Politika? Kultúra? Morál? Kiinduló premisszánk: az erkölcs egy és oszthatatlan. Nincs külön közéleti és magánéleti erkölcs, politikai, üzleti vagy családi erkölcs. Csak egyféle erkölcs van, ami az élet minden területén működik – vagy nem működik sehol. * Az anarchisták egy pincében székeltek annakidején, Budapesten. Azért hívtak, hogy József Attila verseket mondjak nekik. Aztán beszélgettünk, én tréfálkoztam, azt mondtam, boldogan lennék anarchista, ha tudnám, ki szervezi majd meg az anarchiát… Egy szívemnek nagyon kedves, akkor még tizennyolc éves ifjú hölgy, aki ide kísért, társai előtt kissé szégyenkezve nézett rám, hogy még ezt sem tudom. – Az anarchia, ne haragudj, nem káosz […]

Meleg volt, pedig bőrdzsekit viselt. Az öreg bácsi már legalább negyed órája várt a buszra. Arca izzadt. Valami neurotikus baja lehetett. Nem tudtam hogy csak azért van ez nála, mert öreg, vagy esetleg tényleg beteg. Mert legalább nyolcvan éves arc volt ez. Ahhoz képest elég jól tartotta magát. Nem is nézett ki annyinak pedig biztos körülbelül annyi volt. Aztán a busz befordult nagy robajjal az utcára ahol a buszmegálló csupán pár méterrel volt odébb s felszálltak az emberek, köztük én is. Olyan helyre ültem, ahol láttam az öreget. Mintha rosszul lett volna. Talán pánikbeteg? De nem, biztos nem! Valami mégis […]

Pénteken mutatta be a Thália Színház —  Stephen Sondheim: FÉLÚTON A FÓRUM FELÉ   c. Broadway musicalt Servulus, a furfangos rabszolga felszabadul, ha ifjú, szerelmes gazdájának megszerzi a bájos szűz kurtizánt – de mindenki az útjában áll. Fölvonul az aggodalmas főrabszolga, a pénzéhes kerítő, az egymásra fenekedő szülők, és maga a hetvenkedő katona rémisztő seregével. Könnyed nyáresti humor, cselszövés és összeomlás percenként: klasszikus római vígjáték és zenés kavalkád egyben. Tivornya, farsang, sehol egy fals hang, színészből van viszont elég! Tunikák meg tógák, szabadok meg szolgák, úrinők meg cédák, keselyűk meg prédák, katonák meg adomák meg libidó meg riadó meg vicc, […]

Ismét sikerült felfedeznem az interneten egy gyöngyszemét az antiszemitizmusnak, illetve annak támogatására irányuló írást. A cikkben szereplő könyv, amire írója hivatkozik, lehetséges, sőt egészen bizonyosan létezik. Vegyünk sorra egy pár dolgot, amiknek „átalakított” formában sajnos mai napig is léteznek. Tehát: ez az írás kifacsarva, de azt elemezi, hogy azok a zsidók, akik valamilyen mentőszervezet segítségével jutottak ki Izraelbe pontosabban Palesztinába, milyen szisztéma alapján lettek kiszűrve. Sőt! Az is igaz sajnos, hogy a Zsidó Kongresszus jóváhagyása megvolt ehhez. Magyarán szólva óhatatlan felmerül a gyanú, hogy akik megmenekültek, valóban olyan tehetős zsidók voltak, akik ki tudták fizetni a németek által szabott „taksát” […]

A Farnace című olasz opera magyarországi bemutatója került sor. A „vörös pap” operái (közel 50 darab!) gyakorlatilag ismeretlenek voltak egészen a XX. század utolsó negyedéig, a kétezres évek eleje óta aztán szabályosan megőrülnek érte az emberek: egyre több felvétel és előadás születik operáiból. Az évad végi bemutató két szempontból is kuriózum: egyrészt ez lesz a darab magyarországi bemutatója, másrészt a legelső alkalom, amikor a budapesti Opera Vivaldi-operát tűz műsorra. A címszerepben a katalán származású Xavier Sabata, korunk egyik legfelkapottabb kontratenorja lép színpadra. A Farnace szerzője egyik kedvenc operája volt. A történet a rómaiak által legyőzött pontuszi királyról szól, akit anyósa […]

Polgár Juditot nevezték ki a magyar férfi sakkválogatott szövetségi kapitányának. Polgár Judit 1976-ban született, nyolcszoros sakkolimpikon. Magyar zsidó családból származik, rokonainak nagy része a Holokauszt áldozata lett, nagyanyja viszont Auschwitz-túlélő volt. Családja egy része Izraelben, másik része pedig az Egyesült Államokban él. A 2002-es, illetve a 2014-es sakkolimpián ezüst érmet szerzett. Számtalan világbajnokot győzött le az évek folyamán, többek közt Garri Kimovics Kaszparov-ot, Anatolij Jevgenyjevics Karpov-ot és Visuvanátan Ánand-ot. Gratulálunk! Fotó: Gergely Bea

Elgondolkodott a kegyelem mibenlétén, pedig az ilyen mélységű gondolkodás elég távol állt tőle. Jobban el volt ő a trükkök és tippek kitalálásával, hogyan srenkelhetett valahol, mi módon forgathatta ki a mackót a bundájából. Csakhogy, annál az ominózus utolsó esetnél – mert mindig van egy utolsó eset – a tulaj kicsit korábban ért haza, mint ahogy számította. Még javában babrált a mackóval, amikor rányitott. Ő meg menekülés közben kicsit erősebben találta fejbe vágni. Persze, az is lehet, hogy a pasas koponyája volt vékonyabb az átlagosnál, minden esetre belehalt. Elítélték, mint visszaesőt, életfogytiglanra. Fellebbezett, persze, kegyelmi kérvények tucatját adta be, de hiába. […]

Nemrégiben ismét előkerült ez az esemény, ha jól emlékszem ezúttal egy jobbikos sérelmezte, hogy a történelemtanítás méltatlanul mellőzi ezt a sorsfordító eseményt. Nem először hallom ezt, leginkább persze a magyarságot hitvallásnak tekintők szájából. Érdekes fényt vet ez a történelem tanításunkra. Bevallom, bár iskoláimban mindig kitűnő voltam e tárgyból, tényleg fogalmam sem volt erről az eseményről. Mentségemre szóljon, igen kevés harci tett konkrét dátumára emlékszem. Sőt, – kapaszkodjanak a történelemtanárok – nem is tartom fontosnak, hogy Spartacus lázadása hétfőre vagy péntekre esett-e. Elég, ha azt tudom, hogy a Római Birodalom rabszolgatartásra alapozott gazdasága megrendülésének EGYIK jele volt a szicíliai, és kezdetben […]

Mindannyian ismerünk olyan csupa szív, önfeláldozó és lehetetlent nem ismerő embereket, akik egy tank lendületével száguldanak végig az életükön… és másokéin. Ljudmila Ulickaja nyolcvanas évek végén készült színművében az igazi jiddise máménak „állít szobrot”, aki lelépve talapzatáról, ezúttal színházi varrónőként jelenik meg. Legfőbb célja, hogy imádott fiának megfelelő származású menyasszonyt keressen. És úgy tűnik, meg is találja. Reményeinek beteljesülését csupán egy dolog veszélyezteti: maga az Élet. Szeretettel és emberséggel, könnyekkel és humorral szőtt moszkvai történet ez, amelyben odaadó anyák és szófogadó fiúk, menyasszonyjelöltek és kiszemelt vőlegények egyaránt magukra ismerhetnek. ESZTER LVOVNA – Kútvölgyi Erzsébet JELIZAVETA JAKOVLEVNA – Balog Judit SZONYECSKA – […]

– Van az a pénz! – válaszolom némi habozás után. [A szófordulat vonakodást, húzódozást, kelletlenkedést, idegenkedést, hezitálást, ingadozást, tétovaságot, határozatlanságot, tartózkodást, bizonytalanságot, tűnődést, töprengést, vacillálást, kételyt, kétséget, aggályt, gyanút, zavart, frusztráltságot, szorongást, befolyásolhatóságot, dilemmát sugall. – Kéreted magad? Érzed, hogy valami mégsem stimmel a miniszterelnök budija mellett felhúzott stadionnal? Talán ízlésed ellen való a futballstadionok kertvégébe építése? Van ízlésed? Hamisan szól dogmatikus szimbolád?]  Van az a Pénz I. – Van az a pénz! – válaszolom magától értetődően. [A szófordulat pragmatizmust, gyakorlatiasságot, számítást, haszonelvűséget, célszerűséget, racionalizmust, engedékenységet, alkalmazkodást, flexibilitást, rugalmasságot, hajlékonyságot, simulékonyságot, anyagiasságot, mohóságot, kapzsiságot, nyereséghajhászást, sugall. – Muszáj megélni valahogy? […]

Kezdetben volt Beaumarchais darabja: a Figaro házassága. A maga idejében botrányos. Nem annyira azért, mert felbukkan benne az „első éjszaka joga” (melynek létezésére egyébként a mai napig nem nagyon találnak bizonyítékot), hanem maga a történet miatt. A történetben ugyanis egy kisember, Figaro, a borbély nem akarja hagyni, hogy mások mondják meg helyette, hogy ő hogyan éljen. Ez a közember nem akarja elfogadni, hogy az ő személyes boldogságáról egy úr, az arisztokrata Almaviva gróf döntsön. Szembeszáll hát vele és mindenkivel, aki az ő házasságát, az ő boldogságát akadályozza. Ezek a mindenkik történetesen Figaro felett állnak a társadalmi ranglétrán. És bár kinek-kinek […]

Sávuot ünnepe közeleg, és vele együtt érkezik az az ismert szokás, hogy éjjel ébren maradunk és tanulunk. A Tóraadás óta mind a mai napig Izrael szerte az összes közösségben egybegyűlnek az emberek, és tanulnak. A Midrás azt mondja, hogy ennek a szokásnak az okát abban kereshetjük, hogy őseink hibáját kijavítsuk. A sivatagban a Tóraadás előtt a zsidók ugyanis aludtak, és csak a sófár hangjára riadtak fel. De vajon miért baj, hogy lefeküdtek, miért kell ezt kijavítani? Mert azon túl, hogy furcsa, hogy képesek voltak meleg pizsamába bújni, és békésen aludni, ahelyett, hogy izgatottan számolták volna a perceket, valójában az a […]

You Take My Breath Away – talán Freddy Mercury legszebb dala. Talán a legszebb szerelmes dal, amit ismerek. Kihez, kinek szól? Lehet a címzettje – ahogy Shakespeare szonettjeinek – akár férfi, akár nő. Fontos ez? Nekem semmi esetre sem. De a gyönyörű dalba beleordít a nemzeti erkölcsvédő: dögölj meg, mocskos buzi! És meghallom a politika felszentelt templomában, a „szabadkőműves-marxista keresztényüldözésről” felháborodottan prédikáló, Orbán Viktor szóhasználatával: „csuhásokat”, akik főpapjukkal együtt az elvakult gyűlöletet hiszik missziójuknak. A korlátlan hatalom birtokosaiként, a demokrácia oltárán bemutatandó, hiábavaló áldozatokkal sem törődnek; nem sokat kell várnunk a másságot tiltó törvényekre, s holnap már a nemzeti alaptanterv része […]

Hanem a Munkásőrség. Mai fiatal el sem bírja képzelni, mit jelentett ez a szervezet. Mondjuk az jellemző utólag is, hogy hatvanezer emberről van szó, akiket olcsó egyenruházattal, s persze fegyverrel is elláttak. Nem aprócska szervezet! Ha úgy tetszik, akár hatalmi tényező is lehet. Minden megyében parancsnokság, raktárakkal (persze a fegyverek), a fővárosban a legnagyobb. És hát a Gellért-hegybe bunkerszerűen megépített székház, az országos parancsnokság.  A Munkásőrséget a párt öklének nevezték. Hogy joggal-e, vagy sem, azt az utókor nemigen tudja eldönteni. Mindenesetre volt egy eset, amikor a föllépésük napirendre kerülhetett volna. A Nagy Imre temetés előtt Borbély Sándor, a Munkásőrség parancsnoka […]

Nem is olyan rég emlékeztem meg az Őrség-könyvek egyik tagjáról. A hazánkban megjelent utolsó előtti kötetről. Ami után teljesen értelemszerűen elolvassa a műfajt és Szergej Lukjanyenko alternatív világát kedvelő olvasó a következő kötetet is. Még akkor is, ha a címlapon társszerzőt lát felbukkanni. Ami óhatatlanul azt jelzi, hogy a megindította az íróstársak fantáziáját. A társzerző, ebben az esetben, tényleg inkább szerzőtárs, mert kötet két író három írását rejti. Ellentétben azzal, ahogy Lukjanyenko a Nappali Őrséget jegyezte a később önálló kötettel (Káosz-Őrség) is jelentkező Vlagyimir Vasziljevvel. Vitalij Kaplan „tollából” kér írás került be a Más Őrség (Galaktika Könyvek) címen megjelent kötetbe. […]