A Keleti Pályaudvar előtt tartott happeninget a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, ennek során az ott tartózkodó menekülteket vegzálták, ahogy az az ő köreikben divatos. A rendőrök – bár állításuk szerint semmi ilyesmiről nem tudnak, mégis kiszálltak és begyűjtötték – a migránsokat. Nincs azzal semmi baj, hogy azokat előállították, akik semmiféle okmánnyal nem rendelkeztek, hiszen ez szabálytalan, de egy normális államban azokat is begyűjtötték volna, akik át próbálva vállalni az ország idegenrendészeti feladatait, hatóságosdit játszottak védtelen, kiszolgáltatott emberekkel. Ma aztán gyűlést tartottak a Keletinél, ahol beszédeket mondtak, tele okosságokkal. Felszólalt a Jobbik balassagyarmati önkormányzati képviselője, aki a migránsokat ország és kontinenshódítóknak nevezte, […]

Furcsa dolog az, amikor egy látszólag szinte semmi téma hirtelen felcseperedik, kibújik az aszfalt alól, a maga természetességével nyújtózik a fény felé. A tűző napra. Vajjal vastagon megkenve. Valami ilyesmi történt Kende Judit le nem tett doktori esküjével is. Amikor a Facebook-on megjelent politikai gesztus-bejelentését követően óvatosságra intettem a hódolatok elsietését illetően a fene se gondolta, hogy ez egy vajjal megkent méhkas. Akkor még csak pár furcsaság tűnt fel, ahogy akkor írtam is. Leginkább csak benyomás szintjén egy furcsa kiszámítottságot vélelmezve. Egy olyan gesztus kapcsán, ami a maga kockázatmenetességével inkább provokatívnak, mint hősiesnek tűnt. Aztán az általam készített képernyőkép felbukkant […]

A napi hírek nyomába kullogunk. S most mégis olyasmire vetemednék, hogy először, puszta időhúzásként egy olyan gondolatkísérletre hívjam fel a tisztelt publikumot, aminek elsőre semmi köze a napi történésekhez. Tekintsük úgy, mint egyfajta szociogeometriai gondolatkísérletet. Amiről elől járóban leszögezném, hogy a szó tetszik. Függetlenül annak tudományos jelentésétől. De máris rátérek a kísérletre. Először mindenki képzeljen el egy játékteret, ahol egymástól távol elhelyezkedik két pont. „A” és „B” pontok. A lényeg, hogy távol legyenek. Mondjuk, képzelje egy város két végpontjába az említett pontokat. Ez, gondolom, gyorsan megvan. Ezután képzelje odacövekelve magát az „A” pontba. A következő feladat, hogy képzelje el mindenki, […]

Na, kérem. Vannak nekünk szakállamtitkáraink. Legalábbis az ember arra gondol esetükben, ha ott vannak, ahol vannak, akkor csak értenek valamihez. Mondjuk, amikor az ember L. Simon totális sötétségéről olvas energiagazdálkodási ügyben, akkor azért már gyanakodhatna, hogy a szakértelem az valami bolsevik trükk (és akkor most tekintsünk el a 4 millió szegény és a vasárnapi zárva tartás összefüggéseit taglaló, ugyancsak aljas és jellemtelen cinikusságától ), van egy olyan gyanúm, az ilyen L.Simon féléket úgy tenyésztik a Fidesznél – mert ilyennek nem születik egy ember – most nagyot alakított a nagy tudású. Szerinte azért is van szükség a déli határ mentén építendő […]

– Halló, tessék itt a Nemzeti Adattároló Központ kerületi kirendeltsége… Halló, tessék itt a Nemzeti Adattároló Központ kerületi kirendeltsége… – Jó napot kívánok! Néhány adatra lenne szükségem. – Regisztrált már? – Nem. Azt is kell? – Természetesen. Felmegy a honlapunkra, a www.pofatlansag.hu-ra , ott kitölti az űrlapot, befizeti az egyszeri kétszázezer forintos belépési díjat és után már csak adatonként kell fizetni. – Rendben van, megteszem, addig is kérdezhetnék? – Azért vagyunk kérem, 3500 kiképzett munkatársunk várja a keményen dolgozó kisemberek kérdéseit. Vezérigazgatónk, Dr. Külön Semjén Zsolt utasításba is adta, hogy előzékenyek legyünk, sőt mosolyognunk is kell, bár ez a telefonban […]

Akad nekünk egy törvényhozó testületünk, valami olyasminek hívják, hogy országgyűlés. Nekem ugyan inkább egy cirkuszi manézsra hasonlít, ahol a porondmester utasítására a bohócok csinos kis bukfenceket vetnek, és időnként elbotlanak a saját lábukban, csakhogy érdekes módon a közönség nem nevet rajtuk. A menekültügyi eljárások szigorításáról szóló törvény csütörtökön kivételes eljárás alá került, vagyis, az egybites nyomogatók arról szavazhattak, hogy majd legközelebb szavazhatnak magáról a törvényről. Egy apró gond, hogy a majdani törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatok benyújtására 3 azaz három óra állt a képviselők rendelkezésére, ráadásul úgy vitatkoztak a módosító javaslatok felett, hogy magának a törvénynek csak ma volt a vitája. […]

A Budapest Pride szervezésének környékén mintha kicsit elsikkadni látszott volna, hogy az egyszínűek, vagy kevés színűek is tartottak egy összejövetelt. Pedig tartottak, nem kisebb személy áldása alatt, mint a Horthy-fétist is avató lelkészé. Az Új Magyar Gárda Mozgalomról, és a maguk pride-járól van szó. A szervezet, nyilván egész véletlenül a Budapest Pride idejére szervezve, úgynevezett bajtársiassági napot szervezett, és ifj. Hegedűs Loránt református lelkész személyesen köszöntötte a megjelenteket. Eközben, a hírek szerint, arról csacsogott, hogy egy gonosz háttérhatalom tehet a nagytiszteletű Magyar Gárda egykori betiltásáért is. Valószínűleg most éppen Amerika a gonosz háttérhatalom, mert Murányi Levente, az 1956 után egész […]

Zűrzavar van a fejekben kérem, még magas kormányzati szinteken is, amit persze nem kell csodálni, hiszen ebben a hőségben hamar forr a víz a fejekben, aztán a delikvens elkezd összevissza hülyeségeket beszélni. Főként akkor, ha a az ominózus hülyeségek szépen belesimulnak abba a nagyon tudatos kormányzati kommunikációba, melynek ma már alig leplezett célja a gyűlölet felkeltése, táplálása és életben tartása az új ellenség ellen, aki két célt is remekül kiszolgál. Egyrészt van végre megint ki ellen harcolni. Az évek során ugyanis elfogyott az ellenség, és mire a Vezér megszemlélhette csapatait, nem volt ki ellen bevetni őket. Eleinte magyarember harcolhatott az […]

Orbán Viktor beszélt a bevándorlásról, no meg persze a bevándorlókról a Magyar Rádió, szokásossá vált, orbanista-másfélórájában. Az, hogy népvándorlással ijesztget, az a szokásos rizsa. A többi populista fordulat sem számít talán újdonságnak. Hacsak az nem, hogy néhány gondolat immár nemcsak megérett, hanem szinte szotyóssá kezd rothadni. Nem is okvetlenül az, hogy a baloldal szerinte szinte utálja a családot, mint olyat, és nemzetre meg olykor rá is ront, mint azt a jobboldali populistáktól tudjuk. Az, hogy Orbán Viktor szerint a baloldali ellenzék szenved „abban a betegségben, hogy illúziói vannak a bevándorlással kapcsolatban”, azt pedig valószínűleg első kézből tudja. Elvégre elegendő megkérdeznie […]

Azt szereti ismételgetni Nemzeti Ejakulátum és társai, hogy a 2010-es kormányváltáskor az államcsődtől mentették meg az országot, merthogy éppen olyan állapotban volt az ország, mint Görögország. Hogy ez nem igaz, az egyetlen percig sem zavarta őket, ma is ezt mantrázzák, holott a helyzet alapvetően különbözött és különbözik ma is. A pénzügyi-gazdasági világválságból – már amennyiben annak vége van – Magyarország megerősödve, remek kilátásokkal jött ki, köszönhetően a Gyurcsány-kormány rendkívül jó, de rendkívül rosszul kommunikált intézkedéseinek. Nem én mondom, a korabeli gazdasági elemzők értékelték úgy, hogy Magyarország a válság nyertese lehet. A két ország álságos összehasonlítása meg is hozta az eredményét, […]

A napi hírekbe, és a háttértörténetekbe bele lehet fáradni. S bele is lehet unni. Méghozzá nagyon. Méghozzá előre megfontolt szándékkal. Mert aligha vitatható az a kommunikációs szándék, ami mindennek a túltárgyalására irányul. Mert mindenki vágyik a véleményének a kifejtésére. Erre aztán jól rá is lehet játszani. Ahogy rá is játszanak mindazok, akik a közfigyelem hivatásos koldusaiként tengetik mindennapjaikat. S itt nem a média szereplőire gondolok, és nem is a bloggerekre. Nem azért, mert haragban vagyok a tükörrel, hanem azért, mert a média, a sajtó mindig is reflektív műfaj volt. Bármennyire is szeretné néhány médiaceleb azt hinni, hogy személyesen rángatja a […]

Megőrült a világ. Bármerre nézünk, csak erőszak és erőszak, két hét alatt összeomlott egy állam, terroristák lemészároltak harmincvalahány gyanútlan nyaralót a magyarok kedvenc nyaralóhelyén Tunéziában, itthon meg folytatódik a be, de inkább átvándorlókkal szembeni hecckampány. A határsértők táborait rendőrök őrzik, akik talán jobban tennék, ha a határt őriznék, minthogy szerencsétleneket könnygázzal permetezik. Az meg egyenesen elképzelhetetlen, hogy ne lehetne emberhez méltó módon elhelyezni párezer embert egy tízmilliósra tervezett, de jelenleg csak kilenc és fél millióval üzemelő országnak. De ne legyünk álmodozók, a probléma megoldása nem hozna semmiféle politikai hasznot a mi Iciripiciri Genetikai Bombánknak – jobb ez így. Hisztériázunk kicsit, […]

A jövő hónaptól lezárják a határokat, megszűnnek az ikes igék, ősztől pedig Felcsút lesz az ország fővárosa. Lebontják az Országházat, olimpiai stadion lesz a helyén. Nem tudtok olyat mondani, amit ne hinnénk el. Azt is, amire néhány hónappal ezelőtt csak legyintettünk volna. Amire egy évvel ezelőtt még azt mondjuk, hogy szemenszedett hazugság, rémhír. Hülye pletyka, aminek nem szabad felülni, mert semmi valóságalapja nincs. Átrendeződtek a dolgok és a dimenziók: e nemrég még Magyar Köztársaságnak hívott országban, mára semmi nem az, ami volt. Talán már a fizika szabályai sem érvényesek, ha érdekeitek úgy kívánják, betiltjátok a szabadesést, rendelettel korlátozzátok a hangsebességet, […]

Volt, ugyebár, a füredi szívkórházi főigazgatói döntés, amit pro és kontra – kinek-kinek vérmérséklete és politikai állásfoglalása szerint – önkénynek és logikus eljárásnak lehetett nevezni. Akad itt egy egyház által működtetett gyermekkórház, aminek teljhatalmú főigazgatója egy meglehetősen furcsa rendelkezést hozott. Íme: Ne tévesszen meg senkit az aláírás, kizárt dolog, hogy az „osztály dolgozóinak” lenne olyan hatalma, hogy egy ilyen rendet határozzon meg. Kérdés, hogy ha mégis megtehették, mit szólt ehhez a főigazgató? Lehet, hogy nem is tud róla? Lehet, hogy tud róla, és egyetért vele? Egyik se valami biztató. Most tekintsünk el attól a bornírt szabályozási tételtől, hogy az anya/nagymama […]

Azt én nem is kétlem, hogy tegnap hatalmas csata volt Debrecenben, és el is veszett volna tán a város a gumibot-vitézek, könnygázas leventék hősiessége nélkül. Az kicsit különösen hangzik számomra, hogy a pusztító összecsapásnak mindössze egyetlen, könnyű sebesültje akadt, de ilyen csata is van, bizonyára. Van, mert kell legyen – a karhatalom megsemmisítő csapást mért a dúló barbár hordákra. Bizonyára azért nincsenek sebesültek, mert nukleáris fegyvereket használtak. Azt sem teljesen értem, miképpen teremhetett a helyszínen pont a kellő pillanatban pont 154 készenléti rendőr, ráadásul pajzzsal, könnygázzal, teljes menetfelszerelésben, percnyi késlekedés nélkül – de hát a magyar rendőr már csak ilyen, […]