Putyin elnök Magyarországra jön, de hogy mikor, az még titok, majd valahogy túléljük, ha a kíváncsiság kifúrná az oldalunkat… Mindenesetre érdekes lesz a mutatvány, ahogy Orbán szigorúan csücsörítve nyalja az orosz elnök seggét, merthogy ez a helyzet tipikusan olyan, mint amikor a hős nyuszi magához öleli a medvét, de nem meri elengedni, nehogy az elkapja és kitörölje vele a fenekét… A nem is annyira vicces helyzet az, hogy egy ekkora kis országnak, mint a mienk, elemi érdeke, hogy jóba legyen a hozzá területileg közel eső nagyhatalmakkal, melyek számára piacot tudnak biztosítani, nem is szólva arról, hogy a magyar energiahelyzet miatt […]

Ja s ráadásul verik a négereket – A derék TGM értékrendjéről Nem kevéssé igazolandó, hogy egyébként igencsak találó megállapítása „’politológus’-nak és ’elemző’-nek eufemizált dumagépek” belső szemlélődésből fakad, a derék TGM írást rittyentett „TGM: Amerika és mi” címmel. „Az amerikai összeesküvésről szóló vad rémmesék arra alkalmasak, hogy félnótás és félcédulás jobboldali vezetők egyszerre ijesztő és agyalágyult „országvédelmi tervekkel” hozakodjanak elő, de ezeknek a baljóslatú őrülményeknek visszás látványa sem késztethet bennünket arra, hogy kritikátlanok legyünk az Egyesült Államok politikájával szemben. Igaz arra se, hogy elfogadjuk „a Nyugatot” mint afféle barbár, züllött, kulturálatlan kültelket a kulturális etnicizmus ismert rossz modorában gyalázó zsurnalizmust.” Nos […]

Két ember, s mégsem egy eset – bár az igyekezet meg van Bocsánat a tiszteletlenségért, de a mondat egy régi kedves kollégámtól hangzott el, mikor elmondtam nekik, hogy otthagyom őket: Most jöhet egy még-nagyobb majom! Persze a népi pesszimizmus se adósunk szellemeskedő (pl. most ez jutott eszembe: lesz ez még így sem) kijelentésekkel. S elnézést kell kérnem azoktól a vakhitűektől is, akik számára Copy-bá is számít, de én még annyira sem tartom, hogy figyelembe vegyem. Szóval volt egyszer egy nemzeti madarunk, akinek megválasztása (most ideiglenesen nevezzük így azt a cirkuszt) előtt is volt bőven a rovásán. Nagyvonalúság az alkotmány átalakításnál, […]

Lázas izgalommal vártam Áder János alaposan beharangozott bejelentését. A láz nem annyira az izgalmas személyiségű Alaptörvény Elnöknek szólt, mint az influenzának, de kétségtelenül volt. Mármint láz. Tegnap óta ment a találgatás, mi lesz a bombasztikus bejelentés tárgya. A magam részéről a legszimpatikusabbnak azt találtam, hogy Áder tudatja az ország népével, miszerint áldott állapotban van. Sajnos, ennek a valószínűsége elég csekély volt, de egy tippnek elment. Eszembe jutott az is, hogy most fog bebizonyosodni az a rögeszmém, miszerint valamely krónikus kórságra hivatkozva visszalép hivatalától és átadja azt a miniszterek elnökének. Erre csak azért nem tettem komoly tétet, mert előbb meg kell […]

Pedig olyan nagyon egyszerű ez az egész. A feladat súlyosságát talán a kapualjból kilépő, fényesre szidolozott rézgyűrűt saját jegygyűrűjeként áruló polgártársunk tevékenységének értékeléséhez lehetne hasonlítani, aki az ellenértéket vidéki beteg nagymamája meglátogatására szeretné felhasználni. Hát mondd meg, nem röhöghetnékje támad az embernek az első három mondat után? És mégis, a jó üzletet sokan megkötik, majd bánatosan dörzsölgetik ujjaikról a réz által rajta hagyott nyomot, az ostobaság gyűrűjét. Politikailag még könnyebb csőbe húzni valakit, hiszen ott elég a szebb jövendőt csillogtatni, a réz polírozására sem kell az időt pazarolni, elég a széles repertoárból előhúzni a leendő áldozatra szabott gagyit, elmondani neki, […]

Az egyik korábbi írásomban reagáltam a kritikák kritikáiként, másutt megjelentek stílusára. Hasonló stílusban, mellyel kapcsolatban rájöttem: nem az én világom. Viszont a hozzászólások egyike kapcsán lehet, hogy érdemes még egyszer rápislantani arra a valamire, amit most éppen civil-tüntetésnek hívnak. Pontosabban arra a tüntetésszálra, melynek legutóbbi gyöngyszemét az Operánál fűzték fel. Az a korábban emlegetett reakciókból, valamint számos, a témához kapcsolódva, az interneten olvasható hozzászólásból úgy látszott, hogy sokak szemében, illetve a fejében, a tüntetés és a tüntetésen felszólalók összemosódtak. Annyira, hogy amikor az említett legutóbbi tüntetés szervezőit érte kritika, akkor automatikusan a tüntetésre, mint olyanra, a tüntetők ezreire is kivetítették. […]

A korrupció mint az alapellátás része – Toncsi üzlethelyiség panamája még pofátlan is Polgi korában aRogáns Toncsi, van-e ki e nevet nem ismeri érdekesen sajátságos módon herdálta a rábízott kerület vagyonát. Arra alkalmas egyéneknek és cégeknek mélyen áron alul juttatott nagy-értékű ingatlanokat. A megoldás elsőbb pályáztatás nélkül, élve a kijelölési jogával bérbe adta az illetőknek, majd pár hónap múlva – arra hivatkozva, hogy a bérlőnek kedvezményesen lehet adni a bérleményt – mélyen alulértékelve és még annak is csak 60-70 %-ért eladták. Amit az esetek nagy százalékában a páciensek piaci áron értékesítettek. Ugye nem vagyok nagyon rosszindulatú, ha rákérdezek: hányszor voltak […]

Aki még nem volt, az adja be jelentkezését elektronikus úton a Kormányzati Kommunikációs Központnak, Szervezet neve …………………….. Facebook közösség, szervezők neve, anyjuk neve hat példányban, anyagi igényeik körülírásával a kormányzati portálon! Ez egy elképesztő ország. Okos emberek százezrei tudják, hogy manipulálják őket, mégis, minden egyes alkalommal ámuldoznak. Olyanok, mint a lány, akinek azt mondja Jancsi: Julcsám! Gyere csak kicsit be velem ide, a susnyásba, mutatok neked valami érdekeset! Julcsa felfogja a szoknyája szélét és engedelmesen caplat Jancsi után, aki a susnyásban megdönti, kardélre hányja, majd még ad is neki egy-két pofont, minek bőg az, aki ilyen ostoba! Aztán jön a […]

Olyan lett, amilyen. Semmilyen. Megtudtuk, amit már idáig is tudtunk. Hogy nem tetszik a rendszer. Hogy nem hagyjuk. Vagyis: új országot építünk. Ami azt jelenti, hogy összemossuk az elmúlt huszonöt évet. Elkúrtátok, fiúk január másodikán az Operaház előtt, de még nincs veszve semmi, tanulhattok belőle. Nem a célközönségeteknek akartátok eladni a portékát. Már lehetett volna tudni korábban is. A József nádor téri tüntetéseken. Amikor ti az elmúlt huszonöt évről beszéltetek, a tömeg azt skandálta: Orbán takarodj! Bármit mondtatok, ez volt a válasz. Nem mintha az elmúlt 25 évben minden jó lett volna. Történtek hibák, követtek el bűnöket. Egyet nem tettek […]

Hamis Gulyás – Morális kihívásra morális válasz – sántakutya módra Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke a HírTV P8 című adásában hozta önmagát. Sziporkáztak a tömény baromságok felváltva a pofátlan hazugságokkal vegyítve. A teljesség igénye nélkül: „Nincs valós programjuk és az ellenzékkel is elégedetlenek a tüntetők” „ez az első olyan alkotmány, amelyet demokratikus kormány fogadott el” „nem érdemi párbeszédet akarnak a tüntetők, hanem részben gyűlölet által motivált, üres propaganda zajlik ellene” „szövetségesek vagyunk (amcsikra – szerző), de a politikai együttműködésben 2011 óta viták vannak az amerikai nagykövetség belpolitikai szerepvállalása miatt” „ez (vasárnapi zárva-tartás) egyébként egy baloldali, munkavállalói követelés lenne, egyébként […]

Elnézést a címért, de mindjárt megmagyarázom. Bár azt hiszem nem is. Így látszik trendinek. De nem is ez a lényeg. Az inkább, hogy láthatóan kihozta az Operaház előtti tüntetés az indulatokat a publicistákból is. Hurrrá! Vaduljunk! Időrendben haladva arra nyithattam a gépen az internet ablakát, hogy „Jó tanácsok, hogyan baszogassuk az értünk tüntetőket” címmel üvölt fel Zsebesi Zsolt írása. Egy ilyen receptúra-összeállítás tényleg úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. Igazán hiánypótló. Alkalmasint adós pár dologgal, ha jól értem a nemi aktusra buzdító szöveget. Azzal például egyértelműen, hogy a tüntetést szervezők szentté avatását kezdeményezze. Kerek szemekkel rácsodálkozva néhány önjelölt, vagy ki […]

Bach Szilvia humoristaként vált ismertté Magyarországon, különösen a kilencvenes évek elején, amikor rendszeres szepelője volt a Rádiókabarének, illetve 1992-től, amikor műsorai voltak az MTV-ben. Ezuttal Bach Szilvia egyáltalán nem humorral, vagy vidám szilveszteri paródiával állt elő, hanem egy dallal, amely összefoglalja azt a dilemmát, amit egyre több fiatal (és talán nem annyira fiatal) magyar állampolgár közelről ismer: maradjunk egy rothadó, reménytelen, példátlanul korrupt és a szociális szolidaritást teljesen nélkülöző országban, vagy inkább külföldön keressük a kiutat mindebből? „Nem vagyok jó helyen, Nem való ez nekem. Villámlik, menny dörög. Menni kell kifele… Látom hogy elsuhan Sok régi jó barát. Tátongó szívükben szögesdrót félelem […]

A Most MI! (nem tudunk mit csinálni) által szervezett szinte civil tüntetés lezajlott az Operánál. Hatalmasnak nem mondható, de legalább a szervezők által sem túlságosan gyakorolt érdeklődés mellett jött össze az a néhány ezer ember, aki még hisz a tündérmesékben. Előre bocsátom, hogy bár szeretem, ha igazam van, ez nem mindig tesz boldogabbá. Akkor semmiképpen sem, amikor egy előre borítékolható kudarcra való figyelmezetésben van igazam. Különösen olyan esetben, amikor a képviselni látszott értékekkel akár egyet is lehetne, vagy a humanizmus és demokrácia jegyében egyet is kellene érteni. Mert itt van kérem ez a tüntetéshullám. Az elindulásakor az internetadó ellen tüntetve […]

Diszkréció, no meg a határon-túliak hülyítése – avagy hogyan gondolkodnak Orbánék nemzetben Igen érdekesre sikeredett az a évértékelő közlemény, amit Ertl Péter, „a nyár óta ideiglenes játszóhelyeken működő” Nemzeti Táncszínház igazgatója adott az MTI-nek. A dologban az a legérdekesebb, hogy a közleményben az előző mondatban idézőjelbe tett az egyetlen konkrét megfogalmazás az amivel céloztak arra, hogy egyik napról a másikra, anélkül, hogy bármiféle kompenzációt kaptak volna dobták ki őket az évek óta használt játszóhelyükről. Ezen túl csak – amúgy állampárti időkre jellemző – sorok közötti olvasással értelmezhető finom célzásokra futotta (értsd merészkedtek; ma ennyit a szabad véleményről), mint: „Minden nehézség […]

Nem csak a hazugság az, ami miatt annyira fölháborító a harácsolás és az urizálás, a sokmilliós Porsche, a kormány Várba költözése, a gyerek nevére íratott ingatlanok, a „széles körű családi összefogás”. A gőg, az arrogancia, a dölyf és a pökhendiség az erő képzetét kelti, pedig csak bizonytalanságból és gyávaságból fakad – helyezi tágabb dimenzióba a politikusok parvenü életmódját „amúgy magyar író, republikánus” szerzőnk. „Mostanság rendre és nagy indulattal és kajánul említjük föl a hatalmi urizálás nevetséges és fölháborító példáit, a parlamenti viszonyoknak megfelelően, értelemszerűen főként jobboldali eseteket hozva, most ezek látszanak jobban. (És nem is szimmetrikusan működik jobb és bal […]