Csak járunk-kelünk a világban, és sokszor észre sem vesszük, hogy a történelem szereplői lettünk – mégha nem is főszereplők. Mi nem vagyunk a történelem alakítói – néhányan még azok sem, akik ezt képzelik magukról, velünk a dolgok általában csak megtörténnek. Ráhatásunk nemigen van, de mégis, egyszer-egyszer belecsöppenünk olyan helyzetekbe, melyekről akkor nem is tudjuk, hogy belekerülnek a majdani történelemkönyvekbe. Mai írásomban Irénke történetéről lesz szó, aki ezt annak kapcsán mesélte el nekem, hogy az interneten belebotlott a Ságvári Endre körül kialakult csetepatéba, és mivel neki erről személyes emlékei is vannak, úgy gondolta, elmeséli, mint érdekességet nekem. Én meg megkértem, hogy […]

Simicska Lajos nőnapi megemlékezése Orbán Viktorról egy kis ügynöközés volt. Előállt a nagy leleplezéssel, ami szerint annak idején, amikor még fiatalok voltak, a mostani miniszterelnök jelentett róla a honvédségnél. Bár, azt is mondta, hogy elhitte harminc évig, hogy Orbán Viktor „nem írt alá”. Most azért megrendült az ő bizodalma. Mert Simicska Lajos, mint idén született magyar állampolgár, megmondja a napi tutit. Lassan napisimicskát lehet majd kérni az interneten, és amit nem simicskáznak meg előtte az nincs. Vagy nem lesz. Pár milliárdért megoldják majd okosban az okosok. S itt van a napisimicskák bökkenője. Az a fránya hitelesség, ami olyasmi, mint a […]

Simicska Lajos már akkor bearanyozta a napomat, amikor egy békés kora délután úgy döntött, hogy megkezdi média showját és elmondja ország világ előtt, hogy minek tartja a Kedves Vezetőt. Nagyon élveztem az egész napot, hiszen egyrészt kifejezetten nevetséges volt a műsor, másrészt pedig Orbánnak nagyon komoly károkat okozott már azzal is, hogy az egész Világ előtt nevetségessé tette. Az egész világ derült azon, hogy a legjobb barát és harcostárs, kiabálja szét mindenfelé, hogy ez a hülye császár lám meztelen. A fanatikus nyájat leszámítva, még a saját táborból is sokak szája szélén megjelent a mosoly a vezérrel kapcsolatban. És utána is […]

Igazság, igazságosság, méltányosság – néhány szó a kapitalizmusról és a szocializmusról, vetélkedésről és verekedésről, csatákról és küzdelmekről (Bevallom: nálam munkahelyi ártalom – volt – hogy nálam okosabb emberek anyagaiból állítsak össze valamint – s hogy egyből próbáljak javaslatot is tenni, hogy akkor hogyan tovább, mi is következik mindebből. Így jártam a három írással is.) Egy szociálliberális hitvallás nyomában Révész Sándor: Nincs igazság Az írás végkicsengésével maximálisan egyetértek: A szociálliberális olyan liberális, aki egyrészt a kapitalizmus talaján áll, másrészt érzékeny annak igazságtalanságára. Tehát egy értékei szerint igazságtalan rendszert támogat. Mert úgy véli, hogy a kapitalizmus eredendő igazságtalanságának enyhítése érdekében az általa […]

Állítólag költöztetik a Fővárosi Nagycirkuszt is, ami szerintem nettó rongyrázás, elég lenne lebontani és a helyét felhinteni sóval. Mi a fenének egy ekkora városnak két nagycirkusz, amelyikből a tetejébe meg úgyis csak az egyik tartja el magát, a másik meg csak viszi a pénzt. Arról nem szólva, hogy bár az egyik nyereséges, a másiknak a kupolája nagyobb is, meg szebb is, a benne szereplő bohócok meg minden pénzt megérnek, nem is szólva a porondmesterről, akinek vikszos bajsza úgy áll, mint az öreg bika szarva, hogy az ismert hajdúnótát idézzem… Vagy lóg – mindegy is, a Viktor nyelve is lóg, mégis […]

Ódor Bálint, Magyarország ottawai nagykövetének első beosztottja által okozott montreáli botrány óta, szinte valamennyi jelentős magyarországi lap beszámolt a március 3-án, a Concordia Egyetemen rendezett panelbeszélgetésről. Vasárnap Göllner András, a Concordia Egyetem emeritus professzora és a Kanadai Magyar Demokratikus Charta alapítója részletes interjút adott Maros Zoltánnak, a torontói Kanadai Magyar Televíziónak. „Rám nem lehet azt mondani, hogy Magyarországról hazugságokat terjesztettem, mert nem Magyarországról beszéltem”–mondta dr. Göllner András a Kanadai Magyar Televíziónak (KMTV). Göllner professzor valóban a jogállamiság változó és időnként bonyolult definiciójára igyekezett rámutatni, neves tudósok és gondolkodók írásait referálva. „Mi a világ felé kommunikálunk az ilyen témákban. Mi a […]

A Turay Ida Színház új bemutatója: Topolcsányi Laura: „KÖSZÖNET MINDENÉRT…” c. darabja „Domján Edit életéhez könnyebben és gyakrabban társítjuk Szécsi Pált, akivel csupán tíz hónapon át tartott szenvedélyes és máig vitatott viszonya, s még ha a szerelmet nem is napokban, sokkal inkább intenzitásában mérjük, akkor is felmerül a kérdés: az a „másik” férfi, akivel ez a különös és titokzatos színésznő tizenöt éven keresztül megosztotta életét, vajon ki is volt. Miért tartott ki Domján Edit a férje (és Szeged) mellett akkor is, amikor őt már a fővárosi színházak is tárt karokkal várták, hogyan élték meg azt a büntetést, melyet az akkori […]

Régóta fontolgatom, hogy csokorba gyűjtöm közkeletű tévedéseinket. Talán nem is tévedésekről kellene beszélnünk, inkább berögzült sztereotípiákról, amelyek végigkísérik életünket, az egymondatos szentenciákat hallva helyeslően bólogatunk, anélkül, hogy belegondolnánk a jelentésébe. Kezdjük talán a Nőnappal, hiszen éppen annak van az ideje. Úgy látom, sem a nők, sem a férfiak nem nagyon tudnak ezzel mit kezdeni. Van egyrészt a közhelyes jókívánságok, meg a nyálas hálálkodások sora. Harcias nőneműek meg felháborodottan kikérik maguknak az egész felhajtást, hosszan sorolva a nőket érő méltánytalanságok sorát az alacsonyabb bértől kezdve a nőket ért erőszakig. Még cikibb, hogy másként gondolkodnak erről a jobb és a bal oldalon. […]

Az első olvasatra az lehet az érzésünk, hogy a Heti Válasz környékén most sikerült eljutni 2013-ig. A napközis kötelező jelenlét intézménye ugyanis nagyjából odáig datálható vissza. Ehhez képest a Válasz.hu-n pénteken olvashattuk, az influenzajárvány veszélyességét az iskolai hiányzásokra. A második olvasatra persze gondolhatunk a hirtelen felbuzdult kritikai érzékre és az enyhe időben fejlődésnek indult uborkákra is. A most kikerült írásban ugyanis a korábban említett időpontban a 2013. szeptember elsejével bevezetett rendszerről olvashatunk. Amellyel kapcsolatban 2014-ből idéznek egy rendeletet. Mindamellett az csak az egyik oldala a kérdésnek, hogy mikor mi kerül az egyes portáloldalak fókuszában. Mert a másik oldalon az is […]

Simicska alávágott Viktornak, nem akárhogy. A Mandíneren megjelent egy beszélgetés jegyzete, melyet Simicska Lajossal folytattak. A beszélgetésben Simicska katonaélményeiről beszélt, különös tekintettel saját személyének állambiztonsági megfigyelésére. Amit elmond, az hitelesnek tűnik, ami viszont a Miniszterelnökség válaszát illeti, hát, hogy is mondjam? A titkosszolgálatok a világon mindenütt ügynökökkel dolgoznak, mióta a világ világ meg három nap. Az ügynököket nem toborozzák, hanem beszervezik, sok esetben megzsarolva az illetőt, akit aztán az első jelentése után már a kezükben tartanak, hiszen áldozatuk legkevésbé azt szeretné, ha nyilvánosságra kerülne a tevékenysége. De a világ már csak ilyen, a titkosszolgálatok nem finnyáskodnak, a beszervezettek közül meg […]

Kedves Madddim! Mindig is így neveztelek, de ezt a levelet viszont hozzád, kedves Olvasóm, Neked is írtam, aki e sorokat olvasod. Megcímezhettem volna más névre is, mert minden olyan EMBERNEK írom, aki bármi okból azt érzi, – nem a saját hibájából -, de a padlóra került. Itthon Magyarországon, vagy bárhol e világon. Egyre többen és többször azt tapasztaltuk/tapasztaljuk, nem jól mennek a dolgaink, a dolgok. A különféle új és még újabb rendeletek, §-sok, mintha nem is védenének minket, sőt ellenünk fordulnak, mert ellenünk fordítják. „Értő kezek” ezekkel bántanak, kisemmiznek, megaláznak és porba taszítanak, – minket, a „többeket”. Mi pedig? Egyre […]

Fiatal, ambiciózus és tehetséges embereket dobunk a mélyvízbe – mondta a magyar diplomácia jelenéről és közeljövőjéről Orbán Viktor miniszterelnök a múlt szombaton. Van ez a vicc. „Tud úszni? – Nem. – És ha megfizetem?” Hogy ez hogyan valósul meg a nemzetközi életben, arról képet kaphattunk pár nappal később, amikor a montreali Concordia Egyetem emeritus docense, Göllner András kezdeményezésében kerekasztal-beszélgetést tartottak a joguralom magyarországi helyzetéről. Előadott Kim Lane Scheppele (Princetoni Egyetem), korreferens volt Bozóki András (Közép-európai Egyetem, Budapest), a levezető elnök pedig Daniel Salée professzor a Concordiáról. Az előadások után, a beszélgetés legvégén, amikor a közönség is kérdezhetett, megragadta a mikrofont […]

Mit is? A nőnapi virágot, azt, hogy fontosak vagyunk az évnek e napján. Azt, hogy „hivatalosan is elismerik” e napon azt, hogy a felvállalt, sőt, ránk osztott szerepünkben teljesíteni, megfelelni akarunk. Azt is, hogy a párunk, férfi munkatársaink észrevették, sőt, díjazzák akaratunkat, munkánkat, sőt a megfelelni vágyásunkat. Van, igen van, hogy oda is égetjük a vacsorát, sőt a szárítóról lekapkodjuk a ruhákat és begyúrjuk a szekrénybe, mert fáradtak vagyunk arra, hogy ki is vasaljuk. Az is előfordul, hogy meseolvasás közben előbb alszunk el, mint a gyermekeink. Majd felriadunk és még éjszaka megvarrjuk az elfeslett nadrágot, sőt előkészítjük a másnapi ruhákat, […]

A közéletben elburjánzott találgatásoknak az Orban-Simicska háborút illetően, se szeri, se száma. A háború lehetséges kimenetelét a megfigyelők többsége Simicska számára vészesnek itéli és ebben Vásárhelyi Mária kitünő cikke sem kivétel. (Egy birodalom tünöklése és bukása, Élet és Irodalom, 2015 február 27.) Megvan ennek az alapja persze, és nehezen is lehetne tagadni, hogy az államhatalom győzelemre áll a magánvagyonnal és személyes ambicióval szemben. Simicska háborút hirdetett és megjövendölte a saját győzelmét, mig Orbán és a kormány meltóságán alulinak találta erre válaszolni, miközben szorgosan magához csábította a Simicska sajtóbirodalom vezető kádereit. Könnyű belátni, hogy ha az államapparátus megvonja a korábbi, szinte […]

A héten a Torontoist című lap megemlékezett Torontó „Gulyás Archipelagójáról”–egy olyan időről, amikor a cikk szerzője szerint Ontario tartomány fővárosa volt a magyar konyha bástyája. Kanadában gyakran „magyar inváziónak” nevezik a késői ötvenes és a korai hatvanas éveket. Mint ahogy tudjuk, 1956 és 1958 között 37 ezer magyar menekült érkezett Kanadába. Közülük 17 ezren Torontóba telepedtek le. „A magyar bevándorlók magas képzettséggel rendelkeztek és egy kozmpolita érzést varázsoltak Torontóba, mely éppen akkoriban akarta levetni fáradt konzervatívizmusát”–írja Jamie Bradburn. Bloor Street volt a magyar „falú” központja, különösen a Brunswick és a Bathurst közti szakasza. Ezt az évek folyamán sok mindennek hívták […]