Május 22-én elköszönt Emőke Szathmáry, a Manitobai Egyetem magyar származású elnöke, miután bejelentette, hogy nyugdijba vonul. A tiszteletére rendezett vacsorán jelen volt Gary Doer, Manitoba tartomány kormányfője és Vic Toews, a kanadai kincstári bizottság elnöke. Dr. Szathmáry személyes élményeiről és életútjáról beszélt az ezer létszámú helyi hallgatóság előtt. A leköszönő rektor elmondta, hogy húsz éves volt amikor egy közszolgálati rádióműsor felkeltette érdeklődését Winnipeg iránt. A műsorban John Marlyn 1957-ben iródott Under the Ribs of Death cimű könyvéből olvastak fel, mely egy magyar emigráns fiú életéről szólt. A fiatal magyar bevándorló Winnipeg északi kerületében nevelkedett és Marlyn irása bemutatja, hogy milyen beilleszkedési problémákkal küszködött, mielőtt végre befogadta a helyi lakosság. “Ez a történet nekem azt üzeni, hogy Winnipeg egy olyan város, mely lehetőségeket kinál a bevándorlóknak és továbbra is vonzó az Első Nemzetek valamint a más tartományokból és országokból érkezők számára. Fenomenálisan sokszinű ez a város, mert Winnipeg továbbra is a lehetőségek kapuja mindenki számára”–mondta dr. Szathmáry.

Emőke Szathmáry 1996 óta a Manitobai Egyetem elnöke és kancellár-helyettese. Ezt megelőzően a hamiltoni McMaster Egyetemnek volt az alelnöke. Az egyetem leköszönő elnöke Magyarországon született 1944-ben és 1951-ben emigrált Kanadába szüleivel együtt. A Torontói Egyetemről szerezte meg doktorátusát antropológiából.

Kanadai Magyar Hirlap

Társadalmi nemek és modernitás: Az Osztrák-Magyar Monarchia és hagyatéka címmel rendeztek konferenciát május 16-18 között az Ottawai Egyetemen. Május 20-án 15:30-tól Ellentmondó emlékek és társadalmi nemek a II. világháborús Magyarországon: Történelem és emlékezet címmel Pető Andrea a Közép-Európai Egyetem professzora tart előadást a Carleton Egyetemen. Az eseményeket a Kanadai-Magyar Oktatási Alapítvány közreműködésével rendezik.

Juhar Levél

Kanada lesz a díszvendége a Regnum Marianum plébánia március 30-i húsvét
második vasárnapjaként ismert fehérvasárnapi rendezvényének. Délelőtt 11-kor szentmise kezdődik, melyen köszöntőt mond Pierre Guimond Kanada nagykövete. Megtekinthetők lesznek időszaki kiállítások: Magyar kivándorlás Kanadába valamint a Kanadai Tájkép – a Kanadai Magyar Művészek Egyletének gyűjteménye. A meghívott vendégek között szerepelnek az 1976-os Montreali Olimpia magyar érmesei is. A plébánia gyermekcsoportja Árpád-házi Szent Erzsébet életútját járja végig. A 20 főből álló gyermektársaság nemcsak színjátszással foglalkozik: tanárjuk, Borsai Csaba vezetésével idén nyáron 1500 km-es kerékpártúrát tesznek Kanadában, Montreal Ottawa és Torontó érintésével.

Juhar Levél

2008 Június 16-án, 72 éves korában nyugdíjba vonul Fellegi Iván a Kanadai Statisztikai Hivatal magyar származású elnöke. Fellegi az 1956-os forradalom leverését követen érkezett Kanadába, és 1985 óta áll a Hivatal élén. Stephen Harper miniszterelnök köszönetet mondott Fellegi sok évtizedes áldozatos munkájáért. Nyugdíjas éveiben a vezet statisztikus másik szerelmének, a költészetnek szeretne hódolni.

Juhar Levél - Miniszterelnöki Hivatal (PMO) 

Részlet Emily Pauline Johnson-Tekahionwake Vancouveri legendák című kötetéből

Rendkívüli környezetétől annyira elütő, hogy szinte művész keze remekének hinné az ember, és nem a Természet szeszélye művének. Így tűnik fel a Narrows. bejáratánál egy kemény, szürke kőből formált szimmetrikus oszlop. Ameddig a szem ellát, nincs hozzá hasonló alakzat a parton, de még egy napi csónakjárásnyira sem. A Vancouvert körülvevő összes természeti szépségek, a mesebeli csodák, mint az alázatosan megülő oroszlán, a duzzogó formájú hegyek, az ásító folyóvölgyek, a lenyűgöző óriási fenyők és cédrusok között a Siwash szikla annyira egyedülálló és különleges, mintha egy más csillagzatról hullott volna alá.

Egy augusztusi vörösen lenyugvó nap ferde sugaraitól megvilágítva láttam meg először. A kis, zöld bokorpamacs, mely a csúcsát koronázza, feketének tűnt a karmazsin-vörösben lángoló tenger és ég kontrasztjában. Óriási, szürke kőalapzata úgy világított, mint egy izzó, simára csiszolt gránit.
Az öreg tíllicum . felemelte evezőlapátját és feléje mutatott :- Ismeri a történetét?- kérdezte.
Megráztam a fejemet. A tapasztalat megtanított arra, hogy barátom, főleg ha legendamondó hangulatban volt, a néma válaszokat szerette…

Egy ideig csendes ütemben eveztünk. A szikla lassan kivált a hátteréből, az erdőből és a partból, és úgy állt az előtérben, mint egy őr – feszesen, mindent kívédően, örökkéválóan…

- Nem gondolod, hogy olyan egyenesen áll, mint egy ember? – kérdezte.

- Igen, mint valami nemeslelkű, becsületes harcos - válaszoltam.

- Ember az - mondta, és harcos férfi is, aki mindenért küzdött, ami
nemes és becsületes.

- Törzsfő! Mit jelent a maga számára « minden, ami nemes és
becsületes »? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam a gondolkodásmódjára.
Nehéz lenne elfelejteni a válaszát, ami két szóból állt :

- TISZTA APASÁG!

Agyamban számtalan hetilap és több újságcikk emléke rajzott. Mind a legutóbb divatba jött « anyaságot » tárgyalva… És nekem egy squamish indián törzsfő ajkáról kellett meghallanom az első és egyetlen értékezést a « Tiszta Apaság » nemességéről, amit most sikerült emlékeiből a felszínre csalogatnom. És ez az elgondolás, egy évszázadok óta létező indián legendában maradt fenn, hogy az emberek el ne felejtsék e két szó fontosságát és hogy örökre szem előtt tartsák. A Siwash Szikla mementóként áll ott. Istenük emelte emlékeztetőül arra, aki tisztán élt, hogy ez a « férfitisztaság » legyen az eljövendő generációk öröksége…

Sok ezer évvel ezelőtt (minden indián legenda ilyen nagyon régmúlt időben kezdődik) egy derék ifjú törzsfő csónakján a Felső partokhoz utazott a szemérmes kis északi leányért, akit aztán feleségként hozott haza. És ez az ifjú Törzsfő már fiatalon bebizonyította, hogy kiváló harcos, félelem nélküli vadász és becsületes, bátor férfi a férfiak között. Törzse szerette, ellenségei becsülték és az alattomosak, a gonoszok és a gyávák félték…

Őseinek szokásai és hagyományai voltak az ő pozitív meggyőződése és az öregek mondásai és tanácsai a hitvallása. Fajtájának minden szokásában és szertartásában hagyománytisztelő volt. Törzsének ellenségei ellen minden bátorságát készségesen harcba vetette. Énekelte harci dalaikat, táncolta vad, hadi táncaikat s gondolkodás nélkül végzett ellenségeikkel… Viszont az északról hozott, törékeny leányasszonyával ugyanazzal a tisztelettel bánt, mint az édesanyjával. Tudta, hogy egyszer ő is anyja lesz az ő saját, bátor, harcos fiainak. Az év lassan gördült tova, hetek, hónapok gyűltek, a tél tavaszba nyílt, s egy nyári hajnalon arra ébredt, hogy felesége mosolyogva állt mellette és szólította.

- Ma lesz - mondta büszkén.

A férfi felugrott farkasbőr fekhelyéről és kikémlelt az érkező új napba : úgy tűnt, hogy az ígéret, amit ez a nap majd neki valóra vált, szinte benne lélegzett az egész erdei világban. Gyöngéden kézen fogta feleségét, és átvezette a vadon bozótjain, le a víz partjára, ahol az a szépséges hely, amit ma Stanley Parknak nevezünk, bekanyarodik a Prospect Point  felé.

- Úsznom kell! - mondta.

- Nekem is úsznom kell – mosolygott rá a másik, két eggyé lett lény

tökéletes együttérzésével. Mert számukra az öreg indián szokás törvény volt : az a szokás, hogy az érkező gyermek szüleinek úszni kell mindaddig, míg testük olyan makulátlan tiszta nem lesz, hogy a vadállatok nem tudják közellétüket kiszimatolni. Csak ha az erdők teremtményei nem félnek tőlük, csak akkor, és csakis akkor készek arra, hogy szülők legyenek. Mert a vadállatok számára emberszagot érezni már magában félelmetes dolog.

Tehát mindketten a Narrows vizeibe merültek, amint a szürke hajnal felderengett a keleti égbolton, és az egész erdő egy új, boldog nap életére ébredezett. Később kivezette feleségét a partra. A fiatal asszony, még mindig mosolyogva megindult az óriás fenyők felé.

- Egyedül kell, hogy legyek, - mondta visszafordulva -, de jöjj hozzám
teljes napfelkeltekor! Akkor nem találsz majd egyedül…

A férfi is mosolygott és visszamerült a tengerbe. Most kellett igazán úszni, úszni, úszni… át ezen a hosszú órán, mely alatt az apaság közeledett feléje. Az volt a törvény, hogy tiszta legyen, makulátlan tiszta, hogy majd ha gyermeke kitekint a széles világba, apja példáján módja legyen neki tisztán élni életét,- Ha most nem úszna percről percre, óráról órára, gyermeke egy tisztátalan apa karjaiba érkezne. Neki kell gyermekének a tisztaság példáját egy életre megadni. Az apa nem játszhatja ezt el már a gyermek születésekor saját tisztátalanságával. Ez volt a törzsi törvény, - az átadott szeplőtelenség törvénye!

Ahogy boldogan úszkált ide s tova, egy kenu, melyben négy ember ült, közeledett a Narrows felé. Termetük óriás volt, és minden evezőcsapásuk hatalmas örvényeket kavart, melyek úgy sodródtak, mint a forrongó dagályok.

- El az utunkból!- kiáltották, amint a fiatal indián karcsú, rézbőrű teste kiemelkedett, majd alámerült pompás kézcsapásai ütemében. Ő rájuk nevetett, bár óriások voltak, és azt válaszolta, hogy nem tudja abbahagyni az úszást kérésükre sem.

- De igenis hagyd abba!- parancsolták. – Mi a Nagy Szellem . követei
vagyunk és parancsoljuk, hogy térj ki utunkból a partra!
Ő abbahagyta az úszást, felemelte fejét és ellenük fordult:

- Nem állhatok meg. Még nincs itt az idő, hogy kimenjek a partra! –
jelentette ki, és ismét a vízbe csapott és a tengerszoros közepe felé vette útját.

- Hogy mersz ellenünk tenni?- kiáltották- ellenünk, akik a Nagy
Szellem küldöttei  vagyunk? Mi hallá, fává, kővé tudunk változtatni téged emiatt. Hogy mersz a Nagy Szellem ellen tenni?
Én mindent kész vagyok megtenni a most érkező gyermekem testi és
lelki tisztaságáért. A Nagy Szellemmel is szembe merek szállni, mert gyermekem makulátlan, bűntelen életre kell, hogy szülessen!

A négy ember megdöbbent. Kérdőleg néztek egymásra, pipára gyújtottak és tanácsot tartottak. Még eddig soha senki nem provokálta így a Nagy Szellem követeit. És most – egy még meg sem született gyermek miatt – nem vették figyelembe őket, sőt szembeszálltak velük.
A karcsú, rézszínű test még mindig a hűvös vizekben ficánkolt. Ha a szellemkövetek kenuja, vagy csak éppen evezőjük széle megérint egy emberi lényt, varázshatalmuk örökre elvész. A jóformájú fiatal törzsfő pont az ő nyomukban úszott. Nem merték lerohanni, mert akkor ők is közönséges emberekké váltak volna. Amint így tanácskoztak, hogy mit is tegyenek, halkan egy gyengécske, de lenyűgöző hang érkezett feléjük az erdőből. Felfigyeltek. A fiatal törzsfő is abbahagyta az úszást és figyelt. A gyengécske hang ismét felhangzott és a vizek felett lebegve közeledett : egy ici-pici qyermek sírása volt…

Akkor a négy ember egyike, az, aki a kenut kormányozta, felemelkedett, testét kiegyenesítette, és karjait a felkelő nap felé tárva zengzetes hangon szólt :

- Nem átkot mondok a fiatal tözsfő engedetlenségére, de ígéretet adok neki az örök életre és a haláltól való mentességre : «Te megtagadtál mindent, ami újszülött fiad élete tisztaságának útjában állt, mint ahogy te magad is éltél és élsz, s ahogy szeretnéd, hogy fiad is éljen. Te ellenálltál nekünk is, amikor meg akartunk úszásodban állítani, és így gyermeked jövőjét kockáztattuk. Te e gyermek jövőjét mindenek elé helyezted és mindezért a Nagy Szellem azt parancsolja, hogy örök példaképül állítsunk törzsed elé. Sosem fogsz meghalni, mert ott fogsz állni az eljövendő évezredeken, ahol minden szem rád tekinthet : Te élni, élni, élni fogsz, mint a « TISZTA APASÁG » megronthatatlan emlékműve! »

A négy ember felemelte evezőjét, és a fiatal tórzsfő a partra úszott; ahogy lába a tenger és a szárazföld találkozásához ért, egyszerre kővé változott.

 Ezután a négy ember így szólt :
- Felesége és gyemeke örökké vele kell, hogy legyenek. ők sem
halnak meg, de örökké élnek. És őket is kővé változtatták. Ha a Siwash szikla mögötti erdőben az üreges részbe hatolsz, találsz egy nagy és egy kisebb sziklát egymás mellett. Ők a szerény kis északi asszony és egyórás csecsemője… A világ legmesszebb tájairól naponta jönnek hajók zakatolva, vagy szélfújta vitorlákkal a Narowson át; messze a Csendes Óceánon túli kikötőkből, a fagyos északról és a Délkereszt tájáiról. Mennek és jönnek az örök életű szikla mellett, ami már akkor ott volt , mikor csónaktestüket még ki sem formálták; és ott lesz, amikor már nevüket sem tudja senki, amikor kapitányuk és legénységük rég elindultak utolsó útjukra, szállítmányuk elporladt és tulajdonosaik nevét már rég elfeledték. De a magas, szürke kőoszlop még mindig ott lesz emlékül – a még meg nem született generációkhoz való apai hűség tiszteletére!
És ott is marad örökkön örökké…

Fordította: Salyné Zirczy Ilona

A québeci Trois-Rivières, a brit-kolumbiai Coquitlam és Whistler, valamint az new-brunswicki Fredericton és Caraquet lesznek Kanada kulturális fővárosai 2009- ben – jelentette be Josée Verner, a kanadai kulturális örökség minisztere. A 125 ezer lakosnál nagyobb kategóriába eső Trois-Rivières 2 millió, az 50-125 ezer közötti Coquitlam 750 ezer, az 50 ezer alatti Whistler, Fredericton és Caraquet pedig egyenként félmillió dollár támogatást kapnak a szövetségi költségvetésből kulturális és művészeti programok lebonyolítására. A miniszter szerint az életminőség egyik meghatározó tényezője a helyi kulturális élet ereje.

Juhar Levél

Ezen a héten nyílt Magyarország első háromdimenziós IMAX mozija a budapesti Aréna Plázában. Az első állandó IMAX vetítő rendszert 1971-ben Torontóban, Kanadában építették fel, mára 228 található belőle a világon, ebből 41 Európában. Az IMAX mozik mindegyikében a vászon betölti a néző teljes látóterét, ez biztosítja számára a térhatást. Az IMAX különlegességei közé tartoznak még a meredek üléssorok.

Juhar Levél

Megjelent Vígh Árpád, a Pécsi Tudományegyetem professzorának „Kék mezőben fehér liliom” cím:, a franciakanadai irodalom történetét bemutató könyve az Akadémiai Kiadó gondozásában. A kötet a québeci irodalom történetéről szól, a XVI. századi őstörténetétől napjainkig. Québec példaérték: lehet Közép-Európában abból a szempontból, hogy miként őrizhette meg nyelvét és identitását a francia lakosság az anglofón tenger közepén.

Magyar Hírlap - Juhar Levél

Gyerekek jönnek az ajtóra, maskara öltözetben, s kórusban kiabálják a hagyományos halloweeni köszöntést:
    - Trick or treat!
    A mi karácsonyi népszokásainkhoz, a kántáláshoz, csillagjáráshoz, betlehemezéshez hasonló népi szokás ez. Skóciában és Írországban a druidisták, a kereszténység előtti időkben ezen a napon, október 31-én ülték a kelta év végét, s ünnepi szokásaik vallási és agrár jelleget öltöttek. Később, a nyolcadik században, Mindenszentek vigiliájává nyilvánította III. Leo Pápa ezt az estet. A pogány elemek azonban túléltek benne. Ezért a gyerekek századokkal utána, Kanadában a XIX. század derekától kezdve, fekete macskának, boszorkának és más ijesztő figurának öltözve, végigjárják a vigyorgó sárga tökökkel diszített, kivilágított házakat, nagy papírzacskóikkal, hangosan kiabálva, egyik csoport a másiknak adva az ajtókilincset:
    - Trick or treat! - Ez olyas valamit jelent: ha nem adnak ajándékot, huncutságot követünk el a ház népén!
    - No lássuk, milyen trükköt tudtok? – tréfálkozom egyik csoporttal is, a másikkal is.
    De hiába. A gyerekek meglepődnek, váratlanul éri őket a kérdés. Értetlenül néznek fel rám, a teraszon felsorakozva, zavarukban nevetgélnek, húzigálják hosszú papírcsuháikat, színes maszkjukat.
   - Talán nem is tudnak adandó trükköt -  mondom magamban. S ha a feleségem ki nem jön, nagy kosár finomsággal, dióval, mogyoróval, almával (ez utóbbi a római Pomona betakarítási fesziválokból származik), ezüst papírba csomagolt csokival, rágógumival, meg egy-egy dollárkával, hát rendre elszélednének.
    - Még elriasztod ezeket az apróságokat! – mondja rosszallva.
    Hosszan,  némi csalódással nézek utánuk. Én még ma is több izgalmat találok az ilyen népszokásokban, mint maguk a gyerekek. Ki is megyek a teraszra, hallgatódzom, várom a következő csoportot, hátha azok betanultak néhány alkalmi éneket, játékot, rövid jelenetet. Jönnek is, mennek is, nagy sietéssel, annak jeléül, hogy ezen a hatalmas földrészen igen nagyok a távolságok, s az embernek, akár gyerek, akár felnőtt, nagy utat kell megtennie.
    De az én várakozásaim kielégületlenül maradnak.
    - Egy-két trükköt azért megtanulhatnának erre az alkalomra – mondom.
    Felnézek a csillagos égre, az évszázados fenyőfák ágai között, s mint ellenállhatatlan zsilipek, feltárulnak bennem a mi hajdani csillagjárásunk emlékei, kisiskolás korunkból. Hárman csoportot alkottunk, szitakávából csillagot csináltunk, piros, fehér, zöld árkuspapírral bevontuk, s a díszes papírra teli holdat, fénylő csillagokat és hosszú csóvájú üstököst ragasztottunk. Esténkint összejártunk, a csillagos verseket, énekeket gyakorolni, melyek szájról szájra terjedtek, száz és száz változatban, évszázadokon át. Karácsony vigiliáján aztán sorba jártuk a házakat, a Debreceni, a Piskóti, a Bátori, a Posta utcát, akár ezek a kanadai gyerekek, a Kisjézus köszöntésére.
    Egyikünk volt a Beköszöntő, másik a Perselyes, a harmadik a Csillagos. A Beköszöntőnek és Perselyesnek csörgős botot csináltunk, amivel az ütemet vertük a pattogós énekekhez. A csillagjárás így alkonyat után kezdődött, miután a kicsi gyerekek és a cigány népek végig kántálták a falut, s a háziak nagy sietségben befejezték az ünnepi előkészületeket. A játék így hangzik:

Beköszöntő: (Miután engedélyt kap a háziaktól a belépésre, sapkáját illedelmesen leveszi,
   benyit az ajtón. Közben a Perselyes, egyik kesztyűjét a hóna alá, a másikat a fogai közé
   szorítva, segít a Csillagosnak meggyújtani a csillagban a gyertyát).

   Jó estét, jó estét e házi gazdának,
   Úgy kicsinek, mint nagynak,
   Az egész házi családnak.
   Felkérem a gazdát, idehallgassanak,
   Csillagos társaim odakinn állanak.
   Bészállítnám őket, igen nagyon fáznak.
   Be szabad jönni a szép csillaggal?

Háziak: Be!
Beköszöntő:  (Kitárja az ajtót, csörgős botja fejével nagy ívet mutatva, behívja társait):

   Jertek be, ti erdei lakosok,
   Hadd lássam, hogy mit tudtok.

Csillagosok: (A bevonuló énekkel az ajkukon bejönnek. Az ajtó előtt felsorakoznak,
   egyik szélen a Perselyes, másikon a Beköszöntő, középen a Csillagos.)

   Menjünk be minnyájan nem messzi már,
   Tündöklik, fényeslik jelentik már,
   Hogy született nékünk ember testben,
   Jézus, mi Megváltónk Betlehemben.

Perselyes: (Az asztalra teszi a díszes papírral bevont perselyt, jól megcsörgeti benne a sok
   pénzt.)

   A múlt este bementem egy nagy úrnak házába,
   Perselyemet lecsaptam az asztalára.
   Mondtam neki, tegyen bele pénzt, vagy amit akar.
   De az úr nem ajánlott semmit.
   Úgy homlokon vágtam, hogy lefordult a lócáról.
   Felpattantam a paripámra,
   kifordultam a síkra,
   Mint acélból a szikra.
   Eltört lovam lába, én meg úgy maradtam
   Egy inben, gatyában, mint a piros alma
   A maga héjában.

Ének: (Pattogós ének következik. Csillagos serényen pörgeti a csillagot, melynek három
   tornyán szilajul lengnek a hosszú papírból kivágott sallangok. A csörgős botok
   ugyancsak járják, verik fel a ház földjét.)

   Üdvözlégy, áldott Mesiás,
   Pásztorok, pásztorok,
   Ki a mennynek és a földnek
   Teremtő szent Ura,
   Istent áldunk és imádunk,
   Mesiásnak ezt kiáltjuk,
   Lábodhoz borulunk, alle-alleluja,
   A kis Jézuskának alle-alleluja.

Ének: (Szép andalító ének következik, mialatt a ház kicsinyei előjönnek, nézik a
   csillagot, ujjal mutogatnak a Holdra, a Napra. A legapróbbak egészen megbarátkoznak,
   a hosszú sallangokat kapkodják a csillag tornyain. A gazdasszonyka „megtömi” a
   perselyt. Némelyik elég sokat ád, két-három forintot, két ujja között meg is csillogtatja
   a pénzt, melőtt belecsúsztatja a perselybe. Némelyik, fukarságból, vagy szegénységből
   keveset, pár fillért csupán, azt is a csipejével eltakarva, hogy a csillagosok ne is lássák.)

   Él a juhász a mezőben,
   Nyája legel zöld erdőben,
   A hegyek fúvásiban,
   A vizek forrásiban.

   Midőn a nap felvirrad,
   Sugáriban szétszakad,
   Jobb lesz pásztori botom,
   Mint ország birodalom.

   Juhaimat kieresztem,
   Legelőre kivezetem,
   Harmatos fűben járunk,
   Zöld pázsiton sétálunk.

  No hát pajtás sétáljunk,
   Az akolnál megálljunk.

Csillagos: (A Beköszöntőnek)

   Nosza, pajtás, fogd az ajtót,
   Vagy pedig a kilincstartót.
   Mert már innen elutazunk,
   Boldog ünnepet kívánunk.

Ének: (Beköszöntő kitárja az ajtót, Perselyes fogja az asztalról a perselyt, s ének-
   szóval kivonulnak.)

   Isten áldja meg,
   E háznak gazdáját,
   Jószágát, borát,
   Éléskamoráját.

   Utána napokon át errőll beszéltek Nyírbélteken. Volt is miről beszélni! Melyik volt a legszebb csillag? Melyik a legjobb csillagos banda? Melyik csoport énekelt legszebben, legangosabban? Melyik ivott legtöbbet? Volt ám olyan banda is, melynek tagjai időnap előtt eláztak, s a szép harsonás bevonuló éneket így fújták:

   Menjünk be minnyájan
   Nem messzi már,
   Tündiknél a bivaly
   Az ólban áll…

   Hát persze, hogy üres maradt a perselyük! Az ilyeneknek futótűzként híre terjedt, s némelyiket be sem engedték a házba.
   Nagy többségünk azonban igen komolyan vette a csillagjárást. Néhol a háziak is velünk együtt mondták az énekeket, verseket, melyek vallási egyetemességük ellenére is kifejezést adtak a mi vidékünk sajátosságainak: a szűkösség gondolatának, a nagyúri fukarságnak, a szilaj paripákról való álmodozásnak, a Kisgyermekkel való együttérzésnek, s általában mindazoknak a gondoknak-bajoknak, melyek időnap előtt felnőtté érlelték még az olyan kisiskolásokat is, mint mi, évtizedekkel ezelőtt.

Miska János

Az adventi időszakban érdemes odafigyelni az emberek viselkedésére. Egy jó lehetőség erre, amikor az ember átfésüli a postáját. Az ember hozzászokott, hogy különböző röplapokat és szórólapokat kap. A kereskedők így hívják fel a fogyasztók figyelmét, hogy milyen jó az ő termékük, szinte nélkülözhetetlen, és abból a termékből muszáj vásárolniuk. Ez egy természetes dolog, és nem is vesszük zokon, ilyen a piac természete.

Az elmúlt időszak szembesített az üzlet egy újabb ágazatával. Amikor az ember, a korábbi szokásainak megfelelően a postáját böngészi, más fajta röplapokra bukkan rá. A különböző féle alapítványok és szervezetek az ártatlan lakóst, reklámjaikkal felkeresik, és támogatást kérnek. Ezzel önmagában nem lenne gond, csupán az eljárással van baj. Vannak, akik majdnem kizárólag karácsony előtt jelennek meg. Hirdetik, hogy milyen rendkívül nagy és jó munkát végeznek, és a társadalom támogatása nélkül nem tudnák ezeket a munkálatokat folytatni. Az ember szinte elképed, amikor belegondol, hogy mennyi energia és pénz kellett ahhoz, hogy „terméküket” reklámozni tudják; eladhatóvá váljon. Azt, amit ezek a bizonyos szervezetek tesznek nem más, mint reklámozás. Sok pénzt költenek a reklám külalakjára, drága papírra nyomtatják, és végül a posta költségeket is ki kell fizetniük. Ezek az alapítványok versenyeznek egymással, hogy ki mennyi pénzt tud gyűjteni. A szeretetszolgálat ma már üzlet és reklám lett. Nem különbözik az a világ attól, mint amiben élünk. Azok a dolgok, amelyek esetleg nemes célokat szolgáltak és szerény gondolatokból indultak ki, mind elvesztek.

Nekünk is vigyáznunk kell, nehogy mi is ugyanabba a csapdába essünk. Mi is talán nemes célokkal indulunk, hogy ez az advent és karácsony más lesz, mint a többi. Jobban odafigyelünk az imára, a Krisztusra, és a családra. De az ember lassan bedől a világ csábításának, és csak a felszínt látja. Az ember el kezd versenyezni barátokkal, rokonokkal, hogy ki tud a jobbik ajándékot vásárolni, kinek lesz a nagyobbik karácsonyfája, kinek lesz szebb díszei. Az ember csak azt veszi észre, hogy az advent és a karácsony lényegét elvesztette. Ő szeretné, hogy az advent és a karácsony egy jó termék legyen, amit eladni lehet.

A karácsony nem eladható. A karácsony nem egy hangulat, vagy egy érzés, amit szép papírba be lehet csomagolni. A karácsony és az advent egy életforma. Az nem más, mint a teljes önátadás Istennek, hogy készítse elő szívünket Krisztus befogadására. Ha erről megfeledkezünk, akkor nem tudjuk megragadni karácsony lényegét. A lényeg nem más, mint, hogy Isten megalázta önmagát, testet öltött, hogy bennünket megmentsen, szeretetből. Krisztus születése nem volt pompázó, nem volt figyelemfelkeltő, nem volt reklámozható. Ebben a lelkületben kell megélni az adventet, és így kell a karácsonyra felkészülnünk, mert csak így fogjuk megérteni karácsony üzenetét; Isten betartotta ígéretét, földre szállt, és nekünk adott még egy esélyt!

Androvich Tamás, plébános (Montreál)

A Kanadai Posta 2007 december 27-én bocsátja ki új, 2008-as bélyegkollekcióját. A sorozat tagjai között szerepel őfelsége II. Erzsébetet ábrázoló új bélyeg; az azon szereplő képet a királynő 2005-ös kanadai látogatásán készítették. Jellegzetes kanadai tájakat és világítótornyokat is láthatunk a kanadai zászlót tartalmazó új bélyegsoron. 2007 novemberében vezették be Kanadában az értékmegőrző bélyeget, melyre már nem nyomtatnak külön árat. Ezért az áremelkedések ellenére, a bélyeg megtartja értékét. Jelenleg egy belföldi bélyeg ára 52 cent.

Juhar Levél - Kanadai Magyar Hírlap

A legujabb népszámlálási adatok szerint Montreálban kisebbségbe szorult a francia nyelv, Ottawában az angol és francia után az arab lett a leginkább használt anyanyelv és Torontóban a lakosság 49,9 százaléka Kanadán kivül született. A Statistics Canada közzétett adatai szerint a montreáli lakosság 49,8 százaléka francia anyanyelvű, mely négy százalékos csökkenést jelent az elmúlt öt év során. Montreál arculatának változata nem csak annak köszönhető, hogy a Québecbe érkező bevándorlók 85 százaléka a tartomány legnagyobb városába telepszik le, hanem annak is, hogy az elmúlt években a francia anynyelvűek az agglomeráció elővárosaiba költöztek ki. Québec tartomány lakosságának 79,6 százaléka francia anyanyelvű, mely arány kissé alacsonyabb mint a 2001-ben közölt 80 százalék körüli adat.

Ha az országos adatokat vizsgáljuk látható, hogy az angol és francia után négy kínai dialektus együttesen alkotja a harmadik legnagyobb nyelvcsoport Kanadában. Ezt követi az olasz negyedik helyen, majd a német.Közel 1,1 millió bevándorló érkezett Kanadába 2001 és 2006 között. Ezek közül 58 százalék Ázsiából és a Közép-Keletről érkezett, 16,1 százalék Európából, 10,8 százalék Latin Amerikából és 10,6 százalék Afrikából. Lucia Lo, a York Egyetem kutatója rámutatott arra, hogy a bevándorók többsége most még Kínából és Indiából érkezik, de az elkövetkező öt év során arányuk csökkenni fog és egyre többen várhatók kelet Európából és Dél Amerikából. Kanada lakossága is ujabb növekedést mutatott. Az ország teljes lakossága a 2006-os adatok szerint 32,9 millió és a szaporodás most egy százalék körül mozog. Az utóbbi egy év alatt 352,800 gyermek született Kanadában.

Kanadai Magyar Hírlap

Céline Dion popsztár ingyenes koncerttel tiszteleg jövő nyáron szülővárosa, Québec alapításának 400. évfordulója előtt. “Rendkívüli megtiszteltetés, hogy eljön hozzánk ez a kiemelkedő művész. Boldogok vagyunk, hogy Québec lakosai ilyen ajándékot kapnak tőle” - nyilatkozta Pierre Boulanger, az ünnepségsorozat rendezőbizottságának elnöke. A koncertre szabad téren kerül majd sor 2008. augusztus 22-én. Québec városát Samuel de Champlain francia tengerész alapította 1608. július 3-án.

Juhar Levél

A Cirque du Soleil montreali székhelyű cirkusz azért egyedülálló, mert nem használ állatszámokat, viszont nagyban támaszkodik az akrobaták munkájára. A kanadai társulat meghódította a világot, Európa és az amerikai kontinens legelőkelőbb színházaiban, rendezvényhelyszínein léptek fel állandó sikerrel. Az akrobaták megdöntötték a Guinnessrekordot is: nemrég 342 méter magasan röpködtek a torontói CN toronyban. A Cirque du Soleil most jön először Magyarországra, október 30-31-én két előadás erejéig a Papp László Budapest Sportarénában lépnek fel. A Delirium című darabjuk élő multimédiás élmény, 36 művészből álló nemzetközi stáb közrem6ködésével: 6 zenész, 12 táncos, 6 énekes, 9 akrobata és 3 színész veszi birtokba a színpadot. Jegyek kaphatók a Ticketpro hálózatában.           

Telefon: (36-1) 555-5515.

Juhar Levél

Kathy Clark, kanadai-magyar író tart előadást 2007 november 8-án, este 6.30-tól az Ottawai Városi Könyvtárban. Az előadás az író legujabb könyvével foglalkozik, mely a közeljövőben fog megjelenni nyomtatott formában, Guardian Angel House címmel. A történet Budapesten, 1944-45-ben játszódik le, amikor néhány katolikus apáca zsidó gyerekeknek nyújtott védelmet és menedéket a megszálló németek és nácik elől. Ms. Clark Magyarországra utazott ahol kutatásokat végzett ezzel a témával kapcsolatban és az előadás során releváns fényképeket is be fog mutatni.

Az előadás társ-szervezője az Ottawa Holocaust Education Committee (Ottawa Holokauszt Oktatási Bizottsága). Ms. Clark első gyermekkönyve, A Whisper in My Heart, is kapható lesz a rendezvényen.  Az előadás az Ottawai Városi Könyvtár Hazeldean fiókjában kerül megrendezésre (Succursale Hazeldean Branch, 50 Castlefrank Road).

Kanadai Magyar Hírlap