Bár talán nem kéne a kultúra rovatban egy szánalmas és beképzelt amerikai színész értelmetlen mondataival foglalkozni, mégis itt közlünk rövid tajékoztatót arról a botrányos esetről, mely éppen a kanadai közszolgálati rádión (CBC) tört ki, amikor azt a szerencsétlen döntést hozta a műsorvezető, hogy Billy Bob Thornton-t hívja meg interjúra. Jian Ghomeshi azért hívta meg Thornton-t és Boxcutters nevű együttesét, hogy zenéjéről beszéljen. Csakhogy a kanadai közszolgálati adón működő népszerű műsorvezető volt olyan merész, hogy Thornton színészi karrierjét is méltatta. Bevezetőjében Ghomeshi többek között azt is említette, hogy Thornton Oscar-díjas színész, és hogy a Los Angeles-i trió egy év alatt három albumot adott ki. Thornton állítólag csak zenéjéről akart beszélni és nem pedig hosszabb és színesebb színészi karrierjéről.
Amikor Ghomeshi rákérdezett arra, hogy a Boxmasters mikor is jött létre, Thornton idegesen vissza csapott. “Nem tudom, miről beszélsz”– mondta a CBC műsorvezetőjének. Thornton egyetlen kérdésre sem volt hajlandó érdemben válaszolni és csak azt ismételgette, hogy nem érti a kérdést, vagy hogy nem tudja a választ. Arra a kérdésre, hogy milyen zenét hallgatott gyerekként azt válaszolta, hogy előfizetett egy Monster nevű magazinra. Thornton-nak az volt a baja, hogy Ghomeshi említette, hogy színész. “Nem lett volna szabad ezt felhozni”–mondta a megzavarodott színész. Ghomeshi elmondta azt amit természetesen mindenki tud: kellett valamilyen kontextust adni az interjúnak és amúgy is csak azért foglalkoznak kiemelten a Boxcutters nevű együttessel, mert az egyik tagja hollywood-i színész.
Érthetetlen Thornton hozzáállása és kérdéses, hogy így viselkedett volna ha éppen az Egyesült Államokban jelenik meg egy népszerű adón. De mivel éppen Torontóban koncertezik együttese, a minimum az lett volna, hogy Thornton komolyan veszi a kanadai közszolgálatin való megjelenési lehetőséget. Ennél csak az szánalmasabb, hogy Thornton PR stábja szerint minden rendben volt Thornton hozzáállásával. Érdemes még tudni, hogy Thornton a műsor végén kisétált a studióból és nem volt hajlandó a rádión eljátszani egy számot, mert állítólag nem hozta magával dobjait.
Kanadai Magyar Hírlap
A Magyar Állami Operaházban rendezett ünnepségen Érdi Tamás helyett édesapja, Érdi Sándor vette át a 2007-ben létrehozott Junior Prima díjat a magyar színház- és filmmővészet kategóriában. A díjat idén először osztották ki és az elismerés hétezer euróval jár. Október eleje óta Érdi Tamás koncertkörúton vett részt Kanadában. Tavaly ilyenkor a keleti városokban, Ottawában, Montreálban és Torontóban koncertezett, idén Vancouver, Edmonton és Calgary egyetemeinek vendége volt. Chopin, Liszt, Kodály és Bartók művek szerepeltek programjában. A fiatal művész december elején Amerikába repül, ezúttal New Yorkba, az ENSZ Palota Hammarskjold Auditóriumában játszik, ahol a fogyatékossággal élők nemzetközi világnapja alkalmából ad koncertet.
Május 22-én elköszönt Emőke Szathmáry, a Manitobai Egyetem magyar származású elnöke, miután bejelentette, hogy nyugdijba vonul. A tiszteletére rendezett vacsorán jelen volt Gary Doer, Manitoba tartomány kormányfője és Vic Toews, a kanadai kincstári bizottság elnöke. Dr. Szathmáry személyes élményeiről és életútjáról beszélt az ezer létszámú helyi hallgatóság előtt. A leköszönő rektor elmondta, hogy húsz éves volt amikor egy közszolgálati rádióműsor felkeltette érdeklődését Winnipeg iránt. A műsorban John Marlyn 1957-ben iródott Under the Ribs of Death cimű könyvéből olvastak fel, mely egy magyar emigráns fiú életéről szólt. A fiatal magyar bevándorló Winnipeg északi kerületében nevelkedett és Marlyn irása bemutatja, hogy milyen beilleszkedési problémákkal küszködött, mielőtt végre befogadta a helyi lakosság. “Ez a történet nekem azt üzeni, hogy Winnipeg egy olyan város, mely lehetőségeket kinál a bevándorlóknak és továbbra is vonzó az Első Nemzetek valamint a más tartományokból és országokból érkezők számára. Fenomenálisan sokszinű ez a város, mert Winnipeg továbbra is a lehetőségek kapuja mindenki számára”–mondta dr. Szathmáry.
Részlet Emily Pauline Johnson-Tekahionwake Vancouveri legendák című kötetéből
Őseinek szokásai és hagyományai voltak az ő pozitív meggyőződése és az öregek mondásai és tanácsai a hitvallása. Fajtájának minden szokásában és szertartásában hagyománytisztelő volt. Törzsének ellenségei ellen minden bátorságát készségesen harcba vetette. Énekelte harci dalaikat, táncolta vad, hadi táncaikat s gondolkodás nélkül végzett ellenségeikkel… Viszont az északról hozott, törékeny leányasszonyával ugyanazzal a tisztelettel bánt, mint az édesanyjával. Tudta, hogy egyszer ő is anyja lesz az ő saját, bátor, harcos fiainak. Az év lassan gördült tova, hetek, hónapok gyűltek, a tél tavaszba nyílt, s egy nyári hajnalon arra ébredt, hogy felesége mosolyogva állt mellette és szólította.