Veszekedés és kibékülés

2014 szeptember 17 9:04 de.0 comments
Lukisan / Crying Boy

Egy szegény fiúcska ül árván kint a lépcsőház előtti kőtömbön. Gondolataiba mélyedt, a varjak meg csak károgtak a világoskék égen. Hideg októberi nap volt. Egy öregember épp arra sétált s feltűnt neki a kisfiú. Lassan lépkedett feléje. Majd mikor emberközelbe ért, megkérdezte: -Miért ülsz itt? – kérdezte szánakozva A kisfiú szemein könnyek cikáztak. Sóhajtott aztán azt mondta: -A szüleim veszekszenek! Az öregember meg is hallotta a zsivajt, ami a szobaablakon áradt ki. Gondolkodott, mitévő legyen. Nem volt mersze közbeszólni. A kisfiú, Palika azonban azt mondta: -Kérem szóljon nekik, hogy hagyják abba! – Igen, erre gondoltam én is! Rezső és Mária […]

Read more ›

Zene hangszerszámokra és zongorára – második rész

2014 szeptember 14 3:13 du.28 comments
Zene hangszerszámokra és zongorára – második rész

[Az előző rész tartalmából: Zene hangszerszámokra és zongorára] – A cím szellemes utalás Bartók remekművére; Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára – próbálta védeni Esti jobbik énje indulatos támadásaival szemben az Írót. Megjegyzem, a vendégszövegek Ujfalussy és Lendvai zenetörténész professzorok Bartók tanulmányából kerültek át. Persze lehet erre is mondani: kiafaszomaza Bartók… Már nem rökönyödnénk meg. – Szellemes? Erőltetett jópofaság! Miafeneaza hangszerszám? – Szójáték! Érted? A zenei mellékletből világosan kiderül: a hangszerként alkalmazott szerszámok hangzó szimbólumként hordozzák, hangsúlyozzák – a tompábbak, kevésbé kifinomultak számára rejtett – jelentésüket. Instrumentum, szerszám, hangszer, hangszerszám – munkaeszköz, a proletariátus fegyvere, munkásmozgalom, kizsákmányolás, anyagi javak egyenlő […]

Read more ›

Neuromancer 30

2014 szeptember 11 8:40 de.9 comments
Neuromancer 30

A Facebook és általában, a szinte mindenhova beszivárgó világháló korában, nem egyszer megfeledkezünk arról, hogy a gyökereket nem egy esetben valahol a fantasztikus irodalom kertjében keresgéljük. Ahogy a távközlési műholdakat is adottságnak tekintjük. Holott azok ötlete sem kisebb sci-fi szerző érdeme, mint Arthur C. Clark. A valamikor egyetemi kísérletként indult csomagkapcsolt hálózatok kiscsoportos korának megvoltak a maguk irodalmi vizionistái. Szinte alig hihető, hogy az egyik, mára alapművé vált alkotás, a Neuromancer immár harminc éves. William Gibson műve 1984-ben jelent meg. S szinte biztosan hatott a szerzőre a hippi-kultúra éppen úgy, mint az azzal közel egy idős egyetemi hálózatok. Mert arról […]

Read more ›

Gondolatok Ukrajnáról – Ahol elefántok csatáznak…

2014 szeptember 9 1:05 du.8 comments
Ukrán naplemente

Az alábbi sorokat vegyék egyéni gondolatoknak. Egy olyan polgár gondolatainak, aki bizonytalan, és nem elég tájékozott. És fél. Szorong, mert a háború, a fegyverek zaja immár ismét a haza határaihoz vészesen közel került. Annyira közel, hogy félő, ez a pici ország akár akarata ellenére ismét az „elefántok” küzdőterévé válhat. Márpedig egy régi mondásból tudjuk, ahol elefántok csatáznak, ott a „fű” húzza a rövidebbet. Természetesen az ukrajnai helyzetről van szó. Ami egyre kaotikusabb, főként, ha az ember megpróbál nem zsigeri szimpátiából vagy unszimpátiából ítélkezni. A keleti szlávok történelme nem kevésbé eseménydús, mint bármely más, európai nemzeté – sokféle törzzsel keveredve éltek […]

Read more ›

Állomás, reggel, resti…

2014 szeptember 5 10:50 de.6 comments
Állomás, reggel, resti…

Reggel van. Már megint. Mi a rossebért kell mindig reggellel kezdeni a napot? Annyi dolog van vele. Először is, ki kell bújni a jó meleg ágyból. Nyáron még csak hagyján, de télen! Brrrrr. Az ember csupasz talpa kóstolja a padló hideg görcseit, mire megtalálja azt az ócska papucsot. Belebújik, toppant kettőt, hogy kirázza lábából az éjszaka zsibbadtságát. Indul a konyhába, lavórba vizet önt, hokedlire állítja, a tükör ott lóg az ablak mellett, alatta polcon az ecset, a szappan, meg a beretva. Nem borotva, beretva. A borotva, az egészen más. Az olyan úri módi, eldobható, vagy mifene, bár ki az a […]

Read more ›

Egy ember könnyezik

9:24 de.1 comment
Weeping man / Glenn Brady

A színház bejárata előtt állt. Belépett. A portás kérésére levette a kabátját s az odaadta a szék sorszámát. Egy embert látott amint az egereket itatja. Rögtön megsajnálta. Nem értette miért áll úgy ott mint a szobor. Összeszedte magát az úriember s odament: -De hát miért sír? S miért nem megy be a terembe? – Nem bírom látni a lányomat! – Hogy? – A lányom színész! – S miért haragudott meg rá? A férfi még jobban sírni kezdett. -Ó, dehogy haragszom rá! – Hát akkor mi a gond? – Megmondjam őszintén? – Ha nem akarja, akkor ne tegye! – Az én […]

Read more ›

Zene (hang)szerszámokra és zongorára

2014 augusztus 29 12:12 du.7 comments
Zene (hang)szerszámokra és zongorára

(A boszorkány bukása, avagy a művészet szemiotikája a tudásalapú társadalomban) A Zene (hang)szerszámokra és zongorára című táncdráma központi helyet foglal el a Zeneszerző életművében. Mérföldkő a XXI. század zenei fejlődésében, amely korunk emberének érzésvilágát a zenei forma legautentikusabb eszközeivel, a legegyetemesebb módon fejezi ki. Hangzási forma, költői élményanyag és zenei architektonika csak az élet legritkább pillanataiban egyesülhet ilyen ünnepi harmóniában. A hangszerelés (hang)szerszámokból összeállított kettős ütős együttest foglalkoztat, közöttük helyezkedik el a zongorista. A hangszeres összeállítás tehát nem csak a hangzást polarizálja, zajtól melódiáig, hanem a bal és jobboldali ütősök térhatásaival a zene színpadát is – a közép-európai kultúra egyik […]

Read more ›

Skanzenvilág – magyar táj házhoz jön 3.

11:16 de.0 comments
Vöckönd

A nyugat – dunántúli tájegységben most virtuálisan ellátogatunk további 3 faluba. A tájegység első háza Vöckönd. Ez egy az 1800-as évek végén épült szegényparaszti hajlék. Itt az élő múzeumi helyszín keretében szintén (akárcsak Kondorfán) kisgyermekeknek tartanak foglalkozásokat a múzeumpedagógusok. Bepillanthatnak a gyerekek a falvak egykori hétköznapi életébe és kipróbálják mindazon feladatokat, amiket akkor gyerekek naponta elláttak, segítve a család életét. A kislányok söprögetnek, mosogatnak, főzésben segédkeznek, a fiúk a jószágok körül dolgoznak, fát hordanak, stb. A cserépkályhák különösen vonzanak, itt is találtam egy gyönyörű darabot. A mellette lévő nyitott ládából éppen a kislányok öltözködtek a hagyományos paraszti gyermeki viseletbe. Egyszerű […]

Read more ›

2014. augusztus 20. a Skanzenben

2014 augusztus 26 7:15 de.2 comments
2014. augusztus 20. a Skanzenben

A Skanzen augusztus 20-án, különösen a nemesradnóti ház a gyermekeké volt, a programok jó része itt zajlott, a Pósa évforduló jegyében, aki az egykori Radnót szülötte. Pósa Lajos  (Radnót - Gömör és Kis-Hont vármegye, ma Szlovákia -, 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.) író, költő, hírlapíró halálának 100. évfordulójára életéből, műveiből gazdag emlékkiállítást rendeztünk. Pósa Lajos, azaz népszerű nevén Pósa bácsi gyermek meséket és verseket írt és Benedek Elekkel közösen megalapította az első jelentős, irodalmi értékű  képes gyermekújságot,  Az én újságom címmel. Ő volt a szerkesztője. A lap írásait a korszak gyermek- és felnőttirodalmának legrangosabb képviselői írták. Így Benedek Elek,Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Gyulai Pál, Heltai Jenő, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Molnár […]

Read more ›

Száz jiddis szó 4.

2014 augusztus 22 12:12 du.0 comments
Raj Tamás

93. A pajesz  A zsidó vallásos élet témakörében most egy olyan jiddis szót tanulunk meg, amely egyes hagyományos zsidó csoportok egyik sajátos külső jegyét jelöli: a fül mellett olykor hosszan lecsüngő hajtincset, a pajeszt. Ezt a hajviseletet láthatjuk a New Yorkban (bronxi, brooklyni) vagy az izraeli Bné-Brakban és a jeruzsálemi Méá Searimban, a “Százkapu-városban” a férfiak, sőt a kisfiúk halántékán is. Holott nyilvánvaló, a bibliai zsidóság ezt a szokást még egyáltalán nem ismerte. Sőt, a középkori zsidókat ábrázoló képeken sem találkozunk ezzel a viselettel. Címszavunk a héber péá (= a mező széle) szóból, pontosabban annak többes számú alakjából (péot) származéka, […]

Read more ›

Skanzenvilág – magyar táj házhoz jön 2.

2014 augusztus 18 1:15 du.0 comments
Kondorfai iskola

Eddigi munkám során még nem mozdultam ki az észak magyarországi tájegységből, de most erre is sor került. Két napig “helyettesítettem a kondorfai iskolában”, no, nem a “tanító urat”, csak a kiállításőrt. Közben megfordultam egy kicsit Bagladon, Szentgyörgyvölgyben, Rédicsen és Vöcköndön. Sőt átlátogattam a kisalföldi  Ásványráróra és a dél – dunántúli Drávacsehibe. A képen Kondorfa iskolája látható. Jellegzetes kontyos tetős, takaros nyugat dunántúli ház, a homlokzati részen két ablakkal és a tornácra vezető bejárattal. Mögötte a hozzá tartozó csűr áll. A fák árnyékában várakoznak a kisdiákok, hogy a tanító úr régi módon, a száz éves hagyományok szerint iskolai foglalkozást tartson nekik […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.