Földtörténetileg szinte a minap volt, hogy felröppent a hír a Kertészeti Egyetem és a Budai Arborétum kivégzéséről. Na jó! „Csak” az utóbbi kiparcellázásáról, és az előbbi elköltöztetéséről. Tehát ne dramatizáljunk mindenféle csipp—csupp dolgot. Tapsoljunk a rektornak, aki elkészített valami beadványt a Felsőbb Hatóság felé az egyetem átszervezéséről, de közzé tenni még a tényt sem nagyon akarta. Nemhogy a tartalmát. Palkovics László államtitkár korántsem volt olyan diszkrét, mint az egyetem rektora. Ezért kifecsegte a rektori hivatal nagy titkát: elkészült az a bizonyos előterjesztés. Az egyetem a saját átalakításáról eljuttatta a maga tervezetét, aminek létét az államtitkár július közepén megszellőztette. Azzal, hogy […]

A végtelen hírfolyamban feltűnt egy link és alatta ez a sor. Parti Nagy Lajos: „Szerintem mostanság Aiszkhülosz is Kálmán Olgát nézné.” Elolvasom még egyszer. Ez valami vicc? Rákattintok, hadd lássam, a „tragédia atyja” miért nézné az Egyenes Beszédet. Mert olyan jó? Vagy ellenkezőleg, mert tragédia? Egy interjút olvasok Parti Naggyal, de az egész valahogy furcsa, nem áll össze. Na és az utolsó két sor! „Pár napja Esterházyval beszélgettünk telefonon, azért az szörnyű, mondta magáról, hogy este Aiszkhüloszt kéne olvasnom, de én Kálmán Olgát nézem. Mire Parti Nagy válasza: Szerintem mostanság Aiszkhülosz is Kálmán Olgát nézné. Ezt a szöveget nehezemre esik […]

A világpolitikai tényező vetített képekre lövöldöz. A baloldallal nyűglődik, melynek politikusai szerinte nem szereti a magyarokat, mégpedig azért nem szeretik őket, mert magyarok. Ha ezt a logikai vonalat végigvisszük, akkor ki kell egészíteni, hadd pompázzon teljes szépségében: a magyar baloldal magyar politikusai nem szeretik a magyarokat, mégpedig azért, mert a magyarok – magyarok. Azért ez a Graz is egyre gyengébb munkát ad ki a kezéből, de persze az is lehet, hogy a leépülés ütemének gyorsulása ellensúlyozza a kétségtelen eredményt: szeretett miniszterelnökünk Tusnádfürdőn legutóbb nem lépett rá a nyelvére. Nem tudni, hogy ez az állapot mennyire lesz tartós, de drukkoljunk, vallásos […]

A magyar baloldal – tessék nagyon figyelni, mert itt egy szó szerinti idézet következik valamelyik tudósításból – “”…ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek az emberek, ezek a politikusok egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat” – állapította meg Orbán Viktor. Hozzátette: ha 2014-ben a baloldal alakított volna kormányt Magyarországon, akkor „egy-két év alatt nem ismernénk rá a hazánkra, olyanok lennénk, mint egy menekülttábor””. Elemezzük együtt a teljes idézetet, amelynek lényege (legfontosabb eleme), hogy Orbán megállapított valamit. Egyelőre tekintsünk el attól, hogy ki és miről beszélt. Ha egy közleményben az áll, hogy bárki bármiről megállapított valamit, akkor a közlő […]

A várakozásokkal ellentétben szombaton nem dobta le a nemzeti szalaggal átkötött atombombát Orbán Viktor a végelgyengülésben szenvedő Európára, sőt, egy kicsit meg is simogatta őszülő halántékát. Leegyszerűsítő, kioktató stílusa azonban továbbra is irritáló minden olyan magyar polgár számára, akik úgy gondolják, hogy a kontinensünket és hazánkat érintő problémák megoldását nem hülyegyerekeknek szóló konzultációkkal kell elkezdeni. Ettől függetlenül mindenki csalódott: a fideszesek azért mert főnökük nem hozakodott elő semmi újjal, az ellentábor pedig azért, mert a miniszterelnök továbbra is csak ismételgeti rémisztő rögeszméit. Szinte már meg sem ütközünk azon a nyíltan uszító és rasszista kijelentésen, mely szerint a feketék ide jönnek […]

Egy doktori eskütétel megtagadása kapcsán hosszas írásokba bonyolódni a mai magyar valóság szerint meglehetősen komplex történet. Kende Judit akciójával kapcsolatban először csak a hírverés formája és fogadtatása tűnt furcsának. Majd, a szűnni nem akaró védelmének köszönhetően, utána olvastam a disszertációnak. Kár volt. Így, itt és most, elnézést kérek. Az első írás „Kérdőjeles grácia-avatás” címmel jelent meg itt a blogon, és ugyanezzel a címmel vette át a Gépnarancs.hu, illetve a Kanadai Magyar Hírlap. Az az írás különben nem is annyira a disszertációval foglalkozott, mint inkább azzal a szociomanipulációs hatással, amit kiváltott. S ami egy pszichológus számára akár dicséret is lehetett volna. […]

Bevallom, hogy nem szívesen sokkolom az olvasóim rémtörténetekkel. Ebben a nagy kánikulai hőségben pedig pláne végképp nem tennék ilyesmit, de a napokban történtek miatt és a származásom okán úgy érzem, én már nem burkolózhatok tétlenségbe és nem hallgathatok tovább. Ezt most muszáj volt megírnom. Sorry és bocsánat mindenkitől, ha ez az írásom valakit netán sérteni fog emberi méltóságában. Aki még nem tudná rólam, annak most elárulom: cigány származású vagyok! Mindezt részemről nem tartom különösképpen nagy dicsőségnek, s büszkeségtől sem dagad a keblem. Hogy Magyarországon születtem, Isten akarata volt, amibe nekem a beleszólás joga szintén nem adatott meg. A történet pedig, […]

Aki még mindig nem érti, miként válhatott Magyarországból egy szívtelen, kegyetlen szörnyeteg, az egyetlen ország Európában, amelyik egyetlen menekültet sem hajlandó befogadni, ahol a szerencsétleneket miniszterelnöki utasításra, központi uszításra üldözik, verik, bántják, éheztetik, s ahol magyarok milliói is mind inkább a sorsukra hagyva, mindenféle támogatástól, segélytől, járuléktól, munkalehetőségtől megfosztva tengődnek, az ennek a videónak a két percében örökre és véglegesen megvilágosodhat. 2012. szeptember – Orbán Viktor megnyitja a Nemzeti Közszolgálat Egyemet. Míg beszélt, a tűző napon egyenruhások és diákok tucatjai dőltek ki, ájultak el, de ő csak beszélt, beszélt, beszélt. Nem hagyta abba, nem tartott szünetet, nem fogta rövidebbre, nem […]

Nem kérem, hogy mondjon le, mert tudom, felesleges. Nem kérem, hogy váltsa le Rogánt, mert tudom, nem fogja. Egyet kérek: szégyellje magát. Mélységesen. Levelet írtam Orbánnak, örülök, ha megosztod. Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr! Ismételten levélben kell fordulnom Önhöz, az ok ezúttal is a Rogán Antal tevékenységére árnyékot vető korrupciós ügyek tömkelege. Bízom benne, hogy tisztában van frakcióvezetőjének ügyeivel, ezért az eddigieket csak felsorolás szintjén emlékeztetőül említem meg. Amellett, hogy Rogán Antal nem tud elszámolni sem vagyonának eredetével, sem megélhetési költségeinek fedezetével, egyre több gyanú fogalmazódik meg, hogy a környezetében megforduló emberek és ő maga is különböző korrupciós ügyekben érintettek […]

A kerítéssel kapcsolatos szájkarate nagyüzemileg folyik a médiában. Olykor, kiszállva a légkondis szolgálati autóból, még akár miniszterek, és persze az elmaradhatatlan kormányszóvivő által is felduzzasztott passzátokat húzva a nagytiszteletű kormányzat után. Közben persze a hírek morzsáiból másik történeteket is össze lehet rakni. Amelyek nyomán inkább azt lehet taglalni, hogy ki miért nem szólalt meg. Nem arról van szó, hogy időben nem szólalt meg, hanem arról, hogy hallgat. Esetleg megszólalt, de nem fejti le az ogre hagymájának valamennyi rétegét. Talán azért, mert kiderülne: igencsak szőrös és fehéren penészes, büdös rétegek közelébe kerülne. Márpedig a hófehér pracliját világért nem koszolná össze. Ahogy […]

Nem tehetek róla, nekem mindig valamilyen személyes, egyszerű történet jut eszembe a nagy társadalmi kérdéseket érintő viták kapcsán. A kádári nosztalgiát ostorozzák sokan, nem értve az okait. Az is megmagyarázhatatlan lehet többeknek, hogy vajon a „kisember” miért vágyik vissza egy olyan korba, ahol bármilyen termékért, lakásért, telefonért, autóért, utazásért évekig kellett kuncsorogni, kérincsélni. A munkahely biztonsága lehet magyarázat. Vajon mi lehet az oka annak az iszonyú rosszkedvnek, feszültségnek, gyülemlő haragnak, ami szinte kivétel nélkül sújtja a munkanélkülit és állásban lévőt, a hajléktalant és az otthonban élőt egyaránt? A 10 százalék körüli munkanélküliség nem lenne elviselhetetlen társadalmi méretekben, ha… De nemcsak […]

A mai utazásom mementója: Agyonvernénk a csúcsainkat döntögető pozgorokat! Gyűlölöm! A pokolba kívánom! A lábaikat darabosra törném! Én, mint büszke sportember álszemérmesen szoktam csak úgy véletlenül eldicsekedni, hogy már vagy kétszer- háromszor leküzdöttem az 50 km-es teljesítménytúrát Tatabánya-Vértes- Turul- Tatabánya útvonalon. Győrből a vonaton hazafelé ezen merengtem vállaimat virtuálisan büszkén megveregetve, amikor belém hasított a fájdalmas felismerés a pár perccel azelőtti beszélgetés kapcsán, hogy gyermeteg teljesítményem legfeljebb lenéző mosollyal nyugtázható ezután önmagam előtt. Ugyanis a fenti beszélgetőpartnereimmel Győrben futottam össze az állomáson egy megbeszélésem után, amikor is apró, de annál fontosabb tolmácsolási segítséget nyújtottam pár elveszettnek látszott srácnak, akiknek egy lepedőnyi […]

A déli ország-kerítés annyira egy mindent vivő hírnek tűnik, hogy lassan mintha túl sok is lenne belőle. Holott néhány aspektusáról mintha nem esne elég szó. Mi tagadás, magam is többször gondoltam arra, hogy lassan elő az ideje a hallgatásnak. S akkor megjönnek a legújabb hírek. Olyanok, mintha az egykori német lágerválogatottak gondolata köszönne vissza. Ebből a szempontból szinte szóra sem érdemes, hogy a közmunkatáborok lázálmában vergődő belügyér a honvédelmi miniszterrel együtt tartott sajtótájékoztatást a kerítésépítés alkalmából. Ami szóra érdemesebb, az ezúttal is a mozaikok sorok közé szoruló darabkáiból rajzolódik ki. Fekete alapon. Mélysötét mintaként. Az egyik ilyen, nem is igazán […]

Mert hát, építik. Mintaként. Mintamókusfennafán, mintakerítés, mintaország. Mint a hülyék országa. Mert hát, azt a kerítést, biza, meg lehet kerülni, legfeljebb hosszabb lesz az út, és drágább. Majd pont ez fogja elrettenteni a menekülteket, ugyan, kérem, nevetséges. Persze, ha Orbánnak az a célja, hogy megmutassa, milyen rohadt kemények is vagyunk mi, magyarok, és nem érdemes ide jönni, mert úgy visszavágunk mindenkit a francba olyan biztonságos országokba, mint Szerbia, Macedónia, vagy Törökország, mint a sicc, vagy, ha nem, hát majd munkatáborokba zárjuk őket, akkor lehet, hogy van értelme a kerítésnek, meg a keménykedésnek. Hogyan, kérem? Hogy emberség, meg könyörület, meg egyéb […]

Csak álltam a nyíregyházi piaccsarnokban és bámészkodtam, ahelyett, hogy megvettem volna a Briganti nevű négylábú biztonsági őrünknek a messzemenően kijáró kacsacsontokat. Az állateledel bolt előtt ugyanis élénken mozgott egy társaság. Öt vagy hat erős férfi, és a parancsnokló négy, korántsem cingár asszonyság méretett fagyasztott egész csirkét, és jegyezgették a súlyokat. Már a harmadik nagyobb – M30-as – rekesz tartalmát pakolták a jókora műanyag táskáikba, de látszott, hogy az összes megérkezett árut meg akarják vásárolni. És sikerült is nekik. Cigányok voltak. Korántsem nyomorgók. Jól öltözöttek, frissen borotvált férfiak, harsányan sminkelt nők. Azt úgy kapásból kizártam, hogy a legalább kéttucatnyi táska tartalmát […]