Sztrájk! Igen, az jár a fejemben és a bosszúság amelyet a szerdai nevetséges sztrájk okozott nálam. Tudom, valószínüleg mindenki jóhiszeműen járt el, és a huszonötezer sztrájkoló, a teljes létszám egy ötöde, hősiesen sztrájkolt. Nemde? Nos, nem, a legkevésbé sem. Az elmúlt negyven évben megéltem néhány sztrájkot és most, mint közszolgálati hozzájárulást, elmondom, mégpedig azért, mert a magyar közönség nem tudja hogyan működik a sztrájk, akik betanították nekik, azok valószínüleg félrevezették őket, vagy maguk sem tudták mi a teendőjük. Íme a leírása annak, hogy mi történik sztrájk idején Kanadában. Amikor a tárgyalás utolsó pillanata is lejárt, a sztrájk helyszinén a dolgozók […]

Tegnap délelőtt, féltíz után az Oktogon megállójában rostokolt egy, a Margit-híd felé tartó villamos. Benézve a nyitott ajtaján nem volt nehéz felismernem a viszonylag tartós megállás okát; fekvő, ájult nőt élesztgettek a kocsi padozatán. Csak az erőtlen kezét láttam, de nem szálltam fel, mint mások, én is vártam a mentőt. Amíg ott álltam – szűk tíz percen át –, az nem jött. Előbb jött a villamos, amire felszálltam. Sárga mellényt viselő köztájékoztatótól tudtam, hogy a Margit-híd felől érkező járat megy visszafelé, mert az Oktogon és a Blaha között villamospótló autóbuszok fuvarozzák az utasokat. Ennyi volna történet. Máshol. Itt, Budapesten a […]

Nem kell feltétlenül mindenről véleményt nyilvánítani. Főként, ha az ember csak szemlélődőként, és nem szakértőként teszi. Tudom. De lehet, ezért megteszem. A feltételezett budapesti olimpia logójáról lenne szó. Mondjuk, az kérdés, hogy minek kell már most, amíg azt sem tudni, hogy kidobhatunk-e újabb milliárdokat egy extragagyi üzletre, elkezdeni a lelkes pénzszórást. Egye fene, a grafikusoknak is élniük kell valamiből. Van, akinek tetszik a színes képecske, nekem több kifogásom is van. Mindjárt az első, hogy nekem úgy tűnik a tervezők túlspilázták kicsit a koncepciót. A véleményekből is látható, hogy sokan, sokféleképpen értelmezik. Az olimpiai karikák létét alig lehet fölfedezni. Aztán megmagyarázzák: […]

Orbán Viktor tízpontos javaslatcsomagot jelentett be a menekültválság megoldására. Amit mond, trükkös átverés. A Fidesz szokásos kettős beszéde: külföldön, angolul igazodni próbál, itthon pedig folytatja az orosz érdekeket kiszolgáló, megosztó hergelést. Orbán 10 pontja a gyávaság 10 pontja. Fenn akar tartani egy már működésképtelen rendszert ahelyett, hogy megerősítené és megreformálná. És közben a befogadás, az integráció kérdésével nem foglalkozik, mert demagóg, megosztó, az embereket félelemben tartó putyini politikájával ez nem fér össze. Elolvasva Orbán Viktor javaslatait, számos magától értetődő dolgot tartalmaz. Olyan kezdeményezéseket, amelyeket az Európai Unió minden józan pártja és kormánya támogat. És olyanokat is, amelyeket éppen Orbán hagyott […]

Nem csitul a Kiss László úszóedző 55 évvel ezelőtti ügyével kapcsolatos polémia. Nem állnék be a hosszú sorba, de most egyik kedvenc – bár korántsem tökéletes, viszont a mai médiapalettán kiemelkedően tisztességes fórum kaphat gellert. Friderikusz Sándor késő esti beszélgetései kultúráról, politikáról, fizikáról, orvoslásról lehet hogy nem „jellegzetesen” tévés műfaj. Viszont az a kíváncsiság, ami a kérdezőt e beszélgetések során hajtja, izgalmassá tesz minden témát. Pár napja Gerő András történésszel Kiss bűnéről, büntetéséről, annak következményeiről beszélgetett. Lehet-e, kell-e letöltött büntetés után az elkövető fejét kívánni? – nagyjából ekörül forgott a disputa, amelynek végső kicsengése az volt, hogy egy, a letöltött […]

Ebben a boltzár csiki-csuki ügyben egyre világosabb számomra, hogy nemcsak a hírfogyasztók, hanem a nyilatkozók, de még a hírcsinálók memóriája is vetekszik a közmondásos aranyhalakéval. Na jó, sokan túllépik az 5 másodpercet, hiszen még a múlt pénteki kormányfői kiállásra is emlékeznek: amikor első szolgánk azt fejtegette, hogy csak az első lépés a vasárnapi munka megtiltása a kiskereskedelemben. Vizsgálják annak lehetőségét, hogy fokozatosan minél több területre kiterjedjen a boltzár. Ez az eszmefuttatás egyébként rávilágít a kormányerő világlátására. Egyszerű, mint a faék. Amikor ez a szerencsétlen ötlet először szóba került, a kormányfő még azzal ütötte el, hogy amíg magyarember nem tud megélni […]

Amikor hétfő reggel ottawai idő szerint félhétkor felébredtem és rámentem az ismertebb magyarországi hírportálokra, azt hittem, hogy politikai földrengésnek lehettünk tanúi. Breaking news felirattal és külön kiemeléssel jelent meg a hír, hogy már akár jövő hétvégétől a vasárnapot is Tescoban tölthetik a magyar vásárlók. Nem szeretném túlságosan bagatelizálni a bejelentést, arra viszont futólagosan rámutatnék, hogy miközben a Tescós weekend  lázba  tudta hozni, álmából fel tudta ébreszteni a tágabb magyar lakosságot, a szisztematikusan lerombolt magyar jogállamiság, a közmédia lezüllesztése, a kiszolgáltatott emberek rendszerszintű kihasználása, a megfélemlítés és a pártállam kiépítése hidegen hagy csaknem mindenkit, kivéve a legszűkebb, politikailag és társadalmilag legaktívabb […]

A Szabadság téri fantom – az orbániai rögeszmét megtestesítő, képzeletbeli, látszólagos, arctalan, szoborszerű szörnyszülött – lelepleződött. Még nem létezett, amikor a kijelölt helyén igen sokan demonstráltak ellene. Akkor ők, az elevenek két fehér széket helyeztek el ott egymással szemben, a közös múltról folytatandó párbeszéd, s emlékeink összevetésének szükségletét szimbolizálva. Eszmecserét szorgalmaztak a rögeszme megtestesítése helyett, szembenézést a múltunkkal, a közös múlt meghamisításával szemben. És odahozták a rettenet korszakára emlékeztető rengeteg fotót, tárgyat, szöveget, kavicsot, dokumentumot, követ, melléjük helyezve csupa pici lángot lobogtató mécsesek hosszú sorát, nem csupán a jogfosztottak, kitaszítottak, megbélyegezettek, elhurcoltak emlékére, nemcsak az aknamezőre kergetett, az általuk kiásatott […]

Célzatosan fogalmaztam első személyben. Mert valamennyien hazudunk olykor, leginkább saját magunknak. Magyarország mai első szolgáját is sokan vádolják hazugsággal. Pedig sose hazudott: pont ugyanolyan sudribunkó, mint 1989-ben, amikor még a szabadelvűek között vélte megtalálni vezető szerepét. Nem is foglalkoznék Vele, ha sikerének titka nem abban rejlene, hogy elfogadja, istápolja, dicsérgeti mindennapi hazugságainkat. Például az élsport jellemformáló erejéről. Miközben „tekintélyes” nemzetközi sportirányító szervezetek jónéhány tagjára vetül a jogosulatlan anyagi előny szerzésének árnya, és éppen a mindannyiunk milliárdjaival kitömött ágazatban, a fociban. Az UEFA, a FIFA vezetői ugyan egyelőre sértetten védekeznek, de azért látható: adócsalások, eladott versenyhelyszínek szegélyezik a nagy üzlet útját. […]

„Lőjj egy szar niggert!”–ezen a szövegen szórakoznak fiatal magyar keresztény konzervatívok. Erősen úgy tűnhet, hogy a kép jobboldalán szereplő fiatalember László Balázs lehet, a Konzervatív Hallgatók Szövetségének elnöke, aki – mint ahogy arról korábban beszámoltunk – egyben a náci Pax Hungarica nevű szervezet lelkes résztvevője. László Balázs elmondta, hogy számára a legfontosabb, hogy hitelesen képviselhesse „a nemzettudatot, a keresztény erkölcsi normák tiszteletét és nemzetünk hagyományait.” Természetesen többször, több formában felkerestük a KMH részéről László Balázst, például a KHSZ email címen. A Facebookon keresztül is felkerestük és rákérdeztük arra, hogy valóban ő szerepel-e az ominózus fotón, hiteles-e a kép? Emailünkre választ […]

Bonyolódik a helyzet Magyarországon a vasárnapi boltzárral… akarom mondani a vasárnapi munkavégzés tilalmával a kiskereskedelemben – merthogy erről szól az eredeti törvény. A Kúria tegnapi döntésével elutasította az erőszakkal és csalással első helyen érkeztetett Erdősiné féle népszavazási kérdést, és befogadta a Nyakó István mszp-s képviselő által felteendő kérdést. (Csendesen kérdezem: nem kéne valamiféle következményének lennie a Nemzeti Választási Iroda és az NV Bizottság vezetőinek, tagjainak többségére nézve? Mégiscsak ők követték el a törvénytelenséget.) Ami arról szól, hogy az országgyűlés semmisítse meg a 2014. évi CII. törvényt a vasárnapi munkavégzés tilalmáról. Vagyis: amelyik boltnak megéri, tartson nyitva, amelyik meg nem akar, […]

A magyar Konzervatív Hallgatók Szövetsége (KHSZ) azért jött létre, hogy az európai oktatásban állítólag tomboló „liberális véleménydiktatúra” ellen harcoljanak Magyarországon. Egyben hangot adnának annak is, hogy elegük van abból, hogy liberálisok sokszor „lenácizzák” a jobboldali magyarokat. Éppen ezért biztosan csak posztmodern absztrakt performansznak tekinthetjük László Balázs – a fiatalok konzervatívok vezetőjének – fellépését tavaly októberben, a deklaráltan nyilas eszméjű Pax Hungarica rendezvényén. Az 1956-os megemlékezésen egy olasz fasiszta vendégszónok szavait fordította le magyarra László Balázs, aki egyébként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem politológia hallgatója. A fiatal konzervatív az „imperialista kommunizmusról”  meg „a nemzetközi pénzügyi hatalomról” szóló olasz nyelvű beszéd tartalmát ismertette […]

Milyen ország az, ahol a Magyar Szocialista Párt vezető tisztségviselőinek, illetve a párt aktivistáinak és szimpatizánsainak két nappal egy népszavazási kérdés beadása előtt ügyeletet kell tartaniuk a Nemzeti Választási Iroda bejáratánál, mert csak így remélhetik, hogy beadhatják a kérdésüket? Milyen ország az, ahol a magát legnagyobb ellenzéki erőnek gondoló, és ebből kifolyólag a kormány leváltására készülő (?) párt gond nélkül elfogadja a hatalom egyoldalú, igazságtalan játékszabályait, és ezzel úgy tesz, mintha lenne esélye a győzelemre, miközben tudja, hogy a hatalom még a saját maga által alkotott törvényeket sem tartja be, s ha érdekei úgy kívánják, bármikor újraírhatja azokat? Milyen ország […]

Most hát lassan elbúcsúzunk a demokráciától… Jó egy hete, hogy keresni kezdtem ezt a mondatkezdetet, mert amellett, hogy a prágai tavasz elfojtására emlékeztetett, nem jutott eszembe a fasizmusra vonatkozó folytatása. Írójáról az interneten alig-alig van információ, pedig a könyvespolcomon Jan Zábrana két magyarul megjelent krimijét Hasek, Capek, Hrabal, Kundera, Páral és Skvorecky köteteinek szomszédságában – Eduard Fiker A C-L sorozat című detektívregénye mellett – helyeztem el. Ennek nagyobb a jelentősége, mint gondolnák, mert a legismertebb, klasszikusoknak nevezhető krimiírók (Conan Doyle, Samuel Dashiell Hammett, Agatha Christie, Erle Stanley Gardner, Edgar Wallace, Maurice Leblanc, John Grisham, Raymond Chandler) rengeteg könyve is a […]

„Április négyről(!) szóljon az ének…” – zengett a dal „üde mámoros ajakkal”, még alig harminc évvel ezelőtt is ezen a napon. Munkaszünet és tanítási szünet volt, kitüntetések garmadája hullott az érdemesek közé. (Március 15-e csak tanítási szünet volt, de munkanap.) Úgy tűnik, a rituálé nem változik – legfeljebb másik napra esik. A kilencvenes évek elején aztán megkérdőjeleződött ez a nap is: hogy nem is akkor volt, meg nem is úgy volt. Hogy éppen április negyedikén fejeződtek volna be a harcok Magyarország mai határai között? Bizonyosan nem, hiszen a háború még dúlt, még több mint 30 nap volt hátra, amíg a […]