Razglednica (5…) Ahmed Merabet Charlie [Bernard Maris, Georges Wolinski, Jean Cabut (Cabu), Charb és Tignous] mellé zuhant. (Egy tompa ütést érzett a mellkasán, aztán minden átmenet nélkül kiszállt az erő a lábából.) A halott karikaturista teste átfordult, s feszes volt már, mint húr, ha pattan. A fülén sárral kevert vér száradt, száján véres nyál csorgott. – Tarkólövés, így végzed hát te is – súgta magának a párizsi rendőr. – De miért?! Mi közöm az egészhez?! [Akkor persze nem marad egyetlen további kérdés sem, és éppen ez a válasz. (Wittgenstein)] – Csak feküdjek nyugodtan?! – hörögte halálra váltan, ahogy a fájdalom […]

Január 11, vasárnap van. Ez azt jelenti, hogy két hónap múlva az álszent műkeresztények kamupártja lakatot tesz a nagyáruházakra. A kétmillió vasárnapi vásárló számára maradnak a szűk kisboltok, ahol mindenki feszeng, nincs választék, viszont cserébe kétszer annyiba kerül minden. A Semjén-féle parazitapárt, akikre már a távoli rokonaik sem szavaztak, és akiknek egyetlen hobbija (mármint a lopáson és a madárgyilkoláson kívül) hogy belemásszon az emberek privát szférájába, átverte a parlamenten a vasárnapi boltbezárást. Persze ne legyünk naivak: bár az ötlet megrémálmodói a kereszténydemokraták voltak, „ez a műsor nem jöhetett volna létre”, ha nincs a Fidesz. Az a Fidesz, amelyik nem ismer […]

Amikor Orbán kiveszi a részét a terrorizmus elleni küzdelemből Orbán elutazása előtt úgy nyilatkozott, hogy „a terrorizmus előretörése Európában ma már valóság, ami napról napra növekszik (…) Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát. A politikai korrektség már nem nyújt védelmet a kegyetlen barbársággal szemben (…) Magyarország elkötelezte magát AZ európai értékek védelme mellett és a maga erejével kiveszi a részét ebből a létfontosságú küzdelemből.” Emlékszik még valaki rá? Ő Ramil Szafarov – történetesen muszlim – terrorista, aki baltával hasította szét az alvó Gurgen Margarjan, örmény (keresztény) katona fejét? Talán a keleti nyitás eddigi legnagyobb veszteséget realizáló epizódja volt […]

Felülök a repülőre. Úgy elszállok mint a fecske, Odafenn a levegőbe’… Ezt a nótát közvetlenül a „Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok” című örökbecsű előtt énekelgette a Mi Megbolondult Kompaszunk, majd felült a repülőre és elrepült Párizsba. A repülő természetesen nem a nemzeti légitársaság menetrend szerinti járata volt, de persze az is ott volt vele, vitte magával a zsebében, számlakivonaton, visszaúton meg is látogatta Zürichben, mit neki az a kétmillió forintos óradíj, melyet a kis kiruccanásért felszámítanak neki. Így legalább nem láthatta senki, hogy mit visz, mit hoz, melyik bankba megy és kivel tárgyal államköltségen. Urizálnak a büdöstalpúak. Orbán […]

„… És évről évre jobban megharagudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: – Vigyázz! Ezek bűnözők! Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint […]

Mondhatnám, hogy a téma, a gondolkoznivaló az internetes fórumokon hever. A korábbi írások nyomán merült fel az a Varánusz-blogon, hogy vajon „a nincs karikatúra, nincs gyilkosság” állítás igaz-e? Azzal a kiegészítéssel, hogy vajon „egy karikatúrára (bármilyen is az) mi az adekvát válasz, és az milyen”?. Már csak azért is elgondolkodásra érdemes a kérdés, mert az utóbbi időben többen is igyekeztek választ adni rá. Előre bocsátom, nincs nálam a Bölcsek Köve, és legfeljebb egy kis hangos töprengésre futotta. Amit akkor is lejegyzek ide, ha sokak szemében nem hogy nem bölcs de akár egyenesen megbotránkoztató is. Korábban is olyasmit fejtegettem, hogy egy […]

Mikor írom ezt a tárcát, jövőnek még korán van, idénnek már későn, a december közepe lebeg a kisfagyos évmélyi semmiben. Az egyre erősbödő hang nem fanfárok hangja, hanem a NER-léghajóból kisüvítő levegőé. Lebeg az ország, süllyed, sodródik, világos, hogy – legalábbis a fizika nem kétharmados törvényei szerint – ez így sokáig nem maradhat. A lerablás folytatódik, egyre kevésbé takarja el a közjó fügefalevele. Egyik tüntetés a másikat éri, nincs nap, mikor Budapesten ne harsogna a „Mocskos Fidesz” és az „Orbán, takarodj!” Ezt akartuk, mondja erre I. Fülkeforr, hogy mindenki szabadon mondhassa a véleményét. Több cikket írtak róla, mint ahányan részt […]

A világ felháborodott az iszlám terroristák franciaországi akcióján. Ha az iszlám fundamentalisták legagresszívabb harcosai katonailag elég erősek lennének, valószínűleg harckocsikkal, rakétákkal és atombombával indulnának harcba a hitetlenek ellen, Allah nevében. Hál’istennek – bár szegénynek éppen nem mondhatók – erre nincs lehetőségük, így azzal harcolnak, ami rendelkezésükre áll, ez pedig a fanatizmus és a terror. Félelmetes lett a világ. Legfőképpen azért, mert a terrorizmus elleni védekezés rettenetesen nehéz. A katonai lépésekre lehet katonai válaszokat adni, harckocsi ellen rakétát, zászlóalj ellen ezredet bevetni, de az ellen nincs orvosság, ha a helyi pék munkanélküli fia felkap egy kalasnyikovot és Allah nevében lemészárolja apja […]

„Ez nem magyarság. Ez egy fogyó nép pökhendi felfuvalkodottsága” – írja a határon inneniekről egy határon túli magyar. Mit gondol egy erdélyi az anyaországi magyarok pökhendi, kirekesztő, melldöngető magyarkodásáról? Megírta kommentben: „Már elnézést, de aki azt hiszi, hogy az erdélyi magyarok majd tömegesen mennek szavazni a magyarországi választások megrendezésekor, az súlyosan téved. Elutasítjuk TÖMEGESEN a magyarországi gondolkodásmódot és örülünk annak, hogy TÖMEGESEN visszatelepülnek az erdélyiek Romániába. Elegünk van az állandó civakodásból, a románozásból, a lélektelenségből, a szabályokhoz való görcsös ragaszkodásból, az emberi kapcsolatok elsivatagosodásából, a keresztyénség teljes hiányából. Mindez nekünk NEM kell Erdélyben. És nem akarunk összeveszni a románokkal sem. […]

Megmondók, és még jobban megmondók. Alig hiszem, hogy ne lenne sokaknak közvetlen élménye azokkal kapcsolatban, akik mindenhez értenek. S mindenhez jobban értenek. A jelenség általános, és most mégis a párizsi vérengzés kapcsán jutott eszembe, hogy megemlékezzek róluk. Talán mert egy nagy horderejű esemény kell ahhoz, hogy a visszásságok elérjék az inflexiós pontot. Igazándiból nálam, azt hiszem, tegnap jutott el egyfajta lokális pohár peremén túlra a megmondóemberség a médiában. Nevezetesen akkor, amikor először egy portálon olvastam egy túsztárgyaló fejtegetését a frank-honban zajló túszejtő akciók, és általában a terrorcselekmények kapcsán. Majd este az egyik TV-csatorna ugyanezt a témát, és szintén egy túsztárgyalói […]

Joe Sacco egy elgondolkoztató képregényt publikált a brit The Guardian című lapban arról, hogy mennyi mindent írhatna és rajzolhatna le a szólásszabadság jegyében. Például: négerek esnek ki a fákból, pénzéhes zsidók számolják pénzüket, miközben a munkások éheznek, arról is miképpen a hívő muszlimokkal en bloc valami baj lehet, ezért be kell kergetni őket a tengerbe. Ajánlom a képregényt elsősorban az időként iszlamofób magyar baloldalnak, melynek hívei helyenként úgy reagáltak a Charlie Hebdo mészárlásra (és gyakran úgy írnak a muszlim világról), mint ahogyan a nyugati világ szélsőjobboldala teszi azt. Végül Joe Sacco úgy döntött, hogy inkább így reflektál az elmúlt napok […]

Mindennapi őrültségeink Megrázta a világot a szerdai párizsi terrorakció. Jogosan: a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében történt, tizenkét ember halálával járó hidegvérű mészárlás barbár dolog, jóérzésű ember számára elfogadhatatlan cselekedet. A sokk elmúlta után azonban fel kell tenni bizonyos kérdéseket. Azért is, hogy a jövőben ne történjen, ne történhessen hasonló szörnyűség. És persze azért, mert ezekről a kérdésekről eddig nem lehetett szabadon beszélni – aki halkan és óvatosan szóba hozta, azonnal földbe döngölték a véleményterroristák. Először vegyük a szólásszabadság kérdését! Belefér-e a szólásszabadságba a provokáció, és hol a határ a bátor vicc és az ízléstelen, másokat tettre serkentő gúny között? […]

Nincsenek mentálhigiénés problémáim, sem elmebajra utaló pszichoszomatikus rángásaim, csak most tetszik tudni egy kicsit én is szabadjára engedem a fantáziám. E sorokat tehát ne tessék annyira komolyan venni, mert ez az írás egy vízió, egy fantazmagória, amolyan ébredés után hamar szertefoszló rossz álom csupán. Nosza, vágjuk is bele rögvest és ízibe, a mi kis fejszénket a nagy fa közepébe. Amint azt először a Welt am Sonntag német vasárnapi lap is hírül adta, Angela Merkel német kancellár valóban budapesti látogatást tervez. A Merkel és Orbán-tárgyalás pedig az MTI értesülései szerint, február másodikán lesz. Tiszteletére egy civil tüntetés is lesz, csak látva […]

Azzal kezdeném, hogyha lapszerkesztő lennék, nem közöltem volna azokat a karikatúrákat, amelyek miatt Párizsban szerdán vérfürdőt rendeztek a mocskos gazemberek. Nem azért nem közölnék ilyen rajzokat, mert félnék a haragjuktól, még kevésbé, hogy igyekezzek megfelelni nekik. Ízlésem ellen való, ennyi. A templomba járó Mari nénit eszembe sem jutna kigúnyolni – azokat, akik a Mari nénik jámbor hitéből hasznot húznak, annál inkább. A megélhetési műkeresztényeket, és minden más vallás felkent, nem a hitből táplálkozó, abból csak megélő papjait és politikusait. Ami Párizsban (és már jó ideje a világban) történik, az nem a karikatúráról szól. Ha nem lettek volna a karikatúrák, nem […]

Azt mondta Viktor, hogy a cél a baloldal teljes megsemmisítése. Ami azt illeti, lehet, hogy mentálisan kihívásokkal küzd, lehet, hogy elmeorvosi eset, de a hatékonyságához nem férhet kétség. Ha az ország dolgait – amin nem az államtól való tolvajlást és rablást értem – hasonló alapossággal és hatékonysággal intézné, az ország már virágba borult volna és az utcákon jóllakott, boldog emberek mosolyognának. De hát az emberek sokfélék, van, akinek az építéshez van tehetsége, van meg, akinek a romboláshoz, és hát – sajnos – Viktor utóbbi csoportba tartozik. Ha nem Viktor Mihály lenne a neve, azt mondanám, hogy született rontópál. Végre előkerült […]