Kertész Ákos: Az újjáéledő Horthy kultusz és a zsidók

2015 november 16 7:58 de.38 hozzászólás

Ezekben a napokban, hetekben szűkebb hazámban, Kanadában, de az euro-atlanti világ számos országában is megemlékeznek a második világháború hőseiről, mártírjairól, áldozatairól.

„Kizökkent az idő, óh kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt!” – kiált föl kétségbeesetten Hamlet, amikor rádöbben, hogy „múlni hágy időt és szenvedélyt” „nem lendítve semmit”. Mintha Shakespeare előre látta volna a 20. század derekán élt európai és amerikai politikusok tehetetlenségét, akik késlekedtek, amikor a Pokol támadásba lendült, és már csak 52 millió halál árán voltak képesek helyretolni a kizökkent időt.

Két éve írtam az újjáéledő Horthy kultuszról (megjelent az Amerikai Népszavában), és azóta csak romlott a helyzet. Az elmékben nem gyúlt világosság, derék magyar barátaim sokasága – köztük igen sok zsidó – hiszi még most is, hogy az a Horthy Miklós, akinek kezén minimum hétmillió ember vére szárad az ötvenkétmillióból, snájdig úriember volt, afféle anglomán gentleman, majdhogynem zsidóbarát, aki nem tehetett semmiről, és úgy csöppent bele félmillió zsidónak tekintett magyar állampolgár Auschwitzba vonatoztatásába, mint a légy a tejbe.

A második világháború borzalmaiért nem csak azok a felelősök, akiket Nürnbergben háborús bűnössé nyilvánítottak. És ha a többiről megfeledkezünk, könnyen megismétlődhet velünk – vagy ami rosszabb: az utódainkkal – a történelem. Mindez nekünk magyar eredetű kanadaiknak azért fájdalmas, mert szülőföldünkön sorra rehabilitálják a háborús bűnösöket, Horthy mellett Hóman Bálinttól, Wass Alberten, Nyirő Józsefen keresztül olyan tömegben, hogy fölsorolni is fárasztó.

Kertész Ákos (Montreál)

Kertész Ákos Montreálban

Kertész Ákos Montreálban

A zsidó nép száraz ága

A magyar zsidók meglepően elnézőek Horthy Miklóssal szemben.

Meglepően? A helyzet azért ennél súlyosabb. Megdöbbentően.

Ez hogy’ lehet? Ez az ember közel hatszázezer magyar zsidó halálában sáros. Ez az ember a náci Németország Tigris tankjaihoz kötötte a Magyarország rozoga szekerét, és a több mint félmillió zsidó mellett még minimum kétszázezer „fajmagyar” katonát küldött a halálba.

A kérdésnek, miért hiszik a zsidók még most is azt, hogy Horthy Miklós csak afféle szalon-antiszemita volt, és a zsidósággal tulajdonképpen gentleman módjára viselkedett, és Magyarország teljhatalmú vezetőjeként nem volt felelős semmiért, és mindenbe csak belesodródott, és mindennek mások voltak az okai (részben az antant, részben maguk a zsidók, részben a németek), az ad pillanatnyi aktualitást, hogy november 3-án egy újabb Horthy szobrot avattak Budapesten, ami ellen még az Egyesült Államok követsége is tiltakozott.

Eredménytelenül. November 9-én, amikor Európa polgárai a Kristallnachtra emlékeztek, Miskolcon könyvet égettek az újnyilasok. Radnóti Miklós verseit. A költő halálának évfordulója után pár nappal összetörték a meggyilkolásának emlékhelyén álló szobrát; 17-én fehér lóval vonult föl a véreskezű kormányzó híveinek tömege Horthy bevonulásának emlékére. Eddig. A sorozat, borítékolható, folytatódni fog.

Benedek István Gábor írónak a Mazsihisz égisze alatt megjelent drámai hangú tiltakozása mellett a Mazsihisz, a magyar zsidó hitközségek szövetsége is kiadott két lagymatag tiltakozást. Nem tudom, kinek a nevében. A holokauszttal a nácik nem csak a zsidó vallást gyakorlókat (hitközségek tagjait) , hanem egyértelműen a zsidó fajt akarták kiirtani. Van olyan, hogy zsidó faj? Természetesen nincs. Az egész emberi nem (genus) egyetlen faj. Ez tudományosan bizonyított tény. Zsidó nép van, zsidó etnikum. És van zsidó vallás. A fajelmélet, minden genocídium ideológiai alapja, tudománytalan maszlag!

De az mindegy, hogy a halálraítélteket zsidó népnek, zsidóságnak vagy zsidó fajnak nevezik-e. A hóhérok hatmillió zsidón végrehajtották az ítéletet, ebből hatszázezer magyarországi születésű, magyar anyanyelvű, magyar zsidó volt. Horthy Miklós kormányzó alattvalója.

Zsidónak lenni sehol a világon nem fáklyásmenet, Izraelen kívül még ma is leginkább szerencsétlenség. És különösen nehéz zsidónak lenni Magyarországon, mert a magyarországi zsidó közösség Európa – talán a világ – legasszimiláltabb zsidósága. (Ezért nevezi a magyar zsidókat Randolph L. Braham, a világhírű holokauszt-kutató a zsidó nép „száraz ágának”.)

A zsidók asszimilációjának is, mint minden más társadalmi jelenségnek történelmi magyarázata van. Az 1848-as magyar szabadságharc bukását követő kiegyezés után (mely Magyarország és a Habsburg Császárság között jött létre 1867-ben, és megteremtette az Osztrák-Magyar Monarchiát), a független magyar közigazgatás alá eső területek lakosságának (összesen mintegy 17 millió) kevesebb, mint a fele tartozott a magyar etnikumhoz. Ezért a hatóságok minden eszközzel, csábítással, édesgetéssel, kiváltságok fölkínálásával, de fenyegetéssel, kirekesztéssel, jogfosztással is noszogatták a németajkú (sváb, szász, cipszer), a szlovák, a román, a szerb és a horvát kisebbséget az asszimilálódásra. Csakhogy a tizenkilencedik század nagy nacionalista hulláma a magyarországi nemzetiségek nemzeti öntudatát ugyanúgy fölszította, mint előtte a magyarokét, eszükbe sem volt beolvadni; egyedül az anyaországgal (akkor még) nem rendelkező, de állampolgárként frissen emancipált zsidóság hajlott az asszimilációra.

Ezért a magyarok keblükre ölelték a zsidókat, a „Mózes-hitű magyarokat”, zsidó-magyar sorsközösségről, közös szenvedés-történetről fantáziáltak, az egymillióhoz közelítő zsidó etnikum jelentősen megnövelte az alig nyolcmilliós magyarság jelenlétét a soknemzetiségű országban.

Mindezt a zsidóknak a szabadságharcban vállalt szerepe is indokolta. Első pillanatban a zsidóság az országban sokfelé csatlakozni akart a forradalmi, liberális eszmékhez. De a második pillanatban már, mint Magyarországon oly sokszor, 1848-ban is lángra kapott a szabadság első szellőjétől a magyar zsigeri antiszemitizmus. Ha szabadság van, akkor szabadon lehet ütni a zsidót! (A pogromokat a magyarság legjobbjai állították le, amikor az új kormány már oda bírt figyelni a polgári forradalom céljaihoz méltatlan jelenségre.) A zsidók először döbbenten és sértetten visszahőköltek, mégis később, főleg amikor a császár a Szent Szövetség nevében segítségül hívta az orosz cár kozákjait, a szabadságharc mellé álltak. Hiszen a zsidók nagy része az orosz pogromok elől menekült magyar földre. Ha utánuk jött az orosz, akkor nem volt kétséges többé, hol a helyük. A kirurgus szanitéc lett, a többi zsidó honvéd. Vagyis a zsidók egyszer bizonyítottak már.

Aztán elhagyták a pajeszt és a kaftánt, civilizált európai polgárként kezdtek kinézni, és megszerették a tréfli magyar konyhát, a tejfölös paprikás csirkét, a sertéspörköltöt és a bográcsgulyást, az abált szalonnát és a harcsapaprikást, tisztességesen megtanultak magyarul, az elszegényedett dzsentrigyerekek gazdag zsidó családokba házasodtak be, rangot hozva hozományul a pénzhez. A magyar irodalom és költészet leglelkesebb olvasói és terjesztői a lipótvárosi művelt zsidóasszonyok lettek.

A zsidók tehetségüket a „magyar hazának” adták, hatékonyan vettek részt a 19. század második felének nagy liberális föllendülése idején a gazdasági, a tudományos, a kulturális életben, és hősiesen helytálltak a frontokon is, az első világháborúban.

De jött a vereség és a trianoni döntés: a Habsburg birodalom fölosztása túlnyomórészt etnikai, nemzetiségi alapon. Mivel azonban a történelmi Magyarországon a nemzetiségek bizonyos régiókban keverten éltek, az úgynevezett „elcsatolt” országrészekben sok magyar nemzetiségű lakos is idegen közigazgatás alá került, viszont a szuverén Magyarországon már alig maradtak nemzetiségek, így nem volt tovább szükség az elmagyarosodott zsidókra.
Bűnbakra azonban annál inkább, mivel az önmagát másoknál mindig különbnek tartó nacionalista magyar társadalom képtelen volt a háborús vereség tényét földolgozni. Ezt a kognitív disszonanciát oldotta föl azzal, hogy másra mutogatva bűnbakot keresett. A vereség fölélesztette a „békeidők” liberális légkörében csak lappangó, „nem elegáns”, de nagyonis létező antiszemitizmust, mely a békeszerződés revíziójának szorgalmazása mellett Horthy Miklós fő ideológiája lett, kielégítve ezzel az ország területének megcsonkítása miatt sokkolt magyar tömegek lelki igényeit.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Trianon óta a magyar közvélemény – szinte a mai napig és teljes egészében; tehát a retrográd tekintélyuralom hívei éppúgy, mint a liberális demokraták, a jobboldaliak ugyanúgy, mint a baloldaliak, a keresztények ugyanúgy, mint a zsidók, a burzsoázia is és a proletárok is – egyöntetűen vallják, hogy a békeszerződés ordítóan aljas és igazságtalan volt.

Csakugyan?

A kiegyezéssel megalakult Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország a birodalomnak Ausztriával egyenrangú társtulajdonosa lett, közösen nyomva el a birodalom területén élő összes többi népet, nemzetet és etnikumot. A Kárpát Lágerben a magyarság volt Ausztria kápója. A világháborúba, amely a világ imperialista újrafelosztásáért indult – bár az újrafelosztásból Magyarországnak geopolitikai helyzete folytán egy kapavágásnyi sem jutott volna – Magyarország óriási lelkesedéssel ugrott bele, de ez csak a magyar történelmi uralkodó osztály szárnyaló politikai ostobaságát dicséri.

Az első világháborúnak ezért Magyarország Ausztriával egyenrangú vesztese lett. A trianoni békeszerződés nem Magyarországot osztotta föl, hanem a Monarchiát. A határokat etnikai alapon húzták meg, hogy egy multinacionális föderáció helyett a Habsburg Monarchia helyén több szuverén nemzetállam alakuljon, ami – gondolták a győztes hatalmak –, kevesebb konfliktussal jár majd. Hogy ez jó ötlet volt-e, azon lehet vitatkozni. Azon is, hogy a határokat Magyarország részére kedvezőbben is meghúzhatták volna.

De ordító igazságtalanság a nemes magyar nemzetet nem érte. Az öntelt, xenofób, az összes szomszédját lenéző és megvető magyarság azt kapta, amit megérdemelt.

Az egzisztenciáját a közigazgatásban megtaláló magyar dzsentri réteget, a történelmi uralkodó osztályt személyes veszteség érte, az igaz. De a magyar parasztnak vagy a városi prolinak teljesen mindegy volt, hogy Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kassa és Szepesváralja, Eszék vagy Újvidék magyar közigazgatás alá tartozik-e vagy sem. De el lehetett hitetni velük, hogy a nyomorúságukat nem a retardált feudális viszonyok, nem az állampolgárt semmibe vevő, gőgös, urizáló, a hajlongó alázatot megkövetelő dzsentri-közigazgatás, nem a beígért földreform elcsalása, nem a karvalytőke harácsolása, nem a manipulált piacgazdaság, hanem Trianon, és a polgárosodásban élenjáró zsidóság okozza.

A „szörnyű” sérelem, az ország megcsonkítása a háborús vereség pillanatában hiába kiáltott bosszúért, csak bűnbakért kiálthatott.

Bűnbaknak pedig Horthy Miklós, frissen hatalomba került kormányzó odalökte a sértett magyarságnak a zsidókat.
A vesztes háborút követő gazdasági csőd, a birodalmi adminisztráció összeomlása, az interregnum és zűrzavar a tengely országaiban mindenütt progresszív forradalmakat generált, így Magyarországon is. Először Károlyi Mihály gróf őszirózsás forradalmát, majd a Tanácsköztársaságot. Károlyi liberális demokratái és a tanácsköztársaság (a „kommün”) magukat marxistának, kommunistának képzelő értelmiségi vezetői és megvadult terroristái között csakugyan aránytalanul sok volt a zsidó. Hiszen a polgárosult, több nyelvet beszélő, nagyobb műveltségű, szélesebb látókörű zsidóság mindig is hajlamosabb volt a progresszív eszmék befogadására, mint a nehézkes, a feudális viszonyok közül kimozdulni képtelen magyarság zöme.

Az a tény viszont, hogy Károlyi nem volt hajlandó aláírni a trianoni békediktátumot, az nem számított. Az sem, hogy később a kommün „Vörös Hadserege” volt Stromfeld Aurél parancsnoksága alatt az egyetlen katonai erő, amely körös-körül védeni próbálta a határokat az antant seregek nyomulása ellen, és az sem, hogy ezzel szemben a terrorista különítményeseivel bevonuló Horthy fogadta el készségesen a hatalomért cserébe a trianoni határokat – hogy aztán a következő pillanatban már álszent siránkozással és sértődötten telepanaszolja Európát a magyart(!) ért „rettenetes igazságtalanság” miatt. Semmi sem számított, amit le lehetett hazudni. Hiszen a magyart csak az árulás győzhette le, melyet a zsidók követtek el, a vereség után (!) kirobbantott forradalmak által. Hát világos! Mindent le lehetett nyomni a „nemzeti” lózungokkal átmosott agyú, porba-sárba ragadt, a retardált feudalizmus béklyóiban élő, elmaradott magyar tömegek torkán.

Zsidó örömök

A szerelem a magyarok részéről csak addig tartott, amíg a zsidókra szükségük volt, hitvány, számító módon hagyták faképnél a hűséget komolyan gondoló, s a partnerhez még mindig ragaszkodó társat. A hitleri Németországot tizenöt évvel megelőzve, a magyar parlament hozta meg Európa első politikai, kirekesztő zsidótörvényét, a numerus clausust. Korlátozni kellett az okos és szorgalmas zsidó fiatalok jelenlétét az egyetemeken, hogy ne lehessenek versenytársai a dzsentri vagy dzsentroid, piáló, nőző, kártyázó, párbajozó, s ezért siralmas előmenetelű magyar diákoknak. Ezzel a zsidók jelenlétét a magyar értelmiség és a középosztály köreiben is le akarták faragni.
A zsidók csak hápogtak. Ezt nem teheti velünk, hű magyar hazafiakkal a Magyar Haza, mondogatták, ez csak néhány gonosz antiszemita műve lehet. De ha már így történt, ennyit azért még ki lehet bírni.

Ó hogyne; az én nagyapám direkt örült, hogy a numerus clausus miatt az apám nem mehetett egyetemre, így aztán kénytelen volt átvenni a nagyapa üzletét. Minek akar egy rendes zsidógyerek történész lenni, mondta az öregúr, amikor átveheti az apja jól menő cukrászdáját? A nagy megalkuvás közben észre sem vették, hogy a numerus clausus az első faji alapon megfogalmazott zsidótörvény volt a modern Európában. Mert nem úgy fogalmaztak, hogy az izraelita vallásúak fölvételét kell korlátozni, hanem idegen népfajokról beszéltek.

A törvény célja, hogy „az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma lehetőleg elérje (vagyis inkább: meg ne haladja!) az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”. Bár a szöveg nem utalt a zsidóságra, a törvény végrehajtási utasításának lábjegyzetében külön nemzetiségnek tüntették fel a zsidókat.

De Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a numerus clausus kapcsán mondott parlamenti beszédében félreérthetetlenül megfogalmazta a lényeget:

A törvényhozás “azzal a nyílt szándékkal” alkotta meg a numerus clausus törvényt, hogy “a zsidóságot fajnak jelentse ki. […] Mert ha fajnak van egyszer minősítve a zsidóság, akkor nem lehet a fajtól menekülni úgy, mint – mondjuk – a felekezettől az áttéréssel, vagy a nemzetiségnél azzal, hogy az ember más nemzetiségűnek vallja magát.”

Vagyis a magyar törvényhozás Horthy Miklós kormányzóságának első esztendejében megelőlegezte a német nácik által csak másfél évtizeddel később bevezetett nürnbergi törvényeket.

Ezért Horthy nem felelős?! Ki volt a Magyar Királyság mindenható kormányzója 1920-ban? Horthy Miklós mint kormányzó a király helytartója volt. Születhetett olyan törvény, amelyet nem Horthy írt alá?!

És jöttek a további zsidótörvények harmincnyolctól kezdve szépen egymás után, nem vallási, hanem faji alapon, és a zsidókat kidobták a közhivatalokból, de azt még igazán ki lehetett bírni, aztán a magánhivatalokból, hát édes istenem, nem lehetünk magántisztviselők – nu, sag shon! – kirekesztették a zsidó művészeket a kultúrából, de minek akar egy zsidó színész lenni, nem igaz? – aztán elvették a vállalataikat, a műhelyeiket, a boltjaikat; na mondjátok már, egy kis tartaléka mindenkinek van, fő az, hogy pogrom nem volt, Kristallnacht nem volt, egyetlen zsidót sem lincseltek meg, a boltokat nem törték össze, a jog uralkodott: törvényesen lehetett a zsidóvagyont kisajátítani, a zsidókat a megélhetésüktől megfosztani; ezért terjedt el, hogy a magyar zsidók sorsa a náci Európában hála Horthy Miklós őfőméltóságának, akinek védelmező karjai között ringatózhatunk, még mindig mennyei, ne szólj egy szót sem, mert lehetne rosszabb is. És a zsidók álláspontja minden újabb gyalázatos, megalázó rúgás után az volt, hogy ne szólj egy szót se, lehetne rosszabb is.

És lett…

Ötven évvel később Budapesten, egy rohadtul hideg, szeles kora tavaszi napon hatan állunk meg, hat zsidó, három házaspár egy koncert után a kapuban, és szidjuk a rendszert, és szidjuk az időjárást, amikor dideregve azt találom mondani: „végeredményben eshetne az eső is”…

– Zsidó örömök… – szólal meg lakonikusan egyik asszony a társaságból.

És egyszerre törünk ki harsány röhögésben mind a hatan.

Érti ezt valaki, mondjuk, az izraeli barátaink közül? Ehhez a keserű öniróniához át kellett élni azt a sunyi megalkuvást, amiről szóltam. A gyáva belenyugvást azon az alapon, hogy végeredményben lehetne rosszabb is…

Hát lett!

És jött a hinaus mit uns! szindróma, az önemésztő zsidó antiszemitizmus. Mi tehetünk róla, hogy utálnak bennünket. Mert nem vagyunk elég szerények és jó modorúak. Mert a zsidó túl ügyes, és arrogáns, és nyomul, és hangos és – unter uns gesagt –, túl okos és tehetséges, és ötezer éves írásbeliséggel rendelkezik, satöbbi, és mindez megbocsáthatatlan.

És a zsidók annyira asszimilálódtak a magyar magatartásformákhoz, hogy ugyanazzal a sunyító, gyáva, alattvalói lelkülettel fogadták el a Hatalom újabb és újabb rúgását, mint a feudalizmusba ragadt magyarok, hisz amikor a magyar csendőrök puskatussal terelték be őket nyolcvanasával az Auschwitz felé tartó marhavagonokba, akkor is magyarnak érezték magukat, akkor is vitéz nagybányai Horthy Miklós védenceinek érezték magukat (erről biztos nem tud a mi drága kormányzó urunk!); és elhitték, mert el akarták hinni, hogy csak munkára viszik ki őket Németországba… munkára…?! a ma született csecsemőtől a nyolcvan éves aggastyánig…?! Hát persze – találtak erre is magyarázatot –, a mi érdekünkben, hogy együtt maradjon a család…

„Csak tartsunk be engedelmesen minden törvényt, minden újabb rendeletet és parancsot, így talán megúszhatjuk!”

Sokan csak akkor ocsúdtak, hogy ez a taktika nem vált be, amikor már rájuk csapták a gázkamra ajtaját.

Hogy utána mit gondoltak, amikor már bezárult mögöttük a gázkamra ajtaja, azt nem tudjuk, az ott, az ajtó mögött már a nem ismert tartomány, melyből még nem tért meg utazó; the undiscover’d country from whose bourn no traveller returns,
csak azt tudjuk, mit gondoltak a túlélők, de ők nagyon kevesen voltak.

Ezért a pesti zsidók, akik megúszták, nem autentikusak. Tudom. Én is pesti zsidó voltam. Amit mi végigcsináltunk az se volt egy májusi sétagalopp. Gettó. Bujkálás. Hetekig a jéghideg szenespincében. Dunapart. Cipőket levetni, mezítláb a jeges hóba. Sortűz. Zuhanás a zajló Dunába. Óbudai téglagyár. Gyalogtúra a haláltáborok felé, ahová, idő híján nem jutottunk el, miközben sorra dőltek ki mellőlünk a szeretteink, sorstársaink, bajtársaink, sorra lőtték ki mellőlünk testvéreinket. De az nem azonos a rámpával. Mengelével. Se Mengele mindent eldöntő mutatóujjával, se Mengele doktor szikéjével. A gázzal. Az Appelplatz-cal. A kordéval, amin a gázból a tűzbe viszem a hullákat, akik között ráismerek eltorzult arcú anyámra, apámra, a haláltusától kicsavarodott testű, gyönge húsú húgocskámra…

1945 január 18. Idős házaspár vánszorog elő a ledöntött falú gettóból, fekete télikabátjukon virít a sárga csillag. Egy orosz katona magyarázza nekik, hogy vojna kapútt, nyemszki kapútt, nem kell már ez, nyugodtan letéphetitek, de a két öreg csak a fejét rázza.

– Még nem jött rá rendelet.

Ezzé lett a pesti zsidó. Ugyanolyan csúszómászó alattvalóvá asszimilálódott, mint a magyar.

Elnézést. Tulajdonképpen minden mondatom után oda kellene írnom, hogy tisztelet a kivételnek.

Hát tessék: tisztelet a kivételnek – még akkor is, ha kivétel fájdalmasan kevés volt.

Similis simile gaudet

A Magyarországot fölszabadító és egyben megszálló szovjet hadsereg szétverte a Horthy-Magyarországot mindenestül. Társadalmastul, adminisztrációstul, a huszonöt éves retrográd, feudális önkényuralom sovén nacionalista szellemével együtt.

Szálasi? Szálasi csak pont volt az i-n. Még csak nem is külön fejezet.

És negyvenöt után megcsillant egy polgári demokratikus, európai fejlődés reménye. Nem sokáig. Kitört a hidegháború. Sztálin a helytartói, Rákosi és a kommunista párt segítségével lefejezte ezt a zsenge demokráciát, és elkezdődött a negyven évig tartó váltakozó intenzitású bolsevista önkényuralom.

Azoknak a túlélő zsidóknak pedig, „akik a kivándorlás helyett továbbra is Magyarországot választották lakóhelyül – írja egy „lehar” fedőnevű Izraelben élő magyar újságíró (LEHARBLOG, Amerikai Népszava) –, rá kellett döbbenniük, hogy az új rezsim [már a demokratikus kísérlet is, a bolsevizmus meg pláne] első dolga volt kihasználni azt a tényt, hogy a háború alatt »nem sározódtak be a náci-nyilas eszmékkel«, ami alkalmassá tette őket az új rendben betöltendő kiemelt pozíciók elfoglalására. A felébredés 1953, Sztálin halála után többeket öngyilkosságba kergetett, vagy az ország elhagyására kényszerített, de a többség – köztük a zsidó vezetők is – a szovjetben az életüket megmentő felszabadítókon túl nem akarták észrevenni a rendszerben rejlő buktatókat, a bolsevista totális diktatúrát, a személyi kultuszt, a kirakatpereket, a politikai gyilkosságokat, a Gulágot.
A zsidó lakások bejárati ajtajáról eltűntek a mezüzék, és még a ‘70-es évek elején is előfordult, hogy a házasulandó pár a lakóhelyétől sok kilométerre merte csak vállalni a hagyományos zsidó esküvőt, ott állt a hüpe alá. Nagyon sokan a vallást is Auschwitzban hagyták, fiaikat nem vétették fel Ábrahám szövetségébe (körülmetélés). (…) Sajnálatos, de tény, hogy a vészkorszak után a magyarországi zsidók többsége megszűnt zsidónak lenni. (…)

Nem kell szépíteni, a magyarországi zsidók identitása ebben az időszakban magyar volt, sokszor magyarabb a magyarnál. S miközben az élet folyt a maga teljesen kiszámítható medrében, igyekeztük háttérbe szorítani az átélt, vagy átörökített emlékeket.

Hittük, a társadalomba történt beolvadásunk olyan tökéletes, hogy senki ember fiának eszébe sem jut kutakodni származásunk iránt. Elhitették velünk és mi – talán kényelmi okokból, talán mert tényleg nem találkoztunk antiszemita jelekkel – el is hittük, hogy a múlt történelmünk része, egy megismételhetetlen része.”
Azért idéztem ide lehar-t, mert amit mond, egybevág az én tapasztalatommal is. Már a Makra című regényemben – akkor még modell mögé bújva – az autonóm ember lehetőségeit kutatva, a saját diaszpóra létemről beszéltem. De írás közben is éreztem már, hogy itt az ideje nyíltan nevén nevezni a problémát, és szembenézni az asszimilálódott zsidó életélményével. Húsz évig írtam a Zakariást, abbahagytam, újra kezdtem, azt gondoltam, a zsidókérdésen túllépett a történelem, csak én ragadtam bele. Kit érdekel rajtam kívül, az én identitás problémám, hogy zsidó vagyok-e, magyar, mindkettő vagy egyik sem? De mire elkészültem a regénnyel, 1990-re, kiderült, hogy a probléma újra fájdalmasan aktuális, a magyar antiszemitizmus szédületes tempóban éledt újjá, és az addig lapuló nácik elővették az ágyneműtartóból a nyilas zászlót, és meglobogtatták a rendszerváltás szabad szellőjének első fuvallatában.

„Tévedtünk –írja a fent idézett lehar is –, és ennek első jelére a rendszerváltással egyidejű címerváltásra oda kellett volna figyelni.”

Az életveszélyes, múltba néző szimbolika, a Horthy kultusz már közvetlenül a rendszerváltás után újra éledt. Ezzel kereste már Antall József miniszterelnök és a jobboldali kormánykoalíció a feudális századok során elhülyített, mérgezett lelkű lakosság kegyeit, ezzel próbálta népszerűségét fokozni. Hazahozatták az ország-veszejtő Horthy Miklós őfőméltósága hamvait, és a családi birtokon a magyar állam és a kormányzat könnyes asszisztenciája mellett ünnepélyesen magyar földbe helyezték, ezzel rehabilitálva a véres-szennyes és végül a Szálasi tömeggyilkos hordáinak haláltáncos orgiájában végződő Horthy-korszakot.

Miért? Mert Horthy a nép körében, az asszimilálódott zsidókat, a túlélőket és a túlélők utódait is beleértve még mindig, fél századdal szégyenletes országlása után is népszerű volt. Mert Horthy nevével még mindig szavazatokat remélt szerezni az uralkodó jobboldali koalíció. Mert Horthy Miklós a magyar szívekben (a zsidó szíveket is beleértve) ÉLT, ÉL, ÉLNI FOG.

(Mint Lenin.)

Ha nem így lett volna, a zsidók szent haraggal verték volna miszlikre a hazahozott koporsót, fölrobbantották volna Kenderesen a zsidók tömeggyilkosának a ravatalát.

Ezzel szemben Horthy újratemetésén a síron ott volt egy sírcsokor, “a hálás zsidóság” felirattal, magyarul és héberül…

No comment – hogy Göncz Árpádot idézzem.

Horthy háborús bűnös volt, akit ki kellett volna végezni. Hogy úszta meg? Sztálin közbenjárására. Nem ellenőrzött források szerint Sztálin azért vette a védelmébe, mert a megbukott kiugrási kísérlet után az SS elrabolta a kisebbik fiát, ifjabb Horthy Miklóst (az idősebb, István, vadászpilóta volt és a Szovjet unió területe fölött lezuhant – a „hősi halál” kissé sántít, mert nem harccselekmény közben zuhant le, hanem balesetet szenvedett, bár ez nem akadályozta meg a schöngeist zsidókat abban, hogy megsirassák), és, az SS, ezzel zsarolta Horthyt, aki, a jellemét ismerve, akkor sem lépett volna semmit, ha a fiát nem rabolják el.

Megható nem? Morzsoljunk el egy könnyet legalább Sztálin elvtárs érző szíve emlékére. S utána gondoljuk végig: Sztálin despota tömeggyilkos volt, de nem buta. Tudta, hogy Horthy népszerű. Tudta, hogy ha kivégzik, mártír lesz, és ez megnehezíti a szovjet térhódítást Magyarországon. Sztálint nem az vezette, hogy Horthy végülis a nyár közepén, amikor a budapesti zsidók elhurcolása került volna sorra, leállíttatta a deportálásokat.

A leghitelesebb források szerint Horthy a budapesti zsidók deportálását azért állíttatta le, mert a brit és amerikai titkosszolgálat a tudomására hozta, ha nem akadályozza meg a további deportálásokat, háborús bűnössé lesz nyilvánítva.

Egy biztos: nem az a nagy zsidóbarát lelke vezette.

Az sem köztudott, hogy addigra már szigorúan csak a tizennégy budapesti kerületben maradtak meg a zsidók. Valamennyi elővárosból: Újpestről, Kispestről, Erzsébetről, Lőrincről, Csepelről, Budafokról minden zsidót elhurcolták.

De az a tény, hogy nem került a Nürnbergi Perben a vádlottak padjára a többi háborús bűnös közé, tovább gerjesztette körülötte a legendát, hogy végeredményben ártatlan volt, kényszer hatására cselekedett.

Pedig azzal, hogy a német megszálláskor nem mondott le, mert még akkor is ragaszkodott a hatalomhoz, mert képtelen volt hatalom nélkül elképzelni az életét, ernyőt tartott mintegy az Endlösung zavartalan lebonyolítása fölé. Az ő engedélyével állították a magyar közigazgatást a népirtás szolgálatába. Azzal, hogy a helyén maradt, azt a látszatot keltette, hogy minden törvényes. A zsidók vagyonát a gyalázat boldog kéjével elfoglaló magyar tömegek számára azt bizonyította, hogy a halálra ítéltek kirablása is törvényes. A zsidók számára azt az illúziót keltette, hogy mindent megtesz a védelmükben, amit tud. És az a tény, hogy a nyár közepén képes volt leállítani a deportálást, azt bizonyítja, hogy a kezdetektől megakadályozhatta volna, ha akarta volna. De nem akarta.

Horthy népszerűségének a magyarok és a jellemükben magyarrá lett zsidók körében egy oka van. Azzal a mosakodásával, hogy ő semmiről sem tehet, hogy mindenért más felelős, hogy csak a történelem sodorta szerencsétlen kényszerhelyzetekbe, pontosan kifejezte a mindent másra hárító magyar lélek igényeit. „Similis simile gaudet”, mondták már a rómaiak is. Minden zsák megtalálja a maga foltját.

Sztálin közbenjárásának a hatása még hatvan évvel a halála után is alakítja a magyar közéletet. A neonáciknak azt üzeni, hogy az egész magyar holokauszt törvényes volt, hiszen a kormányzót nem vonták felelősségre háborús bűnösként Nürnbergben. És ha nem volt háborús bűnös, feudális, klerikális, antiszemita diktatúráját jogosan tekintik előképnek az új diktatúra hívei, és a zsidók is csak a szépre emlékeznek mint a régi slágerben, hiszen csak a szerencsétlen történelmi körülmények kényszerítették közreműködésre a mi kormányzó urunkat félmillió zsidó legyilkolásában.

És ha Horthy nem volt háborús bűnös, akkor az egész huszonöt éves ellenforradalmi korszak is rehabilitálható, és nem ítélhető el holmi „erkölcsi” alapon. És az alaptörvénybe beiktatható, hogy antiszemita az, aki a kelleténél jobban utálja a zsidókat – ahogy ezt a joviális magyar urak, az asszimilálódott magyar zsidók példaképei – állították kedélyeskedve a boldog békeidőkben.

És hát akkor miért ne állíthatnának szobrot Horthynak a nyilas református papok? Ez nem az első Horthy szobor, és garantáltan nem is az utolsó. Az elsők egyikét vörös festékkel öntötte le Dániel Péter ügyvéd, az a ritka magyar zsidó, aki tudta, hogy a bátor egyszer hal meg a gyáva ezerszer, ki is üldözték Izraelbe, mert Magyarországon senki nem tartotta fontosnak, hogy kellő súllyal mellé álljon. És a szobrokat követik majd a Horthy Miklós terek, és Horthy Miklós utak, és Horthy Miklós körutak, és Horthy Miklós gimnáziumok, és Horthy Miklós kultúrpaloták.

Csodát kéne tennie a Teremtőnek ahhoz, hogy a mai magyarság és a magyarrá lett zsidók képesek legyenek ellenállni a gonosznak.

Kertész Ákos

38 hozzászólás

  • Ehhez nincs mit hozzátenni. Pontosan így van. Köszönet érte Kedves Ákos!

  • sebestyén eszter

    Minden sorával egyetértek, az különösen tetszik, s manapság ezt meg kell jegyezni, hogy nagyon logikus írás.Pontosan látszott Antall kormányzása alatt, hogy a Horthy-kultuszt építi vissza. Aki ezért akkor szólni mert, megkapta a komcsi címkét, rosszabb esetben a rettegő-komcsit, vagy a komcsi-zsidót. Pár éve írtam a Dinamó Műhelynek egy dolgozatot a baloldali szimbólum és nyelvi rendszeréből hiányzó hagyományokról, itt jegyeztem meg, h a jobboldal 1990 óta építi, s az a Horthy-kultusz, ami most épül, Antall alatt kezdődött. Így lettem én is komcsi.
    Hozzáteszem 90 óta volt több baloldali kormány, s a szimbólumok megkezdett kialakítása ellen nem tett semmit.
    Attitűdről pedig: meglátásom szerint, nemcsak a belesimulós magatartásforma dívik ma, amiről Kertész ír, hanem a “reakciós” is, akik szerint az is zsidóüldözés, ha felemelik a kenyér árát. Ha pedig merek ezért szólni, mivel pl. önbeteljesítő mivolta és több egyéb szempont okán ez kontraproduktív, akkor fasiszta vagyok. (Épp nem kocsi, szerencsére, mint előző esetben. 🙂 )
    Magam tehát ismét arra jutottam, hogy itt a nép beteg. https://nepszava.us/kertesz-akos-ki-itt-a-beteg/ — bár egyáltalán nem szeretnék erről a cikkről terelni.
    A kognitív disszonancia oldása szerintem még az is, hogy mindig megfeledkezünk a Numerus Claususról, vagy ha belátjuk, hogy volt, akkor azért is Hitler a hibás. Mert mi csak áldozatok vagyunk.
    Múltkor egy itt kommentelővel egy másik médium felületén összeakadtunk egy komment-folyamban. Próbáltuk eme “apró” tényre felhívni egy “reakciós” figyelmét. Azt nem írom le, hogy mit kaptunk ezért. Még, hogy mi nácik? Mi nem! Csak Franco*, Mussolini*, Hitler és Orbán. Ezek után nem mertem megkérdezni, hogy ha Orbán legitim módon került hatalomra, akkor mi szavaztuk-e meg, vagy tán a sok kis Mussolini.

    *nem zavarta, hogy ők fasiszták voltak

  • Akos!
    baruh ‘H!!-ma mar keszek vagyunk megvedeni magunkat!!
    amugy minden szavaddal-betuddel egyet ertek!!!!!
    egy volt Birkenau-i fogoly

  • Tetszik nem tetszik, én leragadtam Szerb Antalnál, aki úgy határozta meg magát a Horthy érában, hogy “magyar anyanyelvű zsidó vagyok” ! – Kitűnő blogger lenne ha élne,a fenti dolgozatra elképzelt reflexió, izgalmas lenne… „Írni akarok… hogy mit, azt még nem tudom, de kell; mert engem űztön-űz a rém.
    Szeretnék versben írni; de nem tudok; sokkal erősebben és gyorsabban törnek ki a szók, és
    semhogy kikristályosodhatnának… Nem. Csak olyan szaggatottan, töredezetten, rendetlenül
    írok, ahogy eszembe jut; és az írásom is olyan, mint én magam.”

  • Sokszor vádolnak engem itt, hogy leragadtam 56-nál és az én látóköröm kicsit “visszamaradott”!
    Hasonlót tudok a fenti cikkhez írni, az az érzése az embernek, hogy Kertész Ákos megállt valahogy Horthy Miklósnál.

  • A cikk kitűnő leírását adja a dolgoknak.
    EZ van kérem !

  • Klárika ez már egy idült állapot Nálad?
    Kedvellek mert a téma meg nem értéseddel jól elszórakoztatsz.

  • “Újpestről, Kispestről, Erzsébetről, Lőrincről, Csepelről, Budafokról minden zsidót elhurcoltak”
    továbbá aki kitette a lábát a belső területről, ha elkapták, akkor azt is,
    valamint aki bent maradt, azokat is ötletszerűen kivezényelték a dunapartra egy kis kedélyes belelövésre,
    stb.

    De az igaz, hogy ez mind nem háborús bűn, hanem belső (hazai) népirtás. Viszont háborús bűn a megtámadott és elfoglalt területeken civilek ellen elkövetett erőszakos cselekmények elfogadása, bátorítása, szervezése.

  • A jobboldal egyik szintén “ügyesen” relativizáló fogása Horthy háborús bűnösségét elsumákolandó, hogy “vezéráldozatként” Szálasit dobják oda bűnbaknak, hogy úgymond mindenről ő és a németek tehetnek. Holott, Szálasi, bár nyilasai sokat gyilkoltak, ám néhány hónapos hatalma oly rövid volt, hogy az az ország további történelmi sorsát illetően már alig volt meghatározó. És be kell látni azt is, hogy a “nemzetveztő” hatalomra törésében éppen a kormányzó utolsó hatalmi felvonásának a teszetosza ingadozása játszott jelentős szerepet… Az ő szerepe közel sem hasonlítható a lovastengerész 25 éven át viselt, parádés felelősségével.

  • sebestyén eszter

    @endre,

    ilyen alapon az is az, amit tegnap Ovi mondott, h “megtámadták” az EU-t, és Magyarország is “veszélyben van”. mivel NATO ország is vagyunk (1999. I. trv. -> ENSZ Alapokirat/51), így ,,A Felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek és ennél fogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal (…)”

    http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=9672

    egyre félelmetesebb (szó szerint) ez az ámokfutás.

  • voronyezs

    2015 november 17
    6:26 de.
    Javában átéltem azt a kort, család is megszenvedte.
    De a történelmi hűség kedvéért meg kel mondani, hogy Horthy addig nem deportálta a zsidókat, amig a németek meg nem szállták Magyarországot. Hatalmas nyomást kapott, és néhány hónap mulva leváltották a nyilasok, Szálasit tették a hatalomra.
    Különben több zsidó barátom állitotta, hogy síratták Horthyt és mikor az újratemetése volt, arra el is mentek.

  • Ákos,

    ″Ezekben a napokban, hetekben szűkebb hazámban, Kanadában, de az euro-atlanti világ számos országában is megemlékeznek a második világháború hőseiről, mártírjairól, áldozatairól. ″ —‑ Az első világháború hőseiről.—‑
    Horthy , Hóman Bálint, Wass Albert, Nyirő József hol voltak akkor?
    Igy tenylleg szűk ,
    csak nem a hazád.

  • Történelem (kissé felturpiztad magad, de te tudod)bár eredetileg valóban az első világháború végét volt hivatva a Memorial day, de már évtizedek óta nem csak arról szól. Ezen a napon minden háboruban elesett katonáról megemlékeznek. De igazából, akármerről us nézem, ezek közé nem fér bele sem Horthy Miklós, sem Hóman Bálint, sem Wass Albert, és Nyirő József sem.

  • Figyelő !

    1./ Mire arra került volna a sor, hogy Horthy lemondjon,
    akkora már . n é g y s z á z ö t v e n e z e r . embert deportáltatott – történetesen az egész vidéki magyar zsidóságot, gyerekestől nagypapástól, stb. Ebben benne voltak a Hitlertől “visszakapott” területek lakói is.

    2./ Arról kiskegyed már el is feledkezik – na ne má! – e tényt pedig itt, a KMH hasábjain is sokszor olvashatta, hogy már 3 évvel ezt a tömeggyilkosságot megelőzően is, sikeres főpróba gyanánt, 1941-ben . h ú s z e z e r . embert “határrendészeti intézkedés címén”, mellesleg igazi – tengernagyhoz méltó – példás logisztikai precizitással, 3 hét leforgása alatt internált, majd deportált áldozatot adott át a SzU ukrajnai harci területén működő német kivégző osztagok markába… (a MÁV vonatain). Nem hiszem, hogy a róle elhíresült 1918-as cattarói megtizedeléses matrózmészárlást is ennyire precízen hajthatta végre, mint ezt. – Két évtized alatt azért, bármennyire is “konzervatívnak” bizonyult őfőméltósága, azért valamit egy Horthy is fejlődhetett.

    3./ Ezek után a Horthyért könnyhullató zsidókat illeti, hát, ha ez egyáltalán igaz, a történelem során félrevezetettek, renegátok és hülyék is mindig akadtak még a legjobb ügyek és szándékok mellett is…
    ˙

    Figyelőnő! Az pedig, hogy maga ezekkel az állítólagos könnyekkel, már megintcsak az áldozatra tereli felelősséget, az nem másra, mint magára vall.

  • Történelem néven jelentkező csúsztató-művész!

    Részvételünk az első, de különösen a második világháborúban nagyon nem jó ügyek mellett történt. Egyik sem volt az. Akkor meg miféle ünneplést reklamál maga?
    Másrészt a katonai áldozatokat és a mártírokat nem kéne és nem is szabad egy lapon emlegetni… Hisz maga mondja; a katonák “hősökként” eshettek el egy rossz ügy frontján, míg a mártírokat előbb megalázva és kirabolva, mesterségesen állattá degradálva pusztította el ugyanaz a hatalom, amely a katonákból hősi halottat kreált. A mártírokat még halálukban is meggyalázták, amikor – a vallásukkal is ellentétben – a földi porhüvelyüket máglyákon égették el – ld.: holokauszt.
    A mártíroknak semmi közük nem volt a háborúhoz. Ők nem a háború “áldozatai”, hanem valami egészen másé. Például a magyarországi holokauszt áldozatait, annak előtte már 25 évvel, a származásuk folytán üldözték, még azokat is akik az első világháború poklaiban az életüket kockáztatva harcoltak a hazáért,majd “hősökként”, ha sérülten is térhettek haza – mert élve megúszták. Még ezekből a hősökből is mártírt csinált a Horthy rendszer.

    Na meg még egy tényező. A magyar hadsereg ördögi fondorlattal végrehajtott, szégyenletes oroszországi rablógyilkos hadjárata, már miért is lenne hősi küzdelem a hazáért…??? He?
    Legföljebb ha, azt mondhatjuk, akik ott haltak a harcmezőn, azok is áldozatok voltak. Ám akik onnan élve hazatértek – a ma történelme ezt mutatja – azok, fiaikban és unokáikban reinkarnálódva sajnos ma ismét ugyanott folytatnák, ahol akkor erőnek erejével abbahagyatták velük… 🙁

    >V<

  • történelem ?

    Az Atlanti világ igaz ügyért, a megbokrosodott konzervativizmus, a náci fenevad ellen harcolt…
    Ott tehát joggal emlékeznek meg az igazi hősökről, de a például a munkaszolgálatosokat főbe-lődöző magyar keret, meg a partizánokat akasztgató snájdig katonatiszteken, és az SS tagjain mi van ünnepelni való azt nem értem.
    Tehát hagyjuk ezt!
    Kicsit inkább maga tágítsa azt, ami még mindig szűk ott a bocskai alatt.

  • Történelem
    2015 november 17
    7:32 du.
    Mielőtt ki akarsz oktatni valakit, akinek a cipőfűzőjét sem köthetnéd meg, talán tájékozódni kéne..
    Just for your information:
    In 1945, World War II veteran Raymond Weeks from Birmingham, Alabama, had the idea to expand Armistice Day to celebrate all veterans, not just those who died in World War I. Weeks led a delegation to Gen. Dwight Eisenhower, who supported the idea of National Veterans Day. Weeks led the first national celebration in 1947 in Alabama and annually until his death in 1985. President Reagan honored Weeks at the White House with the Presidential Citizenship Medal in 1982 as the driving force for the national holiday. Elizabeth Dole, who prepared the briefing for President Reagan, determined Weeks as the “Father of Veterans Day.”

  • Kertész röviden jól leirta a zsidó-magyar együttélést/szemben állást a 19. századtól máig, ami az okozatokat illeti (antiszemitizus, “zárt számok”, stb.) De nem irt az okokról vagy inkább nem fejtette ki ezeket részletesen. Kellett volna.

  • Mondja kis-fernec, maga az okot véletlenül nem a középkori klérusban és a velük szervesen egybeforrott legfelsőbb világi uraságokban látja? Ezek ugyanis mindig gondoskodtak olyan provokatív (zsidó-)törvényeket kiagyalni, amelyből a tanulatlan mezőgazdasági, és a konkrétan ellenérdekelt városi lakosság úgyszintén “sötét énje” visszakövetkeztetett valamiféle ténylegesnek vélt okokra. Hogy aztán azokból a förmedvényekből mire következtettek vissza, az már csak fantázia és az ő ötletgazdagságuk kérdése volt.
    A maga által itt feltett kérdés is [2,44.du.] ugyanerre az aljas spekulációra . é p í t, kezdve az istengyilkosság mítoszától, a mindenféle vérvádak hazugságán át egészen a zsidók legendás gazdagságáig és társadalmi térhódításáig…
    Az ok tehát nem a zsidókban, hanem önmagában, az őket mindenféle fikciókkal lenyomva tartó, a kereszténységgel egy idős – összefoglaló nevén – antiszemitizmusban keresendő.
    Aki még ma is – Auschwitz árnyékában – “az állítólag reális okokat” firtatja, az maga is antiszemita, mint ahogy anno az, a maga névrokona, és szellemi társa, az egykorvolt nyilas színész, Kiss Ferenc is ezt példázza.

  • kisferi/Kordonblue!

    A zsidóktól jó esetben elvárták, hogy asszimilálódjanak, de az nem volt számukra elég, hogy ha pl. jó magyar hazafivá váltak, csak az, hogyha őseik ötezer éves vallását a sarokba dobva, úgymond “megkresztelkedtek”. Annyi rugalmasság is volt bennük, hogy ezt megtehették nemcsak a katolikus, de bármely “megreformált katolikus” vallás keretei között. Sőt, még annyira toleránsak is voltak, hogy a ’44-es – egyébként egy parlamentnek nevezett bábszínház által törvénybe iktatott, tehát “törvényes” – deportálás, jog és vagyonfosztás idején néhány esetben még kiálltak, v. tiltakoztak is egynéhány kikeresztelkedett hitsorsosért – de csak ezekért.
    A holokauszthoz vezető 25 éves magyar úton azonban mindannyian hallgattak, vagy ami mégrosszabb, teli torokkal uszítottak “a zsidók” ellen – az áldozatok ártatlanságára, életkorára és nemére való tekintet nélkül. Végülis, csak “segítő kezet” nyújtottak feléjük, hogy könnyebben szálljanak majd be a marhavagonokba, “ha majd eljön az idő” [utóbbi Orbán egyik szlogenje+ figyeljetek a jelre]. Jobb előbb túl lenni rajta: két és fél hónap alatt meg is történt. Ismétlem; 450000 lélek, törvényes keretek között, amelyre kisferi még indokokat és okokat próbál bemesélni. 🙁

  • endre,
    Richter Gedeon is hazai népirtás áldozata lett.Ennek ellenére naponta látom a ma is személyes tulajdonát képező gyógyszergyár termékeinek pofátlan hirdetéseit a Duna TV-ben.Lehet,hogy a gyógyszergyár 1944-óta a Duna mélyéről prosperál?Vagy “kegyeletből” nem változtatták meg a gyár nevét?Persze a névváltoztatással sem lehetne a tömeggyilkosságokat fényesre polírozni!Lehet,hogy ezt tudják az utódok is?

  • KORDON BLUED
    Dubois

    Felesleges rám rontani. A belterjesség sehová sem vezet, ill csak zsákutcába. Én jó szándékúan egy alapvető fizikai- és filozófiai alaptételre hivom fel a figyelmet: Nincs okozat ok nélkül. (A zsidóság minden pozitiv tulajdonságai elismerése mellett.)

    ps: Nem tudom ki volt a néhai Kis Ferenc, semmi közöm hozzá semmilyen formában.

  • kisferi,
    kiss ferenc egy ugyanolyan mocskos nyilas-gazember-színész volt, mint páger antal és még néhány mérgezett anyatejen felnevelkedett csak sokkal tehetségtelenebb és gyávább.Págert vissza rángatta a hazafffyyyas görcs.

  • gyuri10 kiss ferenc még a pozitív szerepben is undorító volt.
    Kevés “antipatikusabb” embert láttam.

  • Kisferi meg a jószándék…
    Erre már csak Erich Kästner szavait tudom idézni az ” Emil és a detektívek ” c. örökzöldből :

    -Vigyázat mert röhögök … szólt a rendör komoran.

  • geyza!
    (Kisferi meg a jószándék…)
    Ismeri? “… minden ember magából indul ki”

    ps: Én jószándékú vagyok. A kérdés-felvetést (általában és konkréten) csak a diktatúrákban tiltották. Intelligens, normális, nem személyeskedő, stb. vitákra van szükség. Még ezen a fórumon is-:)

  • gyuri10,

    Hát igen…
    Szemtanú (majdnem áldozat) mesélte, hogyan szedték két csoportba a férfiakat, mikor kivezényelték őket a házból. Az első csoportban volt Gedeon bácsi is. (A második csoportot sikerült megmenteni.)

    A Richter Gedeon cég névtörténetét nem ismerem. Talán az alapító és névadó nem egyedüli tulajdonos volt. Egy cég neve megmaradhat akkor is, ha névadója már nem tulajdonos. Normális esetben a cég átvételénél megvehetik vagy örökölhetik a nevet, mint védjegyet. Államosításkor egyszerűen elrabolják. Jól jött ez a név a Magyar Népköztársaságnak.

    Inkább az az érdekes, hogy akik annyira büszkék a magyar ipari, műszaki teljesítményekre: tudják-e, hogy ki volt Richter Gedeon, Goldberger, stb. és mi lett a sorsuk?

  • kisferi
    Egy. Kiss Ferenc jó színész volt, és nagyon buta pasas. A közéletben is szerepelni akart, így lett a zsidótlanított színész kamarában valami nyilas hangadó. Utána leülte a magáét, nyolc vagy tíz évet (Págerrel ellentétben, aki megúszta, egy percet sem ült, és ravaszul kiegyezett a Rákosi féle kultúrpolitikával). Mire Kiss Ferenc kiszabadult, őszintén megbánta a múltját. Nem volt olyan jó színész, mint Páger, de azért rossz színész se volt, nem kell szégyellni még a névazonosságot sem.
    Kettő. Régi igazság, hogy antiszemitizmushoz nem zsidó kell, hanem antiszemita. Ma már az ujjaidon meg tudod számolni, hány zsidó maradt Lengyelországban, de az antiszemitizmus lángja lobog!
    Ugyanaz a Kertész Ákos, aki a jelen cikket írta, írja más helyen:
    „Számomra fájdalmasan ismerős jelenség volt ez a HINAUS MIT UNS szindróma, hogy úgy mondjam: személyesen megélt történelem. Még a Horthy időkből hallom vissza a családilag ismerős szöveget, a pesti zsidók, apám és barátai hangján. Akik a zsidókat, vagyis önmagukat okolták az antiszemitizmusért. (A viktimológia is leírja ezt a jelenséget, amikor a mégoly ártatlan áldozat is gyanakodni kezd: lehetetlen, hogy ne legyen valami bűnöm, amiért a gyilkos rám feni a fogát.) Valami oka csak kell legyen annak, hogy minket annyian és annyira utálnak. Mert rosszmodorúak vagyunk, éneklős, dobutcai hangsúllyal beszélünk, és nyüzsgünk és nyomulunk, és túl okosak és túl tehetségesek vagyunk, és – überhaupt – állítsuk már le magunkat.”
    Kedves kisferi, a zsidókat nem ezért és nem azért utálták és utálják. Még csak a katolikus egyház évezredes uszítása miatt sem. A zsidógyűlölet irracionális érzelem, nincs ésszerű oka.
    Miért utálnak minket?
    Miért utálják általában a „másságot”?
    Miért utálják az idegent?
    Csak!
    Mert utálni, gyűlölködni jó. Vegetatív öröm, mint a szadizmus. Vagy a kéjgyilkosság. Kriminológusok tudják, hogy nagyon sok gyilkosságnak, különösen a sorozatgyilkosságoknak nincs se oka, se indítéka. Nincs racionális magyarázat. Csak.
    Hogy mit adott a zsidóság a világnak az Egyisten-hittől, a hét fogálmán, a pihenőnapon át Jézusig, a felebaráti szeretet tanításáig (l. Mózes III. könyve), Freudon, Einsteinen át a temérdek tudósig, föltalálóig, orvos-kutatóig, Nobel díjasig – nem sororom. Antiszemitának úgyis hiába mondom, aki pedig kíváncsi utánanézhet. És ez a zsidóság a történelme során soha senkit nem akart „megtéríteni”, soha senkire, egyetlen más népre sem akarta rákényszeríteni a hitét, a kultúráját, a szokásait még szelíden sem, hát még erőszakkal!
    Miért kell utálni a zsidókat?
    Csak!

  • Kétségek

    Demokráciánk feloldódott már
    a diktatúra kénsavában,
    a polgár nem hisz, kutakodjon bár
    Magyar Hírlapban, Népszavában.

    Olvashat cikket, komoly elemzést,
    a kétely árnya reávetül;
    csak a mérgező gyűlöletbeszéd
    nem hangzik neki idegenül.

    Álhírportálok özönlötték el
    a szabadelvű internetet;
    százak megosztják, s kommentál ezer:
    olvasó, ne légy idegbeteg!

    A legegyszerűbb emberekre hat
    a legkönnyebben sok-sok írás;
    harag, gyűlölet szerteszét fröccsen,
    s tudom, mi lesz a vége: sírás.

    Átéltük egyszer, mégis feledjük,
    vagy emlékezni nem akarunk:
    ölelés helyett ökölbe szorul
    kezünk, s ütésre lendül karunk.

    Ősi sérelmek buzognak most is,
    Trianon árnya él sokakban;
    a régi rendet sírják ők vissza,
    s nemcsak egyféle olvasatban.

    Diktátorunkban csalódtak sokan,
    a hazugságra mégis vevők:
    álomvilágban élnek és várják
    az el nem érkező szebb jövőt.

    Jó lenne tudni, mi lesz a vége:
    túléled-e most, szegény hazám?
    Győz a józan ész, vagy a bitangok
    pusztítanak el mindent lazán?

  • kisferi!

    Ha o k o t akarsz keresni, találsz bármit, hisz’ aki keres az talál:
    Tudod, a “van sapkája, nincs sapkája” effektus alapján.

    Csak azt magyarázd már meg nékem, hogy az a kéthetes csecsemő, akinek a pólyájára, vagy a babakocsijára rá kellett tűzni azt a szabványos, 20 cm-es sárga csillagot, na, az mivel szolgált rá erre az okozatra ? Vagy az a nyolcvan éves anyóka, aki tisztességben fölnevelt 8 gyereket és ugyanannyi unokát, annak aztán mi a bűne, hogy meg kell bélyegezni, és a törvény értelmében el kell venni a vagyonát és likvidáltatni kell? Szerinted . l e h e t . erre racionális . o k o t . felhozni ??

    Ha teszem azt, neked van mondjuk egy csecsemő korú pici gyermeked, vagy unokád, el tudod azt képzelni, hogy annak bármilyen bűne is létezhet, mely “okot” szolgáltathat az ő megbélyegzésére, vagy üldöztetésére, ad abszurdum, a megsemmisítésére?

    A föltett kérdésed tehát nem oly szűzies, mint azt te a későbbi (1,38 és 2,23) megszólalásaidban ismételten újra, meg újra eljátszod. Ok és okozat fölvetése, mintegy ártatlan hétköznapi filozófiai kísérlet, ez esetben nevetséges, de inkább tragikus, ami részedről valami ember(iesség)ellenes alattomosságot takar…

    Hogy erre aztán vannak, akik akár már elemi erkölcsi érzéküknél, és a magukkal hozott humanizmusuknál fogva, ösztönösen is tiltakoznak, és azt te sértően személyeskedő megnyilvánulásként értékeled? Hát tudod mit? Tekintsd ezt a reakciót is okozatnak, gondolkozz el rajta és egyszer talán majdcsak rájössz az okára is! Föltéve, hogy megvan még benned az emberszeretetnek – a te szavaiddal “jószándékúságnak” – az a minimális, elemi csírája, ami erre még egyáltalán képessé tehet egy antiszemitát.

    .

  • málnaszőr!
    1) A végénél kezdem:
    Nem vagyok antiszemita, próbáld megérteni. (Sulamit Aloni volt izraeli oktatási miniszter. /az antiszemita bélyeg/ “…egy trükk, mindig használjuk. Ha valaki Európából bírálja Izraelt, akkor felhozzuk a holokausztot, ha pedig ebben az országban /Amerika/ kritizálja Izraelt, arra azt mondjuk, hogy antiszemita”). Szóval nem vagyok antiszemita.
    2) Minden ép eszű ember elitéli a sátáni gonoszságot, aminek a következtében ártatlanokat gyilkolnak meg legyenek azok kisgyerekek, öregasszonyok, gazdagok, vagy szegények. Minden épeszű ember elitéli a sátáni gonoszságot legyen az nácizmus, kommunizmus, demokratúra (ld. a francia forradalom) vagy bármilyen eszme ami ártatlanokat gyilkol. Ez a vélemenyem.
    3) Az “okokat” firtatva “csak” azt szeretném megtudni végre (valóban jószándékkal), hogy mi vezette a nácikat (a sztalinistákat) a zsidók kegyetlen pusztitására (ok/okozat). Mi volt az ok? A valódi?

  • ÁÁÁááá persze hogy nem antiszemita.
    Lefogadom nemsokára azt is fogja ide írni hogy :
    ” Megaztán ismertem ám rendes zsidókat is , sok barátom volt közöttük “

  • kisferi:
    Naná hogy magamból indulok ki.
    Mi a problémája ezzel ?
    Nem fogok jópofizni ilyen megátalkodott propagandistákkal mint maga.
    Ugye nem baj ?

  • Judith Kopacsi

    Kisferi, mi volt az okozat a zsidók kiirtására? Mint minden diktaturában kellett egy főellenséget kreálni. Ott, ahol nem voltak zsidók, voltak az örmények, Indiában a Bah-iok, és a kersztények, Dél afrikában a kinaiak és az indiaik, stb. Legtöbb esetben egy kissebségről van szó, akik kereskedelemmel foglakoztak és szorgalmukkal sikerült összegyüjteni egy-egy kis vagyont. Amit aztán a többség jókedvel lenyúlt, miután sikerült kiirtaniuk őket.

  • Csak azt szeretném megtudni végre (valóban jószándékkal), hogy mi vezette a kéjgyilkos fojtogatót. Mi volt az ok? A valódi?

  • A téma arra a hűtlen, sokszorosan a családja ellen vétő, magát őrülten macsónak gondoló, de szeretteit csak kihasználó férfira emlékeztet, akit ha kirúg az asszonyka a saját házából egy bőrönddel, körbesírja a világot nyomorúságáról, ahelyett, hogy magába szállva, megpróbálna egy sikeresebb kapcsolatot keresni.

  • Judith Kopacsi

    2015 november 29
    1:46 du.
    Szertintem, igen helyesen fogalmaztál!

  • Magyarorszagon mindeg volt antiszemitizmus. Meg akkor is amikor pedig nem lett volna szabad. Meg egesz kislany voltam mikor a Dohany es Szovetseg utca sarkan egy szembejovo oregember gyulolettel vegigmert, hogy “na ezt a zsidot is az elso fara kellene felhuzni” Egesz megrettentem. Tizenhat eves lehettem mikor az egyik tanarom elcsodalkozott hogy katolikus vagyok. “Zsuzsika mikor en magat eloszor meglattam en azt mondtam magamban hogy ez most vagy egy nagyon okos vagy egy nagyon buta zsido lany lesz” Mindez a hatvanas evek elejen Budapesten. Ha nem emmigralok ket evvel kesobb Kanadaba, ma mar valoszinu hogy tobb hasonlo jo emleket szereztem volna honfitarsaim koreben.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.