Nemzeti hír. A nemzeti Bocskai ruhában díszelgő népnemzeti földművelésügyi miniszter nemzeti oligarcha barátja, feketén levágatott egy nemzeti lépfenével fertőzött nemzeti szarvasmarhát. A nemzeti lépfenével fertőzött nemzeti húst, átadta egy nemzeti étteremnek, ahol a nemzeti szakácsok nem álltak a helyzet magaslatán, ugyanis a nemzeti marhagulyáslevestől – legnagyobb sajnálatunkra, – megbetegedtek nemzeti emberek. /Akiknek egyébiránt mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk!/ A nemzeti Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának nemzeti vizsgálata a nemzeti helyszínen még fellelhető nemzeti fagyasztott húsból kimutatta a nemzeti lépfene baktériumot. Így a nemzeti hír, „jogerős”. Most már csak az a nemzeti kérdésem, hogy a nemzeti FM miniszter, mit keres még […]

Volt egyszer egy doktori. Lett egy egyszerűsített doktori. Főpróbával a Vezér székfoglalójához. A kancellárihoz. Mert a királyság csak az után jön. Esetleg Pannónia Főkapitánya néven. Addig a serték és perték kapnak egy kis egyetemi baksist. Had seperjenek. Tudást. Kifele. Bárki professzor lehet. Nagyjából ezzel közölte a nagy hírt a HVG. Ennek alapja a felsőoktatás legújabb törvényi felülszabályozása. S az egyik nagy újdonság tényleg az, hogy bukfencológiai tanszékvezető lehet az, akit a Vezér arra alkalmasnak tekint. Azonban mégis a végéről, az egyetemi kancellária intézményétől érdemes indulni. Mert ez egy viszonylag könnyen átlátható intézkedésnek látszik. Gyakorlatilag politikai komisszárt kapnak az egyetemek azzal, […]

Fekete György nyugalmazott történelemtanár a Szombat című folyóiratban bírálta szerzőnk, Garai-Édler Eszter cikkét a német megszállási emlékműről, illetve a MAZSIHISZ szervilis, alattvaló leveléről, melyet a szervezet Orbán Viktornak írt. Szerzőnk írása 2014 június 30-án jelent meg a Kanadai Magyar Hírlapban. Az alábbiakban Garai-Édler Eszter válaszát olvashatják. *** Érthetetlen és haszontalan? Válaszféle az egy metodikai tekintetben kifogásoltnak vélelmezett újságcikkem bírálatára (amelyet csatolok). Attól tartok, miniszterelnök úr, hogy nem az emlékmű felállítása elleni bojkott, hanem az emlékmű felállításához való ragaszkodása a botrány. Akár egy ilyen mondatot is tartalmazhatott volna a protokolláris szabályokat betartó levél, mert a protokoll az udvariasságot és az udvariaskodás kerülését […]

Miközben a devizahitelesek kedvéért éppen próbálja a kormány bedönteni a bankszektort, tovább zajlanak a nyilatkozatháborús előjátékai a Budapest Pride-nak is. A kapcsolat elég nyilvánvaló a két jelenség között. Megosztják a kommunikációt. Gazdaságilag az előbbi, szociológiailag az utóbbi jelezhet egyfajta kommunikációs töréspontot.  A bankokat ugyanis nem kötelező szeretni, de azóta jelentős tényezői a gazdaságnak, amióta az első váltókereskedő felállította a maga asztalkáját. A hatalom részéről lehet persze úgy okoskodni, hogy a magán-nyugdíjpénztárak „megvédése” nyomán eltapsolt irgalmatlan pénzeket valahonnan be kell nyúlni ismét. Ez azonban hosszú távon nem feltétlenül a gazdasági növekedést szolgálja. A haveri körben szétosztott vagyonok, és a külföldön elköltött […]

Elnézést kérek a libáktól… Nincs nekünk szerencsénk ezekkel a Schmidtekkel, Schmittekkel, az egyik kártékony, a másik csaló, ami azt illeti, ha nemzetünk krémje ilyen, akkor igencsak szomorkodhatunk. Most a panoptikum-igazgató jeleskedett, remek cikket rittyentett, melyben a maga teljes mélységében illette nyelvével Mihály király fenekét, és tudományos alátámasztását kívánta adni a német megszállás megünneplésére emelt emlékműnek. Hurrá, kiadtunk párszázezer embert meggyilkolás céljára, megölettünk másik százezret Hitler érdekei miatt, de mi nem vagyunk felelősek, hiszen csak alvállalkozók voltunk a náci birodalmi politikában, úgy tűnt eleinte, jópénzért. Szerzőnk kicsit fikázta a szocialistákat – ugyan nagy bajban volt, mert az tiszta volt előtte, hogy […]

Grosics Gyula 1944-ben, 18 évesen, önként csatlakozott a Waffen SS-hez. Még Szakály Sándor történész is “kényesnek” nevezte az epizódot, mivel az Aranycsapat legendás kapusa, a sokak által Fekete Párducnak becézett Grosics nagy valószínűséggel a Waffen SS-ben szolgált. (25. Waffen-Grenadier-Division der SS Hunyadi) Grosics egy interjúban próbálta megmagyarázni múltját, szerinte „rábeszélték” a csatlakozásra, és ő tulajdonképpen nem is a Hunyadi Waffen SS egységhez tartozott, hanem egy utászzászlóaljhoz. (Itt olvasható Grosics magyarázkodása.) Hiteles dokumentumok szerint, amelyeket angolul is megvitattak, Grosics sumákolt, nem tárta fel a teljes valóságot. Szépíteni igyekezett a dolgon, valójában a Waffen-SS egységbe jelentkezett. Szakály viszont segítségére sietett, és kinyílvánította, […]

Orbán Viktor erőfeszítései ellenére 26:2 arányban Jean-Claude Junckert jelölték az EB élére a tegnapi brüsszeli csúcson. Amellett, hogy tudomásul vettem: ez által Magyarország luxemburgi  gyarmattá vált, én személy szerint nem várok semmiféle magyarázkodást a miniszterelnök úrtól azzal kapcsolatban, hogy a nyilvánvaló európai presztízsveszteség és elszigetelődés hogyan értelmezhető mégis a házi pálinkafőzés és a rezsicsökkentés diadalaként. Mivel hétvége van és ilyen elnéző vagyok, a felelősségre vonás helyett arról szeretnék írni, hogy sajnos nem kerülte el a figyelmemet az, amit kérdésre válaszolva az ún. „lesz*pós” ügyre reagált. Emlékeztetőül: a lengyel állami olajvállalat elnöke lengyel politikusok jelenlétében egy kiszivárgott hangfelvétel szerint azt mondta, „Orbán úgy […]

Ma este nyolc körül éppen egy baráttal jártam a Szabadság téren. Ő amúgy egy másik népszerű kanadai magyar közösségi lap kiadója és főszerkesztője. A Holokausztra emlékező, illetve az őszinte társadalmi szembenézést szorgalmazó spontán, eleven emlékművet látogattuk meg, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a félig-meddig felépült, a magyar felelősséget letagadni hivatott állami emlékművet védő rendőrök éppen a turistáknak igyekeztek angolul magyarázni a szituációt. Pont akkor éreztem szükségesnek a diskurzushoz való csatlakozást, amikor a két rendőr a kormány „beautiful monumentjéről” beszélt az angol, amerikai és német turistáknak, akik azt gondolhatták, hogy ez előttük lévő eleven emlékmű is az állami projektet hivatott erősíteni […]

Annak idején igen divatosak voltak a párt, illetve a PÁRT politikáját agyba mosni szándékozó táborok. Voltak alapszervezeti kirándulások, és KISZ-vezetőképzők. S megannyi más olyan lehetőség, amin a politikai direktívákat tesztelték, illetve terjesztették. Valami ilyesmi juthat eszünkbe az átpolitizált „szabadegyetemekről” is. A Vezérről tudható, hogy a külföldi káderutánpótlás, és a felelősségvállalást tompító távolság miatt szeret fellépni Tőkés László háztáji képződményén. Most L. Simon Lászlóról derült ki, hogy szintén meg képes ragadni az alkalmat. Arra, hogy a káderutánpótlás hazai bázisán eressze szélnek az aktuális szólamokat. Ennek érdekében Mátrafüred-Sástón, a Fidelitas csütörtöktől vasárnapig tartó nyári szabadegyetemén lépett fel. Egy olyan vitán, amit „a […]

Orbán posztkommunista maffiaállamának építése kétségkívül nem a Mazsihisz bűne, amiképpen a Mazsihisznek a kormányzat megegyezés-képtelenségében sincsen szerepe. Mégsem magyarázható semmivel, hogy a Mazsihisz a mély tisztelet, alázatos szolgája, ezer bocsánat stílusban levelezget ezzel a kormánnyal. A Mazsihisz nem vesz részt a szabadság tériek tiltakozásában, noha a „diplomatikus” eszköztáruk elfogyott. Rendben van, megértettem. De számomra megmagyarázhatatlan a Mazsihisz szervilizmusa. Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr! Így kezdődik a Mazsihisz vezetőinek levele Orbán Viktorhoz, és mindvégig így is szólítja a kormány fejét a zsidó vallási szervezet. Miért, mire föl, mivégre ez az álságos és elképesztően dagályos stílus?! Az Igen Tisztelt Miniszterelnök Úrnak írt levelében. A […]

Felöltötte harci rosszmodorát, felcsatolta sportszárát, zsebre vágta azt a két dolgos kezét (Szent Jobb és Szent Bal – kanyarba se vagy Szentpisti!) – csatába indult, legyakni Brüsszelt Viktor, Isten Bunkója. Elemében volt, hiszen számára a harc maga az élet, ő kora gyermekkorától erre szocializálódott, már a kőbölcsőben is, melyet gondos édesapja faragott a kis Vityesznek a fejével próbálta széttörni a korlátokat, ettől lett az orra is csámpás, de sajnos nem sikerült, a maradandó károsodás nem a kőbölcsőben keletkezett. Hogy miből gondolja, hogy neki állandóan széllel szemben kell megpróbálnia pisilni, az maga a nagy talány, hiszen már kötésig jár a kudarcokban. […]

A Vezér egyik kedvenc talpnyalójának, és a stadionbeléptetők tudójának stílusában feltehetnénk a kérdést: Ki a fene Barcza György? Ne találgasson a kedves olvasó. Elárulom. A Napi Gazdaság főszerkesztője. Igen bizony. Annak az izének a főnöke, ahol a matematikával hadi lábon állnak. Alkalmasint most éppen a matematikatudásának bírálata kapcán kapta fel a vizet. A mosogatórongyot nem, mert nála sokkal többre hivatottabbak kénytelenek mosogatni a világ számos más országában. Egy olyan gazdasági rendszer kártétele nyomán, mellyel kapcsolatban az állítólagosan gazdasági lap nem éppen a kritikus szavairól nevezetes. Ellenben sietett beszállni a kormányzati írtó-hadjáratba a hatalomtól még nagyjából független médiákok ellen. Most éppen […]

Biztos lehetne tudni, hogy hányadik éjszakája volt a múzeumoknak 2014. június 21.-én, de most kapásból nem néztem utána. Sokadik. Mégis, a politika nem kis részben gondoskodott arról, hogy ne csak a tárlatokról szóljon a nyárköszöntő éjszaka. Hanem Holocaustról, antiszemitizmusról, köztéri szobrokról és közös éneklésről is. A lista két eleme egy ponton összekapcsolódott. A Szabadság téren felállítandó szoborpiszkozat, vagy inkább piszkok szellemi hulladéka, ellen tiltakozók megtámogatására közös éneklést szerveztek. Az Örömódát, melyet az Európai Unió hivatalos himnuszának is avattak Fischer Ádám karmester vezényelte. Nem egy maroknyi kisebbség számára, ahogy azt a hatalom szeretné beállítani, amikor Orbán Viktor „csak azért is hatalom” […]

A türkmén diktátor, Gurbanguly Berdimukhammedow néhány napig Budapest vendége. Vagy már hazament? Részletkérdés. A GESZTUS, hogy a magyar köztársaság (köztársaság?) elnöke fogadta, szinte mindent elmond. S mégis sikerült megszívatni. Mert nálunk még a baráti diktátornak is kijár az ilyesmi. Mármint Orbán Viktor barátjának. De ugyebár ismert a mondás, hogy „madarat tolláról…”. Bizony, bizony. Diktátort barátjáról. Valahogy így járhatott a türkmén vezér is. Arra ugyanis még emlékezhetünk, hogy Orbán Viktor mit alakított a választási kampányban. Ott volt minden kilométerkőnél. Jó polihisztisként mindenhez hozzászólt, és mindenbe belenyilatkozott. No meg persze, mindent átadott. Rövid autópályát, és 4-es metrót. Az előbbi felületén nem számolta […]

Kiszámíthatóbb, jobb élet reményében Statisztikai számok – nem kozmetikázva! Ismét a Határátkelő blogot olvastam, áthoztam. Meglepő statisztikai adatokkal szembesültem, elkeserítően szomorú számokkal. Ezt osztom meg most itt, a Kanadai Magyar Hírlap tisztelt Olvasóival! Tehát: „A mai poszt később jelent meg, mint általában szokott, ennek pedig az az oka, hogy a blog lehetőséget kapott arra, hogy (együttműködő partnerként) publikálja a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete által a nagy-britanniai magyarok körében végzett felmérést. Aminek akad jó pár tanulsága. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete online kérdezett meg Nagy-Britanniában élő magyarokat arról, miért mentek el Magyarországról, miért Nagy-Britanniát választották, mi jellemzi társadalmi-gazdasági helyzetüket, mennyire érzik […]