Kanadai Magyar Hírlap

Archive for the ‘Kultúra’ Category

Kanadai rádión balhézott Billy Bob Thornton amerikai színész

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on Április 9, 2009

Bár talán nem kéne a kultúra rovatban egy szánalmas és beképzelt amerikai színész értelmetlen mondataival foglalkozni, mégis itt közlünk rövid tajékoztatót arról a botrányos esetről, mely éppen a kanadai közszolgálati rádión (CBC) tört ki, amikor azt a szerencsétlen döntést hozta a műsorvezető, hogy Billy Bob Thornton-t hívja meg interjúra. Jian Ghomeshi azért hívta meg Thornton-t és Boxcutters nevű együttesét, hogy zenéjéről beszéljen. Csakhogy a kanadai közszolgálati adón működő népszerű műsorvezető volt olyan merész, hogy Thornton színészi karrierjét is méltatta. Bevezetőjében Ghomeshi többek között azt is említette, hogy Thornton Oscar-díjas színész, és hogy a Los Angeles-i trió egy év alatt három albumot adott ki. Thornton állítólag csak zenéjéről akart beszélni és nem pedig hosszabb és színesebb színészi karrierjéről.

Amikor Ghomeshi rákérdezett arra, hogy a Boxmasters mikor is jött létre, Thornton idegesen vissza csapott. “Nem tudom, miről beszélsz”– mondta a CBC műsorvezetőjének. Thornton egyetlen kérdésre sem volt hajlandó érdemben válaszolni és csak azt ismételgette, hogy nem érti a kérdést, vagy hogy nem tudja a választ. Arra a kérdésre, hogy milyen zenét hallgatott gyerekként azt válaszolta, hogy előfizetett egy Monster nevű magazinra. Thornton-nak az volt a baja, hogy Ghomeshi említette, hogy színész. “Nem lett volna szabad ezt felhozni”–mondta a megzavarodott színész. Ghomeshi elmondta azt amit természetesen mindenki tud: kellett valamilyen kontextust adni az interjúnak és amúgy is csak azért foglalkoznak kiemelten a Boxcutters nevű együttessel, mert az egyik tagja hollywood-i színész.

Érthetetlen Thornton hozzáállása és kérdéses, hogy így viselkedett volna ha éppen az Egyesült Államokban jelenik meg egy népszerű adón. De mivel éppen Torontóban koncertezik együttese, a minimum az lett volna, hogy Thornton komolyan veszi a kanadai közszolgálatin való megjelenési lehetőséget. Ennél csak az szánalmasabb, hogy Thornton PR stábja szerint minden rendben volt Thornton hozzáállásával. Érdemes még tudni, hogy Thornton a műsor végén kisétált a studióból és nem volt hajlandó a rádión eljátszani egy számot, mert állítólag nem hozta magával dobjait.

Kanadai Magyar Hírlap

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Beszámoló a magyarországi Fonogram gálaestről

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on március 1, 2009

Szabó Csilla

Szabó Csilla

A közelmúltban lezajlott Magyarország legrangosabb popzenei eseménye, a Fonogram – Magyar Zenei Díj Gálaestje volt. A Millenáris Teátrum színpadán vehette át Szabó Csilla – Valami mindig szép – című albumért a legnagyobb zenei elismerést a Fonogram-díjat.

A gyermekkori álma vált valóra Szabó Csillának azzal, hogy az előadóművészi pályát választotta élete céljának. A művésznő nevéhez fűződik a nagysikerű Franco Neroval a főszerepben, a Honfoglalás című filmbetét dala a „Szállj, sólyommadár,” is. Pályájának egyik meghatározó része volt ez a dal, azonban mindig is igyekezett a közönségének újat produkálni.

Csilla valójában mégsem ezzel a napjainkban már mindenki számára jól ismert többszörös platinalemezes – akár himnusznak is beillő dallal debütált, hiszen előtte sok-sok éven át aktív tagja volt a Bojtorján együttesnek. Nevével, tehetségével és egyedi orgánumával szinte belopta magát az Őt tisztelő, szerető emberek szívébe.

Láthattuk, hallhattuk különböző rendezvényeken, kiállításokon, megemlékezéseken, ahol mindig osztatlan sikert aratott dalaival. Véleménye, elmondása szerint az éneklés gyógyítja a lelket, és ezt misem bizonyítja jobban, mint az, ha ideje engedi dalaival a kórházakban, beteg gyermekeket gyógyít. Tündérnek és angyalnak is beillene, hiszen nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is megszerették az orvosokkal egyetemben – a mindig mosolygós, vidám előadóművészt.

Ma már tudjuk, hogy a sok beteg gyermek szeretete invitálta, késztette arra, hogy a repertoáron lévő dalaiból összegyűjtsön egy csokorra valót és készítsen belőlük egy olyan lemezt, mely nekünk felnőtteknek is szól.

Itt-ott olvastam, hogy a zenei irányzata, stílusa Halász Juditéhoz hasonlít. Jómagam annak ellenére cáfolnám ezen megállapítást, hogy az említett színésznőnek nagytisztelője vagyok.

Szabó Csilla egy teljesen más egyéniség. Egy olyan művész, aki a majdnem szögre akasztott gitárjával, ha megjelenik a színpadon, vagy pódiumon, csend lesz a nézőtéren és mindenki az „angyalkára” arra a művészre vár, aki jókedvre deríti a gyermeket, felnőttet egyaránt. Talán a színvonal az, ami mégis hasonló a két csodatévő embernél, hiszen mindketten az igényesség megtestesítői, mesterei.

Az üzletekben még kapható Csilla lemeze „Valami mindig szép” címmel, mely állíthatom, valóban nemcsak a gyermekszíveket dobogtatja meg. Tiszta, szépen csengő hangja egyfajta csodálatot rejt magában, s ezáltal – üzen nekünk hallgatóinak, csodálóinak.

A lemez a közelmúltban Fonogram zenei díjas lett, melynek elnyerése a művésznőt is váratlanul, meglepetésként érte. A legrangosabb magyar zenei kitüntetést Bodrogi Gyula adta át február 11-én a Millenáris Teátrumban a Magyar Televízió M1 élő adásában.

Csilla jelenleg azon munkálkodik, hogy színpadra állítson egy olyan gyermekműsort, mely a díjnyertes zenei albumra épül majd fel.

Sokunknak, Ő a csupa nagybetűs SZTÁR, de lehet akár egy földön felejtett lélekápoló angyal is, akit azzal bízott meg Isten, hogy a rohanó világunkban adjon valami pluszt embertársainak.

Tamás István

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Tavi Weisz magyar képzőművész kiállítást tart Ottawában

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on Február 28, 2009

Tavi Weisz

Tavi Weisz

Tavi Weisz magyar származású képzőművész alkotásait ismét megismerheti az ottawai lakosság március 20-án a La Petite Mort nevű fővárosi galériában. 1999-ben végezte el posztgraduális képzését, mielőtt Magyarországról Kanadába költözött a fiatal képzőművész. Saját elmondása szerint, alkotásainak az a lényege, hogy elgondolkoztassa a művészet iránt érdeklő közönséget és nem pedig az, hogy maga a művész gondolatmenetét mutassa be. Éppen ezért Tavi Weisz alkotásai provokatívak és általában arra késztetik a nézőt, hogy érzelmeit felhasználva és nem pedig racionalis gondolatmenetre építve közelítse meg az alkotást és próbálja értelmezni.   Az ottawai magyar művészre leginkább az a jellemző, hogy egymástól távol álló elemeket, vagy tárgyakat hoz össze alkotásaiban és ez által olyan imázsokat hoz létre, melyek nem egyeznek a néző elvárásaival, vagy éppen a kulturális szokásokkal. Igy tehát Tavi Weisz alkotásai gyakran meglepetést okoznak a nézőknek, de még maga a művésznek is, hiszen fontos helye van a spontán ötleteknek.

Tavi Weisz legújabb kiállítása a 306 Cumberland utca alatt lévő La Petite Mort nevű galériában kerül bemutatásra március 20-án, este 7 órától. A rendezvényt az ottawai CKCU 93.1FM rádió támogatja. Az interneten is lehet kapni egy kis ízelítőt Tavi alkotásaiból, a képzőművész személyes, angol-nyelvű honlapján keresztül.

Kanadai Magyar Hírlap

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Pablo Urbányi könyvét mutatják be Ottawában

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on Február 26, 2009

Pablo Urbányi

Pablo Urbányi

Szeretettel várják az irodalom iránt érdeklődőket Pablo Urbányi: Isten állatkertje címû regényének bemutatójára Március 17-én este 7 órakor a Dominican University College olvasótermében (96 Empress Avenue, Ottawa). A könyvbemutatót hideg büfé követi. Az Isten Állatkertje című könyvet a 2007-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében hozta nyilvánosságra a Noran Kiado. Pablo Urbányi Ipolyságon született 1939-ben, a Világháború után szüleivel vándorolt ki Argentínába, ahol  újságíró lett, regényei jelentek meg. 1977-ben Kanadába emigrált. Jól beszél magyarul, de továbbra is spanyolul ír. Magyar származású kanadainak és spanyol nyelvû írónak tekinti magát, aki argentin emigránsként Ottawában él. Magyar nyelven A hagyaték címû szatíragyûjteménye, valamint Silver és Naplemente szimptóma címû regénye olvasható.

Isten állatkertje  önéletrajzi ihletésû. Egy Ipolyság nevû kisvárosban a német megszállást néhány hónapon belül az orosz követi. A kastélyban a kisiparos család tagjai és a megszállók háborús hétköznapjaikat élik. A rigorózus anya a gazdaság fölött õrködik nagy szigorral, az apa bujdokol, a kaszinózó orosz katonai parancsnok pedig a nagyapa házi borát vodkára cseréli. Hidak repülnek a levegõbe, katonák fosztogatnak, civilek rejtegetik, amijük az ostrom után megmaradt s azzal a megszállóval keresik az együttélés lehetséges módozatait, akit a sors éppen megad nekik. Ez alatt a fiatal cselédlány és a kiskorú gyermek között érzéki szerelem szövõdik.

Isten állatkertjét  Dr. Csepregi Gábor mutatja be és értekeli. Minden érdeklõdõt szivesen látnak a szervezők; a könyveket a helyszinen meg lehet vásárolni. 

A foglalásokat e-mailen várják a szervezők a következő címen: editor@hungarianpresence.ca .

Kanadai Magyar Hírlap

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Magyar slágerek és operettek–élő előadás Montreálban

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on Február 9, 2009

Pándy Piroska, a budapesti Madách Színház énekművésze és ifj. Sánta Ferenc Kossuth Díjas hegedűművész együtt lépnek fel Montreálban, ahol magyar slágereket, operetteket, musicalokat és tánczenét mutatnak be a helyi magyar közösségnek. A zenei est 2009 február 22-én kerül megrendezésre a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Mindszenty termében. Az Észak-Amerikai turnét a Pongrátz Entertainment szervezi.

Montreálban 17-órától várja a vendégeket az előadást megelőző büfé  és a zenei est pedig 18-órakor veszi kezdetét. Jegyek 20 dollárba kerülnek és nem tartalmazzák a büfévacsorát. Tovább információért és jegyvételért, tekintse meg az alábbi plakátot, melyet a plébánia küldött ki PDF formátumban.

Plakát letölthető — Kattintson ide

Kanadai Magyar Hírlap

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Érdi Tamás Junior Prima díjas

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on november 17, 2008

A Magyar Állami Operaházban rendezett ünnepségen Érdi Tamás helyett édesapja, Érdi Sándor vette át a 2007-ben létrehozott Junior Prima díjat a magyar színház- és filmmővészet kategóriában. A díjat idén először osztották ki és az elismerés hétezer euróval jár. Október eleje óta Érdi Tamás koncertkörúton vett részt Kanadában. Tavaly ilyenkor a keleti városokban, Ottawában, Montreálban és Torontóban koncertezett, idén Vancouver, Edmonton és Calgary egyetemeinek vendége volt. Chopin, Liszt, Kodály és Bartók művek szerepeltek programjában. A fiatal művész december elején Amerikába repül, ezúttal New Yorkba, az ENSZ Palota Hammarskjold Auditóriumában játszik, ahol a fogyatékossággal élők nemzetközi világnapja alkalmából ad koncertet.

Juhar Levél

Posted in Kultúra | 1 Comment »

Magyar film kerül bemutatásra a kanadai fővárosban

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on október 20, 2008

Ocskay László

Ocskay László

Magyar film kerül bemutatásra 2008 november 6-án az ottawai fővárosi könyvtárban. Az Ocskay László százados, az elfelejtett hõs című dokumentumfilmet este 6.30-kor vetitik a Metcalfe és a Laurier saroknál található Ottawai Public Library belvárosi épületében. A belépés ingyenes és a vetítés után a résztvevőknek alkalmuk lesz találkozni a rendezővel.

A dokumentumfilm egy szinte teljesen elfelejtett katonatiszt hõstettét mutatja be. Ocskay László, a magyar hadsereg századosa, az elfelejtett hõs a történelem egyik legbátrabb és legkülönösebb embermentési akcióját vezette le. Rendkívüli humanitárius tettével Budapesten 2500 üldözött férfit, nõt és gyermeket mentett meg a második világháború legvészesebb idõszakában, az 1944-45-ös években. 2002-ben álítottak Budapesten emléktáblát Ocskay tiszteletére, miután a jeruzsalemi Jad Vashem Intézet a “Világ Igaza” című kitüntetést adományozta a magyar századosnak. Tavaly irt Ablonczy Bálint történész egy cikket Ocskayról a Heti Válasz című hetilapban, melyben Oskar Schinderlhez hasonlította. “A körülbelül 1100 zsidót megmentő német gyárosnak, Oskar Schindlernek (akiről Steven Spielberg filmet készített) eleinte haszna is származott a zsidó munkásokból. A magyar tiszt azonban a kezdetektől ellenszolgáltatás nélkül védte az üldözötteket,”–írta Ablonczy.

Az Ottawai Magyar Nagykövetség, a Jewish Federation of Ottawa és a Canada-Hungary Educational Foundation (CHEF) közösen mutatja be Fonyó Gergely rendezõ és Kollarik Tamás producer alkotását (angol felirattal).

A vetítés után frissitőket szolgálnak fel a szervezők.

Kanadai Magyar Hírlap

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Elköszönt Emőke Szathmáry

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on Május 24, 2008

Emőke SzathmáryMájus 22-én elköszönt Emőke Szathmáry, a Manitobai Egyetem magyar származású elnöke, miután bejelentette, hogy nyugdijba vonul. A tiszteletére rendezett vacsorán jelen volt Gary Doer, Manitoba tartomány kormányfője és Vic Toews, a kanadai kincstári bizottság elnöke. Dr. Szathmáry személyes élményeiről és életútjáról beszélt az ezer létszámú helyi hallgatóság előtt. A leköszönő rektor elmondta, hogy húsz éves volt amikor egy közszolgálati rádióműsor felkeltette érdeklődését Winnipeg iránt. A műsorban John Marlyn 1957-ben iródott Under the Ribs of Death cimű könyvéből olvastak fel, mely egy magyar emigráns fiú életéről szólt. A fiatal magyar bevándorló Winnipeg északi kerületében nevelkedett és Marlyn irása bemutatja, hogy milyen beilleszkedési problémákkal küszködött, mielőtt végre befogadta a helyi lakosság. “Ez a történet nekem azt üzeni, hogy Winnipeg egy olyan város, mely lehetőségeket kinál a bevándorlóknak és továbbra is vonzó az Első Nemzetek valamint a más tartományokból és országokból érkezők számára. Fenomenálisan sokszinű ez a város, mert Winnipeg továbbra is a lehetőségek kapuja mindenki számára”–mondta dr. Szathmáry.

Emőke Szathmáry 1996 óta a Manitobai Egyetem elnöke és kancellár-helyettese. Ezt megelőzően a hamiltoni McMaster Egyetemnek volt az alelnöke. Az egyetem leköszönő elnöke Magyarországon született 1944-ben és 1951-ben emigrált Kanadába szüleivel együtt. A Torontói Egyetemről szerezte meg doktorátusát antropológiából.

Kanadai Magyar Hirlap

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Magyar előadások Kanadában

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on Május 19, 2008

Társadalmi nemek és modernitás: Az Osztrák-Magyar Monarchia és hagyatéka címmel rendeztek konferenciát május 16-18 között az Ottawai Egyetemen. Május 20-án 15:30-tól Ellentmondó emlékek és társadalmi nemek a II. világháborús Magyarországon: Történelem és emlékezet címmel Pető Andrea a Közép-Európai Egyetem professzora tart előadást a Carleton Egyetemen. Az eseményeket a Kanadai-Magyar Oktatási Alapítvány közreműködésével rendezik.

Juhar Levél

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Kanada lesz Fehérvasárnap díszvendége

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on március 28, 2008

Kanada lesz a díszvendége a Regnum Marianum plébánia március 30-i húsvét
második vasárnapjaként ismert fehérvasárnapi rendezvényének. Délelőtt 11-kor szentmise kezdődik, melyen köszöntőt mond Pierre Guimond Kanada nagykövete. Megtekinthetők lesznek időszaki kiállítások: Magyar kivándorlás Kanadába valamint a Kanadai Tájkép – a Kanadai Magyar Művészek Egyletének gyűjteménye. A meghívott vendégek között szerepelnek az 1976-os Montreali Olimpia magyar érmesei is. A plébánia gyermekcsoportja Árpád-házi Szent Erzsébet életútját járja végig. A 20 főből álló gyermektársaság nemcsak színjátszással foglalkozik: tanárjuk, Borsai Csaba vezetésével idén nyáron 1500 km-es kerékpártúrát tesznek Kanadában, Montreal Ottawa és Torontó érintésével.

Juhar Levél

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Távozik a Statisztikai Hivatal vezetője

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on Február 23, 2008

2008 Június 16-án, 72 éves korában nyugdíjba vonul Fellegi Iván a Kanadai Statisztikai Hivatal magyar származású elnöke. Fellegi az 1956-os forradalom leverését követen érkezett Kanadába, és 1985 óta áll a Hivatal élén. Stephen Harper miniszterelnök köszönetet mondott Fellegi sok évtizedes áldozatos munkájáért. Nyugdíjas éveiben a vezet statisztikus másik szerelmének, a költészetnek szeretne hódolni.

Juhar Levél – Miniszterelnöki Hivatal (PMO) 

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

A siwash szikla

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on január 27, 2008

TekahionwakeRészlet Emily Pauline Johnson-Tekahionwake Vancouveri legendák című kötetéből

Rendkívüli környezetétől annyira elütő, hogy szinte művész keze remekének hinné az ember, és nem a Természet szeszélye művének. Így tűnik fel a Narrows. bejáratánál egy kemény, szürke kőből formált szimmetrikus oszlop. Ameddig a szem ellát, nincs hozzá hasonló alakzat a parton, de még egy napi csónakjárásnyira sem. A Vancouvert körülvevő összes természeti szépségek, a mesebeli csodák, mint az alázatosan megülő oroszlán, a duzzogó formájú hegyek, az ásító folyóvölgyek, a lenyűgöző óriási fenyők és cédrusok között a Siwash szikla annyira egyedülálló és különleges, mintha egy más csillagzatról hullott volna alá.

Egy augusztusi vörösen lenyugvó nap ferde sugaraitól megvilágítva láttam meg először. A kis, zöld bokorpamacs, mely a csúcsát koronázza, feketének tűnt a karmazsin-vörösben lángoló tenger és ég kontrasztjában. Óriási, szürke kőalapzata úgy világított, mint egy izzó, simára csiszolt gránit.
Az öreg tíllicum . felemelte evezőlapátját és feléje mutatott :- Ismeri a történetét?- kérdezte.
Megráztam a fejemet. A tapasztalat megtanított arra, hogy barátom, főleg ha legendamondó hangulatban volt, a néma válaszokat szerette…

Egy ideig csendes ütemben eveztünk. A szikla lassan kivált a hátteréből, az erdőből és a partból, és úgy állt az előtérben, mint egy őr – feszesen, mindent kívédően, örökkéválóan…

- Nem gondolod, hogy olyan egyenesen áll, mint egy ember? – kérdezte.

- Igen, mint valami nemeslelkű, becsületes harcos – válaszoltam.

- Ember az – mondta, és harcos férfi is, aki mindenért küzdött, ami
nemes és becsületes.

- Törzsfő! Mit jelent a maga számára « minden, ami nemes és
becsületes »? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam a gondolkodásmódjára.
Nehéz lenne elfelejteni a válaszát, ami két szóból állt :

- TISZTA APASÁG!

Agyamban számtalan hetilap és több újságcikk emléke rajzott. Mind a legutóbb divatba jött « anyaságot » tárgyalva… És nekem egy squamish indián törzsfő ajkáról kellett meghallanom az első és egyetlen értékezést a « Tiszta Apaság » nemességéről, amit most sikerült emlékeiből a felszínre csalogatnom. És ez az elgondolás, egy évszázadok óta létező indián legendában maradt fenn, hogy az emberek el ne felejtsék e két szó fontosságát és hogy örökre szem előtt tartsák. A Siwash Szikla mementóként áll ott. Istenük emelte emlékeztetőül arra, aki tisztán élt, hogy ez a « férfitisztaság » legyen az eljövendő generációk öröksége…

Sok ezer évvel ezelőtt (minden indián legenda ilyen nagyon régmúlt időben kezdődik) egy derék ifjú törzsfő csónakján a Felső partokhoz utazott a szemérmes kis északi leányért, akit aztán feleségként hozott haza. És ez az ifjú Törzsfő már fiatalon bebizonyította, hogy kiváló harcos, félelem nélküli vadász és becsületes, bátor férfi a férfiak között. Törzse szerette, ellenségei becsülték és az alattomosak, a gonoszok és a gyávák félték…

Vancouveri legendaŐseinek szokásai és hagyományai voltak az ő pozitív meggyőződése és az öregek mondásai és tanácsai a hitvallása. Fajtájának minden szokásában és szertartásában hagyománytisztelő volt. Törzsének ellenségei ellen minden bátorságát készségesen harcba vetette. Énekelte harci dalaikat, táncolta vad, hadi táncaikat s gondolkodás nélkül végzett ellenségeikkel… Viszont az északról hozott, törékeny leányasszonyával ugyanazzal a tisztelettel bánt, mint az édesanyjával. Tudta, hogy egyszer ő is anyja lesz az ő saját, bátor, harcos fiainak. Az év lassan gördült tova, hetek, hónapok gyűltek, a tél tavaszba nyílt, s egy nyári hajnalon arra ébredt, hogy felesége mosolyogva állt mellette és szólította.

- Ma lesz – mondta büszkén.

A férfi felugrott farkasbőr fekhelyéről és kikémlelt az érkező új napba : úgy tűnt, hogy az ígéret, amit ez a nap majd neki valóra vált, szinte benne lélegzett az egész erdei világban. Gyöngéden kézen fogta feleségét, és átvezette a vadon bozótjain, le a víz partjára, ahol az a szépséges hely, amit ma Stanley Parknak nevezünk, bekanyarodik a Prospect Point  felé.

- Úsznom kell! – mondta.

- Nekem is úsznom kell – mosolygott rá a másik, két eggyé lett lény

tökéletes együttérzésével. Mert számukra az öreg indián szokás törvény volt : az a szokás, hogy az érkező gyermek szüleinek úszni kell mindaddig, míg testük olyan makulátlan tiszta nem lesz, hogy a vadállatok nem tudják közellétüket kiszimatolni. Csak ha az erdők teremtményei nem félnek tőlük, csak akkor, és csakis akkor készek arra, hogy szülők legyenek. Mert a vadállatok számára emberszagot érezni már magában félelmetes dolog.

Tehát mindketten a Narrows vizeibe merültek, amint a szürke hajnal felderengett a keleti égbolton, és az egész erdő egy új, boldog nap életére ébredezett. Később kivezette feleségét a partra. A fiatal asszony, még mindig mosolyogva megindult az óriás fenyők felé.

- Egyedül kell, hogy legyek, – mondta visszafordulva -, de jöjj hozzám
teljes napfelkeltekor! Akkor nem találsz majd egyedül…

A férfi is mosolygott és visszamerült a tengerbe. Most kellett igazán úszni, úszni, úszni… át ezen a hosszú órán, mely alatt az apaság közeledett feléje. Az volt a törvény, hogy tiszta legyen, makulátlan tiszta, hogy majd ha gyermeke kitekint a széles világba, apja példáján módja legyen neki tisztán élni életét,- Ha most nem úszna percről percre, óráról órára, gyermeke egy tisztátalan apa karjaiba érkezne. Neki kell gyermekének a tisztaság példáját egy életre megadni. Az apa nem játszhatja ezt el már a gyermek születésekor saját tisztátalanságával. Ez volt a törzsi törvény, – az átadott szeplőtelenség törvénye!

Ahogy boldogan úszkált ide s tova, egy kenu, melyben négy ember ült, közeledett a Narrows felé. Termetük óriás volt, és minden evezőcsapásuk hatalmas örvényeket kavart, melyek úgy sodródtak, mint a forrongó dagályok.

- El az utunkból!- kiáltották, amint a fiatal indián karcsú, rézbőrű teste kiemelkedett, majd alámerült pompás kézcsapásai ütemében. Ő rájuk nevetett, bár óriások voltak, és azt válaszolta, hogy nem tudja abbahagyni az úszást kérésükre sem.

- De igenis hagyd abba!- parancsolták. – Mi a Nagy Szellem . követei
vagyunk és parancsoljuk, hogy térj ki utunkból a partra!
Ő abbahagyta az úszást, felemelte fejét és ellenük fordult:

- Nem állhatok meg. Még nincs itt az idő, hogy kimenjek a partra! –
jelentette ki, és ismét a vízbe csapott és a tengerszoros közepe felé vette útját.

- Hogy mersz ellenünk tenni?- kiáltották- ellenünk, akik a Nagy
Szellem küldöttei  vagyunk? Mi hallá, fává, kővé tudunk változtatni téged emiatt. Hogy mersz a Nagy Szellem ellen tenni?
Én mindent kész vagyok megtenni a most érkező gyermekem testi és
lelki tisztaságáért. A Nagy Szellemmel is szembe merek szállni, mert gyermekem makulátlan, bűntelen életre kell, hogy szülessen!

A négy ember megdöbbent. Kérdőleg néztek egymásra, pipára gyújtottak és tanácsot tartottak. Még eddig soha senki nem provokálta így a Nagy Szellem követeit. És most – egy még meg sem született gyermek miatt – nem vették figyelembe őket, sőt szembeszálltak velük.
A karcsú, rézszínű test még mindig a hűvös vizekben ficánkolt. Ha a szellemkövetek kenuja, vagy csak éppen evezőjük széle megérint egy emberi lényt, varázshatalmuk örökre elvész. A jóformájú fiatal törzsfő pont az ő nyomukban úszott. Nem merték lerohanni, mert akkor ők is közönséges emberekké váltak volna. Amint így tanácskoztak, hogy mit is tegyenek, halkan egy gyengécske, de lenyűgöző hang érkezett feléjük az erdőből. Felfigyeltek. A fiatal törzsfő is abbahagyta az úszást és figyelt. A gyengécske hang ismét felhangzott és a vizek felett lebegve közeledett : egy ici-pici qyermek sírása volt…

Akkor a négy ember egyike, az, aki a kenut kormányozta, felemelkedett, testét kiegyenesítette, és karjait a felkelő nap felé tárva zengzetes hangon szólt :

- Nem átkot mondok a fiatal tözsfő engedetlenségére, de ígéretet adok neki az örök életre és a haláltól való mentességre : «Te megtagadtál mindent, ami újszülött fiad élete tisztaságának útjában állt, mint ahogy te magad is éltél és élsz, s ahogy szeretnéd, hogy fiad is éljen. Te ellenálltál nekünk is, amikor meg akartunk úszásodban állítani, és így gyermeked jövőjét kockáztattuk. Te e gyermek jövőjét mindenek elé helyezted és mindezért a Nagy Szellem azt parancsolja, hogy örök példaképül állítsunk törzsed elé. Sosem fogsz meghalni, mert ott fogsz állni az eljövendő évezredeken, ahol minden szem rád tekinthet : Te élni, élni, élni fogsz, mint a « TISZTA APASÁG » megronthatatlan emlékműve! »

A négy ember felemelte evezőjét, és a fiatal tórzsfő a partra úszott; ahogy lába a tenger és a szárazföld találkozásához ért, egyszerre kővé változott.

 Ezután a négy ember így szólt :
- Felesége és gyemeke örökké vele kell, hogy legyenek. ők sem
halnak meg, de örökké élnek. És őket is kővé változtatták. Ha a Siwash szikla mögötti erdőben az üreges részbe hatolsz, találsz egy nagy és egy kisebb sziklát egymás mellett. Ők a szerény kis északi asszony és egyórás csecsemője… A világ legmesszebb tájairól naponta jönnek hajók zakatolva, vagy szélfújta vitorlákkal a Narowson át; messze a Csendes Óceánon túli kikötőkből, a fagyos északról és a Délkereszt tájáiról. Mennek és jönnek az örök életű szikla mellett, ami már akkor ott volt , mikor csónaktestüket még ki sem formálták; és ott lesz, amikor már nevüket sem tudja senki, amikor kapitányuk és legénységük rég elindultak utolsó útjukra, szállítmányuk elporladt és tulajdonosaik nevét már rég elfeledték. De a magas, szürke kőoszlop még mindig ott lesz emlékül – a még meg nem született generációkhoz való apai hűség tiszteletére!
És ott is marad örökkön örökké…

Fordította: Salyné Zirczy Ilona

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Kanada kulturális fővárosai 2009-ben

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on január 26, 2008

A québeci Trois-Rivières, a brit-kolumbiai Coquitlam és Whistler, valamint az new-brunswicki Fredericton és Caraquet lesznek Kanada kulturális fővárosai 2009- ben – jelentette be Josée Verner, a kanadai kulturális örökség minisztere. A 125 ezer lakosnál nagyobb kategóriába eső Trois-Rivières 2 millió, az 50-125 ezer közötti Coquitlam 750 ezer, az 50 ezer alatti Whistler, Fredericton és Caraquet pedig egyenként félmillió dollár támogatást kapnak a szövetségi költségvetésből kulturális és művészeti programok lebonyolítására. A miniszter szerint az életminőség egyik meghatározó tényezője a helyi kulturális élet ereje.

Juhar Levél

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Kanadából indult hódító útjára az IMAX

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on január 23, 2008

Ezen a héten nyílt Magyarország első háromdimenziós IMAX mozija a budapesti Aréna Plázában. Az első állandó IMAX vetítő rendszert 1971-ben Torontóban, Kanadában építették fel, mára 228 található belőle a világon, ebből 41 Európában. Az IMAX mozik mindegyikében a vászon betölti a néző teljes látóterét, ez biztosítja számára a térhatást. Az IMAX különlegességei közé tartoznak még a meredek üléssorok.

Juhar Levél

Posted in Kultúra | Leave a Comment »

Könyv a québeci irodalomról

Írta: Kanadai Magyar Hírlap on január 11, 2008

Megjelent Vígh Árpád, a Pécsi Tudományegyetem professzorának „Kék mezőben fehér liliom” cím:, a franciakanadai irodalom történetét bemutató könyve az Akadémiai Kiadó gondozásában. A kötet a québeci irodalom történetéről szól, a XVI. századi őstörténetétől napjainkig. Québec példaérték: lehet Közép-Európában abból a szempontból, hogy miként őrizhette meg nyelvét és identitását a francia lakosság az anglofón tenger közepén.

Magyar Hírlap – Juhar Levél

Posted in Kultúra | Leave a Comment »