Az idei nem a profi kertészek éve. Kezdődött a meggyel, folytatódott a paprikával, kajszi- meg őszibarackkal. Mindennek zuhant az ára. Hogy ebből a vevők jól jöttek ki? Kicsit. Nem főztek be, vagy fagyasztottak le több meggyet, mint máskor, pedig özönt kínált termelő, kofa, mindenki. Ki egy furgonnyi rekesszel, ki egy kosárkával. A Paposon élő (ez kaptárnyi falu Szabolcsban) Illés Antaléknak négy hektáron teremnek a meggyfák. Mit kezdjenek a kilónkénti ötven forintos árral? A leszedésre talán elég, a szállításra már nem futja. Pedig Illésék magas szinten dolgoznak. Négy hektár dinnyéjüket oltott palántákkal ültetik be minden évben. Hogy milyen palántáról beszélek? Amikor […]

A Lázár-Pintér Háború egyik leglátványosabb ütközete, nem is akármilyen méretű, a Fidesz kormányzásának elején kirobbant. Megvárták még az őszi önkormányzati választást, és aztán durrbele. Biztosan emlékeznek az Olvasók a rendvédelmisek nagy tüntetéseire, mikor rendőr állt rendőrrel szemben az utcán, tűzoltók hozták helyre a tűzoltók által megnyitott utcai tűzcsapokat, meg az egész Nagy Balhéra. Ennek az alapja annyi volt, hogy a Fidesz parlamenti frakciója beleállt a rendvédelmisek korkedvezményes nyugdíjának elvételébe. Akkor ezt költségvetési okokkal magyarázták, de a hátteret ismerőknek már akkor is kilógott a lóláb. Ami meg azóta költségvetési ügyekben 4 év alatt zajlott, az meg még a legnaivabbaknak is megmutatta: […]

Folytatom a Férfias Játékokat. Aki nem olvasta az első részt, az pótolja az előző részben, mert különben nem fogja mélységében érteni, amiket írok. A leírtak személyes tapasztalatokon, átélt eseményeken, sokfelől megszerzett és lehetőségeim határa között összerendezett információtömegen alapulnak. Nem hiszem, hogy nagyon sokan fölfigyeltek volna rá, de Lázár János a 2006-2010 közötti MSZP-SZDSZ kormányzás alatt a Parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának Elnöke volt. Ebben a pozíciójában kezdte kiépíteni azokat a rendőri, titkosszolgai kapcsolatokat, amikről a későbbiekben szó lesz. Ezidőtájt a legfőbb ellenlábas, aki akkor még nem volt az, Pintér Sándor épp civil volt. Mint az első részben leírtam, a Pintér […]

Kevés ember van ma Magyarországon, aki olyan átfogó ismeretekkel rendelkezik a honi erőszakszervezetek működéséről, mint én. Minden szintjéről vannak igencsak alapos információim, az utcai rendőrtől a nyomozókon át a legfölső körig. Ideje mesélnem erről.  Valójában nem először nyitom meg ezt a fekete könyvet, korábbi blogomban már írtam egykét ilyesmi témájú cikket. Csak hát mostanában  nagyon halnak a vállalkozók már megint, főrendőrök kerülnek közben karpereccel a sittre, meg mellesleg érinthetetlennek gondolt  maffiózók, mint Vizovicky vagy Portik sorsa is furcsa fordulatot vesz, úgyhogy célszerű betekintést nyújtanom. Már csak saját magam  védelme miatt is. Ez az a műfaj, ahol semmi sem az, aminek […]

Bár nem valószínű, hogy a nálam sokkal tudósabb Gömöri György olvasta volna az áldozati Magyarországról szóló sorozatomat, de  – ha érintőlegesen is – írása azt igazolja. Íme: „Férges volt az országalma  Amióta az éj leple alatt beemelték helyére a Megszállási Emlékművet, a hivatalos körök igyekeznek ad acta tenni a giccses és hazug emlékmű elleni tiltakozásokat. Azt hiszik, ezzel lezártnak tekinthetik az egész „ügyet”, amit véleményük szerint csak a fővárosi polgárság egyrésze tart fontosnak. Nem törődnek sem a hivatalos német, vagy amerikai rosszallással sem, mert úgymond „mások ne avatkozzanak be a mi történelem-értelmezésünkbe”. Pedig hát éppen itt van a kutya eltemetve: […]

Az ellenzék rasszista választókhoz dörgölőzik, szalonfasisztákkal kacérkodik egy polgármesteri szék reményében. Bitó László a Népszabadság online kiadásában azt írja: „A liberális demokrácia jövője a civil társadalom lábra állásán múlik. Ezért idén egyetlen új frontot nyitott (Orbán Viktor) Bálványoson: e társadalom szervezetei ellen lépett fel.”… Majd: „…a civil társadalom maga a nagybetűs Nemzet. Nem a civil szervezeteknek ment neki, „csak” külföldi támogatásuknak. Ezt tekinthetjük kihívásnak is: szervezzük meg úgy magunkat, hogy ne szoruljunk kizárólag külföldi támogatókra. Vagy legalábbis betarthassuk Orbán Viktor bankokra alkalmazott mércéjét: legyen a civilek támogatásának legalább a fele hazai, ami ellen nem szólalt fel.” Ennyi? A magyar demokratikus […]

Az egyik írásomra referáló portálon olvastam egy hozzászólást, ami elgondolkoztatott. Nem éppen abban az irányban, hogy milyen cudar dolgok vannak a nagyvilágban, és el kell kezdeni gyűjteni a fejre szórandó hamut. Ám abban az értelemben mindenképpen, hogy lassan, de biztosan ismét eljutottunk oda, amikor nem minden oldalon nézetek csapnak össze, hanem olykor fanatizmusok csatája zajlik. S mielőtt bárki azt hinné, hogy ez csak az egyik, vagy csak a másik politikai oldalra lenne érvényes, kis kitérőként megjegyezve: sajnos minden oldalon megfigyelhető. Amikor ugyanis a politikai mondanivaló csak arról szól, az pontosan ugyanez a kategória. Amikor tavasszal Orbán Viktor, most pedig Tarlós […]

Magyarország önkormányzati választásra készül, október 12-én voksolhat városai, falvai vezetőire. Budapesten a főpolgármester-jelöltek keresése zajlik, a baloldalon sokakban felmerül Ráday Mihály személye, aki évtizedekkel ezelőtt filmsorozatot forgatott a televízió számára a főváros értékes területeiről, szépséges házairól. Ráday érdemeit én határozottan kisebbíteném. Bár én is szívesen néztem a múlt századfordulói budapesti házak bemutatását, és őszintén örültem, amikor sikerült az Andrássy úti kandelábersort megmentenie, egyvalami azért hiányzott. Illetve, egy tévésorozat készítőjétől nem, de egy főpolgármestertől bizony nagyon hiányzik. Például annak bemutatása, hogy azoknak a gyönyörűséges házaknak a mélyén, meg a hátsó udvaraiban sötét, komfort nélküli lakások jutottak a többségnek (a hatvanas években […]

Tíz évvel ezelőtt olyan fűszerpaprika került forgalomba, amely aflatoxint tartalmazott. E gombák termelte méregről hírlett, hogy trópusokon, de legalábbis nálunk forróbb éghajlaton telepszik meg a paprikában, amúgy pedig rákkeltő. Az idő tájt kellett – már akkor is – importálni a magyar ember egyik alapvető fűszerét. Az importőr utólag jelezte a szegedi cégnek, hogy az általa forgalmazott paprika aflatoxin tartalma magas, és ezt itthon a szegedi cég intézkedései (visszahívása) követték. Később azonban ebből némi paprikát így is forgalomba hoztak, ami botrányossá dagadt. A vezetők ellen büntető eljárás indult. (A céget külön megbüntették 15 millió forintra.) A bírósági tárgyalások 2004 februárjában kezdődtek, […]

Sarokba szorított helyzetben még az alapjában nem támadó típusú állatok is agresszívvá válnak. Hát még azok, amelyek genetikusan harcra vannak teremtve. A sebzett vad pedig a legveszélyesebb állatfajta. Reakciói kiszámíthatatlanok, amikor támadnak, nem mérlegelik, hogy ellenfelükkel eséllyel veszik-e fel a harcot. Orbán Viktor – ha nem is genetikusan, de – gyerekkori szocializációjának okán harcra termett, és ráadásul az utóbbi időben súlyos sebeket kapott. Elsősorban nem itthonról, mert azok inkább csak karcolásoknak számítanak, hanem külföldről, az EU-n belüli és kívüli mértékadó politikusoktól, sajtótól, az országot elhagyó vagy éppen csakazértis maradó multiktól, bankoktól, a „honlapját tisztogató” oxfordi egyetemtől, és a sor folytatható. […]

„…Az őrmester megöli, ha nem nevezi Kabóca nevű állatok királyának”. Írta volt egykoron Rejtő Jenő. Ami kapcsán egy másik mondás is az eszébe juthat az embernek. A kabócák is Isten állatkái. Azért persze érdekelne az Érpataki Autonóm Elmegyógytorna-központ vezetőjének ismeretanyaga Rejtő Jenővel kapcsolatban is. Már csak azért is, mert jó néhány olyan szólás kering közszájon, melyről sokszor nem igazán tudható a valós eredetük. Vajon Rejtő Jenő korában is keringtek és így keringtek bele a művekbe, vagy P. Howard műveiből keringtek ki a közbeszédbe? Akár némileg megcsavarva, ahogy az a szájhagyományokkal elő szokott fordulni. S azért lenne érdekes Orosz Mihály Zoltán […]

A népirtások fajra, vallásra, bőrszínre és világnézetre tekintet nélkül alávaló, szennyes cselekedetek. Teljesen mindegy, hogy melyik isten, melyik önjelölten nagy, de valójában törpényi szellem nevében követik el. S teljesen mindegy, hogy melyik részeseményét leszalámizva, a kuka mellé kikukázva minek hívja az éppen aktuális hatalom valamelyik ideológusa. Az előbbiek leszögezését azért gondoltam szükségesnek, mert a romák tömeges lemészárlásának áldozataira emlékező napon túl sokan látszanak megfeledkezni a hatalom gépezetében korábban, vagy az adott naptól eltekintve folytatólagosan betöltött szerepükről. Vagy annak a szervezetnek a szerepéről, melyet képviselnek. Abból kiindulva, hogy mindentől el lehet tekinteni, ha bűnbánó orcával, és azon vastag bőrrel kiállnak nyilatkozni. […]

„Fejet hajtunk az áldozatok előtt, és elítéljük a gyilkosok és az emberirtás megszervezésében közreműködők tetteit. A legfontosabb feladatnak pedig azt tartjuk, hogy évről-évre emlékezzünk mind az áldozatokra, mind a bűnösökre. Az emlékezés ugyanis a béke szövetségese. Az emlékezés biztosítja azt, hogy ilyen szörnyűségek soha többé ne történhessenek meg hazánkban”–áll a Párbeszéd Magyarországért közleményében. Az Együtt ökopárti szövetségese jelezte, hogy a párt számos civilje és aktivistája csatlakozik a különböző emléksétákhoz, melyekre ma kerül sor Magyarországon. A budapesti Roma Holokauszt Emlékművét is megkoszorúzza az ellenzéki zöldpárt. Világszerte augusztus 2-án emlékeznek a Holokauszt (Porajmos/Samudaripen) roma áldozataira. A Horthy rendszerben Endre László (akiből később […]

Hallgatom, olvasom a „gyermekért nyugdíjat” rendszerrel kapcsolatos híreket, és nem igazán értem, hogy a kigondolói csak embertelenek, vagy embertelenül cinikusak. Az ugyanis látszólag teljesen rendben lenne, hogy a gyermekéért áldozatokat hozót a közösségi haszon elvét követve honorálja valahol a társadalom. A nyugdíj azonban nyilvánvalóan nem az a csatorna, ami erre alkalmas. S ennek semmi köze ahhoz, hogy a kormányoldalon hebegnek és habognak a kérdéssel kapcsolatban. Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a diplomás gyermek „megtermelése” nem csak és kizárólag a nőkön, de még csak nem is csak a családokon múlik. Az legfeljebb a Varga István egykori felszólalásának szellemi színvonalán dagonyázók fejében […]

Végre a kanadai sajtó is elkezdett foglalkozni a Munkácsy képekkel kapcsolatos furcsaságokkal. A Hamilton Spectator megkereste a hamiltoni múzeumot, és beszéltek a debreceniekkel is.  (Itt olvasható) A cikkből az derül ki, hogy jelenleg nem tárgyalnak a magyarok a kanadaiakkal Munkácsy Krisztus Pilátus előtt c. képének megvásárlásának ügyében.  Kósa Lajos, debreceni polgármester elmondta, hogy ugyan szeretné megvásárolni a képet, de neki referenciaárként a hamiltoni múzeum 5.4 millió dolláros biztosítási értéke (kb 1.1 milliárt Ft) nem mérvadó.  Ő már tudja mennyit ajánlana a képért, de azt nem árulja el. Nem tudom milyen művészettörténeti, vagy értékbecsüsi képzettsége van Kósa úrnak, de felelős politikusként […]