Mint tudjuk, Orbán fejébe vette, hogy a magyar világnemzet, és ennek okán neki elsődleges feladata – nota bene, küldetése – hogy a nemzetet egyesítse, mert ez a mostani lehetetlen állapot. Persze, nem másról volt itt szó, mint a választójogról, ill. annak kiterjesztéséről. Mert hát, se az alapizé, se a választási törvény – ami érzékelhetően egyoldalú – nem teszi feltétellé az állandó magyarországi lakóhelyet. Így aztán a nagy nemzetegyesítő vezette Fidesz-KDNP a nemzeti összetartozás jegyében frissen-gyorsan éket is vert a választójoggal rendelkezők közé: vannak, ugyebár, a külhoni magyarok (koncentráljunk csak a Kárpát-medencére, mert mégiscsak arra megy ki a játék), és a […]

Gyurcsány Ferenc volt kormányfő első fokon elvesztette azt a kártérítési pert, amelyet az Elment az öszöd című film miatt indított Dézsy Zoltán rendező ellen. A volt miniszterelnök személyiségi jogainak megsértése miatt perelt, és egymillió forint nem vagyoni kártérítésre tartott igényt. A Fővárosi Törvényszék elutasította keresetét, és 69 ezer forint költség megfizetésére kötelezte. Gyurcsány Ferenc megjelent a Fővárosi Törvényszéken tartott csütörtöki tárgyaláson. Dézsy Zoltán ügyvéd nélkül védekezett, és a tárgyalás elején – mint írta – indítványozta, hogy vizsgáltassák meg a volt miniszterelnököt ideg-elmeorvosi igazságügyi szakértővel, annak megállapítására, fennáll-e cselekvőképességét kizáró ok, illetve hogy rászorul-e gondnok felügyeletére. A bíróság ezt a rendező tájékoztatása szerint nem látta […]

Orsós Gazsit ugyan a keresztségben Zsigmondnak nevezték el, de ő már csak olyan Gazsira sikeredett. Közepes termetű, kerek fejű, vékony gyerek volt, sötétbarnán világló szeme meg úgy mosolygott bele a világba, mintha mindig valami huncutságon törné a fejét. Pedig dehogy volt ő huncut. Csendes, visszahúzódó fiú volt, úgy végezte el az általánost, osztálytársai tán észre se vették, hogy ott volt köztük. Mivel jó eszű fiú volt, no meg, tanárai, javítandó a statisztikát, kapacitálták is rendesen, hát beiratkozott az ipariskolába, kőműves tanoncnak.  Szép csöndben, minden feltűnés nélkül, el is végezte. Apja meg dicsekedett is mindenkinek, aki csak hajlandó volt meghallgatni, hogy […]

Van egy egyház, amit ártunk és ormányunk nem tekint egyháznak.  Miért? Csak. Mert. Azért.  Úgy hívják őket : MET.  Hogy kik is ők, mik is ők, álljon itt a http://www.metegyhaz.hu/ oldala. Jelenlegi vezetője, Iványi Gábor, akinek apja vezetésével vált ki a metodisták közül a MET,  (lásd http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_Evang%C3%A9liumi_Testv%C3%A9rk%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9g) olyan jelentéktelen személyiség, aki az alábbi kitüntetések részese: a magyar köztársasági érdemrend tisztikeresztje (1997) magyar tolerancia díj (1997) Puszedli-díj (1997) Maecenas díj (2002) Magyar köztársaság elnökének arany érdemérme (2003) radnóti miklós antirasszista díj (2004) a magyar köztársasági érdemrend középkeresztje (2006) Emberi jogokért emlékplakett (2006) magyarországi zsidókért díj (2007) Pro urbe budapest díj (2008) […]

  Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete… Valahogy olyan rossz érzéssel indult a munkába. Nem tudta volna megmondani, miért, csak a gyomrában érezte, hogy ez a nap valahogy más. Bori, a felesége, kócosan, alvástól duzzadt szemmel tüsténkedett körülötte. Ilyenkor szerette a legjobban, az ágymeleg, párás bőrét, nyakának illatát, legszívesebben visszabújt volna mellé, az ágyba, de a sihta, az sihta. Rakta eléje a reggelit – jó vastagot, szalonna, kenyér, tojás, kell az erő odalent – citromos teát – azt készített termoszba is, külön, hiába adtak ellátmányba ásványvizet, csak más az. Tízórait csomagolt a patentzáras bádogdobozba, gumi kéderrel záródott, a […]

Fóton meg kell ismételni a választást, úgy, ahogy van, tokkal, vonóval együtt. Hogy miért? Csak. Mert. Azért. A választási bizottság ugyanis farok csóválva sietett a kampánycsend sértést kinyilvánítani, mivel „…a múlt vasárnapi választás után egy magánszemély azzal fordult a helyi választási bizottsághoz, hogy a szavazóhelyiségtől nagyobb távolságra lévő Sikátorpusztán ismeretlenek kifüggesztették: a választás napján kétszer „ingyenes buszjáratot indítanak (pártoktól függetlenül)″. Ráadásul ez a renitens buszjárat 6 azaz hat (!) embert szállított mindösszesen Fótra, akikről még az sem tudható, hogy valóban szavazni mentek, vagy csak friss kenyérért a pékhez?  A helyi választási bizottság döntése szerint a kisbuszos szállítás kampánycsendsértés volt, de […]

A tanító úr egy dombra húzó kis utcácskában lakott, magányosan. Nem mintha ez lett volna a szándéka, de valahogy úgy alakult, hogy elkopott mellőle élete párja. Sok volt neki a javítandó dolgozat, meg az, hogy a tanító úrnak túl nagy szíve volt, hazahordott mindenféle éhenkórász gyereket. Hacsak rövid időre is, de mindig akadt egy, a konyhaasztal sarkánál kuporgó vézna kis alak, aki csendes áhítattal figyelte, hogyan mélyed a kés a veknibe. Így hát a tanító úr Örzsére hagyatkozott, a termetes özvegyasszonyra, aki a szomszéd portán perelt a tyúkokkal, meg a kacsákkal. Látszatra morgós egy némber volt, szigorúan kontyba szorított hajjal, […]

Tegnap volt a hanuka első napja, ma a hálaadásé. Különböző vallások, különböző kultúrák, különböző népek sajátja ez a két ünnep. Nem kívánom egyiket sem elemezni, miért, mikor és hol váltak ünneppé, de azon érdemes elgondolkodni, hogy az ünnepi bőségtálak egyes elemei, ugyan, mit is jelképeznek? Meg fogtok lepődni, mekkora is a hasonlóság, avagy az „áthallás”.  Boldog hanukát és hálaadást kívánok minden érintettnek! és  

Az orbánc egy nagyon csúnya, fertőző bőrbetegség. Igen fájdalmas, régebben halálos kimenetelű volt, de ma már jó eséllyel gyógyítható – már, ha nem hanyagolják el. Minden ellenkező híresztelés dacára sem az Orbán-hegyet, sem az Orbán-teret nem népünk boldogságáról, a Kárpát-medence géniuszáról nevezték el, mi több, még szenté sem avatták, bár élő istenként történő aposztrofálására már történtek próbálkozások. Azonban biztos forrásból tudom, hogy a fentebb említett betegséget róla nevezték el. Kb. 1,5 millió embert fertőzött meg, akik még tudatában sincsenek annak, milyen súlyos is az állapotuk. A nr. 1-es ápolt, a bacilusgazda meg – megfelelő kezelés híján – továbbra is fertőz. […]

A rapsic 69 éves volt. Mogorva, szíjas testű, nap és szél cserzette bőrű, szófukar hegyi ember. Egész életét a havasokban töltötte, az esztenásokon, hol itt, hol ott, ahova éppen a dolga szólította. Csak a csikorgó fagyok beálltával, mikor a nyájakat leterelték a téli szállásukra, húzódott le a falu szélén álló rönkházba, ami legalább olyan öreg volt, mint ő, és, ha egy ház lehet mogorva, hát akkor az olyan volt. A ház hideg volt, ezért magán tartotta a kabátját. Amióta a felesége meghalt, nemigen bajolt azzal, hogy begyújtsa a kályhát a nagyszobában. Inkább a csapdaszobában aludt, ahol volt egy jancsi-kályha, abba […]

Homage a’ R. Chandler Az irodám ablakán túl egész Los Angeles egy őrjítő ragyogás volt. Ez még nem lett volna baj, de a ragyogáshoz őrjítő meleg is társult, ami úgy a hátamra tapasztotta az ingemet, mintha második bőröm lett volna. Tiszta szerencse, hogy az ablakokra tapadt három-négyévnyi mocsok némiképpen tompította a fejfájdító ragyogást. De lehet, hogy nem is ettől fájt a fejem. Ezt abból gondolom, hogy ahogy ott álltam, és szokásomhoz híven nem csináltam semmit, érezhetően tiszta scotch-ot izzadtam ki magamból, szerintem kétszer annyi felületen, mint amennyim volt. A dupla üvegek közül egy mumifikálódott lepke nézett rám. Én visszanéztem rá, […]

Ahogy az ember utána gondol Orbán hatalomgyakorlásának, beugrik neki az Állatfarm 7. törvénye: minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél. Rózsi, a farm egyik lakója, a következőket gondolja: nem ez volt a céljuk, amikor évekkel ezelőtt összefogtak megdönteni az emberi faj uralmát. Ehelyett oda jutottak, hogy senki sem meri többé kimondani, amit gondol. Fel sem merül benne a lázadás, vagy az engedetlenség gondolata. Bármi történjék is, hűséges marad, keményen dolgozik, végrehajtja a kapott parancsokat, és elfogadja Napoleon vezetését. De azért mégsem ez volt az, amiben ő, és a többi állat reménykedett. Ahogy az ember utána gondol Orbán szónoklatainak, […]

Már rég óta együtt voltak  ketten, az ember és a kutya. Az ember Ember volt, a kutya Kutya. A kutya ugyan nem tudta, hogy ő Kutya, de az Ember mindig így szólította. Nem is volt más neve. Nem éltek se jól, se rosszul. Leginkább csak éltek. Hol itt, hol ott. Az embernek volt egy jó meleg hálózsákja, ha nagyon mord volt az idő, hát abba kucorodtak össze ketten, egymást melegítve. A kutya az ember hasához bujt, az ember meg, olyan fél karéjban, a kutya köré görbült, óvón. Az embernek akadt mindig annyi, hogy ehettek. Se jól nem laktak, se nem […]

TÁRKI-kutatás! Magyarországon 4,6 millió ember él szegénységben, állapítja meg a Tárki áprilisban készített kutatása. Az ország végzetesen kettészakadni látszik: a legjobb helyzetben levő egymillió ember több pénzből él, mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévő négymillió ember összesen. Statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik az átlagjövedelem hatvan százalékánál kevesebből élnek. A nettó átlagkereset hazánkban 131 ezer, ennek a hatvan százaléka 78 600 forint. A nettó minimálbér viszont nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 60 950 forint, tehát ez azt jelenti, ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor 22 százalékkal a szegénységi […]

Annak idején, az ellenszek.hu oldalán Szemenyei-Kiss Tamás tollából közöltem egy sorozatot ’56 didergő lángjai címmel. Egyik cikke Wittner Mária nem éppen felhőtlen „forradalmi” tevékenységéről szólt. Akkor ott is – de gyanítom, mivel Tamás írása a KMH-n is megjelent – meg ezen a fórumon is – hogy finoman fogalmazzak – nem éppen kedveskedő kommentek jelentek meg ’56 feltétlen „elemzőitől”, annál is inkább, mivel a cikk megjelenése Wittner Mária parlamentbeli kitöréseinek és zászlóanyai otrombaságainak következménye volt. Most alkalmam van közölni egy másik kortárs, Asperján György visszaemlékezését, melynek nem mellékes szereplője Wittner. „Azon kevesek közé tartozom, akik Wittner Máriát már 56 viharos napjaiból […]