Ha péntek, akkor Orbán-interjú, publikálta ma reggel a már Orbániát szolgáló origo.hu, amelynek tudósítása szerint a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Orbán Viktor az immár hagyományos péntek reggeli interjúját adta, valójában azonban Orbániának egy erre a célra ebben az időben – immár valóban hagyományosan – neki fenntartott mikrofonállványnak beszélt. Hogy mit, azzal még várjunk egy kicsit. Előbb tudjuk meg, hogy mit várt tőle a voltaképpen általa eltulajdoníttatott origo.hu tudósítója! Azt várta, hogy a kormány feje értékeli majd az október 23-ai nemzeti ünnep történéseit, meg azt is, hogy az államfő visszaküldte a Háznak a szélenergiáról szóló törvényt. Újságíróként feltételezte még, […]

Pálvölgyi Péter 46 évet élt. Hősi halottá nyilvánították, és a belügyminiszter kitüntető szándékának köszönhetően előléptették rendőr alezredessé. Kint van vele az összes vizekből. Azok is, akik gyászolják. Nekik a gyász, másoknak a tanulság marad. Óhatatlanul politikai felhangokkal. Ezek egy része nyilvánvalóan a rendőrség, illetve a belbiztonságért általában is felelős szerveket, illetve irányítóik felelősségét, tenni akarását, és kirakatbeli létüket érinti. Nem véletlenül. Ahogy a Teréz körúton történtek esetében is. Mert lehet, hogy egy bombánál benne van a pakliban, hogy felrobban, de egy ismerten szélsőséges gondolatokat valló fegyverbirtoklónál is előfordulhat, hogy a gépkarabély elsül. Csak remélni merem, hogy az akcióért felelős parancsnok, illetve a […]

Tényleg nem tudom, hogy a jelenlegi hatalmon lévők emlékezete ilyen rövid hatótávolságú, vagy ennyire lenézik az egész országot – elsősorban persze a saját híveiket. Nem volt olyan rég, mindössze két (kettő!) hónapja, hogy egyöntetű elutasításba torkollt egy nemzetközi hírű popszerző kétes eredetiségű művének ’56 nemzeti rockhimnuszává való kinevezése. Nemcsak ún. „baloldali liberális” orgánumok kommentálták felháborodással a „dalt”: a Magyar Nemzet és a mandiner.hu oldalain is vitriolos hangú kritikák jelentek meg.  Az elkövetők oldaláról mély hallgatás volt a válasz, illetve erőlködtek még kicsit a szerző felmagasztalásával. Aztán kb. három héttel ezelőtt elhangzott egy felhívás, miszerint a 60. évfordulóra méltó szöveget várnak […]

A traumák és a váratlan krízisek sokszor a legjobbat hozzák ki az emberekből. Ez történik most a gyalázatos módon bezárt Népszabadság körül. Tele van szimbólumokkal az, ami az elmúlt hetekben történt Magyarország legnagyobb példányszámú nyomtatott közéleti napilapjával. Az ötvenhatos forradalom 60. évfordulója alkalmából verik szét a szintén hatvanadik évét ünneplő ikonikus sajtóterméket. A Népszabadság sok-sok évnyi online tartalmát letörlik az internetről, hogy még nyoma se maradjon annak, hogy volt valaha olyan lap, mint a Népszabadság. Így lehet átírni és meghamisítani a történelmet. Mint a korábbi autoriter rendszerek alatt is, csak az agyilag leépült és mindenre vevő pártkatonák fogadják el azt, […]

Szívem szerint mindössze annyit üzentem volna a hírre, hogy Eörsi Mátyás nem pályázik a Demokráciák Közössége szervezet főtitkári tisztére, mert ehhez a jelenlegi kormány ajánlására lenne szüksége, hogy: köszönöm. A főszerkesztő azonban figyelmeztetett, hogy 150 szó a minimum, amit érzékelni képes a furfangos technika. Hát legyen. Annak idején (2016. augusztus 4-én) ebben a lapban fejtettem ki, hogy miért nem értek egyet az ilyen együttműködéssel. Ezért itt kell üdvözölnöm azt is, hogy a képviselő megváltoztatta a döntését. Ahogyan egyébként a Demokratikus Koalíció is, amelynek alelnöke, és amely a napokban döntött úgy, hogy országgyűlési képviselői a következőkben nem vesznek részt a parlamenti […]

A legutóbbi népszavazás nemzetközileg ugyan egyre kevesebb embert érdekel, de Magyarországon a Fidesz még mindig üti a vasat. Megértem. Ritka nagy politikai bukást jelenthetett a csalhatatlan vezér önképében. Van azonban a menekültkérdésnek egy olyan árnyéka, amit mintha csak az ellenzék megbélyegzése céljából emlegetne a hatalom. Ez pedig a (haza)árulás, mint olyan. A hatalom képviselői a történelemből megtanulták: ha sokat ismételgetnek egy hazugságot, akkor valóságnak kezd látszani. Ilyen az, amikor a népszavazás részeredményét, mint abszolút győzelmet kommunikálják. Holott a valós kisebbségre hivatkozó parciális többség hatalmával való, a valós többséggel szemben alkalmazott visszaélést hívhatnánk a vegytiszta bolsevizmusnak. Szintén a fogalom eredetének környékén […]

Az emberi méltóság kérdése, pontosabban az, hogy egy társadalom intézményesen mit ért a fogalom alatt kétségtelenül minősítő erővel bír. Miközben éppen ezt az intézményesítettséget lehet a hétköznapokban tetten érni. A hatalom viszonyában az emberekhez éppen úgy, mint a kitüntetésekben. Melyek egyikéről, némi késedelemmel, ma tudósította olvasóit a Sztárklikk. Ez a kitüntetés nem más, mint az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke által átadott Emberi Méltóságért kitüntetés. Melyet az MTI szerint 2016. október 8-án adtak át. De a lényeg nem az időpont, hanem az, aki kapta. Aki nem más, mint Wittner Mária. Az MTI szövege szerinti címkézése szerint „volt fideszes parlamenti képviselő, […]

Normális üzemmenetben, békeidőben nem írnánk bayer zsoltról. Hányásról sem szoktunk írni. Asztal közepére rondított szarról sem. Ez egyszer kivételt kell tennünk. Bayer honfitárs – majdnem kollégát írtam – a Magyar Hírlapban örül a Népszabadság megszűnésének. Azt írta Széles Gábor visszataszító lapjában, hogy a Népszabadsággal a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a most bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezi, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét. Ez ma a polgári újságírás csúcsteljesítménye. Azt nem részletezte bayer zsolt, hogy ő maga miért volt egy időben kilenc hónapon át a Népszabadság munkatársa. Nyilván, mert megtévesztették, és pisztolyt […]

Azon kaptam magam, hogy látom a jövőt. Ott ülnek mind, Kupakos Alajos, meg a többi szellemóriás (a nem eléggé hívő, vagy túlfélelmet érző kirekesztettek kivételével), sápadtak nagyon, körben ülnek és ujjaikat összeérintik a háromlábú asztalon (amely egyszersmind a roppant kevéssé láthatóvá szublimálódott, immár teljesen spiritalizált alaptörvényünk asztala). Orbán lelkét várják, hogy az asztal megemelésével jelezze jelenlétét. Nem, nem volt nagyon csúnya a halála, s többen látni vélték, hogy megértőn mosolygott, amikor felszállt a mennyekbe. Most várják, hogy a szelleme az immár teljesen spiritalizált alaptörvény asztala lábainak koppanásával jelezze a hozzá intézendő kérdésekre adott válaszait. Egy koppanás igent, kettő nemet jelent. […]

Mottó: Képzeletem szerint a mennyország szabad ország, olyan hely, ahol a lélek szabad, és valamiért úgy gondolom, hogy a mennyország nem a gyávák menedékhelye. Napjainkban a tőke nem a háborúban, hanem a fogyasztásban talál haszonra. Látszik ez a reklámokon, az egyen fogyasztáson, az eldobhatóra silányított termékeken, a környezet szennyezés – fogyasztáshoz köthető – mértékén, (ami – teszem hozzá – jóval szelídebb a háborúk okozta környezetszennyezésnél) a termékek „erkölcsi” elavulásának gyorsaságán. A világháború óta a tőke tovább koncentrálódott, a multik által működtetett fogyasztói társadalom békét, jólétet hozott Európára és a világ nagy részére. Két és félezer éve, a görögök, rómaiak óta […]

Úgy tűnik, a jelenlegi magyar kormány tényleg emlékezetessé akarja tenni az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulóját. Ezúttal azzal, hogy az akkor történtek egy, akár szimbolikusnak is mondható, mindenesetre a következő évtizedek kommunikációját erőteljesen meghatározó fórumát hagyja elsüllyedni. Az ugyanis, hogy a Szabad Nép a Népszabadság-ot választotta címéül, jelezte: azon az októberi 14 napon keresztül folyamatosan és erőteljesen jelen voltak a nép szabadságát óhajtók. Azok, akik nem az arisztokrácia, a dölyfös földesurak, gőgös főpapok világát kívánták vissza, hanem egy emberibb, demokratikusabb társadalmat az addigi egyetlen Párt és személy uralma helyett. Ez nem sikerülhetett az akkori nemzetközi erőviszonyok mellett, de a következő […]

Olvasom, hogy fényes tekintetű fideszes rezsibiztosunk – Németh Szilárd – a Népszabadságot nem szándékozik elsiratni. Legalábbis ezt akarta mondani. De nem sikerült neki. Talán, mert egyszersmind a műveltségéből szeretett volna felcsillantani valamicskét a nagyérdeműnek, azt mondotta volt, hogy „nem fog krokodilkönnyeket hullatni” érte. Ami legelőbb egy gyerekkoromban gyakran dúdolt dalocska két sorára a dallamával együtt emlékeztetve valósággal felderített: “Csuda édes víz a Nílus, hol az éhes krokodilus vizipólózik, vizipólózik, vizipólózik-zik-zik.” Hogy kapna be inkább téged ez a krokodil, gondoltam vidoran, mielőtt felötlött volna bennem a rezsibiztosi fogalmazás jelentésének esetleges szándéktalansága. Az ám! “A krokodilus a Nílus partján csücsül a farkán […]

A Népszabadság tulajdonosa – az osztrák Mediaworks nevű magánvállalat – kegyetlenül, az újságírókat, dolgozókat és az olvasóközönséget semmibe véve függesztette fel a Népszabadságot. A lap túlélte a magyar történelem elmúlt hatvan évének viharos évtizedeit, most azonban egy külföldi cég szüntette be, gazdasági érvekre hivatkozva. Tudjuk, hogy ennél sokkal több áll a Népszabadság felszámolása mögött. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy ez lehet a sorsa bármely olyan médiaorgánumnak, melynek létezése és jövője a magántőkétől függ. Az elmúlt években egyre több közösségi, önkéntes alapon szerveződő lap jelent meg Magyarországon és a magyar diaszpórában is. Egy kimondottan nehéz politikai és társadalmi környezetben […]

„Az év sportközvetítésekben különösen gazdag időszakában talán nem kellett volna olyanok arcába nyomni a pártpropagandát, akik épphogy a politika elől menekültek a sportba.” A fenti mondat a Páholyszínezők c. írásban jelent meg, az ÉS 40. számában, október 7-én. A mondat szellemisége nem egyedülálló, és az ún. baloldali-liberális orgánumokban ennél durvább változatai is általánosak. A mondanivalója – az én olvasatomban – az, hogy a politika valami olyan szennyes dolog, amivel épeszű ember nem foglalkozik. Mellesleg elég furcsa, hogy épp azok hajtogatják, akik nap mint nap a politikával – vagyis a közügyeinkkel foglalkoznak. Mert a szegény, jobb sorsra érdemes, görög-latin gyökerekkel bíró […]

A népszavazás, különösen ár-értékarányban, a kampányba ölt milliárdok fényében fényes orbánista kudarccal végződött. A jelek szerint meg is indult a bűnösök keresése. Az is valószínűsíthető, hogy a saját komplexusaiba zárt vezérben felizzhatott a bosszúvágy. Így könnyen lehet, hogy az ellenzéki sajtóterméknek ismert Népszabadság-felszámolás is ennek a része. Mármint Orbán személyes bosszúhadjáratának a része. Mert az, hogy a kihirdetett diktatúrának mindenki intézményesített ellenségévé válhat, az rendszerszintű működés. Márpedig Orbán már a népszavazás estéjén gyakorlatilag meghirdette a nyíltabbá váló diktatúrát. Az pedig már inkább az ország, és benne az ellenzék állapotát jellemzi, hogy akkor nem voltak órákon belül, százezrek az utcán. Kétségtelenül […]