A menekültügy kapcsán eredményes licitnapot zárt a Jobbik is és a kormányzat is. Egymásra licitáltak az aljasság, a szemétség, és az ostobaság tekintetében. S itt nem Kovács Zoltán Orbán-kormány-szóvivő épületesen aljas, áldozathibáztató baromságára gondolok. Az kérem már a múlt. A mai nap licitje azzal indult, hogy a Jobbik gondolt egy nagyot, és az egyik regionális okostojása úgy döntött: blokád alá helyezik a leendő központi tranzit-területet. A Verseny utcában. A vezető Stummer János, a Jobbik regionális igazgatója volt. Érdemes lehet megjegyezni a nevét. Egyrészt azért, hogy véletlenül se merüljön feledésbe az a figura, akinek alighanem jelentős szerepet szántak a jövőben. Kár […]

Nem vesztlek el soha! – mondja Géniusz Spermiusz, de ne röhögj, mert a padlóra ejtenek, de durván! Ez, bakker, teljesen bekattant, lassan caligulai magaslatokba emelkedik, az már egyszer biztos. Hajdan, a szép új idők hajnalán a személyiségi jogok védelme még roppant fontos volt, ezért aztán mindenféle kártyára új és új kódok kerültek, mondván, hogy az adatbázisokat nem lehet összekapcsolni, és egyetlen kóddal nem lehet jelölni a személyi igazolványod, a TAJ számod, az útlevélszámod, a személyi igazolványod számát, az adószámod, mert ezzel az állam olyan túlhatalomhoz jut feletted, melyet nem indokol semmi. Hej, de szép is volt a múlt, mikor még […]

A kormányzati fellépéseket látva az egyszerű emberek alighanem azt hiszik, hogy a kormányzat nem szereti a menekülteket. Ez a látszat köszönt vissza népgyűlöleti konzultáció, és a „mi mindenkit utálunk” mottójú plakátkampánnyal. S látszólag erről beszél megannyi fideszes politikus. Ez azonban valószínűleg hazugság. A kormányzat valójában ragaszkodik a menekültekhez. Erre egyre több bizonyíték van. Kezdve a kerítésállítással. Igen kérem,! A kerítésállítással. Mi tagadás, magam is felültem a kormányzat politikájának, hogy ez egyfajta vasfüggöny, és a kirekesztő fasizálódás szimbóluma. Azonban a megvalósításon látszik, hogy ez nem igaz. Ezt a kerítést valószínűleg őzcsapdának, vagy vadászati segédletnek képzelték el. Átjárható, és a sínek mentén […]

Vegyes érzelmek dúlnak bennem, s hirtelen eldönteni nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Egyre több, un. migránsokról szóló „mém” terjeng a neten. Mémek és hisztériakeltés. Ez jellemzi ma a magyar közéletet. A mélymagyarság  a hadsereg bevetését követeli, a kormányoldalhoz köthető lap, a Demokrata egyik vezérpublicistája pedig a minap még a volt magyar miniszterelnök, Boross Péter rasszista szavain is túltett, s ő a nevéhez híven „farkasként” éles lőfegyverrel fogadná a migránsokat. Ez lenne hát a híres, keresztény nemzeti magyar vendégszeretet? A migránsok viszont megállíthatatlanul csak jönnek és jönnek. Nem riasztja őket vissza a magyarok ellenszenves fogadtatása, sem az útjukat álló éles […]

Egyre követelőbb igény a katonaság bevetése a migránsok ellen. Ha jól belegondolunk, hát előadódhat olyan helyzet, amikor lőni kell, mert a migráns bejön a határon és egyrészt menedéket, másrészt meg vizet kér – arcpirító pofátlanság. Hát vessünk be ellenük mindent, ami bevethető, a rendőrséget, a határvadászokat, a honvédséget, a mezőőröket, a polgárőröket, a halőröket és az erdőőröket, te meg vágd hozzájuk a kezed ügyébe eső fazekakat, lábosokat – szólít a haza, ne hezitálj! De elsősorban a honvédséget kell bevetni, ők vannak kiképezve legális tömeggyilkosságra, márpedig a legalitás csak egyéni képviselői indítvány kérdése. És ha már indítvány, akkor szabályozzon még egy-két […]

A Muzsikás együttest évtizedek óta ismerem. Ez, mint megannyi más hasonló, életkori adottsághoz kapcsolódó tény, nem érdemet, hanem helyzetet, állapotot jelent. Míg más tényeket ma már jobbára történelemkönyvekből ismerek. Ez is egy állapot. A zsinagógabeli koncert lemondása, lemondatása kapcsán pedig úgy érzem, hogy ezek az állapotterek látszódnak összemosódni. Az együttes honlapján ennyi olvasható az esemény kapcsán: „Sajnálattal közöljük, hogy az alábbi hangversenyt a Muzsikás együttes kénytelen volt lemondani”. A kénytelenség nyilvánvalóan nem önkéntes. Az ok valószínűleg az, hogy jobbára igaztalan állításokkal, mintegy „megfúrták” a fellépést. Azaz a MAZSIHISZ lemondta. A helyzetet Radnóti Zoltán (Zolirabbi) a legtöbb szempontot említve és részletesen […]

Miközben tovább zajlik a társadalom, évek óta tapasztalható, szociális abortuszprogramja, nem olyan régen még arról a sikerszámról olvashattunk, hogy már majdnem egy tucatnyi fiatal jött haza külföldről. Abból a több százezerből, akik a gazdasági exodus során kimentek. A legutóbbi adat már tízzel több, 21 fiatalról szólnak, akik itthon álltak munkába. Ahogy arról a „Gyere haza fiatal!” -programot lebonyolító Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) ügyvezető igazgatója Pákozdi Szabolcs beszélt az MTI híre szerint. Nagy sikerként emlegetve azt, hogy már csaknem 2400-an regisztráltak a programra. Ami eleve kudarcra ítélt kísérletnek tűnik. Nem a számháborúk adatai, hanem a kialakult helyzet miatt. A […]

Néhány éve a radikáljobbosok is megtartják a maguk Szigetét, természetesen Magyar Sziget néven. Kisebb-nagyobb atrocitások többször előfordultak már, pár éve például két újságírót kezében korbáccsal figyelmeztetett Zagyva György Gyula, hogyan is illik viselkedni egy magyarosch rendezvényen. Az idén Velencén tartották az összejövetelt. Ezúttal az verte ki a biztosítékot hazzaffyéknál, hogy a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) munkatársai ellenőrizni merészelték a nyugtaadási fegyelmet. Mellesleg az igazi Szigeten is évekig gondot jelentett a vendéglátóhelyek adózási hajlandósága, ezért ma már a legtöbb helyen kártyával lehet fizetni, sőt, létezik egy ún. sziget-kártya, amelyről rendezhető a fogyasztás fizetése. Nem így „magyaréknál”: az ellenőrzés ténye úgy […]

Dől a hülyeség a kormányzati kommunikációból, de hát mi is dőlhetne, hiszen magyarember – amikor még volt esze – megállapította: bolond lyukból bolond szél fúj. Aztán ugyanez a magyarember – szinte ugyanabból a nekifutásból – nekiállt szorgalmasan mantrázni, amit a kormány a szájába adott. Igaz előtte kicsit szopogatta, ízlelgette a cumit, de aztán vett egy nagy levegőt és hammbekapta, mint a kisgömböc a nagymamát, a nagypapát, a tehenet meg a libát. Erre az akcióra a mintát a jelenlegi politikai éra névadója adta, aki először volt képes virulens gemomjával átörökíteni a gömböc jótulajdonságait hálás alattvalóira. Mára már mindenki boldogan beszél a […]

Lehet kormányzati gyűlöletkampánytól felhergelten hisztériázni, lehet polgármesteri szinten hazudozni, lehet betyárseregként meg önkéntes agyonmagyar véderőként azon filózni, hogy ugyan, nőkre és gyerekekre is lehet-e lőni, lehet a fióknáci Toroczkait utánozni, aki heveny nemzetvédelmitiszben szenved, lehet rémhíreket keltve majrézni, hogy jajistenemezekamenekültekmindmeggyilkolnakbennünket, lehet teljesen átgondolatlanul katonaságot vezényelni az inkriminált határszakaszra – aminek kabaréba illő kerítését a menekültek vigyorogva megkerülik – és lehet – az állam helyett – cselekedni is, ahogy ez a fiatalember teszi. Egy ember az embertelenségben. „Mára elterjedt, hogy van valaki a Keletiben, aki tud arabul, pár szót fársziul is. Sokan még nem is láttak, de Babát keresik, amikor leszállnak […]

Hogy mi lesz velük később, azt most ne is vizsgáljuk, csak menjünk ki este az erkélyre vagy a teraszra, esetleg az utcán sétáljunk egy nagyot a tizenhat fokban. Mondjuk egy órácskát, hogy a hideg kellőképpem át tudja járni a csontjainkat. Képzeljünk hozzá még huszonhárom órát, majd még egy napot, még egy hetet, hónapot aztán migránsozzunk egy nagyot. Közben azért jusson eszünkbe a szír kisfiú a afgán csecsemő, vagy a farmerban-pólóban Európát elfoglalni induló muszlim, aki a fiunkkal-lányunkkal, vagy az unokánkkal egyidős, és az éjszakát a hideg földön ülve, fekve fogja eltölteni. A ruhája átnedvesedik, magyaros vendégszeretetünket élvezve reggelre már didereg. […]

„Újabb nyolc magyarnak ítélte oda a Világ Igaza-kitüntetést a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet. Az emlékplaketteket Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete és Pintér Sándor belügyminiszter adta át a hozzátartozóknak. A díjátadó kis híján botrányba fulladt, az egyik kitüntetett hozzátartozói ugyanis visszautasították a díjat, mondván: szüleik emlékét sértenék meg, ha egy ilyen kormány belügyminiszterétől elfogadnák azt. Az elismeréseket ezúttal 8 magyarnak ítélték oda. A díjakat azonban csak heten fogadták el. Fekete Béla grafikusművész fiai a nagykövettől elfogadták a kitüntetést, a belügyminiszterhez azonban már oda sem akartak lépni. Helyette egyikük egy tiltakozó nyilatkozatot olvasott fel. Mikrofont nem kapott, így beszédét alig lehetett hallani. […]

Az augusztus 20.-i ünnepnap akár arra is jó alkalom lenne, hogy ténylegesen megemlékezzenek a népek az államalapításról. Mármint a magyar államiságról és Szent Istvánról. A nemzet egységét szimbolizáló tényről, és az azt megalapozó királyról. Habár ez utóbbi kapcsán Boross Péter igazán ütős előjátékot adott elő.  Gyakorlatilag Szent István intelmeiből levezetve „Trianont” is. De a 2015. augusztus 20. nem csak erről lesz emlékezetes. Nem nemzetileg, mert a Nemzeti Emlékezet, így nagybetűvel, úgyis azt fogja beleíratni a történelemkönyvekbe, amit jónak tart. Amitől a NER nagyobbnak és erősebbnek fog látszani. Amitől Orbánia, legalább a szólamok szintjén, jobban teljesít. Mert a történelemkönyveket nem a […]

Na, végre! Szinkronba került Áder beszéde arckifejezésével, mely ábrázatot talán egyedül a Magyar Televízió legendás bemondója, a nép által csak Savanyú Jóska néven emlegetett Varga József tudott távolról megközelíteni. A Köztársaság nélküli Köztársasági Elnök felöltötte legméltóságteljesebb képét és miután a gyerekekre már puszta arcjátékával is ráhozza a sikítófrászt, nekiállt a felnőtteket ijesztgetni. Talán jobb lett volna, ha csak huhog, mint a kuvik éjfélkor a temetőben, de helyette olyat vizionált, hogy magyarember ijedtében összevizionálta a gatyaszárát. Lekapta a szekrény tetejéről a vulkánfíbert és elkezdte beleszórni a diplomáját, élete során felhalmozott kétszáz euróját és eltökélte, hogy menedékjogot kér Szomáliában. Biztonságunk megteremtése ránk […]

Tán nem veszitek túlbuzgóságnak, ha Tömjén Zsolt minapi kijelentéseivel kapcsolatosan két, szerintem lényegesnek látszó helyreigazítást eszközlök mostan, anélkül, hogy a miniszerelnök helyettesét közvetlenül lehülyézném. 1. A derék hazaffy és a katolikus hitben nálamnál sokkal jártasabb pártvezér azt kéri mitőlünk, hogy viselkedjünk kis Szent Istvánként. Nos én, aki sokkal kevésbé vagyok járatos e hit eljárásrendjében, annyit azért tudok, hogy szentté a halála után szokták avatni az Istvánokat, ezen okból tehát még ha akarnók se, bírnék se kicsi, se nagy szentként cselekedni, mert ahhoz meg kéne halnom. Sőt, ha a felszólítást mindannyiunkra vonatkoztatom, akkor tüstént ki kéne halnia a magyar nemzetnek. 2. […]