6 hozzászólás

• Georgina Bojana

  2015 április 28
  3:07 de.

  Kedves Chris!
  Köszönöm a felfedező-kirándulásról szóló értékes beszámolót. Szomorúság öntött el, olyan szellemvárossá lett ez a valaha élő település.
  Nem mintha itthon, Magyarországon nem váltak volna ilyen üressé az életterek. Itt, ahol élek, itt is a fiatalok nagy része Német- vagy más országokban dolgozik, akik még itthon maradtak, ingáznak, vagy átköltöztek a Dunántúl frekventáltabb helyeire, oda, ahol van, némi munkalehetőség.
  Sok az idős ember, s ami a legszomorúbb, a műveletlen, gyomirtóval „lekezelt” talajú kertek, ahol, még a fű sem nő, de a gyom sem. Szomorú, de nagyon.
  Az eladó házakat valaha sok pénzért építették fel, most ár alatt kínálják.
  Igaz, már elég koros vagyok, de még élénken él bennem annak a régi, élettől lüktető falunak a látványa, ahol Dédanyám is élt. Ott ma már, abban a házban unokahúgom él a családjával, Ő is panaszkodik. A valaha virágzó, emberektől, munkától nyüzsgő falu – elnéptelenedett. Ő még rosszabb helyzetben van, mert kevesebb a bolt, rossz az ellátás.
  Nekem erre nem lehet panaszom, itt nagyon jó az ellátás, de tény, hogy az utcán alig láthatóak emberek. Ami a rossz, hogy az orvosi rendelőt felépítették, csili is meg vili is. Csak éppen a körzeti orvosokon kívül, a laboratórium és a gyermekrendelés, no meg a fogászat működik. Minden más gonddal, bajjal, panasszal Ceglédre vagy Budapestre kell vándorolni. Az a szerencsénk, hogy orvosi ügyelet (éjszakára, ünnepnapra még van).
  Régen, mennyire más volt!
  Amikor ide leköltöztünk, itt is még nyüzsgő, szép élet volt. Úgy értem, a kerteket művelték, a temetőkbe vitték a virágot, hétköznap is, de hétvégén mindig. A kocsmák, vendéglők is tele voltak, a fagyizók is. Ma már?
  Az idősek kihaltak, a fiatalok elköltöztek, idejük de kedvük sincs arra, hogy szomszédoljanak, vagy a temetőbe vigyék az emlékezet virágait. Remélem Anyák napján, lesz némi forgalom. Legalábbis évekkel ezelőtt még volt, de egyre kevesebben érkeznek, az el nem múló szeretettel hozott virágokkal.

  El vagyok nagyon keseredve, miért van ez így?
  Tudom, mindenféle gazdasági bajokra hivatkozhatunk, de nekem ez nem tetszik. Nem mintha ezzel bármi is változna, sajnos. Sejtem, hogy ezzel a negatív érzéssel, nemcsak én vagyok egyedül.
  *
  Valaha?
  Lovasszekereken vitték a szalmát, a környező nagyobb településekre a terményt, a budapesti piacokra a zöldséget, gyümölcsöt.
  Ma már? A nagybani piacra viszik.
  Az üzletközpontokba pedig külföldről hozzák be a paprikát, paradicsomot, no meg a többféle egzotikus gyümölcsöt. Régen nem így volt.
  Valaha megélhetést adott a föld.
  Ma már a vegyszerek is sokba kerülnek. A munkáról nem is beszélek. A fiatalok nagy része nem érez sem szeretetet, sem elhivatottságot arra, hogy még bejárás/munka után kapirgáljon a kertjében. Aztán jön egy fagy, egy esős idő, amitől minden elpusztul, s oda a sok-sok munka, a vesződség.
  *
  Nyüzsgő életetet, vidám arcokat, sok-sok árut, utcán járó embereket, kertekben dolgozókat, beszélgetős néniket szeretnék látni, kispadon ülőket is. Ebben sincs szerencsém. Az utcák napközben szinte néptelenek, ünnepeken még jobban.

  Ma már?
  Az idősebbek is, kiguvadt szemmel bámulják az idétlen mexikói tévésorozatokat, amelyeket csak addig nézek, amíg átkapcsolom. Az itt (még) élő idős asszonyok, az életüket igazítják ezekhez a nívótlan sorozatokhoz. Nem is olyan régen egy nyolcvanon túli bácsikával beszéltem, rákérdeztem, hogy ő miért nézi ezeket a folytatásos mexikói „rémálmokat”? A válasza egyszerű volt: – Kedvesem, ma már nem nagyon látni olyan szépséges fehérnépeket, amelyeket ott, a tévében megmutogatnak. Azt, hogy miről szól, már nem is értem, a jányokban gyönyörködöm.

  Nem, nem szeretném a tévét kárhoztatni, de a fiatalokat pedig ezekkel a gusztustalan másféle sorozatokkal támadják le. Azokban mindenki-mindenkivel. Veszekednek, bezártan élnek, vagy partnereket úgy váltogatnak, mint normális ember a fehérneműjét. Igazi „húspiac”, érzelmek nélkül. No ezekbe is csak belenéztem, csakis azért, hogy el tudjam dönteni, miért nem nézem. Kimondom, le is írom, hogy okkal.
  Nem, nem vagyok, nem is voltam soha prűd. Sőt apáca sem, de bizonyos dolgokról tudom, hogy a szerelem nélküli szex (főként) a férfiak privilégiuma. A nők szerelemből/szeretetből ölelnek, mert úgy az igazi, mert úgy a jó.
  Hű, de elszaladtam az eredeti szövegemtől?

  Nem vagyok boldog, amikor azt látom, hogy üzleteket zárnak be, munkahelyek nem szerveződnek, sőt meg is szűnnek, az emberek elvándorolnak a jobbat keresve, s végül nem is találnak arra, amit csak „álmaikban” kergetnek: egy jobb, egy sokkal élhetőbb, boldogabb életre.
  (( 🙁 ))
  *
  Várom, nagyon várom a további tudósításokat, szeretettel.
  Jó volna látni egy nyüzsgő, mosolygó emberektől, sok-sok gyerektől „gazdag” várost, működő üzletekkel, sok sok örömmel, színes forgataggal.
  Ott, Canada közelében és Canadában.
  G.B.
• Christopher Adam

  2015 április 28
  7:55 de.

  Kedves Georgina,

  Köszönöm szépen kommentedet! Azért igyekszem a térséget és Kanadát kicsit pozitívabb szemszögből is bemutatni…hiszen a nagy városok általában színesek, dinamikusan fejlődnek és pezsgők.

  Ilyen pl. Montreál Plateau nevű kerülete. Erről tavaly írtam:
  http://kanadaihirlap.com/2014/09/28/fuvezik-a-szabadkomuves-vilagosszeeskuves-montrealban-kepriport/
• lelszi

  2015 április 28
  10:53 de.

  Kedves Chris!

  Azt hiszem, ez a beszámoló hitelesebben ír a valóságról mint a „csindarattás” tanulmányok!
  Köszönöm!
• Ille István

  2015 április 28
  10:56 de.

  valóban lehangoló…
• Georgina Bojana

  2015 április 28
  11:37 de.

  Kedves Christ!
  Amikor végigmegyek a nagykörúton, vagy a kiskörúton, de mondhatnám a régi Kossuth Lajos utcát, a belváros szívét, a leragasztott kirakatok miatt sírni tudnék.
  Valamikor szó szerint „hömpölygött” a tömeg az Astóriától – az Erzsébet-hídig. Ott voltak a legszebb kirakatok, de ezt elmondhatnám a Rákóczi útról is, no meg visszatérek a nagykörútra…
  Fel nem fogom ésszel, miért nem adják ki a helyiségeket minimális bérletre, csak azért, hogy ÉLET legyen ott, ahol manapság nincs.
  Sikerült taccsra vágniuk nemcsak az országot, a fővárost is.
  Ezért IS szomorú vagyok.
  *
  Nem ismételem magam, olyan idióta rendelkezéseket hoznak, amitől elüldözik a turistákat. Közben verik a mellüket, hogy „dübörög a gazdaság”, csak belé ne siketüljünk… :O
  G.B.

  G.B.
• mavtelep

  2015 április 29
  1:24 du.

  Kiváló és egyben szomorú bemutatása az életnek azon oldaláról, amiről nem harsognak az újságok, nem nyilatkoznak „lánglelkű” politikusok, nem elemzik csekély tudású de magabiztos szakértők.
  Éppen csak magukra hagytak embereket, városokat és az enyészetre bízták a jövőt.
  Szervusztok, jó estét !