Úgy tűnik, a jelenlegi magyar kormány tényleg emlékezetessé akarja tenni az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulóját. Ezúttal azzal, hogy az akkor történtek egy, akár szimbolikusnak is mondható, mindenesetre a következő évtizedek kommunikációját erőteljesen meghatározó fórumát hagyja elsüllyedni. Az ugyanis, hogy a Szabad Nép a Népszabadság-ot választotta címéül, jelezte: azon az októberi 14 napon keresztül folyamatosan és erőteljesen jelen voltak a nép szabadságát óhajtók. Azok, akik nem az arisztokrácia, a dölyfös földesurak, gőgös főpapok világát kívánták vissza, hanem egy emberibb, demokratikusabb társadalmat az addigi egyetlen Párt és személy uralma helyett. Ez nem sikerülhetett az akkori nemzetközi erőviszonyok mellett, de a következő […]

„Az év sportközvetítésekben különösen gazdag időszakában talán nem kellett volna olyanok arcába nyomni a pártpropagandát, akik épphogy a politika elől menekültek a sportba.” A fenti mondat a Páholyszínezők c. írásban jelent meg, az ÉS 40. számában, október 7-én. A mondat szellemisége nem egyedülálló, és az ún. baloldali-liberális orgánumokban ennél durvább változatai is általánosak. A mondanivalója – az én olvasatomban – az, hogy a politika valami olyan szennyes dolog, amivel épeszű ember nem foglalkozik. Mellesleg elég furcsa, hogy épp azok hajtogatják, akik nap mint nap a politikával – vagyis a közügyeinkkel foglalkoznak. Mert a szegény, jobb sorsra érdemes, görög-latin gyökerekkel bíró […]

Igenis szorongok. Európaiként és magyarként, szabadgondolkodó szocialistaként aggodalommal tölt el az egyre durvuló élet. Az, hogy a társadalmak vezetésére mandátumot kapottak az istennek se találják a választ mai helyzetünkre. Mit választ? Még a kérdés sem érthető, hogyan lehetne jó a válasz? Igen, arról van szó, hogy más földrészekről milliók ostromolják az öreg kontinens partjait. Miért, mi van? Muzulmán hordák törnek egy másik egyistenhit híveire, az elpusztításukat tervezve? Vagy szerencsétlen nyomorultak kerekedtek föl, életet remélve? Úgy gondolom, ez is, az is. Volt egyszer egy nagyon okos ember, aki 170 évvel ezelőtt olyasmit mondott: az emberi társadalmakat a termelőerők (eszközök, gépek, munkaerő) […]

A Fidesz kormány megszüntetné a nyugdíjak készpénzben való kifizetését, ezentúl bankszámlára utalná az idősek pénzét. A tervezet most készül, máris sok az ellenérv. (Magyarországon – bár már eléggé elerjedt, de nem általános a lakossági számlavezetés.) Kérem, kérem! Ne tessék a nyugdíjasokat teljesen hülyének nézni! A nyugdíjas alapszámla az első olyan kormánydöntés, ami nem az ötvenes évek irányába mutat. Nyilván véletlenül keveredett oda valaki, aki nem úgy gondolja, hogy a nemeztarsolyban kellene ma is a tallérokat őrizni. Kétségbeesetten hívott a nagynéném, hogy mi lesz vele, biztos ezt is azért találták ki, hogy könnyebben csökkenthessék a nyugdíjat. A kormányban bízók nyilván más […]

Ezúttal inkább a kérdéseimet teszem föl a Budaházy-ügyről tett Schiffer András-féle nyilatkozatról. Mert nevezett politikus jogász, sőt ügyvéd, tehát feltehetően tudja, miket beszél, mikor azt mondja, hogy a vádlott ellen felhozott bizonyítékokat nem a büntető eljárásjogi szabályok szerint terjesztette elő a vád. Jogi ismeretekkel rendelkezők szerint, az e szabályokat előíró Büntető Eljárásjogi Törvény külön tudomány. Nemcsak terjedelme, hanem az értelmezési tartomány tágassága miatt is. Ebben az ügyben az lenne a kérdésem: konkrétan melyik előírását sértette meg a bíróság a PEJ-nek, amikor a Budaházy elleni bizonyítékokat mérlegelte? Most jön a jogi végzettséggel nem rendelkező polgár véleménye. Amerikai krimiket ismerők gyakran tapasztalják, […]

Szomorú vagyok, egyre szomorúbb. Sose voltam ugyan nagy tekintélytisztelő, de azért, mint mindenki, szívesen hallgattam okos emberek véleményére. Azt is tudom, bármíly tanult is valaki, tévedhet. Rosszul ítélhet meg akár megtörtént dolgokat is, vagy csak nem nekem tetsző következtésre jut. Nincs ezzel baj, ezt hívják véleménykülönbségnek. De mit kezdjen azzal az ember, amikor papírral igazolt nagyon okos embereket – közkeletű szóval professzorokat – lát mély szervilizmusban boldogan tapicskolni? Mégsem a Professzorok Batthyány Körének a tudományos életben oly fontosnak tekintett mérlegelést teljesen nélkülöző nyilatkozatát boncolgatnám: száradjon az az ő lelkiismeretükön. Egy másik kínos botrányban, a „rock-himnusz” ügyében felelős ’56-os Emlékbizottság közleménye […]

Szent István napja, a magyar államiság évfordulója alkalmából Bayer Zsolt Fidesz tagot (nem mondanám publicistának) a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki a kormány. Ahogyan a Második Ember, bizonyos Lázár János méltatta: ezúttal olyan valaki kapta az ordót, aki bír a nemzeti büszkeség aranyfedezetével. A Magyar Hírlapba írogató illető munkásságával nem foglalkoznék, sokan tudják, milyen „nemzeti büszkeség”-i kérdésekről szokta kifejteni mondandóját. Nincs különösebb bajom a trágárságával sem: istenem, van, aki nem bírja annyira az anyanyelvét, hogy legalább írásban kulturáltan fogalmazzon, vagy megveti az olvasóit. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság médiatanácsánál ugyan egyszer kiverte a biztosítékot egyik mondatfűzése, és 250 ezer […]

Ahogy közeledik október vége, úgy erősödik az emlékév programja. Nincs ezzel baj, minden nemzet igyekszik méltóképpen emlékezni történelme fontos fordulópontjaira. Márpedig ki vitatná, hogy 1956 október 23-a, és november 4-e hajnala között jelentős események zajlottak hazánkban, amelyek nemcsak Magyarország életére voltak befolyással, hanem a nemzetközi politikára is. De nem az akkori eseményeket akarnám itt előadni, bár nekem is megvannak a történeteim a pincében töltött éjszakákról, meg a kapualjból felugató géppuska? hangjáról, az egy pillanatra lángba borult udvarról (találatot kapott a házunk). De gyerek voltam, inkább csak éreztem a felnőttek felcsapó lelkesedését, majd tétova félelmét, szorongását, mint értettem volna. Hagyjuk a […]

Az Eörsi ügyről a véleményem itt olvasható. Van azonban ennek az ügynek egy másik, eddig kevéssé boncolgatott aspektusa. Az európai nézőpont. Az EU erősebb kohézióját, integrációját kívánatosnak tartó erőkkel szemben a leggyakoribb – és legerősebb – érv, hogy az Unió tulajdonképpen nem más, mint egy bürokratikus vízfej, ami iszonyú pénzekért teszi a semmit, gyártja a dossziékat, amiből jól megél párezer ember. És akkor itt van ez a Demokráciák Közössége, amiről Magyarországon a hentes kutyája sem hallott egészen eddig. A neten sincs sok információ – legalábbis magyar nyelven. Egy 2011-es hír szerint Magyarországot alapító tagnak választották(!) – választott alapító tag? – […]

Amint ezt az üggyé terebélyesedett Eörsi-jelölés is megmutatta, van valami alapvető tisztázatlanság, következetlenség, értetlenség a mai magyar politikában. A politika, a politikai elit jelentéséről, szerepéről is, de a pártok szándékairól, irányultságáról sem lehet sok fogalma annak, aki a nyilvános megszólalásokat, dokumentumokat kíséri figyelemmel. Sok konkrét ügy mutatja ezt: a magát konzervatívnak tételező alakulat olyan virtigli államrezont épít, hogy bármely Mussolini hívő megnyalná mind a tíz ujját. Miközben magukat baloldalinak valló alakulatok jó része a „jól vezetett” államban látná a felemelkedés útját. Miközben tömegek sóvárognak az összefogásért, együttműködésért, a legtöbben úgy gondolják: de azt én mondom meg, hogyan, miként, ki vehet […]

Ez volt a címe a nyolcvanas években a tévében vetített sorozatnak, ami Magyarország tájait mutatta be. Böjte József volt a rendezője és Szabados Tamás az operatőre, aki később önállóan is készített egy hasonló filmet, az már nem sikerült ilyen emlékezetesre. Nagyon szeretem az ilyen sorozatokat, legfőképp persze a Rockenbauer Pál és csapata által készített, és többször is megismételt Egymillió lépés-t. Sok nézőt vonzottak mindig az efféle barangolások, több csatornának is voltak hasonló programjai. A fővárosban születtem, nekem a bölcsőm a Bakáts téren ringott, a Kálvária (Kulich Gyula) tér nevelt, és Kőbányához köt a fiatalságom. Nagyszüleim révén a Dunántúlhoz (Zalához, Veszprémhez) […]

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés jóváhagyása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő, kötelező betelepítését?” Erre a látszólag egyszerű kérdésre vár választ Magyarország népétől jelenlegi kormánya október 2-án. Pedig ebben a 18, egymás után rakott szóban egy egész világlátás van, nem is annyira elrejtve. Azt sugallja: van egyszer egy Európai Unió, meg van az Országgyűlés (nyilván a magyar), amelyeknek csak valamilyen alá-fölé rendeltségi viszonya van egymáshoz. Azt mutatja: megfogalmazói kizárólag úr-szolga, fölöttes-alantas felosztásban tudják értelmezni a világot. Ha hallottak is harangozni valamit egyenjogú és egyenrangú felek érdekeken és kölcsönös engedményeken alapuló együttműködéséről, azt jobb esetben valamiféle elvont […]

Már várom, hogy mikor böffen föl valaki: kedden este jó volt magyarnak lenni! Mármint a magyar-osztrák kettő null miatt. Drága jó honfitársaim! Hát miféle hazafiak vagytok ti? Csak akkor „jó” a haza, a magyarság, ha valami dicsőségféle visszfényében fürödhettek? Örülök, persze hogy örülök, hogy a fiúk munkájának végre eredménye mutatkozott – elvégre ezért kapják a nem kevés fizetésüket. De nem mentem volna a Dunának, sőt, nem kívántam volna sem az edző, sem a játékosok vérét venni, ha az a labda nem oda gurul, ahová gurult. Az ember hazájának nem akkor van a legnagyobb szüksége a szeretetre, amikor jól mennek a […]

Eredetileg hozzászólásként kezdtem a mondandómat Göllner András írása alá (Göllner András válasza Szigetvári Viktornak KMH június 12.), de meghaladja egy hsz kereteit mindaz, amit fontosnak tartok kifejteni. Emlékeztetőül: Szigetvári, az Együtt elnöke kifogásolta, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalícióhoz közel álló egyik honlap egy írásában célzott az Együtt amerikai támogatottságára. Egyéni ízlés kérdése: szerintem túlreagált Szigetvári, amikor a mások megsemmisítésére törekvő gyűlöletet emlegetett a célzás kapcsán. Talán nem volt szerencsés rögtön „gyűlöletet” vizionálni. Göllner András erre reagált, nekem pedig inkább vele lenne vitám. Amellett, hogy Szigetvárit én is képzett politikusnak tartom. Göllner a jelenleg folyó amerikai választási kampányban történtekkel […]

Mármint a magyar vállalkozói világ. Napok óta foglalkoztatja a nyilvánosságot, hogy egy Budapest melletti kisvárosban  az élelmiszerbiztonságért felelős hivatal bezáratott egy cukrászdát. A legtöbben kiállnak az idős mester – Barna Illés – üzlete mellett, mondván, hogy pompás süteményei, messzeföldön híres finom fagyija még soha, senkinek nem ártott, pusztán hivatali packázás áldozata lett. Más meg úgy véli: az ellenőrzés során tapasztalt körülmények elborzasztóak: elhasznált, rozsdásodó gépek keverik a fagyit, dagasztják a tésztát, és hát a higiéniai körülmények sem ideálisak enyhén szólva. Maga az idős mester is úgy véli: semmi szükség a felújításra, szolgálnak még az ötven éves gépek. Pedig még Gödöllő […]