Az alábbi írásom a Galamus-Csoport honlapján jelent meg ma reggel. Morag Gunn nevelőapja, Christi kisvárosi kukás, aki nyomdafestéket nem tűrő jelzőket aggaszt az őt lenéző és megvető kanadai préritelepülés öntelt elitjeire. Egyik nap – enyhén ittas állapotban – Christi kiviszi magával a maniwakai szemétdobra a nyolcéves kislányt, hogy büszkén bemutathassa neki munkahelyét. „Szemetükről ismerheted meg őket igazán! Felmenőimre esküszöm – édes kislányom! – hogy a rohadt, átkozott, istenverte szemetükön keresztül kapsz róluk krisztusian tiszta képet” – üvöltötte Christi a kislánynak, aki sápadtan nézte, ahogy jobb módú osztálytársai a hátuk mögött gúnyolták a kukázó nagybácsit.

Tüntetést tart a Jewish Defence League of Canada Stéphane Gendron, a Québec-tartománybeli Huntingdon település polgármestere ellen, aki a napokban azt találta mondani, hogy Izrael nem érdemli meg, hogy létezzen. Meir Weinstein, a tiltakozó szervezet vezetője arra szólította fel a hungtingdoni polgármestert, hogy azonnal mondjon le posztjáról. Gendron nem csak polgármester, hanem egyben a Face a Face című francia nyelvű tévé program műsorvezetője. Az műsor adásaiban többször kifejtette Izraellel kapcsolatos véleményeit. Gendron szerint „kár, hogy még eddig nem esett szét Izrael, mivel nem érdemli meg, hogy létezzen.” Nem először tesz botrányos, antiszemita kijelentéseket Gendron. Egy korábbi tévé műsorban azt állította, hogy a zsidók „ellenszenvet” éreznek […]

„S ha lesz valamikor öt perc, politikai öt perc Magyarországon, amikor egy formálódó időszakban szükség lesz olyan emberre, aki kommunistával és népivel egyaránt szót tud érteni, és akinek a lapja tiszta, ha kellek, én ott leszek, ha nem kellek, akkor nem”–mondta Göncz Árpád 1985 február 14-én egy Hegedűs B. Andrással készült interjúban. Akkor még bizonyára ő sem tudhatta, hogy milyen hírtelen omlik le kelet-Európában a vasfüggöny és hogy milyen központi szerepet játszhat néhány éven belül liberális politikusként és a III. Harmadik Köztársaság államfőjeként. Göncz Árpád, a demokratikus Magyarország leghosszabb ideig regnáló köztársasági elnöke (1990-2000) február 10-én lesz 90 éves és tiszteletére tudományos konferenciát […]

2012 májusában a Magyar Posta és a Svéd Posta közös bélyegkibocsátást tervez Raoul Wallenberg születésének centenáriuma tiszteletére – tudta meg a Kanadai Magyar Hírlap Péterffy Gábor, a Magyar Posta Zrt filatéliai igazgatójától.

Kopácsi Judith dolgozata a második komolyabb tényfeltáró esszé, melyet e héten közlük a KMH-ban Raoul Wallenberg svéd diplomatáról. Wallenberg bátorsága és emberisége a Vészkorszak idején a magyar történelem egyik kimagasló szereplőjévé emelte.  Idén lenne száz éves a magyar zsidók megmentéséért ismertté vált néhai diplomata. – A szerk.

Bencsik András, a szombati  Békemenet nevű fideszes tüntetés szervezője írta a lenti cikket 1986-ban – a Népszabadság pártrovatába – a szovjet-magyar barátságról és a magyar ifjúság internacionalista nevelésének fontosságáról. Bencsik is a Fidesz igencsak népes egykori kommunisták táborához tartozik. Szombaton azt hírdette, hogy Magyarország nem lesz gyarmat. 1986-ban a szovjet gyarmatosítók egyik leghangosabb támogatója volt.

Mire a Széles-féle Magyar Hírlap szerkesztőségében elrakják a „nem leszünk gyarmat” felíratú transzparenseket és mire Pintér Sándor belügyminisztériuma kiheveri másnaposságát, Orbán Viktor kormánya azon töprenghet, hogy miként kommunikálja a párt keménymagjának azt, hogy mégis beadja derekát az IMF-nek és az EU-nak, mégis következik egy rendkívül kinos, csúfos fordulat a kormány gazdaságpolitikájában, könnyen repülhet ami még maradt a jobboldalon szent-tehénként kezelt egy kulcsos adóból és bizony jönni fognak a megszorítások. Mint ahogy azt a Szonda Ipsos a múlt héten jelezte, a magyar lakosság 80 százaléka elégedetlen az Orbán-kabinettel és valószínű ők voltak azok, akik – a békemenet résztvevőinek nagy felháborodására – „elsötétítették az ablakokat” az Andrássy úton. „Legalább gyertyát rakhatnának […]

Utoljára 2004 júliusában vacsoráztam a Horn of Africa nevű etiópiai étteremben és akkor megfogadtam, hogy egy ideig inkább mellőzőm a kedves, ámde picit lepukkant helyi vendéglőt. De azóta sok víz folyt le a Dunán – vagy mondjuk az Outaouais folyón – és úgy döntöttem, hogy talán éppen az etiópai konyha hozhat némi napsütést egy hideg, jeges ottawai téli délutánba.

Sokkal jobb tüntetéseken hazugságokat ordibálni a mikrofonba, mint megdögleni egy polgárháborúban. Ez az én jó tanácsom maguknak–üzente Bayer Zsolt január 4-én – Széles Gábor Magyar Hírlapján keresztül – a demokratikus ellenzéknek. Ilyen előzmények után megkönnyebülve deklarálhatjuk: a két hete még polgárháborúval és halállal fenyegetőző Bayer Zsolt által szervezett Békemenet valóban békésnek bizonyult. Kétségkívül rengetegen vonultak az Andrássy úton Orbán Viktor miniszterelnök mellett. A Belügyminisztérium szerint – mely tőle teljesen szokatlan módon alig titkolta örömét egy óriási utcai megmozdulás kapcsán – akár 400 ezren is lehettek a kormánypárti erődemonstráción.

Összesen 122 kanadai magyar fideszes üzente a Budapesten tüntető kormánypárti elvbarátainak, hogy lélekben mindenképpen velük vannak és némán imádkoznak a magyarországi „nemzetmentő és nemzetféltő” kormányért. A felhívást Dancs Rózsa, a torontói Kalejdoszkóp Hagyományörző Klub küldte szét torontói, ottawai és montreáli körökben, ahol 122-en írták alá. A levélből kiderül, hogy a fideszes kanadai magyarok úgy érzik, hogy Magyarország „immár mindannyiunk hazája, különösen amióta megszületett az új alkotmány.”

A Fideszhez köthető nyomtatott sajtótermékek közül a Heti Válasz a leginkább mérsékelt orgánum. Általában távolságot tart a budapesti Magyar Hírlap publicisztikáinak erőszakos, verőlegény stílusától és a Magyar Nemzet sértődött, önérzelmú és frusztrált nacionalizmusától. Mégis egy egészen rémes cikk jelent meg a mai nap folyamán Stumpf András harminc éves közíró tollából, aki azt gondolhatta, hogy szellemesnek szánt írásán keresztül nyújt választ egy, az Amerikai Népszavában megjelent publicisztikára. De Stumpf írása inkább ízléstelen és goromba, mintsem szellemes.

1967 Júniusában, amikor a Nasszer féle Akabai válság kitörése után megindult az izraeli háború, Nasszer nagyhangú kijelentése alapján; hogy a tengerbe szorít minden zsidót, már eleve hatalmas viták indultak meg (Magyarországon). Mindenki erről beszélt az utcán, villamoson, a legkülönbözőbb előjellel.

Erősen antiszemita ízű szerkesztői véleményt publikáltak a South Asian Link című vancouveri lapban, melyben rákos daganathoz hasonlították a cionizmust. Sawraj Singh, egy washingtoni sebész, illetve a Washington State Network for Human Rights nevű szervezet elnöke írta a botrányos hangvételű cikket az indiai-kanadai közösségi lap számára. Publicisztikájában Sawraj Singh elmondja, hogy három átok mérgezi az egész világot, nevezetesen: a kapitalizmus, a rasszizmus és a cionizmus. Továbbá Singh szerint első sorban az Egyesült Államok „mérgezi” a világot e három „rákos daganattal.”

Mark Carney, a kanadai központi bank (Bank of Canada) kormányzója szerint tíz milliárd dollárba kerül Kanadának az euró-övezet gazdasági válsága. Bár az Európai Unióban zajló gazdasági bizonytalaság valószínű nem húzza keresztül teljes egészében Kanada kilábalását, a tőzsdei labilitás és a nemzetközi hitel hiány révén mindenképpen érezni fogjuk a tengerentúli krízis hatását. Carney szerint a közelgő európai megszorítások által erősített gazdasági visszaesést csak azzal lehet tompítani, ha növekszik a világ igénye az európai export termékekre. A Bank of Canada Monetary Policy Report című kiadványában úgy látja, hogy 2012 vége felé javulhatnak az eurózóna gazdasági kilátásai.

A börtönben egy-egy kampányfeladatra aránylag rendszeresen kiszállt néhány ÁVH-s tiszt, hogy jegyzőkönyvi vallomásokat vegyenek fel a raboktól. 1959 végén az orvosokat, honvéd és rendőrtiszteket hallgatták ki a Vöröskeresztes autókon becsempészett nyugati fegyverekről. Tóth, avagy Kiss ÁVH-s alezredes, (mikor melyik nevet használta) feltette nekem is a kérdést: „Milyen külföldi gyártmányú fegyvereket látott ön az ellenforradalom alatt?”