Ha van kedvetek, kísérjetek el, bejárjuk a skót whisky gyártásának folyamatát. A lepárlás eszközei minden esetben skót gyártásúak. Természetesen elsődlegesen a malt whisky készítését vegyük szemügyre. Első és legfontosabb a víz kiválasztása. Csak kristálytiszta víz alkalmas rá. Minden lepárlónak saját forrása, patakja, ill. folyója van. Ritkán ketten használnak egyet, pl. Islay-n. A gabona kiválasztását már nem tartják annyira fontosnak, mert nézeteik szerint nem igen játszik közre a végeredményben. A korai árpákat már nem használják, mivel ide is elért a növénynemesítők keze. A hozam igen fontos, ezért újabb és újabb árpafajták látnak napvilágot. A Golden Promise árpát tartják nagyon jónak, de […]

Sokáig azt gondoltam, hogy a hit mindig az egységről szól. Például ott van római katolikus hitemben az eucharisztia, amely segít, hogy megértsük embertársainkkal alkotott közösségünket és Isten mindenhatóságát. Jézus pedig így szólt az egységről: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy õk is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem” (János 17: 20-21). De közben sokszor megfeledkeztem arról, hogy Jézus nem csak az egységről beszélt, hanem a megosztás szükségességéről. „Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást” (Lukács 12:49-51). […]

(Az első rész folytatása…) Az illető tölgyhordó ma már kizárólagosan bourbon-ös hordó. Ennek darabját 40-50 fontért szerzik be Amerikából. Ez után még áthelyezhetik különböző boroshordókba, úgynevezett utó-érlelésre. Ezt persze jelzik. A különböző boroshordók fantasztikus ízeket és színeket adnak a whiskyhez. Az érlelésnél sok minden játszik. A hordó nagysága, fajtája. A raktár nagysága, elhelyezkedése. Az időtartam nagyon fontos. Általános szabály, hogy minél tovább érlelődik, annál jobb a szesz. De ez nem matematika, mert a „túlérlelés” sokat ronthat az italon. Rengeteg buktató van a gyártásban, sok helyen félre lehet siklani. A boros hordóval nagyon kell vigyázni. Nagyon gyorsan elrontja az italt. Példa […]

Remélem,  jó páran emlékeznek még azokra az évekre amikor a délszláv háború dúlt. Most kár lenne azon gondolkodni, miért is tört ki, hogy ki is kezdte. Tények igazolják még ma is, hogy nem maradtak le a nácik rémtetteiről. Talán még túl is szárnyalták azt. Akkor is nyár volt és meleg. Az emberek nagy többsége élvezte a meleget, és csak éppen oda-oda lesett a TV képernyőjére. Nem sokan törődtek vele, hiszen már lassan megszokottá vált, hogy amolyan kísérője az esti vacsorának a híradó, mást sem mutatva, mint öldöklést, éhezést meg egyebeket. Hol van az emberi együttérzés, az emberi összetartás? Pedig még […]

Az asszony olyan kis semminek látszó. Kora meghatározhatatlan, szeme fénytelen, időnként a semmibe révedő, tétova pillantású. Ruházata, mint annyi másé, se ilyen, se olyan. Egyszerű. Látszik, hogy össze nem illő darabok, de nem zavarja. Ahogy semmi más sem. Ül az ágy szélén. Lábánál egy berlinerkendőbe kötött csomag. Nem nagy, épp annyi, amennyit egy asszony kilométereken keresztül el tud cipelni. Mert neki cipelnie kellett. Ül az ágy szélén. Amikor valahol becsapódik egy ajtó, összerezzen, kicsire húzza magát, tekintete rebben. Nem szól senkihez, őhozzá se szólnak. Mintha nem is lenne. Nevét kérdezem. Válaszát alig hallani, mintha azt akarná közölni a világgal: minek […]

Esti késve érkezett a Nemzeti Színházba, a jegyszedő kapkodva kísérte a helyére. York napsütése rosszkedvünk telét Tündöklő nyárrá változtatta át. A potrohos, gnóm törpeformájú színésznek nem volt szüksége jelmezre, púpra, testileg-lelkileg torz figura állt a futballstadionra emlékeztető díszletek között. Most homlokunkon győztes koszorú, Diadalemlék csorba fegyverünk, Vad riadónkból víg vacsora lett És édes dallam szörnyű indulónkból. Szelíden mosolyog a háború, Nem lovagol páncélos paripán, Hogy félénk ellenség szívét ijessze. Fertelmes alak, a gonosz megtestesítője, mintha mindenestül a drámaírói képzelet szülötte volna. De én, kit durván véstek és szerelem fénye nélkül, Kit megfosztottak minden szép aránytól S a természet becsapott termetemmel, […]

Aki ért a whiskyhez, kérem, hogy ne olvassa tovább. Sokáig szinte semmit nem tudtam a whiskyről. Tartottam egy üveg 12 éves Johnny Walkert vendéglátási célzattal, de ez volt minden. Alkoholt nem ittam ötven éves koromig, nem érdekelt ez az élvezett, mert rossz beidegződésem értelmetlen dolognak tartotta. Ekkor történt, hogy egy kongresszusra kellett mennünk Dublinba. Mielőtt bármi félreértés kerekedne, én a kíséretet adtam. Természetesen, ha már arra jártunk, átmentünk Walesbe és Skóciába is. Skóciában feleségem benevezett bennünket egy busztúrára, mely Rosslynba és a Melrose apátsághoz vitt minket. Visszafelé betértünk egy whiskylepárlóba, ahol a nemes ital készítését tanulmányozhattuk, turista módon. S itt, […]

Mert ismeretes, hogy Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon majdnem mindent tud. Avagy: majdnem tud mindent. Esetleg: mindent majdnem tud. És majdnem mindig igazat mond! Avagy majdnem igazat mond mindig… A Négyszögletű Kerek Erdő lakói felnéztek rá, még Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl is biztos volt benne, hogy Zordonbordont választanák meg vezérnek, ha kellene vezért választani. – De miért kellene vezért választani? Itt köztársaság van! – húzta ki magát Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán. – Aha, köztársaság – mondta Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, de látszott, hogy egész máson jár az esze. – Vedd tudomásul, hogy hadiállapot van, és parancsot csak a vezér adhat! […]

Akik túl élték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg – amikor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Átlagos, középkorú, magyar nő vagyok, az effajta lét minden küzdelmével. Pár hónapja azonban becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot. Elegem lett az évtizedek óta feszítő elégedetlenségből, a mindennapok monotonitásából, és világgá mentem. Csakhogy a függetlenség költséges dolog, nekem pedig nem voltak jelentős tartalékaim. Azon töprengtem, hogyan tovább. Ma […]

Dicső ártunk és kormányunk végtelen szociális érzékenységétől vezettetve, törvényt alkotott a hajléktalanokról. Az itt következő írást törvényhozóinknak ajánlom. Fázott. Fázott ő már máskor is, de azok nem ilyen fázások voltak. Gyerekként lerúgta magáról a takarót, kamaszként a téren lejátszott lábtengó után ráhűtötte csatakos ingét a szél a 67-es nyitott peronján, vagy a Dunán, a kenuban szakadt rá a hirtelen nyári zápor. De fázott ő, lányra várva, a huzatos, kelkáposzta szagú lépcsőházban is, meg a Vár-klubból hazafelé menet, a szél elől a telefonfülkét magára zárva a HÉV-végállomásnál. Na hiszen, azok a telefonfülkék – alul-felül nyitottak, csikkszagúak, tépett telefonkönyvűek! Fázott katonaként, az […]

Valahol Brooklynban, napjainkban… – Salom, Ben! – Salom alohem, David! – Hogy s mint, barátom? – Hát tudod, csak olyan óvatosan. Tudod, a mai világban. – Tudom, hát! Annyira óvatosan, hogy már az imaházba se jársz el? – Tudod, hogy van ez.az asszony, a gyerekek, a bolt, mindig csak rohanás. – Hát, igen. Lassan már ott tartunk, hogy egy minjánra valóan se jövünk össze! Kár pedig, mert Reb Smuel igazán harif, szerintem mr. Wasserman jól választott, amikor a jesivából őt kérte. – Igen, hallottam, hogy a kis Jakob Reich bar micváján is olyan szépen beszélt! – Hanem hallottad-e Avram Weinbaum […]

Mennyibe kerül egy hűségnyilatkozat? Párszáz forintos rezsicsökkentésért százezrek írják alá a nenyit, ennyit (bocsánat!) ér tehát elkötelezettségük. De a rezsicsökkentő honvédők – gondolom – a nemzet egyszerű, de elszánt katonái (remélem, nem sértő az általánosítás), a tábornokok lojalitása többe van. Mondjuk, háromszázmilliót megér. („A Keller András vezette Concerto Budapest, amely június elsejétől állami nonprofit kft.-ként működik majd, 300 millió forint költségvetési támogatással. A Concerto nemcsak nagyzenekari koncerteket ad majd, hanem a presztízseseményeken is fellép, ahogy azt már korábban, államtitkári időszakában Szőcs Géza is előrevetítette.”–NOL) Keller András két Kovács Ákos-féle bartóki szignál között, a Bartók Rádió Arckép című műsorában a következő […]

1. Ülök egy vietnámi étteremben unokahúgommal. Szürcsöljük a világ egyik legfinomabb levesét. Nyugtatja a lelket, kigyógyít minden bajból. Elnézem az egyre hosszabb haját, figyelem, hogy milyen élvezettel küzd meg a tésztával. Együtt vagyunk. 2. Azt hiszem, a világ egyik legcsodálatosabb részei a repterek érkezési oldalai. Várom kaliforniai lelkész kollégáimat. Londonban szálltak át, a végén érkeznek meg. Elnézem a többi embert, akikkel várakozom. Nagyrészük nyilvánvalóan vidéki középosztálybeli szülő, akik várják haza gyerekeiket. A ruhájukról látom, hogy otthon nem tudták eldönteni, hogy egy reptérre kiöltözzenek-e vagy sem. A férfiak szinte mindegyike elhízott, a nők tartják magukat. Toporognak. Már nincs miről beszélni. A […]

Esti Kornélnak sok szép emléke, élménye [emlény] volt a focihoz kapcsolható. Aláírt labdák, képeslapok a külföldi túrákról, Nagy Béla dedikált könyvei, mezek, melegítők… Egy edzőcipő (igazi Adidas! Hű, mekkora császár volt benne Esti a hetvenes évek közepén), talpába forrasztópákával égetve a klub neve és a leltári szám, az elefántcsontból faragott futballista (ami most is ott áll a zongorán), és a kis játékrepülő, amit Esti édesapja hozott Manchesterből, amikor a Vásár Városok Kupájának elődöntőjében a United vendége volt a csapat [Esti édesapja mint szakosztályvezető]. Sok megbecsült fotográfia is összegyűlt, de inkább az emlékképek: Albert Császár fürdik a Népstadion öltözőjében – kopott kád […]

No nem azon, hogy a magyar adófizetők pénzéből készült propaganda „játékfilm” – mint olvasom, elsősorban is nemzeti érzelmű mozgóképszínházak feltehetően nemzeti érzelmű nézői számára, lejáratandó azt a hajdanvolt miniszterelnököt, aki elsősorban is hazaáruló, semmint nemzeti érzelmű, de aki ezek szerint mind a mai napig kísérti szeretett nemzeti érzelmű vezérünk igaznak hazudott álmait… Na ja, kísértet járja be a Cinege utcát… Immár vagy hetedik esztendeje, amikor – életében feltehetően utoljára – vezérünk, a nemzeti érzelmű és a szeretett, nyilvánosság elé lépett, olyan nyilvánosság elé, ami nem az ő nyilvánossága, amely nem nemzeti érzelmű, bértapsolókból és vakbuzgó hívekből toborzott kulissza csupán, és […]