Összefoglalnám, hogy a tájékozatlanságukkal tüntető „apolitikus kívülállók” is megtudják, hol élünk: A Városligetből kitaposva a ligetet felépül a Magyar (Nemzeti!) Zene Háza, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (ezt a szókapcsolatot a nemzet elegánsan elengedte a füle mellett) szembeszökő monumentumaként. A civilek megvitathatták ellenvetéseiket a kigyúrt, futballszurkolókra hajazó (kopasz) verőlegényekkel (vezetőjük egyéb köztörvényes bűncselekmények miatt jelenleg is börtönben!), a szakmai ellenérveket pedig a fákkal együtt irtották ki. Én is aláírtam – Rados Ferenc, Wagner Rita, Bródy János, Nagy Ákos társaságában – a zenészek petíciójátt, miszerint az épületnek és a ráfordított közpénzhalomnak [10.000.000-Ft/m² = 30.000.000.000]] másutt jobb helye lenne, de egy pillanatig sem […]

[Figyelem! Az alábbi szövegben tizenötször fordul elő a maszk!] Vírushiszti – ha ezt hallotta Esti Kornél, fütyölve a nyelvi jelenségeket tudományosan leíró szenvtelenség kötelmére, előrántotta 38-as Smith and Wessonját, és lelőtte az illetőt, mint egy kutyát. Olykor még meg is erőszakolta őket, de ezt ő maga is túlzásnak tartotta. [Gyűltek az utálatos, szalonképtelen szavak; e.g. gyűlölködés – ezt, a többnyire csak címig jutó olvasó, a felháborodás, méltatlankodás, szörnyülködés, megvetés, számonkérés, felelősségre vonás helyett használja, alaptalanságot sugalló, szándékos demagóg félreértésként – de a szavak csodálatos életéből a szavakkal való csodálatra cseppet sem méltó kilátástalan küzdelem lett.] Vírushiszti – használójának a mentősök, […]

A Hit Rádió Budapest Facebook-oldala alighanem a Jóisten büntetése; a pogányoknak tortúra, a híveknek próbatétel. Színes, szagos (wc-n lehúzható) bejegyzései migránsokról, buzikról, a miniszterelnök (tollhiba!) bálványozásáról [(jöjjön el) a te országod, a te hangod!], – másképpen: a keresztény értékek állhatatos védelmezésének liturgiája szenteltvízként csordogál a kétes tisztaságú forrásból (mintha: Origo, Magyar Nemzet, Pesti srácok, 888, ilyesmi). A farizeusok katedrálist építenek a rasszizmusból is; a csőcselék randalírozása, a szobordöntögetés, a mozgalmat megtagadó feketebőrű rapperek igehirdetése, a rendőrök elleni brutális támadások és a fosztogatások hamisított szentképei mind-mind az evangélium része, a fehér keresztény férfiak hitvallása. A mindenéletszámít első olvasásra üdvözítő szentencia, de […]

Fura dolog az előítélet; azóta, ha valahol cigányozni kezdenek, nekem rögtön az érsebészet jut az eszembe. Ahogy a szám elé kaptam a kezem, mindenem csuromvér lett. A többiek sóbálvánnyá merevedve figyelték a horrorfilm-jelenetet. Imént még az asztalnál ültem az adyligeti határőrlaktanya kiképzőszázadának géptávíró termében, és bámultam kifelé az ablakon; már nem kellett fókáznom, rajparancsnokként a kopaszok szivatása lett volna a dolgom. De nem tudtam fölnőni a nemes feladathoz; az 56-os busz [lehet, hogy a számra rosszul emlékszem – csak semmi történelem] megállóját kémleltem (adekvát szinonima; akkoriban – hidegháború – gyanút keltett, ha valaki például fényképezőgéppel bóklászott egy laktanya körül) elkeseredetten […]

Bogányi Gergelynek – írnám: zongoraművész, de az egésznek az égadta világon semmi köze a művészethez; zongorához, csodazongorához (kurzív!) persze jóval több – barátja van! [Nem óra, táska, stadion az igazi gazdagság! Az ember akkor igazán gazdag, ha barátja van!] B.G. barátja a fékezhetetlen agyvelejű Németh Szilárd (bocsánat, Aromo!). A rokonait, a szerelmét nem választhatja az ember, de a barát afféle értékválasztás. B.G. tehát azokat az értékeket választotta, amit N.Sz. vall magáénak. [Lenne itten morfondírozni való a kép-viselő – kép-mutató viszonylaton.] A heves barátságra akkor derült fény, amikor a Fidesz alelnöke – [kiérdemelt pozíció!] meglátogatta a csodazongoraművészt az ő „zongoramanufaktúrájában”. („Ma […]

Egy történetbe foglalni a miniszteri keret, a Szandi és az émelygés szavakat; másképpen: a történelemhez fűződő személyes viszony. Az émelygés helyett eredetileg hányingert írtam volna, de végül is itt csak egy milliócskáról volna szó, mit írnánk akkor az öt-tíz milliós (vagy több?) miniszteri ajándékokhoz? Viszont az is igaz, nem minden milliócskához társul hűségnyilatkozat. De jó lenne olyan világban élni, ahol minden szónak jelentősége van. Fogynak a szavaink! És eszembe jut, hogy erről nekem lennének emlékeim. Szandi A művészetpártoló publikum nyitott szívvel fogadja Pintácsi Alexandra kamingautját; Varga Mihály kedves az ő szívének. Ehhez a kitárulkozáshoz nagy bátorság kell; hitvallás a keresztényüldözés […]

Mintha kibérelném a Filozófust: peripatetikusan leültetném a zongora mellé, ő beszélne a világról, ami körülvesz bennünket [Love (Christmas) is All Around], a mindannyiunkat körbeölelő-körbetaszító mindennapjainkról, én meg összezongoráznám, amit mond. Csak könnyűzenét játszanék [A „könnyűzene”, tartalmát és jellegét tekintve, nagyon hasonló kategória, mint a „zsidó”. Egyrészt közszájon forgó szó, melynek jelöltjét állítólag „mindenki ismeri”, és melyhez számos alantas asszociáció tapad, másrészt ugyanolyan illékony, definiálhatatlan és elkent, mint a „zsidó”, mint az alacsonyrendű faj fogalma. Ugyanolyan gumi fogalom, amely „az uralkodó tetszése szerint bárkire alkalmazható”.], s ettől a filozófus mondanivalója kapni fogna egy vajszínű árnyalatot. Aztán eszmét lehetne cserélni. Vagy a […]

A néhány nap alatt, amit – felesége és menedzsere nagyvonalú vendéglátását élvezve – Robert Goulet nevadai villájában tölthettem, sokat tanultam az igazi Las Vegasról, szórakoztatóiparról, gazdagságról, fényűzésről, az amerikai álomról, de még többet eleganciáról, elhivatottságról, emberségről… és zenéről, színházról, művészetről. Robert Goulet hamisítatlan amerikai sztár (nem írom múlt időben) – dolgozószobája falán aranylemezek, legendás Broadway-előadások és lenyűgöző Las Vegas-i show-k plakátjai, kellékei, fényképei, amerikai elnökök, politikusok, írók, színész-, énekes-, zenész-, zeneszerzőóriások személyes üzenetei, baráti fotográfiái – és igazi lovag [Sir Lancelot a Camelotban (Julie Andrews-szal, Richard Burtonnel) vagy Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha]. Bár személyesen nem találkozhattunk, […]

Éveken át írogattam szakfolyóiratokba zenei témájú szövegeket: lemezkritikát, koncert-recenziót, szubjektív riportot számomra jelentősnek tűnő szereplőivel a zenei közéletnek; szívesen öltöttem magamra a kritikusi szerepet: ki kultúrharcolhatott volna nálam lelkesebben az általam fontosnak vélt esztétikai értékrendért? Ezek a szövegek az ezredforduló tájékán kaptak fogni egy vajszínű árnyalatot. Történt egyszer, hogy elismerő kritikáim egyik főhőse kiállt-kiült a regnáló hatalom mellett-mellé egy pódiumra [bátran felvállalva konzervatív értékeit]. Kiábrándító meglepetés; nem a mit, hanem a hova?! [Tony Lakatos: „En mindig azt hittem hogy a rock es a jazz mindenkori hatalom elleni lázadás… tévedtem”] Nehéz volt elképzelnem az okokat; egy intelligens, kifinomult ízlésű, az emberellenes […]

Esti Kornél ellenségesen méregette a zongora kottatartóján árválkodó rongyosra lapozott agyonjátszott partitúra fedőlapját rajta a szerző neve Soros György na ebből se’ játszhatunk többet (grafika: Ernesto Vladimír) de akkor mit egy jobbilliberális kánont kérdezte bizonytalanul a zenekar hátulütője a Csend Zenekar egyemberként fordult feléje az milyen mióta a központi bizottság állásfoglalása nyilvánosságra került fel kell venni a harcot a popzenében uralkodó balliberális diktatúra ellen [„Balázs! Alaktalan alakok szavaira reflektálsz?!”] a zenészek csak egyvalamiben lehettek biztosak ha nem tudják jólhallhatóan bizonyítani antiballiberalizmusukat nem lesz gázsi sokan közülük tévedhetetlen biztonsággal találták el a domináns [2rule] hangnemet volt aki nem először a történelmi […]

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét [a 21. században is kézzel rajzolta a hangjegyeket, hitt a kottapapír kifejezőerejében – kockás füzet -, mely eljárás különösen anakronisztikusnak tűnt, ahogy az érintetlenül is látványos, de a digitális technikával lenyűgözővé varázsolt kamionverseny filmkockái peregtek a szeme előtt]; a rendező kívánsága – a zene érzékeltesse a diadal mámorát – csak első pillantásra tűnt magától értetődőnek. Tizennyolc kör van hátra… Bár a Zeneszerző hajlamos volt egyetérteni Sztravinszkijjal [a zene nem fejez ki semmit, csak önmagát], tudta, a közvélekedés mit tart konvencionális győzelmi zenének: fanfárok, harsogó rezek, üstdobpergés, fényes dúr-hangnem, induló tempó, ilyesmi. A fejében persze […]

[A baszki káromkodás vagy valamiféle eufemizmus?] Ott egy plakát! – kiáltotta Baszki előrehajolva a sofőr válla fölött – a felirat Banksy állandó kiállítását hirdette Torontóban. A plakáton a helyszín. Megvan, tehát: Estiék utazásának célja: Basky a kisvonatozó Orbán Viktort [írnám: magyar miniszterelnököt, de nehezemre esne] ábrázoló remekművét becsempészni Banksy képei közé (kár, hogy a festékszórás kivitelezhetetlen!). Az elképzelés egyszerű volt: Esti eltereli a teremőr figyelmét, amíg Baszki felerősíti a stencilezett alkotást a többi közé. [Az eljárás – hamisítás, csempészés… – Banksytól sem idegen; kiakasztotta már saját, Mona Lisát sárga szmájli-arccal ábrázoló kreációját a Louvre-ba is). (Estinek fogalma sem volt Banksy […]

Tímeával, sok év múltán, a Facebookon vettük fel újra a kapcsolatot – korábban ismertük egymást a „popszakmából” –, és a lájkokból, hozzászólásokból hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk a bennünket körülvevő világról. Innen szereztem tudomást a Timea’s Cause alapítványról, a céljairól, feladatairól, és itt került szóba köztünk először a lehetséges együttműködés. Megtiszteltetésnek tartom a felkérést. Tímea igazi hős; talpra tudott állni, az átélt szörnyűségek után új életet kezdeni, ez önmagában is tiszteletreméltó, de a saját példáján bemutatni a veszélyt és felhívni rá társadalom figyelmét, ez több mint bátorság! Mindig törekedtem arra, hogy a zene – Sztravinszkijjal szólva – a zenénél többet […]

Puncilázadás – angolul jobban bírja a nyilvánosságot, a nyomdafestéket? De a hölgyek radikalizálódnak! Amíg mifelénk zajlik az épületes vita: politizálhat-e a művész – „suszter maradjon a kaptafánál!” -, addig szerte a világon lánglelkű amazonok jobbítják a világot. Az amerikaiak elnökének beiktatásakor a Föld számos pontján vonultak utcára a nők védelmezve a demokráciát, a nők jogait, a környezetvédelem ügyét, tiltakozva az idegengyűlölet, a faji megkülönböztetés, a homofóbia, a bigott képmutatás, a gyűlöletbeszéd ellen. A Nők Menete alighanem az Egyesült Államok történetének legnagyobb demonstrációja volt – több, mint ötszáz városban legalább három és félmillió résztvevő! A szókimondó szónokok közt: Scarlett Johansson, Alicia […]

Esti megilletődötten áll a Szerémi úti ház előtt a magnókazettát szorongatva [elfehéredő ujjpercek, nyirkos tenyere homorul, domborul]. Az 56-os buszon idefelé elképzelte a jelenetet: Szörényi Levente lenyűgözve hallgatja az Y együttes felvételeit, majd: szólok az érdeketekben, a Lemezgyárban! A csöngetésre Tolcsvay László nyit ajtót. Esti akadozó lélegzettel elhebegi valahogy: azért van itt, mert édesanyja kolléganőjének, aki a szomszédban lakik, A LEVENTE megígérte, hogy meghallgatja a zenetörténet horizontján éppen felbukkanó zenekar néhány számát, hall-e bennük tehetséget. Gyere be, Levente elszaladt valahová, de rögtön itt lesz. A kedves közvetlenség jólesik Estinek (Ez a jóleső érzés felidéződik, [fel lesz idézve] évtizedekkel később, amikor […]