Vasárnap este a sarki péknél vettem három egész zsemlét. Nem nagy bevásárlás, de ahhoz elég volt, hogy eszembe jusson: a minap a vasárnapi zsemlevásárlás joga is felmerült érvként az általános vitában. Arról, hogy vasárnap mi legyen nyitva, és mi legyen zárva. Mert nyilvánvalóan ez most a legégetőbb hazai probléma. Úgy ideológiailag. A szemlevásárlás közben felmerült bennem, hogy megkérdezem az üzlet alapterületét, de aztán letettem róla. Mert még kérdezni sem tudtam volna talán jól. Az eladótér ugyanis nyilvánvalóan kisebb annál a négyszáz négyzetméternél, amit fanyalogva bár, de engedélyezne a kormánypárt klerikális platformja. De ott van a sütöde, és nyilván van némi […]

A népesség fogyik kérem. Olyan, különben számszerűsíthető állapot ez, amivel szinte folyamatosan próbálják a kedvet kelteni a keltetéshez. Vagy a fektetéshez. Kicsit elnagyoltan, hiszen elfeledkeznek a kormányzat környékén arról, hogy fogyásba belejátszik a gazdasági exodus is. Ami javában zajlik. Miközben a gyermekek vagy gondolnak megszületni, vagy sem. Mert talán még emlékszünk arra, hogy Orbán Viktor annak idején valami ilyesféle születési kedvet emlegetett. Aztán jöttek a különböző neoratkoista ötletek, és még nemzeti párválasztó párt-terápiát is szerveztek minisztériumi segédlettel. Ezekben az akciókban legtöbbször Soltész Miklós neve bukkant fel államtitkári minőségben. Azonban legutóbb mégsem ő nyilatkozott. Talán azért nem, mert nem a kormányzati, […]

Olvasom, hogy Deutsch Tamás sajtótájékoztatón beszélt (mozgott a szája), az internetes nemzeti konzultációval kapcsolatban. Talán még nem beszélt Orbán Viktorral, aki szerint belátható időn belül nem lesz netadó. Akkor meg minek is a konzultáció? Csak nem az lesz a vége a konzultációnak, hogy tömegek követelik a különadót? Na jó! Persze tudjuk, hogy a teljesen anonim, befolyástól mentes nemzeti konzultációnak ilyen előre lezsírozott eredménye nem lehet. Mert ugyebár a nemzeti konzultáció teljesen anonim, és befolyástól mentes. Annyira, hogy akár népszavazást is tarthatnának helyette. Különben tényleg tarthatnának, és akkor az akár felfogható lenne a többség akaratának is. A valós többségének. S akkor […]

Vida Ildikó igazi népmesei szereplőnek tűnhet. Hol menekül, hol megvan. Az, azonban szinte biztos, hogy Varga Mihálynak sok országban mennie kellene. Mese nincs. Orbániában azonban van mese, és a gazdasági miniszter szinte biztosan marad. Amúgy nem csak azért kellhetne távoznia, mert a beosztottja hazudik esetleg. Azért is, mert neki, mint a felügyeletet gyakorló miniszternek illene képbe kerülnie a NAV elnökét illetően, mielőtt leégeti magát. Márpedig a kitiltási botrányt követően azt nyilatkozta a miniszter, hogy a NAV elnöke, Vida Ildikó nem érintett a kitiltási botrányban. Kiegészítve azzal a beismeréssel, hogy ő maga különben nem is tett fel a tárgyban kérdéseket az […]

Magyarországon az agytumorral kapcsolatban sokan talán Karinthy Frigyes műve kapcsán kötnek felszínes ismeretséget. S örülnek, amiért megtehetik, hogy csak olvasnak róla. Míg mások, például a közelmúltban elhunyt Bajor Imre is, kénytelenek közvetlen ismeretséget megélni a betegséggel. Majd kényszerűen eltávozni. Brittany Maynard egy másik utat választott. Önként távozott. Hazánkban a HVG számolt be arról, hogy Oregonban, élve az ott törvényileg lehetséges eszközzel, orvosi segédlettel, és a tumor végfázisához képest aránytalanul kisebb szenvedéssel lépte át az élet és halál határát. Döntését előre bejelentette, s még szelleme teljes birtokában keresztülvitte. Talán előre sejtve, hogy ezzel ismét hullámokat vet majd az eutanázia híveinek és […]

Mindenszentek napján a hithű katolikusok elmennek templomba és járják a temetőket. Gondolom. A kevésbé hívők talán csak a temetőket járják, ha képesek rá, vagy otthon gyújtanak egy mécsest. Kiveszik a komódból a nagypapi képét és emlékeznek. A család békéjére. S ehhez még hívőnek sem kell okvetlenül lenni. Azonban egy, a nyilatkozatai, a mások gatyájában turkálásig bigott, minden kötőszóban a keresztények üldözését látó államtitkár esetében azért mindenképpen azt hinné az ember, hogy elől jár a jó példával. Ki nem mozdul a temetőből. Legfeljebb akkor, ha elindul a templom felé. Azért, hogy már a templomkaputól térden csúszva imádkozzon folyamatosan az üdvözült lelkek […]

Festum Omnium Sanctorum. Az üdvözült lelkek emléknapja. Katolikus ünnep. Általában. Ha eltekintünk attól, hogy számos katolikusnak ismert ünnepnap olvasztott magába igencsak pogány ünnepnapokat. S most kicsit tekintsünk el. Olyan módon, hogy mégsem tekintünk el. Egy mély levegőt véve a politika forgatagában. Egy mély levegővel söpörve félre azt, hogy politikusok sajátítanak ki ünnepeket. Egy kicsit elfeledkezve a klerikális parlamenti platform státuszkeresztényeiről. Egy kicsit mellénézve annak, ami szerintük szent, és ami miatt mindenki más pogány. Szóljon pár sor inkább másról. Azokról, akiket még ismerhettünk a környezetünkből. S azokról is, akiket nem. Mert előttünk éltek. Mert csak újsághírek. Mert talán még azok sem. […]

Orbán Viktor megérkezett a svájci kirándulásról. Dagadó atyai kebellel, és kisebb pénztárcánkkal. Rögtön neki is állt megtartani a rendes pénteki orbánia-félórát a rádióban. S mi másról is nyilatkozhatott volna, mint például az internetadóról is. Amely nyilatkozatot a tüntetést szervezők mindjárt vissza is igazoltak. A sebtében megtartott nagy társas összejövetel, alias tüntetés szónokai ugyanis nagy sikernek, Orbán meghátrálásának értékelték azt, hogy a miniszterelnök belengette a nyilatkozatában: nem lesz a pillanatnyi formájában internetadó. Csak emlékeztetnék arra, hogy annak idején hasonló önvállveregetések a diáktüntetések kapcsán is megtörténtek. Az akkori néhány nyilatkozat, néhány pillanatnyi, kormányzati részen látszó pozícióvesztés kapcsán. Alkalmasint ma ki is emlékszik […]

Lezajlott a második tüntetés az internetadó ellen, ahogy a távközlési adó kibővítését közkeletűen elnevezték. Közben beterjesztették a Parlament elé, és módosító indítvánnyal is ellátta a párt igazgatósága, igazgatása, izgatója. Nem kívántat a Fidesz tagoknak kéne törölni. Mi meg a szemünket a vont csövű hazugságok nyomán. Az egyik a korábban már emlegetett önámítás-csomag a tüntetők részéről. Az egyik az, hogy néhányan alighanem bebeszélik maguknak, hogy nélkülük a felső korlátos adó korlátja nem jöhetett volna létre. Holott a Fidesz háza tájáról már öt napja ismert kezdeményezés volt a felső korlát bevezetése. Ez tehát nem eredmény, és legkevésbé a tüntetés eredménye. Ez tényszerűen akkor is […]

2014. október 26.-án lezajlott az első tüntetés az internetadó ellen. Kinek mekkora várakozással? Azt a tisztelt olvasókra bízom. A hurráoptimizmus iránt fogékonyak pedig akár tovább se olvassák. S egyáltalán nem azért, mert roppant módon szeretnék adót fizetni valamiért, amiért irrealitás külön adót beszedni. Hanem azért, mert éppen hogy nem szeretnék. Ellenben a tüntetés előzetese és a zajlásáról csordogáló hírek tükrében azért az sem kizárt, hogy érdemes a nagy rózsaszín vágyfellegek mögé nézni. Legalább gondolatilag. Egyébként a kötözködők kedvéért leszögezem: nem voltam kint a tüntetésen. Leginkább azért nem, mert szinte egész a tüntetés megkezdéséig vártam néhány, korábban megfogalmazott kérdésemre a választ. […]

Miközben dúl a kitiltások körüli kommunikációs adok-kapok, és zajlik a hivatalos hazugságok licitje, azért zajlik az élet. Még a kormánypárt háza táján is. Mi más is lehetne az alternatív „nagy téma”, mint a népszaporulat és a nők helyzetének alakulása. Túl a fiatal házasoknak ígért baksison, és a gazdasági exodus kellős közepén természetesen. Az egyik népességi hír az volt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára Rómában szólalt meg az ügyben. Ha kormányfő nem emlegeti azt a bizonyos pávatáncot, és olykor nem keveredne ellentmondásba önmagával és a minisztereivel, akár még elégedetten hümmöghetnénk is. S persze akkor, ha izolált […]

A kitiltások ügyében megszólalt, immár Brüsszelben, a miniszterelnök. Rögtön meg is nyugodtam. Bizony meg. Elvégre egy ország miniszterelnökének a megszólalására illik odafigyelni. Ha már ő nem figyel oda a beosztottak megnyilvánulásaira, akkor talán majd azok. Ha már előre nem egyeztettek a mondanivalóról. Talán ezért is kellhet olyan nagyon az információáramlás megrendszabályozása a Varga-féle adósítással. Az a sok renitens ne próbáljon könnyelműen logikát, morált, igazmondást keresni ott, ahol nincs. De azt azért elkönyvelhetjük, hogy a kormánypárt honlapja talán mégis azt írja, amit később nem kérnek ki maguknak. Legfeljebb átírják, leveszik, vagy valami ilyesmi. Addig azonban ott pompázik a nemzeti igazmondás gurujának, […]

Varga Mihály, az internet-adóval mostanság elhíresült nemzeti pénzbehajtó alighanem haragban van Szijjártó Péterrel. Annyira, hogy talán legfőbb ideje lenne rendet tenni abban a közóvodában, amelyben Misike és Petike már beszélő viszonyban sincsenek. Viki-bácsinak igazán közé kéne mennie a nagycsoportnak és újraültetni a bandát. Akármennyire is fülének kedves az a tapsos ricsaj, ami olykor felhangzik az ő magasába. A nagy népi haragra azért gondolhatunk, mert ugyebár még csak napok teltek el azóta, hogy állítólag kormányzathoz közeli népeket is kitiltottak az USA-ból. Akkor Petike kiállt és nagy garral követelte a csúnya amerikai bácsiktól az okokat, és bizonyítékokat, amiért ez a folt eshetett […]

Az internetadó, ha eltekintünk a figyelemelterelésben betöltött igen komoly szerepétől, akkor igen figyelemre méltó lépés. Nem azért, mert progresszív lenne, hanem éppen azért, mert érdemessé tesz némi visszaemlékezést. Alig több mint évtizedest. Megemlékezhetünk szlogenekre, cikkekre, kormányokra is akár. Talán még emlékeznek páran arra a korszakra, amikor a hagyományos, betárcsázós modemek korában egy ISDN-kapcsolat boldog tulajdonosa akár király is lehetett a betárcsázós, akár már 56K-s modemek világában. Annyira, hogy az akkor még monopol szolgáltatónál belefért az akár egy éves várakoztatás is egy ISDN-előfizetés élesítésére. Emlékeztetve arra a helyzetre, ami ott alakul ki, ahol csak egy vonalas szolgáltató van. S ahol a […]

Az amerikai kitiltások ügye, miközben remekbe szabottan alkalmas a figyelem elterelésére pár dologról, kétségtelenül rejthet még pár gyalogsági rejtett aknát. Vagy sem. Szijjártó Péter, aki a lakásügyeivel, vagyonosodásával esetleg szintén sarokba szorítható, meg viszi a balhét. S generálja. Mert aligha van más választása. Számára a közügyektől való távolmaradás nem opció. Mára akkor sem lenne, ha lenne rá igénye. Bár nyilvánvalóan nincs. Ellenkező esetben nem vállalta volna be már jóval korábban a Vezér első körös latrinavitézeinek büszke szerepét. Azt, akinek a képébe kenik a végterméket, és rábízzák a nemes feladatot: beszéljenek hosszan, meggyőzőn arról, hogy ez milyen szép, és jó. Valamint […]