– Jó kis koncert lesz este a Művészetek Palotájában. Nem jössz? – Ki játszik? – Mándoki László! – Az ikon?! Ott a helyem! És Mándoki László születésnapi koncertjén, e jeles zenetörténeti pillanatban, kipirult arccal, ott tapsol államfő, kultuszminiszter, külügyminiszter a hangversenyteremben – mintha megannyi vájt fülű zenekedvelő -, és igen, ott ül közöttük fékezhetetlen zene iránti rajongását csúf kényszeredett mosoly mögé rejtve maga a miniszterelnök is. Lenyűgözve hallgatja tinédzserkora kedvencét, Mándoki Lászlót (van aki e nevet nem ismeri a Fekete-tengertől a Csendes-óceánig?!). [Itt az elbeszélés ritmusa döccen egyet, ahogy az író elhessegetni igyekszik nyomasztó hátsógondolatát; a miniszterelnök tán nem is […]

Néhány hete fedeztem fel az Illinois államban élő Nick Gombash geneológiai kutatásait és az eredetkutatáshoz fűződő különböző honlapjait, online adatbázisait és blogját. Egy 26 éves, magyar származású amerikai fiatalember és történész önkéntes és döbbenetesen elszánt munkájáról van szó, aki önerőből hozott létre egy több mint 46 ezer házasságkötési és anyakönyvi kivonatot tartalmazó internetes adatbázist, melyet HungaryExchange-nek hívnak.   A lap célja egyszerű: felkelteni az elsősorban magyar  származású emberek érdeklődését a családfakutatás iránt és segítséget nyújtani az adatok beszerzésében, illetve tippekkel szolgálni azok számára akik magyarországi és romániai levéltári kutatásokra készülnek. Nick Gombash felmenői 1909-ben hagyták el Magyarországot és indultak útra […]

Citius Altius Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) – ez az olimpia jelszava immár cirka 120 éve, mióta a NOB megalakult. Lássuk be, ennek a jelmondatnak tökéletesen megfelel a tollaslabda, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sebességgel, milyen magasra és mekkora erővel ütöm el a szárnyas labdát – így egyáltalán nem akarom megkérdőjelezni a sportág olimpiai létjogosultságát. Akkor sem, ha a tollaslabdáról nekem sok dolog jut eszembe – gyerekkor, család, kirándulás, grund, csupa szép dolog – épp csak a sport nem. Nem is értem, miért, hiszen tényleg minden izomzatomat igénybe veszi, gyerekeimmel gyakorta próbáljuk folyamatos repkedésre késztetni a labdát. Még ha a […]

Amikor a tatárjárás pusztításait (1) ecseteljük, mi magyarok leggyakrabban Rogerius mestertől kérük kölcsön színeket. Siralmas énekének előszavában a volt váradi főesperes arról biztosítja olvasóit, hogy hamisítatlanul írja le az eseményeket (sine falsitatis admixtione) ha nem minden információja származik is saját tapasztalatból, és sok dologról csupán megbízható forrásból értesült (nonnulla fide dignis didici). De mivel a borzalom szülte rettegés könnyen elferdíti az érzékelt valóságot, annak arányait, a tatárokról és a tatárjárásról szóló egykorú vagy közel egykorú források adatait bizonyos körültekintésel kell fogadnunk.   IV.Bélát már 1236 decemberében figyelmeztették az ázsiai nomádok szándékáról.”…Igitur rumor erat, hunc populum Tartarorum in Comaniam et Hungariam velle […]

Kedves Barátaim! A Magyar Filmművészek Szövetsége a soron következő 44. Magyar Filmszemle helyett rendkívüli és nyilvános közgyűlést tart február 2.-án az Uránia Mozi nagytermében. Higgyétek el, hogy szívesebben rendeznénk meg a szokásos februári szemlét, szívesebben vetítenénk filmeket, szívesebben beszélgetnénk róluk és szívesebben örülnénk az eredményeinknek. Mert a februári Filmszemle mindig a magyar film ünnepe volt. Az idei az első év amelyben nem tudjuk megrendezni. NINCS MIT VETÍTENÜNK! NINCS MINEK ÖRÜLNÜNK! A magyar filmgyártás két éve áll, kiváló kollégáink munka nélkül maradtak, és egyre reménytelenebb élethelyzetekbe, gyakorlatilag az éhhalál szélére kerültek. A magyar filmgyártás nem csak a nemzet kultúráját reprezentáló művészeti […]

A téma felvetése hónapok óta érlelődik bennem, de most vált aktuálissá, hisz most 190 éve, hogy Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. Ehhez kapcsolódóan merült fel bennem, hogy a Székely himnusz eléneklése a magyar parlamentben milyen protokolláris szabályoknak felel meg, vagy esetleg valami más célja van? A Székely himnuszról tudni kell, hogy szövegét 1921-ben írta Csanády Kálmán, aki akkor már Magyarországon élt, míg zenéjét a szintén hazánkban élő Mihalik Kálmán komponálta. A szerzők nem himnusznak szánták, hanem lánykarra komponált kantátának, amelyet először 1922-ben adtak elő Aquincumban rendezett Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületének találkozóján. Később se vált hivatalos himnusszá, csak népszerűsége […]

A wc-s nénire nem lehetett azt mondani, hogy szószátyár lett volna. Köszönés, wc-papír, nyugta, jobbra a második, nagyjából ennyi volt a szótára. De hát minek is, odafelé nem nagyon álltak meg az emberek – ő úgy mondta, a vendégei – eszmét cserélni, visszafelé meg már minek. Előtte a dolog hajtotta őket, utána meg mentek a dolgukra. Így van ez. De azért a wc-s néninek arany szíve volt. Néha megengedte Annusnak, hogy használja a konnektort, ami ott volt a széke mellett a falban. Annus ilyenkor fogta a merülő forralót – Papus guberálta, nem volt annak semmi baja, csak törött volt a […]

Tegnapelőtt  bensőséges ünnepségen vettem rész. A Doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést a Holokauszt Emlékközpont. A rendezvényen Dr.Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója, majd Dr.Hende Csaba honvédelmi miniszter mondott beszédet. Mindketten felidézték a tragikus események egy -egy részletét, amit részben a túlélők meséltek el, vagy levéltári kutatások alapján derült ki. Részlet Dr.Szita Szabolcs megemlékezéséből: ” A tábori munkaszolgálatosok 1943 első két hónapjában 21 000 főnyi veszteséget szenvedtek el. 1943. április 16-án Horthy Miklós kormányzó Klessheimben Hitlerrel tárgyalt. A Führer hangos szemrehányásaival és vádjaival szemben a szövetségesi hűség egyik bizonyítékaként a magyarok háborús áldozatvállalását hangsúlyozta. A honvédség addigi veszteségét […]

Családja, egy jemeni zsidó család, amikor Jemenben fellángoltak a zsidók életét veszélyeztető támadások, Jaffába menekült. A csónakban, mellyel a Jaffába induló gőzhajóhoz eveztek, az akkor tizenkét éves anyja – akinek férje akkor töltötte be a tizenharmadik életévét – szülte meg a kis Róbertet. A török fennhatóságú Jaffából családja, a nagyszülőkkel együtt – akik, miként a jemeni zsidók többsége, kitűnő arany- és ezüstművesek voltak – Hollandiába ment. Ott vették fel a foglalkozásuknak megfelelőbb új családi nevüket, az apa családja a Feinsilber, az anya családja a Feingold nevet. Az első világháború előtt Galíciából érkezett Budapestre. Az 1910-es években Szimon István rendőrfőkapitány alkalmazta […]

Giorgio Perlasca életét ismerjük filmekből, könyvekből. Most mégis egy nagyszerű könyv látott napvilágot, melyet Giorgio Perlasca fia, Franco Perlasca mutatott be a Holokauszt Emlékközpontban. Az Olasz Posta Perlasca születésének 100. évfordulójára bélyeget és DVD-t bocsátott ki, itt azok az eredeti dokumentumok láthatók, melyek még nyomtatásban nem jelentek meg. Ebből az alkalomból született meg ez a könyv, melyben Franco Perlasca meséli el édesapja életét. Giorgio Perlasca 1910.január 31-én született Como városában. Mint önkéntes 1936-ban csatlakozott Spanyolországban egy tüzérezredhez. Megtanult spanyolul. Kapott egy igazoló iratot, mely tanúsítja, hogy a világ bármely táján a spanyol követség védelme alatt áll. A polgárháború után visszatért […]

A Kanadai Magyar Hírlap üdvözli Rosu Mária erdélyi szerzőt, lapunk legújabb tagját! Szerzőnk írásai feledésbe merült történelmi epizódokat, helyeket és személyeket mutat be. Komoly hangsúlyt fektet a levéltári forrásanyagok és tudományos feldolgozások felhasználására. Első írásában a papmezei vár történetét tárja elénk. A történetírás nem volt valami túl kegyes e bihari várkastéllyal, csupán általános tanulmányokban bukkan fel itt-ott Papmező neve. Talán mert a XVI-dik századnál régibb emlékek nem szólnak róla, s habár egyszer-kétszer még említik okiratilag, az önnáló erdélyi fejedelemséggel együtt vára is megszünt létezni. A papmezei vár egy megerősített, négyzetes elrendezésű, nemesi udvarház volt, sarkainál inkább dekoratív mint védelmi célt […]

2013. január 2-án egy remek cikk jelent meg a Népszabadságban. Izraelben élő honfitársunk Jichák Shadmon tollából. A cikk címe: Levél Gyöngyösi Márton részére. A cikk tartalmával maximálisan egyetértve egy pozitív példát szeretnék bemutatni. Nemrég Zalalövőn jártam. A város központjában,egy szép park közepén látható az 1989-ben felállított, a második világháború helybeli áldozatainak emlékműve. Szabolcs Péter szobrászművész alkotása. Az emlékmű két részre osztott. A bal oldalon az elesett áldozatok neveit, míg a jobb oldalon a gettóba elhurcoltak neveit vésték. Innen senki nem tért vissza…. „Az áldozatok számát és különösen az arányát tekintve még szörnyűbb sorsa lett a falu zsidó lakosságának. Az úgynevezett „zsidótörvények” és […]

Gergely Beatrix magyarországi szerzőnk új sorozatot indít a Kanadai Magyar Hírlapban, melyben szóvá tesz olyan látványokat, vagy tapasztalatokat, melyek felháborítóak vagy meglepőek. Egyszerűen fotót készít és leírja gondolatait, vagyis ahogyan angolul mondjuk, igazi citizen journalism-t folytat. Első írásában a két ünnep között szerzett zalakarosi látogatásáról ír. A napokban Zalakaroson jártam. Meglepett, hogy télvíz idején milyen sokan veszik igénybe a wellness szolgáltatásokat. Jó volt sétálni a „főutcán”, az adventi kitelepülés faházai közül jó néhány nyitva volt. Árultak itt mindent, a sajttól a sapkáig. Nem meglepő, hogy mégis a forralt bort áruló házikó előtt voltak a legtöbben. Pár lépéssel arrébb azonban elszomorító látvány […]

Talán szentségtörés, meg egyben hazaárulás – lehet vitázni arról, hogy melyik rosszabb –  hogy magyar lap nem Áder János Magyarország elnöke köszöntőjéről ír 2013 január 1-én, hanem Kim Dzsong Un váratlan újévi felszólalásáról. A magyar szilveszterhez ugyanúgy hozzátartozik az államfő rendhagyó újévi köszöntője, mint a petárda, a pezsgő és a virsli. A világ legelszigeteltebb országában és a föld utolsó, igazán sztálinista rendszerében azonban 19 év után először mond újévi köszöntőt észak koreai diktátor. Beszédében a 29 éves Kim Dzsong Il békéről, a konfrontáció elkerüléséről beszélt, illetve dél és észak-Korea újraegyesítéséről. „Egy ország állampolgárai közt kibontakozó konfrontáció nem vezet semmihez, csak […]

A kilencvenes években – középiskolásként – alig vártam, hogy hetente a Váci utcán megvásárolhassam a Newsweek legújabb példányát. A Newsweek (és a Time) mindig összekötött Észak Amerikával, és szerencsére még a két hetilapon kívül általában a Jégbüfében egy-két franciakrémesre is futotta heti költőpénzem. De még az újév előtt bejelentették: megszűnik a Newsweek nyomtatott kiadása és ezentúl kizárólag az interneten lesz elérhető a lap – és úgy is csak előfizetőknek – Newsweek Global néven. 1933-ban jelent meg először a Newsweek, legjobb periodusában 3,3 millióan olvasták. A New Yorkban megjelenő politikai magazin az Egyesült Államok második legolvasottabb hetilapja volt, a Time után. […]