Mert, hogy fél, az nem kétséges. Elsőbben is, Gyurcsány Ferenctől. Orbán mind jellemben, mind termetben nem képes elviselni a vereséget, így bosszút esküdött. Több módon akart fogást találni ellenfelén, de ez idáig nem sikerült neki, így maradt számára a vérgőzös fenyegetőzés, pedig az a félelem jele. Sebaj. Majd megtalálja a módját, akad elég darabontja, aki segít neki. Még filmet is csináltatott róla, Balog páter beruházásában. Kérdés, hol fogják vetíteni, és hányan nézik meg? Vagy ingyé lesz a jegy? De addig is: Ki az? Mi az? Vagy úgy! Fordulj be, és aludj, Uram, Viktor király, Gyurcsány az, majd odébb áll, Ő […]

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Bilbaóban, beszédet tartott a „Katolikusok a közéletben” elnevezésű konferencián, Keresztény válasz az Európa előtt álló kihívásokra címmel. Nem kétséges, ő a legalkalmasabb arra, hogy reformátusként ezen a konferencián igét hirdessen a katolikusoknak, hiszen tulajdonképpen ő a leendő Egyesült Nemzeti Monoteista Egyház első főpapja, melynek megalapításának bejelentésétől szerintem csak napok választanak el bennünket, s mely joggal tarthat majd igényt arra, hogy államvallásként magukévá tegyék az emberek, olyan vehemenciával, mint Jancsi a Julcsát. Erdő Pétert a frász törte ki, mikor végighallgatta az orbáni „Európai bőr” enciklikát, nem elég, hogy nem lett pápa, nem elég, hogy nem került be […]

A magyar kormány nemzetpolitikájának egyik legmeghökkentőbb programja a Körösi Csoma Ösztöndíj, amelynek keretében 47 fiatalt küldenek öt-hat hónapos időtartamra a diaszpóra magyarságához, hogy „minél jobban megismerjék a diaszpórában élők hétköznapjait”. A programra mintegy 480 millió forint költ a kormány! (A pályázati felhívás itt olvasható) Akik esetleg nem tudnák, a magyar kormány szerint az Észak-Amerikában élő magyar származású polgárok a magyar „nemzettest” tagjai, és a diaszpórában élnek. Én személyesen furcsának találom ezt, hiszen a magyar származású amerikaiak és kanadaiak döntő többsége sok évtizede, gyakran generációk óta Észak-Amerikában él. Udvariatlan minket „diaszpórának” nevezni. Az ösztöndíjasok feladata többek között a magyar identitás erősítése, […]

Aránylag ritkán válaszolok máshol megjelent blog bejegyzésekre, vagy cikkekre, de a Véleményvezér blog higgadt, mértéktartó írásait nem csak tisztelem, hanem egyenesen szimpatikus számomra ahogyan általában józanul és konzervatív-liberális szemszögből közelítenek meg egy-egy kérdést, híranyagot, vagy vitát. A minap megjelent „A Fidesszel nem az a baj, hogy antiszemita,” című bejegyzésben azonban lényegében a Jobbikra hárítják az antiszemitizmus vádját és jelzik, hogy egyedül ez a párt jelent bármilyen valós veszélyt a magyar zsidóság számára, ugyanakkor hozzáteszik: „a ‘Magyar Gárda=Fidesz’ és hasonló tendenciózus csúsztatások óriási karriert futottak be.” A Fidesz nyilvánvalóan nem egyenlő a Magyar Gárdával. És persze a Jobbikkal sem. Az egyik különbség köztük […]

Haladok befelé a Fóti úton a reggeli csúcsban, és Budapest határától kezdődően már rám is reccsennek az állam vizuális harsonái, óriás plakáton hirdetve, hogyaszongya: Magyarország jobban teljesít! Most tekintsünk el attól, hogy a rosseb se kérdezte, és egyenlőre ne foglalkozzunk az államilag oda hazudott bizonyítékokkal, hanem foglalkozzunk az alapkérdéssel: minél jobban? A Vasedénynél? Mert az valahogy kimaradt a lényegből. Ők azt sulykolják: jobban teljesít. Te meg, ha elhiszed, megérdemled a sorsodat. Persze, lehet emúttnyócévezni, mert állítólag annál jobban teljesít, habár a Fiúk semmi ilyesmit nem vettek tervbe, ráadásul – nagyon helyesen – be sem ígértek. Csak hát, az ilyen bizonykodás […]

Kétségbeesetten nézzük a közepet. Kétharmados közép, ha nem több. Magukat gójnak hívó motorosok kiáltanak: Adj gázt! Mellettük csíkos kitűzős pincérek, és világháborús katonai egyenruhába öltözött civilek ijesztgetnek cigánygyerekeket. Mindent megtesznek, hogy a katonai zubbonyokról lemossák azt a becsületet, ami még imitt-amott rajt maradt. A távolban valamilyen világszövetséget látunk, sámándobbal jár körbe, vitatkozik, jobbról esetleg, balról kell-e kerülni, aztán csak kereng. Felettük, a világ közepére húzott Pilisen ásogató csoport munka közben szívcsakráról, meg Szíriuszról beszél. Kezükben, lángoló pallósként ékírás lobog. A pilisi völgyben, erős alkatú ember, egy örökmozgóval kétharmadot betonoz. Civilek itt és ott. Hol békét menetelnek, hol savat öntenének szélsőséges […]

Régen volt az már, annak vagy cirka 23 éve. Egy ambíciókkal teli bátor politikusjelölt, nevezetesen az ifjú Orbán Viktor, – új seprő jól seper – a kádári diktatúrára utalva azt nyilatkozta: ő egy olyan országban szeretne élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi. Aztán pár évvel ezelőtt a vörös iszapkatasztrófa felelőseire utalva már odáig jutottunk, hogy egyik párttársa, nevezetesen Kövér László Házelnök úr a törvényről már ekként vélekedett: „mi egy olyan országban akarunk élni, ahol a törvény nemcsak a Gyurcsányt és a Kókát védi”. Mindezen gondolatok csupán azért jutottak eszembe, mert az elmúlt hetek magyar politikai eseményeit szemlélve, […]

Senkit ne tévesszen meg a cim. Nem valami hatalmas korszakalkotó esemény történt ekkor. Egy és más történt abban az évben, de azt máshol jegyzik. Egy évvel vagyunk a rendszerváltás után. Még állnak a határok ugyan, de határozottan érezhető némi „enyhülés”. Minket, pontosabban kis családomat is érint a dolog, noha már hosszú évek óta nem élünk Magyarországon. Feleségem édesanyja él már csak ottan, akinek „hála”, vándorbatyut kanyarítottunk ismét a nyakunkba, hosszas pihenő után, és áttelepültünk ismét az öreg kontinensre. Nem gondoltuk akkor még komolyan, hogy hasonlóan mint 56-ban, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó orosz csapatok sorsára jutunk, és leragadunk Ausztriában, egy alig […]

Megnyugodhatunk elvtársak, végre minden a régi, megszabadultunk a demokratikus jogállam minden nyűgjétől és nyomorától. Már nincsenek független intézményeink, minden a központból, a Párt utasításai alapján történik. Minden fontos pozícióban a jóelvtársak ücsörögnek, nekik csak végrehajtó szerepük van, az, amit a központból megkapnak. Már a Nemzeti Bank is elbukott, mint független intézmény, azt is átvette Huba elvtárs, és két hét alatt már el is költötte a devizatartalékunk 10%-át, 3milliárd eurót. És persze kirugdosta azonnal a szakembereket. A magyar gazdaságból csodát csinált, egy tündérmesét, mely triplabóvlit, recessziót, és Európa legmagasabb inflációját jelenti számunkra, no meg a beruházások mélyrepülését. De e jobbkéz tulajdonosa, […]

Vannak bizonyos hasonlóságok. Sztálin egyszemélyi döntnök volt, polihisztor, bár csak egyszerű grúz ragyás arcú cipészfi volt. Orbán egyszemélyi döntnök, polihisztor, egy vidéki disznónevelő fia. Mindkettő a saját erejéből lett azzá, amivé, igaz, hogy előtte egy kicsit sepregetett az csúcsra vezető úton. Sztálin indított koncepciós pereket. Emlékszünk? Zsdanovot, Scserbakovot – szerinte – professzorok, akadémikusok mérgezték meg, vállat a vállhoz vetve. Akkor ezt úgy hívták: az orvosok pere. Orbánnál indult egy Sukoró-per. A többire még nincsenek eléggé felkészülve. Eléggé figyelemre méltó, hogy a fideszes vádaknak nem csak házmesterek, félig részeg és félig írástudatlan lumpenek, villamosvezetők és cipőfelsőrész készítők ültek fel, hanem értelmiségiek […]

Eltűnődtem a minap, létezik e egyáltalán ma magyar jobboldal, vagy valami más az, ami ezt a politikai oldalt pótolja Magyarországon. Érdekes kérdés, nehéz rá válaszolni. Merthogy szélsőjobb van, az kétségtelen, néha még be is öltöznek pincérnek vagy kéményseprőnek, hogy meg ne feledkezzünk róluk, de tőlük balfelé csak egy nagy, felismerhetetlen állagú, minőségű és anyagú massza található, mindenféle zavaros, nacionalista és egyéb hazafias szólamokkal. jelszavakkal. A magyar politikai paletta kétosztatú, a másik oldalon állnak mindenféle liberálisok, aztán a szocialisták, majd mostanában felbukkantak mindenféle, magukat civilként identifikáló képződmények, akik arról nevezetesek, hogy olyan pártot szeretnének létrehozni, mely a pártok ellen harcol. Ez […]

Történt minapában, hogy érezhetően lelassult a net.-em. Nosza a legjobb barátomhoz fordultam! Az első találat a GTS Datanet Speed Test. Rákatt, indítás, 12,84/3,3 ! Klassz! 60/5-ös csomagra vagyok előfizetve, ahol a garantált sebesség 20/1,5. Nosza egy másik mérés egy másik „cégtől”! Az eredmény 13,3/4,01. Alakul ez kérem! Még egy próba mérés egy harmadiktól és láss csodát 28,7/3,9! Nebassz! Minél többet mérem, annál magasabb? Akkor ugorjunk neki utoljára a negyediknek! Bár ne tettem volna! Már a neve sem akármi: Speed Test Europa! Csili-vili dizájnos kezdőlap, igazi mestermunka! ITT látható. És most jött a meglepetés! A magyar zászlóra vittem a kurzort! Mijjafasz […]

A Nemzet Agya, a Kárpát-medence Géniusza már megint világot rengetett. Mármint azzal a kijelentésével, miszerint az ország fellendülésének eszközeként a mezőgazdaságot nevezte meg. Mert hát, kedves barátaim, minden ellenkező híresztelés ellenére mi, biza, agrárország vagyunk, mondá. Nagy ész! Ha már iparunk nincs, sok minden más lehetőség nem is maradt… Ezen érdemes elmorfondírozgatni ekkicsit. Oly annyira agrárország vagyunk, hogy a valamikor jól működő mezőgazdaságunkat, a tsz-eket, gépállomásokat gondosan szétverték. Szőlleinket, gyümölcsöseinket állami támogatással kiirtották. Ha valaki génkezelt – nem ördögtől való ez, a nagyobb terméshozam érdekében találták ki, csak hát, Bábolna, ugyebár… – kukoricát termeszt, jól lebüntetik a sárga altalajig, és, […]

Fantáziálnék? Talán igen, talán nem… – Jó napot kívánok, határátlépő ellenőrzés! Kérem az okmányokat előkészíteni, átadni! – No, lássuk csak. Neve? – Na igen, én is látom, hogy ide van írva, de azért magától is akartam hallani. Mert ki tudja manapság? Szóval, Rabinovic Ignác. – Jóvanna, én is látom, cézével írja. Lényegtelen. Ez már eleve gyanús. Mondhatnám, nagyon gyanússss! Aztán meg ez a keresztnév. Hogy becézik magát, tán csak nem nácinak? Hehehe, jó, mi? Náci… – Szóval, cézével írjuk a nevünket, és nácinak becéztetjük magunkat! Ejnye, ejnye. Ez elgondolkodtató…Álcázzuk magunkat, álcázzuk? – Mi az, hogy ez nem tartozik az ellenőrzés […]

Gyula már az iskolában sem az a lelkes szorgalmas ember benyomását keltette mint társai. Az alsóbb osztályokban ez még nem volt észrevehető, de ahogy emelték a szintet, és valamivel többet kellett foglakoznia mint amennyire a szorgalmából és kedvéből kitelt. Mikor belépett az úttörő mozgalomba valami megváltozott benne ami aztán később tudatosult is benne. Rájött, hogy a munka „mimelésével” sokat ellehet érni. A tanulmányai alapján szinte semmire sem lett volna alkalmas, de mivel hamar megválasztották vezetőnek, és már akkor jól eltudta adni magát, eltekintettek attól a ténytől, hogy lusta, nem nagyon érdekli semmi sem, ami tanuást vagy szorgalmat igényelt volna. A […]