Bár én Advent idején nem kifejezetten ilyesmire várakozom – de hát a propagandagépezet nem hagyhat ki egyetlen technológiai lépcsőfokot sem. Megérkezett a soros – bocsi, épp sorra következő „konzultációs” ív. Kicsit változott a metódus, most nincs előre szájbarágott válaszlehetőség: igent vagy nemet lehet ikszelni. Konzultációról ugyan változatlanul nincs szó, csak terjengős, hamis – de legalábbis nem kellően megalapozott miniesszékkel sugalmazott válaszlehetőségekről. Terjedelmi okok miatt csak az első kérdés elé biggyesztett felvezető szöveget idézem szó szerint – a többi ugyanígy tele van hamisságokkal, fals feltételezésekkel. „1. Európa és Magyarország jelentős problémája a népességfogyás. A brüsszeli bürokraták szerint a népességcsökkenést bevándorlók betelepítésével […]

Egy ember életében mindig akadnak kudarcok is – mondhatni, ez természetes dolog. A lényeg, hogy hogyan tudunk ezeken túljutni. Nekem ebben mindig óriási szerencsém volt. Magánéleti fiaskóim idején ott álltak mellettem a szüleim, a testvéreim, a fiam, a közelebbi barátok. A szakmai kudarcokat éles szemű szerkesztők segítettek elkerülni – mint legutóbb Chris, aki egy csúnya figyelmetlenségemet szúrta ki – így megúsztam, hogy a nyilvánosság előtt kelljen meakulpáznom. (Újságírónál a figyelmetlenség, a nem kellően ellenőrzött információ olyan szakmai vétség, mintha egy kertész a gyökerével felfelé duggatná el a hagymát, vagy egy ács a tető hosszanti tartógerendáját a födémre helyezné.) Persze így […]

Az irás első része – a damaszkuszi útig – 2015-ben készült. 25 perc múlva beköszönt október 23-a. Pár óra múlva feszes ünneplőbe bújva magasztos beszédek hangzanak majd el, lobogó zászlók alatt, és a meterológusok szerint derűs napfényben arról, mi is történt 59 évvel ezelőtt Magyarországon. Pár hete elhunyt köztársasági elnökünk egyszer azt mondta: annyi ’56 van, ahány ember akkor élt e hazában. Nagyon igaz. Már éltem, bár csak 9 éves gyerekként. Délben kikísértük Anyut a csepeli HÉV-hez, aki állandó délutános műszakba járt az almaválogatóba – ez ugyanis műszakpótlékkal járt, és nem mellesleg lehetővé tette, hogy délben ebéddel várjon minket az […]

Interjút adott Szersén Gyula színművész az origo.hu kormányportálnak. A beszélgetést Sztankay Ádám jegyzi. Az megbocsátható, hogy rögtön az első mondatban a színész negyven évtizedes pályáját méltatja: minden szerkesztőségben előfordul ilyen elírás. Aztán a most 78 éves színész beszél életéről is, gyerekkoráról, iskoláiról. Persze szó kerül az 56-os eseményekről is, amikor ő gimnazista volt: „..mi többször kooperáltunk a szomszédos II. Rákóczi Ferenc katonai középiskolával, akik a forradalom alatt átálltak a Kilián György vezette felkelőkhöz.” Akik között nyilván ott volt Kulich Gyula, Pataki István, Fürst Sándor, Zalka Máté – és persze Ságvári Endre is. Olyan van, hogy a nyilatkozó rosszul mond valamit, […]

Akinek még bármilyen illúziója volt azirányban, hogy a jelenleg regnáló magyar kormány, egyetlen vonatkozásban is képviseli a magyar nemzet érdekeit, vagy hogy bármilyen pici szeletében is hagyná legalább a demokrácia látszatát érvényesülni, annak ma végképp el kellene vetnie az illúzióit. A lakástakarékok kinyírásáról van szó. A lakástakarék intézménye a hosszútávú öngondoskodást segítette állami eszközökkel. A 20 éve működött rendszer alaptétele volt: ha valaki évekig, de minimum 48 hónapig, hajlandó egy összeget – akárcsak ezer forintot – megtakarítani, ahhoz az állam 30%-ot hozzátesz. A támogatás mértéke persze maximalizálva volt: legutóbb évi 72 ezer forintban, ami szintén magától értetődő, hiszen az állami […]

Emberek! Megszűnt a Fidesz! Mivel magyarázható mással, minthogy a miniszterelnök kénytelen volt egymagában, személyesen jelölni a budapesti főpolgármestert?! A Fiatal Demokraták Szövetségének, mint pártnak megszűnésére már huszonöt éve mutattak aggasztó jelek, amik az 1994-es választások után erősödtek föl, és mára az agónia vált teljessé. Az összes fiatal – és már nem annyira fiatal – demokratát leuralta egy elvek nélküli erőszakos egyed. Mondjuk már a párt alakulása sem volt makulátlan, hiszen a tagság feltétele volt a 35 éves életkor. Én meg néztem ki a fejemből, mint 41 éves agg, ráadásul szocialista: mi fenéért kéne engem földbe döngölni sokmillió társammal együtt? 1998 […]

Mottó: “2.§ (1) E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel.” (2018. évi XL. törvény a gyülekezési jogról) Tisztelt Gyülekezési Hatóság! A 2018 évi LV. Törvény előírásainak megfelelően HÁROM HÓNAPPAL korábban bejelentem, hogy gyűlést tartunk. A gyűlés helyszíne: Budapest, XXIV. Kerület Külső-gázszag utca 14/c alatt található XYZ kiskereskedelmi egységtől kb. 20 méterre lévő járda. Időpontja: 2019. január 11. (péntek) délután 14 órától 16 óráig. Várható létszám: 2 (kettő) fő. Kő Elemérné (szül: Kis Jolán) és Boldog Jenőné (szül: Nagy Anna – Ancsi) Nem várható, hogy a létszám növekedjen, mert Ancsika mindig […]

Valami most a szokottnál hangosabban csikordult meg a magyarországi kormányerő olajozottan pörgő masinériájában. Nem arra a félmillió támogatóra gondolok, aki a Medián felmérése szerint távozott a Fidesz-KDNP szavazói közül. A 7 százalékos csökkenés ugyan jelentős, de a kormányerő előnye így is óriási: a parlamentben lévő összes többi párt összeadott támogatása még mindig 30%-kal alacsonyabb. Szerintem ezért is óriási tévedés a mindenáron való ellenzéki együttműködés forszírozása – miközben a többség megszerzésére nem ad esélyt, aközben eliminálja az ellenzéki pártok közötti különbségeket. Ezzel megtagadva a plurális társadalom létjogosultságát, annak előnyeit is. Eltekintek az ellenzéki pártok, meg a szavazók ekézésétől is: megteszik helyettem […]

Van itt egy nagyon furcsán csavarodó történet. Több is van, de próbáljuk meg most csak ennek az egynek a kanyarjait követni. Nem könnyű, hiszen csak a nyilvánosságra került csavarulatokat ismerhetjük, vagyis nagyon keveset a tényekből. Ezúttal szerintem még csak az sem túl fontos, hogy a ”keresztény, turáni, nemzeti, illiberális”, meg isten tudja, még hányféle katyvasszal küzdő kormányerőről van szó. De azért a hasonló akciók kivitelezésének módja sokat elárul az adott politikai erő felkészültségéről, habitusáról, arról, hogy mit tart saját szavazói értelmi képességeiről. De nézzük, mi az, amit tudunk a Kósa Lajos, Sz.Gáborné, meg a mesebeli örökség körül zajló történésekről? Nyilvánosságra […]

Először azt hittem, csak az elborult széljobb képes a kereszténységet, az istváni állameszméket keverni a sámánizmussal. De hát az a helyzet, hogy a mai kormányerő láthatóan teljesen elborult széljobbá vált. A legszomorúbb ebben a zavaros örvénylésben, hogy a magyar ún. történelmi egyházaknak – a római katolikus, a kálvini tanokat követő vagy a lutheri szellemű gyülekezeteknek és az óhitű izraelitáknak ehhez szavuk nincs: némán követik az eseményeket, nyilván az „erre csörög a kassza” elve alapján. Mi több: augusztus 10-én a magyar parlament épülete adott otthont e mára kétessé vált „törzsi gyűlés” megnyitójának. Sőt, az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor elnökölte az eseményt. […]

Puff neki! Itt állok a legnagyobb kánikula idején megfürödve. Ami nem is lenne baj, ha nem átvitt értelmű kifejezésről lenne szó. Mondhatnám úgy is, hogy leforrázva. Ami a nyelvünkben körülbelül azt jelenti, hogy megdöbbenve, csalódottan. De hát mi történt? Rólam tudható, hogy szabadelvű (liberális) szocialista a felfogásom. Erre egy eseményre úgy reagálok, mint valami vaskalapos homofób. Nevezetesen: ismét megtörtént, hogy egy áruházban (vagy előterében, nem tudom), nyilvánosan szoptatta gyermekét egy kismama, mire a biztonsági őr rászólt, hogy hagyja abba a cselekményt. Most az áruház elhatárolódott az őrtől, pár hónappal ezelőtt azonban egy étterem vezetője szó nélkül hagyta az eseményt. Akkor […]

Amikor először írtam az olimpiával kapcsolatos ellenérzéseimről (itt 2015-ben, az Amerikai Népszavában 2012-ben), azt hittem, népharag követi a szavaimat. De nem. Sőt, amint a későbbi Nolimpia sikere is mutatja, sokkal több ember képes megőrizni a józan eszét, mint gondolható lett volna. A legtöbben persze a várható magas költségekkel érveltek, de ez szerintem csak az érem egyik oldala. Ráadásul a magyarországi viszonyok között hatása sem lett: azóta is százszám szórja a milliárdokat a kormányerő sportberuházásokra, amiknek nem az a legnagyobb bajuk, hogy sose térülnek meg – egy tanteremtől sem azt várja az ember, hogy nominálisan növelje a GDP-t. Még csak azt […]

A foci világbajnokság győztes francia válogatottja ürügyén ismét elöntötte a nyilvánosság tereit a legalpáribb rasszista uszítás. Amiatt, hogy a francia csapat jónéhány tagja feketebőrű! Sőt, néhányuk felmenői meg – arcvonásaik alapján – vélhetőleg a Földközi tenger másik partjáról, a valahai francia gyarmatokról érkezett észak-afrikai, közel-keleti. Hiába mondják a csapat vezetői, hogy a keret 23 tagjából huszonegyen francia születésű állampolgárok. Hiába ad a köztársasági elnök Becsületrendet a labdarúgás pillanatnyi császárainak, elismerve ezzel, hogy származásuktól, netán vallásuktól függetlenül a Gloire fényesítéséhez járultak hozzá teljesítményükkel – az uszítók nem nyugszanak. Nyilván Franciaországban is léteznek a rasszista hangok, de talán a megszerzett trófea fölötti […]

Bár mindaz igaz, amit Chris írásában állított, a kép ennél árnyaltabb. (Ahogyan nyilvánvalóan mindenütt másként rakódnak föl a végleges kontúrok.) Életem legfontosabb éveiben volt otthonom ez a kerület (összesen 14 éven keresztül) – annak is proli része, a Kálvária térrel. Itt jártam iskolába – általánosba és gimnáziumba is. Édesanyám 2010-es haláláig itt lakott, a húgom pedig a családjával most is ott él, ismerem tehát a mai viszonyokat is. Emiatt sem férne bele egy hozzászólás kereteibe a mondandóm, amit már Kalmár Szilárdnak is próbáltam pedzegetni. Elöljáróban mondok egy meglepőt: a józsefvárosiak jó része azért nem szavazott Kocsis Mátéra áprilisban, mert szerették […]

Amikor április előtt azt mondtam, hogy a Lehet Más a Politika (LMP) arra játszik, hogy a kormánypártoknak legyen többsége, de csak feles, így a jogállam lebontásának megmaradt feladataihoz készségesen csatlakozhat, mindenki megrótt: ugyan már. Az LMP demokratikus párt ! (Jelzem, évekig hallgattam ugyanezt a mai kormányerőről, hiába látszott már kilométerekről, hogy a párt szervezése, a jelöltek kiválasztása minden, csak nem demokratikus.) A számítás reális alapokon nyugodott: az akkor 5%-os párt kizárólag az Orbán-csapattal szövetségben juthat hatalomhoz, és a mai kormánypártnak is előnyösebb, ha „demokratikus” hírébe keveredett csoporttal bútorozik össze, mintha a nemzetközi színtéren akár kínossá is válható szövetséget köt a […]