Azt hiszem, talán nem vagyok egyedül, amikor esetenként a szórványos hírolvasást választom. Mármint akkor, ha a hírek elkezdenek egyoldalúvá válni. Aztán eljön az a pont, amikor az ember úgy érzi: egy-egy hír olyan, mint cseppben a tenger. Esetleg az utolsó csepp, amitől elindulnak a gondolatok. Nem egy esetben a már korábban körbejárt utakon. Valami ilyesmi érzéssel olvastam, hogy Békesi László korábbi pénzügyminiszter egy nem igazán optimista elemzést írt a jelen állapotokról, illetve a választás kimenetéről. Függetlenül attól, hogy az ATV-ben nyilatkozó politikus írása közel egy hónapja jelent meg. Beleértve azt az óvatosságot is, amellyel a következtetések helyességét a választások fogják […]

A Népszava gyakorlatilag komment nélkül közölt két hírt. Egy egészségügyi, és egy látszólag kulturális hírt. Egymás mellett. Azt sugallva ezzel, hogy lehet némi rosszallásuk az ügyben. Abban, hogy a gyógyíthatatlan betegek, haldoklók ellátásra kevesebb pénz látszik jutni, miközben egy Franciaországban leszerelt kereszt Magyarországra szállítása, láthatóan, minden pénzt megér. ( Az eltávolított kereszt részleteiről Soós Eszter Petronella írt cikket  — a szerk.) Holott a szimbólumok fontosak. A kereszt márpedig szimbólum. Magának a kereszténységnek is egy általános szimbóluma, de ismertségét mégis annak köszönheti, hogy az egyházi intézmények, templomok ezzel jelzik vallási hovatartozásukat. Ábrázolása nem egy esetben még az egyházak, vallási irányzatok közötti eligazodást […]

Nekem a Vígszínházról nem a főrendező kálváriája jut az eszembe; olvasom: a társulat ebben az évadban ünnepli a Padlás bemutatójának harmincéves évfordulóját (1988. január 29.) „Szia! Komár vagyok. Presser Pici még a Padláson van, és azt üzeni, helyettesítened kell pár napig a stúdióban.” Nem tudom, a „padlás” miféle jelszó, de nem kérdezem: teljes súlyával nehezedik rám a feladat. Mélyvíz! Mint a zene templomába, lépek be Kóbor Mecky hűvösvölgyi stúdiójába [az első maszek (jó szó, de nem tudom, érti-e a fiatalabb olvasó-hallgató) hangstúdió Magyarországon]: a keverőpultnál Karácsony James az LGT hangmérnökével, Farkas Lobóval beszélget, a pihenőben a vokalisták – Malek Miklós […]

„Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.” Ezt mondta Orbán Viktor a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Mindez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy új szakaszba lépett a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mostantól istent is hadba küldték. Voltak már erre utaló jelek, hiszen a papság korábban is bőszen matatott Orbán hatalmának kiteljesítése érdekében, de most úgy látszik, bajban a haza, istent is bevetették, mint csodafegyvert. Isten kegyelme tehát megnyilvánult. Sejthettük volna, ha nem lettünk ennyire gyarlók és hitetlenek. Mert mi másnak tulajdonítsuk, ha nem isteni csodatevésnek, hogy a Nemzet Veje, Tiborcz István, 29 évesen 369 millió […]

Az  origo.hu Magyarország első, és 2000 óta legnagyobb látogatottságú hírportálja és tartalomszolgáltatója.. 1998-as alapításakor az MATÁV volt a tulajdonosa – amikor a Deutsche Telekom megvette a magyar telefoncéget, az origo.hu is a Magyar Telekom portfóliójába került. A portált 2015-ben vásárolta meg a New Wave Media, amely Matolcsy György jegybankelnök unokatestvérének érdekeltsége. Ezidő alatt a szerkesztők és munkatársak többsége távozott: volt, akit kirúgtak, más szolidaritásból állt fel a lap szervilis, kormánybarát irányultsága miatt. 2017 áprilisában egy hacker csoport a portál összes cikke alatt kommentárok ezreit jelentette meg, ezzel a szöveggel: „Nem tágítunk innen, amíg az origo ki nem vonszolja magát a […]

Figyelmesen végighallgatva a beszélgetőket az RTL Klub „Önfenntartás vagy kormányváltás” című vitaműsorában, a számomra korábban rokonszenves, kormányfőnek is szívesen elképzelt Szél Bernadett rendíthetetlensége elkeserített. Olyannyira, hogy nem csupán az ellenszenvemet sikerült kivívnia, hanem hogy szőke nőnek tartsam, azaz bolondnak. És az ellenfelemnek. Mert Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc éles, de Orbánia megszüntetésére törekvően mértéktartó vitájába ugyanazt, ugyanúgy komplett őrültként hajtogatva újra, meg újra makacsul belerondított. Csak nem képzeli, hogy ő és a pártja – Gémesiék támogatásával, de mégiscsak egymagában – a következő választást egyes egyedül megnyeri? Nem, ezt nem képzelheti. Ha hiszi, akkor szőke liba. És ez a jobbik eset, […]

És akkor mi van? 41 százaléknak nincs gyereke, a többinek meg van. Mit tetszenek ezzel üzenni a magyar nőknek? Hogy tessék feljebb tolni a szülési százalékot? Molyoljatok a konyhában, főzzetek, mosogassatok, aztán, ha mindez megvan, szüljetek. Netán a férfiaknak szól a szöveg? Merthogy közülük sincs mindenkinek gyereke. Közöd? Nullaszázalékos pártként megint a hálószobákban matattok? Beleütitek az orrotok mindenbe, amibe csak lehet. Vasárnapi pihenőnapnak csúfoltátok, amikor bezárattátok a boltokat vasárnaponként. Úgy hallom, most megint hasonlóban mesterkedtek. „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség”. Nekem nincs azzal bajom, ha kötelezővé tennétek a nőknek, hogy szüljenek. És az abortuszt is megtilthatnátok, meg a szexet, […]

ugrott pimasz nagyot, mosolyra fakadott egy szerelőcske, akár a szöcske, hagyott csapot-papot és ment mérföldesen, előtte még sosem gondolta volna ~ nem szöcske, bolha! ~ hogy ily könnyen megyen, (pár éhező gyerek? pofára essenek!) hogy zsebre vághat sok milli’ százat ~ Isten fizesse meg! Búzás Huba * Búzás Hubára régebbi olvasóink bizonyára emlékeznek. Egy időben rendszeresen publikált nálunk. Nagy öröm volt ismét hallani felőle, amikor az általa írt limerick közlését javasolta a KMH-nak. A szerző jelezte, hogy az évek folyamán is követte a KMH munkáját, továbbra is olvassa az itt megjelenő cikkeket. (A szerk.)

A miniszterelnök október 23-a alkalmából nem említette meg Soros Györgyöt. Mármint név szerint nem emlegette. Helyette nemzetközi pénzügyi köröket, vagy mi a szöszt emlegetett. De nem is ez volt a beszédében elért mélypont. Valószínûleg a „migránsmentes övezet” kifejezés az, ami vitte az olajágat. Azt a bizonyos olajágat, amit a békegalambbal szokás társítani. Orbán Viktor ezt az olajágat egyre messzebbrõl szemléli. Olyan messzirõl, ahonnan a „migránsmentes övezet” már alig van messzebb a „cigánymentes övezet”, illetve „zsidómentes övezet” kifejezésektõl. Aztán jöhet az „ellenzékmentes övezet”. Elvégre az ellenzékrõl már régóta mondja a kormánypárt, hogy nem is igazán magyar. Mert magyar szerintük csak az, […]

Mottó. Az igazság nem a tiéd, ha egyáltalán létezik. Talán csak olyan igazság van, amit a megismerés pillanatában magunkra szabunk. Vagyis az igazság ezerarcú és én ezt az igazságot nem keresem. Október 23-n ülök az egyharmad romjain. Pontosabban a romok mellett. Az egyharmadból levonva a Jobbikot, a maradékot csokorba kötve talán egy hatod. Még csak nem is rom, egy csokor ibolya, mondanám szívemből, de nem virágcsokor, csak por és hamu; majd jön, és elfújja a tavaszi szél, vagy sárba tiporja a közöny és az önkény. Kik Ők, hol vannak a nekem oly kedves demokraták, az egy hatod?* Mi bukásuk (bukásunk) […]

A magyar politika oligarchikus (kevesek által uralt), nagyfokú hatalmi koncentrációja nemcsak azt jelenti, hogy a demokrácia vastagon manipulált (a választási rendszerrel, a propagandával, az ún. konzultációkkal, egzisztenciális fenyegetéssel), hanem azt is, hogy nagyon keveseknek van beleszólásuk abba is, hogy hogyan lehetne leváltani a kormányt. Ez a kevés gyakorlatilag a 25 ellenzéki pártvezető: pártelnökök és kulcsemberek. Mostanra nemcsak az világos, hogy a Fidesz híveinek száma a választásra jogosultak 25 és 30%-a között stabilizálódott, tehát alapos kisebbségben van (ezt eddig is tudtuk); hogy a miniszterelnök személye iránt szimpatizálók is messze kisebbségben vannak; hogy a pártok és a pártpolitika iránti bizalom elenyésző; de […]

Szeretném szeretni Magyarországot, de nem mindig hagyja magát. Van, hogy ellenszenves, visszataszító arcát mutatja, gőgös és gyűlölködő. Megmondom őszintén, néha hányni tudnék tőle. Mint például most, amikor Cserdi polgármesterét, Bogdán Lászlót bántották. Azt az embert, aki többet tett a cigányokért – és ily módon Magyarországért – mint az összes cigányvezető együttvéve. Bogdán nem elvett a romáktól, hanem adott nekik. Cserdiben rend van, a cigánygyerekek kivétel nélkül iskolába járnak, akik abban a korban vannak, gimnáziumban tanulnak. Bogdán László legutóbb felajánlotta, hogy a falujában, Cserdiben nyaralhat az a néhány menekült, akiket Őcsényből, mielőtt még megérkezhettek volna, elüldöztek. Emlékszünk arra a történetre, Magyarország […]

„Sajtószabadság – Maradandó értékek dinamikus médiakörnyezetben” címmel előadást tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségében David Kostelancik, ideiglenes amerikai ügyvivő. A nyitott, közvetlen hangnemű előadáson francia, ír, kanadai, norvég és svéd diplomaták is jelen voltak. A zsúfolásig megtelt teremben a meghívott újságírókat és a külföldi vendégeket először Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke köszöntötte. Elmondta, pontosan érzik, milyen figyelemmel kísérik életünket az Amerikai Egyesült Államok Budapestre akkreditált munkatársai, és ennek például sokat mondó jele volt az, hogy az emlékezetes Népszabadság-ügy idején – amikor a legerősebb ellenzéki lapot egyik naptól a másikra hallgattatták el – az ügyvivő úr a diplomaták […]

A politikusok nyilatkozatai, megnyilvánulásai több szempontból is lehetnek érdekesek. Az emlékek felidézésétől a vidám percek elhozataláig terjedő skálán mozgó gondolatokat indíthatnak fel. Nincs ez másként Szili Katalin politikai teljesítményével kapcsolatban sem. Függetlenül attól, hogy az egykori állampártból, az MSZMP-ből induló, és a jelenlegi állampártba torkolló politikai mozgásának az íve önmagában is érdekes lenne. De ezzel nem lenne egyedül a Fidesz háza táján, ahol a komcsizás intenzitása az illető Orbán-közelségének függvénye. Az is, hogy ki az aktuális komcsi. Így Szili Katalin, aki azon a bizonyos emlékezetes elnökválasztáson az MSZP jelöltjeként nem lett köztársasági elnök. Amelyik választáson Sólyom lett végül az Orbán […]

Állok a villamosmegállóban, gyanútlanul, kit sem sejtve. És akkor hirtelen rám mosolyog egy magyar származású milliárdos. Ismerem ezt az arcot, naponta ezerszer tolják a képembe a fizimiskáját, még a nevét is odaírják, annyira hülyének néznek, hogy azt hiszik, ha egyszer mondják, nem tudom megjegyezni. Naná, ő a Soros! A híres, nevezetes. Akitől rettegni kell, mert rosszat akar nekünk. Terve van a Sorosnak, és most azt kéri tőlem a kormány, plakáton, konzultációs levelekben, és mindenütt, ahol módjában áll elkölteni a adófizetők milliárdjait, hogy ezt a tervet, ami a Sorosé, ne hagyjam szó nélkül. Mit is mondhatnék. Káromkodni nincs már kedvem, akit […]