Eljött március idusa, Orbán kötelesség szerűen szólott az ő népéhez. Bár inkább ne tette volna! Akik látták a közvetítést, szomorúan konstatálták: állapota mit sem javult – lásd kényszeres szájnyalogatását – cserébe már-már táltosként nyilvánult meg. Páros vezércsillag, vérvonal, szakrális lépcső, értelem és mérce, örök zsinórmérték és létparancsolat, a 48-as forradalom epicentrumának felvillanyozó mágikus energiája, a magyar  lélek újjászületésének megtapasztalt főnixpillanata, mágikus energia, egyenes gerinc, felemelt (?!) szív… Te jó ég!  No és a beköszönés:  „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Na igen. A NER pont erről szól, mi több, a Fidesz áldásos tevékenysége is ebben teljesedik ki. Orbán szerint a magyarok tudják, hogy ami […]

Nemzetivé lett a trafik, s nemzeti a mutyi, háromszor veri majd vissza a nemzeti Matyi. Nemzeti a saját lábunk, s a trafikos zenész, nemzeti a nőverés, a komondor, s a penész. Nemzeti a gyógyítás, a halál, és a temetés, a vasárnapi zárva tartás, a koplalás, az evés.Nemzeti a közmunka, s a kormányzati kamu, és ami a lózungok után marad: a hamu. Nemzeti az alaptörvény, nemzeti az asztal, s a külföldre távozó, kit senki sem marasztal. Nemzetire sült a zsömle, a kalács, s a kenyér, a nemzeti hálapénz a zsebedbe belefér. Nemzeti a tranzakció, és a magas illeték, ezzel védenek bennünket […]

„Az elmúlt bő másfél évszázadban, sokszor voltak olyan kormányok, amelyek látszólag ünnepelték a magyar szabadságharcot, a márciusi ifjakat. De napi tetteikben gyalázták annak eszméjét. Most ismét olyan korban élünk”–mondta Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt elnöke 2015 március 14-én, a Szabad Sajtó Alapítvány díjátadóján, melyen a Kanadai Magyar Hírlap is az idei év négy díjazottjai közt volt. „A magyar miniszterelnök diktatúrákra hasonlatos módon, államilag toborzott diákok között kívánja elmondani ünnepi beszédét. Közben a polgároktól beszedett adóból hazug lakájmédiát kíván építeni. 1848 szellemének arcult csapása évek óta zajlik hazánkban”–tette hozzá az MSZP elnöke. „A sajtószabadság és az 1848-as etoszának újbóli meggyalázásának […]

Azt, hogy a magyar köztelevízió nagyjából megragadt a hetvenes évek módszertanánál – sőt egyre erőteljesebben masírozik az 1957-s „hőskorba” – már megszoktuk. Díjazzuk is a magunk módján: ismerőseim körében ember nincs, aki az mtv-ből tájékozódna, legfeljebb egy-egy archív film vagy kabaréjelenet kedvéért kapcsol a „nemzeti” adók valamelyikére. De most aztán! Meg aztán! Vagy tíz év késéssel, de kapcsolt a közmédia. Jellemző módon úgy 60 évvel lemaradva a történtekről. Blogteret nyitott a hirado.hu, ahol különböző ismert és kevésbé ismert emberek nyilvánítanak „véleményt” különböző dolgokról. A híradások szerint jó pénzért, ami eleve ellentmond a blog, mint műfaj sajátosságainak. De most ne ragadjunk […]

Minden elismerésem azoké, akik odamentek a Múzeum-kerthez, nekem is ez lett volna az ötletem, de én nem húsz emberre gondoltam, hanem mondjuk a délutáni tüntetés résztvevőinek létszámára. Húsz emberrel könnyen elbánnak Orbán hívei, húszezerrel már azért elbajlódhattak volna kicsit, tán a hangjuk is erősebben szólt volna. Na mindegy, mondom én könnyen, merthogy nem engem rugdaltak a földön a magyar kultúrfölény birtokosai, mint azt az ötvenkilós kis nőt, akinek véleményét képtelenek voltak elviselni, mint ahogy magát azt a szomorú tényt is, hogy más vélemény is létezik mint az övék. Mindenesetre a javán túljutottunk, a Kossuth téri tüntetéshez nem fűzök sok reményt, […]

A reggeli un. büféreggeli, minden, ami szem s száj ingere. A rutinosabbja többször fordult, az első bálozók megpakolták a tányérjukat, majd a halom egy részét decensen felszedegették az abroszról. Irány a termálfürdő – mert az is van ám! Szép nagy komplexum, különböző hőfokú benti és kinti medencékkel, masszázzsal, szaunával, orvosi kezeléssel stb.(akadtak bentlakók bőven).   Mondom Doreminek: wazze, ha ez a kinti medence…azután látom, a csajszi nem igazán mozdul. Megnyugodtam. Volt sárga fürdő, zöld fürdő – momentán felújítás alatt –  gyógyrészlegben iszapfürdő, paraffinfürdő, gyógymasszázs stb. Kaptál egy karkötőt, ez nyitotta a szekrényedet, egy lepedőt, meg egy kotonsapkát. Mutattam tar fejemet, […]

Március idusa, 2015. Már az ünnepi előkészületek sem nélkülözték a feszültséget, aminek sajátos vonulatát képviselték azok a huzalok, amelyek a hivatalos tapsolók biztosítását gondolták odadrótozni a kormányzati megemlékezésre. Elfeledve azt, hogy ami kötelező, az szinte alapból a negatív tartományba kerül át a szubjektív értékítéletben. Ezen az sem változtat, ha a kötelezettség informális, és a hatalmi hierarchia által csak gyengéd erőszakkal kerül megfogalmazásra. Ahogy most a KLIK állítja a középiskolások kirendelését illetően. Elfeledkezve arról, hogy az iskolákban még bőven vannak olyan pedagógusok, akik még emlékeznek a sok évtizeddel ezelőtti gyakorlatra. Vagy talán pont arra számítottak, hogy megértik a hatalmi elvárásokat, és […]

„A Kanadai Magyar Hírlap a nyugati magyar diaszpóra olyan kiadványa, amely egy nem könnyű politikai környezetben igyekszik megvalósítani a korrekt és elfogulatlan, előítéletektől mentes, kritikus, értékelvű tájékoztatást”–hangzott el a laudáció Budapesten, 2015. március 14-én, a Danubius Hotel Flamenco-ban megrendezett Szabad Sajtó Alapítvány díjátadásán. Az idei év négy díjazottjai között volt szerény lapunk. A Szabad Sajtó díjat a KMH alapítója és főszerkesztőjeként én vehettem át Tóbiás Józseftől, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökétől, illetve Kránitz Lászlótól, a Szabad Sajtó Alapítvány elnökétől. „A hír szent, a vélemény szabad, ezért is foglalkozik rendszeresen a Magyarország ottawai nagykövetség 2010 után tapasztalható nyílt jobboldali-szélsőjobboldali irányvonallal”–mondta […]

„Aki a magyar nemzet érvényesülését mástól várja, akaratlanul is kárt okoz saját hazájának, mi magyarok ugyanis egyedül vagyunk, csak magunkra számíthatunk” – mondta Lázár János. A Várkert Bazárban hangzottak el ezek a veretes szavak, melyek emelkedettségéhez nem férhet kétség – a Miniszterelnökséget vezető miniszter mondta ezt a március 15.-i kitüntetések átadása alkalmából. Gyönyörű gondolat, még, ha bazári és hazug is. Az ugyan igaz, hogy a nemzet érvényesülését (mi is konkrétan az?) nem szabad mástól várni, minden eredményért, saját jó közérzetünkért, szabadságunkért nekünk kell megdolgoznunk, megküzdenünk, de ez nem valami nagy világritkaság. Az egyén szintjén, miként a nemzetek szintjén is megáll […]

Stephen Harper kanadai miniszterelnök szerint a muszlim arckendő (a nikáb), egy „nőellenes kultúra” hagyománya, aminek nincsen helye Kanada állampolgársági eskütételein. A kormány szavai egy egyre harsányabb vita része, melyet a konzervatív kormány folytat az ellenzéki liberálisokkal azzal kapcsolatosan, hogy szabad-e új muszlim bevándorlóknak nikábot viselniuk Kanada ceremoniális állampolgársági eskütételein. Harper kormány úgy döntött, hogy betiltja a nikáb viselését ezeken a szertartásokon, mivel az arckendő szembe megy Kanada „nemzeti értékeivel.” „Nagyon könnyű megérteni döntésünket”–mondta Harper a CTV News-nak. „Miért kéne a kanadaiaknak befogadniuk egy olyan gyakorlatot, ami szembemegy saját értékeinkkel. Az arckendő egy olyan hagyomány ami nem átlátszó és ami egy […]

A KMH megkapta a 2015. évi Szabad Sajtó (korábban Táncsics Mihály) díjat, melyet ma délelőtt 11-kor, rövid ünnepség keretében a budapesti Hotel Flamincoban adtak át! ” Az MSZP pártalapítványa, a Szabad Sajtó Alapítvány által odaítélt díjat idén Grecsó Krisztián költő, író, Pápai Gábor karikaturista, a Népszava munkatársa és a Kanadai Magyar Hírlap nevű online újság kapta meg. Posztumusz ítélték oda a díjat a 2013-ban elhunyt Hovanyecz László újságírónak, a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettesének. A díjátadón mások mellett jelen volt Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke és Mesterházy Attila volt pártelnök is.” A díjat a KMH részéről Christopher Adam tulajdonos/főszerkesztő vette át.    

Tisztelettel, térden állva, ha kell, sírva kérem Magyarország minden rendbéli és felekezetű, nyilvános tájékoztatással foglalkozó aktorát: ne keverjék a BEFEKTETÉST a BETÉTTEL! Nem stiláris különbség van ugyanis a két fogalom között, hanem nagyon is lényegi. Mindez azért lett ismét jelentőssé, mert néhány napon belül két brókercég – értékpapír-kereskedelemmel foglalkozó vállalkozás – ment csődbe, orbitális (100 milliárdos nagyságrendű) hiányokat hagyva hátra. Hogy hová lett ez a töméntelen pénz, azt a nyomozó hatóság dolga lesz kideríteni, a bíróságé meg a felelősöket elítélni. Hanem sok ezer ember – na jó, „kisember” – pénze vált köddé, és egyelőre nem tudni pontosan, hogy milyen arányban […]

A házelnök megvilágosult. Azóta a korábbi kormányzati segédoszlopokat is az ellenzék mételyének kezdi látni. Van ez így. Azonban a nagy ellenségkeresésben az igazság morzsái is felbukkannak. Mert ki vitatná, hogy a Simicska-jelenség a „magyar közélet betegségének egyik tünete”? Legfeljebb nem teljesen abban a formában, ahogy Kövér László elképzeli. Bár az is lehet, hogy az Országgyűlés elnöke ismeri azt a forgatókönyvet is, amibe a jelenlegi megszólalása csak egy kis epizódszerep. Egy olyan pávatánc egyik lépéskéje, amelyben pontosan meghatározott helye van a jelenlegi kinyilatkoztatásoknak éppen úgy, ahogy Simicska Lajos felháborodásának, hipotetikus szivárogtatásának, és Orbán Viktor hallgatásának is. Mert azért az egész jelenséghalmazt […]

Az Operett Színház egy igazi klasszikus darabot tűzött műsorára, Eisemann Mihály – Szilágyi László Én és a kisöcsém c.zenés vígjátékát „Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben komponálta meg a zenés vígjátékot, amely a műfaj egyik legkedvesebb és legszellemesebb, klasszikus darabja lett. A komédiából kiderül, hogy „holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?”, miért utazik Velencébe fiúruhában egy szerelmes kisasszony és ki az a „dr.Sas és dr.Vas, a borzasztó furcsa két pasas”. (Port.hu) Rendezte: Réthly Attila A darab egyes szerepeit kettős szereposztásban láthatjuk. Kató:                   Szinetár Dóra, Simon Panna Andersen:            Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt Vadász […]

Ennyien maradnak otthon azok közül a diákok közül, akiket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a budapesti megemlékezésre invitált – rossz nyelvek szerint kötelező jelleggel. A HVG értesülése szerint  háromszázhét iskolából kétszázhatvanhárom mondott nemet a kormánynak így összesen úgy ötszáz diák vesz részt a rendezvényen, a tervezett háromezerkétszáz helyett. Hosszú idő óta végre egy pozitív jel, annak jele, hogy az embereknek elegük lett a hülyeségből, a pofátlanságokból, az erőszakosságból. Pedig a tanarak nem forradalmár népek, ami nem is csodálható, hiszen az államtól kapják a fizetésüket, tehát számukra kifizetődőbb a konformista viselkedés, mint a lázadás. És mégis. Minden tiszteletem az övék, mert azok az […]