Szóval ez nem az én napom volt, kaptam rendesen, szórták rám az áldást, mint a Windischgraetz ükunokára  a március tizenötödikei kitüntetést. Pedig olyan jól indult a nap, hiszen megláttam a Nemzeti Múzeum lépcsőjén kifeszített magyar címer fotóját, melyen minden fordítva volt, a kettőskereszt, az ezüsttel vágott vörös mezők, a koronán a kereszt jobbfelé dőlt. Hogy aztán ez milyen remekül lefordítható erre az országra, azt nem sejtette senki. Tulajdonképpen már csak az hiányzott, hogy fejreállítsák az egészet, de ami késik, nem múlik.Aztán kiderült, hogy semmi okom a röhigcsélésre. Kikaptam, mert nem masíroztam végig a Rákóczi úton a Keletitől az Astoriáig – […]

Az elmúlt években bizonyára sokan rájöttek arra, hogy az a jó, ha hazánknak a világban több a támogatója, mint a kritikusa. A kormányzati sikerpropaganda ellenére is mind többen látják: Magyarország egyre inkább elszigetelődik a világban. Orbán Viktor azzal érvel, hogy az elmúlt hónapokban is több külföldi vezető politikus járt hazánkban. Ez igaz. Ám a német kancellár asszony és a brit külügyminiszter kivételével mind olyan országból jött, amelyek nem tekinthetők demokratikus jogállamnak, legfeljebb „irányított demokráciának”. Szerintem a magyarok többsége nem tartja helyesnek, hogy Orbán Viktor 2010 óta nagyobb rokonszenvet mutat Oroszország, Törökország, Azerbajdzsán és más hasonló országok, mint az euro-atlanti közösség […]

Ilyen kabaréműsort már régen láttam. Ilyen a magyar. Nem kap semmit sem érte, de képes a saját marhasága elhitetése miatt ordítani verekedni stb A miniszterelnök március 15-i beszéde kapcsán kérdeztünk ünneplő résztvevőket Orbán Viktor szavairól és a Fideszt körüllengő erózióról. Az általános és fejetlen dulakodás közben egy díszmagyarba öltözött úr a diktatúra szót hallva támadt elvtárására, aki épp az ellentüntetőket és a sajtót oktatta. Megérkezett pár tucatnyi Orbán-ellenes tüntető a Nemzeti Múzeumhoz, akiket elkezdtek kiszorítani a biztonságiak ribancozás, lökdösődés és gecizés mellett.

Nemzetivé lett a trafik, s nemzeti a mutyi, háromszor veri majd vissza a nemzeti Matyi. Nemzeti a saját lábunk, s a trafikos zenész, nemzeti a nőverés, a komondor, s a penész. Nemzeti a gyógyítás, a halál, és a temetés, a vasárnapi zárva tartás, a koplalás, az evés.Nemzeti a közmunka, s a kormányzati kamu, és ami a lózungok után marad: a hamu. Nemzeti az alaptörvény, nemzeti az asztal, s a külföldre távozó, kit senki sem marasztal. Nemzetire sült a zsömle, a kalács, s a kenyér, a nemzeti hálapénz a zsebedbe belefér. Nemzeti a tranzakció, és a magas illeték, ezzel védenek bennünket […]

„Az elmúlt bő másfél évszázadban, sokszor voltak olyan kormányok, amelyek látszólag ünnepelték a magyar szabadságharcot, a márciusi ifjakat. De napi tetteikben gyalázták annak eszméjét. Most ismét olyan korban élünk”–mondta Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt elnöke 2015 március 14-én, a Szabad Sajtó Alapítvány díjátadóján, melyen a Kanadai Magyar Hírlap is az idei év négy díjazottjai közt volt. „A magyar miniszterelnök diktatúrákra hasonlatos módon, államilag toborzott diákok között kívánja elmondani ünnepi beszédét. Közben a polgároktól beszedett adóból hazug lakájmédiát kíván építeni. 1848 szellemének arcult csapása évek óta zajlik hazánkban”–tette hozzá az MSZP elnöke. „A sajtószabadság és az 1848-as etoszának újbóli meggyalázásának […]

„Aki a magyar nemzet érvényesülését mástól várja, akaratlanul is kárt okoz saját hazájának, mi magyarok ugyanis egyedül vagyunk, csak magunkra számíthatunk” – mondta Lázár János. A Várkert Bazárban hangzottak el ezek a veretes szavak, melyek emelkedettségéhez nem férhet kétség – a Miniszterelnökséget vezető miniszter mondta ezt a március 15.-i kitüntetések átadása alkalmából. Gyönyörű gondolat, még, ha bazári és hazug is. Az ugyan igaz, hogy a nemzet érvényesülését (mi is konkrétan az?) nem szabad mástól várni, minden eredményért, saját jó közérzetünkért, szabadságunkért nekünk kell megdolgoznunk, megküzdenünk, de ez nem valami nagy világritkaság. Az egyén szintjén, miként a nemzetek szintjén is megáll […]

A KMH megkapta a 2015. évi Szabad Sajtó (korábban Táncsics Mihály) díjat, melyet ma délelőtt 11-kor, rövid ünnepség keretében a budapesti Hotel Flamincoban adtak át! ” Az MSZP pártalapítványa, a Szabad Sajtó Alapítvány által odaítélt díjat idén Grecsó Krisztián költő, író, Pápai Gábor karikaturista, a Népszava munkatársa és a Kanadai Magyar Hírlap nevű online újság kapta meg. Posztumusz ítélték oda a díjat a 2013-ban elhunyt Hovanyecz László újságírónak, a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettesének. A díjátadón mások mellett jelen volt Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke és Mesterházy Attila volt pártelnök is.” A díjat a KMH részéről Christopher Adam tulajdonos/főszerkesztő vette át.    

A házelnök megvilágosult. Azóta a korábbi kormányzati segédoszlopokat is az ellenzék mételyének kezdi látni. Van ez így. Azonban a nagy ellenségkeresésben az igazság morzsái is felbukkannak. Mert ki vitatná, hogy a Simicska-jelenség a „magyar közélet betegségének egyik tünete”? Legfeljebb nem teljesen abban a formában, ahogy Kövér László elképzeli. Bár az is lehet, hogy az Országgyűlés elnöke ismeri azt a forgatókönyvet is, amibe a jelenlegi megszólalása csak egy kis epizódszerep. Egy olyan pávatánc egyik lépéskéje, amelyben pontosan meghatározott helye van a jelenlegi kinyilatkoztatásoknak éppen úgy, ahogy Simicska Lajos felháborodásának, hipotetikus szivárogtatásának, és Orbán Viktor hallgatásának is. Mert azért az egész jelenséghalmazt […]

Ennyien maradnak otthon azok közül a diákok közül, akiket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a budapesti megemlékezésre invitált – rossz nyelvek szerint kötelező jelleggel. A HVG értesülése szerint  háromszázhét iskolából kétszázhatvanhárom mondott nemet a kormánynak így összesen úgy ötszáz diák vesz részt a rendezvényen, a tervezett háromezerkétszáz helyett. Hosszú idő óta végre egy pozitív jel, annak jele, hogy az embereknek elegük lett a hülyeségből, a pofátlanságokból, az erőszakosságból. Pedig a tanarak nem forradalmár népek, ami nem is csodálható, hiszen az államtól kapják a fizetésüket, tehát számukra kifizetődőbb a konformista viselkedés, mint a lázadás. És mégis. Minden tiszteletem az övék, mert azok az […]

Évek óta szajkózom, hogy Orbán anno bianko csekkeket  osztogatott támogatóinak, akik 2010-ben benyújtották a számlát. Íme, az igazolás.„Mindazok, akik eddig túl erősnek érezték a FIDESZ = MAFFIA párhuzamot, tegnap vaskos ízelítőt kaptak belőle, hogyan is működik a hazánkat foglyul ejtő bűnszervezet. Amelyik prédának tekinti az egész országot és csatatérnek használja az egymás közötti leszámolásokhoz. Hogy mit jelent az illiberális demokrácia, ahol az ország harmadik legbefolyásosabb embere, aki 30 éven át volt a miniszterelnök legfőbb szövetségese, teljesen elképzelhetően tartja, hogy megölik: lelövik vagy elüti egy autó. A szürreális február hatodika fordulópont volt, ami után semmi nem lehet olyan a magyar belpolitikában, […]

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem hiteles dokumentumokkal alátámasztott tanulmánytervet teszek közzé, csupán laikusként a véleményemet szeretném elmondani. Az ügy előzményei tudniillik mindenki által közismertek, s most jómagam is ezen meditálok: vajon elképzelhető, hogy Orbán Viktor, hazánk miniszterelnöke, besúgó volt? Ahhoz, hogy 25 év távlatból erre a kérdésre hitelt érdemlő választ kaphassunk, szerintem teljességgel lehetetlen. Az ezt bizonyítandó, még fellelhető korabeli dokumentumokhoz ugyanis a 25 év alatt bárki hozzáférhetett, azokat kénye s kedve szerint manipulálhatta, így azok hiteltelessége is erősen kétséges. Mérget veszek rá, hogy éppen emiatt Orbán Viktor sem fog perelni, így nem tehet mást, mint lenyelni a békát, ami […]

Ma felvettem egy stoppost Nagykőrösön. (Munkásruha, szarráázva, mongoloid, 150 cm, 50 kg vasággyal, meggyötört fej, becsületes tekintet) – Hova? – Nyíregy! – Na akkor gyere valameddig elviszlek! Honnan Jössz? – Pécsről! – Stoppal? – Nem, gyalog! – Mi van?! Komolyan?! – Komolyan! – És mióta nyomod? – Hétfő délután óta jövök. – És hol vannak a cuccaid? – Ottmaradt a főnöknél. – Milyen főnöknél? – Akinél dolgoztam. – Mit csináltál? – Erdészeti munkára kerestek segédmunkást, arra jelentkeztem. Nyolcvanezret ígértek feketén egy hónapra plusz koszt, kvártély, hát elmentem Nyíregyházáról Pécs mellé Erzsébetre dolgozni. Reggel hattól dolgoztunk négyig, utána kaptunk egy kiadós […]

Ma már talán csak kevesen emlékeznek rá, hogy volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) egy kifejezetten az online sajtóval „foglalkozó” szakosztálya. S a net emlékezete is lassan megkopik. Amiért teljesen retro-érzés keríthette hatalmában az egykori tagokat az mostanság felreppent kerekasztal-, és bit-bot-kormány-hírek. Gyakorlatilag illusztrálva azt, hogy nem sok új van a virtuális napok alatt sem. Annak idején a MÚOSZ berkeiben működő szakmai közösségben ugyanis többször is téma volt a nyomtatott-, és az internetes média viszonya. Nem egyszer személyes konfrontációkhoz is vezető viták témájaként kerülve az asztalra. Sokszor talán csizmaszerűen is. Egykori érdekeltként, résztvevőként, titkárként, s különösen évtizednyi távolból nem […]

Régóta fontolgatom, hogy csokorba gyűjtöm közkeletű tévedéseinket. Talán nem is tévedésekről kellene beszélnünk, inkább berögzült sztereotípiákról, amelyek végigkísérik életünket, az egymondatos szentenciákat hallva helyeslően bólogatunk, anélkül, hogy belegondolnánk a jelentésébe. Kezdjük talán a Nőnappal, hiszen éppen annak van az ideje. Úgy látom, sem a nők, sem a férfiak nem nagyon tudnak ezzel mit kezdeni. Van egyrészt a közhelyes jókívánságok, meg a nyálas hálálkodások sora. Harcias nőneműek meg felháborodottan kikérik maguknak az egész felhajtást, hosszan sorolva a nőket érő méltánytalanságok sorát az alacsonyabb bértől kezdve a nőket ért erőszakig. Még cikibb, hogy másként gondolkodnak erről a jobb és a bal oldalon. […]

Az első olvasatra az lehet az érzésünk, hogy a Heti Válasz környékén most sikerült eljutni 2013-ig. A napközis kötelező jelenlét intézménye ugyanis nagyjából odáig datálható vissza. Ehhez képest a Válasz.hu-n pénteken olvashattuk, az influenzajárvány veszélyességét az iskolai hiányzásokra. A második olvasatra persze gondolhatunk a hirtelen felbuzdult kritikai érzékre és az enyhe időben fejlődésnek indult uborkákra is. A most kikerült írásban ugyanis a korábban említett időpontban a 2013. szeptember elsejével bevezetett rendszerről olvashatunk. Amellyel kapcsolatban 2014-ből idéznek egy rendeletet. Mindamellett az csak az egyik oldala a kérdésnek, hogy mikor mi kerül az egyes portáloldalak fókuszában. Mert a másik oldalon az is […]