Emlékszem, hogy gyerekként mennyire szerettem a Budai Várban sétálni nagyszüleimmel. Megmutatták, hogy hol találkoztak először (nagymamámék az Országház és a Nádor utca sarkán laktak), a háború előtt mely fontos hivatal székhelye melyik épületben volt. Csodáltam a kilátást a Krisztinára az ágyúk mellől, és Pest felé átellenben. Minden sarkon évszázadok története, de ami leginkább megragadott: a véres huszadik század odakötődő históriája. Daróczy Laci később Rómában mesélte, hogy gyerekként többször járt a Palotában; milyen volt a berendezés, a személyzet ruhája, az emberek modora a világégés hajnalán. Rendszeresen felkerestük a Ruswurmot egy süteményért, és ott is megengedte nagypapám, hogy a feketéhez én gyújtsam […]

Medgyessy Péter, a korábbi MSZP-SZDSZ kormány miniszterelnöke a kormánypárti Magyar Idők című lapnak elmondta, hogy szerinte a korrupció az Orbán kormány alatt semmivel sem magasabb, mint amilyen volt a Gyurcsány és Bajnai kabinetek idején. Kerék-Bárczy Szabolcs a KMH olvasóival osztja meg gondolatait Medgyessy Péter meglepő kijelentéséről. Medgyessy Péternek igaza van: tényleg nem nagyobb a korrupció ma, mint tíz vagy tizenöt éve. Mert hogy ma – minden korábbi, megvetendő kortól eltérően – olyan rendszerben élünk, ahol egy bűnszövetkezet irányítja-uralja a hazát. Orbánék 2010-es hatalomra kerüléséig ez „csupán” egy félbalkáni, piti kis tolvaj rendszer volt, ám azóta egy velejéig romlott szindikátussá vált. A […]

Az idegenektől, a kiszolgáltatott emberektől, a másságtól és a változó világtól való félelem tematizálta a magyar közbeszédét az elmúlt hónapokban, tengeren innen és tengeren túl. Egy ottawai költő – Beverly Ruth Kavanaugh – verse jutott eszembe több alkalommal az elmúlt hetek során. Évekkel ezelőtt olvastam, de most leszedtem a polcról a szinte elfelejtett Seeds of Hope (A remény magjai) című kötetét és észrevettem, hogy mennyire aktuális ma, az 1981-ben írt verse. A magyar fordítással megbírkózva osztjuk meg e kevésbé ismert kanadai költő szavait a KMH olvasóival… Az idegen  Ki az idegen? Esetleg egy névtelen személy? Vagy tán valaki akit egyszer […]

Egyre több magyar hagyja el hazáját. Távoli országokban keresnek egy élhetőbb világot és egy befogadóbb társadalmat. Kecskés Tünde például Kanadába költözött és a kanadai fővárosból osztja meg gondolatait az emigrációról, a Magyarországtól való fokozatos elszakadásról és egy új világba való beilleszkedésről. Írása a gyász öt szakaszára épül. 1. Tagadás és izoláció (Érzelmi bénultság, ürességérzet, zavaros gondolatok, közömbösség, a tények elutasítása.) Nem, nem és nem akarok az otthoniakra gondolni. Érdeklődő e-mailekre nem válaszolok, skypon gondosan beállítom az “invisible” állapotot, FB-t kerülöm, mint a tüzet. És valóban láthatatlanná akarok válni. Persze, hogy elvagyok barátok és családtagok nélkül is. Van önbizalmam, intelligenciám az […]

Ne tévesszen meg senkit, hogy vasárnap gyász nap van, mert az állam szolidaritása a párizsi terror áldozataival csak hazug képmutatás és haszonleső színjáték. A világ és benne Európa választás előtt áll és nem november 13. óta, de már sokkal régebben. Lesz-e Egyesült Európa, így nagy betűvel, vagy visszacsúszunk a nemzetállamok káoszába. Jelenleg ez utóbbinak áll a zászló, ami tragédiák sorozatához fog vezetni. Magyarország is választás előtt áll. Sodródunk-e tovább Orbán Viktor új, illiberális politikai rendjét és primitív, önző értékrendszerét lassan elfogadva egy neofasiszta, egocentrikus és a világból kitaszított Magyarország felé, vagy elfogadjuk az európai integráció eszméjét, ami megmentheti a jövőnek […]

(A szerző eddig se rejtette véka alá nem túl hízelgő véleményét sem a rendszerről, sem annak eredményét bambán szemlélőkről, de jelen cikkének címe meglehetősen markáns. Persze, attól még igaz, ráadásul még csak nem is nemzetgyűlölő. a szerk. megjegyzése.) Mit csináljak, velem mindig történik valami, néha köznapi dolog, ami fontos ugyan, vagy akár fontos is lehet, máskor meg rendkívüli, mondhatni éteri magasságokból alám hulló, csodával határos történés, mely megfejthetetlen, legalábbis számomra. Minap is ölembe pottyant egy küldemény, benne ez a hír, amit csípőből cáfolni akartam, hiszen épp a közvélemény-kutatások mutatják, mutatták meg, hogy a Fidesz a csúcson jár, a gyűlöletkeltés és […]

Bár meggyőződésem, hogy a 2010-ben hatalomra jutott szervezet minden fontosabb aljassága tudatos, kiszámított dolog volt, és ma is az, ám néha arra gondolok: talán mégsem tudják, mit művelnek. Valahol emberek ők is, és ember ennyire aljas – legalábbis ilyen következetesen és ilyen hosszú ideig – nem lehet… Most éppen aláírásokat gyűjt a banda, arra szólítván föl a lakosságot, hogy védje meg – nyilván a banda irányításával – az országot, azaz a bandát… Nos, ha elvégezzük ugyanazt a gondolati műveletet, amelyet az önkény propagandistái, tehátazonosítjuk az országot és a bandát, akkor el kell ismernünk: nyomják Krahácsot! Meg sem mondom, kik, úgyis tuggyuk… Ha azonban maradt még […]

Nem újdonság, hogy a Fideszben Soros Györgyöt ekézni menő. 2013-ban például Hoppál Péter Soros „pénzügyi köreit” látta Gyurcsány Ferenc cégeinek támogatása mögött. Most éppen a menekültválságot akarja Orbán Viktor és a teljes Fidesz vezérkar az amerikai tőzsdeguru nyakába varrni. Pedig a Fidesz, valamint a párt holdudvara is tele van  „Soros-fiókákkal”, akik annak (is) köszönhetik karrierjüket, hogy Soros pénzén tanulhattak. Nem véletlen, hogy 1992-ben még teljes vállszélességgel álltak ki a milliárdos mellett, aki „aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb légkör kialakulásához”. No persze jól tudjuk, hogy a Fidesz és az Orbán-kormány számára háborús retorikára és ellenségekre folyamatosan szükség van (államadósság, […]

A nyilván rendkívül hatásos kormánypropagandán túl mivel magyarázható a menekültekkel szembeni együttérzésnek ez a Nyugaton sokkal kevésbé, a mi régiónkban erőteljesebben tapasztalható hiánya? Az elmúlt hónapokban szinte mindent elmondtak már az európai menekültválságról és annak magyarországi eseményeiről, a magyar kormány magatartásáról és annak nemzetközi fogadtatásáról. Kíváló jogászok értékelték az ismét septiben született törvényeknek még a sokat kárhoztatott magyar Alaptörvénnyel is ellentétes, és számos, Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettséget, mindenekelőtt az Európai Unió vezérlő elveit sértő voltát. Sok szó esett a kormány állandó fenyegetése közepette is önzetlenül segítő civil szervezetekről és magánemberekről is. Amiről talán kevesebb, az a magyar (és a […]

Aránylag keveset tud a magyar diaszpóra az Őszirózsás forradalomról. A kanadai magyar identitás erősen kötődik az 1956 forradalom és szabadságharchoz, hiszen a kanadai magyarság egyharmada mai napig ötvenhatos magyarból tevődik össze és ha leszármazottjait tekintjük, akkor egyértelmű, hogy különösen fontos a közösség részére ez az örökség. A forradalomra már akkor is megemlékeztek kanadai magyar kultúrházakban és templomokban, amikor a „sajnálatos eseményeket” csend övezte Magyarországon. Most azonban Konok Péter, az 1918-as Őszirózsás forradalomról szóló esszéjét osztjuk meg a KMH olvasóival. (A szerk.) * Szóval kérem szépen, mi mégis csak úgy vagyunk vele, hogy kis ország vagyunk, nagy, randa történelemmel, itt ebben […]

Ideje belátni, hogy egy hamis gazdaságban élünk. A szemfényvesztés minden létező elemét bevetik, hogy elhitessék a világgal a gazdaság valódiságát, de ezek mind csupán jól kidolgozott illúziók. A hatalom egyik oldalán izgatott kijelentéseket hallunk a fellendülés visszatérésének jeleként értelmezett „zöld hajtásokról”, a másikon pedig a fiskális szakadék veszélyeire hívják fel a figyelmet, javasolva, hogy korlát nélküli monetáris enyhítésekre van szükség. Halljuk, ahogy az emberek munkáért könyörögnek és halljuk, ahogy a politikusok munkát ígérnek nekik, pedig egy politikus nem tud munkahelyeket létrehozni. Látjuk, hogy tömegek táboroznak a boltok előtt, hogy leértékelt vackokat vegyenek fekete pénteken, elhitetve egyesekkel, hogy a fogyasztói társadalom […]

De nagyon gyorsan! Tudom, nehéz toldozgatni-, foldozgatni azt a fránya, ingatag lábakon álló költségvetést, amelyet mindenféle frinc-franc, passzió, egy kis migráns-hiszti, vagy akár néhány kormány közeli haver kedvéért bármikor megtettek, és megtesznek a mai napig is. Ám több tízezer, a végső lecsúszás szélén álló, a napi szinten a puszta túlérésért küzdő, éhező gyermekért pedig nem méltóztatik azt módosítani! Hát szépen vagyunk! Mondják, kedves képviselőink, akik leszavazták illetve leszavaztatták a Nemzeti Minimum Programját, maguknak van gyermekük? Netán unokájuk? És esznek rendesen? Van ruhájuk, fűtött gyerekszobájuk, mesekönyvük, kislabdájuk? És tessenek mondani, hol voltak idén nyaralni? Erről jut eszembe, az új síruhácskát megvették […]

„Európai akartam lenni”. A mondat, amelyre Csaplár Vilmos egy tíz évvel ezelőtti NOL-írásában bukkantam rá, Bódy Gáboré, az 1985-ben, 39 éves korában elhunyt filmrendezőé. Neki tehát nem sikerült. Az élete, korai halála, a korszak, az árulása – ez így együtt adhatta ki szörnyű kudarcát, bukását. De én se bántam volna „európai” lenni, ezért 1986-ban leléptem – Amerikába. Ott aztán lettem is, majd visszajöttem, és most ismét nem vagyok az. Mert ahol Orbán van, ott nincs Európa, ahol eltűrik Orbánt, ott nincsenek európaiak. Vannak tisztességes emberek, vannak jó szülők, munkájukat lelkiismeretesen végző alkalmazottak, vannak tehetséges művészek: írók, festők, van sokféle jóravaló […]

Tisztelt Szerkesztőség! Önök 2015. október 8-án anélkül tettek közzé egy engem rágalmazó cikket (Sebestyén Eszter: Matchpoint, Lévai Júliának) , hogy megkövetelték volna a szerzőtől a tényállításai bizonyításait, ill. ennek híján Önök ellenőrizték volna az állítások megalapozottságát. Ez már csak azért is érthetetlen, mert hiszen Önöknek tudniuk kell, hogy a szerző állításával ellentétben – „ő egy zenész, aki újságírónak hiszi magát…”– én nem pusztán a fantáziámban vagyok újságíró, hanem a gyakorlatban. Ha máshonnan nem, ennek tényét már csak a saját lapjuk repertóriumából is ismerniük kéne. Emellett azt is könnyen ellenőrizhették volna, hogy vajon én valóban csak 2015. október 4. után írtam-e elemzéseket […]

Sas István, a Gépnaracs főszerkesztője kérésére közöljük alábbi válaszát Fényes István Gépnarancs, vagy csak bunkó című cikkére. * És most finom voltam. Nem az a gond, hogy a magyar helyzet megítélésében neki és egyik állandó szerzőnknek részben eltér a véleménye, és erről mind a ketten karcos stílusban vitatkoznak. Azért vagyok kénytelen főszerkesztőként reagálni, mert két olyan vádat terjeszt a Gépnarancsról, amelynek bizonyíthatóan semmi köze a valósághoz. Kezdjük mégis ezzel: Fényes István és Zsebesi Zsolt egyetért abban, hogy Orbán nem fogja átadni a hatalmat egy vesztes választás után, sőt az ilyen választási eredménynek is minimális az esélye a választási rendszer megbuherálása […]