Sok szép szakma létezik a világon, egyik érdekesebb, mint a másik, de olyan egy sincs, mint a próbamászóé. Izgalmas, kalandos élet, kiemelt bérezés, társadalmi elismertség – mi egyébre vágyhat az ember? Azért ha volna gyerekem, nem örülnék, ha ezt a pályát választaná. Sőt, mindent megtennék, hogy kerülje el. De egyáltalán: miféle munkakör ez? Ugyanis ilyen magyar szó nincs. Illetve van, mert hát látjuk, csak semmi értelme. A Délmagyar.hu tette közhírré az ötletet a határ menti kerítés építése kapcsán, és az embernek meglódul a fantáziája, mikor meglátja a címet. „Próbamászókkal tesztelik majd a kerítést”. Az írásban már nem kerül elő az […]

A mai utazásom mementója: Agyonvernénk a csúcsainkat döntögető pozgorokat! Gyűlölöm! A pokolba kívánom! A lábaikat darabosra törném! Én, mint büszke sportember álszemérmesen szoktam csak úgy véletlenül eldicsekedni, hogy már vagy kétszer- háromszor leküzdöttem az 50 km-es teljesítménytúrát Tatabánya-Vértes- Turul- Tatabánya útvonalon. Győrből a vonaton hazafelé ezen merengtem vállaimat virtuálisan büszkén megveregetve, amikor belém hasított a fájdalmas felismerés a pár perccel azelőtti beszélgetés kapcsán, hogy gyermeteg teljesítményem legfeljebb lenéző mosollyal nyugtázható ezután önmagam előtt. Ugyanis a fenti beszélgetőpartnereimmel Győrben futottam össze az állomáson egy megbeszélésem után, amikor is apró, de annál fontosabb tolmácsolási segítséget nyújtottam pár elveszettnek látszott srácnak, akiknek egy lepedőnyi […]

Hajrá dicső spártaiak! Hajrá furmányos Odusszeusz ivadékai! Tudtátok, hogy Orbánék a MANYUP-unkból részben görög állampapírokat vásároltak? Ilyen gazdagok vagyunk! Na, merthogy az mostanra már mind elúszott…. Javaslom mi is írjunk ki népszavazást Hun-HELLenisztánban, hogy szeretnénk-e megszorító intézkedéseket, hogy államadósságainkat tudjunk törleszteni – ami dicsőséges módon 2010 óta, hála annak, hogy Magyarország jobban teljesít -, röpke 6 ezer milliárd forinttal nőtt, 19.323-ról 25.258-ra! Kemény munka lehetett! Amennyiben a NEM-re szavazunk, akkor mi is „szabadságharcoljunk”, hogy engedjék el a tartozásainkat részben, vagy egészben – mint a görögöknek, ill. az esetleges maradék kamatait is felezzék meg, hogy csak annyi legyen, mint a görögöknek! […]

majd elmesélem, hogy dermed meg a láva és lesz rideg és szürke ami égetett a heget a megperzselt bőrön utána az örökön fakadó krisztus-sebeket majd elmesélem hogy görcsölő torokból mint szól károgón a régi éji dal és hogyan marnak tavaszi fagyok ropogtatva öreg csontokat majd elmesélem hogy tömegmagányban mi morajjá oldja az emberhangokat mint hull vissza a koldus fohásza ha a nyújtott tenyér üresen marad majd elmesélem ha lesz ki a csendes szóra hallgat s nem kell üvöltenem hogy rám figyeljenek mert a bennem fájó gonosz mondatokat csak tátogó némán suttogni lehet Fehér Miklós  

Frank Tibor kanadai magyar közgazdász az elmúlt hetekben Magyarországon járt, ahol az ATV-nek, a Klubrádiónak és a 168 Órának is interjút adott. A vancouveri közgazdász írásai korábban a KMH-ban is megjelentek. A 168 Órában lehozott interjú különösen érdekes lehet lapunk olvasói számára, hiszen Frank Tibor kitér a kivándorlás, a bevándorlás és a menekülés kihívásaira, amit oly sokan személyesen is tapasztaltak életük során. Frank Tibor rövid idő alatt sikeres karriert és életet építetett magának új otthonában, Kanadában. De vajon a jelenlegi viszonyok közt visszaköltözne valaha Magyarországra, vagy esetleg erre ösztönözné unókáit? A Frank Tiborral készített interjút olvashatják… – Furcsa ország ez […]

Csak álltam a nyíregyházi piaccsarnokban és bámészkodtam, ahelyett, hogy megvettem volna a Briganti nevű négylábú biztonsági őrünknek a messzemenően kijáró kacsacsontokat. Az állateledel bolt előtt ugyanis élénken mozgott egy társaság. Öt vagy hat erős férfi, és a parancsnokló négy, korántsem cingár asszonyság méretett fagyasztott egész csirkét, és jegyezgették a súlyokat. Már a harmadik nagyobb – M30-as – rekesz tartalmát pakolták a jókora műanyag táskáikba, de látszott, hogy az összes megérkezett árut meg akarják vásárolni. És sikerült is nekik. Cigányok voltak. Korántsem nyomorgók. Jól öltözöttek, frissen borotvált férfiak, harsányan sminkelt nők. Azt úgy kapásból kizártam, hogy a legalább kéttucatnyi táska tartalmát […]

Azt kérdezi tőlem volt osztálytársam, nem tűnt-e fel nekem, hogy 1989-től a mai napig társadalmunk egyik alapvető ismérve a megosztás és az egymásra uszítás, nyíltan, vagy burkoltan. Érveit hosszan sorolta, ha nem is időrendi és fontossági sorrendben, de minden féleképpen figyelemre méltóan. Hogy kik fütyülték ki és miért annak idején egy ötvenhatos megemlékezésen Göncz Árpád köztársasági elnököt és, hogy mind ebből mit profitált Orbán Viktor, az megérne egy külön tanulmányt. Mint ahogy az is, hogy mennyi miépes adja szavazótáborának gerincét a mai kormányzó pártoknak. Hova tűnt a MIÉP, az SZDSZ, a Kisgazda Párt, az MDF? Mi lett a szavazóikkal, hová […]

Megölték egy testvérem, megölték két testvérem, megölték három testvérem, megölték összes testvérem, megölték apám, megölték anyám… kósa lajosnak vagy lalinak vagy lulunak vagy hutinak vagy tuszunak Lassan pofázz, tovább élsz. Azt mondták, ez van a magyar himnuszba. Én menni hamaros vagy viharos magyar. Ott nem tudják, ki vagyok. Tuszu vagy huti? Hiszi? Vagy piszi? Én tanulom nyelvetek. Már tudok huti vagy tuszu. Magyarok tudnak ruszi vagy riszi? Én tudni angol meg belga. Az jól jön magyarba. Tán Kosa elhiszi. (lehet röhögni, hogy tuszu vagy huti…) Megölték egy testvérem, megölték két testvérem, megölték három testvérem, megölték összes testvérem, megölték apám, megölték […]

– Halló, tessék itt a Nemzeti Adattároló Központ kerületi kirendeltsége… Halló, tessék itt a Nemzeti Adattároló Központ kerületi kirendeltsége… – Jó napot kívánok! Néhány adatra lenne szükségem. – Regisztrált már? – Nem. Azt is kell? – Természetesen. Felmegy a honlapunkra, a www.pofatlansag.hu-ra , ott kitölti az űrlapot, befizeti az egyszeri kétszázezer forintos belépési díjat és után már csak adatonként kell fizetni. – Rendben van, megteszem, addig is kérdezhetnék? – Azért vagyunk kérem, 3500 kiképzett munkatársunk várja a keményen dolgozó kisemberek kérdéseit. Vezérigazgatónk, Dr. Külön Semjén Zsolt utasításba is adta, hogy előzékenyek legyünk, sőt mosolyognunk is kell, bár ez a telefonban […]

Azt én nem is kétlem, hogy tegnap hatalmas csata volt Debrecenben, és el is veszett volna tán a város a gumibot-vitézek, könnygázas leventék hősiessége nélkül. Az kicsit különösen hangzik számomra, hogy a pusztító összecsapásnak mindössze egyetlen, könnyű sebesültje akadt, de ilyen csata is van, bizonyára. Van, mert kell legyen – a karhatalom megsemmisítő csapást mért a dúló barbár hordákra. Bizonyára azért nincsenek sebesültek, mert nukleáris fegyvereket használtak. Azt sem teljesen értem, miképpen teremhetett a helyszínen pont a kellő pillanatban pont 154 készenléti rendőr, ráadásul pajzzsal, könnygázzal, teljes menetfelszerelésben, percnyi késlekedés nélkül – de hát a magyar rendőr már csak ilyen, […]

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy Semjén Zsolt fogta magát és meghalt. Nem nagyon értette a dolgot, azt hitte csak álmodik. Csodálkozott is nagyon, hogy hol van, mivel eddig még nem nagyon nem szenderült jobblétre. Egy szakállas, markáns arcú férfi állt előtte egy jókora kulccsal a kezében, ami legalább 50 centiméter hosszú volt és rendkívül súlyosnak látszott. A felhők között egy kb. 175 centiméter magas szögesdróttal megerősített drótkerítés húzódott, aminek nem lehetett látni a végét. Az illető rendkívül erősnek látszott. Valahonnan ismerős is volt neki, így Semjén Zsolt zavarodottan megkérdezte tőle: – Hm, a jó életbe…hol a fenébe […]

Ó, galambocskám, nagyuram, én írok Önnek, ja pisú kvam, nem mond ez eleget? Ezt a megtiszteltetést – hatalmas cári fenség, csak ma ért el a hír, hogy Ön és fényes kísérete látogatást kíván tenni nálam, a szerény Nyolcnüj Kjerületben. Örömmel igyekszünk, cári hatalmasságod, de vegye tekintetbe, hogy szegények vagyunk, mint Egér Templomovics Éhező Szent Nyikifor böjtje idején, zálogban vannak még a nacsalnyikok is, a narodnyikokat rég eladtuk a varjagoknak, mi már csak muzsikolunk itt a zongorovics klavicsenen. Vlagyimir Vlagyimirovics, meg kell vallanom, nem számítottam erre a megtiszteltetésre. Ugyan Ön, mint minden oroszok és időnként nem oroszok cárja gyakorlatilag bármit megtehet, […]

– Jaj, doktor úr, azt hiszem, valami baj van velem – Megmérjük a vérnyomását… hát, ez elég magas. Meg a pulzusa is szapora. Sokat stresszel mostanában? Mik a panaszai? – Mindenféle. Úgy érzem, mintha a testem nagyobbik része nem jutna elegendő ételhez, néhány porcikám meg ijesztően túltáplált. Elfelejtek dolgokat… tudja, a múltamra például egészen máshogy emlékszem, mint korábban… Zavart vagyok. Csak teszem a pénzt a nagy, közös táskámba, és ha keresem, mindig valamelyik eldugott belső zsebemben találom. Változik a személyiségem… régebben amolyan kultúrabarát voltam, tudja, egy kis színház, némi irodalom, zene… most meg a vásári komédiákat kedvelem, jó sok nemzetiszínű […]

Az ősz bárd előkapta a régi lemezt: fogyik a magyar! S mit tesz ilyenkor egy kereszténydemokrata? Társadalmi munkát sürget, mintegy összefogást. Nem mondhatnánk, hogy ne lenne kreatív a KDNP alelnöke. Most, hogy az összes kormánypárti nagyszájú valami jó kis bevándorlózással, terroristázással bíbelődik, Harrach előkapta a régi lemezt: fogyik a magyar! És délelőtt összetrombitált ezért egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy 2014 első négy hónapjával összevetve idén három százalékkal nőtt a születésszám, és közel hét százalékkal többen kötöttek házasságot, ilyet szólt: „Az utóbbi másfél év adatai kedvező tendenciát mutatnak.” Ez a nullával egyenlő – nagyjából ez volt Harrach mondanivalójának a lényege, noha […]

A ember reggel kommenteket olvas. Nem kellene. Persze, vannak a szokásos, „büdös zsidók, takarodjatok Izraelbe”, meg „vegyél a nevedre egy menekültet a Rózsadombon” jellegű egyen szövegek, ezeket már úgy törlöm, hogy szinte észre sem veszem, egy torz világ amolyan zsigeri rángásai ezek, szinte a lélegzése, reflexszerű működése. Megvastagodtak a membránjaink. De néha vannak sokatmondóbbak is, amelyek valamivel többet is elárulnak a világunkról (nincs mit szépíteni: bár ez nem az én világom, de benne élek). Itt van például az alábbi. Annyi mindent mutat: kibontakozik belőle egy frusztrált élet. Szegény hozzászólót gyerekkorában versekkel, szövegekkel kínozták (nem, egyáltalán nem gondolom amúgy, hogy az […]