A Québec tartománybeli Saguenay városa 33 ezer dollár kárpótlást fizethet a deklaráltan ateista Alain Simoneau-nak, aki évek óta kérte a kanadai bíróságoktól, hogy tiltsák be a városi tanács üléseit megelőző 20 másodperces közös imát. A kanadai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy mindazok az önkormányzatok, melyek római katolikus imával kezdik testületi üléseiket sértik a lelkiismereti szabadságot, valamint a vallásszabadság elvét. Nyolc évig húzódott az ügy, de Saguenay város polgármestere – Jean Tremblay – nem engedett. Tremblay szerint ugyanis a római katolicizmus Québec nemzeti örökségéhez tartozik és még pénzgyűjtést is indított, annak érdekében, hogy a város tovább harcolhasson az imáért. A Legfelsőbb Bíróság szerint […]

A kérdés nyilvánvaló, és „igent” mondani rá könnyű. Annyira, hogy egy fejvadászt megkérdezve szinte biztosan ezt a választ fogjuk hallani. De egy munkahelyi vezetőt, cégtulajdonost megkérdezve sem fogunk más választ kapni. Nem véletlenül. Nem is csak az elvárt válasz miatt. Mert tényleg igaz a válasz, csak a munkát végzők számára nem okvetlenül az a jó csapat, mint a tulajdonosnak. Tulajdonosi, illetve cégvezetői szempontból nyilvánvalóan az a jó csapat, ami elég jó az adott feladat piacképes elvégzéséhez, és ugyanakkor kézben tartható és irányítható. Tehát nem csak a termelés szempontjából hatékony, hanem a vezetés számára is kézben tartható. S az utóbbi igaz […]

John Cariani kortárs amerikai szerző drámája, az Isten háta mögött a szerelem utáni hajsza különböző aspektusait vázolja fel. A darab egy észak-amerikai kisvárosban játszódik egy hideg téli éjszakán, amikor csak a szerelem melegítheti fel az embert, azonban az érzelmek kimondása és törékenysége, az egymás felé tapogatózás és a beteljesülés mulandósága suta helyzeteket idéznek elő, amelyben a felek mintha az első szerelem félénkségét élnék újra át. A variációk sorozata szinte breviárium-szerűen veszi számba, hogyan alakul két ember kapcsolata, hogyan közelednek és távolodnak, majd közelednek újra egymás felé. Mindegyik jelenet egyfajta tangó, amelyben a szereplők a szerelem elhamvadásának és újjászületésének körforgását járják el. […]

A négy részes sorozat utolsó részét olvashatják. Három válaszom is van: 1. Miért ne? 2. Lényegében ezt a témát érintettem már. 3. Minden csoportosítás – legyen a korábban érintett baloldaliság, konzervativizmus, liberalizmus – csak elnagyolt, hiszen az egyes csoportokon belül meglehetősen széles spektrumról van szó. Azt hiszem, ez különösen igaz a zöldekre – erről a 2. pontban idézett könyvből is sokat megtudhatunk. Vannak un. „mélyökológusok”, akik akár az embert is feláldoznák a környezetért, s olyanok is, akik a természet, gazdaság, környezet egyensúlyát akarják megteremteni. Ez utóbbival nehéz lenne nem egyetérteni, hiszen magam is „közjó”-ként a hosszú távon is fenntartható gazdaság, […]

Ma került fel a KMTV YouTube oldalára egy korábbi beszélgetés amit Maros Zoltán, a Kanadai Magyar Televízió (KMTV) producere készített velem tavaly. A felvételen először az ottawai St. Joseph’s egyházközségől, illetve annak népkonyhájáról és női menhelyéről beszélgetek. 2012 óta vagyok az 1856-ban alapított belvárosi egyházközség igazgatója, ami annyit jelent, hogy én felügyelem szervezetünk több mint 20 alkalmazottját, annak programjait és én képviselem az egyházközséget mind az önkormányzat, a civil szféra és az egyházmegye felé. Az egyházközségben történetesen erős a szolidaritás és a szociális igazságosság elve: a menhelyen és népkonyhán kívül, működik nálunk egy meleg jogok mellett fellépő egyesület (amely az […]

A nagybeteg úgy nyilatkozott, hogy ez lesz a legnagyobb sportesemény, amelyet az ország valaha rendezett, sőt a látogatók száma alapján kiderülhet, hogy minden tekintetben a legnagyobb esemény, amelyet valaha rendezett Magyarország. És akkor ő lesz a legnagyobb magyar, Széchenyi mehet a levesbe. A vb ügye tehát túlmutat a sporton, ezért is van az, hogy függetlenül attól, hogy „valaki úszik-e vagy sem, kedveli-e a sportolókat és a sportot vagy sem, támogatja-e a kormányt abban az elkötelezett sportpolitikában, amit folytatunk vagy sem”, az egész ország a rendezvény mögött áll – tudósít az örömhírről a Telesport. Nos, hát én nem állok a kormány […]

A korábbi hasonló módon írtakhoz – a konzervatívokról és a baloldaliakról – hasonlóan a cikkíró nem -izmusról ír, hanem néhány tapasztalatról. Nagyon helyesen, a liberálisok alapelve a szabadság, abból indulnak ki, hogy csak a szuverén egyének által demokratikusan kialakított normák, etikai alapelvek irányíthatják a közösségeket. Ugyanakkor nagyon sokan ezt meglehetősen mereven értelmezik, s a racionalitás alapjáról indulva képesek lebecsülni a szoci-kulturális tényezőket. Kis János írja: „Egy adott népesség jellegzetes értékei és attitűdjei nem alkotnak zárt egészet; nem olyanok, mint valami axiomatikus elmélet.” Miközben ez az állítás rövid távon (hiszen ez időben alakítható, változtatható) téves, mert ha nem is „zárt egész”, […]

Kétségtelenül elegánsabb lenne, ha – mondjuk – kávézaccból, vagy égetett marhalapockából jósolna, de az egyéniségéhez jobban illik a haruspexi nyersanyag. Mert hát, kétségtelenül jóstehetség kell ahhoz, hogy valaki február 25-én előre lássa, hogy bizony, márciusban brókercégek fognak bedőlni, ennek okán utasítsa az oda deponált közpénzek kivonását. Rendben, tételezzük fel, hogy a Nemzet Esze valóban a jövőbe látott, miért is ne, állítólag pár lépést már meg is tud tenni vízen járva, de még akkor is marad a kérdés: honnan a francból tudta a Nagy Kormányos, hogy közpénzek fialnak jó kis százalékokat a brókereknél? Mert hát, az ilyesmi mintha törvény ellenes lenne, […]

Orbán Viktorról továbbra sem lehet tudni, hogy hol vannak a leletei, és a beszédírói sem biztosan tartanak ki a végsőkig. A bukás jelei egy ideje azért rajzolódnak. A legbiztosabb előrejelzés mégis az, amikor a elkezdődik a vezér-lét végfázisa. Paranoid szakítás a korábbi haverokkal, és a parafaemberek elúszása a pocsolya kevésbé zavaros területeire. Az előbbi szép, és agyontárgyalt példája volt a szakítás Simicska Lajossal. Annyira demonstratív módon megszervezve, hogy nehéz szabadulni a színpadi játék gondolatától. Attól, hogy jól megkoreografált pávatánclépést adott elő a kollegista önképzőkör. Ugyanakkor van abban is logika, hogy függetlenül a racionalitásoktól a vezér már odáig jutott, hogy senkit […]

Folytatjuk minisorozatunkat. Ebben a részben a konzervatívokról esik szó. Ha konzervativizmusról hallok konzervatív embereket, akkor olyasmit, hogy az nem világnézet, nem ideológia – inkább egyfajta mentalitás, gondolkodásmód. Előéletem miatt is, bevallom, előítéletes vagyok, mert számomra az „Isten, Haza, Család” ugrik be elsőre. Mert a hívőkkel semmi bajom – de azzal igen, ha egyházi, vallási alapú államot akar valaki, lenyomva a többi ideológiát. Hazafinak tartom magam – de károsnak az egymásnak feszülő nacionalizmusokat. Talán közelebb jutunk a megoldáshoz, ha az alakuló Polgári Konzervatív Párt kérdéseire válaszolok. Egyetértesz ezek többségével? 1. A szabadságot inkább az értékteremtésre való lehetőségként éled meg, nem a […]

2015. április 18-án, az ottawai könyvtár Beaverbrook fiókjában mutatja be Kathy Clark kanadai magyar író The Choice (A választás) című angol nyelvű gyerekkönyvét. A narratíva mélyen személyes, hiszen a könyvet Kathy Clark édesapjának II. Világháborús tapasztalatai inspirálták. Kathy Clarke 1953-ban született Budapesten. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején szülei külföldre menekültek, a két és fél éves Kathy nagyszüleihez került. Hét évig kellett várnia, mire végül Kanadába emigrálhatott és ismét láthatta szüleit. Első gyermekkönyve – Whisper in my Heart – az emigráns élet nehézségeit mutatja be fiatal olvasóknak és szintén személyes tapasztalataira épül. Második könyve – Guardian Angel House – a Holokausztot […]

Író olvasó találkozón voltam a Művelődési ház könyvtárában. Péterfy Gergely, József Attila díjas íróval beszélgetett Kende Tamás, a Kitömött barbár című regényének kapcsán. A rendkívül jó hangulatú beszélgetés után azt is adhattam volna írásom címének, mintegy összefoglalásként: „Miért olvassuk el feltétlenül Péterfy Gergely: Kitömött barbár című, új, Aegon díjas könyvét?” Rendhagyó módon írásom egyáltalán nem a regényről fog szólni, hiszen nem volt szerencsém még elolvasni, de természetesen „készültem” és igyekeztem megkeresni több interjút és ismertetőt, ezért kötött le annyira a beszélgetés. Péterfy Gergely ízig-vérig mai modern író, közvetlenül, kendőzetlenül vallott önmagáról, az írásról, a regény keletkezésének történetéről. Hétköznapi beszédstílusban adta […]

Új, négy részes minisorozatot indítunk „Miért nem lehetek jó” címmel, baloldali, liberális, konzervatív és zöld világnézettel a célpontban. Természetesen lesz benne nem tetsző érvelés, és olyan is, ami tetszik. Hiába, a világnézetek már csak ilyenek. A legkönnyebben baloldali lehetnék – ugyanis annak születtem, a tízóraim mellé csomagolták a világnézetemet is. Meghatározó kisgyerekkori éveimben tisztes szegénységben éltem, mint oly sokan az ötvenes évek végén: amikor zsír helyett Liga margarin jutott a kenyerünkre, már ünnepnapnak éreztük. 18 évesen léptem be a pártba, mai fejemmel úgy mondanám, hogy vulgár-marxizmuson alapuló naiv kommunistaként. Nem azért, mintha azt hittem volna, hogy ez egy tökéletes világ […]

Hát akkor megyünk a keresztesháborúba. Kicsit anakronisztikus ügy, de mit tegyünk, ez olyan, mint a hasmenés: ha menni kell, hát menni kell… Nem is fájna ez nekem különösebben, hiszen ez beleillik vastagon a Vezér külpolitikai bénázásainak sorába, és teljességgel elfogadható lenne, ha a Fidesz a kétharmadot a Jobbik sorainak megbontásával érte volna el, de nem ez történt. És ez az én nagy csalódásom. A kétharmad ugyanis úgy jött össze, hogy Orbánnal együtt szavazott a Demokratikus Koalíció két, és a mára már gyakorlatilag nem létező Együtt egyszem árva politikusa, Szelényi Zsuzsanna. Lehangoló. Nem, nem a tapolcai választás a lehangoló, ott ugyanis […]

Talán itt volna az ideje, hogy a legutóbbi fiaskó után – és a legközelebbi előtt – gondoljuk végig, mi, hogyan történt az elmúlt negyedszázadban. Meg az azt megelőző 30 évben, elsősorban baloldali és liberális nézőpontból. Christopher Adam azt írja egy kommentben, hogy a baloldalnak van támogatottsága a magyar társadalomban, hiszen háromszor is szocialista-szabadelvű kormány kapott többséget. Én egy kicsit másképp látom. Ennek magyarázatához vissza kell mennünk az időben legalább 45 évet. A XX. században a magyar társadalom gyors egymásutánban két kemény, represszív korszakot élt meg és át, nem függetlenül a nemzetközi helyzettől 1920 és 1945 között, majd 1948 és 1962 […]