Esti késve érkezett a Nemzeti Színházba, a jegyszedő kapkodva kísérte a helyére. York napsütése rosszkedvünk telét Tündöklő nyárrá változtatta át. A potrohos, gnóm törpeformájú színésznek nem volt szüksége jelmezre, púpra, testileg-lelkileg torz figura állt a futballstadionra emlékeztető díszletek között. Most homlokunkon győztes koszorú, Diadalemlék csorba fegyverünk, Vad riadónkból víg vacsora lett És édes dallam szörnyű indulónkból. Szelíden mosolyog a háború, Nem lovagol páncélos paripán, Hogy félénk ellenség szívét ijessze. Fertelmes alak, a gonosz megtestesítője, mintha mindenestül a drámaírói képzelet szülötte volna. De én, kit durván véstek és szerelem fénye nélkül, Kit megfosztottak minden szép aránytól S a természet becsapott termetemmel, […]

Aki ért a whiskyhez, kérem, hogy ne olvassa tovább. Sokáig szinte semmit nem tudtam a whiskyről. Tartottam egy üveg 12 éves Johnny Walkert vendéglátási célzattal, de ez volt minden. Alkoholt nem ittam ötven éves koromig, nem érdekelt ez az élvezett, mert rossz beidegződésem értelmetlen dolognak tartotta. Ekkor történt, hogy egy kongresszusra kellett mennünk Dublinba. Mielőtt bármi félreértés kerekedne, én a kíséretet adtam. Természetesen, ha már arra jártunk, átmentünk Walesbe és Skóciába is. Skóciában feleségem benevezett bennünket egy busztúrára, mely Rosslynba és a Melrose apátsághoz vitt minket. Visszafelé betértünk egy whiskylepárlóba, ahol a nemes ital készítését tanulmányozhattuk, turista módon. S itt, […]

Mert ismeretes, hogy Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon majdnem mindent tud. Avagy: majdnem tud mindent. Esetleg: mindent majdnem tud. És majdnem mindig igazat mond! Avagy majdnem igazat mond mindig… A Négyszögletű Kerek Erdő lakói felnéztek rá, még Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl is biztos volt benne, hogy Zordonbordont választanák meg vezérnek, ha kellene vezért választani. – De miért kellene vezért választani? Itt köztársaság van! – húzta ki magát Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán. – Aha, köztársaság – mondta Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, de látszott, hogy egész máson jár az esze. – Vedd tudomásul, hogy hadiállapot van, és parancsot csak a vezér adhat! […]

Akik túl élték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg – amikor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Átlagos, középkorú, magyar nő vagyok, az effajta lét minden küzdelmével. Pár hónapja azonban becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot. Elegem lett az évtizedek óta feszítő elégedetlenségből, a mindennapok monotonitásából, és világgá mentem. Csakhogy a függetlenség költséges dolog, nekem pedig nem voltak jelentős tartalékaim. Azon töprengtem, hogyan tovább. Ma […]

Dicső ártunk és kormányunk végtelen szociális érzékenységétől vezettetve, törvényt alkotott a hajléktalanokról. Az itt következő írást törvényhozóinknak ajánlom. Fázott. Fázott ő már máskor is, de azok nem ilyen fázások voltak. Gyerekként lerúgta magáról a takarót, kamaszként a téren lejátszott lábtengó után ráhűtötte csatakos ingét a szél a 67-es nyitott peronján, vagy a Dunán, a kenuban szakadt rá a hirtelen nyári zápor. De fázott ő, lányra várva, a huzatos, kelkáposzta szagú lépcsőházban is, meg a Vár-klubból hazafelé menet, a szél elől a telefonfülkét magára zárva a HÉV-végállomásnál. Na hiszen, azok a telefonfülkék – alul-felül nyitottak, csikkszagúak, tépett telefonkönyvűek! Fázott katonaként, az […]

Valahol Brooklynban, napjainkban… – Salom, Ben! – Salom alohem, David! – Hogy s mint, barátom? – Hát tudod, csak olyan óvatosan. Tudod, a mai világban. – Tudom, hát! Annyira óvatosan, hogy már az imaházba se jársz el? – Tudod, hogy van ez.az asszony, a gyerekek, a bolt, mindig csak rohanás. – Hát, igen. Lassan már ott tartunk, hogy egy minjánra valóan se jövünk össze! Kár pedig, mert Reb Smuel igazán harif, szerintem mr. Wasserman jól választott, amikor a jesivából őt kérte. – Igen, hallottam, hogy a kis Jakob Reich bar micváján is olyan szépen beszélt! – Hanem hallottad-e Avram Weinbaum […]

Mennyibe kerül egy hűségnyilatkozat? Párszáz forintos rezsicsökkentésért százezrek írják alá a nenyit, ennyit (bocsánat!) ér tehát elkötelezettségük. De a rezsicsökkentő honvédők – gondolom – a nemzet egyszerű, de elszánt katonái (remélem, nem sértő az általánosítás), a tábornokok lojalitása többe van. Mondjuk, háromszázmilliót megér. („A Keller András vezette Concerto Budapest, amely június elsejétől állami nonprofit kft.-ként működik majd, 300 millió forint költségvetési támogatással. A Concerto nemcsak nagyzenekari koncerteket ad majd, hanem a presztízseseményeken is fellép, ahogy azt már korábban, államtitkári időszakában Szőcs Géza is előrevetítette.”–NOL) Keller András két Kovács Ákos-féle bartóki szignál között, a Bartók Rádió Arckép című műsorában a következő […]

1. Ülök egy vietnámi étteremben unokahúgommal. Szürcsöljük a világ egyik legfinomabb levesét. Nyugtatja a lelket, kigyógyít minden bajból. Elnézem az egyre hosszabb haját, figyelem, hogy milyen élvezettel küzd meg a tésztával. Együtt vagyunk. 2. Azt hiszem, a világ egyik legcsodálatosabb részei a repterek érkezési oldalai. Várom kaliforniai lelkész kollégáimat. Londonban szálltak át, a végén érkeznek meg. Elnézem a többi embert, akikkel várakozom. Nagyrészük nyilvánvalóan vidéki középosztálybeli szülő, akik várják haza gyerekeiket. A ruhájukról látom, hogy otthon nem tudták eldönteni, hogy egy reptérre kiöltözzenek-e vagy sem. A férfiak szinte mindegyike elhízott, a nők tartják magukat. Toporognak. Már nincs miről beszélni. A […]

Esti Kornélnak sok szép emléke, élménye [emlény] volt a focihoz kapcsolható. Aláírt labdák, képeslapok a külföldi túrákról, Nagy Béla dedikált könyvei, mezek, melegítők… Egy edzőcipő (igazi Adidas! Hű, mekkora császár volt benne Esti a hetvenes évek közepén), talpába forrasztópákával égetve a klub neve és a leltári szám, az elefántcsontból faragott futballista (ami most is ott áll a zongorán), és a kis játékrepülő, amit Esti édesapja hozott Manchesterből, amikor a Vásár Városok Kupájának elődöntőjében a United vendége volt a csapat [Esti édesapja mint szakosztályvezető]. Sok megbecsült fotográfia is összegyűlt, de inkább az emlékképek: Albert Császár fürdik a Népstadion öltözőjében – kopott kád […]

No nem azon, hogy a magyar adófizetők pénzéből készült propaganda „játékfilm” – mint olvasom, elsősorban is nemzeti érzelmű mozgóképszínházak feltehetően nemzeti érzelmű nézői számára, lejáratandó azt a hajdanvolt miniszterelnököt, aki elsősorban is hazaáruló, semmint nemzeti érzelmű, de aki ezek szerint mind a mai napig kísérti szeretett nemzeti érzelmű vezérünk igaznak hazudott álmait… Na ja, kísértet járja be a Cinege utcát… Immár vagy hetedik esztendeje, amikor – életében feltehetően utoljára – vezérünk, a nemzeti érzelmű és a szeretett, nyilvánosság elé lépett, olyan nyilvánosság elé, ami nem az ő nyilvánossága, amely nem nemzeti érzelmű, bértapsolókból és vakbuzgó hívekből toborzott kulissza csupán, és […]

Történetesen a dunaparti Korzón jártamban botlottam bele a kis ünnepségbe, amelyről itt beszámolok. Fogalmam sem volt arról, hogy Budapesten van egy elég nagylétszámú közösség, amely évről évre számontartja William Shakespeare születésnapját. Mi több, összejönnek és megemlékeznek róla. Az őszhajú úriember, aki az ünnepseget levezette egy siklósi orvos, akinek a fáradságos munkája, valamint pénze tette lehetővé, hogy a költő szobrát, mely eredetileg Ausztráliaban készült, masolatban itt is felállítsák. Általában Siklós városa nagyban hozzájárult az ünnepséghez, az ottani templomi kórus is énekelt. Az ünnepség szerény volt, még ha kissé túl hosszú is, szokvanyos is volt a tűző napsütésben, de azért megnyugtató is volt […]

A rendszerváltás után szinte havi rendszerességgel utaztunk Magyarországra. Először csak vonatoztunk aztán lassan „átnyergeltünk” az autózásra. Sokkal fárasztóbb mint a vonatozás. Egy előnye van: nincs menetrend amihez alkalmazkodni kellene, és ott és akkor áll meg az utazó ahol csak akar. Akkor még nem volt kiépítve a mai M1 autópálya egészen a határig. Oszták részen sem kapkodták el a dolgokat. Volt út, autópálya, de ha jól emlékszem ez Bruck an der Leita után megszünt és Nickelsdorfig a határig már csak sima kétsávos autóút vezetett. Néha a nagy nyári forgalomban egészen a falu bejáratáig állt a kocsisor. Nem az osztrák határőrök miatt. […]

Amikor a zeneszerző belépett, a miniszterelnök az ablaknál állt, és elégedetten, a kivágott fák hűlt helyét bámulta a téren. Megfordult, kimérten, a tisztelet bármely külső megnyilvánulása nélkül üdvözölte a világhírű művészt. – Azért hívattam, hogy felkérjem: komponálja meg a Kereszténység himnuszát. Egy monumentális, mindent elsöprő [!] remekműre gondolok, ami méltó módon hirdeti az én… ööö … akarom mondani Isten dicsőségét, míg világ a világ. Nem ismerem különösebben az ön műveit, de, mint a leghíresebb magyar zeneszerző, nyilván alkalmas a feladatra. A törékeny, ősz hajú mester (egymással szemben álltak, látszott, nagyjából egyforma termetű emberek – „mégis mecsoda különbség!”) kiábrándultan meredt a […]

Senkit ne tévesszen meg a cim. Nem valami hatalmas korszakalkotó esemény történt ekkor. Egy és más történt abban az évben, de azt máshol jegyzik. Egy évvel vagyunk a rendszerváltás után. Még állnak a határok ugyan, de határozottan érezhető némi „enyhülés”. Minket, pontosabban kis családomat is érint a dolog, noha már hosszú évek óta nem élünk Magyarországon. Feleségem édesanyja él már csak ottan, akinek „hála”, vándorbatyut kanyarítottunk ismét a nyakunkba, hosszas pihenő után, és áttelepültünk ismét az öreg kontinensre. Nem gondoltuk akkor még komolyan, hogy hasonlóan mint 56-ban, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó orosz csapatok sorsára jutunk, és leragadunk Ausztriában, egy alig […]

Gyula már az iskolában sem az a lelkes szorgalmas ember benyomását keltette mint társai. Az alsóbb osztályokban ez még nem volt észrevehető, de ahogy emelték a szintet, és valamivel többet kellett foglakoznia mint amennyire a szorgalmából és kedvéből kitelt. Mikor belépett az úttörő mozgalomba valami megváltozott benne ami aztán később tudatosult is benne. Rájött, hogy a munka „mimelésével” sokat ellehet érni. A tanulmányai alapján szinte semmire sem lett volna alkalmas, de mivel hamar megválasztották vezetőnek, és már akkor jól eltudta adni magát, eltekintettek attól a ténytől, hogy lusta, nem nagyon érdekli semmi sem, ami tanuást vagy szorgalmat igényelt volna. A […]