Főleg Orbanisztánban. Népünk Boldogsága, a Nagy Kormányos, a Nemzet Polihisztora iránymutatásokkal látja el a tudatlanokat. Mao Ce Tung is hasonló képpen cselekedett, az ő iránymutatása szerint növelték meg a termelékenységet a kínai parasztok, az acélgyártást, meg még sok mindent. Mao amatőr volt Orbánhoz képest, csak a saját népének adott iránymutatást. Ám Orbán Salvininek, Strachénak , fél Európának mutatott irányt, miként tudnak belső bajaiktól megszabadulni, miként tudnak figyelmet terelni: külső ellenségeket kell keresni, és ezeket folyamatosan támadni. Ha nincs, jó lesz belső is, de csak óvatosan, mert még a végén a rasszizmus és antiszemitizmus bűnébe esnek, és az, ugyebár, nagyon nem […]

Mindenki meglepetésére Donald Trump rendesen körbenyalta Orbán Viktort, habár nyilatkozatai a valós helyzet ismeretének teljes hiányáról tanúskodnak. Feldicséri Orbánt, hogy ő milyen fasza gyerek, megerősítette országában a rendet, megvédte annak biztonságát a támadásokkal szemben, mi több, Európa-szerte tiszteletnek örvend, országában pedig szeretik. Mégis, milyen rendet erősített meg ott, ahol romagyilkosságok, szélsőséges agyonmagyarok vonulása és koncepciós perek vannak? Lehet, hogy Trump is valami hasonlót szeretne, de az a kurva demokrácia arrafelé ezt nem engedi meg? A biztonság megvédéséről: lehet, hogy átaludtam valamit? Ki, vagy mi támadta Magyarország biztonságát – ami, minden ellenkező híresztelés ellenére nem Orbán hitbizománya? Arról nem is beszélve, […]

Ez, ugyebár, egy megengedő szóvégződés. Esetünkben arról van szó, hogy Orbán Viktor 2 mrd. dollár értékben vásárolhat fegyvert az USA-tól. Vagyis, Donald Trump megengedi neki, hogy vásároljon, ami Orbán jelenlegi köztes állapotában elég érdekes. 1 mrd a Lockheed-Martinnak, a Gripenek 2006-ban esedékes lecserélésére F-16-osokra – Romániának már ezek vannak hadrendbe állítva – és 1 mrd egy védelmi rakétarendszert gyártó cégnek. Azért, mielőtt a nagy fényezés megkezdődne – mármint, hogy Orbán ilyen sikeres is – érdemes figyelembe venni, mi is az ára a Fehér-házi látogatásnak. Sok, kurvára sok, ráadásul megint a más nemi szervével veri a csalánt, mert hát, hol lesz […]

Orbán, attól tartok, teljesen elveszítette a kapcsolatot a való világgal. Korábban is voltak téveszméi – pl. Azt képzelte, hogy ő Magyarország, nomeg a magyar emberek, de ez eltörpül a mellett, hogy manapság jóformán Istennek képzeli magát, de legalábbis, fárosznak, követendő fénynek Europa sötét és viharos tengerén. Megnyilatkozott Bernard-Henri Lévynek, igét hirdetett és prófétaként szólott. Alant következnek zavaros, de ellentmondást nem tűrő szavai. Az illiberalizmusról: „A liberalizmus szülte a politikai korrektséget. Vagyis a totalitarizmus egy formáját, így ez a demokrácia ellentéte. Ezért gondolom azt, hogy az illiberalizmus helyreállítja az igazi szabadságot, az igazi demokráciát.”  Aha. Ezek szerint, ha valami politikailag korrekt, […]

Kár, pedig Salvini és Orbán bimbózó szerelme ennek révén szökkenhetett volna virágba. Én olyan Brezsnyev-Honecker típusút képzeltem el, az illene hozzájuk. Mert tagadhatatlan, mindkét részről szerelem volt az első látásra. Ráadásul Orbánnak kívánatos Salvini. De az is lehet, fordítva van. Mind1: adj egy puszit, legyünk buzik! Orbán mester szerint ők ketten amúgy is sorsközösségben vannak. Salvini az a hős (?!), aki megállította a tengeren keresztüli migrációt, mi a szárazföldön tettük ezt. Nem tudom eldönteni, hogy Orbán királyi többest használ, vagy a szokásos „mi, magyarok” formulát használja. Habitusát illetően én az előbbire tippelek. A hősök már csak ilyen megállítósak. Igaz, Salvini […]

Az egyik Orbán-hívő, a másik áldozati. Ez utóbbiaknak szól a budai vár fura urának üzenete: mindenki annyit ér, amennyire beárazom! Aki okos, az tudja, hova kell állnia, hogy növekedjen az ázsiója. A többi meg? Szép komótosan megrágja, megforgatja a szájüregében, alaposan kiélvezve az ízét, majd lenyeli. Amúgy valódi népmesei hős: szegény párttitkár harmadik gyermeke, aki, ahogy kell, saját erőből küzdötte fel magát egyre magasabbra, míg végül a csúcsra ért: teljhatalmú ura lett mind a birkáknak, mind a bárányoknak. Ez ugyan már nem népmesei éca, de rendkívül hatékony. Megtehet bármit – és mindent – mert –állítólag – őt választotta a nép. […]

A schmidtmarikanizmusról, mint elvről Rab László, az egykori Népszabadság kitűnő publicistája ugyan írt már egy kiváló elemzést – de engedtessék meg nekem, mint amatőrnek, hogy a Schmidt Mária, mint olyan szemszögéből is megírjam a magamét. Mert Schmidt Mária, mint olyan, jelenség. No, nem a küllemére utalok – mert az ilyesmivel ironizálni nem illendő – mert nem az a mérvadó. Hanem a törekvése, hogy minden áron megfeleljen az udvari történész szerepének, ami a múlt megmásításában, újra értékelésében többé-kevésbé sikerül is neki, habár elég nehéz pl. a világháborúkat döntetlenre játszani, de azért dolgozik rajta. Hanem, a Me Too. No, azzal kapcsolatban meglehetősen […]

Orbán Viktor levelét megírta, nemzetféltő könnyével azt is telesírta… Hányadik levél is ez? Nyolcadik? Kilencedik? Nem tudom követni, mert miután az első inzultációs levelét egy nemzetközi kézjellel díszítve visszaküldtem, többet nem kaptam tőle – pedig állítólag no name volt a válaszboríték. Vagy nem. Úgy látszik, nem vagyok NER-kompatibilis. Tehát van itt ez az utolsó levél – habár kétlem, hogy az utolsó lenne. A vezér ugyanis közvetlenül nem kommunikál az ő népével, hanem levelez vele. Érthető: a végére oda írhatja, hogy: tisztelettel. Na, ez az, ami teljesen kamu, persze, így illik. Orbán azonban nem tisztel se Istent, se embert, de hát, […]

Az osztalék az a pénzösszeg, melyet a részvénytársaság a részvény-tulajdonosainak fizet, általában akkor, amikor nyereséget ért el. Az Orbán és Tsai Rt évek óta nyereséges, ám osztalékot csak klienseinek és oligarcháinak fizet. Ami azért érdekes, mert a részvényekért a részvényesek jobb helyen fizetni szoktak, de az Orbán és Tsai Rt esetében nem tudni arról, hogy pl. Mészáros, Garancsi vagy Csányi befektetett volna bármennyit is. Noch dazu, a befektetésükért a részvényesek hasznot várnak el. A haszon nem is marad el, csak éppen az uniós felzárkóztatási pénzek kerülnek befektetésre. No, nem projekt szinten, hanem a csókosok zsebe táján. A képlet egyszerű: Orbán […]

Vagyis, a bírálat joga, amolyan konyhanyelvi latinsággal. Valami ilyesmit kellene tolerálnia Orbánnak és a kormányzatnak, e helyett újabb, Brüsszelt bíráló kampányt indítanak annak ellenére, hogy rendesen pofán csapták őket az EPP-ben. De hát, tudomásul kell vennünk, hogy Orbán elvakultan hisz a maga igazában, és bátran szembeszáll bárkivel, aki kritizálni meri. Pedig hát, feriunt{que} summos fulgura montes (Horatius), vagyis a villám leginkább a magas csúcsokba csap le. Mondjuk, Orbán nem annyira magas, de azért kiemelkedőnek képzeli magát. Az más kérdés, hogy honnan? Különben is, szerinte az európai elit elszokott attól, hogy lehet bírálni. Bezzeg őt lehet! Igaz, hogy saját szájúlag jelenti […]

Korábban futtattam pár gondolatot ugyanitt e tárgykörben, most cseppet ráerősítenék. Motto: kis ország, nagy mítosz. Ma már ott tartunk a magyarság kiválasztottsága és ez általi felsőbbrendűsége kérdésében, hogy egyedül mi volnánk Európa védelmezői, az utolsó bástya a muszlim invázióval szemben. Volt már ilyen militáns aranykora a magyaroknak, de az se igazán jött össze. Ráadásul kiűzettünk a paradicsomból, amit rituálisan Trianonnak hívunk. A megváltás – ami a NER-ben gyökerezik – az udvari ideológusok áltudományának mozgósítása következményeként nyilván valóan az Aranykor, a magyarság régi nagyságának visszaállítása lehet csak, természetesen a Bölcs Vezető irányításával. Volt valami hasonló bibliai narratíva Jugoszlávia felbomlása közepette, mikor […]

Most tekintsünk el származásunktól, mi szerint őseink a Szíriuszról jöttek, maradjunk kis helyi, törzsi mítoszainknál. Ilyen a NER. Mert ugyan nemzetinek hívja magát – ahogy egy dohánybolt is – de már az együttműködés több, mint kétséges. Az alattvalók engedelmes talpnyalását, ugyan, ne tekintsük már együttműködésnek! Ami a rendszert illeti, leginkább a társadalom szövetének megbontásában csúcsosodik ki, nomeg milliárdok zsebre tételében. De persze, építkezik is: stadionok és felhőkarcolók képében, de új történelmi múltat is épít, valamint alap nélküli identitástudatot, ami amolyan Potemkin-valóság: a díszes homlokzat mögött sivár gondolati sekélység honol. Megszülető félben van az új magyar mitológia, mi szerint a magyar […]

Most kivételesen nem Puzsérra – aki szerintem pszichiátriai eset – , hanem szokás szerint a legnagyobb magyarra, Orbánra gondolok – aki úgyszintén az. Azt mondja a mi háztáji Napóleonunk, hogy a haderő fejlesztése azért szükséges, hogy a NATO segítsége nélkül is meg tudjuk védeni magunkat egy külső támadás esetén. Ezzel a rögeszmével több bajom is van. 1. Aki meg akarna – és tudna – minket támadni, az nyilván valóan csak a szomszédságból jöhet. Egyedül a szlovákok és a szlovének lennének esélytelenek, a többiek simán beletaposnák kiváló, ám puskaport nem szagolt haderőnket a sárga altalajba. 2. Ezzel függ össze, hogy zsoldosokkal […]

Vagy inkább: jusztse. No, nem az ember mivoltát érintően – habár embersége, mint olyan, erősen megkérdőjelezhető – hanem inkább miniszterelnöki magatartását tekintve. Mert hát, jött ide Merkel, úgy V4 tárgyalásilag. Csakhogy, egyedül a szlovák miniszterelnökkel folytatott bilaterális tárgyalást, elég látványosan elnézve Orbán feje felett, aki csalódottan vette tudomásul, hogy Merkelnél nem áll jól. Lehet, hogy a kancellár asszony megutálta a nyálas kézcsókjait, de az is lehet, nem felejtette el Orbánnak, hogy annak idején visszaküldte a főzőkanálhoz. Minden esetre nagyon úgy néz ki, hiába ágaskodik a kis ember, nem ér fel a Berlin-Párizs tengelyhez, a szlovákok toleranciája többet ér. Ráadásul Prága […]

Avagy helyzetjelentés Orbanisztánból. Az már régóta ismert, hogy kicsiny hazánkban minden központi döntés mentén működik. Természetesen demokratikus módon. Mármint, irányítottan demokratikusan. Hívhatnánk autokratikusnak, de hát Orbán még véletlenül sem autokrata, csak jobban bízik a saját döntéseiben, mint a szakemberekében. A hozzáértés különben is bolsevik trükk. Ő nem is dicsekszik a hozzáértésével, mindenre kiterjedő egyszemélyes döntéseit nem is az, hanem a mindenhez jobban értés, és a népét a rossz döntésektől való féltés indukálja. Ráadásul az állandó nyomás rajta: hatalma és politikai fölénye birtokában mi mindent tehetne, de hát ő óvatos, nem tesz, mert hátha rosszul dönt? Már pedig ő a szeretett […]