Az irás első része – a damaszkuszi útig – 2015-ben készült. 25 perc múlva beköszönt október 23-a. Pár óra múlva feszes ünneplőbe bújva magasztos beszédek hangzanak majd el, lobogó zászlók alatt, és a meterológusok szerint derűs napfényben arról, mi is történt 59 évvel ezelőtt Magyarországon. Pár hete elhunyt köztársasági elnökünk egyszer azt mondta: annyi ’56 van, ahány ember akkor élt e hazában. Nagyon igaz. Már éltem, bár csak 9 éves gyerekként. Délben kikísértük Anyut a csepeli HÉV-hez, aki állandó délutános műszakba járt az almaválogatóba – ez ugyanis műszakpótlékkal járt, és nem mellesleg lehetővé tette, hogy délben ebéddel várjon minket az […]

Az ötvenes évek eleje. 6 éves vagyok, vagy hét (megnéztem 1953 november 25. tehát hat meg egy kicsi) az első csend. Valahova megyünk, jó lenne, de már nem fogom anyám kezét „naffiú” vagyok. Az ablakok nyitva. Gól! Kiált Szepesi, és hangja nem megtöri, hanem fokozza a csendet, ahogy az ablakok előtt álló, buszt lovaskocsit magára hagyó sofőr, jeges és seprűjére támaszkodó utcaseprő drukkja is. Csend van, amilyen a madárfüttyel, szellő suttogással ékesített erdei csend, csak góllal fűszerezve. 6:3 Aztán a másik, a második csend 1956 november vége, inkább december eleje. Még nem kell nagykabát, de a gallér feltűrve és a […]

Különrajzról mentünk haza. Hárman. A Kálvin térnél szálltunk föl a villamosra, de már a Múzeumkertnél majdnem le is szálltunk. A múzeum lépcsõjén nagy csapat fiatal. Énekelnek. Egyikünk bizonytalanul rebegi, otthon aggódni fognak. Így hát, jólnevelt kiskamaszok, mégse szállunk le. Másnap reggel a rádió végtelen zenéjére apám kijelenti, hogy ma nem mehetek iskolába, és anyu se, dolgozni. Õ azért elment, maszek mûhely nem állhat le. De mit fognak szólni a tanárok? A következõ napokban jószerivel semmit se csinálunk. Zárt kapu mögött csak a házban lakó barátnõimmel játszhatok. Föléltük a Hunyadi-piaci tejesasszonynak összegyûjtött száraz kenyeret, a télire eltett sós daráltpaprika krémet, befõtteket, […]

A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása, a 20. századi brit festészet egyik rendkívül meghatározó, összefoglalóan Londoni Iskolának nevezett vonulatát ismerteti meg a magyar közönséggel. Francis Bacon, Lucián Freud és a Londoni Iskola festészetéből első ízben láthatunk rendkívül gazdag, az egyes művészeket főművekkel reprezentáló válogatást. A 2019. január 13-ig látogatható tárlat a londoni Tate Britainnel együttműködésben valósult meg. A tárlat a Londoni Iskola művészetének első magyarországi bemutatója, amely az irányzat legismertebb alkotói mellett a 20. század második felének londoni művészeti színterén kibontakozó művészi párbeszédeket is vizsgálja. A közel kilencven képet bemutató kiállítás Francis Bacon, Lucián Freud mellett a Londoni Iskola olyan […]

Interjút adott Szersén Gyula színművész az origo.hu kormányportálnak. A beszélgetést Sztankay Ádám jegyzi. Az megbocsátható, hogy rögtön az első mondatban a színész negyven évtizedes pályáját méltatja: minden szerkesztőségben előfordul ilyen elírás. Aztán a most 78 éves színész beszél életéről is, gyerekkoráról, iskoláiról. Persze szó kerül az 56-os eseményekről is, amikor ő gimnazista volt: „..mi többször kooperáltunk a szomszédos II. Rákóczi Ferenc katonai középiskolával, akik a forradalom alatt átálltak a Kilián György vezette felkelőkhöz.” Akik között nyilván ott volt Kulich Gyula, Pataki István, Fürst Sándor, Zalka Máté – és persze Ságvári Endre is. Olyan van, hogy a nyilatkozó rosszul mond valamit, […]

A jelek, és hírek, pontosabban egyes, irodalmárságot nyomokban tartalmazó, írnokok munkássága alapján immár Ady Endrét is utolérte a kultúrharc. Vastag Andrea még szerdán megjelent publikációja alapján, amelynek kritikáját a HVG.hu közölte. Azzal, hogy a Magyar Idők szerzője szerint Ady egy, a baloldal által megvásárolt ember. A vásárlás a cím sugalmazása alapján kilóra, és készpénzen zajlott volna. Nem voltam ott a tranzakciónál, és gyanítom: Vastag Andrea sem. A hölgy kiakadását azonban lehet, hogy nem is ez okozta, hanem az, hogy egy háború kapcsán olyan embert, jelesül valami Ady Endrét merészeltek emlegetni, aki elítélte az emberirtást. Ellentétben azokkal, akik annyira jó költők […]

Egy svájci falucska kolostorának régi lakójához, a titokzatos, meggyötört, de megtörhetetlen asszonyhoz látogató érkezik: egy fiatal rebellis lány. A Habsburg dinasztiáról írja szakdolgozatát, és azért jött ebbe az eldugott faluba, mert itt él a leghitelesebb ember, akitől mindent megtudhat: Zita asszony, az utolsó magyar királyné. Aki egyébként a nagyanyja… Múlt és jelen, hagyomány és változás, két – szinte végletekig eltérő – világnézet ütközik meg, hogy végül valami egészen különös kapcsolat szülessen a két nő között. Jöjjenek velünk egy elképesztően izgalmas, időn és tereken átívelő utazásra. Nem tart sokáig. Mindössze száz év – hetvenhét percben. Rendező: SZEREDNYEY BÉLA Érdemes művész, Jászai […]

Felelni fogsz te is, mert megfeleltél nekik kétharmados kéjjel osztottad a kokit Elloptad a jövőt, elüldöztél sok menőt cinikusan nézted, hogy a múlt visszanőtt Toltad a szekeret, tapsoltál felállva tapostál lefelé, felfelé gazsulálva Térden csúszva másztál, aranyat találtál ájtatosan néztél, s még csak nem is hánytál Átvetted a díjat, mert az neked már járt megdolgoztál érte, megkérted az árát Mész te is a nyájjal, sodródsz csak az árral, nem bíbelődsz sokat, ha lopni kell, a zárral Megölted Radnótit, újraszülted Horthyt nem kért meg rá senki, itt valaki bűzlik Játszottad a némát, te is, te is, te is cinkos lettél te […]

Október 17-én törvényessé vált a marihuána Kanadában, de a kendermag forgalmazásához, az árakhoz és felhasználáshoz fűződő szabályok tartományonként változnak. Van ahol csak az államtól vehetik a fogyasztók a marihuánát, Kanada legnépesebb tartományában pedig most még csak az interneten vásárolható legálisan, jövő tavasztól viszont már magánkézben lévő boltokban is kapható lesz. A tartományilag szabott árak  eltérőek. Québecben 7 dollár per gramm a legolcsóbb termék, miközben New Brunswick-ban 8 és 16 dollár között mozog a törvényes marihuána. Amennyiben belföldön repül, összesen 30 gramm marihuánát vihet fel magával a gépre. Ugyanakkor különösen fontos tudni, hogy ha az Egyesült Államok felé tart, semmiképpen se […]

Akinek még bármilyen illúziója volt azirányban, hogy a jelenleg regnáló magyar kormány, egyetlen vonatkozásban is képviseli a magyar nemzet érdekeit, vagy hogy bármilyen pici szeletében is hagyná legalább a demokrácia látszatát érvényesülni, annak ma végképp el kellene vetnie az illúzióit. A lakástakarékok kinyírásáról van szó. A lakástakarék intézménye a hosszútávú öngondoskodást segítette állami eszközökkel. A 20 éve működött rendszer alaptétele volt: ha valaki évekig, de minimum 48 hónapig, hajlandó egy összeget – akárcsak ezer forintot – megtakarítani, ahhoz az állam 30%-ot hozzátesz. A támogatás mértéke persze maximalizálva volt: legutóbb évi 72 ezer forintban, ami szintén magától értetődő, hiszen az állami […]

Ilyen még nem volt: ma, bizony, Kleinheisler Lászlónak és Sallai Rolandnak az általam semmirekellőnek tartott miniszterelnökkel együtt drukkolok. A különbség abban van, hogy én a tipp-mixen és a nyugdíjamból néhány száz forintért fogadtam rájuk (illetve a magyar labdarúgó válogatott észtországi győzelmére), ő pedig személyesen és a maga jövőjéért szurkolhat nekik Tallinban, ahova repülőgép viszi. A kockázatvállalásunk egyirányú, de az sem összemérhető. Nekem ebben a hónapban ugyan nagyon is hiányozhat az esetlegesen elvesztett összeg, ő azonban a nem túl távoli jövőben hívei hadának támogatásából veszíthet mérhetetlenül sokat. Nekem nem kellett és nem kell ígérnem semmit a velem rokonszenvezőknek, és legfeljebb a […]

Bár az utazás egyik célja egy kis vidéki kikapcsolódás volt, New York vonzereje leküzdhetetlen. Sorozatunk befejező részében oda látogatunk. A négy keréken másfélórányi távolság amerikai szemmel nézve macskaugrás, semmiből sem áll tehát egy-egy egész napot eltölteni a városban, melyről tudjuk: sohasem alszik. Látnivalókban pedig nem napokra, de akár évekre is ellát bennünket, csak győzzünk válogatni! No jó, hát menjünk, de hová? Vannak persze helyek, melyeket „feltétlenül látni kell” – ilyen minden nagyvárosban akad jócskán. Minél nagyobb a város, annál több van belőlük. New York nagyon nagy város, sok ilyenje van, kénytelenek vagyunk válogatni. Segítséget is kapunk hozzá. Minden olyan helyen, […]

Ez a hét azzal kezdődött, hogy a rendőrség kiürítette Budapest egy részét, lehegesztették a csatornafedeleket, és a főváros lakossága, ha másból nem, ebből már sejtette, hogy igen szeretett és várva várt vendég érkezett Magyarországra. És valóban: megérkezett hazánkba Recep Tayyip Erdogan török elnök, aki a hivatalos tájékoztatás szerint hadiipari együttműködésről tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel. Erdogan Áder Jánossal is találkozott, vele vélhetően a környezet fontosságáról értekeztek. Mindeközben nem nagyon lehetett közlekedni Budapesten, de ezzel sem volt baj, mert a TEK a török elnök távozása után nemcsak hogy feloldotta az addigi korlátozásokat, de még meg is köszönte a lakosság együttműködését és megértését. […]

Emberek! Megszűnt a Fidesz! Mivel magyarázható mással, minthogy a miniszterelnök kénytelen volt egymagában, személyesen jelölni a budapesti főpolgármestert?! A Fiatal Demokraták Szövetségének, mint pártnak megszűnésére már huszonöt éve mutattak aggasztó jelek, amik az 1994-es választások után erősödtek föl, és mára az agónia vált teljessé. Az összes fiatal – és már nem annyira fiatal – demokratát leuralta egy elvek nélküli erőszakos egyed. Mondjuk már a párt alakulása sem volt makulátlan, hiszen a tagság feltétele volt a 35 éves életkor. Én meg néztem ki a fejemből, mint 41 éves agg, ráadásul szocialista: mi fenéért kéne engem földbe döngölni sokmillió társammal együtt? 1998 […]

Mondanám: én szóltam! Arról mindenképpen, hogy az elsőre gumicsontnak tűnő orbáni szólamok nem feltétlenül azok. Sokkal inkább egyfajta tesztelés. Nem egy esetben hatalmi demonstrációval egybekötve. Nevezetesen: minél jobban utálják, annál inkább végrehajtják. Mert a vezéri komplexus öltözőzuhanyozóban megrekedt péniszirigysége ezt kívánja. Ahogy Budapest esetében sincs másként. A nyáron röppentették fel ugyebár a nagy ötletet, hogy Budapestet helytartósággá kell alakítani. Mert mi a fenének az a nagy önállóság, hogy magának akar polgármestert választani. Az a bűnös város, ahol nem átallanak ellene szavazni a székberekedésre törekvő hatalomnak. Ráadásul a főváros igen jelentős adóbefizető. Ami alapján talán önálló városállamként is megélne. De az […]