Orbán Viktor megtartotta a maga értékelését a nemzeti inzultáció alkalmából. Lehetne afelett is elidőzni, hogy vajon miért nem mer népszavazást tartatni a nagy kérdésről. De már régóta tudható, hogy ahhoz gyáva. amikor meg nekidurálta magát, akkor sem sikerült érvényesre a kormányzati népszavazás. Így maradt szegénynek a nekiveselkedés az Uniónak és Sorosnak. Indulatból. Mert másra nem futja. Az Európai Unió kapcsán gyorsan át lehet siklani a nyilvánvaló ökörségen. Azon, hogy a Pannon Géniusz ismét elsütötte a süketelést a nemzetek Európájáról. Ami egy globalizálódó világban nagyjából annyit jelent, hogy pont annyi esélye van fenntartani egy izolált faluközösséget, amilyen eséllyel a régi görög […]

A más országokban élő magyar állampolgárok szavazati joga alapvetően egy nagy találmánya Orbánia vezető erejének. Egész egyszerűen azért, mert olyan szinten osztja meg a határon kívül, illetve az azon belül élőket, hogy még véletlenül se lehessen megbékélésről beszélni. S talán az sem teljesen véletlen, hogy az eddig leginkább önfelmorzsolásban jeleskedő ellenzék is felült erre a vonatra. A határon túli, importválasztókra vonatkozó választójogi kezdeményezés, mint arra emlékezhetünk, még 2010-ből ismert. Akkor jelentette be Semjén, hogy ez annyira, de annyira kell a kormánypárt klerikális lobby-platformjának. Nagyjából egy évvel ezelőtt olyan tervbeszámolót tartott, hogy a jelenleg a Fidesz, illetve a KDNP soraiban felhalmozott […]

Ugye, emlékeznek még a régi magyar nótára, amelyik szerint „Az egri ménes mind szürke – Az egri kislány mind büszke, Ha büszke, büszke – Van neki mire! Az egri ménes mind szürke…” Ez a kis strófa kérem több kérdést is indokolttá tesz. Nem tudom, van-e ma is egri ménes, és ha van, mind szürke-e a lóállománya. Azt sem tudom, mennyi a büszke az egri kislányok között. Tegyük fel, hogy sok. De mire büszkék? Van nekik mire? Úgy legyen! A legfőbb kérdés azonban a strófa kapcsán az, hogy van-e és ha igen, miben áll a kapcsolat a szürkeség és a büszkeség […]

Orbán Viktor, illetve választási tanácsadói valószínűleg felmérték, hogy a középre törekvő Jobbik mögött ott maradt egy elég széles szélsőjobboldali, antiszemita, rasszista, szavazójoggal bíró polgára a magyar államnak. Akik jó része ugyanakkor könnyen radikalizálható. Nekik márpedig vezér kell. Orbán pedig bejelentkezett erre a szerepre. Nem most. Ellenben most már egyértelműen. Egyértelműen világossá téve az említett aspirációt azok után, hogy már korábban is tett jó néhány szalonantiszemita gesztust. Valamint azok után, hogy a szegényeket egyértelműen lefitymáló Lázárt, annak idején, nem vágta ki úgy a kormány közeléből, hogy Föld körüli pályára álljon. S természetesen emlékezhetünk arra, hogy amikor Horthy-bálványt avatott egy egyházi figura, […]

Sok szempontból lehetne a mai magyar kormányzatot bírálni, elítélni, egyet nem érteni az intézkedéseivel, ahogyan meg is teszik sokan, sokféleképpen. Ez is érthető: szerencsére, mi magyarok sem gondolkodunk egyformán, ennek hangot is adunk, ahol még lehet. Nincs ebben semmi különös, legalábbis normális körülmények között. Az is eléggé nyilvánvaló, hogy jómagam sosem értettem egyet a jelenleg uralkodó Párt (a néhai fiatal demokraták szövetsége) elképzeléseivel. Most mégsem ismételném a gyakori bírálatokat az ordító korrupcióról, a jogok, sőt a törvények gyakori áthágásáról, az egész feudális szisztémáról, a szabadgondolkodás gyalázásáról. De lenne egy kérdésem a Kanadában, vagy a világban másutt élő olvasóinkhoz. Mit szólnának […]

Most Habony Árpádra jött rá a helikopterezés, róla derítették ki, hogy helikopterrel lógott meg az újságírók elől a Liszt Ferenc zeneszerző nevét viselő ferihegyi repülőtéren. Az történt, hogy a miniszterelnök nagyon titkos tanácsadója, aki nem szerepel semmilyen fizetési listán, ezzel szemben Andrew Vajna nagylelkű kölcsöneinek köszönhetően fényűző életet él, drága festményeket aggat szobája falára és Ibizán mozgatja az orrát, mint egy bekokainozott tengeri malac, szóval Habony Árpád nemrégiben ugyanarról a magángépről szállt le, mint Demján Sándor, valamint Demján és Csányi Sándor közös cégének alelnöke. Hongkongban jártak az urak, hogy mi célból, azt nem kötötték az orrunkra. Amiért persze nem kell […]

Orbán Viktor szegénység-ügyi tanácsadója, Hegedűs Zsuzsa interjút adott. Nem nekem, hanem a Heti Válasznak. Alapvetően, talán, a legfontosabb információ az, hogy a tanácsadó megvan. Nem veszett el. A többiből szemelvényeket olvasni is bőven sok, vagy inkább sokk, lehet abból a tömény süketelésből, amit Orbán tanácsadója levágott a jelek szerint. Az igazságtartalma? Az olyan, amilyen. Amilyet megszokhattunk Orbánia kommunikációjában. Így például megtudhatja a nagyérdemű, valamint süket és vak, olvasóközönség, hogy megszűnt a gyermekéhezés, valamint megállították a társadalmi leszakadást. Neki, mármint Hegedűs Zsuzsának köszönhetően. Ami nem túl friss hír lenne akkor sem, ha igaz lenne. A VS.hu 2015-ben közölt összeállítása alapján Hegedűs […]

A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete hagyományainak megfelelően rendezvénysorozattal őrzi az 1957-58-as politikai gyilkosságok emlékét, az 1958. június 16-i hajnali kivégzések évfordulóján. A NIT Koszorúzott a Vértanúk terén Nagy Imre szobránál, ahol a 60 éve meggyilkolt Losonczy Gézára, az 59 éve kivégzett Szilágyi Józsefre, Gimes Miklósra, Maléter Pálra, Nagy Imrére, a börtönre ítélt pertársakra: Tildy Zoltánra, Donáth Ferencre, Kopácsi Sándorra, Jánosi Ferencre, Vásárhelyi Miklósra, a KGB fogságában Romániába deportált családjaikra, és társaikra: Fazekas Györgyre, Lukács Györgyre, Újhelyi Szilárdra, Vas Zoltánra, Erdős Péternére, Szántó Zoltánra emlékeztek. A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete (NIT BP) számára természetesen ünnepnap is a mai – a […]

Kis késéssel, de csak most olvastam, hogy a keresztényi humánumáról oly nagy ismertséget szerzett kormányzat legfőbb iskolafelügyeleti vízfejéből a meleg hatására újabb gőzpamacs emelkedett az ég felé. Ezúttal lőteret vizionálva az iskolákba. Mert az biztosan kell majd, mint egy falat kenyér. Sőt! Jobban. Mert a kenyér nem fontos. Ha lőni is lehet. Egyben azt is lemérhetjük, hogy az orbanista oktatáspolitikában a trágya átforgatási ideje négy-öt év körüli nagy-ciklusokban zajlik. Úgy nagyjából. A középiskolások alakiztatásának nagyszerű ötlete ugyanis 2012-ben volt áprilisi tréfapótlék. Valószínűleg szintén a végtelenül demokratikus humánum jegyében. Amelynek volt egy kis utózöngéje 2013-ban. Annak kapcsán is előszedve az iskolai […]

Orbán kiállt a képviselők elé, és kijelentette: a kerítés én vagyok. Nem egészen így, de talán lélekben ezt gondolva. Elvégre, ha a rég porladó Lajos azt mondhatta, hogy ő az álam, akkor egy korlátolt belső felelősségű, ámde felelősségpánikos vezetőnek, egy kerítés csak kijár. Tehát Orbán maga a kerítés. S ezzel le is tudhatjuk a parlamenti szócsatáról szóló összefoglaló nagyját. szt pedig egyre durvábbak. Az út végén, az addigra teljesen bezápított agyú hívek talán még egy pogromot is bevállalnak majd. Mármint úgy, hogy ők vernek másokat. Mert azt természetesen még egy szélsőséges sem mondta, hogy ő szeretne a megvertek névsorában lenni. […]

Miután már a Magyar Köztársaság nélküli köztársasági elnök aláírta a „Taigetosz-törvénynek” elkeresztelt jogalkotási selejtet kezd oszlani a homály. Mármint abban a tekintetben, hogy most, amikor már szinte mindegy, előmerészkednek a szakma nagy megmondó-szervezeti. Mármint azok, akik szerint tulajdonképpen semmi baj nincs az egésszel. Például a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége Egyesület (MLSZSZ). A Facebook-on azzal vezetik fel a magukét, hogy „Íme az MLSZSZ és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (ELTE BGGYK) Logopédiai Szakcsoport szakmai állásfoglalása”. Mely felvezető máris azt sugallja, hogy ott, az ELTE BGGYK berkeiben is ráférne a szembe nézés. Egymással. A folyosón. Ha eközben beszédbe is elegyednek egymással […]

A Nemzet Szurkolója hallgat az Andorrától elszenvedett vereség után. Eltűnt, mintha köze sem lenne az egészhez. A Vezénylő Tábornok veszni hagyja pusztulása ítélt hadait. Nem meglepő ez, és nem is mulatságos. Megszoktuk, hogy neki csak a győzelem a gyereke, a vereség mindig mások fattya. Állítsuk meg Brüsszelt, üzente Orbán a plakátjaival. Ha mégsem jön össze, akkor a magyarázkodást kiszignálja valamelyik alkutyájának. Lázárnak, Rogánnak, Kósának. Utasítja Pintért. A Nemzet Szurkolójának csak a sikerekhez van köze. Ezekhez adja az arcát. Ha nincsenek sikerek, akkor kreál néhányat. Magyarország erősödik. Magyarország jobban tekljesít. És a legújabb: Magyarország erős és büszke európai ország. Ezekkel a […]

„Mi a győzelemről megtanultuk, hogy a részvétel a fontosabb, a vereség is fizet szépen, és a győztes sokkal fáradtabb” Zorán Sztevanovity: Így is jó Egy évvel ezelőtt ezrek ünnepeltek a körúton a belgáktól elszenvedett 4-0-s vereség után. Eufórikus volt a hangulat, még a villamosokat is leállították a boldog szurkolók: Volt ok az örömre: a mi csapatunk kapott ki. Néhány nappal ezelőtt az oroszoktól szenvedett vereséget a válogatott, 3 gólt kaptunk, úgy, hogy egyet sem rúgtunk. Akkor nem volt nagy ünneplés, de a himnuszt elénekelték a játékosok a közönséggel együtt, mert mindenki tudta, hogy a mi csapatunkat győzték le. Ez egy […]

Korábban sokaknál kivert egy-két biztosítékot az a törvény, amelyet prózai fennköltséggel „Taigetosz-törvénynek” kereszteltek el. Ennek egyik sarkalatos pontja valószínűleg az, hogy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel (BMTN) küzdő tanulók ne kaphassanak felmentést az osztályzás alól. Miközben néhány területen azt is lehetővé gondolták tenni, hogy gyógypedagógiai képesítés nélkül lehessen gyógypedagógiai segítségre szoruló gyermekeket tanítani. Az utóbbival az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oldalán olvasható, még olvasható, tájékoztatás alapján a gyógypedagógusokat képzők nem fenntartás nélkül értenek egyet. A megjelölt aláírással közzétett tájékoztatásban világosan jelezve, hogy az okszerű ellátás egyfajta megtagadását jelenti, és a gyógypedagógus-hiány feloldására született látszatintézkedés: „A jelenleg gyógypedagógus-képzést végző karok […]

Furcsa gyümölcsöt termett a Magyarországon és a más államokban élő magyarok közötti mesterséges hergelés, aminek fő felelősei azok, akik olyan kifejezésekkel játszadoznak, hogy „ki a magyarabb”, meg „ki az igazi”. Első ránézésre azt hinné az ember, sajátságos kinézésű kotlóst ábrázol a Győrhöz közeli Mórichidán felállított mű, amint éppen fel akar csippenteni valamit. A körítés azonban eligazít az installáció mibenlétéről: június negyedikéről emlékeztek meg a kisközség derék lakói ezzel az izével. Ezt támasztja alá a két oldalon álló honleány (egyik szőke, a másik barna – még ha csak festett is) a nemzetiszín lobogókkal, meg a felirat a francia kiskastély nevével. Szóval […]