Senkit ne tévesszen meg a cim. Nem valami hatalmas korszakalkotó esemény történt ekkor. Egy és más történt abban az évben, de azt máshol jegyzik. Egy évvel vagyunk a rendszerváltás után. Még állnak a határok ugyan, de határozottan érezhető némi „enyhülés”. Minket, pontosabban kis családomat is érint a dolog, noha már hosszú évek óta nem élünk Magyarországon. Feleségem édesanyja él már csak ottan, akinek „hála”, vándorbatyut kanyarítottunk ismét a nyakunkba, hosszas pihenő után, és áttelepültünk ismét az öreg kontinensre. Nem gondoltuk akkor még komolyan, hogy hasonlóan mint 56-ban, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó orosz csapatok sorsára jutunk, és leragadunk Ausztriában, egy alig […]

Megnyugodhatunk elvtársak, végre minden a régi, megszabadultunk a demokratikus jogállam minden nyűgjétől és nyomorától. Már nincsenek független intézményeink, minden a központból, a Párt utasításai alapján történik. Minden fontos pozícióban a jóelvtársak ücsörögnek, nekik csak végrehajtó szerepük van, az, amit a központból megkapnak. Már a Nemzeti Bank is elbukott, mint független intézmény, azt is átvette Huba elvtárs, és két hét alatt már el is költötte a devizatartalékunk 10%-át, 3milliárd eurót. És persze kirugdosta azonnal a szakembereket. A magyar gazdaságból csodát csinált, egy tündérmesét, mely triplabóvlit, recessziót, és Európa legmagasabb inflációját jelenti számunkra, no meg a beruházások mélyrepülését. De e jobbkéz tulajdonosa, […]

Gyula már az iskolában sem az a lelkes szorgalmas ember benyomását keltette mint társai. Az alsóbb osztályokban ez még nem volt észrevehető, de ahogy emelték a szintet, és valamivel többet kellett foglakoznia mint amennyire a szorgalmából és kedvéből kitelt. Mikor belépett az úttörő mozgalomba valami megváltozott benne ami aztán később tudatosult is benne. Rájött, hogy a munka „mimelésével” sokat ellehet érni. A tanulmányai alapján szinte semmire sem lett volna alkalmas, de mivel hamar megválasztották vezetőnek, és már akkor jól eltudta adni magát, eltekintettek attól a ténytől, hogy lusta, nem nagyon érdekli semmi sem, ami tanuást vagy szorgalmat igényelt volna. A […]

Dr. Gulyás Gergely képviselő vette magának a bátorságot, hogy nyilvánosságra hozza Scheppele professzorhoz írt levelét. Túl a konkrét ferdítéseken, csúsztatásokon és hazugságokon – a jellegzetes érvelés az, hogy ne nézzük az egészet, vitatkozzunk a részletekről. Erről viszont az ugrik be, hogy az irodalom ismer egy olyan esetet, amikor egyébként ép részekből (esetünkben ugye nem is erről van szó) sikerült egy szörnyűséget létrehozni.  A dolog pikantériája, hogy ezt az „alkotót” – Victornak hívták. A poszt többi része, mellékletként, tartalmazza azt a levelet, melyet a nagy tudású képviselő jegyez – s a kommentjeimet. Tisztelt Scheppele Professzor! Meghallgatva Önt élőben a Helsinki Bizottság […]

Kanadai ismerőseim hónapokon keresztül kérdezték, hogy az a sok rossz kritika, amit az angol sajtóban olvasnak az otthoni kormányról, az otthon történtekről, miért nem viszi ki a magyarokat az utcára. Elvégre mindenki tiltakozik, az Európai Parlament, az Európa Tanács, az USA, de a magyarok a fülük botját sem mozdítják. Pedig az ő sorsuk, elsősorban őket érinti, ami otthon történik. Az egyik sorolta: megbántottak sok kis jövedelműt az egykulcsos adóval, aztán az orvosok, a pedagógusok, a rendőrök, a rokkantnyugdíjasok, az egészségügyi dolgozók, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, a mezőgazdasági dolgozók és földművesek, a diákok, egyetemisták, a közmunkások, a segélyen élők – a […]

Igazán kellemetlen lehet annak a hatalomnak, amelyet saját emberei kritizálnak, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerének olyan vastag a bőr a pofáján, hogy a szégyenérzet az náluk nem játszik. Soha nem is játszott, bármikor bármit belehazudnak a képünkbe, szó nélkül azt mondják az égre, hogy zöld, a fűre meg hogy kék. „A többszöri alkotmánymódosítás joggal kap kritikákat külföldről és az Európai Unió politikusaitól, ezek révén ugyanis a parlamentnek gyakorlatilag korlátlan hatalma lett, az Országgyűlés felülírhatja az alkotmánybíróság döntéseit is – írta Kopits György, a Költségvetési Tanács volt elnöke a Wall Street Journal véleményrovatában.” Most éppen ő az, aki megelégelte a Fidesz […]

Az első napokban azonnal sok bajom támadt a nevemmel Izráelben. Amikor a repülőtéren elláttak minket okmányokkal, akkor mondtam anyámnak: – Én nem értem, de ezek úgy néznek rám, mint aki most jött a Holdról. Mi fura van a családnevemben vagy a keresztnevemmel? – Tőlem hiába kérdezed fiam. Majd elmondják. De nem mondta el senki sem. Pedig kérdeztem rokonaimat is, hiába. – Szokatlan nekik ez a név. A héber nyelv nem ismer ilyen hangzókat. Megnyugodtam egy időre, de nem tartott sokáig. Hamarosan tanulni kényszerültem a nyelvet, meg el kellett helyezkednem dolgozni is. Érdekes módon itt senki sem akadt ki a nevemen. […]

Múlt héten Rogán Antal azt bírta nyilatkozni a TV2-n, hogy jó volt betenni az alkotmányba azt, hogy senki nem alhat az utcán és az aluljárókban, hisz van elég szálló. (Megjegyzem: nincs is alkotmányunk.) Ámulva hallgatta ezt Kati barátnőm, aki az Oltalom Karitatív Egyesületnél a hajléktalanok OKJ-képzésének (igen, olyan is van) koordinátora. Egyik mentoráltja súlyos beteg feleségével egy kápolnában húzta meg magát, de a pap egyszer csak úgy döntött, menniük kell. Szerencsétlen emberpár ezzel nemcsak a fedelet vesztette el a feje fölül, hanem az emberhez méltóbb életbe vetett reményt is. Ha ugyanis nincs hol lakniuk, a férfi nem tudja befejezni a […]

— Csengettek, mama, nem hallottad? — Nem, de nézd meg, biztosan a postás bácsi. — Jó napot kívánok, itthon van a papa vagy mama? Ajánlott levelet hoztam édesapádnak. Menj, szólj, hogy vegye át, mert alá kell írja az átvételi elismervényt. — Apa dolgozik, nincs itthon, de tessék várni, szólok a mamámnak — szaladt a kisfiú. — Anya, gyere gyorsan, alá kell írni. — Jó napot, Takács bácsi — üdvözölte a postást a mama. — Ajánlott levelet tetszett hozni a férjemnek? Csak nem valami büntetés vagy hasonló? — Nem tudom, mi lehet, de a Belügyminisztérium a feladó. Sok minden lehet. — […]

Összesen nyolcvan helyi magyar szavazott az Ottawai Magyar Ház vasárnap esti referendumában, melynek az eddig politikamentes közösségi szervezet KMOSZ-tagsága volt a tét. A tavaly alakult Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) Fidesz-párti politikai ernyőszervezetként működik Kanadában, mely ráadásul a magyarországi kormánypárt szélsőségesebb szárnyához köthető. Végül 57 – 23 arányban megszavazták azt, hogy az Ottawai Magyar Ház is tagja legyen annak a KMOSZ-nak, mely a szélsőjobboldali Békemenettel szövetkezett és amely antiszemita támogatókat összegyűjtő petícióval védte Pordány László nagykövetet. Forrásunk szerint búcsút inthetnek az ottawai magyar közösségben a relatív békének. Már beindult az a kilépési hullám mely a kultúrközpont fennmaradását is veszélyezteti és amelynek nyomán a tagság több mint negyede […]

Feszty Dániel, a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének elnöke az alábbi levelet küldte a KMH-nak, melyben Lázár György március 18-án közzétett cikkére válaszol. A szerző viszontválaszát a levélíró bíráló szavai után közöljük. Tisztelt Főszerkesztő Úr, Kedves Christopher! Azt már sajnos megszokhattam, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyva folyamatosan alaptalan vádakkal támadják a KMOSz-t és személy szerint engem is a KMH oldalain. Ezeket a vádakat, – a békesség kedvéért, – mindeddig válasz nélkül hagytam. Most viszont egy olyan rubikont léptek át, amelyet nem hagyhatok szó nélkül, mivel ez családomat – s nem engem – érint, s amely miatt nyilvános helyreigazítást kérek. Lázár György […]

A Kanadai Magyar Hírlap-ban megjelent cikkemre, több telefonhívást és emailt kaptam, többek között Dancs Rózsától is, és véleménycikkben foglalkozott az írással Szentmihályi Szabó Péter a Magyar Hírlapban. Bevallom, nem gondoltam volna hogy ilyen visszhangot kap a cikk. Dancs Rózsa például ezt írta: Kedves Lázár György! Ha már ilyen barátságos hangon megismerkedtünk egymással, kérem, árulja el, ki ajánlott a figyelmébe? Hosszú cikke arról tanúskodik, hogy alaposan tanulmányozta munkásságomat, olyannyira, hogy azt sejtem, mielőtt válaszoltam volna a levelére, már régen készen volt – közlésre várva. Talán nem követek el semmi szentségtörést, ha megkérem, világosítson fel közös ismerősünk kilétéről – egyfajta bibliográfiát helyettesítendő. […]

A csornai Shmitt Pál nem tagadta meg önmagát és a Fideszt. Továbbra is hülyének néz 10millió magyar embert, és pár százmilliót a világban, akik figyelemmel kísérik Magyarország sorsát. Csak verbálisan demokrata, amikor cselekednie kellene, akkor visszabújik gazdája ánuszába, és csak a jobb kezét dugja ki onnan, amivel mindent aláír, amit az parancsol neki. Azt hazudta a beiktatásánál, hogy ha kell százból száz törvényt fog visszaküldeni. Mi már akkor is kacagtunk ezen a mondatán, hiszen mit várhatunk attól a középszertől, aki már Sólyom botrányos, törvénytelen megválasztásához asszisztált, és ellenőrizte vadul a titkos szavazatokat. Értelmes mondatok helyett csak vakondokok potyogtak ki a […]

Tisztelt Adam Úr! Ön a hozzám intézett nyílt levelében egyebek között azt a szerepet firtatja és marasztalja el, amelyet a magyar közigazgatás, ezen belül a diplomáciai kar játszott saját családja sorsának alakulásában csakúgy, mint általában a 20. század önkényuralmi rendszereiben. Levele végén felteszi a kérdést: milyen elvárásokat támaszt a mai magyar külügyminisztérium a magyar diplomatákkal szemben? Teszi Ön mindezt Pordány László ottawai magyar nagykövet néhány szereplése ill. nyilatkozata kapcsán vagy ürügyén. Az elvárás Pordány nagykövettel, mint minden diplomatánkkal szemben mindenekelőtt az, hogy hazáját, Magyarországot képviselje. Ezt az országot az Alaptörvény így határozza meg: független, demokratikus jogállam. Ezzel összhangban kell munkálkodnia […]

Kövér Art László ismét bebizonyította, hogy ritka nagy suttyó, a bunkóságot már az anyatejjel szívta magába, és semmi keresnivalója nem lenne egy demokratikus jogállamban nem csak a három közjogi méltóság között, de még a mentálisan egészséges emberek között sem. Nem mintha a másik két méltóság (muhaha) erre született volna, őket is csak a magyar nép rettenetes ostobasága emelhette a mostani pozíciójukba. No meg Schmitt Pál plágiuma. Összeomlóban van a második világháború utáni liberális dogmára épült világ, amelynek főszereplői „nem szeretnének csak úgy letakarodni a porondról” – jelentette ki Kövér László házelnök a HírTV Péntek 8 című műsorában. Természetesen politikai ellenfeleiről […]