Szóval ez nem az én napom volt, kaptam rendesen, szórták rám az áldást, mint a Windischgraetz ükunokára  a március tizenötödikei kitüntetést. Pedig olyan jól indult a nap, hiszen megláttam a Nemzeti Múzeum lépcsőjén kifeszített magyar címer fotóját, melyen minden fordítva volt, a kettőskereszt, az ezüsttel vágott vörös mezők, a koronán a kereszt jobbfelé dőlt. Hogy aztán ez milyen remekül lefordítható erre az országra, azt nem sejtette senki. Tulajdonképpen már csak az hiányzott, hogy fejreállítsák az egészet, de ami késik, nem múlik.Aztán kiderült, hogy semmi okom a röhigcsélésre. Kikaptam, mert nem masíroztam végig a Rákóczi úton a Keletitől az Astoriáig – […]

Március idusa, 2015. Orbán Viktor szónokol. Meg még néhányan. Random elosztva e honban és hazában. De miniszterelnök mégis csak egy van. Még. Jó darabig még, mivel az alternatívák még nem csíráztak ki a veremben. Meg különben is. Nem azért kapták a statiszták, közmunkások és iskolások a szívesen kötelező meghívást, hogy ne Orbán Viktorra figyelmezzünk. Ahhoz is kell szőlőcukor. Natívan, vagy előemésztve. Attól függően, hogy valaki bírja-e józanul az értelmezésének szellemi kihívását. Aki véletlenül kihagyta volna, annak a kormányzat nemzeti olvasatra közreadta. Ami már csak azért is jó, mert egy régi kabarészám-sorozat juthat az ember eszébe. A fiatalabbaknak: arról szólt, hogy […]

Az elmúlt években bizonyára sokan rájöttek arra, hogy az a jó, ha hazánknak a világban több a támogatója, mint a kritikusa. A kormányzati sikerpropaganda ellenére is mind többen látják: Magyarország egyre inkább elszigetelődik a világban. Orbán Viktor azzal érvel, hogy az elmúlt hónapokban is több külföldi vezető politikus járt hazánkban. Ez igaz. Ám a német kancellár asszony és a brit külügyminiszter kivételével mind olyan országból jött, amelyek nem tekinthetők demokratikus jogállamnak, legfeljebb „irányított demokráciának”. Szerintem a magyarok többsége nem tartja helyesnek, hogy Orbán Viktor 2010 óta nagyobb rokonszenvet mutat Oroszország, Törökország, Azerbajdzsán és más hasonló országok, mint az euro-atlanti közösség […]

Visszatérve a panzióba, persze, elcseverésztem egy kicsit a recepcióssal, meg kértem szilvapálinkát, de, mint kiderült, előző nap elfogyasztottam a maradékot. Node, ott jött a papa, aki javasolta, hogy esetleg saját főzésű barackpálinkával meg tudna kínálni. Nem ellenkeztem. Két perc múlva már oroszul társalogtunk – a feleségét ugyanis Moszkvából hozta. A vacsora knédli volt, sertésszelettel, meg bukta. Mindenki három szelet knédlit kapott, minket megkérdezett a felszolgáló leányka, hányat kérünk? Ötöt kértünk. Ennyit számít, ha valaki a tulajjal pálinkázik. Doremi megígérte, hogy lesétálunk vacsora után a sétálóutcába – a rosseb, nem elfelejtettem, hogy visszafelé meg fel kell kapaszkodni? – és iszunk egy […]

Általában nem vall jó ízlésre, ha egy sajtóorgánum saját magáról, vagy a munkásairól közöl híreket, esetleg nyilatkozatokat. Az ilyesmi rendszerint egyfajta lelki szegénység jele. Ezért most csak a legnagyobb mértéktartással vagyunk kénytelenek megemlíteni, hogy ‘lapunk’ a Kanadai Magyar Hírlap elnyerte a Szabad Sajtó Alapítvány ezévi díját. Az átadási ünnepséget követően főszerkesztőnk és barátunk Christopher Adam rövid interviewt adott és ezzel, legalábbis egyenlőre, valószínüleg elintézettnek is tekinthetjük a díj dolgát. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lennénk hallatlanúl boldogok, amiért a sokszáz hasonló elektronikus lap közűl, éppen a mi szerény orgánumunk keltette fel a szabad sajtó közönségének figyelmét. A díjat […]

Ilyen kabaréműsort már régen láttam. Ilyen a magyar. Nem kap semmit sem érte, de képes a saját marhasága elhitetése miatt ordítani verekedni stb A miniszterelnök március 15-i beszéde kapcsán kérdeztünk ünneplő résztvevőket Orbán Viktor szavairól és a Fideszt körüllengő erózióról. Az általános és fejetlen dulakodás közben egy díszmagyarba öltözött úr a diktatúra szót hallva támadt elvtárására, aki épp az ellentüntetőket és a sajtót oktatta. Megérkezett pár tucatnyi Orbán-ellenes tüntető a Nemzeti Múzeumhoz, akiket elkezdtek kiszorítani a biztonságiak ribancozás, lökdösődés és gecizés mellett.

Eljött március idusa, Orbán kötelesség szerűen szólott az ő népéhez. Bár inkább ne tette volna! Akik látták a közvetítést, szomorúan konstatálták: állapota mit sem javult – lásd kényszeres szájnyalogatását – cserébe már-már táltosként nyilvánult meg. Páros vezércsillag, vérvonal, szakrális lépcső, értelem és mérce, örök zsinórmérték és létparancsolat, a 48-as forradalom epicentrumának felvillanyozó mágikus energiája, a magyar  lélek újjászületésének megtapasztalt főnixpillanata, mágikus energia, egyenes gerinc, felemelt (?!) szív… Te jó ég!  No és a beköszönés:  „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Na igen. A NER pont erről szól, mi több, a Fidesz áldásos tevékenysége is ebben teljesedik ki. Orbán szerint a magyarok tudják, hogy ami […]

Nemzetivé lett a trafik, s nemzeti a mutyi, háromszor veri majd vissza a nemzeti Matyi. Nemzeti a saját lábunk, s a trafikos zenész, nemzeti a nőverés, a komondor, s a penész. Nemzeti a gyógyítás, a halál, és a temetés, a vasárnapi zárva tartás, a koplalás, az evés.Nemzeti a közmunka, s a kormányzati kamu, és ami a lózungok után marad: a hamu. Nemzeti az alaptörvény, nemzeti az asztal, s a külföldre távozó, kit senki sem marasztal. Nemzetire sült a zsömle, a kalács, s a kenyér, a nemzeti hálapénz a zsebedbe belefér. Nemzeti a tranzakció, és a magas illeték, ezzel védenek bennünket […]

„Az elmúlt bő másfél évszázadban, sokszor voltak olyan kormányok, amelyek látszólag ünnepelték a magyar szabadságharcot, a márciusi ifjakat. De napi tetteikben gyalázták annak eszméjét. Most ismét olyan korban élünk”–mondta Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt elnöke 2015 március 14-én, a Szabad Sajtó Alapítvány díjátadóján, melyen a Kanadai Magyar Hírlap is az idei év négy díjazottjai közt volt. „A magyar miniszterelnök diktatúrákra hasonlatos módon, államilag toborzott diákok között kívánja elmondani ünnepi beszédét. Közben a polgároktól beszedett adóból hazug lakájmédiát kíván építeni. 1848 szellemének arcult csapása évek óta zajlik hazánkban”–tette hozzá az MSZP elnöke. „A sajtószabadság és az 1848-as etoszának újbóli meggyalázásának […]

Azt, hogy a magyar köztelevízió nagyjából megragadt a hetvenes évek módszertanánál – sőt egyre erőteljesebben masírozik az 1957-s „hőskorba” – már megszoktuk. Díjazzuk is a magunk módján: ismerőseim körében ember nincs, aki az mtv-ből tájékozódna, legfeljebb egy-egy archív film vagy kabaréjelenet kedvéért kapcsol a „nemzeti” adók valamelyikére. De most aztán! Meg aztán! Vagy tíz év késéssel, de kapcsolt a közmédia. Jellemző módon úgy 60 évvel lemaradva a történtekről. Blogteret nyitott a hirado.hu, ahol különböző ismert és kevésbé ismert emberek nyilvánítanak „véleményt” különböző dolgokról. A híradások szerint jó pénzért, ami eleve ellentmond a blog, mint műfaj sajátosságainak. De most ne ragadjunk […]

Minden elismerésem azoké, akik odamentek a Múzeum-kerthez, nekem is ez lett volna az ötletem, de én nem húsz emberre gondoltam, hanem mondjuk a délutáni tüntetés résztvevőinek létszámára. Húsz emberrel könnyen elbánnak Orbán hívei, húszezerrel már azért elbajlódhattak volna kicsit, tán a hangjuk is erősebben szólt volna. Na mindegy, mondom én könnyen, merthogy nem engem rugdaltak a földön a magyar kultúrfölény birtokosai, mint azt az ötvenkilós kis nőt, akinek véleményét képtelenek voltak elviselni, mint ahogy magát azt a szomorú tényt is, hogy más vélemény is létezik mint az övék. Mindenesetre a javán túljutottunk, a Kossuth téri tüntetéshez nem fűzök sok reményt, […]

A reggeli un. büféreggeli, minden, ami szem s száj ingere. A rutinosabbja többször fordult, az első bálozók megpakolták a tányérjukat, majd a halom egy részét decensen felszedegették az abroszról. Irány a termálfürdő – mert az is van ám! Szép nagy komplexum, különböző hőfokú benti és kinti medencékkel, masszázzsal, szaunával, orvosi kezeléssel stb.(akadtak bentlakók bőven).   Mondom Doreminek: wazze, ha ez a kinti medence…azután látom, a csajszi nem igazán mozdul. Megnyugodtam. Volt sárga fürdő, zöld fürdő – momentán felújítás alatt –  gyógyrészlegben iszapfürdő, paraffinfürdő, gyógymasszázs stb. Kaptál egy karkötőt, ez nyitotta a szekrényedet, egy lepedőt, meg egy kotonsapkát. Mutattam tar fejemet, […]

Március idusa, 2015. Már az ünnepi előkészületek sem nélkülözték a feszültséget, aminek sajátos vonulatát képviselték azok a huzalok, amelyek a hivatalos tapsolók biztosítását gondolták odadrótozni a kormányzati megemlékezésre. Elfeledve azt, hogy ami kötelező, az szinte alapból a negatív tartományba kerül át a szubjektív értékítéletben. Ezen az sem változtat, ha a kötelezettség informális, és a hatalmi hierarchia által csak gyengéd erőszakkal kerül megfogalmazásra. Ahogy most a KLIK állítja a középiskolások kirendelését illetően. Elfeledkezve arról, hogy az iskolákban még bőven vannak olyan pedagógusok, akik még emlékeznek a sok évtizeddel ezelőtti gyakorlatra. Vagy talán pont arra számítottak, hogy megértik a hatalmi elvárásokat, és […]

„A Kanadai Magyar Hírlap a nyugati magyar diaszpóra olyan kiadványa, amely egy nem könnyű politikai környezetben igyekszik megvalósítani a korrekt és elfogulatlan, előítéletektől mentes, kritikus, értékelvű tájékoztatást”–hangzott el a laudáció Budapesten, 2015. március 14-én, a Danubius Hotel Flamenco-ban megrendezett Szabad Sajtó Alapítvány díjátadásán. Az idei év négy díjazottjai között volt szerény lapunk. A Szabad Sajtó díjat a KMH alapítója és főszerkesztőjeként én vehettem át Tóbiás Józseftől, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökétől, illetve Kránitz Lászlótól, a Szabad Sajtó Alapítvány elnökétől. „A hír szent, a vélemény szabad, ezért is foglalkozik rendszeresen a Magyarország ottawai nagykövetség 2010 után tapasztalható nyílt jobboldali-szélsőjobboldali irányvonallal”–mondta […]

„Aki a magyar nemzet érvényesülését mástól várja, akaratlanul is kárt okoz saját hazájának, mi magyarok ugyanis egyedül vagyunk, csak magunkra számíthatunk” – mondta Lázár János. A Várkert Bazárban hangzottak el ezek a veretes szavak, melyek emelkedettségéhez nem férhet kétség – a Miniszterelnökséget vezető miniszter mondta ezt a március 15.-i kitüntetések átadása alkalmából. Gyönyörű gondolat, még, ha bazári és hazug is. Az ugyan igaz, hogy a nemzet érvényesülését (mi is konkrétan az?) nem szabad mástól várni, minden eredményért, saját jó közérzetünkért, szabadságunkért nekünk kell megdolgoznunk, megküzdenünk, de ez nem valami nagy világritkaság. Az egyén szintjén, miként a nemzetek szintjén is megáll […]