Történetesen a dunaparti Korzón jártamban botlottam bele a kis ünnepségbe, amelyről itt beszámolok. Fogalmam sem volt arról, hogy Budapesten van egy elég nagylétszámú közösség, amely évről évre számontartja William Shakespeare születésnapját. Mi több, összejönnek és megemlékeznek róla. Az őszhajú úriember, aki az ünnepseget levezette egy siklósi orvos, akinek a fáradságos munkája, valamint pénze tette lehetővé, hogy a költő szobrát, mely eredetileg Ausztráliaban készült, masolatban itt is felállítsák. Általában Siklós városa nagyban hozzájárult az ünnepséghez, az ottani templomi kórus is énekelt. Az ünnepség szerény volt, még ha kissé túl hosszú is, szokvanyos is volt a tűző napsütésben, de azért megnyugtató is volt […]

A rendszerváltás után szinte havi rendszerességgel utaztunk Magyarországra. Először csak vonatoztunk aztán lassan „átnyergeltünk” az autózásra. Sokkal fárasztóbb mint a vonatozás. Egy előnye van: nincs menetrend amihez alkalmazkodni kellene, és ott és akkor áll meg az utazó ahol csak akar. Akkor még nem volt kiépítve a mai M1 autópálya egészen a határig. Oszták részen sem kapkodták el a dolgokat. Volt út, autópálya, de ha jól emlékszem ez Bruck an der Leita után megszünt és Nickelsdorfig a határig már csak sima kétsávos autóút vezetett. Néha a nagy nyári forgalomban egészen a falu bejáratáig állt a kocsisor. Nem az osztrák határőrök miatt. […]

Amikor a zeneszerző belépett, a miniszterelnök az ablaknál állt, és elégedetten, a kivágott fák hűlt helyét bámulta a téren. Megfordult, kimérten, a tisztelet bármely külső megnyilvánulása nélkül üdvözölte a világhírű művészt. – Azért hívattam, hogy felkérjem: komponálja meg a Kereszténység himnuszát. Egy monumentális, mindent elsöprő [!] remekműre gondolok, ami méltó módon hirdeti az én… ööö … akarom mondani Isten dicsőségét, míg világ a világ. Nem ismerem különösebben az ön műveit, de, mint a leghíresebb magyar zeneszerző, nyilván alkalmas a feladatra. A törékeny, ősz hajú mester (egymással szemben álltak, látszott, nagyjából egyforma termetű emberek – „mégis mecsoda különbség!”) kiábrándultan meredt a […]

Senkit ne tévesszen meg a cim. Nem valami hatalmas korszakalkotó esemény történt ekkor. Egy és más történt abban az évben, de azt máshol jegyzik. Egy évvel vagyunk a rendszerváltás után. Még állnak a határok ugyan, de határozottan érezhető némi „enyhülés”. Minket, pontosabban kis családomat is érint a dolog, noha már hosszú évek óta nem élünk Magyarországon. Feleségem édesanyja él már csak ottan, akinek „hála”, vándorbatyut kanyarítottunk ismét a nyakunkba, hosszas pihenő után, és áttelepültünk ismét az öreg kontinensre. Nem gondoltuk akkor még komolyan, hogy hasonlóan mint 56-ban, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó orosz csapatok sorsára jutunk, és leragadunk Ausztriában, egy alig […]

Gyula már az iskolában sem az a lelkes szorgalmas ember benyomását keltette mint társai. Az alsóbb osztályokban ez még nem volt észrevehető, de ahogy emelték a szintet, és valamivel többet kellett foglakoznia mint amennyire a szorgalmából és kedvéből kitelt. Mikor belépett az úttörő mozgalomba valami megváltozott benne ami aztán később tudatosult is benne. Rájött, hogy a munka „mimelésével” sokat ellehet érni. A tanulmányai alapján szinte semmire sem lett volna alkalmas, de mivel hamar megválasztották vezetőnek, és már akkor jól eltudta adni magát, eltekintettek attól a ténytől, hogy lusta, nem nagyon érdekli semmi sem, ami tanuást vagy szorgalmat igényelt volna. A […]

A Nemzeti Összetartozás Napján, Kárpáthaza szívében, Csókakőn, Németh Szilárd csepeli polgármester ünnepélyes külsőségek között felavatta a Nyírő József Művelődési Házat. A Makovecz Imre leghívebb tanítványai által tervezett jurta-formájú épület bejárata fölé a névadó hitvalló sorait festették vöröslő fájdalommal: „A vér megtisztítja Európát.” A megnyitó ceremónia kezdetén Wittner Mária halálraítélt leplezte le Kerényi Miklós festőakadémiája Corvin-lánccal kitüntetett festőóriásainak, a főoltár fölött látható „Vitéz nagybányai Horthy Miklós nagyméltóságú kormányzó, a Haza és a magyarországi zsidók megmentője fogadja Orbán Viktor hódolatát a Hősök terén Nagy Imre újra temetésekor„ című történelmi freskóját, majd szőke, kék szemű leventékből álló kórus, székely zászlókat lengetve (szerte a […]

– Teremszolga, a következőt! – Igenis! – Adjon az isten! – Ave, cézár! – Ja igen, ezt ismerem. Anagramma, azt jelenti: a vécé zárva. – Nem éppen, ez egy köszöntés, csak még nincs itt az ideje. – Ja, az más. – Neve? – Dávid, Isai fia, Betlehemből. – Lakik? – Perszehogy. – Mi az, hogy perszehogy? – Hát nem azt kérdezte, lakom-e? – De hol, jóember? – Ja, hát miért nem ezt kérdezte? Jeruzsálemben, a főtértől balra, a második pálmafánál, a páros oldalon. – Mi az, hogy páros? – Tudja, hogy mi az, 4711? Na, az páratlan. Úgy hívják, hogy […]

Az első napokban azonnal sok bajom támadt a nevemmel Izráelben. Amikor a repülőtéren elláttak minket okmányokkal, akkor mondtam anyámnak: – Én nem értem, de ezek úgy néznek rám, mint aki most jött a Holdról. Mi fura van a családnevemben vagy a keresztnevemmel? – Tőlem hiába kérdezed fiam. Majd elmondják. De nem mondta el senki sem. Pedig kérdeztem rokonaimat is, hiába. – Szokatlan nekik ez a név. A héber nyelv nem ismer ilyen hangzókat. Megnyugodtam egy időre, de nem tartott sokáig. Hamarosan tanulni kényszerültem a nyelvet, meg el kellett helyezkednem dolgozni is. Érdekes módon itt senki sem akadt ki a nevemen. […]

Megint elveszített Magyarország egy tehetséges embert, egy művészt, gondolkodót – egy olyan valakit, aki a magyar kultúrát gazdagította, nem csak zenéjével, de humanizmusával is. A Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, Gerendás Péter úgy döntött, hogy 56 évesen – hat kiskorú gyermekével együtt – emigrál. „A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előitéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos ‘zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról’ szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejűleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása, a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást. De van egy ‘gulyás feelingem’, mint ahogy egy Klauzál téri sólet életérzésem is. Az anyanyelv, a […]

1944 szeptemberében a magyar kormány elrendelte Észak-Erdély kiürítését, november 14. és 1945. március 13. között a térség szovjet katonai fennhatóság alá került. A széki református egyházmegye esperesi hivatala, Ördöngösfüzes. A bukaresti Nagyvezérkar már augusztus végén engedélyt adott félkatonai alakulatok megszervezésére, melyeknek feladata a front mögötti területek pacifikálása és a román közigazgatás visszatérésének előkészítése lett volna. Az azonnali szervezést az “Ardealul” lapszerkesztősége kezdte meg Bukarestben, augusztus 27-i számában közölt felhívással. Az önkéntes osztagok nagyobbrészt a Regátban élő észak-erdélyi menekültekből, “jó románok”-ból, nőkből szerveződtek. Olyanokból, akik nem voltak aktív tagjai a hadseregnek. Pár napon belül hét zászlóaljat sikerült felállitaniuk. A leghírhedtebb alakulat […]

Elkészültek a festett húsvéti tojások, megfőtt a sonka és megterítettük az asztalt. Rufus kutyám pedig nagyokat nyeldesve nézte mindezt a sarokból. Nálunk még a magyar hagyományok élnek húsvét vasárnapján. Füstölt sonka, torma, piros tojás, francia saláta, kalács és – persze – sok-sok csokoládé. De miért is piros a húsvéti tojás? A tojás természetesen az újjászületést jelképezi, mely egyben Jézus feltámadására, valamint a tavaszra is utal. De a piros tojás Krisztus vérére emlékezteti a hívő keresztényeket. Ami pedig a sonkát illeti: eredetileg a bárány volt a népszerűbb húsvéti étel, hiszen ezt mind az Ótestamentumi zsidó nép, mind pedig Krisztus hívei fogyasztották, […]

Az úgy kezdődött, hogy a mutternak eltörött a keze. Ráadásul a jobb. Ott volt, ugye, a ház, csak be kellett ott fűteni, még ha csak a konyhában a csikótűzhelyt, meg az egyik szobát, ahol a mutter aludt, de akkor is. A tisztaszobát, á, még csak az kéne, tiszta pocsékolás, hónapszámra be se nyit senki, csak, ha a mutter születésnapjára összetoborzódik a család. Mondta is a Jánosi doktor, a körzeti, hogy: Mariska néni, most, hogy ilyen balog lett, csak jobb lenne, ha felmenne a városra, a gyerekekhez! Hogyisne, még csak az köllene! – háborgott a mutter. Itt van a jószág, meg […]

Bartók persze érinthetetlen. Szándékosan, de akaratlanul sem lehet lerángatni a mocsokba. Sem Temesvári Ferencnek [Bartók Béla a szemkilövetős miniszterelnök elől tántorogna ki Magyarországról, vagy az éppen újjászülető kampóskeresztes nácik – és az őket kitüntető hatalom – elől menekülne? Előbbivel csak Temesi regényében kapcsolható össze a zenészóriás. A Concerto 4. tételében azonban mind címével (Intermezzo interrotto), mind egyértelmű idézeteivel (Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország – vajon a Kárpátia együttes tagjai tudják-e, hogy a dal amit játszanak zsidó származású szerző műve?!) érzékelteti, kit jelképez az ifjú szerelmes, aki imádottjának szerenádot ad (Bartók hazája Radnóti hazája), és kit a garázda részeges banda (szabadságharcosnak […]

— Csengettek, mama, nem hallottad? — Nem, de nézd meg, biztosan a postás bácsi. — Jó napot kívánok, itthon van a papa vagy mama? Ajánlott levelet hoztam édesapádnak. Menj, szólj, hogy vegye át, mert alá kell írja az átvételi elismervényt. — Apa dolgozik, nincs itthon, de tessék várni, szólok a mamámnak — szaladt a kisfiú. — Anya, gyere gyorsan, alá kell írni. — Jó napot, Takács bácsi — üdvözölte a postást a mama. — Ajánlott levelet tetszett hozni a férjemnek? Csak nem valami büntetés vagy hasonló? — Nem tudom, mi lehet, de a Belügyminisztérium a feladó. Sok minden lehet. — […]

Ennyit fogtam fel a szövegből, amikor a Mester előénekelte a dalt. (Inkább a dallamon, ritmuson, harmóniákon járt az eszem – hangszereltünk, nem a verset elemeztük.) Később a stúdióban már nemcsak arra figyeltem, hogy az ének tiszta legyen, az üzenet egyre fontosabbá vált: Ajjaj, jön a vonat, ideér és végünk. Az ezredforduló tájékán járunk; koronaúsztatás, Árpádsávos zászló, hajrámagyarok, MIÉP – ilyesmi. Gerendás Péter a művész vészt jósló érzékenységével egy zuhanó repülőről (repülőből) énekel: Figyelj! Csak oldalra ne nézz! Jobbról valaki csurkán benéz. Kiafaszomaza Csurka, legyintünk a fenyegetésre. Fasiszták?! Kampóskeresztes nácik?! Szánalmas soviniszták?! A XXI. században?! Csak nem! Európába tartunk (kiabálja Kern […]