Ha ezt akkor a nácik tudták volna…

2014 július 17 5:05 de.7 comments
Ha ezt akkor a nácik tudták volna…

Első látásra egy semmitmondó címnek tűnik. Pedig ez ennél sokkal többet takar. A göbbelsi propaganda gépezet még a háború kitörése előtt, sőt közvetlen az első kezdeti sikerek után, hatalmas reklám kampányba kezdett, keresve és bemutatva a tökéletes „árja” prototípusát. Történt, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)  legnagyobb családi újsága, a Sonne ins Haus 1933-as egyik számának címoldalára egy zsidó csecsemő képe került, mint a tökéletes árja csecsemő modellje. Akit a kép ábrázol, valójában nem is német és a legkevésbé sem árja. Hessy Taft lett származású volt és zsidó is. Az újságot ő maga vitte el a Yad Vashem múzeumnak és […]

Read more ›

Remény és szódásüveg – epilóg.

2014 július 14 6:13 de.15 comments
Remény és szódásüveg – epilóg.

Az öreg kalapot nyomott a fejébe, rántott egyet a nadrágján, felmarkolta a szódásüveget, a küszöbről még visszabiccentett az asszonynak: majd gyüvök! – aztán elindult a szikrázó napsütésben. Lassan ment, nem sietett sehová, semmi sem sürgette, a Toroköblítő is megvárta, hát minek szaporázza. No meg aztán, már a tüdeje se bírta, hamar kifogyott belőle a levegő. Így hát csak komótosan ballagott, az utca árnyékosabb felén, néha meg-megállva, nézelődve. Nem mintha olyan sok nézni való lett volna: porosan kókadozó akácok, madárcseresznyék, egy-egy tikkadt petúnia ágyás itt, repedezett földű muskátlik ott, semmi különös, de azért mégiscsak más, mint az az örökké árnyékos, belső […]

Read more ›

Remény és szódásüveg.

2014 július 12 7:21 de.6 comments
Remény és szódásüveg.

Vagy fordítva. Az asszony már rég ki akarta dobni, de ő nem engedte. Hogyisne! Érték az! Egyszer még vevőt talál rá, mindig akad valami bolond nadrágos ember, városi, aki pénzt ad az ilyesmiért! Vastag, öntött üveg fala volt, domborított betűkkel közölve: „ Schwarzenberg és Tsa. Szikvízüzem,  alapítva 1905, Síp u. 12. Törv.védve.” Az öreg Schwarzenbergre emlékezett is. Hajlott kis öregember, szakállas, télen-nyáron lüszterkabátban, a fején meg, valami kis, kerek posztósapka. Csöndes kis emberke volt. Aztán, úgy ’45 táján, egyszer csak eltűnt. Hogy ki, vagy mi volt a Tsa., arra, ha megfeszítik, se emlékezik. A törv.védve se mondott sokat neki, igaz, […]

Read more ›

Magyar professzor találmánya az ízületi gyulladásokra

2014 július 11 3:22 du.4 comments
Fotó: Steve Goodman

Egy magyar származású amerikai professzor az ízületi gyulladások csökkentését segítő vitaminkombinációt hozott létre, amely Verebey Joint Support néven került forgalomba az Egyesült Államokban. Dr. Karl Verebey professzor vitaminkombinációja mellékhatások nélkül segíti az ízületi gyulladások csökkentését és támogatja a porcképződést. Védett gyártási eljárásának köszönhetően az ételekben található vitaminok formájában szívódik fel, ezáltal hatékonyabb, mint a boltokban található vitaminok. Itt olvashatnak egy interjút is Dr. Karl Verebey professzorral a formuláról. A Verebey Joint Support alapanyaga a niacin. Az ötvenes években Dr. William Kaufman már több száz beteget kezelt sikeresen niacinamid terápiával. A kezelések 70-80 éves emberek esetében is sikeresek voltak. Kaufman dokumentált […]

Read more ›

Ki tud többet, és ki sértődik meg?

2014 július 5 2:45 de.1 comment
Illusztráció: Greenwhich Workshop

Zerkovits Győző az ELTE-re járt. Épp a könyvtárba igyekezett. Babits Mihály verseit kereste. Ahogy felért az épületbe, már tudta hova kell mennie a verseskötetért. Mindennek megvolt a helye és tudta, hogy Babits Mihály hol található. Ahogy a verseskötetek között válogatott, más is megtetszett neki. Mögötte egy mackós termetű, de jóképű fiatalember állt aki író volt. Ő egészen más könyveket keresett. Ő már Babitson rég túljárt. Endre a tollforgatónak szemet szúrt ez az egyetemista. De úgy csinált mintha nem vette volna észre, Győző azonban megpillantotta a harminc év körüli írót. -Uram! – Tessék! – Itt Babits Mihály verseit megtaláltam, de nem […]

Read more ›

Olga története

2014 július 4 5:00 de.2 comments
Olga története

Olga amolyan megtűrt volt nagynénjénél, lévén, hogy az anyja, úgy egy éves korában, egyik napról a másikra meglépett egy dzsidáshadnaggyal, otthagyva Olgát nővére gondjaiba. Apja meg nem nagyon kerülközött, de hát Olga nem tudhatta, hogy ez így nincs rendjén. Ha Olga olvasta volna Hamupipőkét, igencsak ráismert volna saját sorsára, de hát nem igen olvasott ilyesmit. Nem csak azért, mert mesekönyvvel még csak nem is találkozott, hanem, amikor már elbírta a moslékos vödröt – az pedig úgy 10 éves korában lehetett – nagynénje kivette az iskolából. Minek az a nagy tudás, hangoztatta, én is épphogy le tudom írni a nevemet, és […]

Read more ›

Mamuska

2014 július 3 2:36 du.9 comments
Mamuska

Ezt a nevet Olga „adományozta” neki, Olga, a búza szőke hajú, ungvári lány, akinek kék szeme csak úgy világított pisze orra felett. Haját, mint a szalmafonatot tekerte körbe a fején, a szája meg be nem állt, csak csacsogott, csobogott, mint egy vidám kis csermely. Mamuska, mit gondolsz, melyik blúzomat vegyem fel ehhez a szoknyához? Mamuska, nem túl mély a kivágása ennek a ruhának? Mamuska, én olyan, de olyan szerelmes vagyok! Általában havonta egyszer szokott mély szerelembe esni, minek alanya hol egy fess katonatiszt, hol egy kócos diák, máskor meg egy kipedrett bajuszú vigéc volt, ilyenkor mindig Mamuskához telepedett, és csak […]

Read more ›

Mikor kezdődött?

2014 június 23 5:41 de.3 comments
Mikor kezdődött?

Már maga se tudta, hol, és mikor kezdődött. Talán valamelyik húsvétkor. Kiskabátos húsvétok voltak azok, minden olyan tavaszszagú, piruló lányokkal, ragadós csokitojásokkal, itt-ott egy-egy pohárka likőrrel, de nem sokat, hiszen mégiscsak gyerek vagy még, kamasz se igen, csak egy csontos térdű, hegyes könyökű gyerek, aki ilyenkor pár percre idősebbnek érezte magát. De lehet, hogy nem akkor, mert ugyan az elején kellemes zsibongást érzett, meg olyan nevethetnékje támadt, de aztán undorítóan forogni kezdett vele a világ, tán még hányt is, de arra már nem emlékszik igazán. Talán a gimiben, a tánciskola után, az udvaron, a nagy gesztenyefa jótékony homályában, a becsempészett […]

Read more ›

Amikor a CCCP-ben (befejező rész)

2014 június 20 5:58 de.5 comments
Amikor a CCCP-ben (befejező rész)

Moszkva nem hisz a könnyeknek…Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy úgy gondoltam, lerövidítem az utamat és a tér egyik oldaláról a másikra a metróállomáson keresztül jutok át. Amikor harmadszor is a Gyetszkij Mir (gyermekek világa) áruház – na, ott minden volt, ami bölcsőtől az alsó tagozatig szükséges volt egy gyereknek – előtt bukkantam felszínre, feladtam. Ugyanis a metró három szintben keresztezi egymást, három szép, magas, tágas folyosórendszerben. Hatalmas, márvánnyal borított, freskókkal és frízekkel díszített csarnokok, itt lemész, ott feljössz – már, aki kiismeri magát. Hát én nem. A mozgólépcsőkön az utasok szigorúan jobboldalon álltak, a baloldal a sietősek számára volt szabadon […]

Read more ›

Gondolatok apák napjára

2014 június 15 12:02 de.5 comments
Apák napjára...

Adjunk hálát azokért az édesapákért, akik egyensúlyozni tudják a munka, a házasság és a gyereknevelés kötelességeit. Mondjunk köszönetet azokért az apákért, akiknek ugyan soha nem volt jó apai példaképük, mégis arra törekednek, hogy jó szülők legyenek. Adjuk hálát azokért az édesapákért, akik saját bevallásuk szerint nem voltak gyakran jelen gyermekük életében, de akik évtizedekkel később támogatást és szeretetet nyújtanak felnőtt gyerekeiknek. És gondoljunk azokra az apákra is, akiket gyermekeik elhanyagoltak, elfelejtettek. Mondjunk köszönetet azokért az apákért, akik örökbe fogadtak gyerekeket és akiknek szeretete és támogatása lelki gyógyulást eredményezett. És adjuk hálát azokért az apákért, akik válás ellenére továbbra is jelen […]

Read more ›

Két élmény: TGM és Habermas — Reflexió a kizsákmányolt munkásságról és a xenofóbiáról

2014 június 6 12:20 du.3 comments
Jürgen Habermas

Két élmény – TGM és Habermas – melyek megértéséhez a műveltségem, tudásom nem biztos, hogy elég  - ezért írok róla, a kommentelők biztos segítenek. Az első élmény: TGM írása az ÉS-ben.  Ebben szokás szerint hitet tesz marxizmusa mellett, s éles kritikát ad a világról – időnként elnézően megemlítve, hogy azért a polgári demokrácia és a liberalizmus mégis csak jobb a fasizmusnál, a most alakuló-alakult rendszernél. Pontos képet kapunk az osztályalapú szervezkedés lehetőségének megszűnéséről, melynek helyébe a “fogyasztó és a közszolgáltatások kliense” lép. (Számomra nem teljesen egyértelmű, hogy mikor beszél a kizsákmányolt munkásságról, mikor prekariátusról, s mikor a még ez alatti […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.