Művészet, jellem és morál

2014 december 6 9:15 de.31 comments
Kertész Ákos Montreálban

Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót: megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomba. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle. Lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a muszka, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye és reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy: […]

Read more ›

Cenzúra a nyomtatott és elektronikus médiában, Magyarországon

2014 december 4 1:31 du.38 comments
Cenzúra a nyomtatott és elektronikus médiában, Magyarországon

Amiről, ugyebár, tudjuk, hogy nincs! Akik a mai napig Magyarországon kénytelenek élni, azok pontosan tudják, hogyan is működik a dolog. Szinte semmi sem változott az „átkosban”, és a jelenleg regnáló kormány módszereiben. Vegyük először az elektronikus médiát. Manapság az állami televíziós csatornákon kívül, már jó pár privát adó is létezik, na meg az európai nagy társaságok is működtetnek magyar adásokat. Például az RTL vagy a Sky és ki tudja számon tartani az összest. Ezek nem nagyon szoktak politikai műsorokat adni, és ha mégis, akkor azt előzőleg keményen lecenzúrázzák. Csak a kormány szájíze szerinti műsorok futhatnak. Hogy ezt hogyan tehetik meg, […]

Read more ›

Oroszlánsors

2014 november 27 8:00 de.7 comments
Oroszlánsors

Ő, az oroszlán, király volt. Koronázatlan ugyan, de a szavanna királya. Minden vad behódolt előtte. Ő vezette a vadászatot, övé volt az ölés dicsősége, övé volt a zsákmány java, övé voltak a nőstények. Király volt. De most már nem király, csak öreg oroszlán. Sörénye csapzott, fakó, pofáját, oldalát régi csaták hegei barázdálták. Lomhán mozgott: fájt minden mozdulat. Legszívesebben hevert csak egy majomkenyérfa, vagy akác árnyékában, de hát, az éhség, az néha talpra állította. Már régen nem vadászott. Amióta a fiatalabb hímek elűzték a falkától, magányosan kóborolt. Magányosan meg nem lehet vadászni. Igaz, a falkában se tudott már megharcolni a jussáért, […]

Read more ›

Idézet a múltból

2014 november 26 5:35 de.7 comments
Idézet a múltból

Hommage á József Éliás Idén április 16-án van annak az ötvenkilencedik évfordulója, hogy 1944-ben országszerte gettóba kényszerítették a magyar zsidókat. Ezzel vette kezdetét az a szörnyű történet, amely munkaszolgálatban, koncentrációs táborban végződött, s melynek következtében 600 ezer zsidó honfitársunk vesztette életét. A magyar lakosság egy része aljasul, cinikusan nyerészkedett a zsidó vagyonokból, beült a házaikba, üzleteikbe, gyáraikba. Másik része félrenézett, gyáván, hitvány módon. És voltak becsületes, bátor, tiszta lelkű emberek, akik saját életük kockáztatásával mentették a halálra szánt zsidókat. Ezek egyikére, Éliás József református lelkipásztorra emlékeztek ezen a napon a Páva utcai Holokauszt emlékhelyen. Ő 1942-től a Jó Pásztor Misszió […]

Read more ›

Színházi “Láthatár”-nevelés

2014 november 23 4:43 de.0 comments
Színházi “Láthatár”-nevelés

A drámapedagógia mára annyira ágas-bogas területe lett a színház és a nevelés tudományának határán kicsírázott műfajnak, hogy valószínűleg már kitermelte a saját szakmai nagy öregjeit. Ez nem feltétlenül válik egy művészeti, vagy akár tudományterület hasznára. Az azonban biztos, hogy péntek este nem a nagy öregek tartottak bemutatót. A „Láthatár” című színházi nevelési előadás közönsége ebben az esetben nem az eredeti célközönségből tevődött össze. Annyiban biztosan nem, hogy az előadás koncepcióját alapvetően gimnazistáknak, a jelen iskolaszámítás szerint kilencedikeseknek és idősebbeknek dolgozták ki. A produkció közönség elé terjesztője a Fórum Társulat. S akkor jöjjön a nagyjából körülményes magyarázat, hogy miért nem emlegettem […]

Read more ›

A csodazongora

2014 november 21 1:33 du.18 comments
A csodazongora

Az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos intésére Gergely Tiborovics Bogányi a csodazongorához ült és játszani kezdett. A művész Mihail Alexandrovics Berlioz, a Nemzeti Együttműködés himnusza színmű hőskölteményének Sztravinszkij professzor által megzenésített változatát játszotta. A varázslatos instrumentum hangja betöltötte a termet, a jelenlévők lelke megtelt muzsikával. A lelkesedéstől kipirult arcok, a jövőbe vetett hit hatalmától parázsló tekintetek a miniszterelnök felé fordultak. Az utolsó kristálytiszta hang is szétfoszlott már, de a teremre ereszkedő ünnepélyes csendben Viktor Viktorovics száját nyalogatva mereven ült a helyén. Ekkor váratlan dolog történt. A feszülten várakozó kormánybiztosok seregéből előlépett Andy Georgievics Vajna és érces […]

Read more ›

Halált virágzik most a türelem

2014 november 12 7:49 de.58 comments
Kertész Ákos Montreálban

Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. – Így végzed hát te is, – súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. – Der springt noch auf, – hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen. Csak ezt a sort, csak ezt bírnám elfeledni. Pedig ott, a tarkón lőtt bajtárs mellé zuhanva a sárban, ez a sor volt a legigazabb. Már negyed százada halált virágzott a türelem. A béketűrés. A türelemmel elviselt gyalázat. Már kétezer éve. Pedig tudta, hogy halálraítélt, erre számított. „Ha megpillantasz barátom, fordulj el és legyints.” Érteni vélte, pedig […]

Read more ›

Radnóti varázslat…a 70 éve elhunyt költő emlékére

2014 november 9 9:51 de.25 comments
Radnóti varázslat…a 70 éve elhunyt költő emlékére

A költészetkedvelők lelkében a november hónap Radnótira emlékezve telik. Többször írtam már róla, de nem tudom elégszer elmondani, mennyire lenyűgöznek a versei, főleg a semmivel össze nem hasonlítható hangulatuk, amit én úgy hívok magamban, a Radnóti varázslat. Radnóti Miklós 1944. november 9-én, nem sokkal a háború vége előtt vesztette életét az abdai halálmenetben. Szomorú, hogy a varázslatos szavú költőnek szinte mementóként a fasizmus borzalmai közepette írott verseit forgatjuk a legtöbbet. Érdemes alaposabban lapozgatni a Radnóti-kötetet. 1909. május 5.én született Glatter Miklós néven Budapesten. Egy önéletrajzában így ír magáról, gyermekkoráról: „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés […]

Read more ›

Egyik ember elmondja a másiknak gondját

2014 november 3 9:38 de.1 comment
Fotó: tastehungary.com

A kávéházban tolonganak az emberek. Majd miután rendeltek süteményt és kávét, helyet foglaltak. Géza, a gazdag vállalkozó épp tejeskávéját issza, amikor meglátja Ferit, a munkanélküli írót. Odaül melléje a széken s elkezdi kanalazni az italát, mikor már máris panaszkodni kezd: -Kevesebb lesz az alkalmazottam! Képzeld, megy tönkre a cégem! Feri krémest eszik, de csak fél füllel hallgatja barátját. Szinte oda se figyel. -És a másik! – Mi másik? – A gondokról beszélek! A lányom elválik attól a felfuvalkodott költőtől. Szerencsétlen költő nem tudja kifizetni még a számláit sem, a lányomnak meg elege lett belőle! Aztán az anyám is meghalt egy […]

Read more ›

Festum Omnium Sanctorum

2014 november 2 7:34 de.4 comments
Festum Omnium Sanctorum

Festum Omnium Sanctorum. Az üdvözült lelkek emléknapja. Katolikus ünnep. Általában. Ha eltekintünk attól, hogy számos katolikusnak ismert ünnepnap olvasztott magába igencsak pogány ünnepnapokat. S most kicsit tekintsünk el. Olyan módon, hogy mégsem tekintünk el. Egy mély levegőt véve a politika forgatagában. Egy mély levegővel söpörve félre azt, hogy politikusok sajátítanak ki ünnepeket. Egy kicsit elfeledkezve a klerikális parlamenti platform státuszkeresztényeiről. Egy kicsit mellénézve annak, ami szerintük szent, és ami miatt mindenki más pogány. Szóljon pár sor inkább másról. Azokról, akiket még ismerhettünk a környezetünkből. S azokról is, akiket nem. Mert előttünk éltek. Mert csak újsághírek. Mert talán még azok sem. […]

Read more ›

Az utolsó tangó

2014 október 17 3:44 du.6 comments
Az utolsó tangó

A férfi lassan merült fel a fájdalomcsillapítók okozta jótékony sötétségből a fény felé, a külvilág felé. Különösebben nem örült neki, már semmi nem tartotta ott, csak egy vékony fénysugár: tudta, hogy a felesége ott fogja várni, az ágya mellett, amikor a felszínre ér.  Ott volt minden felmerüléskor, és ott volt, amikor már könyörgött az újabb adagért – egyre rövidebb, és rövidebb időközökben. Tudta, hogy a szervezet hozzászokik, tudta, hogy mindig több és több kell belőle, de még nem akarta feladni. Még gyűjtötte az erejét – mihez is? Már nem is tudta. De azt igen, hogy van még valami mielőtt végképp […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.