Mentorom és tutorom, Szemenyei-Kiss Tamás arra tanított, ha mondani valóm van, jól gondoljam meg, mi a célom vele, és kihez is kívánok szólni, majd annak szellemében fogalmazzak. Most nem igazán tartom be okítását. Miért, Orbán elvtárs betart ilyesmit? Ami azt illeti: betart. Úgy általában, nagyjából, országos szinten. Csak nem a szó általam értelmezett formájában. Kedves NERtársak, kedves NERtársnők, Barátaim, Mr. Usztics Mátyás a Szíriuszról, kedves Josip Tot, Kaya Ibraim, nagyra becsült Pataki lovag az Eddából, volt-Vitéz Mága Zoltán, pirospöttyös Matolcsy uram, dr. Semjén doktor, Pozsgay elvtárs, tisztelt turulbanszületett panelprolik, csuhások, négy gyermekes anyák, Közgéptársaság! A fülkeforradalmat végrehajtottuk, a pálinkafőzés szabadságharcára […]

Na végre valami történik! Ünnepélyes esküt tett Kövér házelnök magánhadserege. „A parlament áprilisban döntött az Országgyűlési Őrség felállításáról. Kövér László házelnök decemberben Tóth László rendőr alezredest jelölte az egység parancsnokának. Péter István főhadnagy, az egység egyik tagja szerint az Országgyűlési Őrség célja, hogy a legmagasabb szakmai színvonalon működjön, erős, professzionális szervezetként a társadalom tagjainak körében is megbecsülést vívjon ki.”….. Az őrség tagjai a Szent Korona előtt tettek esküt, ami a nemzet egészét jelképezi. Nna wazze! Havi 400 rongy per fő! Ércsük ugye? Nos, ezzel több probléma is felmerül! Nevezetesen: „Az átlagos bruttó kereset augusztusban 214 700 forint volt a nemzetgazdaságban,…… […]

Az év utolsó jó híre megérkezett, elvtársak. Felavatták az Országgyűlési Őrséget. A kommunista Kövér család saját, házi testőrségének csapatzászlajára Kövérné Bekk Mária kötött díszszalagot, jelentsen ez bármit is. Hogy Bekk Mária mit keresett ott, az jó kérdés, hiszen ő „csak” most lett kinevezve egy kormányzati állásra. Konkrétan járási hivatalvezető lett. De hogy milyen minőségben masnizott a parlamentben, arról nem szólnak a hírek. Megnyugodhatunk elvtársak, most már mindhárom közjogi fidesznyiknek van saját őrsége, van saját hadserege. A felcsúti rablóvezérnek ott a TEK, amely jövőre 30%-al több pénzből (13milliárdból) garázdálkodhat. Kell is a növelés, hiszen terroristákból Dunát lehet rekeszteni. Tanulni pedig senki […]

Megítélnek, elítélnek, címkéket ragasztanak rád. Ezzel le is rázzák magukról annak a gondját, hogy jobban megismerjenek. Nincs is rá igényük, felesleges teher, hiszen ők tudják, amit tudnak. De milyen alapon is? Többek nálad (nem mennyiségileg, minőségileg)? Jobbak nálad (nem száz síkon)? Vagy csak többségben vannak? Hol is? Milyen többségben? Kinek a többségében? Jobban tudnak nálad valamit, tenálad, aki bele születtél valamibe, bőröd színe, vallásod, vagy világnézeted okán, beleszülettél abba, aki vagy? Vagy csak minősítenek, zsigerből, vagy vezényelten? Kérdem én: milyen alapon ítélkeznek? Von Haus aus? Vagy, mert ezt tanulták? Ha tanulták, mégis, hol? A családban? Az iskolában? A templomban? Vagy […]

Kötve hiszem, hogy létezne ember e földkerekségen, aki magyarnak született, de ne ismerné ezt a szép, ősrégi, megzenésített népi műremek-költeményt, amelynek sorai úgy kezdődnek: „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”… Ezen verssorok üzenetét, ha átvitt értelemben kivetítem a jelen hétköznapjainkra, azok szerintem sajnos ma is időszerűek és aktuálisak. Annyiban van csupán némi kis eltérés a tegnap és a ma dudása között, hogy a ma dudásának, haladva a korral és kihasználva a technika nyújtotta előnyöket, mostanság már nem kell egy számára tiszta hangokat produkáló és népszerűséget hozó dudabőrért a sötét pokolra lemennie, elég, ha a dudásunk lesüllyed a magyar […]

Ez a nap is csak olyan, mint a másik. Illetve, talán mégsem. Az öreg igazából végig se gondolta, ez csak olyan hangulatként libbent át az agyán. Nézte a naptárt: december 24, Ádám és Éva napja. Na ja. Szenteste. Már, akinek. Neki csak olyan, mint a többi. Illetve, talán mégsem. Mert hát mégiscsak Szenteste. Így, nagybetűvel kezdve. Sóhajtva tekerte nyaka köré a sálját: jó meleg, még a felesége kötötte. Kalap helyett most a kicsit kopott perzsa kucsmát nyomta a fejébe, hiába, na, már fázékonyabb volt, pedig még nem is olyan régen dús fürtjeit kínálta a szélnek. Igaz, az a nem is […]

Egy igazi keresztény, különösen év vége felé karácsony idején összeszedi utolsó energiáit, és harcoktól megfáradt testét újabb cselekedetekre készteti. Majd ráront ismét a hajléktalanokra. Hiszen azok az ország rákfenéi, a szocialisták és a liberálisok után a következő felszámolandó társaság. Na jó volt még más felszámolandó is, mint a független Alkotmánybíróságunk, a manyup-ak, a Malév, a Vidámpark, a korkedvezményes nyugdíj, a népszavazás, a sztrájk, a rokkantak, az Alkotmányunk, a demokratikus választás vagy a jogállamunk. És még lehetne sorolni bőséggel. „Nemcsak az Alkotmánybíróság hajléktalanokat védő határozatának, de magának a hajléktalanságnak is hadat üzent a miniszterelnök. Orbán Viktor november végén életszerűtlennek nevezte, hogy […]

Tulajdonképpen úgy is lehetne összegezni a diákság esetét a „garantált tandíjmentességgel”, hogy Orbán Viktor ezúttal a tanulóifjúság előtt ropja a pávatáncot. Huncut egy ember ez a mi-niszterelnökünk, vagy hogy stílszerűbb legyek nagy rafkós. Gondolom szentül meg volt győződve, hogy úgy veri át a neki amúgy is elkötelezett fiatalokat, mint a pengős malacot. Hát ebbe most kissé kibicsaklott a bugylija, ahogy az elmúlt napok történéseit figyeli az ember. Talán ha mindjárt az elején a romkocsmánál kezdi. Meghívta volna az illetékes diákszerveződések képviselőit pár kupicára, maga is ledöntött volna egyet-kettőt, akkor bizonyára jobban sikerült volna a hülyítés. Így azonban, hogy a finom […]

Sokukban (romákban) megfogalmazódik mostanság egy gondolat: vajon mennyire magyarok ők – a szó hovatartozási és nemzeti értelmében – , s ami a legfontosabb: fontosak-e ők a hazának? Annak a hazának, ami adott és elvett, mikor, milyen politikai szél fújt határain belül. Ilyen kérdések egy átlag magyar emberben meg sem fogalmazódnak, hiszen a magyarságtudat, mint olyan, legfeljebb egy Angol-Magyar meccs alapján vetődik fel, kilencven perc erejéig, vagy maximum négyévente (itt az átlagról beszélek), vagy eleve megmondják, felülről. Természetesen nagyon sok olyan kommerszpatrióta van, aki fontosnak tartja mindennap elmondani, hogy ő mennyire mélymagyar, ám egy átlag magyar ember nem úgy éli a […]

A Kanadai Magyarok Országos Szövetsége írt egy kritikai hangú cikket. Alá is írta, úgy, mint szervezet, cím és elérhetőség, precízen, épphogy csak a GPS koordinátákat nem tette hozzá. Egy kicsit meglepődtem, hogy egy KMOSz írni tud, még ha felületesen is – a helyesírási hibákat még egy szövetség sem tudja korrigálni, meg azután, egy szövetség honnan is tudná, hogy a roma nem nagy R-el írandó – de hát, mit lehet tudni, lehet, hogy Kanadában másképpen működnek a dolgok, mint fatornyos kis falumban. Persze, ha a KMOSz nevében valaki aláírta volna, mindjárt más lenne a helyzet. Lehet, hogy ez furcsa szokás, és […]

Diáktüntetésektől hangos ma Magyarország. Ilyen, és ehhez hasonló címekkel olvashatunk híradásokat itthon, és külföldön egyaránt. A kormány letette a voksát, és miután bejelentette, hogy az állam kiszáll bizonyos szakok finanszírozásából, a diákok nem tétováztak, hanem egyből a tettek mezejére léptek. Eljönni tűnik hát a szép magyar orbáni urambátyám-világ, amelynek lényege, hogy értékes diplomát csak az kaphat, aki azt meg is tudja fizetni. Úgy, mint hajdanán, a Széll Kálmán-kori nemesek világában, ahol is nem számított a tudás, a tehetség és a szorgalom, csak a vagyon és a rang: „cseléd volt az apád, hát cseléd leszek te is fiam”! Ha ebben az […]

Hihetetlen szerencsések vagyunk elvtársak, hiszen országunkat olyan mérhetetlen tudású kedves vezető irányítja, gyorsnaszádunknak olyan kapitánya van, aki mellett maga Lenin is csak kiscserkész lehet, hiába használta agyának 20%-át. A mi felcsúti hősünk agyának a kétharmadát használja. Egy hét alatt több dolgot megold, mint egy átlagos, normális kormány hónapok alatt. Igaz, azok egyeztetéseket folytatnak, megvitatják az adott szervezetekkel a folyamatokat és akár hatástanulmányokat is készítenek egy élhető ország fejlesztése érdekében. De nem úgy a mi mostani kedves vezetőnk, aki olyan ügyeket old meg egy-két nap alatt, mint egy felsőoktatási reform. Bár mint tudjuk,nem azt kell nézni amit ő mond, hanem amit […]

Üdvözöljük Bogdán Gézát, a Kanadai Magyar Hírlap legújabb szerzőjét! Első reflexiójában Áder Jánosról, illetve a választási regisztrációról ír, és arról is, hogy tényleg eltűnt-e a nemzet gojóstolla…vagy tán csak lecserélték valami szebbre? Képletesen legyen szólva: végre megtört a jég. Ezek után merjen bárki is kételkedni abban, hogy hazánkban nincs demokrácia – „azt én a magyarok nevében kikérem magamnak” – fogja majd mondani Orbán Viktor miniszterelnök úr. Lám-lám, pozitívan csalódhattunk. Áder János köztársasági elnök urunk nem holmi nemzet „gojóstolla”, s a mi kormányunk pedig igenis demokrata, merthogy nem tartja aggályosnak az általa Alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra küldött új választási törvényét sem. Minden […]

„Bugris: A szó legújabb jelentése: „tanulatlan”, „faragatlan”, „alpári viselkedésű”. Az idők folyamán a szó új értelmet is kapott. Nemcsak a köznyelvben használták, új értelmezés szerint bugris névvel illették a nem kedvelt arisztokrata fiatalságot is.” (Wikipédia) Magyarország 2012-ben elérkezett oda, hogy nyugodtan kijelenthetjük: bugrisok gyakorolják a hatalmat jelenleg! Felesleges lenne megindokolnom, hogy miért gondolom így, mert aki napi „kapcsolatban áll” a mindennapi történésekkel az pontosan tudja! Felsorolni is felesleges, mert a mindennapi – újnál újabb – eszement ámokfutás, a két éves pökhendi arrogancia pontosan jelzi, alátámasztja a szó jelentését, értelmezését! Nem mellesleg nem férne el egy bejegyzésben! Hogy miért is írtam […]

A cigányok sorsát a fejlesztési időszak megpecsételte. A magyarokét is. Már az EU-val történő egyeztetések idején kibontakozott egy nagyarányú állami ellenállás a fejlesztési források egy „méltányos”, „szükséges”, „elengedhetetlen” részének a cigányokra fordításával szemben. Elhíresztelték, és úton-útfélen hangoztatták, az EU tiltotta meg (?!) Magyarországnak a fejlesztési források etnikai alapú felhasználását. Vagyis az etnikai hovatartozás miatt elszenvedett tömeges diszkrimináció – többek közt az 1000 százalékkal magasabb munkanélküliség, a 3-400 000 ezer cigány munkanélküli helyzetének kezelését, az embertelen körülményeket konzerváló cigánytelepek, a kb.1000 telep, gettó, városrész – felszámolását, a kultúra méltó ápolását és fejlesztését, a tudás megszerzésén keresztül történő nagyarányú kitörés támogatását. Ismerős? […]