A Fidesz nyelve

2015 április 24 3:00 de.34 hozzászólás

Hogyan lehet a szeretet és összefogás nyelvével olyan hangulatba hozni az embereket, hogy szótfogadjanak nekünk, érzéketlenné váljanak a tényekkel szemben és azt csinálják amit mi akarunk ? Ezt a kérdést vizsgálja a Kanadai Magyar Hírlap munkatársa, Dr. Göllner András két részből álló tanulmányában. Az alábbi első rész a Fidesz nyelvét elemzi. A második rész azt vizsgálja, hogyan mozgatja a nyelvét a Fidesz Kanadában (RCA Viktor: A gazdi hangja Kanadában). Szerzőnk a Fidesz nyelvének azokat az anatómiai sajátosságait, illetve titkait tárja fel, amelyekkel a kormánypárt szófogadást és politikai tőkét próbál kovácsolni magának odahaza és a nagyvilágban, és amelyek módszerét tudatosan eltitkolja a széles közvélemény elől.

Illusztráció: Jon Herr.

Illusztráció: Jon Herr.

1. Bevezető

Ha egyetemi tanulmányaimat nem a jezsuitáknál kezdem, talán sose találkoztam volna azokkal a tanításokkal, amelyek az értelem és az érzelem párbaját ecsetelik a gondolkodás mezején. Erről értekeztek már a nagy görög filozófusok, Plató és Arisztotelész, majd később, Cicero, vagy Szent Augusztin is. E párbajról írt Spinoza, Hume, és Kant alig pár száz évvel ezelőtt, a felvilágosodás korszakának hajnalán. Kant így próbált békét teremteni a felek közt: “az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek” (A tiszta ész kritikája; Budapest. Atlantisz, 2004.) A kiegyezést, amelyet végül is Kant-nak köszönhetünk, ma már a racionális gondolkodás fundamentumaként kezeljük. Egyáltalán nem véletlenül mondja a francia filozófus Michel Foucault, hogy “Ha hátat fordítunk Kant elméleti hagyatékának, minden bizonnyal az irracionalitás veszélyébe kerülünk” (Michel Foucault, “Space, Knowledge, and Power,” in Paul Rabinow, ed., The Foucault Reader, New York: Pantheon, 1984, Saját fordításom.)

Cikkem a szófogadásról szól, ami eleve egy nyelvi kérdés. Már első elemista koromban amikor szófogadatlannak nevezett az osztályfőnököm, megcsapta a fülemet ez a különleges szó. Azóta is gyakran foglalkozom vele, illetve azzal, hogy megértsem a szófogadatlan lét valóságát. Amikor egyetemista koromban, társadalomtudományokkal kezdtem foglalkozni, a szófogadás kérdése más keretek közt tárult elém. Akkor tudtam meg, hogy a kérdés már évszázadok óta foglalkoztatja a tudományos világ legnagyobbjait, őket is érdekli, hogy az emberek mért fogadnak szót politikai vezetőiknek, illetve miért lesznek szófogadatlanok. Számomra talán a legérdekesebb dolgokat e témában Max Weber, a német szociológus mondta. Azt állította, hogy az állammal szembeni szófogadás, engedelmesség azért van, mert “az állam az az egyedüli üzem (igen ennek hívta – németül Betrieb) amely egy megadható földrajzi területen belül… folytonosan fizikai kényszert alkalmaz, és fizikai kényszer alkalmazásával fenyeget.” Weber szerint a demokratikus állam abban különbözik a többiektől, hogy kényszert alkalmazó gépezetének az emberek önkéntesen szótfogadnak, legitimnek tekintik. (Lásd: Max Weber. Gazdaság és Társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1987). Amikor elkezdtem utána nézni annak, hogy mit jelent ez a legitimáció, rájöttem, hogy a legitimáció kicsikarásának irodalmával egy vidéki kisváros könyvtárát is ki lehetne bélelni. A legitim hatalomgyakorlásról nagyon sokat írt maga Weber is, majd később Anthony Downs, Klaus Offe, Heinrich Popitz, vagy Jürgen Habermas, csak hogy egy pár nevet említsek. Ezek a társadalomtudósok mind azzal a kérdéssel foglalkoznak, amely engem, első elemista korom óta foglalkoztat. Mindnyájan a szófogadást gerjesztő technikák titkait feszegetik.

Cikkem, nem a fent említett filozófusok, társadalomtudósok téziseit fogja górcső alá venni hanem olyan embereknek a nyelvét, akiktől joggal várnánk, hogy tiszteljék azokat a hagyományokat, amelyeket a felvilágosodás szellemi építészei a mai generációkra hagytak. Dolgozatomat két részre bontottam. Az első rész a Fidesz nyelvét elemzi, a második rész pedig azt vizsgálja, hogyan használja a nyelvét a Fidesz ott ahol én élek, Kanadában. Mindkét részben arra próbálok rávilágítani, hogyan keveredik az értelem és az érzelem a Fidesz kommunikációjában, hogyan használja a párt a nyelvét, hogy szótfogadjanak neki, hogy politikai tőkét kovácsoljon magának odahaza és a nagyvilágban.

Írásom többek közt egy reflexió két nem rég közzé-tett tanulmányra. Az egyik egy Magyarországi dolgozat, a másik pedig két nemzetközi kutatótól származik. Idézném először Magyar Bálintot, akit a magyar demokratikus ellenzék talán leg értelmesebb elemzőjének tartok. „A Fidesz, a hatalmát nyelvi hadviseléssel alapozta meg, amelynek során a ’balliberális’ oldal úgy szenvedett nap mint nap vereséget, hogy még csak nem is tudott róla.” És amikor könyvében az Európai Unió Orbánékkal szembeni tehetetlenkedésének okait keresi, így folytatja „még nyelvük sincs rá, csakúgy mint a hazai ellenzéknek” (Magyar Bálint. Magyar Polip: A posztkommunista maffiaállam. Noran Libro, Budapest. 2013).

A másik tanulmány, amelyen szinte még meg sem száradt a tinta, két neves külföldi közgazdász, politológus tollából származik. (Sergei Guriev és Daniel Treisman. How Modern Dictators Survive: Cooptation, Censorship, Propaganda and Repression. Centre for Economic Policy Research, London. Március, 2015) A két utóbbi kutató komplikált ekonometrikai, matematikai modellekkel igazolja nem csak Magyar Bálintot, de mindazt, amiről Márai Sándor a következő szavakkal beszélt már 70 évvel ezelőtt: „A tömegeknek védettség kell, semmi más… és ezért a tömeg mindig hajlandó feláldozni a szabadságot… Nem akarnak többé liberalizmust, sem szabadságot: biztosítékot akarnak a munkanélküliség, betegség, és öregség veszélyei ellen” (Márai Sándor. Napló: 1945-1957. Occidental Press, Washington, 1958).

A két nemzetközi kutató, akik Mancur Olson „public choice” szemlélete szerint vizsgálják a valóságot, ekonometriai módszerekkel bizonyítják, hogy a választók elsősorban aszerint ítélik meg vezetőiket, aszerint tekintik őket legitimnek és szófogadásra alkalmasnak, hogy képesek-e fogyasztói jóérzést kelteni a bőrükön. Azt állítják, hogy az „illiberális” rezsimek, amelyek közé Orbán Viktor tavaly nyáron immáron nem mások által, hanem saját szavaival sorolta be magát, kisebb gazdasági visszaeséseket ki tudnak bekkelni. De nagyobb sokkok esetében gyorsan veszélybe kerülnek. Elsöpörheti őket egy puccs vagy akár a népharag. (Választások nem söpörhetik el őket, mert az igazságos – angolul fair – politikai versenyt az illiberális rezsimek, amilyen gyorsan tehetik, beszüntetik. Ezt az utóbbi tényt igazolta a transzatlanti közösség egyik szervezete, az OSCE, a 2014-ben tartott magyar választások esetében. (Lásd: Hungary: Parliamentary Elections, April 6, 2014. OSCE/ODIHIR Limited Election Observation Mission, Final Report. Warsaw. 2014, July 11)

Sergei Guriev és Daniel Treisman azt állítják, hogy a modern kor diktátorai, akik közt az Orbán kormányt is számon tartják, ma már nem elsősorban fizikai erőszakkal, hanem nyelvi módszerekkel próbálják hatalmukat fenntartani, ezzel az eszközzel próbálják elhitetni az emberekkel, hogy jól teljesítenek, hogy jól halad az országuk gazdasági szekere, így próbálják az embereket rá venni arra, hogy szótfogadjanak. Az, hogy valóban mit érezhetnek a bőrükön a magyar fogyasztók, hogy alakul életszínvonaluk, az OECD legfrissebb adatai bizonyítják. Magyarország, a vásárlóerő-paritáson mért átlagjövedelem tekintetében az OECD tagállamai közt, Mexikóval együttesen a lista alján áll. A számokban nem ez az újdonság, hisz ezt a sereghajtó pozíciót már régóta magunkénak tudhatjuk. Ami ezekben számokban érdekes, az az, hogy 2002-2010 között a magyar életszínvonal az OECD adatai szerint felfelé ívelt, 2010 óta, a Fidesz uralma óta, egyhelyben stagnál..(Lásd: „Életszínvonal: Mexikó és Magyarország a két sereghajtó”. mfor.hu 2015, Április 15)

A gazdaságilag egyre integráltabb, egymástól függő globális világban, állítja a két fent említett kutató, a fizikai erőszakra kihegyezett hatalmi játszmákat már nagyon nehéz fenntartani. Magyarország esetében az EU pontosan egy ilyen tűzfal a nyílt erőszak használata ellen. A nyelvi átveréssel viszont nem tud mit kezdeni az EU, arra valóban nincs fegyvere. A nyelv sokkal hatékonyabb szófogadásra késztető erő, mint a puskatus, és könnyen átsuhan a transzatlanti közösség radarja alatt, főleg akkor, ha egyedi és olyan különleges szárnyakon repül, mint a magyar. Guriev és Treisman munkája azért érdekes, mert bemutatják ennek nyelvi manőverezésnek az ellentmondásos következményeit, a nyelvi átverés két-élű létét. Minél gyengébb a fogyasztók bőrén érzékelt gazdasági jólét ereje, annál erősebb a közpénzekből finanszírozott propaganda, cenzúra, a különféle kommunikációs és kooptációs módszerek költségvetési súlya. Az adófizetők pénzéből az utóbbi célokra elszívott összegek viszont csökkentik a gazdasági fejlesztésre felhasználható források volumenét, ez pedig tompíthatja a bőrünkön tapasztalt jóléti érzést. Beállhat egy circulus viciozus, ami a végén a vesztébe vihet egy autokratát. A hiányt, amit a propaganda és a hűbéri rendszer működtetése okoz, a nyersanyagokban, vagy turisztikai adottságokban gazdag országok autokratái kitudják termelni (lásd Oroszország esetét. Ott csak akkor van gond ha lezuhan az energiahordozók világpiaci ára). Azok, akik nem rendelkeznek ilyen erőforrásokkal (például, Orbán Viktor), más módszereket kell hogy alkalmazzanak a hiány pótlása érdekében. Az egyik ilyen eszköz a külföldi tőke bevonása. Van olyan illiberális rezsim, amely külpolitikájának központi kérdésévé teszi a gazdasági együttműködések fejlesztését, a külföldről származó befektetői tőke vonzását. (Ez a lényege a Szíjjártó-féle új magyar külpolitikának is, a Keleti és Déli nyitásoknak.) Határon belül is többféle módszert alkalmaznak. Ha kell, le számolnak egyik másik költséget halmozó hűbéresükkel, (lásd Simicska Lajos különleges szóhasználatát, miután legrégibb politikai szövetségese elzárta előtte a költségvetési pénzforrás csapját). Egy másik kiút az, hogy ezek a rezsimek elkezdenek az adófizetők pénzével tőzsdézni, hazardírozni. Ennek magyarországi példájaként említeném a Questor ügyet, amelyet a több mint ezeréves dicső magyar történelem eddigi legnagyobb, államilag asszisztált pénzügyi átveréseként könyvelhetünk el. (Ott van egy másik 500 milliárd is valakiknek a zsebében, amelyet pedig Orbán kedvenc magyar bankárai tapsoltak el, s amelyet megint az adófizetők pénzéből kell majd pótolni, hogy bizonyítani tudja a népvezér: ő bizony a keményen dolgozó kisemberek érdekeit védi. És akkor ne is beszéljünk arról a 700 milliárdról, amelyet az EU zárolt, a miniszterelnöki hivatal által koordinált pályáztatási rendszer korrupciót sugalló léte miatt.) Egy másik megoldás a jóérzést gerjesztő kampányok által kreált költségvetési hiány, és e kampányok hatékonytalanságának álcázására az, hogy lehetőséget adunk azoknak, akik nem érzik a jólétet a bőrükön, hogy elhagyják az országot, és ne Magyarországon rontsák a hangulatot a bőrüket irritáló rossz érzéseikkel. (A külföldre távozott több száz ezer magyar embert viszont a hazai foglalkoztatottsági adatokba kell feltüntetni, hogy azt higgyék a keményen dolgozó magyar kisemberek, hogy jól működik a munkahelyteremtés rendszere.)

Egy szintén sajátos magyar megoldás a hiány pótlására, hogy választási jogot adunk egy millió határon túli magyarnak, akik képtelenek a saját bőrükön érzékelni a Fidesz ellentmondásos gazdasági lépéseinek hatását, mert nem élnek odahaza. Ezeket a külföldi szavazókat, különféle nyelvi, technikákkal gerjesztjük, ha kell pénzeljük, hogy szeressenek és ránk szavazzanak. Ezt a törődést tehát a célból tesszük, hogy új szavazatokkal ellensúlyozni tudjuk a határon belül élő emberek bőrén növekedő rossz érzést, elégedetlenkedést. E módszer hatékonyságára utalt Orbán Tusnádfürdőn, amikor bevallotta, hogy a külföldi szavazatok tették lehetővé a kétharmados választási győzelmét 2014-ben. Orbánék 2018-ra már 1 millió határon túli szavazóra számítanak, és ezek közt nagyon fontos szerepet játszanak az Észak-Amerikai diaszpóra több mint másfél milló magyar származású polgárai.

Orbánék hatalmi függősége az EU adófizetőinek pénzétől, illetve a kormány aktív kilincselése arab, orosz, kínai, kazakh, vagy akár kanadai tőkéseknél mind azt az egyensúlyozást támasztják alá, amelyről a két nemzetközi kutató beszél. Tanulmányuk lényege a következő:: Az illiberális, a fosztogató maffia-államok ma már főleg egy kommunikációs vastüdővel lélegeztetik a betegeskedő Homo Economicust, és a mesterséges lélegeztetés költségeit belső sarcokkal, vagy külső támogatásokkal egyensúlyozzák. Arra a kérdésre, hogy ezt az egyensúlyozást meddig lehet eljátszani, nem kapunk tiszta választ. Csupán annyit mondanak, hogy ennek előbb utóbb vége lesz, mert nem lehet a végletekig fenntartani. Válaszukkal ugyan ott állunk ahol Leszek Kolakowski, a konzervatív lengyel filozófus állt 45 évvel ez előtt. Ő is azt mondta, hogy semmi sem tart örökké, minden fosztogató rendszer előbb utóbb megbukik, „de az előbb és az utóbb közt több generáció élete folyhat el, tehát ez a bölcsességünk se ér sokat” (saját fordításom. Lásd: Hope and Hopelessness. Survey. Vol 17. No 3, 1971.).

Bevezetőmet a következő szavakkal szeretném hát zárni: Bár Magyar Bálint, illetve az előbb bemutatott külföldi professzorok munkái fontos tanulságokat tartalmaznak, egyikből sem kapunk egy részletes leírást arról, hogy mitől olyan különleges a Fidesz nyelve, illetve arról, hogy miért nincs nyelve az európai liberális demokratáknak, a hazai ellenzéknek. Nincs pontos leírásunk arról a módszerről, amely majdhogynem kultikus állapotba tudja hozni a magyarok tömegeit, és képes velük elhitetni, hogy az illúzió, az maga a valóság. Hogyan tudta Orbán elérni, hogy miközben idomított nyulakat húz ki a kalapjából fenn a színpadon, munkatársai a közönség padsoraiban ügyes mozdulatokkal kiürítik mindenkinek a zsebét, és ezért a műveletükért lelkes, hosszan tartó vastapsot kapjanak? Mint Mellár Tamás, a Fidesz által kinevezett egykori KSH vezető mondja, (akit tényleg nem lehet „judeo-bolsi”-ként leseperni az asztalról), az elemzők legtöbbje csak a fejét vakarja és nem értik miért nincs tömeges szófogadatlanság Magyarországon: „A közpénzes tőzsdézés szembemegy a gazdaság működésével. …a dolgok jelenleg úgy állnak, hogy intézményesül a jövedelmek kiszivattyúzása és átjátszása, ahelyett, hogy ezeket gazdasági növekedésre, beruházásra vagy felhalmozásra fordítanák. Az egészségügyből és az oktatásból 1500 milliárd forintot kivontak. Ugyanakkor nem látszik, hogy a társadalom széles köreit megmozgatná mindez”. (Tőzsdekormány: Interjú Mellár Tamással, 168 óra. 2014. Április 12)

A magyarok szófogadását, lelkes együttműködését saját átverésükben, sokan valamiféle nép-nemzeti hiányosságban látják. Bár van ebben valami, én itt más irányba szeretném terelni a figyelműnket. Arra szeretném felhívni olvasóim figyelmét, hogy nézzék meg közelebbről, hogyan ült rá a Fidesz a nép-nemzeti gerincre. Engem tehát elsősorban itt az érdekel, hogyan lovagolja meg a Fidesz a magyar politikai-kultúrát, a szófogadó magyar emberek lelkét. Hogyan csettint a nyelvével, hogy szófogadó paripáját átrepítse a nagyobb gátak felett. A Fidesz nyelvi hadviseletének titkait szeretném itt közérthető módon a nyilvánosság elé tárni. Bevezetőként annyit megelőlegeznék, hogy azokat a nyelvészeti titkokat, amelyeket majd írásom 3. részében feltárok, a Jobbik is már rég elsajátította, hisz a Fidesz bölcsődéjében nevelkedett, a Fidesz fészkéből kelt ki, és ma már egyre magabiztosabban kering Tapolca és az ország több városa felett. Nemsokára be fog teljesülni a magyar közmondás: a bagoly fogja mondani a verébnek, hogy nagyfejű.

2.Háttér

Egy korábbi írásomban már jeleztem, hogy 1975-ben a feje tetejére állt a világ. (Lásd: G.A. Egy érzés ami mindent eltakar, Galamus, illetve Kanadai Magyar Hírlap. 2012 Február) Felhívnám azoknak a figyelmét, akik nem olvasták ezt az 5 részből álló jegyzetemet, vagy már nem emlékeznek tartalmára, hogy a forradalmi változást Richard Bandler és John Grinder két kötetes könyve: A Mágia Struktúrája  illetve Milton Erickson, A hipnotikus technikájának mintái című tanulmánya okozták. Ezek a könyvek, a világtörténelemben elsőként készítettek egy részletes térképet arról a területről amelyre évszázadokkal korábban, már felhívta a racionalizmus éllovasainak figyelmét egy viszonylag szerény, szűk-szavú skót filozófus, David Hume. Hume úgy érezte, hogy a felvilágosodás gondolkodói alulbecsülik az érzelem szerepét a tudás kialakításában. Bandler, Grinder,és Erickson – egy nyelvész, egy pszichológus és egy hipnotizőr – hatalmas lapáttal rátettek Hume aggodalmára. Könyveikben bemutatták, hogyan lehet érzelmi módszerekkel átírni a valóságot, hogyan lehet kiszorítani a tényeket és az értelmet a fejekből, és a nyelv erejével elérni azt, hogy az emberek akár egyénileg, akár nagy tömegekben, szótfogadjanak nekünk, úgy cselekedjenek, ahogy azt mi szeretnénk. (Tudom: a propagandát, a PR-t mint tömegmozgósító eszközt már Ciceró idejében is használták, a 20 század első felében Freud unokaöccse, Edward Bernays is egy jó nagyot lendített a szakmán. Neki köszönhetjük hogy a nők olyan szép számban dohányoznak és ezáltal oly sokan pusztulnak el különféle daganatos betegségekben. Hitler, Mussolini és Sztálin is egészen jól elvoltak Bandlerék nélkül. A 20 század nagy diktátorai nem csak puskatussal meneteltették népeiket, hisz akkor nem lenne Sztálin a mai napig Oroszország harmadik legnépszerűbb történelmi figurája. Szálasi Ferencet sem félelemből tiszteli még ma is pármillió magyar hazafi saját hazájában és világszerte, hanem inkább azért, amit egy érzelem-dús lelkipásztor, Prohászka Ottokár hirdetett a Hungarizmusról és a zsidókról a huszadik század elején).

A paradigmaváltás, a nagy durranás, Bandlerék munkájában, és amely ajtót nyitott Orbán Viktor csapatának az volt, hogy tudományos szintre emelték a szeretetre és az összefogásra építkező szófogadtatás módszertanát. Megmutatták hogyan lehet a szeretetre hivatkozva, és önámítással jó hangulatba hozni az embereket, hogyan lehet kizárólag érzelmi nyelvvel kiváltani a tényekkel szembeni érzéketlenségüket, hogyan lehet ezek után elérni, hogy szót fogadjanak vezetőiknek. Orbánék már a rendszerváltás hajnalán felismerték ennek a forradalmi nyelvhasználatnak az erejét és erre a “lóra” tették mindenüket. Fogadásuk már az első szabad választási kampány idején, 1990-ben nyilvánossá vált mindazok számára, akik egy picit is járatosak voltak e témakörben. 1990-ben már ezzel az új módszerrel, az érzelmi nyelv használatával szólították meg a magyar szavazókat: “Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre”, és hozták hozzá a megfelelő háttérzenét. A Párt kommunikációs tanácsadói, 1989 óta és mindmáig, a fent említett Bandler, Grinder, Erickson féle kommunikációs iskola kottájából játszanak, ezzel gerjesztik a szófogadást. Ez a kommunikációs iskola feladta azt a Kant által szorgalmazott kommunikációs egyensúlyt – az értelem és az érzelem egymást erősítő egyensúlyozását – amely egészen 1975-ig a tudásalapú meggyőződés kialakításának alfája és omegája volt.

A Fidesz először amerikai tanácsadókkal, majd Dr. Wermer András pszihológus, a Happy End kommunikációs tanácsadó cég tulajdonosának irányításával, ma pedig Habony Árpád asszisztálásával, a Neuro Lingvisztikus Programozás, az NLP-hez kapcsolódó úgynevezett “pozitív pszichológiai” iskola, illetve a “vonzás” törvényeit tisztelő tanácsadók táborához szegődött. E három szellemi forrásból táplálkozó kútból meríti meggyőző erejét, ennek a kútnak a különlegesen potens keverékével itatja a rendszerváltás valósága által, lelki-világukból egyre jobban kibillentett magyar embereket. Az a “ló”, az önámítás lova, amelyre a Fidesz már 1990-ben mindenét rátette, végül is két harmad előnnyel, 2010-ben befutott és még ma is elég szépen teljesít. Orbán, a 2010-es lóverseny győztesének nevét is egy külföldi kommunikációs mestertől koppintotta le. (Itt most a “fülkeforradalom” névre utalnék, amely az amerikai George P. Lakoff-tól származik. (Lásd, George P. Lakoff. Moral politics: What Conservatives Know that Liberals Don’t, University of Chicago Press. 1996.) Lakoff már 1996-ban elmondta miért nincs nyelve a liberálisoknak. Javasolnám további írásait is, melyek tudomásom szerint magyar nyelven is megjelentek. Don’t Think of an Elephant: Know Your Values and Frame the Debate. Chelsea Green Publishing. 2004; Whose Freedom, Picador, 2006; The Political Mind : Why You Can’t Understand 21st-Century American Politics with an 18th-Century Brain. 2008)

Fontos tudni, hogy annak az amerikai kommunikációs iskolának, amelyet a Fidesz követ, és amely a párt politikai sikereit hivatott biztosítani, egyik legnagyobb ágyúja, az úgynevezett “Flow”-elmélet szellemi atyja, egy magyar származású amerikai professzor – Csikszentmihályi Mihály – akit a Fidesz, alig hogy hatalomba került 2010-ben, a Szécheny díjjal tüntetett ki. A Fidesz nem azért dijjazta Csikszentmihályit mert szépeket írt, hanem azért, mert többek közt neki köszönheti választási sikereit. A Fidesz kötődése Csikszentmihályi tanításaihoz, nagyon mély gyökereken keresztül táplálkozik. Csikszentmihályi szerint a Flow-élmény, magyarán, az áramlás élménye, egy teljesen koncentrált, a motivációt a maximumig fokozó élmény, amelynek során az ember kizárólag egy dologra figyel, minden mást – pl. a vitát – kizárja környezetéből, mivel azok zavaró hatással vannak a céljaira. („Ne hallgassunk arra amit ezek ott lotyognak rólunk Európában, ne hallgassunk az ellenzék szavaira, ne álljunk le vitatkozni a Kanadai Magyar Demokratikus Charta vezetőivel, hisz azok mind a „birodalom” szolgálatában állnak, csak megzavarnak bennünket.”). A flow élmény Orbán nyelvével az egész pályás letámadást jelenti. Érdemes itt röviden idézni Csikszentmihályi magyar nyelvű könyvének előszavából, amelyben a szerző a magyarok fogékonyságát, szófogadását, ecseteli a flow fogalma iránt. „Bár a magyar nyelvben nincs olyan szó, amely pontosan visszaadná a flow jelentését, biztos vagyok benne hogy nincs a világon még egy olyan hely, ahol az olvasók jobban megértenék mit is jelent ez a fogalom”. (Lásd: Csikszentmihályi Mihály. Flow – Az Áramlat: a tökéletes élmény pszihológiája. Budapest. Akadémiai könyvkiadó. 1997). Csikszentmihályi valóban jól ismeri a magyarok természetét, azt a szófogadó magyar alkatot, amelyről maga Bibó István is oly sokat beszélt több mint fél évszázaddal ezelőtt. A magyar, a világ népei közül, és saját balsorsának rendszeres ismételgetésének köszönhetően, talán a legfogékonyabb nép az önámítás, a pozitív illúziók szavainak csábítására. Azt pedig kifejezetten rosszul veszi ha a nagy nehezen elért jó érzése közepette megzavarják.

Rövid válaszom a korábban feltett kérdésre, hogy miért nincs nyelve a demokratikus ellenzéknek, így szól: Míg a Fidesz felismerte azt a kommunikációs forradalmat, amely 1975 után megváltoztatta a világot, a bal-liberális pártok elsétáltak mellette. A magyar demokratikus ellenzék nem az elkopott nyelvével foglalkozott, nem kommunikációs paradigmaváltással, hanem egészen más dolgokkal töltötte és tölti ma is az idejét. A figyelmetlenségnek több oka is van. Az egyik az, hogy a liberalizmus mindig is inkább az értelem mint az érzelem nyelvén szeretett beszélni. Alkatilag nem szereti a lelkizést, a szubjektív, érzelmi nyelv használatát. De van itt egy másik oka a liberálisok figyelmetlenségének amelyet viszonylag egyszerű megnevezni: ezt a titoktartásnak hívják. A varázslók közössége nem szereti ha az illúzióik titkait kibeszélik a széles nyilvánosság előtt. Az, hogy miért nem tudunk jóformán semmit a Fidesz nyelvéről, az, többek közt, ennek a szakmai titoktartásnak róható fel. Erre a titoktartásra utal a hazai NLP szakma egyik lapja a következő szavakkal: “A ’90-es évekre az NLP annyira kifinomult szintre fejlődött, hogy gyakorlatilag teljesen észrevétlenül lehet alkalmazni. Ekkor kezdték igazán elterjedten használni, s ekkortól kezdték el vezető tudományos körökben következetesen tagadni, hogy az NLP egyáltalán létezik. Természetesen nem tartott sokáig rájönni a kampány- és reklámszakembereknek, hogy az NLP-vel vissza is lehet élni. Tartsuk nyitva a szemünket, s hamarosan észre fogjuk venni: az NLP mennyire része a gyanútlan emberek mindennapjainak.” (2010. Június 20.)

Bár itt nincs hely ezt bővebben kifejtenem, szeretném hangsúlyozni, hogy az új kommunikációs technológiákat nem kizárólag átverésre, hanem a közérdek szolgálatára is használhatjuk. (A gyógyításban pl. nagyszerű sikereket lehet velük elérni. Lásd e témában a szakma legtekintélyesebb művelője Shelley E. Taylor, neves amerikai professzor munkáját: S.E.Taylor and J.D. Brown. „Illusion and Well Being” Psychological Bulletin. Vol 103. No 2, 1988 vagy S.E Taylor. Positive Illusions: Self-Deception and the Healthy Mind. Basic Books, 1991.) Egy pisztollyal nem csak életet oltani, hanem menteni is lehet. A Flow-élmény valóban csodálatos érzelmi tapasztalatokkal tudja gazdagítani követőinek életét. Ugyanakkor, azt is tudom, hogy ez az eszköz alkalmatlan a tartós demokrácia működtetésére. Eseti választási győzelmeket el lehet vele érni, párt-szolidaritást létre lehet vele hozni, de fenntartható demokráciát nem lehet vele építeni. A fenntartható demokrácia ugyanis, egy olyan rendszer, ahol a vezetők, a polgárok, nem kizárólag a saját “igazukat” nyomják, hanem elsősorban, mások „igazának” megértésében, az interaktivitásban, a közös megértésre törekvő diskurzusban érdekeltek, ebben a kontextusban keresik személyes és közösségi örömüket. Cikkemnek nem az a célja, hogy a fent említett technikákat lebecsülje, hanem az, hogy bemutassa szerepüket a Fidesz politikai stratégiájának alakítása, kivitelezésében, bemutassa a veszélyforrásokat, melyek e technikák használata során felmerülnek.

Az alábbiakban az érzelmi eszközökkel mozgatott nyelvi manipulációnak azt a 8 titkát, sajátosságát szeretném bemutatni, amelyeket a Fidesz nemcsak tudatosan használ, hanem amellyel tudatosan ködösít is. A Fidesz nyelvének azokat az anatómiai sajátosságait, titkait tárom fel, amelyekkel a szófogadást gerjeszti, amelyel politikai tőkét kovácsol magának, s melyeket tudatosan eltitkol a széles közvélemény elől. Bár ennél sokkal több módszert is használ a Fidesz arra, hogy keresztül vigye akaratát a magyar embereken, ez a nyolc bőven elég arra, hogy ráérezzünk (harapjunk) a Fidesz nyelvére, hogy megismerjük keserű ízét, melyet a „szeretet és az összefogás” mázával édesít.

3. A Fidesz nyelvhasználatának törvényei

i.A Fidesz nyelvhasználatának törvényei nem nyílvánosak

Mint erre már fent utaltam, a varázsló sikere azon múlik, hogy az emberek ne tudják hogyan húz ki 20 nyulat a cilinderéből fenn a szinpadon. Ha erre fény derülne, vége a varázslatnak, vége a jó hangulatnak. A varázsló nem engedi hogy belássunk az asztal alá, amelyre egy fekete cilindert helyezett s melyből nyulakat húzigál tucatszámban. Idéznék A Titok című sikerkönyvből melyben az NLP, a pozitív pszihológia és a vonzás törvényének erre vonatkozó érveléseit a legközérthetőbb szubliminális módon foglalják össze a szerzők: „Azt pedig nem kell tudnod miként fognak teljesülni vágyaid, az nem a Te asztalod… Fogd hát a kételyeid és változtasd hitté… és ezek után már nincs más dolgod mint jól érezni magad….érezd jól magad most”. (Rhonda Byrne. A Titok. Édesvíz kiadó, Budapest. 2007) Amikor Orbán Tudnádfürdőn bejelentette, hogy az “illiberális” államhatalom hive, illetve, hogy ennek a hatalmi rendszernek a megvalósításán szorgalmaskodik, ezt a nyulat fogja kihúzni cilinderéből, rögtön hozzátette, hogy a megvalósítás részleteibe nem óhajt bele menni. Arra kérte a hallgatóit hogy bízzanak benne, a részletekről csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy “bármi megtörténhet”.

ii. A Fidesz nem az igazmondásra használja a nyelvét.

Az NLP kézikönyve, melynek tanításával ült rá a nemzet gerincére a Fidesz, azt mondja, hogy a siker kulcsa nem az igazmondás, hanem a haszon. Többek közt, ezért is illik ez a kommunikációs módszer annyira a marketing és értékesítés, vagy akár a politikai tőke kovácsolásához. Idézem a tanítást: „Az NLP nem tart igényt arra, hogy objektíven igaz legyen…maga is egy szűrő…célja, hogy hasznos legyen. Az NLP-nek van néhány igen hasznos alapelve. Javasoljuk, hogy viselkedjen úgy mintha ezek igazak lennének. És figyelje meg a különbséget. Szűrője megváltoztatásával, megváltoztathatja világát is”. (Joseph O’Connor és John Seymour. Neuro-Lingvisztikus Programozás. Bioenergetic könyvkiadó, Budapest. 1996. 27. oldal) Nos, ez az az első lecke amelyet például a Fidesz második embere, Kövér László nagyszerűen bemagolt. Idézem: „Ha valaki azt gondolja, hogy a politikában az számít kinek van igaza, tragikusan téved.- A politikában az számít kinek van több mandátuma, több szavazója.” (Interjú Kövér Lászlóval, Demokrata, 2006. március 9)

Fontosnak tartom itt leszögezni, hogy igazságtalan lenne az NLP-t azzal vádolni, hogy követőit az igazság megkerülésére buzdítja. A tanításnak egy fontos nüanszáról feledkezett meg Kövér fent idézett mondatával. Az igazság megkerülésére nem az NLP búzdít hanem Kövér László. Az NLP csupán azt mondja, hogy az igazság nem az egyedüli cél amelyet szűrőjével el lehet érni. Lehet igazmondásra is használni, de nem feltétlenül csak arra. Ahogy erre már Orwell is rámutatott, a gondolat korumpálhatja a nyelvet, és a nyelv is korumpálhatja a gondolatot, de egyik sem kötelező.

iii. A tények feletti átlépést a Fidesz a szeretet nyelvével váltja ki

Hogyan hozzunk embereket olyan hangulatban, hogy ne a tényekre, ne az igazságra, hanem az általunk sugalt érzelmekre figyeljenek, és ennek köszönhetően szótfogadjanak, velünk tartsanak? A jó hangulat kiváltására nagyon sok-féle trükk van az NLP tárházában, legtöbbjük egy kellemes emlék felidézését javasolja, amely lehet egy közkedvelt sláger, egy történelmi pillanat, egy olyan helyzet amely az általunk megcélzott emberekben jó érzéseket, jó emlékeket kelt. Nemzeti himnuszunk például majdmindenkinek megdobogtatja a szívét, majdmindenkit áhitattal tölt el, majdmindenki kicsit libabőrős lesz tőle éneklése közben. Egyének esetében szerelmes szavak, bókolás, szexuális vágyainkra hangolt ígéretek is nagyon hatékony, figyelmet kiváltó, és vonzó nyelvi eszközök. A jó érzést úgy is ki lehet váltani, hogy olyanoknak a nevét ismételgetjük akiket nem szeretünk, akik megvertek, bántottak, vagy rossz dolgokra emlékeztetnek – pl. a kommunizmusra, vagy Gyurcsány Ferencre, a Fideszesek esetében. Röviden: úgy is megszerettethetjük magunkat, hogy nyelvünkel ostorozzuk azokat akiket az általunk megcélzott célkozönség nem szeret.

Mint erre már Dante is rámutatott 800 évvel ezelőtt, a legsikeresebb, legaljasabb csalók, az emberek lelkében, szívében élő szeretetből táplákoznak, a szeretetünkel élnek vissza, a szeretet hullámhosszán szólítanak meg bennünket, a szeretet nyelvét használják, hogy összhangba kerüljenek velünk. Így szerzik meg bizalmunkat, együttműködésünket saját céljaik megvalósítása érdekében, ha kell, akár azért is, hogy mindenünkből kiforgassanak. (Dante Isteni színjátékát használja fel két nagyszerű amerikai pszihiáter, arra, hogy kivezessenek bennünket a szeretettel álcázott átverések csapdájából, az átverést követő traumákból. Lásd Dante’s Path: A Practical Approach to Achieving Inner Wisdom. Gotham Books, 2004.) Nézzük hát meg egy pillanatra a szeretet és összefogás nyelvének ezt a részét, sajátosságát.

A Titok című könyv belső borítóján, a bizalmat kiváltó első mondat a szeretetre utal és így szól: „Szeretném ha a Titok szeretetet és örömöt vinne egész létezésedbe. Ezt kívánom Neked és az egész világnak.” Rhonda Byrne szeretetet és örömöt kínáló ajánlatára több tíz millió ember fizetett be. A világtörténelem egyik legsikeresebb könyvét hozta létre ezekkel a hívó szavakkal. Orbán Viktor ugyan ennek a tanításnak hatására nevezte át a pártját a szeretet és összefogás pártjának. Az NLP kézikönyve tömören foglalja össze a politikai átverés nyelvének ezt a harmadik anatómiai elemét: „Minden NLP módszer első lépése a harmónia. Empátia és összhang nélkül a Meta—modell zűrzavarrá válik, mindenáron arra kell figyelnünk, hogyan teremtsünk összhangot, hogyan hozzunk létre bizalmon és rokonszenven alapuló kapcsolatokat azokkal akiket érzelmi eszközökkel egy másik valóságba akarunk átemelni, és azt szeretnénk elérni velük, hogy hasznosan szolgálják céljainkat.” (O’Connor és Seymour, op.cit 134, 42. oldalak).

Az összhang megteremtésének sikere nem a szövegünk valóságtartalmának a fügvénye – nem attól függ hogy mit mondunk, hanem attól, hogy hogyan. Ime: „Igazítsuk a mondanivalonkat azoknak a nyelvéhez, akiket megakarunk győzni, ahogy azok gondolkoznak, akiket egy új valóságba akarunk átemelni. A nyelvezet illesztése csodát tesz az összhang létrehozása során” (ibid, 55. oldal).

iv. A szeretet nyelvével kiváltott érzelmi kapcsolatot a Fidesz ismétléssel rögzíti

Miután a szeretet nyelvével becsempésztük magunkat az emberek szívébe, jó hangulatba hoztuk őket, hogy ezáltal átrepítsük őket a tények felett, és elérjük, hogy szótfogadjanak, ügyelnünk kell arra, hogy ne veszítsék el szeretetüket, és bizalmukat irántunk. Nem elég csak lázba hozni az embereket – vissza, vissza kell térni azokhoz a jó érzést keltő szavakhoz, rögzíteni kell őket, csettingetnünk kell a nyelvünket ezekkel a szavakkal, hogy hosszabb távon is fenntarthassuk az érzelmi kötődést. Az érzelmi inger rögzítése nélkül képtelenek leszünk arra, hogy 15-20 évre kiszorítsuk az emberek fejéből az értelemre, a tényekre hangolt gondolkodást. (Kötcsén ezt a határidőd szabta magának Orbán a hatalom kézbentartására.)

Az NLP többfajta rögzítési módszert alkalmaz, de az egyik leghatékonyabbnak az ismétlést tekinti. Az ismétlés napi szinten és látványos módon megmutatkozik a Fidesz nyelhasználatában. Így szól a kézikönyv: „Minél kevésbé vagyunk érintve érzelmileg, annál több ismétlésre van szükségünk ahhoz, hogy megtanuljuk az asszociálást” (ibid, 78. oldal), És így szól a Fidesz ismétlése: Magyarország jobban teljesít. A jobb teljesítésért természetesen szeretet és lojalitás jár. Ennek megvalósítását szolgálja Nemzeti Együttműködés Rendszere, és hogy erről ne feledkezzünk meg, a Fidesz oda rögzítette a szöveget minden állami épület falára, illetve napi szinten ismételgeti annak szövegét, mindenkinek együttműködést, szeretetet és összefogást kínál, és cserébe szófogadást vár el.

v. A szeretetkeltés nyelvét a Fidesz az értelem kirekesztésére használja

Ismétlem, és most tudatosan erősen fogalmazok: az a tudományág, mely 1975-ben szárnyát bontotta, Amerikában, és ma már nem csak a reklám, a marketing hanem a politikai kommunikáció világában is szárnyal, azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az emberek érzelmi alapon, a tényekre és az objektivitásra fittyet hányva gondolkozzanak. Magyarán mondva, azt tegyék, amit a jó érzést keltők mondanak nekik. Ennek az ugratásnak az első igazi nagy mestere Milton Erickson volt, akinek módszerét, a „Milton-modellt” a mai napig isteníti a szakma. O’connor és Seymour igy írnak róla az NLP bibliájában: „Milton Eickson mestere volt az összhang kialakításának” Erickson szerint, egy célközönség ráhangolásához nem kell mást tennünk mint azt, hogy felfedezzük, mire kattan érzelmileg. „Nem kell mást tennünk mint egyszerűen leírni jelen idejű érzékszervi tapasztalatukat… akkor könnyen és természetesen követik mondandónkat. Erickson művésziesen homályos módon használta a nyelvet. …egyik tipikus eszköze a kétértelmű szavak használata volt. Milton-modellben a nyelv használatával, többféle módon értelmezhető szavakkal, idézzük elő és tartjuk fenn a transzállapotot..egy burkot alakítunk ki hogy ezáltal tapasztalataink szubjektívabbá váljanak, befelé irányuljanak és kiszorítsák a fejünkből az objektivitást” (O’Connor és Seymour, ibid, 139-145 oldalak). A nagyar nyelv ezt a fajta nyelvhasználatot pávatáncnak hívja. Műfaját Orbán mesteri módon tökélesetítette, és használja határon belűl és túl. A magyar jövőt illető tusnádfürdői megfogalmazása nagyszerű példája az árnyalt, homályos nyelvhasználatnak: „Bizzanak bennem…bármi megtörténhet” Minden belefér minden amit akarhatunk – akár a jó, akár a rossz. (Az „akár” kétértelmű hangzását, most tegyük félre).

vi. A Fidesz nyelve játékos mely ugyanakkor nem tűr ellentmondást

Aki kételkedik az igéretben, a jó érzés megvalósulásában azt többféle módon kell kezelni. Az első és alap tanítás a következő: ha nem érezzük a bőrünkön a beigért fogyasztói jólétet, tegyünk úgy mintha éreznénk, és ettől máris jobb hangulatba fogunk jönni. Íme: Óriási szükség van a képzelőerődre hiszen el kell játszanod, hogy az áhított vagyon már a tied… Sokat segít ha használod a fantáziádat és úgy teszel mintha a vágyaid már teljesültek volna. Játsz gazdagosdit és megváltozik a pénzhez fűződő viszonyod… A leggyorsabb módja a meggazdagodásnak, ha most boldog vagy. A hála és a hit ereje mindent legyőz… Mindehhez csak derüsen kell gondolkodnod, és ugy általában vidámnak kell lenned. (A Titok. Op.cit. 98, 111, 129, 133 oldalak) A békemenet, például egy tömeges vidámságot sugalló megmozdulás volt, amelyen mosolygó, karjaikat egymásba fonó, jól öltözött emberek meneteltek és jelezték, hogy nem engedik, hogy jó hangulatukban megzavarják őket. Ugyan ez a jóhangulatú tekintet tükröződik azoknak az arcán, akiket a TV riporterei faggattak Tapolca utcáin, miközben békésen vonultak a CÖF hívó szavára, és luxus kocsikból integettek felénk, útban Bayer Zsolt lelkesítő előadására. Ők mind nagyon jó hangulatban voltak, és vannak még most is. Mint Bayer, ők is a bőrükön érzik a jólétet.

De mégis, mi van akkor ha nem megy ez a játék, ha elmegy a jó hangulatunk, mert nem tapasztaljuk a jó érzést a bőrünkön? Íme a válasz: “Azokra a dolgokra, amelyek épp nem úgy mennek, ahogyan szeretnéd, ne pazarold az energiádat felesleges panaszkodással és mások hibáztatásával. Abban a pillanatban, ahogy felmerül a kétely, meg kell próbálnod elengedni azt. Az ellenállás értelmetlen és felesleges. Ezzel csak töbletenergiát adsz a negatív dolgoknak, ez által csak felnagyítod és súlyosabbá teszed az adott körülményeket… ha nem foglalkozunk velük, és a szeretetre összpontosítunk, az akadályok egyszerűen eltűnnek. Nem szabad, hogy bármi is a világon leállítson… hinned kell benne, hogy megkaptad amit, kértél abszolút és tökéletes bizalommal. Ugy kell tenned, mintha a vágyad tárgya már most a birtokodban lenne… érted már? Ha arra gondolsz, hogy még nem a tied, továbbra is ezt az állapotot vonzod. Hinned kell tehát, hogy megkaptad amire vágytál… Tudnod kell, hogy ha negatív érzések mellett döntesz, akkor elvágod magad a jótól. Fogd hát a kételyeid, és változtasd hitté… hidd, hogy megkaptad, amit kértél, és ezek után már nincs más dolgod, mint jól érezni magad… érezd jól magad most” (ibid. 48-52, 89 151 oldalak.) Presser Gáborék ezt a szöveget már korábban zenésítették, és azt a címet adták neki, hogy Ringasd el magad.

vii. A Fidesz a versenyt önkárosításnak hívja

Nem igényel hosszas elemzést annak bemutatása, hogy a magyarokat elsősorban a gazdasági és politikai verseny fájdalmas következményei hoztak egyre rosszabb hangulatba 1990 után. Erről oldalakat lehetne írni, de nem érdemes, hisz ez közismert. Mi legyen a versennyel, amiről mindenki beszél, amiről mindenki azt mondja, hogy ez a fejlődés, a gazdasági és politikai jólét kulcsa? Az NLP, a pozitív pszihológia, a vonzás törvénye itt is megmutatja nyelvét. Mindhárom keményen szembeszáll a versenyszellemmel. Azt hangsúlyozza mind a három, hogy kizárólag a szeretettel és összefogással, az érzelem nyelvhasználatával, a kételyek kiszorításával tudunk csak boldogulni. A boldogulási folyamatban nincs helye a versenynek. Idézem a tanítást: Most, hogy ismered a Titkot, ha legközelebb gazdag emberrel találkozol, tudni fogod, miként tett szert a vagyonára Tudd, hogy mindannyian összefüggünk, egyek vagyunk, Ha versenyzel, saját magad ellen versenyzel. Verd ki hát a fejedből a versengést… ne foglalkozz a versenyszellemmel. (A Titok. Ibid. 103, 162-163) A magyar politikai élet terepén, a Fidesz nyelvén ez azt jelenti, hogy akik velünk szembe mennek, versenyezni próbálnak velünk, a közjót károsítják, a nemzeti egységet, a szeretetet és az összefogást, a magyarok jó érzését próbálják rontani. A verseny a Fidesz nyelvén bomlasztást jelent. Egy brüsszeli sajtótájékoztatón, amikor számonkérték Orbántól a magyarországi politikai verseny visszafogottságát, korlátozását, azt válaszolta nevetve, hogy nem tehet arról, ha a magyarok jól érzik magukat a lelátón, amikor egy csapat szaladgál kinn a pályán. Akkori csapattársa, Simicska Lajos, mint mindíg, egy kicsit durvábban fogalmazott. Szerinte mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni, magyarán mondva, a tényekkel szembefordulni. Azt természetesen egyikük se árulta el, milyen eszközökkel érték el ezt a versenyellenes hangulatot, azt, hogy a magyarok nagy tömegei hátat fordítottak a pluralizmusnak, és lényegében a két egymáshoz hasonló erzelmi hullámhosszon beszélő, a tényeket mellőző, és kizárólag jó érzéssel seftelő pártot támogasson.

Orbán a versennyel szembeni ellenszenvét, az egy pólusú politizálás iránti szimpátiáját jóval a kötcsei beszéde előtt tette közzé. Nyelvileg, 2002 tavaszán, fenn a várban, választási vereségének felismerésekor jelentette ki, hogy az ő pártja a haza, ipso facto, a haza nem lehet ellenzékben. Ezt testbeszédileg is megerősítette, amikor 3 éven át, mint az ellenzék vezére, bojkotálta a parlamentet, illetve, amikor 2006-2010 között elhagyta az Országgyűlés termét mindakkor, amikor elsőszámú versenytársa, a haza árulója, szót kért a parlamentben.
Van, aki talán érthetetlenül fogadja ezeket az érveléseket annak ismeretében, hogy a Fidesz, mióta az eszét tudja, kőkeményen harcol a hatalomért, és semmikép sem szeretné, hogy azt elvegyék tőle. Ha ez nem verseny szellem, akkor mi? Nagyon sokan azt állítják, hogy a Fideszt pont az különbözteti meg a többi politikai párttól, hogy az ő szívében erősebben lángol a versenyszellem, hatékonyabban versenyez, mint bárki más. Ezt én téves felfogásnak tartom. A tények azt igazolják, hogy a Fidesz nyelve a versenyt széthúzásnak hívja, egy olyan valaminek, ami ellen kűzdeni kell, bárhol is felveri a fejét, akár a Párt belső berkeiben, akár az ország határain belűl, vagy a határon túli diaszpórában. Aki másként látja a valóságot, másfajta igazságért érvel, mint a Fidesz, az nem versenytárs, hanem közösséget-romboló szarkeverő. Aki más nyelven beszél, mint a Fidesz, mást gondol, mint a Fidesz, az a szeretetet, az összefogást, a nemzeti egységet, a jó érzést, a keresztény békességet akarja kiverni az emberek fejéből. A Fidesznek nem az a célja, hogy tökéletesítse a politikai versenyt, hogy azt minél szabadabbá, igazságosabbá, kiegyensúlyozottabbá tegye, jogi keretekkel erősítse, hanem az, hogy a versenynek véget vessen, vagy legalább is olyan szintre vigye le, ahol senki se tudja őt legyőzni. Végül is csendet akar hallani a közéletben. “Egy a tábor, egy a zászló”; ennek a versenyellenes nézetnek a nyelvén beszél. A Fidesz nyelvén a versenytársak idegenszívűek, a “birodalmat” szolgálják, rendszeresen rá-rontanak a hazára. Kövér László egyenesen úgy beszél a politikai versenytársáról mint a HÍV vírusról. A Fidesz a politikárol nem a pluralizmus, hanem az egyeduralom nyelvén beszél.

viii. A Fidesz nyelvi keretezéssel transz álapotba óhajtja hozni célközönségét, hogy szófogadásra bírja

A Fidesz nyelvének nyolcadik anatómiai sajátossága, a keretezés. A valóságot, a tényeket, mint azt jól tudjuk, az emberiség mindíg is valamilyen kereten, szűrőn át érzékeli. Ez így van akár a hit, akár a tudomány világában. A Mohamedánok a Korán keretein keresztül, a kersztények az új testamentum keretein át értelmezik kapcsolatukat a Mindenhatóval. A tudományos világban a kereteket paradigmáknak hívjuk. (A tudományos keretezésről, paradigmaváltásról ajánlanám Thomas Kuhn nagyszerű könyvét, amelyből megtudhatjuk, hogy amikor paradigmát cserélünk, világnézetet cserélünk. Lásd: The Structure of Scientific Revolutions. University of Chicago Press, 1962) Egy ideig, túdósaink laposnak láttatták a földet és egyszercsak jött Galileio és egy új keretbe rakta a bolygónkat, ahol már nem lapos hanem kerek volt. Őt követte Einstein aki nemcsak a bolygónkat hanem magát a látásunkat is kerekként ábrázolja – ha lenne egy elég erős kukkerunk és a látásunkat nem zavarnák közbe eső tárgyak és az a „sötét anyag” ami teljesen átláthatatlan és többszöröse a kozmosznak, előbb utóbb a fejünk hátulját láthatnánk. Ha szárnyainkat elég gyorsan tudnánk csapkodni, akár vissza tudnánk repülni időben oda, ahonnan életünk első napját kezdtük. Ez a lehetőség Freud fantáziáját is felkorbácsolta.

Mit mond a Fidesz szótára, nyelvi kézikönyve a keretezésről? „Az újrakeretezés lényege, hogy nemkívánt magatartásainkat megváltoztassa… és ezt elsősorban hangulatkeltéssel éri el… egy olyan átalakítási folyamatot javasol, amely a nem kívánt magatartást azáltal szünteti meg, hogy egy jobb alternatívát kínál. A tartalmi keretváltás legtökéletesebb példája a politika.” (O’Connor és Seymour. Op.cit. 159. oldal).

Itt most nem tudjuk részletezni ennek a nyelvi keretezésnek mindegyik lépését – általában hat részre bontják, amelynek a lényegét a következőképp ecsetelik: „Az új keretet úgy kell az emberek elé tárni, hogy azt józan ésszel nem utasíthatják el” (ibid. 160. Oldal) Egy ilyen keret a szeretet és az összefogás, vagy a nemzeti együttműködés ajánlata. Egy hasonló keretezés az, amikor, mondjuk, egy antiszemitát zsidómentőként láttatunk. A zsidómentőt nehéz nem szeretni. Horthy Miklóst például a magyar jobb oldal így keretezi, pedig Horthy saját szavaival bevallotta, hogy egész életében antiszemita volt. (Aki ezt az állításomat netán kétségbe vonná, annak javasolnám Horthy saját szavait, írásba rögzítve: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam. A Vitézi Rend alapításánál főleg a fajnemesítés gondolata vezetett… fő a származás és a családi körülmények valamint az egészséges vér. A legbátrabb és legjobban dekorált zsidó is ki van zárva…Minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodni kell, lehetetlen a zsidókat egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, mert tönkremegyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk” (mármint a zsidókra). Nos ezért maradt életben a budapesti zsidóság zöme, és ezért küldte Horthy „csak” a vidéki zsidóság egészét – 460 ezer tisztességes magyar embert – a haláltáborokba 55 nap leforgása alatt, 1944 közepén. Rájuk már nem volt szükség. Ha nem dől be a náci birodalom, ha nem győz a demokratikus Európa, a budapesti zsidók – Horthy és a Vitézi Rend közbenjárásával – mind ugyanoda kerültek volna, ahová szerencsétlen vidéki magyar testvéreik. (Lásd: Strassenreiter Erzsébet, Horthy Miklós titkos iratai. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1962. 260–261. old.). Strassenreiter Erzsébet kitűnő dolgozatában („Vitézi Rend: Horthy hű katonái”, Népszava Szép Szó melléklet, 2008. október 31.) így foglalja össze Horthynak azt a magatartását, amelyet Orbán és a magyar jobboldal zöme példamutatónak, a hazafiasság, az úri magatartás, a jó modor tetőfokának tekint:  „Horthy a ’zsidókérdést’ úri módon akarta megoldani, ’elegánsan’, fokozatosan akart a zsidóktól megszabadulni. A magyar fasisztákkal, antiszemitákkal együtt Horthy is nemzeti stratégiának tekintette a zsidótlanítást, ezt már a folyamatosan hozott zsidótörvények is szolgálták… ezzel nemcsak utat nyitott a radikális antiszemiták, szélsőjobboldaliak előtt, de bátorította őket”.

A hat-lépéses keretezésnek egyik fontos lépése az igazi szándékunk eltitkolása. „Az ujrakeretezés lényege a magatartás és a szándék megkülönböztetése… a szándékot nem kell ismerned” (O’Connor és Seymour, op.cit. 158-160). A keretezést amellyel célközönségünk magatartását szeretnénk megváltoztatni, amelyel politikai tökénket szeretnénk növelni, folyamatosan tesztelni kell. Az NLP nyelvében ezt ökológiai ellenőrzésnek, a Fidesz nyelvén, nemzeti konzultációnak hívják. Ennek a lépésnek nem az a lényege, hogy az embereknek lehetőséget adjunk, hogy ők döntsék el, mit akarnak, hanem az, hogy megtudjuk, melyik kerettel tudnánk leghatékonyabban elérni azt a magatartás változást, amely a szándékunk eléréséhez szükséges. Ezen az ökologiai keret-tesztelésen szorgoskodik manapság, Deutsch Tamás az internet-adó témakörében. Hogy mi is ennek a hat lépéses folyamatnak a lényege, azt az NLP bibliája így ecseteli. „Bárki, aki hatlépéses átkeretezést végez, enyhe transzban van, befelé összpontosít” (Ibid. 162. oldal). A Fidesz ezzel a módszerrel, az „enyhe transz” keltésével, a befelé öszpontosítás gerjesztésével óhajtja célözönségét szófogadóvá tenni.

4. Összefoglaló következtetések

Ha a nyelvhasználattal képtelenek vagyunk elringatni az embereket, képtelenek vagyunk átrepíteni őket a tények felett, nem veszett el a haza, vannak még másfajta eszközök is az illiberális rezsimek kezében, de ezek már nem az NLP eszköztárából származnak. Orbán mintaképének helyszínén, Oroszországban, ha elkopik a hatalom nyelve, és egyesek túl hangosan jelzik, hogy nem érzik jól magukat, nem hajlandók átrepülni a tények felett, le csap rájuk a fizikai hatalom, és ha kell megöli őket. Lásd Nyemcov Politkovszkaja, vagy több száz hasonlóan „nagyszájú” tiltakozó szomorú esetét. (Mindazoknak akik szeretnék közelebről megismerni milyen az a rendszer amelyet Orbán saját pédaképének tart, javasolnám Anna Politkovszkaja könyvét Putin’s Russia. Metropolitan Books, 2004, illetve Karen Dawisha. Putin’s Kleptocracy. Simon and Schuster. New York. 2014.) Magyarországon, az EU hatására, az ilyenfajta durva megoldásoknak a használata sokkal rizikósabb, mert ennek következtében könnyen elszálhatnának azok a pénzek, amelyek nélkül képtelen az ország meggazdagodni, képtelen lenne az Orbán rendszer a talpán maradni. Magyarországon a nyelv használatán felűl, a hatalom a média szabadságának korlátozásával, a parlamenti és civil ellenőrzés megfékezésével, gazdasági ellehetetlenítéssel, a kirúgásokkal, az erkölcsi lejáratással, az adóhatóságok és az ügyészség közös szorgalmaskodásával, és mindazokkal a maffia-módszerekkel amelyeket Magyar Bálint és társai már bemutattak, nyomja le az emberek torkán azt, amit szép szóval, hangulatkeltéssel képtelen elérni. A magyar illiberális állam ezeket az eszközöket is használja arra, hogy az emberek szótfogadjanak neki. Cikkemben ezekre az eszközökre csak jelzésként utaltam, nem ezeknek az eszközöknek a használatát akartam itt boncolgatni, többek közt azért, mert erről már sokan mások lehúzták a leplet. Nem tudnék a témához sok újjat nyújtani

Fontos azt is tudni, hogy a hatalom megszerzésének, fenntartásának érdekében nem szükséges mindenkit átverni, nem kell, hogy mindenki szótfogadjon. Azt mindnyájan tudjuk, hogy kétharmados parlamenti többséget úgy is el lehet érni Magyarországon, ha a szavazásra jogosultak két harmada nem ránk szavaz. 2014-ben a szavazásra jogosult magyar állampolgárok 73 százaléka nem a Fideszre szavazott, és mégis ez a párt kapta a parlamenti mandátumok két-harmadát. Ez az eredmény nem a fent ábrázolt nyelvhasználat hatékonytalanságát, hanem a nyelvészek és a politikai döntéshozok közötti együttműködés profizmusát igazolják. A magyar választási rendszer biztosítja, hogy ha egy politikai párt piacvezető helyet akar elérni, elég ha csak a lakosság 20 százalékát hozza jó hangulatba a nyelvével.

Tanulságos a választási támogatottság mögötti számok mögé is benézni. A közvéleménykutatási adatok azt igazolják, hogy akik a Fideszre szavaznak azért szavaznak a pártra mert szeretik, mert jó hangulatba hozta őket. Az MSZP-re szavazók viszont nem azért szavaznak a pártjukra, mert Mesterházy jó hangulatba hozta őket, hanem elsősorban azért, mert nem szeretik a Fideszt és a másik pártokat. Ezek a számok is a Fidesz nyelvhasználatának, a szeretetet kiváltó nyelvhasználatnak az erejét támasztják alá, illetve azt, hogy a Fidesszel szemben álló demokratikus ellenzék egy egészen másfajta nyelven beszél, mint a kormánypárt, vagy akár a Jobbik. A Fidesz jelenleg egy válsághelyzetben van – támogatói közt nagyon sokan emlékeznek arra az időre, amikor nagyon szerették pártjukat, és most viszont egyre kevésbé érzik jól magukat. A párt nyelvészei egyre nehezebben tudják kedvenc paripájukat átugratni a tények felett. Ennek a trendnek a további folyamataira érdemes lesz majd odafigyelni, mert nyelvi finomításokat, újjításokat fog eredményezni.

A cikkemmel egy hiányt akartam bepótolni a magyar illiberális állam működtetésének értelmezésével kapcsolatban. Azt a szellemi forradalmat akartam bemutatni, amely a nyelv használatával próbálja szófogadásra bírni az embereket. Meg akartam mutatni, hogyan használja a nyelvét egy illiberális rezsim, amikor nincs kellő kapacitása arra, hogy a hatalmát kizárólag az emberek bőrén érezhető fogyasztói jóléttel biztosítsa. Azt akartam megtudni, hogyan használja a Fidesz a nyelvét, hogy szófogadásra bírja a magyar szavazókat, miközben kiüríti a zsebüket. Kiváncsi voltam arra, mi a következménye annak, ha a nyelvhasználattal felborítjuk az értelem és az érzelem egyensúlyát, és elsősorban az érzelem nyelvének használatával próbáljuk embertársainkat átugratni a tények felett. Meg akartam tudni azt is, hogy annak a nyelvnek, amelyet a Fidesz alkalmaz, milyen hosszú a szavatossági ideje, meddig lehet vele fenntartani a társadalmi együttműködést, a szófogadást.

A következőket tudtuk meg: a Fidesz nyelvének lényege, hogy sose a tartalomra, hanem kizárólag a formára koncentrál. Köznyelvre fordítva ezt úgy is lehet értelmezni, hogy nem a belcsinre hanem a külcsinre figyel. A látszat a lényeg. Nem állítja azt, hogy amit mond az igaz, csupán azt, hogy hasznos, és arra bíztat, hogy akár a hazugságok is beválhatnak, ha úgy teszünk, mintha igazak lennének. Nyelvészei azt állítják, hogy ha jól használjuk a tanításaikat, az általuk megszabott módon használjuk a nyelvet, azt érhetünk el vele, amit csak akarunk. Az ember tudattalan szinten érti meg a nyelvet, és ez biztosítja a nyelv fantasztikus erejét – szerintük bármire képesek lehetünk vele. Orbán ezt félreérthetetlenül kimondta, amikor többek közt arra kérte amerika nagykövetét, hogy ne figyeljen arra amit mond, hisz ugyanazok a szavak különböző embereknek mást jelentenek. A tanítás azt hangsúlyozza, hogy jól meghatározott módon kell mondanunk dolgokat, tartalommentes utasításokat adva, és örökéletűvé válhatunk ezzel a módszerrel.

Gyakran felmerűl a kérdés – mennyire tartós a Fidesz nyelvének a hatékonysága, meddig lehet vele politikai tőkét kovácsolni? Cikkemben már korábban jeleztem, hogy erre valóban nincs pontos válasz. Van aki azt mondja, hogy mindörökké, és van aki azt hogy a napjai meg vannak számlálva mert, mint minden az életben, a Fidesz nyelvének a hatékonysága sem örökéletű. Nagyon röviden visszatérnék a cikkem elején említett Max Weberhez, aki, bár nem kifejezetten a nyelvi átverés módszertanát feszegette, a társadalmi cselekvésformákkal, a tartós, illetve a gyorsabban bomló államformákkal foglalkozott. Ő azt állítja, és ennek ma már nagyon erős a támogatottsága, hogy azok az igazán sikeres államok, amelyeket bürokratikus szakmaisággal irányítanak, amelyek nem a kapcsolati, érzelmi szálakra, a lojalitásra, hanem a jogszerűségre, az igazságosságra, a pontosságra, a szakmai iskolázottságra, kiszámíthatóságra helyezik a hangsúlyt, és azt intézményesítik, azt szövik bele nemzetük politikai kultúrájába. A Weberi nézet szerint, a Fidesz, érzelmi nyelvhasználatával, a jogállamiság felszámolásával, az államigazgatás párt-politikai átszervezésével saját sírját ássa. A Fidesz-fajta illiberális államforma nagyon gyorsan bomlik, és főleg az egyre nyitottabb, egymással egyre szorosabban összekapcsolt (wired) világban.

Jürgen Habermas se jósol hosszas jövőt a Fidesz által kedvelt társadalmi cselekvés modellnek, az úgynevezett “Nemzeti Együttműködés Rendszerének” amely az egypólusú politizálásra ösztönöz, és politikailag egyívásúvá óhajtja változtatni az embereket. Ő is alkalmatlannak tarja a Fidesz nyelvét a parlamenti demokráciák világában. A nyelv, mondja Habermas, a közös megértés céljából jött létre, azért van a szánkban, hogy megtaláljuk vele helyünket a világban. Arra használjuk hogy megértsünk másokat, illetve megértessük magunkat másokkal. Nem azért van a szánkban, hogy a konfliktusokat, a hatalommal szembeni kételyeinket az asztal alá söpörjük, hanem azért, hogy kibeszéléssel megoldjuk a konfliktusokat, és megmérettessük az egymástól eltérő gondolatokat a társadalmi jóléttel kapcsolatban. Ebből a versenyből, amit John Rawls “public reasoning”-ként emleget, válnak tanulékonnyá, műveltté, társadalmilag felelőssé a tömegek, ettől válnak tudásalapúvá közösségeink. A demokrácia, egymás megértésével, a politikai diskurzus, a nyelv szabad és félelemmentes használatával tud kibontakozni, megvalósulni.

Habermas volt az aki a parlamentáris demokráciák nyelvének etikai szabályait legjobban összefoglalta. Ha ezeket a szabályokat megszegjük, megszünik a demokrácia, a felvilágosult, az értelmes együtélés valósága. A közösség ilyenkor tolakodásba, az erőszak zsákutcájába jut. A nemzetközileg elfogadott és megkerülhetetlen etikai szabályok közt Habermas a következő négyet emeli ki:

  • A diskuráló partnereknek érthető üzeneteket kell egymás felé közvetíteniük. Nem lehet homályos, kérértelmű szavakat használni.
  • A feleknek következetes álláspontokat kell kommunikálniuk. Ha meggyőződéseinkkel ellentétes nézeteket bocsájtunk ki, akkor nem a megértést, hanem a félrevezetést szolgáljuk.
  • A diskurzus során az igazmondásra, az őszinteségre kell törekedni. Ha tudatos hazugságokkal próbáljuk megtéveszteni a nyilvánosság szereplőit, akkor csorbul a demokrácia.
  • Az érvelő feleknek biztosítani kell állításaik hitelességét. A demokratikus politikai diskurzus addig a határig nevezhető racionálisnak, amíg adott a kritikai felülvizsgálat, a számonkérhetőség lehetősége, amíg a kételyeket nem söpri az asztal alá a hatalom, amíg azokat szabadon megvitathatják a felek.A parlamenti demokrácia azt jelenti, hogy a hatalom nem korlátozza a társadalmi jóléttel kapcsolatos versengő nézetek szabad áramlását, nem zavarja az egymással versengő állítások, érvelések etikai megmérettetését.

A Fidesz nyelve mind a négy fenti szabályt, bizonyíthatóan és súlyosan sérti. Mit mondanak mind erre a Fidesz nyelvészei ?

A Fidesz politikai nyelve egy külföldi szabványra épült. Értékesítői azt állítják róla, hogy nincs szavatossági ideje – a siker egyedüli kritériuma az, hogy profi módon használjuk, csak akkor fog kudarcot vallani, ha amatőrök alkalmazzák. A profizmust a folyamatos korszerűsítések és tréningek használatával tartjuk fenn. Íme az értékesítési promó: Hogy hol a határ? Olyan nincs. A folyamat nagyon fontos része, hogy jól érezd magad és örülj… Ha észreveszed, hogy kritikusan nézed magad, azonnal válts fókuszt, összpontosíts belső jelenlétedre. Ezáltal minden hiba és tökéletlenség kimúlik az életedből. Az ember végtelen lény. Se korlát se plafon. A hiány, mint olyan, nem létezik. Alapvető bőségre vagyunk teremtve Isten vagy, ember alakban… Kozmikus lény vagy. Mindenható vagy. Maga a tudás, a tökéletesség, a nagyszerűség. Öröklét vagy, aki általad fejezi ki önmagát. A szegénység, a nélkülözés, a hiány mindíg abból fakad, hogy saját gondolatainkkal elzárjuk a felénk áramló bőség útját. A gondolataiddal mindent elérhetsz. Nem kell mást tenned, mint arra gondolni és arról beszélni, amire vágysz… Micsoda hatalom van a kezedben, hisz bármit életre GONDOLHATSZ (A kiemelés az eredeti szövegben. Orbán szóhasználatában a fenti útbamutatás úgy hangzik, hogy “Merjünk nagyok lenni”) …a Föld Neked forog… A te feladatod a kérés, a hit, és az elfogadás. A vonzás törvénye megadja neked, amire gondolsz – ennyi az egész, és kész. Most hogy már ismered a Titkot… légy boldog. Egyetlen dolgod van. Jól érezni magad – most. Nem a te dolgod kitalálni, hogy a pénz miként, milyen úton találjon meg téged. A részletek kidolgozását bízd csak az univerzumra. … (A Titok, op cit. 13, 15, 99, 102, 164, 169, 183, 184 oldalak).

Ezzel a promóciós szöveggel csak az a gond, hogy a magyarok jól ismerik azt a közmondást, hogy az ördög a részletekben lakozik. A Fidesz nyelve immáron egyre narancsbőrösebb, vonzó ereje egyre gyengébb, de mint minden remény, a Fidesz nyelvéhez fűzött remény is utoljára hal meg. Minél gyorsabban, szélesebb körökben ismerté válik módszertana, annál gyorsabban veszít varázslatos erejéből, annál kevesebben fognak neki szót fogadni. Cikkem ezt a magatartásváltást szeretné felgyorsítani. Azt akarja elérni, hogy egyre több honfitársam szófogadatlanná váljék.

A Fidesz nyelvét értékesítők szövegében hömpölygő hübrisz tragikus végkimenetére már a legnagyobb görög drámaírók több mint kétezer évvel ezelőtt figyelmeztettek. Az illuzórikus politikai játszmákba vetett bizalom veszélyeire az alábbi rövid idézettel szeretnék emlékeztetni: „Mindazok a civilizációk, melyek képtelenek voltak felismerni a valóság és az illúzió közti különbséget, belepusztultak látászavarukba. Ez a tanulság árad az összes bukott civilizáció utolsó leheletéből – az Azték civilizációtól a Rómaiakig, a Francia monarchiától az Osztrák-Magyar monarchiáig. Az említett civilizációk politikai vezetői, egytől egyig képtelenek voltak a valóság talaján tartani népeiket, és ennek köszönhetik bukásukat.” (Christopher Hedges. The Empire of Illusion: The End of Literacy and the Triumph of Spectacle,  Alfred A. Knopf, 2009.) A FIDESZ-KDNP-JOBBIK vezetői, és pártjaik, melyek ma a magyar parlamenti mandátumok majdnem háromnegyedével rendelkeznek, ugyan attól a látászavartól szenvednek, amely a fent említett bukott civilizációkat, népeket a vesztükbe sodorta.

Orbán ideológiai nézeteit, amely a „nemzeti összefogás” címerét viseli, az angol nyelvterületen, a harmony ideology terminusz technikusszal fejezzük ki. Ezt a nézetet, a nemzeti összefogásra építkező államelméletet, a neves amerikai antropológus, Laura Nader a következő szavakkal ecsetelte: „A legerőszakosabb politikai rendszerek, és ide sorolhatjuk a klasszikus nyugati kolonializmus rendszereit, vagy a kortárs globalizáció műfaját, egytől egyig a kételkedők kirekesztésének, a társadalmi szófogadás megvalósításának érdekében használták az együttműködés ideológiáját… Az együttműködés ideológia (harmony ideology) a legalattomosabb módszere a demokrácia megszüntetésének …ez az ideológia legszélsőségesebb változatában, az embereket egy fantázia világba zárja, ahol a valóságtól megfosztva kénytelenek tölteni életüket” (Lásd: Laura Nader. Harmony Ideology. Stanford: Stanford University Press. 1991, illetve: „Controlling Processes – Tracing the Dynamic Components of Power” Current Anthropology, 1997. November 5). A szerteágazó társadalmi érdekeket egy méretre szabott kényszerzubbonyba öltöztetni igen veszélyes politikai játszma, mert ezeket a kényszerzubbonyokat az emberek előbb utóbb mindig darabokra tépték.

Cikkemben egy valamiről nem beszéltem: nem esett itt szó a hálózatépítés fontosságáról, a műsorszórás hálózatának struktúráiról. Összefoglalóm végén erre az utóbbi témára csak nagyon röviden szeretnék kitérni. Szeretném jelezni, hogy a Fidesz, illetve a Jobbik politikai sikere nem csupán annak tudható be, hogy különleges módon alkalmazzák a nyelvet, hanem annak, hogy a nyelvük nagyon messzire nyúl (angolul: reach) és nagyon mélyre tud behatolni (angolul: penetration). A szerteágazó elérés és behatolás nemcsak a nyelvezetnek hanem a hálozatépítésnek a következménye. Ha már végre tudjuk, hogy a Fidesz a nyelvi hadviselés módszerével verte meg a bal-liberális erőket, (mint arról Magyar Bálint már értesült), azt is tudnunk kell, hogy az a győzelem az emberek mindennapjaiba behatoló kommunikációs hálózatok kiépítésén keresztűl valósult meg. Itt a polgári körökre, a helyi választókörzetekben szorgoskodó emberekre, a média-hálózatokra, a nem-kormányzati civil szervezetekre, vagy akár a diaszpórában működtetett kapcsolati hálózatokra gondolok (mint pl. a Friends of Hungary, a Diaszpóra Tanács, a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége vagy a Kőrösi Csoma Program, amelyek mind a Fidesszel összhangban, egyeztetve mozgatják a nyelvüket.) A korszerű, hatékony politikai nyelvhasználat, messzire és mélyen behatoló hálózatok nélkül csak azt biztosítja, hogy önmagunkkal beszélgetünk. A mai demokratikus ellenzéknek két kiemelkedő problémája van: nem csak a nyelve, hanem a kommunikációs hálózata is kikopott. Mindkettő szuboptimális módon működik. A demokratikus ellenzék nem a nyelvének és kommunikácós hálózatának korszerűsítésével, a helyi kis közösségekben működő, az emberekhez közel álló, az emberek problémáira figyelmes nyelvészettel, hálozatfejlesztésel hanem egy másik testrészével van elfoglalva. Ennek a haszontalan elfoglaltságnak az elemzése viszont már egy más lapra tartozik.

Göllner András

34 hozzászólás

  • Kiváló elemzés, de szerintem némileg túl van értékelve a kommunikáció szerepe az Orbáni rezsim fennmaradásában – az “ínséges” ellenzéki “elmúltnyolcévbeli” időkben talán sokkal fontosabb szerepe volt – vagy általában véve a diktatórikus rendszerek fennmaradásában. Az igazán érdekes szerintem inkább
    az, hogy egy társadalom miért vevő arra, hogy hülyeként kezeljék; miért válik szót fogadóvá. Azt hiszem a kutya a különféle politikai-társadalmi berendezkedések sikerességével kapcsolatos Weberi nézetnél van elásva: inkább a személyes kapcsolati hálókon alapuló érvényesülés, és nem pedig a személytelen szabályrendszerek szakszerűsége által meghatározott meglehetősen feudális mentalitású társadalmi együttélés az amely a mai magyar hatalom túlélésének záloga.
    Ezt ez a társadalom soha nem volt képes meghaladni és nincsenek jelei, annak hogy erre néhány generációnyi időn belül képes lenne. Épp ellenkezőleg a magyar társadalom minden tekintetbeli agonizálása a tendencia; és ez bizony nem 2010-ben kezdődött, sőt “2010” ennek inkább a következménye volt, amely csak további erősíti a lefelé gyűrűző spirálként viselkedő önerősítő pusztító tendenciákat ( pont erre épít Orbán és klikkje – a maguk szempontjából eredményesen ). Ezért elégséges a társadalom vagy húsz százalékát “jó hangulatban tartania” akik “érzik bőrükön a jólétet” ( bár a rezsim igazi kedvezményezettjei 20 százaléknál is jóval kevesebben vannak ). A fennmaradó elhanyagolható nagy többséget, pedig természetesen könnyedén lehet manipulálni a tudatlanságán, naivitásán, vagy épen az aljas indulatok felszínre hozásán keresztül. Ha pedig minden törik, szakad a magyarok a véres terrornál semmit sem tisztelnek jobban ( főleg ha a gyűlölt “másságokat” fojtják a vérükbe bele először, aztán meglepődve bámulnak ha a szomszéd – a házmester – feljelentése nyomán az ő ajtajukon dörömbölnek… no de ez régi mocska ennek a prostituált társadalomnak ), vagy pedig – bár ez elég kockázatos – bele kell sodorni az országot egy nemzetközi fegyveres konfliktusba és akkor mindenkit le lehet lövetni “hazaárulásért” aki nem engedelmeskedik. Ez így működik a világ nagy részén, majdnem egész Eurázsiában, Azerbajdzsántól Észak-Koreáig, Belarusztól, Szíriáig és Burmáig oda és vissza, hosszú évtizedek óta tartó népnyúzó, emberellenes diktatúrák sokaságában, földönfutó menekülők kétségbeesett, félholt tömegeit kitermelve … Ha nem használ a szép szó jön a hátba lövés, a nemzetközi erőviszonyok alakulását kezükben tartó nagyhatalmak ( Nyugatiak és Keletiek egyaránt ) pedig a “status quo” eufemizmusát emlegetve, a lojális, megbízható ( és gyilkos, emberellenes ) fasisztoid rezsimek stabilitásánál semmit se tartanak többre. Olyan kiváló gondolkodókra mint Weberre, vagy Habermassra hivatkozva a fejlett polgári demokráciák értékrendszerét a magyar ugarra alkalmazni… ugyan már… Sajnos ezek az utóbbi évek világgazdasági/politikai folyamatainak köszönhetően jelenleg még a nagybetűs Nyugaton is inkább visszaszorulóban vannak. Sötét időket élünk.

  • Minden elsmerésem Göllner András kiváló, intelligens és körültekintő cikkéhez.
    Az én véleményem, valószinű ITT nem sokat ér, ha rámutatok néhány egyszerű magyarázatra, azaz értelmezésre.
    A magyar nép 1944 óta diktatúrákban élt, 1990- ig. Bizony minimum két generáció is született és élt ez idő alatt. Első ember volt, hoszzú idő óta, akinek volt karizmája, intelligenciája és ható-ereje mint politikus. Ez volt Orbán Viktor.
    Mivel a magyar természeténél fogva hazafias és vallásos ember,Orbán megnyilvánulásai alapján, úgy tűnt nekik, hogy Ő az igazi vezető.
    Valóban, Orbán olyan nyelven szól-szólt a magyarokhoz amit eddig nagyon hiányolt és ma nagyra becsülik.
    Ezért nyert tavaly tavasszal újra nagy többségben a pártja, ha nem is tud már sokat tenni gazdaságilag az országon. Nem csak azért, mert az ország agrikulturális kincseit, termékeit már az előző korszak tönkretette, hanem azért is, mert Európa is igen rosszul áll gazdaságilag, kivéve Németországot.
    A Fidesz “jótette” egyben nyilvánul csak meg, visszadta a magyaroknak önbecsülését és önbizalmát.
    Erre minden nemzetnek szüksége van ahhoz hogy éljen.
    Ami meg a kanadai Fidesz szimpatizálókat illeti, még ma is sokan élnek, akik megismerték az emlitett két diktaturát.

  • Figyelő: hogy mit adott vissza? A magyarok önbecsülését, önbizalmát? Hát, ha a nacionalizmust annak nevezzük, kétségtelenül visszaadta. Ha a tahóság, pökhendiség, mások semmibe vétele karizma, kétségtelen, Orbánnak van karizmája.
    Orbán olyan nyelven szólt híveihez, amit valóban nagyon hiányolhattak: Rákosi és Kádár nyelvén. Hát persze, hogy úgy tűnik nekik – na, kezd végre közeledni a hazai valósághoz, mert valóban csak úgy tűnik – hogy Orbán basi az igazi vezető. Hiába, ebben szocializálódtak. Orbán se tűri az ellentmondást.
    Ami pedig a kormány fizetett ügynökeinek jelenlétét illeti a külhoni magyarság eseményein, éppen ez a gond, amit ír. Mi a francnak kell meghívni? Emeli az est fényét? Súlyt ad egy amúgy jelentéktelen szerveződésnek? Nem, kérem, korántsem. Ez sima megfelelési kényszer és rosszul értelmezett lojalitás.Az útiköltséget se éri meg.

  • Ille, sajnos erre a válaszom pásszé……
    Két malomban őrölünk.
    Természetesen, ez a magyar átok, t.i. az egész magyarság így él: két malomban őröl..

  • Figyelő: na, igen. Kérdés, hogy mi pereg ki a garaton, főleg akkor, amikor a molnár narancshitű. Mert ne tévedjünk: Orbánt és rendszerét szavazni hit kérdése. A hit pedig távol áll a józan észtől.

  • Lehet, de a nagy többség csak rá szavazott megint!

  • Nagyon jó! Kezdettől fogva éreztem, hogy porhintés folyik, láttam a bűvésztechnikát, de nem tudtam, hogy jól kidolgozott, tudományos alapjai vannak. Csak azt tudtam (ezt is főleg Bartus László hatására), hogy Mussoliniék és Hitlerék is ezt a technikát használták.
    Hogy erre a porhintésre érzékeny vagyok, azt csak gyermekkori élményeimnek köszönhetem.

  • Továbbá egy cím: Az ész trónfosztása. Ez is ide tartozik?

  • Figyelő: feladom.
    Képtelen felfogni a valóságot, ráadásul a számokat sem ismeri. Többen és többször bizonyítottuk már be, de maga képtelen elismerni: téved. Semmilyen többség nem szavazott rá, ugyanis Orbán nem volt jelöletek közt, az államelnök kérte fel kormányalakításra (röhej). A Fideszre meg pláne nem szavazott semmilyen többség. Maga reménytelen.
    Jelenleg 1,4 millió egzisztenciálisan Orbánéktól függő ember tartja fenn ezt a rendszert. 1,4 milliónyi szar úszik a felszínen. 8,5 millió ember meg nem kap levegőt tőlük.

  • "tisztelthölgyeimésuraim"

    Tessék mán mondani, mi is az a karizma ? Lehet, hogy a hányigert kiváltó hang és természet ? Mert belőlem, ha látom, ha hallom ezt váltja ki ez a közönséges, és sötét alak látványa és hangja is…
    Nagy nékije a karizmája ! Ja, az…

  • Figyelő !!!

    Igen, Ő egyszerűen közönséges.

    Gyűlölöm, amikor ezt a surmót, hogy így meg úgy tehetséges, dicsérik. Nem igaz. [Bolgár Úr is – de ő csak azért, mert fél tőle

    Akik imádják, a maguk közönségességét látják ebben az útszéli megjelenésben.

    A gátlástalanság szerintem nem karizma, nem is tehetség, az hajlam a legsúlyosabb bűnre. Ő ilyen: gátlástalan, és ha mégis dicsérni volna szándékomban, hát; egy setét, machiwellista kalandor.
    .

  • Ti, akik ezt a diktátort dicséritek,
    gondoljatok csak a legutóbbi
    “Habony megtagadásaként”
    elhíresült sajtófogadására…

    Abban minden benne volt az egyéniségéből.

  • Ille Pisti 4,39 !

    REMEK JELLEMZÉS. Gratulálok, minden benne van, még a [email protected] is.

    .

  • Vesztergom Matild

    Figyelő!
    Ön hol él?
    -arrogáns és cinikus kormányzati kommunikáció
    -műveletlenség
    -irracionális gazdagodás
    -erkölcsi szempontok hiánya
    -sokkoló korrupció
    Nap mint nap találkozik kis hazánkban az ember a felsoroltakkal.
    Ha ön mindezt nem látja,akkor nem Magyarországon él, vagy túlságosan sok trafikot kapott “érdemei elismeréseként” a kormánytól.

  • Dubois: egyénisége, na, az nincs neki. Személyisége inkább.

  • Vesztergom Matild: a jóasszony Kanadában él, ettől függetlenül süket és vak a hazai rögvalóságot illetően. Elkötelezett jobboldali, aki gyűlöl mindent, ami balról jön.

  • Dicsértessék az Orbán Viktor !!!!!
    Ha igazán képet akarnátok alkotni erről a szarizmatikus alakról, hát olvassátok el itt – ebben a lapszámban is – most megjelent, néhai Popper Péter pszichológus professzor 2005-ben kelt szakvéleményét róla, a nagy karizmatikusról. Ott aztán szakszerű részletezésben feltárul a szemétdomb minden igazi kincse.

  • Dubois7,39!

    Aztán az se vóttt ám semmi, ja ! Tod, amikor a Sárazsadányba, ja, ott a Tokaj-dűlői nem-taggyűlésen aztat mondotta
    a nemis-jegyzőkönyvbe, hogyaszongya:
    “ne mi kapjuk a . l e g többet”.
    Már ebben is benne vóttt az egész Orbán, mert ő egy annyira szerény karizmával bíró ős-tokaji szittya legíny. Ja!

    .

  • sebestyén eszter

    Ennek a cikknek nincs módszertana, ettől kezdve csak egy publicisztika, amivel nem lenne semmi baj, ugyanakkor bennem visszatetszést kelt, hogy tudományosnak van beállítva. Olyan mint egy vegyesbolt, van benne minden: nyelvfilozófia, nlp stb. Mindenre támaszkodik, azaz semmire.
    Abban kétségkívül igaza van, hogy a baloldalnak nincs nyelvezete, s hozzátenném semmi saját szimbólum rendszere, nemcsak nyelvi…
    http://dinamo.blog.hu/2014/09/01/hagyomanyt_teremteni_is_lehet

  • sebestyén eszter

    Popper Péter jellemrajza Orbán Viktorról: http://www.13keruleti-hirhatar.hu/hirek/popper-peter-orban-viktor

  • „Lehet, de a nagy többség csak rá szavazott megint!”
    .
    No, no, no.

    Ne essünk túlzásba.
    .
    Maximum a legnagyobb (párt-politikai, legtöbb szavazatot nyert) kisebbség.

  • sebestyén eszter: most tényleg az a lényeg, hogy hol jelent meg előbb, az egykori Ellenszék Vélemény Magazinban, vagy a XIII. kert Hírhatárban? Megjegyzem, legelőször a 168órában, azután nálunk, és onnan vette át a Hírhatár.
    Elárulná, mi értelme volt ennek a hozzászólásnak – azon felül, hogy bizonyítsa, spiccen van?

  • Sebestyén Eszter valószínűleg el se olvasta a cikket, de tökéletesen visszaböfögte a fidesz kommunikáció itt leírt eszenciáját. Szavanként lehetne boncolni, de talán nem érdemes…
    Nagyon alapos tudományos értekezés Mr. Göllner! Valóban hiánypótló!

  • Srbestyén Eszter !

    A baloldal nyelvezetének ugyanaz a baja, ami az elvrendszerének. Miután utóbbiból – legalább is nyilvánosan – kiűzték a marxizmusnak szinte a csíráit is, a kommunikációs nyelvük is ennek megfelelően átalakult a szégyenlős és bigottan vallásos szűzlány dumájává, aki bár szeretne gyereket, de csakis közösülés nélkül…

  • "tisztelthölgyeimésuraim"

    Dongoló !

    Magam is így látom. Azért a szocialistáknak a kezdeteknél legalább szavakban mégis csak – ha már a gyakorlatban ez 25 évig lehetetlen is volt – meg kellett volna maradniuk a marxista . a l a p.téziseik szintjén. Lehet, hogy lemaradtak volna egy két előnyös hatalmi lehetőségről, ám ma nem kéne azok miatt pirulniuk, miközben most már e tiszta elvi alapokon kiállva, nyíltan küzdhetnének a vadkapitalizmus és az Orbán-maffia e fondorlatos összefonódása ellen…
    Viszont még ma is kénytelenek a megfogalmazásaikban időnként maguktól idegen érvekkel és stílusban, szégyenlősen kommunikálni.

  • Figyelő !
    Maga aztán nyakig ül a fieSS-ben, amikor pontosan az ő goebbelsi szisztémájuk szerint hamisítja történelmet.
    Még azt sem mondhatom, hogy . c s ú s z t a t, hiszen egy-az egyben . h a z u d i k , de akkorát, mint a Budai Vár, amikor ezt írja:
    “a magyar nép 1944-től diktatúrákban élt, 1990-ig”,
    kihagyva az 1919-től 1945-ig tartó Horthy diktatúrát.
    Igaz, ez a letagadott idő úgy nagyjából csupán 25 gyilkos esztendő, de egy nép életében egy rahedli tömény bűn, ám egyszer talán már végre mégiscsak be kellene ismerni…
    Ne hazudjon ! Legyen inkább becsületes ember!

  • Figyelő !

    És még annyit.

    Maga pontosan A FID-SS NYELVE mintadarabja.

  • Attila the Hun

    Kivalo elemzes Göllner András urtol. Remelem lesz ennel melyebre meno irasa a kozel jovoben,

  • sebestyén eszter

    @Miklos Banfi, ​
    re ​2015 április 28 1:32 de.​

    Tudod, én ezt a cikket HASZNÁLOM (idézem, hivatkozom), így vagyok ma itt (így láttam meg a kommentedet), ezért az el se olvastam hipotézised megbukott. Szakmán, tudományágon belül nem szoktunk ugyanis körbenyalni egymást, mivel, ha ilyen szintű munkát letesz valaki, az a minimum, vagy az a természetes, hogy JÓ.
    Egy szöveg értelmezésénél azt is kell nézni, ki mondja (írja). Vagyunk 5-en, akik magyar nyelven a médiába átviszünk tudományos vagy ismeretterjesztő szöveget (ha tehát eleve nem ismeretterjesztő oldalról, lapról van szó), hanem ált. médiáról, ez egy nagyon nehéz műfaj, miszerint precíz is legyél, meg érhető is: azaz megfelelj tudományosan is, és a többiek is értsék. Ezért tettem a megjegyzést, és baromira nem ártó szándékkal, és fenn is tartom. 🙂
    A Poppert pedig azért idéztem, mert amit Göllner neurolingvisztikai problémának érzékel vagy mutat be, az — szerintem — pszicholingvisztikai kérdés, már csak azért is, mert a Fidesz kommunikációs bázisa, hogy a formális logika szabályait rúgja fel (hamis+hamis premisszából jut igaz konklúzióra), ezt pedig csak pszicholingvisztikailag lehet bemutatni, mert a neurolingvisztika nem foglalja magában egyik logikai ágat se.

    Ui.: Hogy megnyugtassalak, és teljesen megértsél, tetszett a cikk.

  • sebestyén eszter

    @István, most láttam a kommentedet. Nem értem a hírhatáros megjegyzést.Azért azt linkeltem be, mert éppen akkor azt találtam, azt dobta a Google. Egyébként ezt http://dudasj.ath.cx/home/free/Popper_Peter_Orban.pdf szoktam általában, mert ez semleges. Emlékszem rá, hogy a 168 Ó-ban jelent meg, az már nincs kint a neten, vagy én nem találom soha.
    Hogy miért linkeltem be, azt fentebb írtam Bánfi Miklósnak.
    Most komolyan nem értem, mi rosszat csináltam…

  • sebestyén eszter

    @DonGolo,
    igen, ezért linkeltem a hiányt elemző cikket. Azaz, ha összeadod azt, hogy az egyik oldal,ahogy a Göllner írja, nemcsak nyelvet épít, hanem magát Bábel tornyát, a másik oldalon meg nincs semmi, akkor abból az jön ki, ami jelenleg is van.
    És igazad van abban, h ha nincs alap, nincs mire építeni a nyelvet, tehát a kettő összefügg.

  • eszterlánc, nem csináltál semmi rosszat, én csak levezettem a megjelenés sorrendjét.
    Amúgy az ellenszéki se érhető már el.
    Szerény véleményem szerint, ami Popper, az már nem semleges – megjelenési helyétől függetlenül.

  • sebestyén eszter

    @István, pfú, köszi, egy kicsit sokkoló volt N hónap múlva látni a kommenteket… Ált. visszamegyek oda, ahova necceset írok, ide azért nem jöttem vissza, mert azt hittem, semmi különös nincs abban, amit írtam.
    Érdekes, amit írsz, ad egy nem tudtam, és most utóbbi kommenteddel együtt vált világossá számomra, h az elsőközlő volt a 168Ó, ez eddig nekem kimaradt, csak emlékeztem, h ott is volt; ad kettő arra nem is gondoltam sem az elsőközlő, sem a KMH esetén, h eltávolításról van szó, csak azt gondoltam, h a HH jobban SEO-z (-ott anno)…
    Legszívesebben megkérdezném, miért kellett eltávolítani, de lehet, h nem akarom tudni. 🙂
    Meg amúgy is az a lényeg, h fennmarad. Egyébként PP. cikkében nemcsak Orbán lelke van benne (lásd, valahova máshova írtam itt a KMH-n: üzletelő családfő+törődő apa mennyire bejött-> trafik, föld, kerítés stb. + megvédünk), hanem a magyar néplelkület reflexiója is: “Kezdetben folyton kiröhögtünk. Ma jóformán te irányítasz minket.”; vagy “Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává.”; vagy “, a klimaxos hölgyek öröme*.” stb.
    *egzakt kutatásokból derül ki, h a családi véleményformáló politikai tematikában az idős nő, tehát ez a nemi és korosztálycsoport tudja befolyásolni a családot politika terén…

  • Turóczi Béla

    A Figyelőnek üzenem: A legutóbbi választáson bebizonyosodott, hogy Magyarország Isten állatkertje. Göllner András anyaga korrekt. Ami Orbán basit (újabban Korruptátor) illeti, kiválóan alkalmazza Arthur J. Finkelsteintől tanultakat, miszerint: Orbán és a Fidesz kommunikációs tanácsadója kifejtette, szerintük az átlagszavazó alultájékozott és közönyös, a modern politika pedig az ő megtévesztéséről szól.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.