt fehérvári és Fejér megyei áldozataira emlékező, emléktárgyakkal borított ellen-emlékművet. Úgy gondoljuk, hogy elértük célunkat: Székesfehérvárott, és reményeink szerint másutt sem állhat köztéren szobra egy olyan politikusnak, aki kezdeményező szerepet játszott a magyarországi zsidótörvények meghozatalában, sokszázezer magyar jogfosztásában, kiközösítésében és megalázásában, szervezett likvidálásuk előkészítésében. Azért döntöttük az installáció elbontása mellett, mert -– szemben Cser-Palkovics András polgármester gyanúsításával -– nem célunk Székesfehérvár társadalmi békéjének megzavarása. Ugyanakkor a társadalmi párbeszéd szükségességére utaló szimbólumként a helyszínen hagytunk két, egymással szembefordított […]

Pár napja, amióta tudom, hogy húsz évvel ezelőtt írt regényem, a New Yorkba zárva jövőre ismét megjelenik, gyakrabban gondolok a városra. A VÁROSRA – azt hiszem, megérdemli, hogy így emeljem ki a többi város közül. Már régen nem jártam ott, de biztos vagyok benne, hogy ma még „olyanabb”. És hogy milyen ez az olyanabb? Szegény voltam, túlélésért küzdő nyomorult, ezért csak egy semmibe nem kerülő regényre telt az ottlétemből, de megéreztem és megértettem, hogy New Yorkban a pozitív világszellem centrumában élek, és az efféle benyomások végérvényesek és visszavonhatatlanok. Örökös minta, mérce, példa, ha akarom, ha nem. Már nem tudnám pontosan […]