Biztos lehetne tudni, hogy hányadik éjszakája volt a múzeumoknak 2014. június 21.-én, de most kapásból nem néztem utána. Sokadik. Mégis, a politika nem kis részben gondoskodott arról, hogy ne csak a tárlatokról szóljon a nyárköszöntő éjszaka. Hanem Holocaustról, antiszemitizmusról, köztéri szobrokról és közös éneklésről is. A lista két eleme egy ponton összekapcsolódott. A Szabadság téren felállítandó szoborpiszkozat, vagy inkább piszkok szellemi hulladéka, ellen tiltakozók megtámogatására közös éneklést szerveztek. Az Örömódát, melyet az Európai Unió hivatalos himnuszának is avattak Fischer Ádám karmester vezényelte. Nem egy maroknyi kisebbség számára, ahogy azt a hatalom szeretné beállítani, amikor Orbán Viktor „csak azért is hatalom” […]

A türkmén diktátor, Gurbanguly Berdimukhammedow néhány napig Budapest vendége. Vagy már hazament? Részletkérdés. A GESZTUS, hogy a magyar köztársaság (köztársaság?) elnöke fogadta, szinte mindent elmond. S mégis sikerült megszívatni. Mert nálunk még a baráti diktátornak is kijár az ilyesmi. Mármint Orbán Viktor barátjának. De ugyebár ismert a mondás, hogy „madarat tolláról…”. Bizony, bizony. Diktátort barátjáról. Valahogy így járhatott a türkmén vezér is. Arra ugyanis még emlékezhetünk, hogy Orbán Viktor mit alakított a választási kampányban. Ott volt minden kilométerkőnél. Jó polihisztisként mindenhez hozzászólt, és mindenbe belenyilatkozott. No meg persze, mindent átadott. Rövid autópályát, és 4-es metrót. Az előbbi felületén nem számolta […]

Kiszámíthatóbb, jobb élet reményében Statisztikai számok – nem kozmetikázva! Ismét a Határátkelő blogot olvastam, áthoztam. Meglepő statisztikai adatokkal szembesültem, elkeserítően szomorú számokkal. Ezt osztom meg most itt, a Kanadai Magyar Hírlap tisztelt Olvasóival! Tehát: „A mai poszt később jelent meg, mint általában szokott, ennek pedig az az oka, hogy a blog lehetőséget kapott arra, hogy (együttműködő partnerként) publikálja a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által a nagy-britanniai magyarok körében végzett felmérést. Aminek akad jó pár tanulsága. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete online kérdezett meg Nagy-Britanniában élő magyarokat arról, miért mentek el Magyarországról, miért Nagy-Britanniát választották, mi jellemzi társadalmi-gazdasági helyzetüket, mennyire érzik […]

Időszerű kezdeményezés a Hősök Tere – Az vagy, amit teszel! nevű platform. Fő gondolata: „Olyan világban szeretnénk élni, ahol merünk kiállni és tenni másokért a hétköznapokban…” (Bővebben itt olvashatnak a platformról.) Személyes bővítményem: Olyan világban szeretnék élni, ahol egyre többen merünk kiállni elsősorban önmagunkért, a mi közösségünkért, mindazokért tehát, akiknek sorsáért felelősséggel tartozunk. Mindnyájunkért, akik felismertük az elnyomó rendszert fenntartó kevesek gonoszságát, s a rendszerhez csapódó haszonleső, behódoló, megalkuvó sokak gyengeségét, akik nem dédelgetünk illúziókat, s elűzvén magunk elől a délibábokat, önmagunk lelkében, szellemében, jellemében leljük fel, ami kiállásra késztet, akik tudjuk, hogy a zsarnoksággal szemben az igazunkért bátran kell […]

Megyünk, megyünk…de miért is? A Határátkelő blogból emeltem ki az alábbiakat. Sokan azt hiszik, Ausztriában, sőt másutt kolbászból van a kerítés. Nem, szomorú a hír, de nincs így. Akkor mi az ok, amiért egyre többen külföldön vállalnak munkát? A blog írója Nyúlz of the World jól taktikázott,  Erdélyből érkezett, Sopronban bérel lakást, Ausztriában rendszergazdaként dolgozik, naponta ingázik a lakása és Bécs között. Felsorolja mindazokat a jó dolgokat, amitől OTT embernek érzi magát, munkavállalóként. Ami elvitathatatlan, az a biztonság. Ausztriai fizetésből – Magyarországon élni, no igen! Ez már döfi! Most mégis a teljes kiköltözést tervezi. Miért is? „…Mi változott az elmúlt két évben, amióta […]

A kormányzat könyöke, mint a cséphadaró, heves munkában van, egyre több és egyre nagyobb helyet követel magának. Szeretett miniszterelnökünk már hosszú ideje a Várban kívant székelni, de ebben a 2002-ben elszenvedett vereség meggátolta. Akkor az éppen befejezett Sándor Patotába helyette a köztársasági elnök költözött be, de Orban Viktor nem mondott le azóta sem arról, hogy a Vár magasából nézhesse le a bűnös Budapestet. Sőt, az elképzelés tovább ”finomodott” az eltelt évek során. Ma már nem éri be egyszerűen az átköltözéssel, az egész várat akarja, hódító módjára, elfoglalni. A pontos időrendiség igénye nélkül, az apránként előkerülő részletek a következő haditervet szabadították […]

Volt. Mára már se nem fiatal, se nem demokrata. Mi több, polgári soha nem is volt, pedig Orbán rögeszméi közül az egyik a polgárosodás elősegítése volt.  Csakhogy, nem volt hozzá alapanyag. Hát el is hagyták. Most éppen erősen kereszténydemokratára vannak hangolva – ami úgy, ahogy van, marhaság, mivel hogy lehet valami, ami nincs, kereszténydemokrata – oly annyira, hogy már mindenhol – plakátilag – a pártszövetségből a KDNP áll elől, ami, ugyebár, azt hivatott sulykolni, hogy a nem létező párt a pártszövetségben az erősebb tényező! Nem, kérem, ezen nincs semmi megmosolyogni való, Semjén elvtárs szerint mindig is úgy volt, hogy ők […]

Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr! No meg beosztottjai, „alattasai”! Gondom van, mert gondolkozom, tehát vagyok. Ha pedig vagyok, vannak elképzeléseim, indulataim, emlékeim, sőt jövőt építő terveim is. Önnek e levélben, a „sovány” tortánknak csak egyik-másik szeletjét kínálom fel. Kis hazánkban felgyorsultak az események. Előbb ugye az országunk háza körüli rekonstrukció. Van, akinek tetszik, többeknek nem, nekem sem. Főként azért, mert sok szép, öreg fát kivágták, viszonylagos pusztaság veszi körül azt a Házat. No, persze, van ennek sok előnye is, mert átlátható, felügyelhető. A különféle szobrokról itt és most nem nyilatkoznék, forrnak az indulatok, Ön ennek ellenére erőszakkal, de azt teszi, […]

Az már lassanként megszokottá kezd válni egy átlag polgár számára, hogy ha hátrányos megkülönböztetés éri valami miatt, – legyen az politikai nézete, bőrszíne, avagy vallási hovatartozása végett,- két eset közt választhat: vagy csendben arrébb áll, vagy felveszi a kesztyűt, peres úton próbálja kiverekedni igazát. Ez utóbbi nem minden esetben célszerű. Először is Isten malmai lassan őrölnek, ez igen csak jellemző az effajta jogi eljárásokra. Ha az illetőt atrocitások érik, – márpedig érheti,- mint fenyegetés, tettlegesség és hagy ne soroljam,- a rendőrség tehetetlen, mondván, – amíg nem bizonyítható a tettlegesség addig a rendőrség nem csinálhat semmit-. A fenyegető telefonok e-mailek, levelek […]

Orbán Viktort a Fidesz életének és halálának uraként aposztrofálják sokszor. De mindig ott settenkedhet a kisördög kérdése, hogy vajon tényleg így van-e? Egy második pólus megjelenésére a Fidesz legutóbbi kongresszusán már világos jelek mutattak. A kígyótojásban már régen ott tekereg. Fussunk neki egy alternatív hatalmi forgatókönyvnek. Nem olyan régen olvastam egy rácsodálkozó jellegű értekezést arról, hogy a Fideszen belül hatalmi harc lehet. Ez szinte a hatalom természetes működéséhez, természetrajzához tartozó jelenség. Amellett a Fideszen belül sem újdonság. A tényleges helyzetet nem a felszín, hanem a mélyben húzódó valós erővonalak fogják meghatározni. Ennek vagy a kirakatban matató vezér a valós középpontja, […]

A Civil Összefogás Fórum, másnéven a Fidesz verőlegényei, illetve a Pártfelvonulások szervezői „gyors reagálású hadtestet” hozott létre, hogy hatékonyabban tudjanak fellépni „a szélsőséges politikai- és médiatámadások” ellen. Ez részben abból áll, hogy „médiafigyelőket” alkalmaznak a jövőben, akiket „szellemi honvédőknek” hív a CÖF. Bizonyára segítségükre lesznek és akár a frontvonalon harcolnak majd a Fidesz-közeli volt III/III-as ügynökök. Azt még nem lehet tudni, hogy a CÖF újonnan megalakult milíciája a későbbiekben milyen módszereket alkalmaz majd a regnáló pártot bíráló médiaorgánumok és újságírók ellen. De feltételezhetjük, hogy akár eléggé széles is lehet a skála, egészen a molotov koktélok és az utcai lincselésektől kezdve az […]

Több mint százmilliárd forintnyi úniós támogatástól esik el a „bűnös város,” miután Lázár János kancelláriaminiszter úgy döntött, hogy a deklaráltan életveszélyes M3-as metrót (a kék metrót) nem kell felújítani az elkövetkező hét évben, viszont Hódmezővásárhelyen (a miniszter városában) új villamos hálózatot építenek EU-s forrásokból. Tarlós István, Budapest fideszes polgármestere bízik benne, hogy Lázár János megváltoztatja a véleményét. De ha ez nem következik be, akkor az elkövetkező hét évben a legnagyobb tervezett fejlesztésekből egyik sem valósul meg a fővárosban. Ilyen lenne az M3 sürgős felújítása, az M1-re (a földalattira) új kocsik beszerzése és villamos-járműcsere. Miközben a főváros elesik a legfontosabb uniós […]

Hogy mit képes művelni a jog egy társadalom életében, arra jó példa a reklámtörvény, amelyet a minap fogadott el a magyar parlament felkent kétharmada. Persze ez nem rendhagyó esemény abban a törvényhozásban, amelyet többnyire egyetlen csoport, a budapesti ELTE jogi karán egy évfolyamon végzettek csapata határoz meg. Amikor a házelnök a választások előtt a kormány teljesítményét értékelte, kiemelte: több mint ezer törvényt hozott a többség az első ciklusában. Arról persze nem készült statisztika, hogy ezek közül hányat kellett módosítani már a hatályba lépése pillanatában, hogy hány törvényjavaslat változott a módosító indítványok hatására, hányat vertek át sürgősségre hivatkozva, gyakorlatilag mindenféle vita […]

A plázázás össznépi sport az emberek és emberkék, emberpalánták egy részének körében. Azt hinnénk, hogy valami hasonló lehet az is, amikor egy csarnokba, az élelmiszerek hagyományos beszerző helyére lép be valaki. Hát nem! Ott a plázaélményt legfeljebb azok a turisták élik át, akiket, mondjuk, a Nagyvásárcsarnokba visznek el az utazásszervezők. A napi bevásárlást megkísérlők legnagyobb „örömére”. De most ne róluk szóljanak a gondolatok. Nem azért, mert nem érné meg. Hanem azért, mert amikor a magyar átlépi az országhatárt, és tenyerébe nő a fényképezőgép, akkor aligha jobb a helybeliek szemében. Már akkor, ha átlépi az országhatárt, és turistaként lépi át az […]

Az ember nem győzi kapkodni a fejét. Ami tegnap volt, arról majd csak holnap fogunk valamit megtudni. Ilyen időket élünk. Orbán Viktor az idei országgyűlési választások ürügyén Ózdra látogatott és a helyi televízió Apropó című műsorban emlékeztetett: Magyarországon kultúrája volt a bányászatnak, nemzetközileg elismert szakemberek és jól képzett vájárok dolgoztak egykor, húsz éve azonban kitalálták, hogy a bányászatnak nincs jövője, mára pedig a képzésük is megszűnt. „Már szinte szégyellni kell, ha egy országnak szene van, és ki akarja bányászni” – fogalmazott, beteges dolognak titulálva mindezt. Ugyanakkor megjegyezte: ˝A kormány dolgozik azon, hogy újraindítsa a vájárképzést és egy modern bányászatot hozzon […]