Október 23.-án az emberek egy része ünnepel. Meg a kormányzat, az. Az a kormányzat, amelynek nevéhez fűződik az ezen a napon kikiáltott köztársaság eltörlése. Az ország nevéből. Alaptörvényileg. Az a kormányzat, melynek vezetője a bátrak bátra. Vagy, ha nem, hát látott olyat. Képregényben. Bár a történet pár napja indult. Amikor az Index összeállítását olvastam arról, hogy ki hol lesz. Orbán Viktor külföldön. Ahogy tavaly, úgy idén sem mond beszédet. Beszédet az ő népéhez intézve. A nagy októberi magyar szocialista forradalom emlékére. Mert Nagy Imre sok minden volt, de antikommunista nem igazán. Lehet, hogy lett volna persze. De ezt nem tudhatjuk. […]

Talán napjainkban is meg van a fontossága Márai Sándor sorainak. Pedig 1945-ben írta ezeket közvetlen a felszabadulást követően. Ám olyan, mintha ma írta volna, és a mai Magyarországon. Hihetetlen, hogy véleménye, kritikája, mennyire igaz ma is. Csupán csak a szereplők cserélődtek meg a nevek. Úgy gondolom, nem követek el nagy hibát, ha a KMH olvasói elé tárom Márai sorait, különös tekintettel a mai kurzus történelemhamisító törekvésére és Putyinhoz való törleszkedésére. „Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. […]

Nagyapám 1957 januárjában hagyta el végleg Magyarországot, de családja az Óhazában maradt. 1954 és 1956 októbere között a csolnoki szénbányában raboskodott, miután államellenes szervezkedés miatt hat év börtönre ítélték. 1957-ben Kanadába menekült ahonnan hét éven keresztül levelezett a magyar hatóságokkal, hogy engedjék feleségét és két gyermekét is emigrálni. A magyar hatóságok a családegyesítéshez nem járultak hozzá egészen 1963 márciusáig, mivel szerintük egyedül a Magyar Népköztársaságban volt bízosítva a gyerekek jövője. Nagyapám Vancouverből küldte az alábbi levelet Kádár Jánosnak – valamint másolatban a kanadai és amerikai kormányokhoz – végső elkeseredésében. * Tudom, hogy helytelen egy Államfőt magánlevelekkel zaklatni, amiértis elsősorban bocsánatot […]

Ha már ’56 emlékezete, akkor lássunk hát egy kicsit nem politikai indíttatású elemzést, mondjuk, Hamvas Bélától. Patmosz kis Égei-tengeri görög sziget, egy a több tucatból. Az aggastyán János apostol száműzetésének helye. Az evangélista itt foglalta írásba az üdvtörténet végidejét, az Apokalipszist, a Jelenések könyvét. És Tiszapalkonya? Hőerőmű, dübörgő turbinák, barakk, emeletes ágyak, vaskályha, verejtékszag. A bé-listázott Hamvas Béla segédmunkás-raktáros munkakörben eltöltött éveinek „második korszaka”, száműzetésének leghosszabb periódusa, 1954-től 1962-ig. A Patmosz születése idején még csak kéthetenként, szombaton utazhatott Pestre. Tekinthetjük autentikusnak? Igen, tekinthetjük. Egy olvasói „kritika” a könyvről: „Mocsok fontos könyv. Kinyilatkoztatás-szerűen beszél arról, h hogyan működnek alapvető dolgok az […]

25 perc múlva beköszönt október 23-a. Pár óra múlva feszes ünneplőbe bújva magasztos beszédek hangzanak majd el, lobogó zászlók alatt, és a meteorológusok szerint derűs napfényben arról, mi is történt 59 évvel ezelőtt Magyarországon. Pár hete elhunyt köztársasági elnökünk egyszer azt mondta: annyi ’56 van, ahány ember akkor élt e hazában. Nagyon igaz. Már éltem, bár csak 9 éves gyerekként. Délben kikísértük Anyut a csepeli HÉV-hez, aki állandó délutános műszakba járt az almaválogatóba – ez ugyanis műszakpótlékkal járt, és nem mellesleg lehetővé tette, hogy délben ebéddel várjon minket az iskolából, meg ebéddel engedje munkába apánkat. Délután már a 14 éves […]

Nincs nekünk szerencsénk, még a forradalmainkkal sem. 1848 még tartja magát úgy-ahogy, habár tanulságait annak se vontuk le, helyette csináltunk belőle egy szép, színes mesekönyvet, Háry Jánossal, Iluskával, kétfejű sárkányokkal, gonosz Hókuszpókkal, meg lánglelkű forradalmárokkal. Hogy szembenéztünk volna a tanulságokkal, bevallottuk volna a politikai melléfogásokat, szembenéztünk volna az illúziókkal, melyekért az életüket adták Klapka és Bem honvédei – olyan istenfia ebben az országban nincs. Ha itt valaki azt mondta volna, hogy a Nagy Háborút lezáró Trianoni béke durva rendelkezéseiben ott voltak 1848 bűnei a nemzetiségi kérdés kezelésében, valószínűleg kiátkozták volna, hiszen nem igazán illett a Bem-após, Klapkás, hős Kossuth-apánkos freskóra, […]

A politikai hírek oldalvizein evezve a nap a cicaharcok jegyében telt. Tulajdonképpen mindkettő, amelyik szembejött a neten az ellenzéki témával foglalkozik, és az egyik szinte cseppben mutatja meg a másikban feldolgozott magyar gőztengert. Nem elírás gyanánt. Nálunk ellenzéki gőzhengerről szó sem eshet. Tényleg legfeljebb tengernyi gőzről beszélhetünk csak. Felhalmozásilag. Aztán hébe-korba kidudorodik valahol a szelep, és elcsattannak a szellemi pofonok. Aztán, mintha mi sem történt volna, minden marad a régiben. Az ellenzéki parlamenti képviselők felveszik a fizetésüket. A demokrácia jegyében. A bloggerek kiheverik az egymásnak feszülést, és továbbra is nagy ívben le se sz@…k egymást. Csak immár szellemileg megerősödve. Felmentve […]

Jules Massenet Werther Goethe mindössze 6 hét alatt írta meg Az ifjú Werther szenvedései c. levélregényt, amely egy ifjú költő reménytelen szerelmét meséli el, aki a kínok elől végül a halálba menekül. A mű azonnal bestseller lett, egy csapásra híressé tette szerzőjét és elindította a „Werther-kultuszt”: a nők Eau de Werther illatot viseltek, a férfiaknak „Werther-ruhadarabokat” árultak, valamint kisebb öngyilkossági hullám indult el Németország-szerte. Jules Massenet kiváló érzékkel találta meg a zenei és drámai nyelvet, amely által a német episztolából az operairodalom egyik legszívszorítóbb szerelmi története lett, amelyet a világhírű karmester, Michel Plasson vezényletével, Szikora János rendezésében láthatnak az Operában. […]

Izgalmasan kezdődött az Ottawai Magyar Ház (OMH) 2015. október 18-án megtartott tagsági gyűlése, melynek legvitatottabb napirendje pontja az volt, hogy belépjen-e a fővárosi magyar közösségi ház a fideszes politikájáról és az általános kirekesztésről ismert Kanadai Magyarok Országos Szövetségébe (KMOSZ). Az OMH gyűlésére érkeztünk jó néhányan – köztünk jelenlegi és korábbi, illetve alapító tagok egyaránt – hogy komoly aggályainkat fejezzük ki a KMOSZ csatlakozásról, különösen annak fényében, hogy az Ottawai Magyar Ház mindenkit hivatott befogadni, pártpolitikától függetlenül. A KMOSZ éppen ezt a nyitottságot veszélyezteti. Húsz perccel a gyűlés kezdése előtt érkeztünk meg a 43 Capital Drive alatti magyar közösségi házba. Volt […]

Hát igen… Van az úgy, hogy kijut a jóból, megvilágosítják a blogger elméjét. Felindulnak baráti tankok, olyan, magukat bloggerként identifikáló írástudók, akiken az a téveszme uralkodott el, hogy nekik kell megvédeniük tőlem azokat a szerencsétleneket, akik az én írásaimat is olvassák, ahelyett hogy megelégednének azzal a tiszta forrással, mely az ő fejükből bugyog.Minap a jeles külhoni laptulajdonos vezetgette ki az általam megtévesztett magyarságot a homályból, legutóbb pedig Zsebesi Zsolt érzett késztetést arra, hogy megmondja a tutifrankót, melynek egyetlen hiteles és felkent letéteményese ő maga. Tulajdonképpen megtisztelő lenne, hogy egy egész posztot pazarolt rám, válaszolnék is rá azon a felületen, ahol […]

Egyasszony Egyasszony – Tenki Réka előadásában 2015. október 21-én mutatja be az Orlai Produkció a Fügével közösen az Egyasszony című darabot Tenki Réka előadásában. A darabot a nagysikerű Péterfy-Novák Éva által írt blogból, majd a nemrég megjelent könyvből jött létre, amelyet Tasnádi István alkalmazott színpadra.   Péterfy-Novák Éva majd minden orvostól azt a diagnózist kapta, hogy kislánya a születés során vált súlyosan mentálisan sérültté. A kislány hét évvel élte túl a diagnózist, édesanyja pedig harminc évvel a történtek után döntött úgy, hogy blogbejegyzésekben megírja együtt töltött éveiket. A megrázó őszinteségű  blogból könyv született, a könyvből pedig színházi előadás. Mácsai Pál […]

Amikor illegálisan átléped az észak-koreai határt, 12 év kényszermunkát kapsz. Ha illegálisan átléped az iráni határt, időkorlátozás nélküli börtönbüntetést kapsz. Ha illegálisan átléped az afgán határt, lelőnek. Ha illegálisan átléped Szaudi-Arábia határát, hosszú időre börtönbe csuknak. Ha illegálisan lépsz át a kínai határon, valszeg soha többet nem hallunk rólad. Ha Venezuelába lépsz be illegálisan, akkor azt feltételezik rólad, hogy kém vagy, ettől kezdve sorsod bizonytalan. Ha illegálisan léped át a kubai határt, börtönben végzed. Azonban amikor illegálisan Németországba, Svájcba, vagy Ausztriába lépsz be, a következőket kapod: –          szociális biztosítást –          mobiltelefont számlák nélkül –          közlekedési bérletet –          ingyenes egészségügyi ellátást […]

Az alábbiakban közlöm egy felháborodott jobbikos intrádáját. Van benne olyan, ami valóban az igazságot hordozza, csak azt nem értem, mitől tekeredik le később erről az útról? „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi! De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen. (gróf Széchenyi István)” Bolond magyar, erre válaszolj nekem: – Állandóan pofázol arról, hogy ezt a kormányt […]

Justin Trudeau – a néhai Pierre Trudeau miniszterelnök 43 éves fia – lesz Kanada következő miniszterelnöke, miután történelmi sikert aratott a Liberális Párt a szövetségi választásokon. Először fordult elő az ország történelmében, hogy harmadik helyről egyből első helyre kerül egy ellenzéki párt és kormányt alakít. Ráadásul ebben az esetben többséget szerzett a Liberális Párt, így stabil balközép kormánya lesz Kanadának és nem lesz szükség semmilyen külső támogatásra a baloldali Új Demokrata Párttól (NDP), amely szinte teljesen összeomlott. Csaknem tíz évig tartó kormányzás után búcsút mondunk Stephen Harper leköszönő konzervatív miniszterelnöknek és egy új többségi liberális kormány megalakítását – Trudeau vezetése […]

Azt hiszem már többször megfogalmaztam a reményt, hogy egyes pontoknál már nincs lejjebb. S a hírek bebizonyították: azoknak van igazuk, akik szerint mindig van lejjebb. Egy brüsszeli hír szerint most Trócsányi László igazságügyi miniszternek jutott a kétes megtiszteltetés a bányászbéka ülepének keresgélését illetően. Midőn a romák dzsihádját kezdte vizionálni. Azért persze nem teljesen abban a formában, hogy az Európában évszázadok óta élő cigányság nekiveselkedik és a kereszténység nevében szent háborút hirdet a kereszténység nevében. Ennyire talán még a miniszterelnök elméje sincs elborulva. De az magyar, olykor visszamenőlegesen törvénykező hatalom, igazságügyi főszolgája azért majdnem eljutott eddig a határig. Legalább is az […]