A Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) – időt és fáradságot nem kímélve, több ezer karakteren megfogalmazott – hát, nem is tudom, minek nevezzem, mondjuk – izéjében hevesen kikelt egy, a zászlajuk alá be nem tagozódó – mert, mint tudjuk, egy a zászló, csakis egy – orgánum és főleg annak főszerkesztője ellen. Tették ezt a fene nagy demokráciájuk jegyében, ami az ő – mint másként gondolkodó (?!) – meglátásuk szerint abban nyilvánul meg, ha valaki nem nekik dorombol, akkor első sorban komcsi, másodsorban hazaáruló. Beleugranak némi zsidózásba, egy kis személyeskedésbe, belekötnek Szemenyei-Kiss Tamásba, rendesen kabátlopás ügybe keverik, pedig az ő lapjaikban – […]

Az elmúlt évben, jó bevételi forrást orrontva állam bácsi lehetővé tette a nem éppen olcsó letelepedési (?!) államkötvénybe – min. 250 ezer euró értékben kell vásárolni – történő befektetést. Cserébe azonnal tartózkodási engedélyt kapnak, majd fél év múlva letelepedési engedélyt. Mindehhez nem kell mást tenniük, mint igazolni, hogy személyüknek, vagy a többségi tulajdonukban levő társaságnak szándékában áll ezt az összeget beruházni. Nos, van egy olyan sanda gyanúm, hogy az ilyen igazolást állam bácsiék kenhetik a hajukra, semmibe sem kerül kiadása. Ígérni – gondolom – se egy iráni, se egy kínai, vagy egy ukrán sem volt soha annyira szegény, hogy ne […]

Mit képzeltek magatokról, bugris alkotmánybírók, ellenszegültök, hogy a devla pávatáncoljon a hátatokon! Akkor majd beemelem az Alaptörvényembe a jogállami normákat nélkülöző agyrémeimet, és kinyalhatjátok, oszt jónapot! Mit ugráltok, már úgysincsen alkotmányotok, már rég kihajítottam a szemétbe, miután felesküdtem rá. Semmi szükség az Alkotmánybíróságra, különösen, ha kívül helyezi magát a Nemzeti Együttműködés Rendszerén. Puskázni sem fogtok bitangok, megmondta a debreceni haverom nektek. Még meg is semmisíttetem veletek az eddigi 20 évnyi munkátokat, nehogy azokra merjetek hivatkozni. Ti csak egy valakire hivatkozhattok, az pedig én vagyok! Izé, rám se mindig, hiszen a vastörvényes dumámra például ne hivatkozzatok, mert az ma már nem […]

Mit mondjak, eléggé egyértelmű! Aki könnyesre röhögi magát Lázár Jankó baromságán, az Hans Rudolf Merz szövetségi tanácsos. Igaz, az eredeti szöveg holmi Bündnerfleischról, és annak fűszertartalmáról szól, de kétségtelen, hogy a jó humorú tanácsos a magyar miniszterelnökségi házi feladat olvastán sem reagálna máshogy. Én megértem: Shakespeare szerint színház az egész világ. De miért mindig Orbánék kapják benne a buffó szerepét? Ille István

Sokan vagyunk és ilyenkor, mintha számítana bármit, apróbbakat lélegzem, nyomaszt a tömeg, a betegek tömege. Kerek képű, erős testalkatú bajuszos úr ül mellém. Csányi Sándor vagyok, – motyogja – tudja a prosztatám. Nem komoly, csak szűrés. Próbálok odébb húzódni a mellettem ülő vézna öregúr felé, de nem sokat segít, felállni illetlen lenne, inkább kérdezek. Az OTP-s Csányi? Igen. Mondja, és ő is fészkelődik, szűk a hely. Ma sokan vannak. Próbálok indítani. Mindig, de a mi korunkban ez fontos. A prosztata. Teszi hozzá. He-he, a prosztata gondok. Hallgatunk, végül ő kezdi: Szép lett az istálló… a szarvasmarhatelep. Kicsit kapkodni kellett, tudja […]

Nagyapád, aki még Orsós néven hagyta el szülőföldjét, bizonnyal egyszerű, de tisztességes ember volt. Annyi góbéság azért szorult belé, hogy Magyarországra vegye az irányt. Apád még góbébb volt, mivel rájött, hogy ezzel a névvel max. a pérón indulhat a vajdaválasztáson, hát jó érzékkel magyarosított. Lett is belőle párttitkár, meg kőbányász. Na, nem a szó valódi értelmében, azt nem bírta volna. Te pedig, ha lehet, mindkettőjüknél is góbébb vagy, már, ami a rafináltságot illeti. Felesküdtél az Alkotmányra, amit korábban sem tiszteltél – magad mondtad! – ez, ugyebár, elég sunyi dolog. Meg is semmisítetted, mihelyt tudtad. Cserébe az új izére, ami pedig […]

Nagy a baj elvtársak! Már a szabad pálinkafőzést is elbukta világszám kormányunk. Az Európai Bizottság ezt is bíróság elé vitte. Milyen szép az, amikor a szövetségeseink non-stop pereskednek velünk, meg kötelezettségszegési eljárás alá von minket rendszeresen. Ilyen a fidesznyik szabadságharc, harcolnak az európai jogszabályok ellen. Azok ellen, amiket aláírtunk a belépésnél, megígérve, hogy betartjuk azokat. Igaz, ezek felesküdtek az Alkotmányunkra is, mégis nagy ívben kihajították a szemétbe. Se az aláírás, se az eskü nem számít, csak a pávatánc, és csak a hatalom. Rettentően fontos, megéri a pereskedést is a szövetségeseinkkel, hogy 50 literig adómentesen főzhessen bárki pálinkát, mert amíg az […]

Mindjárt az elején tennék egy kis kitérőt, mert most hallom a Klubrádió Hetes Stúdió című műsora egyáltalán nem mellékes beszélgetős mellékletében, hogy egy svájci bankárnak tudomására jutott, miszerint Orbán meglepetésre készül jegybank elnök ügyben, és nem a jobb kezét, hanem az e területen már egyszer bevetett egykori pénzügyminiszterét jelöli majd Simor András helyére. Bolgár György ezt okos húzásnak tartaná, szerinte a piacok is megnyugodnának. Hát lehet hogy a piacok igen, de én speciel nem, mert amit Járai Zsigmond a Nemzeti Bank élén produkált, az semmi másról nem szólt, mintsem miként árthat minél többet a szociálliberális kormányoknak, és ezen keresztül a […]

Rajongó olvasóim permanens rohamai elöl immáron nem térhetek ki többé, így hát megint csak hangosan kezdek töprengeni, hogy mindjárt az elején egy kedves képzavarral keltsek érdeklődést a betűfalásban megfáradt felebarátaimban. Ezúttal nem napi aktualitás mozgatja agytekervényeimet, hiszem a konszolidáció, és a vitathatatlan elrugaszkodás éve után oly nyugalom szállta meg a közéletet, meg a politikát kicsiny(ített) honunkban, és annyira tudatosult bennünk az emelkedés előérzete, hogy arra nincs is szavam. De ha már előérzetnél tartunk, gondoljunk csak a szürrealista Dali legendás festményére, A polgárháború előérzete címet viselő hátborzongató ikonra, és máris helyben vagyunk. Mert hogy itten egyebek mellett Francisco Franko spanyol diktátorról […]

Mielőtt bárki másra asszociálna: a szopórém a vámpír régies neve. ….”A szopórém valószínűleg nem volt még harminc, a bőre azonban a szolitól, és a mindenféle rákent szir-szartól olyan volt, mint egy hatvanévesé”….. Hoppáré van! Még mielőttebben bárki valakire asszociálna, kijelentem, hogy ő már elmúlt harminc! Már nagyon is régen! Idáig jutottam az olvasásban és egyből az jutott eszembe, hogy régen hallottam az általam egyáltalán nem nagyra becsült – sőt minimális tiszteletet nem érdemlő hazug némbert. (Emlékszünk ugye az F 16 – lobbira? Emlékszünk ugye a kiflicsücsök-esetre?) Álljon itt emlékeztetőül: Lockheed-ügy [kis-szerű politikusok nagypályán]: A hivatalos vizsgálat után megállapítható volt: „megnyugtató, […]

Hallották a jó hírt, igaz-magyar-turulban született elvtársak? A Kárpátok legújabb, klerikál-fasiszta-kommunista államot építő géniuszának hosszú évek óta egy meleg izraelita adja a jobbnál jobb tanácsokat. Otthon, Izraelben pedig az ottani jobboldalt segíti jó pénzért politikai ötletekkel. Így jellemzik Arthur J. Finkelsteint módszereit ismerői: „Az ellenfélre fókuszálj, ne a jelöltedre. Használj bármilyen foszlányt az ellenfél múltjából, ami alapján liberálisnak címkézheted. A hirdetésekben használj egyszerű szavakat, és Armageddon-szerű kifejezéseket, hogy növeld a jelöltek között lévő ideológiai szakadékot. Figyelmeztess arra a káoszra, amit az ellenfél kormányzása eredményezhetne. Szüntelenül ismételd a szlogeneket minden csatornán.” És Selmeci szenátor asszony az, aki kiáll minden nap a […]

25 éve fiatalok voltunk. Ma öregek vagyunk. 25 éve szocializmus volt. Ma kapitalizmus van. 25 éve a Szovjetunió volt a szövetségesünk. Ma Kínát szeretnénk szövetségesnek. 25 éve Szűrös és Pozsgai elvtársak az emelvényen Kádár mögött ülnek. Ma Szűrös és Pozsgai urak az emelvényen Orbán mögött ülnek. 25 éve Martonyi és Járai elvtárs jó MSZMP káder (miniszterhelyettes, stb.) volt. Ma Martonyi és Járai urak a Fidesznél jó káderek (miniszter, jegybank elnök, stb.). 25 éve Kövér Laci az MSZMP KB Politikai Tudományok Intézetének politikai munkatársa volt. Ma komcsi gyűlölő házelnök. 25 éve a politikusok kommunista naplopók voltak. Ma a politikusok jól fizetett […]

Hiába nyújtotta Esti Kornél a zacskót, jelezve, hogy a kutya nyomait fel kellene szedni, a békemenetes külsejű hölgy csak megvetően megrántotta a vállát, az ölébe kapta szerencsétlen, jobb sorsra érdemes uszkárját, és peckesen tovább vonult a béke és szeretet jegyében. Esti csak állt ott a tehetetlenségtől megszégyenülten, próbálta leküzdeni a rá törő hányingert, és azon gondolkodott, honnan ismerős neki a szőrmekabátos emberalak. Aztán felismerte: Ő AZ! Őt látta ordítozni a diáktüntetésen [az én pénzemből tanultok!, még nem tettetek le semmit az asztalra!, anarchisták!, felforgató agitátorok!…]! Őt látta fintorogva undorodni az aluljáróban melegedő hajléktalanoktól! Ő kínálja az éhségmenetelőket rummal, császárszalonnával, hólapáttal! […]

A Kárpát-medence géniuszáról ilyet feltételezni, kérem szépen, ez önmagában is felségsértés, és fővesztéssel jár! Vagy legalább is dolgozó népünk mély megvetését vonja maga után! „Nagyon sok pénzt kerestünk Magyarországnak” – mondta rádiójában Orbán. Mert, kérem szépen, nekünk nem közszolgálati rádiónk van, hanem Orbán rádiója. Mint ahogy nem Magyarországnak van miniszterelnöke, hanem Orbánnak van Magyarországa. „Míg 2007 és 2013 között fejenként 660 ezer forintnyi uniós forrás érkezett Magyarországra, addig a következő hétéves EU-költségvetési ciklusban ez az összeg 712 ezer forintra nő – összegezte az EU 2014 és 2020 közötti keretköltségvetésének elfogadásával záruló uniós csúcstalálkozó eredményét…” Így hazudik Magyarország miniszterelnöke a „közszolgálati” […]

Az elején nem erről szólt, az elején csak az éhségről, vagy inkább az éhezőkről. Az éhezők menete, mondanám, ha igaz lenne, de én is velük megyek, meg sokan, akik nem éheznek. Miről szól ez a menet: hatalomról, hataloméhségről, éhezőkről, rólunk, ennek a sokszor gyötört országnak megalázott polgárairól, a gonosz IMF-ről, bankokról, tőkéről, a gyűlöletről vagy a szolidaritásról, vagy mindenről, mert egyszerre vagyunk jók és rosszak, egyszerre szeretünk és gyűlölünk, vagyunk kevélyek és jószívűen szerények, esetleg úgy gyűrt maga alá minket a hét főbűn, mint gátlástalan urainkat? Az Örs vezér téren állunk. Kéregető jön hozzánk: nyolcvan forintot kér, adok valamennyit. Barátom […]