Olvasgatom az Élet és Irodalomban Bruck András érdekes és okos publicisztikáját (A keletnek megfelel), szeretem az olyan írásokat, melyek nem csak visszaböfögik az aktuális mantrát, de új gondolatokat is hoznak. Ez az írás ilyen. Élvezem is az olvasását, míg csak oda nem érek a megállapításhoz: Itt van Orbán, a visszaállított kádárista rendszerével. Nagyon ki tudok ezen akadni, mert egyszerűen el nem vagyok képes képzelni, hogy egyébként nagyon okos emberek hogyan tehetnek ilyen megállapításokat. Gondolom, azt képzelik, hogy ezzel Orbán rendszerét sértik, de az igazság az, hogy Kádár rendszerét gyalázzák meg az ilyen megállapításokkal, aki igencsak kikérné – és joggal ki is kérhetné […]

A beteg píszí rizsázásnak, amely oly soká mérgezte a tiszta és őszinte beszédnél jobban semmi másra nem vágyódó magyar közéletet, annyi. Végleg annyi. A magyar politika nem hazudik tovább: cigánybűnözés van nálunk, melynek bátor kimondása törvényi következményekkel kell járjon, különben szó szerint semmit sem jelent ezen új, immár a jobboldaliságtól, baloldaliságtól független nemzeti konszenzus. Ezekről már most érdemes elgondolkodni, s a nagyszerűen bevált társadalmi konzultációkba belefogni. Indokolt cigánybörtönöket létrehozni, esetleg a stadionpénzeket átirányítani ilyen projektekre? Ezek is épületek, létrehozásukat a statisztikusok rögzíthetik a GDP növekedés számai közé. Indokolt lehet, hogy egyes bűncselekményeket szigorúbb szankció sújtson, ha az elkövető cigány? Nem […]

A döntési folyamat. Az események vészjóslóak voltak, de a magyar zsidóság sorsa ekkor még nem dőlt el véglegesen. Maga a döntési folyamat 4 lépcsős, evolutív, egyre radikalizálódó folyamatként írható le. Az összes többi parancs, értekezlet e 4 döntést készítette elő, vagy hajtotta végre. 1: Az első egy általános politikai döntés volt. A Führer március 18-án követelte Horthytól, hogy „oldják meg a zsidókérdést.” Másnap a németek bevonultak, március 22-én felálló Sztójay-kormány ezt elfogadta, amely elindította zsidórendeletek áradatát. Kötelezővé tették a sárga csillag viselését, megkezdődött a gettósítás előkészítése. A végső megoldásról azért sem születhetett azonnali döntés, mert mint azt Eichmann is elismerte, […]

A nagy várakozással éppen nem vágyott emlékmű suttyomban való felállítása után érthető várakozással lehetett elé tekinteni a hivatalos avatásnak. Különösen azok után, hogy áprilisban a kormányfő azt írta róla, hogy pontos és makulátlan. Márpedig, miután a felállításáról is ő döntött, a legkevesebb lett volna, ha személyesen avatja fel. Ez azonban elmaradt. Orbán Viktor nem avatta fel a szoborcsoportot a Szabadság téren. Alighanem most, hogy a fodrásza előtt kínossá vált parkolnia a frizuráját féltette az eseménytől. Félve attól, hogy az iránta érzett végtelen tisztelet a számára közvetlenül átadott tojáspakolásban nyilvánul meg. Márpedig igazán kínos lett volna Pannónia népszerű vezénylő csillaga számára, […]

Felforrtak benne a gondolatok. Úgy érezte, már nem bírja tovább magába fojtani az érzéseit és gondolatait. Nekiült írni. Ám sokat tépelődött szokás szerint. Sok téma volt egyébként a fejében, egyet kiválasztott. Könyvkereskedőként dolgozott, de jó öt éve segélyből meg felesége keresetéből él. Melinda a szép feleség nem küldi „munkába” férjét, Pétert. El voltak kettesben. Ő titkárnő volt. Péternek már több mint negyven elbeszélése jelent meg. Csak mindig azt hangoztatja Melindának hogy még egy fillért sem kapott. A honorárium tehát elkerülte. Nem azért mert rosszat írt, hanem igazság szerint a lapok is szűkösen és szegényen éltek, ahol megjelent. De ő az […]

Azt hittük, hogy Pordány Lászlónál – a szélsőjobboldali pártokat védő ottawai nagykövetnél – már nem süllyedhet lejjebb Magyarország Külügyminisztériuma. Különösen nem a Holokauszt emlékévében. Tévedtünk. Pordány legkésőbb 2015. januárjában végleg távozik Kanadából, de ha a Rómába kinevezett magyar nagykövet jelzi a Navracsics Tibor által vezetett KÜM hozzáállását, akkor lehet, hogy mi is egy véresszájú antiszemitát, egy echte fasisztát kapunk, mint amilyen Szentmihályi Szabó Péter, Magyarország új római nagykövete. Szentmihályi Szabó Péter a néhai Csurka István által szerkesztett Magyar Fórum szerzője volt. Többek között -néhány évvel ezelőtt – a magyar zsidóságot a „sátán ügynökeinek” nevezte. A „Magyar Gárda” című versében pedig […]

Ukránellenes plakátok jelentek meg Kanada fővárosában hétfő reggel. A tiltakozók azt követelik a kanadaiaktól, hogy állítsák le Stephen Harper jobbközép miniszterelnököt, aki (a tiltakozók szerint) az „ukrán lobbi” befolyása alatt áll. A plakát szerint az ukrán hadsereg fellépése Donyeck, Luhanszk és egyéb kelet-ukrajnai régióban az ott harcoló orosz milicisták ellen felér a genocídiummal. „Harper és az ukrán lobbi eltitkolja a valóságot az Ukrajna által kezdeményezett népírtásról a Donbassban”–áll a poszteren. A plakát alján a Centre for Research on Globalization honlapja szerepel, ami egy montreáli székhellyel rendelkező szélsőbaloldali hírportál és amatőr kutatócsoport, ami közvetlenül a 2001 szeptember 11-ei terrortámadások után létesült. Nyugatellenes […]

A hazugság és a gyalázat szobra 2014. július 20-án a helyére került. Éppen 70 éve, ezen a napon, 1944. július 20-án Klaus Schenk von Stauffenberg, a német tartalékos haderők vezérkari főnöke és a Hitler elleni merényletet megtervező összeesküvők a kudarcba fulladt támadást követő Valkűr-hadművelet során hiába kísérelték meg átvenni a hatalmat Berlinben, puccskísérletüket meghiúsították. Mivel programjukban a deportálások azonnali leállítása is szerepelt, ha a tervük sikerül, a magyar zsidóság legnagyobb része megmenekül. Ez a terv azért nem sikerült, mert a Führer túlélte a merényletet. Ugyancsak 70 éve, 1944. július 20-án Rákoscsabáról 1230 férfit, nőt és gyermeket küldtek a biztos halálba. […]

Schmidt Mária Nemzeti Történészasszony, aki egyedül is megmondja a tutit, eddig se nézte jó szemmel más történészek véleményét a Horthy-korszak és annak szerves folytatása, a német megszállás és a nyilas éra tárgyában. Azonban szervi kancsalsága már kihatott a mentalitására is. A mainstream történelemhamisítás és a szerecsenmosdatás most már agyi szemtengelyferdüléssel is küszködő bajnoka meglehetősen érdekes kijelentésekre ragadtatta magát egy interjú során:  „…vége a liberális körök évtizedes szellemi terrorjának! Azért alakult ki a Szabadság téri emlékmű körüli áldatlan helyzet, mert e körök munkálkodnak a háttérben… A Szabadság téri emlékmű ürügyén egyesek újra próbálják értelmezni Magyarország szerepét a ’44-es szörnyű tragédiában. A […]

A múlt éjjel, többszörös kordon védelmében, a rohamrendőrség felügyelete alatt, a kormány felállíttatta végre az arkangyalos szobrot, mely az Elátkozott Emlékmű néven vált ismertté. Lehetetlen észre nem venni, hogy a szobor még a vártnál is rondább. Elemeit pedig annyira primitív képi, és mívességi otrombaságok jellemzik, hogy ha az általa képviselt szellem még elfogadható lenne is, a gányolásnak ez a szánalmas terméke akkor is elviselhetetlen lenne. De az általa megjelenített szellem és történelmi halandzsa végképpen nevetséges volna, ha nem lenne oly felháborító. A szobor, gyengébbek kedvéért, kiegészült az Országalmával, amiről korábban nem volt szó, a sas felkerült a tympanonra, a lábán […]

Szombat éjjel – bújkálva, titokban, a sötétség lelpe alatt – az Orbán rendszer felállította a Szabadság téren a sokat vitatott Megszállási emlékművet, melynek egyetlen célja, hogy a 600 ezer magyar zsidó lemészárlásának egész felelősségét a magyar hatóságok a németekre tolják. Több mint száz napon keresztül tiltakoztak szünet nélkül civil polgárjogi aktivisták és bár számítani lehetett arra, hogy végül – a késés és stagnálás ellenére – végül csakazértis felépül a gyűlöletes és hazug emlékmű, arra a sunyi pofátlanságra talán nem számítottak sokan, hogy egy szombat éjjel húzzák fel. Ilyet csak az tesz, aki tökéletesen jól tudja, hogy gazemberségre készül. Garai-Édler Eszter, […]

Az MSZP új elnököt választott. A korábbi gyanúk, várakozások, elvárások, kinek mik, beigazolódtak. Azt követően, hogy Zalaegerszegen megtartotta a maga sajátos székfoglalóját, Tóbiás József lett az MSZP elnöke. Végső soron… S tulajdonképpen… Ha a pártnak pont egy közhelybajnok kell, akkor legyen. Mert azért már a zalaegerszegi megnyilatkozás is elsősorban a közhelyei miatt érdemelt figyelmet. Akkor ugyebár olyasmik pufogtak, hogy „Nem úgy fogjuk folytatni, ahogy az elmúlt négy-nyolc évben tettük, másképp kell mást csinálnunk”. Ennek méltó folytatásai következtek a megválasztásával kapcsolatban. Hangsúlyozva, hogy „szabadságra, szolidaritásra és a szegénység visszaszorítására van szükség”. Meg jó kis esőre a nyár közepén, ha aszály van. […]

Nem könnyű neki, merthogy ő más. Hogy miben más, azt nem tudta volna megmondani, ahhoz nem voltak megfelelő szavai, de érezte, hogy ő más. Voltak az otthonban még többen is, akik ugyanúgy mások voltak, mint ő, de róluk se tudta megmondani, miben mások. Minden esetre ők, a mások, egész jól kijöttek egymással, és a környezetükkel is. Ültek az asztaloknál, vagy a kanapén, a tv előtt, és ha valaki odajött hozzájuk, hát látta, hogy Közösségképesek. Mert a gondozók azt akarták, hogy Közösségképesek legyenek. Közösségképesnek lenni jó volt. Ha csak magukban voltak, és nem kellett Közösségképesnek mutatni magukat, hát nem csináltak semmit. […]

A Pásztor–ügy soha nem lenne ügy, ha nem lenne párszáz zavaros gondolkodású akarnok, akik most éppen bajban vannak. Azért vannak bajban, mert a választók – honorálva a koalíciós kormányzás idején viselt dolgaikat, leverték a politika fájáról a főként önmaguk által állandóan teleszart fészküket, sőt, egyet-kettőt belerúgtak a tojásaikba is, ami nagyon fájdalmas tud lenni még egy madárnak is, legyen bármennyire is szabad. Imádom a liberalizmust, legalább annyira, mint amennyire nem kedvelem a magukat liberálisként definiáló szedett-vedett magyar pártokat. Igaz, nálam már a rendszerváltás idején kiverte a biztosítékot Kis János vérbunkó viselkedése Vitányi Ivánnal szemben, de ezt még betudtam annak, hogy nem minden […]

Az elmúlt napokban egy, talán akarata ellenére közszereplővé tett fiú körül keringett sok szöveg. A tényközléstől, a neki írt nyílt levélig lereagálva a tényt, hogy Orbán Viktor fia kicsit túlreagálta a róla szóló híradásokat. A levelét megírta, magyar állampolgárként szignálta. Talán most kicsit csúsztassuk el a vizsgálati ablakot az ember irányába. S egy kicsit felejtsük el Orbán Gáspár orbánságát, és a hatalmi, illetve anyagi lehetőségeit. Ebben az esetben, noha csak közvetettek az információk, elképzelhetjük, hogy adva van egy csemete, akit gyakorlatilag agyonnyom az apuka árnyéka. Az ok érthető. A kedves papa olykor értelmetlen és kiszámíthatatlan dührohamokkal kísért szigorú nevelésben részesült. […]