Nyelvtanilag lehetnek fenntartásaink az Orbán Viktorért indított imalánc adoptálásnak minősítését illetően, mert ez a fogalom közérthetően örökbefogadást jelent, manapság pedig földi létünk során jobbára árvagyereket, vagy kisállatot (mentett kutyát, esetleg sündisznócskát, vadászgörényt) fogadunk örökbe. A Római Birodalomban, ahol utódlásuk okán csakis fiúkat adoptáltak a gazdag szenátorok, ennek kétségkívül volt politika szerepe, hiszen például az Augustus nevet viselő első római császárt gyermekként korábban maga Julius Ceasar fogadta örökbe. Julius és Augustus után ugyan nem September következett Róma élén, hanem Tiberius, aki azonban a császárnak ugyancsak adoptált fia volt. És a római császárok közül így jutott a többi között trónhoz Caligula és […]

Nagyon-nagyon figyeljenek! Ezt a miniszternek kinevezett illetőt a sajtótájékoztatón többször felszólították, hogy legalább elismerje, amit az ő helikopterezéséről a Népszabadság újságírójának állított. Hogy hazudott. Hogy letagadta, amit később fotó tanúsított. Ezzel szemben Rogán Antal egyetlen állítást ismételt sokszor, hogy még azon a napon, amelyen az újságíró őt erről kérdezte, világosan tudatta a nyilvánossággal az igazságot, amiért is neki nincsen lelkiismeretfurdalása, s oka sincs annak, hogy az legyen. Valamelyest változó megfogalmazásban, az ő nyilvánvalóvá vált hazugságára vonatkozó kérdések sorára csakis ezt válaszolta, semmi mást. Ha belegondolnak – és azt hiszem, hogy ennyit, csak ennyit a legfideszesebb, legkormánypártibb választópolgártól is elvárhatok –, […]

A magyarországi Figyelő című lap megírta, hogy masszívan veszteséges az MKB, Matolcsyék erre feljelentették a lapot üzleti titok megsértése miatt. A rendőrség indítványt tesz a nyomozási bírónak, hogy az újságírót kötelezze az információt szolgáltató személy kilétének a felfedésére – áll a héten megjelent Figyelő egyik írásában, amely a lap egyik tavalyi cikkének nonszensz következményeire hívja fel a figyelmet. A precedensértékű ügyet a sajtó megfélemlítésének, vagyis újabb támadásnak értékeljük a független újságírás és a sajtószabadság ellen – írja a lap. Az egészen elképesztő ügy háttere, hogy a Figyelő az elmúlt három évben folyamatosan élen járt az MKB-val kapcsolatos ügyletek feltárásában. Brückner […]

Ha péntek, akkor Orbán-interjú, publikálta ma reggel a már Orbániát szolgáló origo.hu, amelynek tudósítása szerint a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Orbán Viktor az immár hagyományos péntek reggeli interjúját adta, valójában azonban Orbániának egy erre a célra ebben az időben – immár valóban hagyományosan – neki fenntartott mikrofonállványnak beszélt. Hogy mit, azzal még várjunk egy kicsit. Előbb tudjuk meg, hogy mit várt tőle a voltaképpen általa eltulajdoníttatott origo.hu tudósítója! Azt várta, hogy a kormány feje értékeli majd az október 23-ai nemzeti ünnep történéseit, meg azt is, hogy az államfő visszaküldte a Háznak a szélenergiáról szóló törvényt. Újságíróként feltételezte még, […]

Pálvölgyi Péter 46 évet élt. Hősi halottá nyilvánították, és a belügyminiszter kitüntető szándékának köszönhetően előléptették rendőr alezredessé. Kint van vele az összes vizekből. Azok is, akik gyászolják. Nekik a gyász, másoknak a tanulság marad. Óhatatlanul politikai felhangokkal. Ezek egy része nyilvánvalóan a rendőrség, illetve a belbiztonságért általában is felelős szerveket, illetve irányítóik felelősségét, tenni akarását, és kirakatbeli létüket érinti. Nem véletlenül. Ahogy a Teréz körúton történtek esetében is. Mert lehet, hogy egy bombánál benne van a pakliban, hogy felrobban, de egy ismerten szélsőséges gondolatokat valló fegyverbirtoklónál is előfordulhat, hogy a gépkarabély elsül. Csak remélni merem, hogy az akcióért felelős parancsnok, illetve a […]

Tényleg nem tudom, hogy a jelenlegi hatalmon lévők emlékezete ilyen rövid hatótávolságú, vagy ennyire lenézik az egész országot – elsősorban persze a saját híveiket. Nem volt olyan rég, mindössze két (kettő!) hónapja, hogy egyöntetű elutasításba torkollt egy nemzetközi hírű popszerző kétes eredetiségű művének ’56 nemzeti rockhimnuszává való kinevezése. Nemcsak ún. „baloldali liberális” orgánumok kommentálták felháborodással a „dalt”: a Magyar Nemzet és a mandiner.hu oldalain is vitriolos hangú kritikák jelentek meg.  Az elkövetők oldaláról mély hallgatás volt a válasz, illetve erőlködtek még kicsit a szerző felmagasztalásával. Aztán kb. három héttel ezelőtt elhangzott egy felhívás, miszerint a 60. évfordulóra méltó szöveget várnak […]

A traumák és a váratlan krízisek sokszor a legjobbat hozzák ki az emberekből. Ez történik most a gyalázatos módon bezárt Népszabadság körül. Tele van szimbólumokkal az, ami az elmúlt hetekben történt Magyarország legnagyobb példányszámú nyomtatott közéleti napilapjával. Az ötvenhatos forradalom 60. évfordulója alkalmából verik szét a szintén hatvanadik évét ünneplő ikonikus sajtóterméket. A Népszabadság sok-sok évnyi online tartalmát letörlik az internetről, hogy még nyoma se maradjon annak, hogy volt valaha olyan lap, mint a Népszabadság. Így lehet átírni és meghamisítani a történelmet. Mint a korábbi autoriter rendszerek alatt is, csak az agyilag leépült és mindenre vevő pártkatonák fogadják el azt, […]

Szívem szerint mindössze annyit üzentem volna a hírre, hogy Eörsi Mátyás nem pályázik a Demokráciák Közössége szervezet főtitkári tisztére, mert ehhez a jelenlegi kormány ajánlására lenne szüksége, hogy: köszönöm. A főszerkesztő azonban figyelmeztetett, hogy 150 szó a minimum, amit érzékelni képes a furfangos technika. Hát legyen. Annak idején (2016. augusztus 4-én) ebben a lapban fejtettem ki, hogy miért nem értek egyet az ilyen együttműködéssel. Ezért itt kell üdvözölnöm azt is, hogy a képviselő megváltoztatta a döntését. Ahogyan egyébként a Demokratikus Koalíció is, amelynek alelnöke, és amely a napokban döntött úgy, hogy országgyűlési képviselői a következőkben nem vesznek részt a parlamenti […]

A legutóbbi népszavazás nemzetközileg ugyan egyre kevesebb embert érdekel, de Magyarországon a Fidesz még mindig üti a vasat. Megértem. Ritka nagy politikai bukást jelenthetett a csalhatatlan vezér önképében. Van azonban a menekültkérdésnek egy olyan árnyéka, amit mintha csak az ellenzék megbélyegzése céljából emlegetne a hatalom. Ez pedig a (haza)árulás, mint olyan. A hatalom képviselői a történelemből megtanulták: ha sokat ismételgetnek egy hazugságot, akkor valóságnak kezd látszani. Ilyen az, amikor a népszavazás részeredményét, mint abszolút győzelmet kommunikálják. Holott a valós kisebbségre hivatkozó parciális többség hatalmával való, a valós többséggel szemben alkalmazott visszaélést hívhatnánk a vegytiszta bolsevizmusnak. Szintén a fogalom eredetének környékén […]

Az emberi méltóság kérdése, pontosabban az, hogy egy társadalom intézményesen mit ért a fogalom alatt kétségtelenül minősítő erővel bír. Miközben éppen ezt az intézményesítettséget lehet a hétköznapokban tetten érni. A hatalom viszonyában az emberekhez éppen úgy, mint a kitüntetésekben. Melyek egyikéről, némi késedelemmel, ma tudósította olvasóit a Sztárklikk. Ez a kitüntetés nem más, mint az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke által átadott Emberi Méltóságért kitüntetés. Melyet az MTI szerint 2016. október 8-án adtak át. De a lényeg nem az időpont, hanem az, aki kapta. Aki nem más, mint Wittner Mária. Az MTI szövege szerinti címkézése szerint „volt fideszes parlamenti képviselő, […]

Normális üzemmenetben, békeidőben nem írnánk bayer zsoltról. Hányásról sem szoktunk írni. Asztal közepére rondított szarról sem. Ez egyszer kivételt kell tennünk. Bayer honfitárs – majdnem kollégát írtam – a Magyar Hírlapban örül a Népszabadság megszűnésének. Azt írta Széles Gábor visszataszító lapjában, hogy a Népszabadsággal a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a most bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezi, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét. Ez ma a polgári újságírás csúcsteljesítménye. Azt nem részletezte bayer zsolt, hogy ő maga miért volt egy időben kilenc hónapon át a Népszabadság munkatársa. Nyilván, mert megtévesztették, és pisztolyt […]

Azon kaptam magam, hogy látom a jövőt. Ott ülnek mind, Kupakos Alajos, meg a többi szellemóriás (a nem eléggé hívő, vagy túlfélelmet érző kirekesztettek kivételével), sápadtak nagyon, körben ülnek és ujjaikat összeérintik a háromlábú asztalon (amely egyszersmind a roppant kevéssé láthatóvá szublimálódott, immár teljesen spiritalizált alaptörvényünk asztala). Orbán lelkét várják, hogy az asztal megemelésével jelezze jelenlétét. Nem, nem volt nagyon csúnya a halála, s többen látni vélték, hogy megértőn mosolygott, amikor felszállt a mennyekbe. Most várják, hogy a szelleme az immár teljesen spiritalizált alaptörvény asztala lábainak koppanásával jelezze a hozzá intézendő kérdésekre adott válaszait. Egy koppanás igent, kettő nemet jelent. […]

Mottó: Képzeletem szerint a mennyország szabad ország, olyan hely, ahol a lélek szabad, és valamiért úgy gondolom, hogy a mennyország nem a gyávák menedékhelye. Napjainkban a tőke nem a háborúban, hanem a fogyasztásban talál haszonra. Látszik ez a reklámokon, az egyen fogyasztáson, az eldobhatóra silányított termékeken, a környezet szennyezés – fogyasztáshoz köthető – mértékén, (ami – teszem hozzá – jóval szelídebb a háborúk okozta környezetszennyezésnél) a termékek „erkölcsi” elavulásának gyorsaságán. A világháború óta a tőke tovább koncentrálódott, a multik által működtetett fogyasztói társadalom békét, jólétet hozott Európára és a világ nagy részére. Két és félezer éve, a görögök, rómaiak óta […]

Úgy tűnik, a jelenlegi magyar kormány tényleg emlékezetessé akarja tenni az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulóját. Ezúttal azzal, hogy az akkor történtek egy, akár szimbolikusnak is mondható, mindenesetre a következő évtizedek kommunikációját erőteljesen meghatározó fórumát hagyja elsüllyedni. Az ugyanis, hogy a Szabad Nép a Népszabadság-ot választotta címéül, jelezte: azon az októberi 14 napon keresztül folyamatosan és erőteljesen jelen voltak a nép szabadságát óhajtók. Azok, akik nem az arisztokrácia, a dölyfös földesurak, gőgös főpapok világát kívánták vissza, hanem egy emberibb, demokratikusabb társadalmat az addigi egyetlen Párt és személy uralma helyett. Ez nem sikerülhetett az akkori nemzetközi erőviszonyok mellett, de a következő […]

Olvasom, hogy fényes tekintetű fideszes rezsibiztosunk – Németh Szilárd – a Népszabadságot nem szándékozik elsiratni. Legalábbis ezt akarta mondani. De nem sikerült neki. Talán, mert egyszersmind a műveltségéből szeretett volna felcsillantani valamicskét a nagyérdeműnek, azt mondotta volt, hogy „nem fog krokodilkönnyeket hullatni” érte. Ami legelőbb egy gyerekkoromban gyakran dúdolt dalocska két sorára a dallamával együtt emlékeztetve valósággal felderített: “Csuda édes víz a Nílus, hol az éhes krokodilus vizipólózik, vizipólózik, vizipólózik-zik-zik.” Hogy kapna be inkább téged ez a krokodil, gondoltam vidoran, mielőtt felötlött volna bennem a rezsibiztosi fogalmazás jelentésének esetleges szándéktalansága. Az ám! “A krokodilus a Nílus partján csücsül a farkán […]