1944. szeptember 25. Az 1. magyar hadsereg megkezdte visszavonulását a Kárpátokon belüli Árpád állásba. Hitler Németországban elrendelte a Volkssturm (népfelkelő)-alakulatok megszervezését a fegyverre fogható 16-60 év közötti férfiakból. 1944. szeptember 25. New Brunswick-ban született Michael Douglas sikeres amerikai színész és producer, Kirk Douglas fia, aki apai ágon orosz-zsidó, anyai ágon skót és ír származású. Vörös János vezérkari főnök ismételten követelte német erősítések bevetését. Mint Heinz Guderian német vezérkari főnöknek írta: „Amennyiben a 3. magyar hadsereg nem kap sürgősen komolyabb erősítést, akkor ki van szolgáltatva a hamarosan bekövetkező összeomlásnak. Ebben az esetben szabaddá válik az ellenség útja az ország szíve, Budapest […]

Az Egérfogó c. darabot fordította Mészöly Dezső és Dedinszky Zsófia. Ha Agatha Christie nevét halljuk, gyilkosság cseng a fülünkben, méghozzá finom, úri, késsel-villával elkövetett gyilkosság, civilizált polgárok decens és diszkrét körében, a vakvéletlen, vagy épp a nagyon is metsző tekintetű végzet által egybeterelve és összezárva. Vagyis köztünk van a gyilkos, civilizált úriemberek között. Egyikünk. Ezúttal mindnyájunk jó ismerőse, egy fránya kis hóhelyzet (az angolok szerint valaki, de még a középkorban, elhitette velük az óceáni éghajlatot az enyhe telekkel, és azóta minden télen újra meglepődnek) siet segítségünkre, hogy egybeterelje-, és zárja a társaságot. Amely társaság Agatha Christie szokásos válogatott csodabogaraiból áll. […]

Az én álmom egy párt, az én pártom. Na, nem úgy, mint Orbánnak a Fidesz, inkább úgy, hogy ez az én élethelyzetemhez hasonló emberek, a korosabb emberek pártja lenne. Tagja lehetne mindenki, aki a nyugdíjkorhatáron túl van, függetlenül attól, hogy kap-e nyugdíjat. Tagjai lehetnének a rokkantnyugdíjasok, a korkedvezményes járadékosok – mindenki, aki kiesett, vagy belátható időn belül ki fog esni az aktív munka világából. Tagjai lehetnének azok, akik a nyugdíjkor előtt állnak öt évvel és azok is, akiknek reményük sincs arra, hogy valaha majd nyugdíjasok legyenek. Az én pártom nemigen érdekelnék a tagok politikai elvei, engedélyezném a kettős párttagságot és […]

Giró-Szász András azt mondta a televízióban, hogy a Quaestort gazemberek vezették. A kormányzati kommunikációért felelős államtitkár nem fejtette ki részletesen, hogy konkrétan kikre gondolt, de feltételezhető, hogy nem Orgován Bélára, aki isten, vagy valamely földi hatalmasság kegyelméből néhány napig a brókercég vezérigazgatójának tudhatta magát. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy Giró-Szász a most előzetesbe helyezett Tarsoly Csabát és társait, köztük a feleségét tartja gazembernek. Azt a Tarsoly Csabát, akivel korábban Szijjártó Péter és Orbán Viktor is előszeretettel mutatkozott együtt. Nyilván azért, mert nem tudták róla, hogy gazember. Mint ahogyan Giró-Szász András sem tudta róla, hogy kicsoda […]

A köztudat részévé válni szinte biztosan olyasmi, ami sok betűvető álma. Több is lehet, akinek időlegesen, hatalmi nyomásra sikerül. Kevesek azonban azok, akiknek mondatait úgy idézik, hogy sokszor az eredetét sem ismeri az, aki „menőzik” velük. Az egyik ilyen író, valóban a köz tudatának nagy alakítója volt Rejtő Jenő. Rejtő Jenő, aki futólag megjárta az idegenlégiót, 110 évvel ezelőtt született, s aki egyike volt azoknak, akiket bedarált a második világháborús hadigépezet magyar munkaszolgálata. Mert nem volt elég magyar azoknak, akik nemhogy műveit nem olvasták talán, de esetleg olvasni sem tudtak. Csak lőni. Meg halálba kényszeríteni másokat. Akár irigységből. Irigyelve azt, […]

Különösen aktuális most egy ifjú – szerintem zseniális – költő verse. Király Gábor: A hazám Üres utcákon üres éjek, kéket villódzó ablakok. Egy részvétlen világban élek, ahol csak egymagam vagyok élettel telt, mozgó entitás. Nem mozdul a kukák mögött elheverő koldus; nem vitás, retteg tőlem, belé döfött a közösség, amely a félszeg leigázott anyatermészet gyilkosaként rúgta orrba mint rossz kutyát a vásott kölök, míg már nem is morog csak hörög, s vetette örök nyomorba. 2. Megértem én a szófosókat, hogy jónak kéne lenni már, s hogy népet elbutító szózat helyett az oktatás csinál ép, magába bízni meg tudó, s a […]

1944. szeptember 7. Románia hadat üzent Magyarországnak. A Magyarországi Zsidók Lapja közölte az első értesüléseket a zsidók munkára való mozgósításáról. A mozgósítás okaként Magyarország nehéz helyzetét és az akut munkaerőhiányt hozták fel, miközben sok zsidó hónapok óta élt nehéz helyzetben, munka és jövedelem nélkül. A hír szerint, alkalmassági vizsgálat után a 14 és 70 év közöttieket vették volna igénybe az országon belül végzendő „védelmi munkákra”, nemre és mindenféle mentességre való tekintet nélkül. Veesenmayer és Hans Greiffenberg közölték Lakatos Géza miniszterelnökkel és Vörös János vezérkari főnökkel a német szándékot, miszerint a keleti frontot akár a nyugati front rovására is tartani kívánták. […]

Valahogy olyan ez az egész, mintha valakit szomszéd családfő fejbevágna baseballütővel ma, majd az áldozat eltöprengve a dolgon elhatározná, hogy majd az eset után három héttel összeszedi a rokonságot, kapára-kaszára kapnak és felvonulnak megfenyegetni az elkövetőt: Irgum-burgum, többé ilyen elő ne forduljon! Igen hatékony eljárás, a három hét alatt a púp lelappad, a düh elenyészik, a szomszéd közben körbejárja a környéket és mindenkinek elmondja, hogy a szegény áldozatot a saját unokaöccse verte fejbe, mert libát akart lopni az óljából, most meg éppen fel akarja borítani a környék nyugalmát, odacsődítve a liberális tuggyukkiket, meg a bankárokat és a brókereket, akik egyébként […]

Már egész tavasziasnak tűnt ma délután a mínusz 5 fok és a napsütés, amikor megérkeztem az Ottawai Magyar Házba (OMH). Mondták, hogy már délelőtt 11 órakor jelenjek meg a Nepean nevű elővárosban lévő kultúrközpontban, ha esélyesen szeretnék „pályázni” az amúgy tényleg népszerű süteményvásár házi készítésű pogácsáira, zserbóira, a rumos golyókra, meggyes pitére, beiglire, mandulás kiflikre, vagy éppen a krémes piskótatekercsre. Hiszen az a hagyomány, hogy már délre lényegében „letisztul” az asztal. Amikor megérkeztem, egy idősebb házaspár egy egész doboznyi süteménnyel távozott éppen a Magyar Házból. Esélyeim drámai mértékű romlásával számoltam, amikor beléptem a kultúrközpont dísztermébe. A teremben körülbelül kéttucat OMH-tag […]

A héten interjút készített velem Maros Zoltán, a Kanadai Magyar Televízió (KMTV) producere, annak kapcsán, hogy e hónapban elnyerte lapunk a Szabad Sajtó díjat. Szóba kerül a KMH sokszínűsége, például abból a szemszögből, hogy lapunk egyik szerzője egy magyarországi közmunkás, akinek életútja és perspektívája teljesen más, mint mondjuk egy középosztálybeli ottawai magyarnak. A 45-perces interjúban elmondom, hogy szerintem a deklaráltan fideszes Kanadai Magyarok Országos Szövetsége egyre inkább az egykori munkásőrségre hasonlít. Rámutatok arra, hogy Magyarország ottawai Nagykövetsége által létrehozott szervezet úgy mondja magáról, hogy nem politizál — hanem csak a kulturával foglalkozik –, hogy közben hivatalos hírlevelében liberális-szocialista rablóvilágoznak, meg […]

Már többször szóltam az internetes fórumokról, és nem egy esetben hivatkoztam is az ott olvasottakra. Ezek ugyanis érdekes világok. Nagyon sokszor olyan vélemények is megismerhetőek az olvasgatásukkal, amit különben nehéz lenne meghallani. Részben, mert az anonimitás látszata segít a kifejtésükben, míg másrészt egyszerűen eltűnnének a média kakofoniájában. Mint az előzőekből is sejthető: szeretem a fórumokat. A maguk speciális világaival együtt. Lett légyen az politikai, vagy szakmai. Sokszor a sorok közt akkor is megmutatkozik az ember, ha valami ismeretlen álnév mögül írogat. Nem név szeriont és nem arcra, de habitusra, ismeretszintre nagyon sokszor. Mert ahogy egy kocsmapultnak támaszkodva sem lehet nagyon […]

Az örmény nép ellen elkövetett török népirtás volt a 20. század első módszeresen megtervezett genocídiuma, melyet egy konkrétan körülhatárolt etnikai és vallási csoport ellen követtek el. Ezért joggal tekinthetjük a náci holokauszt előfutárának, s noha a történelem során korábban is sok népcsoportot gyilkoltak meg módszeresen, de tudatosság, tervszerűség és kegyetlenség tekintetében az 1915-ös események túlléptek minden korábbin. A törökországi örmények kiirtására tett majdnem teljesen sikeres kísérlet egyben megmutatta a fundamentalista iszlám és a többi vallási-társadalmi rendszer közötti kibékíthetetlen ellentétet is, mely utóbb, a világi török állam megalakulásával, majdnem egy évszázadra, napjainkig feledésbe merült. Történelmi háttér A vallási alapokon nyugvó oszmán […]

Azért a brókerbotránynak is meg lehet a maga bája. Bár egyelőre nagyjából az lehet az érzésünk, hogy egy uszodányi gennyben zajló iszapbirkózás zajlik. Azért még meg lehet a maga bája. Majd egyszer. Úgy száz év múlva. Amikor már senki nem fog a napi kínlódásokra emlékezni. S azok a gyermekek is nagyszülőkké válnak, akik most szívnak a botrány következtében bejelentett számlazárlatok. Mert azért a történethez az is hozzá tartozik, hogy például az elesettebb rétegeken segítő Igazgyöngy alapítványt is szügyig nyomják az iszapba. De az Emmi szerint alighanem úgy kell nekik. Ez még akkor is igaz, ha valami alamizsnát mégis pottyantanak. Miért […]

Nagy dolog az internet, hihetetlen mennyiségű gondolat kering a világhálón, rengeteg ember képes itt kiélni közlési vágyát, rengetegen szeretik olvasni, hogy miként gondolkodik a világról az emberek azon része, aki szereti írásba foglalni a gondolatait. A blogvilágban az a jó, hogy nem kell senkire és semmire sem tekintettel lenned, a saját mércéd és erkölcsi normáid szerint foglalhatsz állást minden olyan kérdésben, mely foglalkoztat, mely számodra fontos vagy érdekes, vagy csak egyszerűen tetszik – vagy nem tetszik. Emellett az internet lehetőséget ad arra is, hogy az ott megfogalmazott állítások igazságát vagy hamisságait olvasója azonnal le is ellenőrizze, ami persze veszélyes a […]

Március 27-én mutatja be az Örkény Színház Arthur Schnitzler: A BERNHARDI-ÜGY c. darabját. ” A bécsi Erzsébet Klinikán haldoklik egy lány, de nem tudja, hogy csak percei vannak hátra. Bernhardi professzor, a klinika igazgatója, megtiltja a papnak, hogy betegének feladja az utolsó kenetet, és ezzel ráébressze a valóságra. A lány meghal. Az eset nyilvánosságot kap, és azonnal botránnyá dagad. Bernhardi párt- és karrierharcok közepén találja magát. Az ügyből ürügy válik, rácsap a sajtó, a vitába beszáll az egészségügyi miniszter és a parlament. A morális kérdést a politika a zsidó származású orvos elleni bűnperré fokozza le, a tények helyét átveszik az […]