A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást. A megoldás: Kamocsay Ákos és a Hilltop Neszmély. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum „Borászportrék” találkozó sorozatának legutóbbi vendégeként nemcsak borkészítési filozófiájának lényegét osztotta meg a hallgatósággal, de betekintést engedett a sikeres életpálya titkaiba is. Megtudtuk tőle, hogy bár édesapja borfelvásárló volt, jó borok tehát mindig voltak otthon, kezdetben ő nem szerette a bort! Székesfehérváron éltek, ott […]

2017. január 22-én meghalt Torgyán József. Ma már mosolygunk rajta, és hajlamosak vagyunk azt gondolni róla, hogy ezekhez a maiakhoz képest talpig úriember volt. Egy ártatlan zsúrfiú, mert azzal a teljesítménnyel, amit ő fénykorában felmutatott, nyomába sem érhet a mai, üzemszerű lopásra szakosodott hiénáknak. Pedig, ő volt az, aki meghonosította a magyar politikai közbeszédben azt a visszatetsző, gusztustalan mentalitást, ami mára felerősödött és mindennapossá vált. Az is ő volt, aki azzal fenyegette a fővárosiakat, hogy patakvér fog folyni a pesti utcán, ha nem teljesítik a kisgazdák követeléseit. Mindez előrevetítette a később Orbán által kiteljesített Budapest-vidék ellentétet, amelyben a főváros bűnös […]

–          Teremszolga, a következőt! –          Igenis! Adjon az isten! –          Ave, cézár! Ja igen, ezt ismerem. Anagramma, azt jelenti: a vécé zárva. –          Nem éppen, ez egy köszöntés, csak még nincs itt az ideje. Ja, az más. –          Neve? Dávid, Isai fia, Betlehemből. –          Lakik? Perszehogy. –          Mi az, hogy perszehogy? Hát nem azt kérdezte, lakom-e? –          De hol, jóember? Ja, hát miért nem ezt kérdezte? Jeruzsálemben, a főtértől balra, a második pálmafánál, a páros oldalon. –          Mi az, hogy páros? Tudja, hogy mi az, 4711? Na, az páratlan. Úgy hívják, hogy házszám, Napóleon találta ki, és Kölnben alkalmazták először. –          Kérem, ne térjen el a tárgytól! Miért, volt már […]

Nem mindennapi bemutató lesz február 8-án a budapesti József Attila Színházban. Bereményi Géza 1988-ban készült filmjéből, az Eldorádóból született új színdarab. A feladat nagyságának érzékeltetésére elég annyi, hogy a filmet a Magyar Művészeti Akadémia tagjai 2012-ben beválasztották a legjobb 53 magyar film közé! Az alkotók, hűen a film eredeti környezetéhez a Teleki-téri piacot választották az előadás és a szereplők bemutatására. A darab írója, Bereményi Géza, (képünkön középen) elöljáróban leszögezte, ez nem a film forgatókönyvének, hanem a témának színpadi változata; a Teleki-téri piac, egy kereskedő és az ő családjának története. A világháború után kezdődik és az ötvenes évek első felében fejeződik […]

Hajjaj! Parazsat gyűjtök a fejemre – de nem először. Kering Magyarországon egy népszavazási kezdeményezés négy kérdéssel – és egyik kérdéssel se értek egyet. A magyarországi nyugdíjrendszerről lenne szó. De olyan kérdésekkel, amik felérnek a 2008-as, hátsó szándékkal elkövetett „szociális népszavazás” hamisságával a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról. Nézzük sorban. (A megszólított alany nyilvánvalóan a jelenlegi kormány.) „Hozza létre az Idősek Jogainak Biztosa intézményét;” Erről nekem Murphy törvénye jut eszembe, miszerint – ha nem tudsz, vagy nem akarsz megoldani egy problémát, hozzál létre egy testületet. Arról nem is beszélve, sokféle idősügyi szervezet működik – a kormány mellett az Idősügyi […]

Ólommérgezéstől bénult -rokkantsága előtt nyomdász- nagyapámra gondoltam, aki anno, amikor hírét vette a bécsi eutanáziaközpontnak, rettegett, hogy mint keze-lába béna osztrák (akkor éppen német) állampolgárt, elviszik megölni. Egy magyar kisvárosban élt, kérte és rövidesen kapta a magyar állampolgárságot. Egyébként magyar volt csak Ausztriában született. Dédanyám osztrák búzaföldön, marokszedőként dolgozott, amikor munka közben, a mezőn megszülte Őt. Éva arról beszélt, hogy a súlyosan beteg embereket nem szabadna életben tartani. Nem kellene Őket bántani, de hagyni kellene őket meghalni. Erről jutott eszembe nagyapám, meg az eutanázia központ, Évának a meghalni hagyás pedig a koldusról, akit ma hajléktalannak hívunk, és talán az is. […]

Ne lepődjön meg senki, aki a cím olvastán egy szót sem ért! Bár bizonyára vannak, akik értik, de errefelé nincsenek túl sokan. Pedig egyszerű. A négy szó jelentése: 1 – 2 – 3 – 4 – csakhogy törökül! Az ok pedig, hogy erről szó esik, egy érdekes új tanfolyam, a Budapesti Török Kulturális Intézet, a Yunus Emre Enstitüsü szervezésében. Január 20-án hagyományos török íjásztanfolyam kezdődik az Intézetben – már nem is először – és a címben olvasható négy szó az íjászok vezényszava. Ezt a négy szót mondják, amikor felemelik, megfeszítik, célra tartják az íjat, majd kilövik a nyilat. Hogy ez […]

Rajongóim ugyanis – mivel az általam felhozottakkal szemben gyakorlatilag nem igazán tudnak bármit is szembe állítani, hát érvek helyett személyemmel foglalkoznak, leginkább orbán-fóbiával vádolnak, ezzel le is tudják az egészet. Nos, nézzük, mi is az a fóbia (nem összetévesztendő az iszonynyal). „A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.” Esetemben, ugyebár, népünk nagy vezéréről, Orbán Viktor Mihályról lenne szó. Vegyük szépen sorba a tüneteket. A viszolygásom O.V.M-től korántsem indokolatlan. Orbán esetében viszolyogtató a magatartása, a cselekedetei, a megjelenése láttán undor fog el – különösen, […]

2020. január 7-én az osztrák szövetségi elnök, Alexander Van der Bellen, hivatalba iktatta Ausztria új kormányát. Megint Sebastian Kurz lett a kancellár és a Néppárt (ÖVP) Zöldekkel (Die Grünen) alkotott koalíciója ott folytathatja, ahol az ÖVP-FPÖ kormány májusban, az Ibiza-botrány után, abbahagyta. Májustól idáig átmeneti, szakértői kormánya volt az országnak. A Zöldek (Die Grünen) rendkívül jól szerepeltek a választásokon, a kormányba kerülésért viszont szinte minden baloldali tartalmat töröltek politikájukból. Mindezt avval magyarázzák, hogy a klímavédelem elsődleges, ők erre fognak koncentrálni, a menekültügyi kérdésekben döntsön az ÖVP. A háromszáz oldalas programban, ami lényegében az ÖVP-FPÖ politika folytatása, központi téma a migráció […]

A miniszterelnöknek nevezett magyarországi entitás az év első kormányinfónak is nevezett észosztásán kifejtette, hogy a bírósági döntések alapvetően nem kötelezik semmire. Tulajdonképpen ezzel az erővel azt is bejelenthette volna, hogy innentől telibe szarja a demokrácia látszatának a fenntartását is. Ami, mint az az utcákon látszik, teljesen megfelel a társadalomnak. Miközben néhányan jól eldobják a sulykot a ló túloldalára. Az utcákon egyébként azért látszik, mert láthatóan sem spontán tüntetések nem szerveződtek, sem az ellenzék nem vonult ki az utcára. De a bírói kar sem. A társadalom többsége, ellenzékiségtől a szélsőjobbig, tehát láthatóan beárazta a saját szerepét. Valahova a latrinapucoló és vezérsegg-nyaló […]

Kicsit unom, meg nagyon nem értem azt a habverést, ami annak szól, hogy a mai magyarországi kormányfő – kilenc év után először! – betartotta a 2013-ban hozott, a tájékoztatási kötelezettségről szóló törvényt. Miközben folyamatosan sérti az országgyűlési törvényt, amikor a képviselői kérdésekre olyasmikkel válaszol, hogy nem ért a női ügyekhez, az üzlethez stb. (A Boldog Karácsonyt! tartalmú válaszokról ő is, társai is október óta érthető módon leszoktak.) De nézzük, mivel is „ajándékozta meg” az összesereglett sajtósokat. Természetesen nem lehettem ott, hiszen nem vagyok hivatásos újságíró. Így csak a tudósításokból értesülhettem, mi zajlott a kérdés-felelet szakaszban. Igyekszem azonban elkerülni a félinformációkból […]

„…De ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném, az hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben ezért a pénzért én nem tudom, hány órát, hány napot, vagy évet kell dolgoznom.” Így kommentálta Orbán Viktor a Debreceni Ítélőtábla tavaly szeptemberi jogerős döntését, miszerint a gyöngyöspatai általános iskolában a szegregált (elkülönített) oktatás gyakorlata sértette a roma diákok jogait, akiknek ezért évenkénti és személyenkénti bontásban, összesen mintegy százmillió forint kártérítést kell fizetni. Bár Magyarország jelenlegi miniszterelnöke soha nem dolgozott jogászként, mégiscsak jogvégzett embernek mondható, így, […]

Kant óta tudjuk, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ez a bölcs és örökérvényű gondolat most speciel Németh Szilárdról jutott az eszünkbe, aki a Facebook-oldalán tette közkinccsé az itt látható fotót, amelyen a róla mintázott sótartó is látható. „Csendélet 2020 – Áfonyás-gombás marhapofa juhtúrós galuskával és ellenzéki sótartóval.” Ezt a találó szöveget írta a képhez a Fidesz alelnöke, aki mindemellett parlamenti államtitkár és a birkózó szövetségnek is vezetője. Mi meg nem tehetünk mást, minthogy dicsérjük az ízlését. Érdek nélkül természetesen. Merthogy fikázhatnánk is Németh urat, írhatnánk róla azt is, hogy tényleg olyan feje van, mint egy sótartónak. Németh Szilárd, […]

„Nem dolgozunk velük, nem léphetnek be, mert csak a vizünket isszák és az időnket pazaroljuk rájuk”. Kubatov Gábor, az FTC elnöke ilyen emelkedett stílusban beszélt azokról az újságírókról, akik – szerinte – rosszakat írnak a Fradiról. Kubatov, aki egyúttal a Világegyetem Legdemokratikusabb Pártjának, a Fidesznek is alelnöke, közölte: az említett újságírókat kitiltják, mert nélkülük is megvannak. Mielőtt elmélyülnénk e nemes gondolat taglalásába, emlékeztetnénk az olvasót Orbán Viktor egy mondatára: „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”. Strasbourgban mondta ezt Orbán, 2018 szeptemberében, a Sargentini-jelentés vitájában. Orbán ugyanannak a pártnak az elnöke, amelyben Kubatov Gábor […]

Azt tartja a mondás: a stílus maga az ember. Nos, Karinthy ezt elég erősen cáfolja Így irtok ti c. szösszenetében Ady Endrétől Oscar Wilde-ig kötetbe foglalva karikírozta ki bel- és külhoni íróinkat. Ennyi féle ember lett volna? Aligha. De felettébb zseni volt. Manapság az ilyet parafrázisnak (egy mű újraalkotása más stílusban, eszközökkel úgy, hogy a tartalom hasonló maradjon), tehetségtelenek és csinált államfők esetében plágiumnak hívják. Jómagam Karinthynak a cipőfűzőjét sem köthetném meg – habár nem ártott volna neki ez az apró segítség, tán tovább élt és alkotott volna – ám ennek ellenére én is írtam R. Chandler, J. Heller, Bradbury, […]