E heti hír volt, hogy egy újbudai óvodában elszabadult a pokol. A beszámoló szexuális brutalitásról, és általában erőszakoskodásokról szól. Mindezt a gyermekek „egymás közt” követték el. A Népszava beszámolója szerint. Amelyben a megtett intézkedés tervének emlegetését szintén ismertetik. Ezek esetében az, ami kimaradni látszik sokkal „érdekesebb”, de inkább elborzasztóbb, lehet. A gyermekek által elkövetett erőszakos események közül az övvel való fojtogatás sem semmi. Különösen azért, mert egy 3-4 éves gyermek ugyan meg tudja fojtani egy társát, de aligha várható el az, hogy a tett folyamán tudatában legyen a tényleges cselekedetének. Egyszerűen azért, mert ebben a korban még azok a dimenziók nem igazán kifejlettek, […]

A Magyar Narancs a napokban dobta be a köztudatba annak az igazolását, amit elég régóta lehetett sejteni. Azt, hogy az LMP tevőleges kompromisszum-képtelensége nem egészen a véletlen műve. Az, hogy ez a gyakorlatban Schmidt Márián keresztül valósult-e meg, végső soron akár részletkérdésként is kezelhető. Különösen, mert a Fidesz berkeiben mélyen beágyazott hölgy rokonságban van az LMP egyik prominensével. Azt meg ugyebár nem lehet megtiltani, hogy egy anya szóba álljon a fiával. Ahogy fordítva sem. Amellett, hogy tudjuk: kihez fordulhatna egy fiú a kérdéseivel, ha nem az anyjához. Legfeljebb kap egy kis kampányzilálási tanácsot is. Rajta keresztül pedig a pártja is. […]

Aczél Endre elment. Élete 74. évében hagyta itt nekünk az életművét éppen úgy, mint azt a politikai környezetet, amely olyan, amilyen. Lehet, hogy fordítva jobb lett volna. Ha az általa sem kritikátlanul kezelt jelen politikai környezet megy, míg Aczél még ír némi újságot. A halálhírt a család megerősítette. A jelenlegi kormányzó erő valószínűleg az ellenzékiségére emlékszik inkább. Holott az újságírás, a politikai is, alapvetően ellenzéki műfaj. Arról aligha az újságírók tehetnek, ha a hatalom az ellenzéket ellenségként és nem kritikusként kezeli. Arról már inkább tehetnek az újságírók, ha újságírónak hívathatja magát valaki, aki legfeljebb slapaj-szintű betűvető. Arról meg a hatalom […]

Mottó: Plutokratáink megtalálták azt az embert, aki átveszi tőlük hazánk ellen elkövetett bűneik terhét. A kevély ember lelkében kishitű, magában nem bízó, magabiztosságát önmagán kívül (autójában, fajában, sikereiben, hatalmában) kereső lény, aki tagad mindent és mindenkit, ami és aki kiválóságát kétségbe vonja. A kevély ember kérkedik hibáival is: ő az, aki fingik az ebédlőasztalnál, és nem nevet. Ráemelt pillantásunk látva fingik még egyet, vagy meghosszabbítja kisvasútját. A kevély ember ijesztő, vagy nevetséges, esetleg ijesztő és nevetséges, vagy nevetségesen ijesztő. A kevély ember krajcáros bohóc. (Pennywise) A kevély ember, faluszéli kis házából büszkén tekint félig vagy egészen giccs stadionjára, és nem […]

Amikor április előtt azt mondtam, hogy a Lehet Más a Politika (LMP) arra játszik, hogy a kormánypártoknak legyen többsége, de csak feles, így a jogállam lebontásának megmaradt feladataihoz készségesen csatlakozhat, mindenki megrótt: ugyan már. Az LMP demokratikus párt ! (Jelzem, évekig hallgattam ugyanezt a mai kormányerőről, hiába látszott már kilométerekről, hogy a párt szervezése, a jelöltek kiválasztása minden, csak nem demokratikus.) A számítás reális alapokon nyugodott: az akkor 5%-os párt kizárólag az Orbán-csapattal szövetségben juthat hatalomhoz, és a mai kormánypártnak is előnyösebb, ha „demokratikus” hírébe keveredett csoporttal bútorozik össze, mintha a nemzetközi színtéren akár kínossá is válható szövetséget köt a […]

A magyar hivatalos fizetőeszköz zuhanórepülésben van. Ehhez a megállapításhoz nem kell látnoki képesség, mert napok óta szólnak erről a gazdasági hírek. A politikaiak meg arról, hogy egyes hatalmi tényezők szerint spekuláció folyik a forint ellen. A kormányszóvivő, illetve a jegybank meg elkezdett egymásra mutogatni. Az igazság meg valahol a sok bába között látszik elveszni. A hétköznapi kommunikációban szinte biztosan. Részben azért is, mert az átlag országlakónak nincsenek felesleges euró-milliói ahhoz, hogy akárcsak elképzelje a kockán forgó milliárdokat. Amelyek forgásában, természetesen akár spekulációs hatások is lehetnek. Gazdaságiak és politikaiak egyaránt. Ahogy annak idején, amikor Szijjártó, illetve Kósa döntött a forint-döntés mellett, […]

Novák Katalin, ha valaki nem tudná, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára. Ezt azért érdemes leszögezni, mert a megnyilatkozásaiból ez nem mindig derül ki. Ahogy a legutóbbi megnyilatkozásából sem, amit Kaposváron követett el. A Református Egyházi Napok alkalmából tartott fórumbeszélgetésen. Legfeljebb azt lett volna tisztázni, hogy ezen a fórumbeszélgetésen, mint magánember jelent-e meg az államtitkár. Mert amennyiben igen, úgy magánvéleményeként pont olyan ostobaságokat mondhat, amilyet bárki más. Kormány-szócsőként már nem egészen. Mármint akkor, ha olyan, természetesen liberális mákonyként ismert, fogalmakkal is megpróbálna valaki megbarátkozni, hogy a kormány NEM csak a saját szavazóinak a kormánya, hanem az országé. […]

A maffia működésének szerves része a belső leszámolás. Most éppen az eddigi pr-üdvöskék, Kuna Tibor és Csetényi Csaba kerültek sorra. Soha nem fogjuk megtudni, hogy miért kerültek szívóágra. Ahogyan a többiekről – Spéder, Nobilis, Simicska stb. – sem. Nyilván részben saját zsebre dolgoztak, részben az omerta legfontosabb előfeltétele a félelem. A félelem attól, hogyha a főnök úgy akarja, bárki, bármikor egyetlen pillanat alatt kegyvesztetté válhat és ott találhatja ágyában a levágott lófejet. És mindenki elkövetett már elég súlyos bűncselekményt ahhoz, hogy csak egy főnöki bólintás kell ahhoz, hogy az ügyészség elindítsa a nyomozást. Ezekről a bűntényekről persze eddig is ugyanígy […]

Az SS-törvényről azt állítottam, hogy az elsősorban a magyar állampolgárok szabad szerveződési és gyülekezési joga ellen irányul. A balsejtelem gyorsan bebizonyosult. Trócsány miniszter – elméletben az igazságügyet vezeti – új gyülekezési törvényre tett javaslatot, amit a kormány ma elfogadott. E javaslat részlete: „2. § [A gyűlés fogalma] (1) E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel. (2) A gyűlés nyilvános, ha ahhoz bárki szabadon csatlakozhat” A teljes javaslat itt olvasható. Több, súlyos következményekkel járó kitétel is szerepel a javaslatban: gyakorlatilag megszünteti felvonulások, tüntetések szervezését a „magánélet zavartalanságára” hivatkozó másik módosítással együtt. […]

Magyarország legnagyobb cirkuszi porondján Latorcai János levelező, izé levezető, elnök játszotta a mindenható porondmester szerepét. Mert, valószínűleg úgy gondolta, hogy mindenható az, akinek a kezében van a mikrofonokat szabályozó gomb. Talán igaza is van. Különösen, ha Orbán Viktor cimzetes tekintélyének megvédése a tét. Rendben is van, hogy egy kormány fejét nem lehet, „hé, te, ott” megszólítással illetni. Tordai Bence, a Párbeszéd (de, kivel), politikusa nem is sülyedt idáig. Ami még abban az esetben is dícséretes, ha tudjuk: amennyiben megmaradt volna az a rendszer a háború előttről, amit Orbán annyira fényez, akkor ennél komolyabb megszólítást aligha kapna. Latorcai a hírek szerint […]

A zsírkőre maszatolt alaptörvény éppen aktuális változtatása előtt, alatt, és valószínűleg még utána egy jó ideig hallhattuk, illetve hallhatjuk a mantrát: Orbán nem akar bevándorló-országot. Ez a fajta szöveg már évekkel ezelőtt sem jelzett mást, mint a történelem ismeretének hiányán alapuló oltári ökörséget. Akkor még nem Orbán nyomta az összes lemezt hozzá. A lényegen azonban nem változtat. Aki szeretne a fenti mantra jegyében nyugóvóra, illetve pogromra térni, azt veselkedjen neki és írja át a történelemkönyvet. Olyan módon, hogy: – Igazolja tudományosan azt, hogy a Homo sapiens a Kérpát-medencében, és lehetőleg Budapest környékén alakult ki; – Ha ezt nem sikerül igazolni, […]

Az idős hölgyet nemrég és csak egyetlen egyszer láttam, de olyan élénknek, hogy azt hittem róla: száznál több évig fog élni. Ki, hogyan és miért ölte meg? Ezt a kérdést egy kommentelő tette fel nekem, s (amiért az itt június 20-án közzé tett Anyám mindig menni akart című írás olvastán azt állítottam, mi több, kétségtelennek tartottam, hogy szerzőtársam anyját megölték) felelőtlennek nevezett. Belátom, hogy igaza van. Felelősen nem állítható, hogy nem megnevezett személyek megöltek valakit. Ha valakit megölnek, az ölésnek van elkövetője (vagy vannak elkövetői), az elkövető(k) pedig ezt valamilyen módon megteszi(k), s jobbára okkal. Az esetleges emberölés tényét, az […]

Most, június 20-án töltötte volna be a 81. életévét. Ha hagyják. Anyám mindig menni akart. Legutóbb is három teljes héten át minden nap mentünk valahová, s szinte becsavarogtuk Budapestet. Az utolsó napon – 2018. február 11-én, vasárnap – (amikor azért utaztattam haza autóval Győrbe, mert engem ütött le a láz a lábamról) én jobban örültem nála, hogy beülhettünk egy cukrászdába. Győrött az autó vezetője a lakásáig elkísérte. Másnap, annak rendje módja szerint – mint húsz éve minden hétköznapon – elsétált a helyi nyugdíjas klubba, nem volt semmi baja. Kedden délelőtt sem. Délután azonban – ahogy erről engem telefonon tájékoztattak – […]

Ugye közismert a leírás az „E jelben győzni fogsz” megnyilatkozás körülményeiről? A napokban kicsit nagyobb figyelmet kapott az, hogy az ország keresztény kultúrájának védelmét kötelező érvényűnek gondolják előírni. Ez alighanem egy igen fogas kérdéskört fog érinteni. Tekintettel arra, hogy amit ma vallási alaptétel-gyűjteménynek ismerünk az, a ma ismert szöveggyűjtemény alapjait illetően, egy rég elporladt római császár hatalmi ambícióinak védelmét, megalapozását szolgálta. Raffaello Sanzio: In hoc signo vinces (részlet) Orbánról nem tudni, hogy valaki megsúgta-e neki: „In hoc signo vinces”. Azt azonban jó érzékkel megérezte, hogy az ellenségkép keresés egy pontján célszerű letenni a garast valamelyik vallási ideológia mellé. Ő, illetve […]

Aszondja a Sziszi, hogy katonának áll a világ. Meg hogy legerősebb honvédséget akar a magyaroknak a térségben. Nekem meg az jut az eszembe, hogy a fegyverkezési versenybe csak beledögleni lehet. Ha nincs háború, akkor a költségeibe. Ha van, akkor a kilőtt töltényekbe. De a Sziszi aszondja, hogy rohadtul kell egy erős honvédség. Márpedig a Sziszi rendes ember. Orbán is megaszondta. Egyébként egy pillanatig sem vitatom, hogy sokaknak a máját finom fegyverolajjal kenegetik az ilyen kijelentések. Különösen akkor ha nem voltak annak idején katonák. Akkor, amikor a magyar honvédség, bakától főkatonáig, gyakorlatilag a Varsói Szerződés határvédelmi homokzsákjának a szerepét töltötte be. […]