Nem, ez a termék nem tűnt el, ez megjelenik még, papíron és az online térben is. De sajtótermékként mindenképpen megszűnt. A kádári konszolidáció termékeként jelent meg Gazdasági Figyelő címmel 1957. március 7-én, majd 1958 januárjától Figyelő címen. Az 1965-től elhatározott új gazdasági mechanizmus korszakában vált jelentős orgánummá. Bár az MSZMP KB irányzatát követte – mint akkoriban minden újság -, Garam József főszerkesztő idején teret adott a vitáknak. Nyelveket beszélő, képzett munkatársai révén ablakot nyitott a világra. Az Economist vagy a Wall Street Journal cikkeiből fordított szemelvények a hazai közönségnek is mutattak egy-egy szeletet a béketáboron kívüli világról. Évtizedekig írta itt […]

Vasárnap a blogomban megjelent írásom kérdésekkel ért véget a szombati tüntetéssel kapcsolatban. Érdekes reflexióként kaptam olyan visszajelzést, hogy ez a mai fiatalok korholása lenne. Noha nem szántam annak. Nem is lehet az. Márcsak azért sem, mert azok akik a „mai fiatalokra”, mint rémesen borzasztó társaságra gondolnak, azok amnéziásak. Elfelejtik azt, hogy a ma fiataljai olyanok, amilyenné az előző generációk által épített, működtetett, illetve eltűrt társadalom szociológiai körülményei alakították. Ha a ma fiataljainak problémát okoz a konfliktusok kezelése, akkor nem tanítottuk meg őket. Ha a ma fiataljainak problémát okoz a felelősségteljes eszközválasztás egy közös cél érdekében, akkor valószínűleg hiányzott a példa. […]

Még sosem voltam ilyen sokan! Ezt éreztem szombaton este. Szerény számítások szerint százezernél is többen voltunk. És ami még ennél is felemelőbb: főleg fiatalok. Akik most megmutatták, hogy bár a pártokat messze elkerülik, nem mindegy nekik, hogy milyen lesz Magyarország. Mert, mint a szónokok is mondták, ők nem elmenni, hanem maradni akarnak. Magyarországon akarnak Európában maradni. Tömegek az utcán. Jól érzik magukat, mert tudják, hogy sokan vannak. Jókedvűek, okosak, szépek. Komolyak és eltökéltek. Fiatalok. Tudják, hogy mit akarnak: nem félázsiainak lenni, ahogyan Orbán mondta, hanem Európához tartozni. Ehhez Orbán hatalmát meg kell dönteni, el kell zavarni a diktátort. Most megint […]

A szabadságról vitáznak a rádióban. Persze, mind értelmiségiek. Most nagyon proli leszek! Naná, hogy azon boronganak, hogy amikor a határon átmehettek nyugati irányban, a szorongás, meg stb. Nekem a szabadság nagyon fontos – még a macskát is azért szeretem jobban, mint a kutyát, mert nem egy szolgalelkű lény. (Ahogy a mondás tartja: a kutyának gazdája van, a macskának személyzete.) De megőrülök az itt borongóktól. A környezetemben csak az szorongott a határátlépésnél – de az a keleti határoknál is -, aki csencseléssel töltötte az időt: frottírtörölköző Romániából, műanyagpulóver „Olaszból”, Milka Bécsből. Nekünk, többieknek nem nagyon hiányzott a „nyugati” útlevél: úgysem tudtuk […]

Választási bűnbakot vegyenek! Occó, kénye’mes, naccerű, nemmigráncs! Na, valami ilyesféle jutott az eszembe azokon a kiváló szemrehányásokon, amelyek az ellenzék látható, megtapasztalható teljesítményén, és a kétségtelenül meglevő választási rendszer-manipulációkon, netán a kivizsgált csalásgyanúk majdani eredményén túlmenő ötletekkel állnak elő arra nézve, hogy miért úgy alakult a választások eredménye, ahogy. „Természetesen”, pártállástól függően is, továbbra is olvashatjuk, hogy gyurcsányahibás. Mert csak. Meg mindenki más. De a legjobban az utóbbi idők terméséből, mégis egy, Hámori László jegyezte, olyan dolgozat tetszett meg, ami a szinte már mesterien lelte meg az Orbánnal szemben ellenérzéseket tápláló értelmiségben, és média-környékiekben a bűnőst. En groß. Egyben önvizsgálatra […]

A szavazás másnapján a következőket tettem fel a Facebookra: “Őszinte részvétem Magyarország lakosainak. A temetésre nem megyek el”. Nem hittem volna, hogy annyi reakciót kapok, mint ami mégis bejött, de egy valami feltűnt: azok, akikről tudtam, hogy valóban hasonlóan éreznek és valóban gyászolnak, nem írtak semmit, vagy csak éppenhogy jelezték, hogy még léteznek. Pedig ismerőseimnek több, mint a fele szenved a jelenlegi helyzettől, de már a családjuk békéje, (békében hagyása) a megélhetésük biztosítása miatt nem nyilatkozhatnak évek óta. Akik írtak viszont, azok kikérték maguknak, hogy beleszóljak abba, ami Magyarországon történik. Ott igenis béke és nyugalom van, az ország virágzik és […]

Bizonyára sokan vannak így vele: én sem tudok elfogultság nélkül beszélni szülővárosomról, Budapestről. Sőt, annak is inkább a Duna bal partján lévő részéről, a „proli” Pestről. Bocsánatot kérek: Budától idegenkedem: akkor sem költöznék oda, ha számolatlanul állnának a millióim. A belbudai rész zsúfolt, kényelmetlen, a külső részeken elborzasztó vityillók épültek: a szűk telkeken többszintesre turbózott „kastélyok”, ahonnan többnyire nehézkes a lejutás, drága (és silány) a bolthálózat – kivéve persze a Moszkv… bocsi Szélkálmán tér környékét, meg egy-két lakótelepi központot. Apropó – lakótelep. Pár éve ugyan szűnőben van a panelházak csepülése – mutatják ezt a lakásárak is. Ma egy pesti jobb […]

Tamás Gáspár Miklós elemzése eredetileg a Magyar Narancs című hetilapban jelent meg 2018. január 11-én. A szerző engedélyével közöljük az írást a KMH hasábjain is. A magyar országgyűlési választások után különösen relevánsnak és előrelátónak bizonyult. * Föltételezzük, hogy a soron következő országgyűlési választásokat 2018 tavaszán a jelenlegi esélyes, Orbán Viktor miniszterelnök (államvezető) és apparátusa (a szociológiai­lag tévesen „pártnak” nevezett, ún. Fidesz–KDNP) nyeri meg. Hipotézisünk értelmében alkotmányozó (kétharmados vagy nagyobb) többséggel. Mi lesz akkor Magyarországgal? És mi lesz az utódállami magyar kisebbségekkel, amelyeknek a jelenlegi politikai helyzetét a legjobban az egyetlen vajdasági magyar napilap impresszuma jelzi, ahol – büszke nyíltsággal – […]

Imádom, hogy a budapesti, belvárosi, köldöknéző értelmiség és sajtó, miután éveken át mindent megtett, hogy komolytalanná, nevetségessé és hiteltelenné tegye a teljes ellenzéki palettát, lényegében semmilyen értékelhető segítséget nem nyújtva számukra ahhoz, hogy megerősödve méltó ellenfelei lehessenek a hatalomnak, most darabra azt szajkózzák, hogy miféle ellenzék az, amelyik még pártdelegáltakat se tud mindenhova állítani. A 2010-es választások után VALAMENNYI ellenzéki párt a földre került, elsősorban anyagilag, de morálisan és ideológiailag is. A belvárosi értelmiség, amely egyébként a 2010-et megelőző amortizációban is kiemelt szerepet játszott, a vereség után még bele is rúgott a földön fekvőbe, a felemelkedni akarót pedig pártfüggően bősz […]

Éltünk mi már ilyen országban. Negyven évig tartott az előző átkos, a mostaniról még nem tudni, meddig bírja. Igaz, az előzőről sem lehetett tudni, hogy meddig tart. Azt gondoltuk, hogy örökké úgy lesz, ahogyan volt. Elfogadtuk, megszoktuk, beletagozódtunk, ahogyan kell. A miénk volt az is. Az ország, amit örökül kaptunk, és az élet, ami nekünk jutott. Egy szót sem szólhattunk, mert még így is mi voltunk a legvidámabb barakk. Jobb dolgunk volt, mint a románoknak, a bolgároknak, a keletnémeteknek, a cseheknél is boldogabbak voltunk, a szlovákokról nem is szólva. Nekünk volt a legnagyszerűbb diktátorunk mind közül. És a legvidámabb barakkunk. […]

A választás kétségtelenül meglepő, szinte már a kádárizmus nyomvonalára ráforduló eredményeket hozott. Annyira meglepőket, hogy nem egy furcsaságra kezdik felhívni a figyelmet a különböző média-csatornákon. Többnyire nem az állami mainstream médiában. Amin, az eredményekkel ellentétben nem érdemes nagyon meglepődni. Ilyen a kis magyar közmédia-posvány. A leginkább furcsa talán az, hogy magának a választási irodának az adatai is inkonzisztensnek bizonyultak. Még az ott fellelhető adatok is azt sugallják, hogy százezres nagyságrendben hiányoznak szavazatok. De nem csak nagyban, hanem kicsiben is furcsáknak tűnnek az egyes adatok. Ha például megnézzük a BUDAPEST főváros 01.számú egyéni választókerület (Budapest V. kerület) című összesítést, akkor azt […]

Magyarországon április 8-án ismét felülkerekedett Hunnia Pannónián. Gratulálok. Bár a választék bemutatása, a teljes médiatér leuralása, a kormányerő rendívül siralmas teljesítményének bemutatása, a kormányzati szándékok tetszetős hamisságok mögé rejtése mind-mind megnehezítették bármiféle ellenérv, ellenvélemény bemutatását, maga a szavazás nagyobb csalások nélkül ment végbe. (A levélszavazás, mint a választási csalás eszköze, végülis vesztett a jelentőségéből, szinte mindegy, hogy két hét múlva beülhet még egy valaki a kormányerő padsoraiba.) Mint már említettem, ezúttal is párt (most az MSZP) delegáltjaként voltam szavazatszámláló bizottság tagja, így állíthatom: durva csalás nem történt a szavazóhelyiségekben és a számolás során sem. Bár azért vannak jelek – például […]

A választás másnapján olvasom, hallgatom a reflexiókat, amelyek úgy kezelik a Fidesz győzelmét, illetve az ellenzék szerepét, mintha legkevesebb a Holdon töltötték volna az emberek az eddig eltelt hónapokat, illetve éveket. Szó se róla: ilyen mértékű Fidesz-győzelmet nem vártam volna. Ugyanakkor az is világos, hogy a kialakult helyzet nem egy előzmény nélküli állapot. Nem volt az különben a 2014-es választási bukta sem. Annyira, hogy nem egyszer merült fel már akkor is, hogy azt a választást gyakorlatilag előre megfontolt szándékkal vesztette el a Mesterházy-Bajnai páros. Illetve azok akik Bajnai mögött voltak. Köztük egyébként Juhász Péter is. Aki most ugyan játsza a […]

Magyarország arra szavazott vasárnap, hogy Semjén Zsolt a jövőben még többet vadászhasson Svédországban. És persze nemcsak ott, hanem bárhol, ahol kedve tartja, és nemcsak rénszarvasra, de ha úgy adódik, jegesmedvére is lőhessen. A magyar adófizetők, ahogyan eddig is, a jövőben is fizetik majd ezeket a drága kiruccanásokat. Magyarország arra szavazott, hogy Kósa Lajos, akit most megint megválasztottak Debrecenben, ne csak egy csengeri háztartásbelinek mondott szélhámos/stróman ezerháromszázmilliárd forintját kezelje, hanem az ország más régióiból is találhasson olyan embereket, akik jó pénzért becsaphatják őt. Magyarország arra szavazott, hogy Tiborcz István és a felesége tovább gazdagodjanak, Vajna Endinek is legyen mit a tejbe […]

Megyek szavazni. Engem is dühít, hogy választókerületemben (a budapesti 5-ös számúban) Moldován László, az LMP jelöltje a szombat délelőtti határidőig nem lépett vissza a szavazatomra okkal számító DK-s Oláh Lajos javára, mégse értek egyet azokkal, akik emiatt Bajkai István, a Fidesz-KDNP jelöltjének győzelmére fogadnának. Szerintem még Földes Péter is téved, aki közvetlenül a határidő lejárta után a facebookon arra tippelt, hogy az első helyen Bajkai végez, mögötte alig lemaradva Oláh Lajos lesz a második, Stummer János (Jobbik) a harmadik, Moldován pedig csak a negyedik. Nézzék meg ezt a képet! Ez egy kerületi közéleti magazinnak nevezett, 16 oldalas színes nyomtatvány első […]